Park
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Utolsó begyejzések
bejegyezte  : Joshua Ravendark
Today at 8:01 am

bejegyezte  : Javier Nightdark
Today at 7:42 am

bejegyezte  : Neo Silverblood
Hétf. Júl. 16, 2018 11:34 pm

bejegyezte  : Gabriel Sinclair
Hétf. Júl. 16, 2018 8:49 pm

bejegyezte  : Michael
Vas. Júl. 15, 2018 11:59 am

bejegyezte  : Hannah Mills
Szomb. Júl. 14, 2018 4:19 pm

bejegyezte  : Belader
Csüt. Júl. 12, 2018 9:55 pm

bejegyezte  : Lucifer Morningstar
Csüt. Júl. 12, 2018 8:58 pm


erre barangolok


Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs






A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


legtöbbet író userek

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .


honey, keep my secrets well
avatar
Árnyvadász

Avataralany :
Max Charles
Kor :
10
Tartózkodási hely :
New York-i intézet
Csatlakozás ideje :
2017. Dec. 21.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Park ₰ Today at 7:42 am

Jenny és Javier
Ki maga?

Remeg a hangom ez igaz, de tudom ilyenkor mit kell tenni. Nagy levegőt venni és a félelmet elnyomni, helyette szembenézni a félelem tárgyával. Ez volt az első amit megtanítottak, nem félhetsz, a félelem írmagját is ki kell irtani. Így fogalmazott a mester. Elmúlik, érzem ahogy elpárolog belőlem a félelem, még mindig a karom szorítja, de a másikban ott a penge, erősen markolom majd egyet rántok a karomon, nem enged a szorítása. Hát jó, ahogy tanították. Felfelé ugrok egyet, a lábammal gyomron rúgom majd egy hátra szaltóval kicsavarom a kezem a meglepődött démon karjából. Érzem a tompa sajgást, de az adrenalin erősebb. Harci állásba állok és felé tartom a pengét. Árnyvadász vagyok. Egy árnyvadász nem fél és nem hátrál meg.
A démon szája szét nyílik és penge éles fogak merednek rám. Valamiért egy ocsmány cápára hasonlít.
- Gyere! Nem félek tőled! - mondom határozottan.
Elvigyorodik és az előbbi döbbenetnek már nyoma sincsen. Ohh, Diego ha látta volna a mozdulataimat nem cikizne folyton a lomhaságom miatt. Lehet alacsony vagyok, de ezt ki lehet használni. Elindul felém és az imént még nem karmos kezén most 5 éles karom csap felém amitől hátrébb ugrom. De jó lenne egy szeráfpenge, igaz még annak forgatását tanulnom kell, de most minden jobb lenne egy egyszerű törnél.
Ekkor pillantom meg a mondén lányt a démon mögött. Ásó? Majdnem elkuncogom magam, hogy ez nekem nem jutott eszembe. De a démonnak nem szabad észrevennie a lányt, semmi esélye se lenne.
- Mondták már hogy olyan csúnya vagy, mint egy partra vetett hal? - kérdezem félre billentett fejjel és el is mosolyodom. Nem szabad hergelni, ez az első lecke, de most muszáj megszegnem, muszáj. A dolgom a mondénok védelme és a démonok megölése.
Látom ahogy vicsorít, szeretnék jelezni a lánynak siessen, vagy nem tart sokáig amíg felfedezi a démon. - Jah és úgy emlékszem a bátyám múlt héten ölt meg egy hozzád hasonló csúfságot, remélem nem voltatok rokonok. - vigyorgok teli szájjal. Uh, ezért de csúnyán kifogok kapni az Intézetben. Felém veti magát, de én a lány szemébe nézek és elkiabálom magam. - MOST!!!!




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Mondén

Avataralany :
Eliza Taylor
Csatlakozás ideje :
2018. Jul. 08.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Park ₰ Csüt. Júl. 12, 2018 4:58 pm
Jenny × Javier
Own - @
Hátam neki simul a fának próbálom nem hangosan venni a levegőt amennyire  szerencsés vagyok még meghalja. Hallgatva a beszélgetésüket meglepődtem. Árnyvadász? Ez a kölyök? Egyáltalán az mi? Tudtam, hogy ezt nem szimplán játék amit ők játszanak, ahhoz túl valósan és olyan bele éléssel mondja, hogy az már nem játék. Ösztönöm azt súgta, hogy bántani akarja azt a fiút és, hogy keressek valamit amivel elterelhetem a férfi figyelmét. Szemeim vadul így is tettek. Kerestem jobbra, balra, a táskámban, míg egy ásón nem akadt meg a szemem amit a kertész hagyott ott pár percre. Nem vesztegettem a drága időt oda siettem remélve, hogy közben nem futtok ki az időből és nem rángatja el magával. Megvan az ásó most már csak visszakel menni. Megfordulva vettem csak észre mi is van a gyerek kezében. Az egy penge? Ki ad a gyereknek pengét, hogy "Nesze fiam itt a egy éles tárgy, ha valaki szóba áll veled szúrd le!"? Beletellett egy kis időbe mire visszanyertem normálisnak mondható eszemet. Igazság szerint simán elsétáltam volna egy kicsike kis bűntudattal, ha a pasas nem kezdet volna el vigyorogni. Lehet, hogy a fiú csak rá akart ijeszteni, de ez nem jött be mert tudja, hogy mű. De az is lehet, hogy az igazi és csak azért nem ijedt meg mert sokkal nagyobb erőviszonyokban van. Hm... Miért? Miért kelet nekem meghallanom a beszélgetésüket? Miért kellett nekem kíváncsinak lennem? Miért keveredek mindig olyan dolgokba amikhez, vagy semmi közöm, vagy nem is akartam belekeveredni? Miért büntet engem az ég? Mit vétettem, hogy ezt érdemlem? Jó arról az időkről ne beszéljünk, de akkor is az semmi ahhoz képest, hogy mások mit csinálnak. És akkor most lehetne azt mondani, hogy ne másokkal foglalkozzak amit csak bizonyos szituációkban tudok csak megfogadni.
Ki adva magamból némi feszültséget oda sétálok az ürgéhez, hogy lecsapjam a lopott ásóval és pontot tegyek a dolog végére.
Bocsi, ha béna lett  *.*



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Árnyvadász

Avataralany :
Max Charles
Kor :
10
Tartózkodási hely :
New York-i intézet
Csatlakozás ideje :
2017. Dec. 21.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Park ₰ Csüt. Júl. 12, 2018 8:20 am

Jenny és Javier
Ki maga?

Diego megint nagyon undok volt pedig egy ideje nem is piszkált. De ma nincs jó kedve, azt mondta "húzz már el te kis takonygombóc" Hát elhúztam, nem szabadna csak úgy eljönnöm engedély nélkül az Intézetből, ezért még csúnyán megfognak büntetni. De senki nem állított meg mikor kiléptem a kapun, nem voltak őrök én pedig nagyon dühös voltam a bátyámra. Már nem vagyok az és kissé éhes is vagyok. Hamarosan kezdődik az edzésem és vissza kellene mennem. De attól tartok, eltévedtem. Leülök a parkban a szökőkút peremére. Nézem ahogy a faragott sellő szoborból spriccol a víz. A szobor talapzatán ott fénylik egy angyali rúna, fegyverraktár. A múlt héten pont az elrejtett fegyverekről tanultam, tehát itt is van egy.
Anya egyszer mesélte, hogy egy démon majdnem legyőzte Őt, egy pici kápolnánál támadt rá, kiverte a szeráfpengét a kezéből és anya hátraesett. Ekkor vette észre a rejtett rúnát a kápolna lépcsőzetén és amikor az ironnal megérintette az pulzálni kezdett, egy apró kis rejtett mélyedés tűnt fel mellette amiben rejtett fegyverek hevertek. Anya nyert.
a rúgdalozó lábamra figyelek amikor megjelenik mellettem egy hatalmas férfi.
- Gyere velem és kapsz édességet. - mosolyog rám, de én nem mosolygok.
Megáll a lábam és nem rugdalom tovább.
- Nem, köszönöm. - mondom illedelmesen és felállnék, hogy elmenjek, de megragadja a karom, ami fáj. A szemem sötétre válik. Démon. Felnyüszítek. Nekem még nincs rúnám, csak egy tőr hátul a nadrágomhoz illesztve. Megérintem és előhúzom. A démonnak a szemem a pengére fókuszál és gúnyosan elvigyorodik.
- Mocskos kis árnyvadász. - köpi a szavakat én összerezzenek, de a tőrt szorosan és magabiztosan markolom.
- Nem félek tőled. - mondom, de azért a hangom kicsit megremeg.
- Valóban? - nevet fel. - Rettegsz.
Igaza van, félek, bárcsak itt lenne Diego, Ő már felavatott harcos és jól harcol, majdnem olyan jól ahogy anyuék harcoltak. Én nem vagyok olyan ügyes.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Mondén

Avataralany :
Eliza Taylor
Csatlakozás ideje :
2018. Jul. 08.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Park ₰ Szer. Júl. 11, 2018 3:48 pm
Jenny × Javier
Own - @
Munkába tartó utam hosszú, de kellemes, főleg gyalog. Nosztalgiákkal töltenek el egy egy helyek, sarkok. Ez alól a park sem kivétel. A park ahol késő éjjel ücsörögtünk részegen és nevettünk egymás hülyeségén, miközben próbáltunk kijózanodni. Az érzések amiket még szeretnék még egy kicsit tovább élvezni rá késztet, hogy lassítsak és gyök kettővel haladjak tovább. Érzések hada vette körül szívemet melyek összeforrva csak egy érzést váltottak ki belőlem. A boldogságot. Olyan boldogságot amit egy idős nő érez mikor újra végig tekint az útra amit végig járt. A boldogság mikor egy anya elengedi gyermeke kezét, hogy a saját útját járja.
A park közepén járhattam mikor fülemet egy igen kellemetlen mondat ütötte meg. "Gyere velem és kapsz édességet." Nem bírtam megállni, hogy oda nézzek. Egy férfi beszél egy kis fiúval. Gondolataim ebből rosszra terelődtek. Most komolyan senkinek nem tűnik fel, hogy egy férfi aki látszólag nem az apja beszélget vele? Ennyire elcseszet ez a világ? Csak remélni tudtam, hogy az a fiú nem megy a férfival, de ebben biztos is akartam lenni. Így lassan közeledtem feléjük, hogy ne keltsek gyanút. Jól tudtam játszani az "éppen csak véletlenül kóborlok erre és nem tudok semmiről" dolgot. Nem egyszer kerültem el így a rendőrség figyelmét mikor azzal jöttek volna oda hozzám, hogy hány éves vagyok, hogy szeszes italt fogyasztok.
Belül aggódtam, hogy nem keltek a férfiban gyanút, vagy, hogy van annyi esze a gyereknek, hogy nem megy vele. Nem tudtam volna csak úgy ott hagyni és úgy csinálva, hogy nem hallottam semmit. Nem tudom, hogy képes lettem volna e lelkifurdalás nélkül lefeküdni aludni. A város sosem biztonságos a gyerekeknek, főleg, ha egyedül vannak. A mai világ az ami nem való a gyerekeknek az ilyenek miatt akik csak úgy random oda megy hozzád, hogy "Van cukorkám kérsz? Van több is a kocsiban." Egyáltalán hol vannak a szülei ennek a fiúnak? Milyen az aki csak úgy magára hagyja a gyerekét?
Közel érek hozzájuk mikor az egyik fa mögé bújok és hallgatózom. Szívem lüktet, hogy majd nem kiesik. Nem csináltam még ilyet, de magára sem hagyom. Nem vagyok olyas valaki aki idegen embereken segít, hogy hős legyen, de azt a fiút nem tudnám ott hagyni aki látszólag nem olyan aki sokszor van egyedül. Bár, hogy is remélem nem keveredem semmilyen olyan dologba amiből ne tudnék kimászni valahogy.
Bocsi, ha béna lett  *.*



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vérfarkas

Kor :
22
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Aug. 12.

Témanyitás₰ Tárgy: Park ₰ Szer. Aug. 16, 2017 4:57 pm
BEFEJEZETLEN JÁTÉK


Remy&River
New situations can lead to new friends - And new friends can lead to a new life
Osiris lelkiismeretesen végzi a munkáját a Praetornál. Bármikor készen áll új védencet a szárnya alá venni, és a bármikor alatt azt értem, az éjszaka közepén is akár. Egy csomó emberrel beszél nap mint nap, a kapcsolatok kiépítése a munkájának egy méretes része, ezáltal az egész városban vannak barátai.. Szerényen nyilatkozik róla, mikor rákérdezek, de közben büszke is arra, amit csinál; Elveszett farkasoknak mutatja meg a helyes irányt. Szinte mindenemet neki köszönhetem, nélküle egy ámokfutó fenevad lennék valahol Los Angeles sötét kerületeiben. Nekem is felajánlották, hogy dolgozzak a Praetornál, hiszen a nőkben könnyebben megbíznak a nők, azonban visszautasítottam az ajánlatot. Túl sok macera lett volna beletanulni a szerepbe, megismerni az összes alvilágit (csak annyit tudok, hogy léteznek vámpírok, árnyvadászok, warlockok meg valami tündérek), a szokásaikat, a veszélyeiket, és persze a kötelékbe tartozni sok más kötelességgel is együtt jár, amelyet én nem tudok vállalni. Mielőtt farkassá váltam volna egy féktelen egyetemista életét éltem, most pedig egy egyetemről kibukott irodalomszakos vagyok, aki egy könyvesboltban dolgozik eladóként. Hálás vagyok, ne essék félreértés, csak hát voltam már jobb helyzetben is, és a Praetor megtestesít mindent, ami nehezemre esik, például az elköteleződést. Magányos farkasként kell felkutatni másokat, akik talán segítségre szorulnak, talán nem, majd melléjük szegődni ismeretlen ideig, hogy megtanulják kontrollálni magukat: Ez nem én vagyok. Én jobban szeretek társaságban lenni, ám a magam dolgával foglalkozni, pont, mint ahogyan a falkában ez működik. Annyira kitartó sem vagyok, és Osirisszal ellentétben konok vagyok, nehezen kötök kompromisszumokat. Tökéletesen tökéletlen lennék a feladatra.
Nem is értem hát, miért mondtam igent Osirisnak, mikor megkért, intézzek helyette el valamit. Biztos a bűntudat miatt volt, hogy végül elvállaltam.
Tanácstalan vagyok azonban. Fogalmam sincs, mit kell ilyenkor mondani, hogyan kell viselkedni, és nem kaptam eligazítást a szerelmemtől. Fel sem foghatom, miért engem kért fel Osiris, és miért nem mondott el nekem bármit is azzal kapcsolatban, mit kellene tennem. Talán azt gondolja, az évek során ragadt rám valami, de az igazság az, hogy mikor a munkájáról beszélt, cseppet sem figyeltem oda. Nem érdekelt, és bármennyire is szívtelennek tűnök tőle, csak érdeklődést színlelve bólogattam neki.
Ezért állok itt tehetetlenül, gondolom magamban, amint kezet tördelve toporgok egy pad mellett. New York külvárosa barátságosabb környék, mint a belváros, de Los Angeleshez egyik sem fogható. Rengeteget túráztam ott, számos magasabb ponton jártam, mindig meleg volt, és ami a legfontosabb, kevesebb volt a sznob még a művészeti suliban is. Nagyon hiányzik az otthonom, de nem mehetek vissza. Egy őrült farkas az utcákat rója, ideköt a szerelmem és a falkám, ráadásul a testvéreim is lassan kirepülnek a fészekből és anyának végre nyugodt élete lehet.
Én meg egy silány kis zöld parkban várok egy újonnan farkassá vált srácot, hogy nyakon csíphessem, és előadhassam a Praetor Lupus promó szövegét, amit helyben kell rögtönöznöm. Szuper kilátások.
Megigazítom a hajamat, ami a vállamra hullik, ezáltal eltakarva a rövid pólómon található felirat végét. "The best is yet to come" áll a mellkasomon, úgy gondoltam a szituációhoz illő ruházat lenne. Még egyszer elolvasom a leírást, amit Ozzy küldött SMS-ben, és ahogyan felpillantok, meg is látom a farkast. Jobb ötlet híján mosolyogva integetni kezdek neki, majd megindulok felé. Azt hiszem, egyből belevágok a közepébe, hiszen rajtunk kívül egy távoli kutyát sétáltató öreg hölgy van csak a közelben.
- Szia, ne haragudj, hogy zavarlak, de a Praetor Lupustól jöttem. Az az csak helyettesítek. - makogok, kissé zavarba jövök. - De a lényeg, hogy én is farkas vagyok. - mondom suttogva, bizalmaskodóan mosolyogva rá. - Remy, igaz? - kérdem, és kissé hülyének érzem magam, hogy nem evvel kezdem. Nem véletlenül nem vállaltam el a munkát!









The world is
yours
Take
it
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
honey, keep my secrets well


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Park


Vissza az elejére Go down

Park
1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Central Park (Manhattan)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: