Ne viselkedj úgy, mintha soha semmi nem bántana. Olyan, mintha egyáltalán nem éreznél semmit.





 



Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Vezetőségünk
Fordulj hozzánk

Clary Fray
Alapító adminisztrátor
pmprofil
cissy, katherine, cornelia, raven
Simon Lewis
Admin
pmprofil
curtis, daimon, victor, javier
Sebastian Verlac
Admin
pmprofil
Dylan, Caleb
Csicseregj valamit
Mondj el bármit

Az előforduló hiba vagy észrevétel bejelentése e-mailben vagy privát üzenetben esedékes!!!
Ha írtál, jelezd a chatben, ha nem kapsz választ két napon belül, jelezd ismét a chatben :)


Utolsó bejegyzéseink
Gyorspostával firkálva
Az Intézet udvara
firkálta:  Sara Ravenscar
Vas. Jan. 21, 2018 8:43 pm-kor

Holly ♛
firkálta:  Simon Lewis
Vas. Jan. 21, 2018 6:45 pm-kor

Olasz étterem
firkálta:  Venus Cooper
Vas. Jan. 21, 2018 4:39 pm-kor

Jamie Dornan
firkálta:  Holly Biersack
Szomb. Jan. 20, 2018 7:04 pm-kor

Partner-kereső
firkálta:  Alexander Lightwood
Szomb. Jan. 20, 2018 4:24 pm-kor

Nappali
firkálta:  Katherine Wright
Szomb. Jan. 20, 2018 4:08 pm-kor

Utca
firkálta:  Katherine Wright
Szomb. Jan. 20, 2018 11:43 am-kor

Alec Lightwood
firkálta:  Clary Fray
Pént. Jan. 19, 2018 2:34 pm-kor



Jelenlévő fórumozók
Itt rontják a levegőt

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


Legtöbbet firkáltak
Legszorgosabb tagjaink

Blaire Marino
 
Venus Cooper
 
Gabriel Sinclair
 
Clary Fray
 
Cerviel
 
Sara Ravenscar
 
Alexander Lightwood
 
Lucifer Morningstar
 
Silvius S. Hildenborough
 
Vivian Avery Salomon
 

Share| .

Az én nevem





Figyelj a részletekre
avatar

Vérfarkas

Kor :
22

Tartózkodási hely :
New York

Csatlakozás ideje :
2017. Aug. 12.

Shadowhunters Frpg


Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Egyetemi park ➹ Pént. Aug. 18, 2017 3:12 pm River Luna Villalobos
LEZÁRT JÁTÉK


Adrianna&River
I won't give up on my education
Annyira szerettem régen egyetemre járni. Imádtam, hogy mindig emberek közt lehetek, hogy laza az órarendem, hogy azt tanulhatom, ami érdekel, és amit élvezek. A kedvenc helyem az egyetem kávézója volt, ahova bármikor beléptem minden asztalnál ismerős várt rám, sztorikat meséltek nekem és én is megosztottam néhány dolgot a többiekkel. Élveztem, hogy füzeteket és laptopot cipelgethetek, a jegyzeteimet rendezgethetem, és perverz módon élveztem az előadásokat is. A legszenvedélyesebb tanárokat, professzorokat hallgatni egy örök élmény marad számomra. Annyi minden tudást és bölcsességet adtak át, és olyan átéléssel mesélték a legérdektelenebb dolgokat is, hogy az ember nem tudott nem tanulni valamit tőlük. Áradt belőlük a tudás. Kár, hogy sajnos hátat kellett fordítanom ennek az életnek, a tanároknak, a diákoknak. Sosem voltam egy stréber lány, viszont az irodalom magával ragadott, s amelyet szintén el kellett hagynom ismeretlen időre.
Amióta itt vagyok New Yorkban, nem csinálok mást, csak könyveket árulok. Persze, mindenem a könyvek, a regények, a verseskötetek, csak hát más irodalmat tanulni, mint piti limonádé best-sellereket rendezgetni egy poros polcon. Azóta visszavágytam a pad mögé, hogy az kidobott magából, és elhatároztam magam; Beiratkozom ide, New Yorkba az egyetemre. Sok macerás ügyintézés árán ugyan, de sikerült összehoznom a beiratkozásomat, igazán elnézőek voltak a velem ért kellemetlenségek miatt. Ki hitte volna, hogy az erőszak ilyen előnyökhöz juttathat egy magamfajta senki leányt.
Tudom, nem illik ezzel viccelődni, a mai napig vannak rémálmaim az esetről, de így könnyebb feldolgozni számomra a történteket. Alig emlékszem valamire, talán ez az egy szerencsém. Nincs arc, amit amellé a beteg állat mellé társíthatnék, így a legrosszabb estéken sem képzelem el őt, ahogyan fölém hajolva bánt, megharap. Talán emiatt sikerült hamar továbblépnem, hamar lábra állnom. Nem kell mit elfelejtenem, a mérgező emlékképek nem vertek tanyát az elmémben, legalább mentálisan valamennyire tiszta maradtam.
Izgatott vagyok már, milyen lesz az első napom az egyetemen. Kicsit öreg vagyok elsőévesnek, legalábbis az évfolyamtársaim az irodalomszakon mind fiatalabbak nálam, de ez sem tántorít el tőle, hogy szóba elegyedjek majd velük. A kampusz hatalmas, azt sem tudom merre kell mennem, és vigyorogva forgolódom, mint egy idióta. Vállamon csüng a fekete laptoptáskám, hátamon a kicsi farmeranyagból varrt hátizsákom, pont, mint három éve az első napomon. Nem ismerem magam itt ki, ellentétben az előző egyetemmel, ahol túrákat tartottak nekünk, eligazítottak bennünket többször is, itt nem nagyon látok térképeket, instruktorokat. Lehet, a gólyáknak volt valami rendezvény, amiről sikeresen lemaradtam, mert a jelentkezésemmel keringtem a hivatalok között. Utálom a bürokráciát!
Az online órarendem szerint perceken belül kezdődik az első előadásom, kínos lenne máris késni. Utolsó reményem a bejárat felé igyekvő néhány diák, akik egy holtkóros hadsereg utolsó élő tagjainak tűnnek a távolból. Megszaporázom a lépteimet, és elkapom az egyik sötét hajú lány vállát, remélem nem ijesztem halálra azért.
- Szia, bocsi, ma van az első napom és fogalmam sincs merre kell mennem. - nyújtom felé mosolyogva a mobilom, ahol a terem neve hatalmas betűkkel le van írva.











The world is
yours
Take
it


Vissza az elejére Go down

 
Egyetemi park
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Central Park (Manhattan)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: