Egyetemi park
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Utolsó begyejzések
bejegyezte  : Neo Silverblood
Yesterday at 11:34 pm

bejegyezte  : Gabriel Sinclair
Yesterday at 8:49 pm

bejegyezte  : Michael
Vas. Júl. 15, 2018 11:59 am

bejegyezte  : Hannah Mills
Szomb. Júl. 14, 2018 4:19 pm

bejegyezte  : Belader
Csüt. Júl. 12, 2018 9:55 pm

bejegyezte  : Lucifer Morningstar
Csüt. Júl. 12, 2018 8:58 pm

bejegyezte  : Jennyfer Lucasso
Csüt. Júl. 12, 2018 4:58 pm

bejegyezte  : Iviry Wade
Csüt. Júl. 12, 2018 2:09 pm


erre barangolok


Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


legtöbbet író userek

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .


honey, keep my secrets well
avatar
Vérfarkas

Kor :
22
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Aug. 12.

Témanyitás₰ Tárgy: Egyetemi park ₰ Pént. Aug. 18, 2017 3:12 pm
LEZÁRT JÁTÉK


Adrianna&River
I won't give up on my education
Annyira szerettem régen egyetemre járni. Imádtam, hogy mindig emberek közt lehetek, hogy laza az órarendem, hogy azt tanulhatom, ami érdekel, és amit élvezek. A kedvenc helyem az egyetem kávézója volt, ahova bármikor beléptem minden asztalnál ismerős várt rám, sztorikat meséltek nekem és én is megosztottam néhány dolgot a többiekkel. Élveztem, hogy füzeteket és laptopot cipelgethetek, a jegyzeteimet rendezgethetem, és perverz módon élveztem az előadásokat is. A legszenvedélyesebb tanárokat, professzorokat hallgatni egy örök élmény marad számomra. Annyi minden tudást és bölcsességet adtak át, és olyan átéléssel mesélték a legérdektelenebb dolgokat is, hogy az ember nem tudott nem tanulni valamit tőlük. Áradt belőlük a tudás. Kár, hogy sajnos hátat kellett fordítanom ennek az életnek, a tanároknak, a diákoknak. Sosem voltam egy stréber lány, viszont az irodalom magával ragadott, s amelyet szintén el kellett hagynom ismeretlen időre.
Amióta itt vagyok New Yorkban, nem csinálok mást, csak könyveket árulok. Persze, mindenem a könyvek, a regények, a verseskötetek, csak hát más irodalmat tanulni, mint piti limonádé best-sellereket rendezgetni egy poros polcon. Azóta visszavágytam a pad mögé, hogy az kidobott magából, és elhatároztam magam; Beiratkozom ide, New Yorkba az egyetemre. Sok macerás ügyintézés árán ugyan, de sikerült összehoznom a beiratkozásomat, igazán elnézőek voltak a velem ért kellemetlenségek miatt. Ki hitte volna, hogy az erőszak ilyen előnyökhöz juttathat egy magamfajta senki leányt.
Tudom, nem illik ezzel viccelődni, a mai napig vannak rémálmaim az esetről, de így könnyebb feldolgozni számomra a történteket. Alig emlékszem valamire, talán ez az egy szerencsém. Nincs arc, amit amellé a beteg állat mellé társíthatnék, így a legrosszabb estéken sem képzelem el őt, ahogyan fölém hajolva bánt, megharap. Talán emiatt sikerült hamar továbblépnem, hamar lábra állnom. Nem kell mit elfelejtenem, a mérgező emlékképek nem vertek tanyát az elmémben, legalább mentálisan valamennyire tiszta maradtam.
Izgatott vagyok már, milyen lesz az első napom az egyetemen. Kicsit öreg vagyok elsőévesnek, legalábbis az évfolyamtársaim az irodalomszakon mind fiatalabbak nálam, de ez sem tántorít el tőle, hogy szóba elegyedjek majd velük. A kampusz hatalmas, azt sem tudom merre kell mennem, és vigyorogva forgolódom, mint egy idióta. Vállamon csüng a fekete laptoptáskám, hátamon a kicsi farmeranyagból varrt hátizsákom, pont, mint három éve az első napomon. Nem ismerem magam itt ki, ellentétben az előző egyetemmel, ahol túrákat tartottak nekünk, eligazítottak bennünket többször is, itt nem nagyon látok térképeket, instruktorokat. Lehet, a gólyáknak volt valami rendezvény, amiről sikeresen lemaradtam, mert a jelentkezésemmel keringtem a hivatalok között. Utálom a bürokráciát!
Az online órarendem szerint perceken belül kezdődik az első előadásom, kínos lenne máris késni. Utolsó reményem a bejárat felé igyekvő néhány diák, akik egy holtkóros hadsereg utolsó élő tagjainak tűnnek a távolból. Megszaporázom a lépteimet, és elkapom az egyik sötét hajú lány vállát, remélem nem ijesztem halálra azért.
- Szia, bocsi, ma van az első napom és fogalmam sincs merre kell mennem. - nyújtom felé mosolyogva a mobilom, ahol a terem neve hatalmas betűkkel le van írva.









The world is
yours
Take
it
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Egyetemi park
1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Central Park (Manhattan)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: