Cain Drayton
Ne viselkedj úgy, mintha soha semmi nem bántana. Olyan, mintha egyáltalán nem éreznél semmit.





 



Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Vezetőségünk
Fordulj hozzánk

Clary Fray
Alapító adminisztrátor
pmprofil
cissy, katherine, cornelia, raven
Simon Lewis
Admin
pmprofil
curtis, daimon, victor
Jace Wayland
Admin
pmprofil
leon, blaire, mag
Alec Lightwood
Admin
pmprofil
cain, kilian, raphael, carlaya
Csicseregj valamit
Mondj el bármit

Az előforduló hiba vagy észrevétel bejelentése e-mailben vagy privát üzenetben esedékes!!!
Ha írtál, jelezd a chatben, ha nem kapsz választ két napon belül, jelezd ismét a chatben :)


Utolsó bejegyzéseink
Gyorspostával firkálva
Padlás
firkálta:  Gabriel Sinclair
Hétf. Szept. 18, 2017 9:40 pm-kor

Utca
firkálta:  Avitus Sanguis
Hétf. Szept. 18, 2017 8:56 pm-kor

Sikátor
firkálta:  Avitus Sanguis
Hétf. Szept. 18, 2017 8:27 pm-kor

Starbucks
firkálta:  Cosimo Wester
Hétf. Szept. 18, 2017 8:05 pm-kor

Ravendark lakóház és környéke
firkálta:  Efraim Marques
Hétf. Szept. 18, 2017 7:40 pm-kor

Cerviel irodája
firkálta:  Cerviel
Hétf. Szept. 18, 2017 9:50 am-kor

Boxok
firkálta:  Cerviel
Vas. Szept. 17, 2017 3:08 pm-kor

Kávézó
firkálta:  Belmore J. Ferrow
Vas. Szept. 17, 2017 11:47 am-kor



Jelenlévő fórumozók
Itt rontják a levegőt

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


Legtöbbet firkáltak
Legszorgosabb tagjaink

Efraim Marques
 
Joshua Ravendark
 
Gabriel Sinclair
 
Avitus Sanguis
 
Cerviel
 
Kilian Moseley
 
Sara Ravenscar
 
Lucille Eliza Littlebury
 
Adrianna Fox
 
Cornelia Maxwell
 

Share| .

Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Kor :
19

Tartózkodási hely :
✓ New York City

Csatlakozás ideje :
2017. Mar. 13.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Cain Drayton ➹ Szer. Aug. 09, 2017 11:37 am Jace Wayland
Gratulálunk, elfogadva
Ryan Kelley és és és Cerberos és és démon.
huuuu ez túl sok izgalom volt egyszerre Very Happy Mindenesetre szervusz bro multi, örülök, hogy elkészülgettél és beleveted kicsiny kis városunk életébe. - Már amennyire mondható kicsinek -
Nagyon tetszett a lapod, itatta magát, mint eddig az összes -
igen, olvastam mindet, hiába is hiszed azt, hogy egy lusta dög vagyok Razz - és ez a Cerberos-os szál, hát anyám asszony katonája. Imádtam. Szokatlan lehet most először és végre két lábon járni, az meg mit mondjak, annál is szokatlanabb lehet, hogy kedvesek veled. Ráadásul emberek. De aztán meg ne edd őket végül mégis hálából, mert a nyakad töröm Razz
Az olvasottak lapján - mivel nem találtam semmilyen hibát -
utadra engednélek New York utcáira, hogy vandálkodj egy kicsit. De mindenek előtt, érvényesítem a foglalásodat Razz Kár lenne ezért a cuki pofiért *----*













Life is the biggest slap



Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Démon

Tartózkodási hely :
NewYork

Csatlakozás ideje :
2017. Jul. 25.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Cain Drayton ➹ Kedd Aug. 08, 2017 8:05 pm Cain Drayton

Cain Drayton
If you want the truth...


Faj: Démon

Kor: Ismeretlen

Születési idő/hely: Ismeretlen
Becenév: Cay

Play by: Ryan Kelley

Foglalkozás: Rendőr




Múltam a jövőmbe cipelem

Hol születtem? Hány éves vagyok? Kik akik életet adtak nekem? Fogalmam sincs. Túl régóta élek már! Túl régóta súlyt átok. Talán azt fel tudom idézni azt a sötét éjszakát. Talán a testvéreim jobban emlékeznek...

Egy régi kriptában voltunk. Mentünk a pletykák után. Hajtott minket a kíváncsiság és látni akartuk, ami odalent van. Démonok vagyunk, vágyunk az izgalomra, habár maga a halál egy démonnak nem kifejezetten izgalmat keltő. Legalábbis önmagában, ha nem maga követi el... De gyerekek voltunk. Ismerkedtünk a mocskos kis hajlamainkkal és nem akartunk mást, mint hogy találkozzunk azzal, amivé tehetjük a környezetünket. Látnunk kellett, hogy önigazolást kapva szembesüljünk a bennünk rejlő gonoszsággal... De rálépve a sötét és hideg kőre, nem éreztem semmi bizsergetőt... Helyette mintha féltem volna. Én? Nem... Mindannyian! Milyen röhejesen is fest, rettegő démonok. De ha te is ott lettél volna, mikor a sírhalomhoz értünk... Gyöngék, aprók és meggondolatlanok voltunk. Hidd el, te is rettegtél volna.
Egy hatalmas kő koporsó hevert a terem közepén. -Őszintén? Normális méret volt, mindössze mi voltunk túl aprócskák.- Rengeteg fényes kincs volt körülötte felhalmozva. Azonban volt itt más is, mint kincsek és koporsók. Áldozati oltárok vették körül a koporsót. Az összes kőoltárra rá száradt már a rengeteg vér. A száradt vér nyoma a padlóra vezetett, majd kutya vonalak rengetegében az oltárhoz haladt. Rengeteg vér kellett, hogy ezt a kuszaságot mind feltöltsék vérrel. Nem értettük mit látunk, viszont rettegtünk tőle, úgy mint soha eddig.
Én tehettem erről az egészről. Az én "lelkemet" nyomta a bűntudat. Tudtam jól, hogy az én tettem következményei volt az átok. Arra kényszerítettem a testvéreimet, mint a legidősebb és legerősebb, hogy kutyákat áldozzunk fel az oltárokon és nyissuk ki a kőkoporsó tetejét. Meg voltam győződve róla, hogy benne hatalmas kincseket találunk. Kapzsi kölyök voltam. Hatalmas vágyakkal és célokkal. A ranglétra tetejére akartam mászni. Márpedig a vagyon, a gaztettek és a kegyetlenség vihet el odáig.
Összesen 12 kutyát lopkodtunk össze a környékről. De nem volt mindegy, hogy mekkorát. Egy kiskutya vére nem kúszik majd el a koporsóig. Hatalmas kifejlett kutyákat hoztunk magunkkal. Mindet bedrogoztuk. Elvégre valahogy tennünk kellett arról, hogy nyugton maradjanak.

Megtettük azt, amit meg akartam tenni. Mi lett az eredménye? Semmi. Nem nyílt ki. Csak reccsent egyet a koporsó teteje. Mit sem értem el vele. Fölösleges fáradozás volt, semmi több. Feladtam.

Hazamentünk mindannyian. Csalódottak voltunk, vagy ha ők nem, én kifejezetten az voltam. Meg voltam győződve róla, hogy ki fog nyílni a koporsó. Közben észre sem vettem, hogy kinyílt. Ahogy azt se, hogy életem legnagyobb hibáját követtem el.
A kör közepére álltunk. Oda, amit jelek vettek körül. Jelek ezrei. Ahova a vér folydogált. Működnie kellett volna, csak hogy nem sejtettem, hogy megátkoztam magunkat.
Az apró kis résen kisuhant egy sötét füstoszlop. A füstoszlop, amely beszökve az ablakokon ölelt magához. Édes  álomba ringatott, majd sötét csuklyás alakokká vállt. Mindhármunkat karjaikban vittek vissza, az oltárhoz. Az átkok démona, behajtotta azt, amit ígértünk neki. A saját testünket vitte magával.
Reggel úgy keltünk fel, hogy egy testen kellett osztoznunk. Ugyan három fejünk volt, de a lábaink... Mind egyszerre akartunk lépni. Hogy ki jelent meg előttünk? Hádész. A vén kék tüzű démon a gondjaiba vett minket. Mi voltunk a Cerberos. A három iker, egy testben. Őrként üzemeltünk, majd lassacskán a vadállataként használt. Mi öltük meg az engedetleneket. A pokol börtönőrei voltunk.
De eljött őt. Ő akinek a nevét se tudom. A hosszú selymes haj, a csillogó szemek. Ő egy gyönyörű nő volt. Gyönyörű és nem adta olcsón a bőrét. Egyszer legyőzött minket, ahogy Hádész udvarába akart eljutni. Kemény vereséget szenvedtünk, de ha rajtunk túljut, akkor büntetés jár. Nem fogunk még egy büntetést elviselni. A testvéreim, eleinte sokat beszéltek. Majd ahogy fokozatosan törődtünk bele a sorsunkba, úgy fogadtuk el azt is, hogy el kell engednünk a démoni valónkat. Az utolsó évszázadokba már csak kutyák voltunk. Se több, se kevesebb. Ritkán beszéltünk. Csak ha nagyon szükséges volt.
De aztán megjelent a nő, aki visszaadta nekünk a szabadságot. Mire odaértünk, legyőzte Hádészt. Hádész vonagló testét figyelve újra reményre kaptunk. Felvillant egy kis szikra, hogy újra szabadok lehetünk. A nő közeledett felénk, azonban mind tudtuk, hogy nem közönséges démonnal van dolgunk. Ez a nő, valami más volt, vagy csak szimplán más... Nem. A szolgálatról szó sem lehetett. A szabadságért áhítoztunk. Kíméletet kellett nyernünk.
Én, mint a középső fej, hajoltam meg elsőre. Illedelmes köszönetet mondtam, ahogy testvéreim is követtek a gesztus megtartásában. Démonok voltunk, de ahogy éltünk, büszkeséget is nyertünk. A piti gonoszkodás a mi igényeinket már nem elégítette ki. Többre voltunk hivatottak!
Azt hittük minden rendben van. Szabadok lehetünk és nem lesz több meglepetés. De akkor Hádész, utolsó energiával, birodalma érdekében kilökött minket egy dimenziókapun. Átzuhanva azon, egy NewYork nevű hatalmas településre érkeztünk. Fények és csillogás... Csupa csilivili fölösleges időpocsékolás ilyet létrehozni. Úgyis romba dől. Egy marék Árnyvadász nem állíthat meg egy sereget. De ez egy hosszú játék. Élvezni kell az eseményeket. Ízlelgetni, akár a finom falatokat.
Hogy mi volt a különös? Éreztem, hogy a test egyedüli és kétségbevonhatatlan ura, csak én vagyok. A testvéreim, kiknek már a neveit se tudtam, eltűntek. Ennek tetejében emberi testben voltam. Úgy mint régen. Valami történt... Valami egyben jó, de rossz is. A testvéreimmel voltam összezárva az idők kezdete óta, olyan volt nélkülük, mintha pucéran kellett volna rohangálnom a Times Square-en.
Elsődleges célom az volt, hogy köszönetet mondjak a megmentőnknek. Hogy segítségül hívjam őt a testvéreim megtalálásában. A szaglásomat elveszítettem... A testemet se fogom tudni ideig használni. Ez a két láb dolog totál idegen. Mindenképp segítségre lesz szükségem. Azonban félek, a megszokás visszaránt majd. Nem válthatok soha többé szolgává... Nagy dolgokra vagyok hivatott! Nyalja az más cipőjének talpát, akinek hat anyja van.
A földre zuhantam kormos, égett bőrrel. Hogy hol landoltam? A vízbe zuhantam, majd a hullámok kimostak. Végül néhány helyi lakos segített rajtam. Ételt adtak, ruhákat... Bár tudták volna, hogy őket akartam megenni. Mégsem tettem meg. Talán taktika... Talán gyengeség. Ezt már a képzeletedre bízom.


Shadowhunters FRPG:
 





A hozzászólást Cain Drayton összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Szept. 03, 2017 12:17 pm-kor.



Vissza az elejére Go down

 
Cain Drayton
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: