Kereskedelmi kikötő
Ne viselkedj úgy, mintha soha semmi nem bántana. Olyan, mintha egyáltalán nem éreznél semmit.





 



Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Vezetőségünk
Fordulj hozzánk

Clary Fray
Alapító adminisztrátor
pmprofil
cissy, katherine, cornelia, raven
Simon Lewis
Admin
pmprofil
curtis, daimon, victor
Sebastian Verlac
Admin
pmprofil
Dylan, Caleb
Csicseregj valamit
Mondj el bármit

Az előforduló hiba vagy észrevétel bejelentése e-mailben vagy privát üzenetben esedékes!!!
Ha írtál, jelezd a chatben, ha nem kapsz választ két napon belül, jelezd ismét a chatben :)


Utolsó bejegyzéseink
Gyorspostával firkálva
Sikátorok
firkálta:  Lucifer
Yesterday at 10:11 pm-kor

Lucifer
firkálta:  Sebastian Verlac
Yesterday at 3:04 pm-kor

Partner-kereső
firkálta:  Kara Moon
Szer. Dec. 13, 2017 9:30 pm-kor

Kara Moon
firkálta:  Victor Aldertree
Szer. Dec. 13, 2017 8:47 pm-kor

Elkészültem!
firkálta:  Kara Moon
Szer. Dec. 13, 2017 7:06 pm-kor

Lauren Cohan
firkálta:  Sebastian Verlac
Kedd Dec. 12, 2017 9:12 pm-kor

Seymour Foley
firkálta:  Caleb Bloodworth
Hétf. Dec. 11, 2017 10:43 am-kor

Hecate
firkálta:  Hecate
Vas. Dec. 10, 2017 11:55 pm-kor



Jelenlévő fórumozók
Itt rontják a levegőt

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


Legtöbbet firkáltak
Legszorgosabb tagjaink

Simon Lewis
 
Lucifer
 
Bonnie Malone
 
Victor Aldertree
 
Katherine Wright
 
Cerviel
 
Gabriel Sinclair
 
Kara Moon
 
Caleb Bloodworth
 
Lorelei Montmartre
 

Share| .
Kereskedelmi kikötő

Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vámpír

Tartózkodási hely :
❖ new york

Csatlakozás ideje :
2016. Jul. 23.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Kereskedelmi kikötő ➹ Szomb. Szept. 23, 2017 12:42 pm Katherine Wright

raphael && katherine



Felvont szemöldökkel pillantok ismételten végig rajta. „A csata árnyékában rosszalkodsz és senki sem veszi majd észre...” Először is, ha én elkövetek valamit, azt általában fel is szoktam vállalni, hiszen nem félek a Klávétól, túlságosan is élvezem a macska-egér játszmámat velük, meg mostanában úgy is leginkább csak Valentine-ra szálltak rá igazán, hiszen ő jelenti most a legnagyobb gondjukat és nem én. Nem szokásom árnyvadászokat ölni, alvilágiakat sem szoktam ölni, leginkább csak mondénekből táplálkozom, nekik meg amúgy is tök mindegy, szaporodnak ők rendesen. Nem kell félteni őket.
A csata… Szerintem mindenki nagyon jól érzi, hogy közeledik a nagy vihar, hogy közeledik valami nagyon rossz, de a Klávénak fogalma sincs, hogy vajon Valentine serege teszi ezt, vagy teljesen más valakiről, valamiről van szó. Nagy dolog közeledik és az az alvilágiakra is kifog hatni. Nem tudom honnan tudom, egyszerűen csak érzem, mint valami hatodik érzék. Női megérzésnek is lehetne mondani.
- Hihetetlen vagy. – mondom felnevetve. - New York-i klán feje vagy, még is annyi mindenről nem tudsz, hogyan lehetsz akkor még is te a vezér? Camille legalább ott volt mindenhol, de te… Te drágám, túlságosan le vagy maradva. – gúnyos hangnemben beszélek vele, mert ezt érdemli. Miért viselkednék vele máshogyan? Az nem én volnék.
- Nem csak azok a vámpírok léteznek akik benyaltak neked és fejet hajtanak előtted. Oh, ugyan már! Tévedsz, ha azt hiszed, hogy mindenki utál engem. – hanyagul vállat vonok a mondatom végén.
Miért kéne mindenáron tartoznom valahová? Miért kellene belépnem a Klánjába? Ha egy csapat tagja vagy akkor nagyobb eséllyel árulnak el téged, hiszen a klán tagjaiba megbízol, azt hiszed, hogy hűségesek, de nem azok. Amikor az életüket kell menteni akkor gondolkodás nélkül elfognak árulni. Kifognak használni. Így pedig engem nem lehet, ha nem vagyok csapattag, amolyan magányos farkad módban élem az életemet már a kezdetek óta, mióta vámpírrá váltam. Miért pont most kellene változtatnom ezen? Pont most nem szabadna, hiszen most jön a csata, most jön az amikor a legnagyobb eséllyel csaphatnak téged be.
Nézem ahogy hátat fordít nekem és egyre távolabb kerül tőlem. Szemet forgatok és fújtatok magamban egyet, majd utána indulok, de arcomra rá van írva, hogy nagyon nincs ínyemre ez a cselekvés.
- Tegyük fel, HA belemennék a szánalmasan hülye kis tervedbe… Mibe kerülne az nekem? – nem futok utána, nem ragadom meg a karját, hogy álljon meg, egyszerűen csak utána megyek pár lépést, hallani pedig úgy is tudom, hogy hall engem.








There's something that worse than the despairing love. It's when you're not sure that this whole thing is hopeless..


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Kereskedelmi kikötő ➹ Szomb. Szept. 09, 2017 9:07 pm ➹ Vendég

I got you

Raph & Katherine Wright
 
Bármennyire is nehéz bevallanom, jól tudta, hogy a legkevésbé sem akarok neki jót. Sőt. Talán pont fölé akartam kerekedni, hogy letörhessem a szarvát. De mi tagadás?! Legszívesebben már rég nekiestem volna és kitéptem volna a gigáját. Ez nem ilyen egyszerű... Tudtam jól, hogy sok esélyem nincs, hogy én kerüljek ki két lábon a történetből... Ha pedig igen, Magnushoz kell majd sietnem, mert abban biztos vagyok, hogy karcolás nélkül nem úsznám meg. Mindössze elfintorodtam szavaira válaszul. Jól bánt a szavakkal, s nem beszélve arról, hogy nem magyarázott hülyeséget... Sajnos egy cseppet sem. De egy valamit elfelejtett...
- És mit gondolsz Kath? - vontam fel szemöldökömet. - A csata árnyékában rosszalkodsz, és senki sem veszi majd észre? - vontam fel szemöldökömet számonkérve. - De rendben...- meg sem vártam a válaszát, inkább jobb játékot szántam neki, mint egy feleslegesnek tűnő beszélgetés.
- Nem magam miatt kérlek arra, hogy csatlakozz a Klánhoz. Hanem miattunk! - Vontam fel szemöldökömet, miközben megemeltem államat egy kicsit, oldalra biccentve fejemet. - Jó ez így neked? - tettem fel újabb kérdés, de rögtön folytattam is. - A fajtád gyűlöl. Nem tartozol sehová sem... - ezúttal nem folytattam, csak hátráló lépést tettem.
- Talán igazad van. Elég jó vagy, ahhoz, hogy kicsússz a Klávé kezéből még évtizedeken át. De elég lesz majd csak egy apró hiba... A lehető legapróbb. Ha azon orra buksz, vagy csak egy kicsit is meginogsz, nem lesz ott senki sem, hogy megmentse a nyomorult életedet. Mert egy fikarcnyit sem érsz. Viszont akár tetszik, akár nem...- Én ott leszek majd. Ez pedig már csak gondolatban toldottam hozzá a mondathoz. Egyszerűen hátat fordítottam neki, hogy távozzak. -
Egyszer rá kell jönnöd, hogy semmi sem olyan, mint amilyennek megszületik a kicsi fejedben.

Nem akartam soha se ráerőltetni önmagamat. Most sem azt teszem. Mindössze elkezdett kísérteni a gondolata...Ismét.
S ha megmentem majd egyszer, nem is azért fogom, mert megérdemli. Végképp nem érte fogom megtenni. Annál inkább magamért! Talán azért, mert az orra alá akarom dörgölni. Talán azért, mert ezzel akarok változtatni rajta... Vagy csak a saját lelkemet akarom gyógyítani ezzel. De az is lehet, hogy még mindig nem sikerült elfeledni a szerelmét.
A talajt bámulva elmélkedtem néhány pillanatra, majd emeltem fel fejemet és egyenletes léptekkel távoztam Kath látóköréből.


words: no one care | tag: nope | outfit: Here








Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vámpír

Tartózkodási hely :
❖ new york

Csatlakozás ideje :
2016. Jul. 23.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Kereskedelmi kikötő ➹ Pént. Szept. 08, 2017 10:47 am Katherine Wright

raphael && katherine



A két kezemen sem tudnám megszámolni azt, hogy mennyi embert használtam ki csak azért, hogy elérhessem a célomat. Nem félek attól, hogy bevessem a jól bevált módszereimet, szeretek kínozni, szeretem meggyötörtnek látni az áldozatomat. Velejéig romlott vagyok, igen, be is vallom, hiszen minek tagadjam? Semmi értelme se lenne az egésznek. Viszont azt is bevallom, hogy nem csak úgy, magamtól váltam ilyenné. Sok mindenen kellett keresztülmennem, sok viszontagság volt az életemben amivel meg kellett küzdenem, de van egy dolog, ami képes mindenkit kikészíteni… Gyilkolunk, manipulálunk, szinte már-már éhezünk a hatalomra, viszont a tetteinket egyetlen egy dolog határozza meg; márpedig az a magány. A magány rettentő mód tudja irányítani az ember, hiszen még én is vágyom a kő szívemmel arra, hogy szeressen engem valaki. Hogy szeressek, és, hogy viszont szeressenek. Ezért élünk, még is oly kevesen kaphatjuk ezt meg az élettől. Én nem kaptam meg, és már úgy vagyok vele, hogy nem is érdekel. Feladtam a küzdést, sodródom az árral, és nem érdekelnek a következmények.
Szívem szerint elnevetném magamat Raphael szavain. Az ok amiért itt van. EL ne próbálja hitetni már velem azt, hogy kizárólag miattam lenne itt, hogy engem megvédjen, hogy a Klávé ne kapjon el, stb. Oh, ugyan, ilyen hülye még én sem vagyok. Tudom, hogy miért van itt valójában. Csak is saját maga miatt van itt, hogy a saját bőrét mentse, nem miattam. A Klávé gondolom rászállt, hogy ideje lenne már annak, hogy intézkedjen, mert kivetnivalót hagy maga után amit a városban művelek. Biztos, hogy ez van a pakliban. Raphael amúgy sem az a fajta ember aki félteni szokta a másikat, engem pedig még inkább nem, főleg azok után, hogy milyen módon használtam ki és játszottam vele.
- Hm, évek óta menekülök a Klávé elől és eddig egyszer sem sikerült elkapniuk. Szerintem elég jól csinálom. – mondom, miközben egy huncut mosoly kerül az arcomra és mintegy megerősítés gyanánt még bólintok is a mondatom végén. - Amúgy is, a Klávénak jelen pillanatban kisebb gondja is nagyobb, mint elkapni egy rakoncátlan vámpírt. – nem bírom ki, muszáj elnevetnem magamat. - Valentine serege él és virul, fogynak az árnyvadászok, a Klávét szerintem ez jobban érdekli, mint én. – mindig is szerettem a felhajtást és azt, ha rólam beszéltek, még a Klávéban is, de szerintem tényleg van fontosabb dolguk is. Nem azért mondom, mert félek tőlük. Ugyan! Elkapni sem tudnak. Raphael is csak azért talált meg, mert én úgy akartam.
- Nem fogok behódolni senkinek sem, Raphael. Nem fogok mások parancsai és elvárásai szerint élni. Még miattad sem.








There's something that worse than the despairing love. It's when you're not sure that this whole thing is hopeless..


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Kereskedelmi kikötő ➹ Csüt. Aug. 17, 2017 8:35 pm ➹ Vendég

I got you

Raph & Katherine Wright
 
Sosem mondtam, egy szóval sem, hogy egyszerű lesz, mindössze reménykedtem abban, hogy talán észhez tér és hagyja, hogy rendbe rakjam amit bemocskolt maga után. De nem. Ő nem akarja, hogy rend legyen mögötte. Ő azért él, hogy hatalmas nyomot hagyjon a világban melyben él. Azonban volt itt valami kis apróság... Amikor magaménak hittem Kathetine-t, éreztem valamit. Valami jót a szívében, amit habár a gonoszság teljesen maga alá gyúrt, de még mindig ott volt. Nem akartam harcolni érte, mert már rég eltemettem az emlékét, és csak annak élek, hogy megvédjem amiért én vagyok a felelős. Viszont tudtam, hogy hiába emésztette el a sötétség, ott van még valami bent, ami még előtérbe is hozható, ha ő is akarja. Azonban ez a személy nem én leszek. Az ő megváltója még várat magára...
- Épp elég nekem az ok, amiért itt vagyok... - Hunyorogva néztem végig rajta, enyhe fintorral képemen. Nem volt egy semmi másra jó, mint hogy legyen mibe belekötni. Csak próbált elbizonytalanítani. Abba taposni, ami legjobban fájhat... Csak hát ezúttal mellé ment.
Hagytam, hogy mögém suhanva állát a vállamra támassza. Habár az első mozdulata meglepett, de utána már tudtam, hogy nem akar ő mást, mint hogy a lehető legszínpadiasabban előadni magát. Nem bántam, mindig szerettem a színházat.
Arcomat félig felé fordítva, szemem sarkából figyelve őt hallgattam hosszú monológját a fölényről és a korról, a hatalmáról. Mintha ettől megfutamodnék, fülemet farkamat behúzva iszkolnék el. Csak nem gondolta komolyan...
- Sajnállak Kath, komolyan és őszintén. - ércelődtem vele, azonban őszintén sajnáltam azért, akivé vállt. Valóban nem tudtam már semmit róla, attól kezdve, ahogy életünk szálai külön lapokon futottak tovább. De azt tudtam, hogy kedvező ajánlatot teszek neki. Nem beszélve arról, hogy nem kell végre felelősséget vállalnom iránta a Klávé előtt. Hiába nem az én vámpírom, mégis én vagyok felelős a vámpír tevékenységekért a városban.
Ahogy azonban kitért arra, hogy mennyire egy senki voltam számára. Csak egy játék voltam életének színpadján, egyszerűen megemeltem államat, majd hunyorogva néztem rá, összeráncolt szemöldökkel. Nem értettem mit akar elérni ezzel, de félek, ha a fájdalmat akarja felidézni, ez a vonat már elment.
- Katherine... Katherine... Katherine. - csóváltam meg fejemet, szinte már nevetve azon, ahogy próbál megfogni a közös múltunkkal. - Azt hiszed, hogy egy kicsit is érdekel az ami köztünk volt? - nem bírtam ki. Kacagnom kellett. De mégis elfojtottam hamar a harsány hahotát. - Mind a múlté... - húztam lekezelő mosolyra ajkamat.
- De egy valamit nem feledek... Ismerem a határaimat. Nem azért jöttem, hogy összecsapjak veled. Azért jöttem, hogy segítsek rajtad. Magunkon... - Na és persze magamon. - Azt hiszed örökké menekülhetsz a Klávé elől? Hogy bármit megtehetsz minden következmény nélkül? Tévedsz. S ha jót akarsz magadnak, hagyd hogy félre téve a nézeteltéréseket, megvédhessem a Vámpír populációt. Márpedig bármennyire is megölnélek... Napról napra kevesebben vagyunk a megszorítások miatt. - vágtam zsebre kezemet, majd szegtem fel államat és egy mély lélegzet kíséretében tekintettem oldalra. - Lásd be, ez a te érdeked is. Hiába makacskodsz...- tekintettem rá, majd vontam fel szemöldökömet, talán így jobb belátásra bírhatom.

words: no one care | tag: nope | outfit: Here








Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vámpír

Tartózkodási hely :
❖ new york

Csatlakozás ideje :
2016. Jul. 23.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Kereskedelmi kikötő ➹ Hétf. Aug. 14, 2017 12:41 am Katherine Wright

raphael && katherine



- Látom nagyon humoros kedvedben vagy ma, Raphael. – ejtem ki gúnyosan a nevét, és egy mosoly terül szét az arcomon. Élvezem ezt a macska-egér játékot, csak sajnos az előttem álló férfi nincs tisztában, hogy ő a mi kis párosunkban éppen az egér szerepét tölti be.
Nagynak és tapasztaltnak hiszi magát, és meglehet igaza is van, viszont nálam nem nagyobb, nem tapasztaltabb és végtére is, nem erősebb. Nem tud legyőzni, szerintem még kifárasztani sem tudna, hiszen jó sok száz évvel idősebb vagyok nála. Nem tudna legyőzni, megölni még inkább nem tudna. És nem is nézem ki belőle, hogy a saját faját gyilkolná. Nem gonosz ő, csak annak akarja mutatni magát.
- Te lennél a New York-i klán vezetője, még is alig tudsz a városban lévő vámpírokról valamit. Ide jöttél elkapni engem, még sem tudsz minden információt rólam. – mondom hátrafordulva hozzá amikor abba hagyta a körözést körülöttem. Mögé suhanok egy szempillantás alatt, majd az államat a jobb vállára támasztom, nem erősen, gyengéden.
- 504 éves vagyok Raphael, a Klávé már a halálomat akarja, évek óta, még sem sikerült elkapniuk. Minden ellenségemet legyőztem eddig és a Klávét sem egyszer játszottam ki. Akkor még is miért most kapnának el? Azért, mert egy fiatal vámpírocska megunta a játszmát? Oh, ugyan, ismerd már el, hogy kevés vagy hozzám. – mondom kegyetlen őszinteséggel, arcomon pedig egy gonosz mosoly terül szét. Nem szoktam hazudozni, csak kicsit elferdítem az igazságot olyan irányba, hogy számomra kedvező legyen. Ezekkel a módszerekkel sikerül 504 éve túlélnem.
Elnevetem magamat amikor felhozza a közös múltunkat, majd vissza sétálok elé. - Olyan vicces, hogy azt hiszed, hogy elérhetsz nálam bármit is a múlt felemlegetésével. – pillantok rá, még mindig mosolyogva, éppen hogy nem nevetve. - Nem jelentesz számomra semmit. SOSEM jelentettél számomra semmit. – hangsúlyozom leginkább az első szót. Látni akarom ahogy ismét összetör, mint legutóbb amikor elhagytam. Elhagytam őt amikor elértem a célomat, de azért előtte feljebb juttattam őt a vámpír-ranglétrán, csak azért, hogy ne nevezzen hálátlannak. Segítettem neki a céljai elérésében.
- Tessék, itt vagyok, kapj el. Ha van merszed. – billentem oldalra a fejemet és széttárom előtte a karomat. Tekintetemmel csak is rá fókuszálok, kíváncsi vagyok, hogy meglépi-e azt a bizonyos lépést. Szerelmes volt belém, képes lenne a Klávé elé vinni? Persze nem sikerülne neki, hiszen könnyű szerrel fogom legyőzni, de kíváncsi vagyok, hogy vajon vívódni fog-e a belső démonjaival. Beleszeretett az ördögbe, hát akkor kapja is el.








There's something that worse than the despairing love. It's when you're not sure that this whole thing is hopeless..


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Kereskedelmi kikötő ➹ Pént. Aug. 11, 2017 4:26 pm ➹ Vendég

I got you

Raph & Katherine Wright
 
Feltette a nap kérdését, amire hunyorgó pillantást vetettem rá, egy cseppet lenézően megfűszerezve stílusomat. Úgy csinált, mint aki nem tudja mit művel és hány vámpírt helyezett végleg nyugalomra.
- Tudtam, hogy a korral jár az alzheimer, de nem hittem volna, hogy épp egy vámpíron fogom tapasztani... - villantottam ki fintorogva szemfogamat.
Azt hitte teljes a fölénye velem szemben. S bármennyivel is idősebb tőlem, nem olyan biztos, hogy erősebb is. Ezt vámpírja válogatja. Hát pillantottam oldalra, majd húzva ajkamat oldalra, préseltem egymásnak őket. Kezemet felemelve túrtam bele hajamba, majd tekintetem ismét a csinos pofira tévedt.
- Talán igazad van Kath. Nem én vagyok a rangidős közölünk, de nem is kellek, ahhoz, hogy beadd a kampót... Tesz róla, majd a Klávé és a kutyái...
Aztán, ahogy a tekintetébe mélyültem el, csak a mély gonoszságot véltem felfedezni. Az ölni akarást. Ahogy megbolondítja a vér gondolata, és egyedül mintha csak arra tudna gondolni, hogy épp kinek a nyakát tépi fel szemfogaival. Ki tudja? Talán épp az enyémet akarta...
Hát kőrözni kezdtem körülötte, mint kiéhezett keselyű, az oszló hulla felett, a kies puszta közepén. Méregettem őt, mintha bármelyik pillanatban a nyakát akarnám szegni. De nem ez volt a szándékom. Így megállva sréhen mögötte nyitottam szóra ajkaimat.
- Tettem neked egy kedvező ajánlatot. Én még megvédhetlek, a Klávétól. - tettem neki fenyegetés mentes ajánlatot, majd próbáltam jobb belátásra bírni.- De mond, egymagad állnál szembe velük... ? Vagy ismét találtál magadnak valakit, akit kihasználhatsz... ? - hoztam fel neki közös múltunkat, hogy a képébe vágva így felemlegessem sérelmeimet.
Annak idején is ellenségek voltunk... De akkor valami más volt. Ő emberiesebb volt és... Szerelemes voltam az ellenségembe. Katherine-ba. Segítettem neki egy ügyben, aztán ahogy végeztünk, egyszerűen lelépett és... Vámpírság, komorság, játszani a kegyetlent. Ez mindössze színjáték. Erre van szükségem, hogy egy halottakból álló Klánt tartsak kézben. Akkor pedig ez kellett, hogy előre lépjek, hogy gyökerestül változtassak a Klán irányán. De jött Katherine és ... Igaz, elősegített a feljebb jutásomban, de végül magamra hagyott. Csak egy eszköz voltam... A szavaival élve.

- Tik Tak, Tik Tak Kath...- sürgettem őt, tartva attól, hogy híre jut a Klávénak ez a kis találka.
words: no one care | tag: nope | outfit: Here








Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vámpír

Tartózkodási hely :
❖ new york

Csatlakozás ideje :
2016. Jul. 23.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Kereskedelmi kikötő ➹ Csüt. Aug. 10, 2017 10:25 pm Katherine Wright

raphael && katherine



Szinte már-már fájdalmasan hiányzik Asmodeus az életemből. Furcsa nélküle. Mióta nem beszélünk és nem találkozunk, azóta minden sokkal unalmasabb, mintha csak ő vitt volna színt a fekete-fehér életembe.
Sebastian nélkül is olyan furcsa, nem hittem volna, hogy ő is magamra fog hagyni, de úgy néz ki ő is elege lett abból, hogy hitegetem őt (is) össze vissza. Nem tudtam eldönteni, hogy mit érzek iránta, csak annyit tudtam, hogy szükségem van rá. Szükségem van egy biztos pontra az életemben és ezidáig ezt a szerepet ő töltötte be. Ha bármi bajom volt, akkor hozzá menekültem, most viszont őt is elveszítettem… Minden fontos ember kisétált az életemből és teljes mértékben magamra maradtam. Ismét. Újra az van, mint régen. Amikor senkire sem számíthattam. Nem véletlenül váltam ilyenné, hiszen lehet, ha lett volna mellettem valaki, aki érezteti velem azt, hogy szeret, aki támogatott volna, aki kihúzott volna a rossz pillanataimból, akkor lehet, hogy most nem itt tartanék és nem lennék egy könyörtelen gyilkos, akkor lehet, hogy nem veszítettem volna el mindenkit az életemből akik fontosak voltak számomra, akkor lehet, hogy nem kéne a Klávé elől menekülnöm, ugyan is már nem elkapni akarnak és megbüntetni, ohh nem, már a halálomat kívánják. Pedig ha az ember belegondolna, akkor a Klávénak van nálam sokkalta nagyobb ellensége is, mint például maga Valentine Morgenstern. Ő akarja megölni az összes alvilágit, én csupán csak járulékos veszteségekkel foglalkozom. Alvilágiakat nem ölök csak úgy unaloműzés céljából, vámpírokat is csak akkor ölök amikor rászolgálnak. Persze a mondénekkel már más a helyzet, őket szeretem irtani, mennyei a vérük, és amúgy is, gyorsan szaporodnak.
Vivian kérésének eleget téve ma eljöttem a kikötőbe, fel kell keresnem egy vámpírt, mert én sem tudok mindent egyedül intézni, így hát segítséget fogok kérni, mert ide nem járok túl sűrűn, és muszáj, hogy mindenről tudjak.
Épp mennék a kikötő vége felé amikor lépteket és egy ismerős hangot hallok meg a hátam mögül. Szemet forgatok, majd hátra fordulok a férfi felé. Nem volt neki elég, hogy pár vámpírját megöltem, még a saját bőrét is képes lenne vásárra vinni?
- Mondd csak, miért is tartoznék én pont Neked? – ejtem ki gúnyosan a szavakat és oldalra biccentett fejjel méregetem amikor közelebb lép felém. Nem félek tőle, könnyen megölhetem amikor akarom.
Amikor felsorolta az ajánlatokat, akkor szóra nyitom a számat és pár percig elgondolkodó fejet vágok hozzá. - Raphael, még is hogyan tudnál megölni Engem, amikor jóval idősebb vagyok, mint te? Hm? – szemeimben gonoszkás csillogást lehet felfedezni.








There's something that worse than the despairing love. It's when you're not sure that this whole thing is hopeless..


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Kereskedelmi kikötő ➹ Szer. Aug. 09, 2017 10:35 pm ➹ Vendég

I got you

Raph & Katherine Wright
 
Katherine Wright közeltsem volt olyan egyszerű eset, mint ahogyan azt elképzeltük. Nem egy Camille Belcourt kategória, de nem kifejezetten könnyítette meg a dolgomat. Meg annyi "emberemet" küldtem már a nyakába, és olyan egyszerűen elintézte őket, mintha csak a gyerek szájából kéne kiszednie a nyalókát. Egyszerűen felidegesített a tény, hogy nekem kell elintéznem ezt is.

Egy kereskedelmi kikötő. Konténerek labirintusának kusza hálózata és a tömény halszag, ami még a halott orrát is csavarja. Nyomoztam utána. Ha elkapni nem is tudták, legalább kinyomozni igen. Talán mégsem teljesen hasztalanok.
Aztán feltűnt a kecses kis seggrázásával és büszke állemelésével. Biztos voltam benne, hogy tudja, hogy itt vagyok. Elvégre legalább 12 vámpíromat tette már el láb alól. Mit is tehettem volna, mint hogy leugorva a konténer tetejéről, amin eddig a "hegyi" levegőt szívtam halott tüdőmbe, a talajra érkezve vertem fel a port.
Felegyenesedve igényesen poroltam le fekete zakómat, majd rámarkolva két oldalt húzva egyet rajta igazítottam meg magamon. - Katherine. - szólítottam meg, majd mellé indulva, végül léptem elé, hogy a szemébe nézhessek, miközben közlöm vele a szomorú tényt, nincs több baba nasi.
- Hova ilyen sietősen? - húztam cinikus mosolyt ajkaimra, miközben oldalra biccentve fejemet úgy csináltam, mint aki komolyan válaszra vár. Dehogy vártam. Tudtam hogy nem válaszolna ha kérdezném róla. Másfelől egy cseppet sem érdekelt mit akar itt.
- Tudod mit? Ne is válaszolj! Nem érdekel...- vetettem oda neki, majd vontam fel a szemöldökömet, komolyra véve a témát. - Tartozol nekem. Remélem tisztában vagy vele. - jelentettem ki. Habár egyedül voltam, de nem tartottam attól, hogy komolyabb sérülést tudna okozni.. Ha pedig van olyan bolond, -márpedig lesz- hogy kihúzza képzeletbeli kardját ellenem, attól tartok ez lesz az utolsó harca.
- Három lehetőséged van. 1. Megadod magadat és csatlakozol a Klánhoz. Továbbá az én szabályaim szerint élsz. 2. A Klávé kap el. 3. Megöllek. - húztam bájos mosolyt arcomra egy pillanatra, majd komorodtam el felkészülve arra, hogy nem adja olcsón a bőrét. Elég hamar a tárgyra tértem. Nem hiába. Ha Katherine túl sokat időzik egy helyen, előbb vagy utóbb valaki kiszemeli és akkor kérdőre leszek vonva. Mit keresek itt? Üzletelek vele... Oh nem. Szó sincs hasonlóról. Mindössze túl sokat tud ahhoz, hogy a története a Klávé keze által legyen elvarrva.
Hogy én mire számítottam a válaszával kapcsolatosan? Talán arra, hogy megpróbál megölni. Aki ennyi vámpírt megölt a szabadságáért, az nem fogja hagyni, hogy bárki harc nélkül az akarata ellenére tegyen. Katherine ahhoz túl céltudatos nőszemély.
words: no one care | tag: nope | outfit: Here








Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre


Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Kereskedelmi kikötő ➹ Sponsored content






Vissza az elejére Go down

 
Kereskedelmi kikötő
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: