Bérház alagsora
Ne viselkedj úgy, mintha soha semmi nem bántana. Olyan, mintha egyáltalán nem éreznél semmit.





 



Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Vezetőségünk
Fordulj hozzánk

Clary Fray
Alapító adminisztrátor
pmprofil
cissy, katherine, cornelia, raven
Simon Lewis
Admin
pmprofil
curtis, daimon, victor
Leonert Delight
Admin
pmprofil
Blaire, Jules
Sebastian Verlac
Admin
pmprofil
Dylan, Caleb
Csicseregj valamit
Mondj el bármit

Az előforduló hiba vagy észrevétel bejelentése e-mailben vagy privát üzenetben esedékes!!!
Ha írtál, jelezd a chatben, ha nem kapsz választ két napon belül, jelezd ismét a chatben :)


Utolsó bejegyzéseink
Gyorspostával firkálva
Nappali
firkálta:  Zachary Storm
Today at 4:20 pm-kor

Nappali
firkálta:  Alice Whitley
Yesterday at 10:50 pm-kor

Avatarfoglaló
firkálta:  Zachary Storm
Yesterday at 9:25 pm-kor

Zene ajánló
firkálta:  Astrid Biersack
Yesterday at 6:55 pm-kor

Bérház alagsora
firkálta:  Isabelle Lightwood
Yesterday at 8:47 am-kor

Froy Gutierrez
firkálta:  Zachary Storm
Hétf. Okt. 16, 2017 9:37 pm-kor

Club mögötti terület
firkálta:  Alice Whitley
Hétf. Okt. 16, 2017 8:20 pm-kor

Poison After Bite
firkálta:  Zachary Storm
Hétf. Okt. 16, 2017 6:32 pm-kor



Jelenlévő fórumozók
Itt rontják a levegőt

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Zachary Storm

A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


Legtöbbet firkáltak
Legszorgosabb tagjaink

Astrid Biersack
 
Alice Whitley
 
Clary Fray
 
Cerviel
 
Sebastian Verlac
 
Gabriel Sinclair
 
Benedict Ericson
 
Zachary Storm
 
Raven Carpenter
 
Cissy Parker
 

Share| .

Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Tartózkodási hely :
ஜ New York ஜ

Csatlakozás ideje :
2017. Jul. 10.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Bérház alagsora ➹ Yesterday at 8:47 am Isabelle Lightwood



ben& izzy

szószám:: 565 zene:: kygo-This Town üzenet:  bounce    





A kezem a fejemre szorítva semmit nem ér igazából mindössze talán csak annyit hogy biztos lehetek abban, a nyakamon marad és talán nem robban szét. Alapvetően jobban járnék ha mindkét kézzel támaszkodnék mert a testsúlyom úgy amúgy nem sok de erőnek híján azért mégis csak megerőltető a karomnak megtartania önnön magamat. A férfi szavai érhetetlen jelentéstartalommal bírnak számomra. Csak pislogok jó párat igyekezve felfogni a magasröptű gondolatait.
Ahol lennem kell? Mi ez a válasz már? Oké, gondolom hogy nem akarja kiadni épp melyik nyomornegyedre cipelt el New York belső zugaiba mert hogy ez nem az Intézetbeli kis kényelmes szobám az tuti fix. Még ha a halálomon lennék se választanék ennyire ocsmány falszínt, vagy ilyen minősíthetetlen padlóburkolatot.
Azt már hogy történetesen én magam vagyok a következmény meg sem próbálom megfejteni. Következmény, következmény... mintha a bátyámat hallanám. A vér szerintit. Jace sosem volt ennyire szónoki, ő csak a 'baszd meg Izzy gondolkodj és csináld már' elveket vallja nem pedig a gondolkodj előre és légy tekintettel a következményekre is című kiselőadást papolja. Az abszolút Alec. Az aranygyerek, a vezetőnek való tökéletes alapanyag.
Keserédes epe tolul fel a torkomba, ahogy mindez felsejlik bennem és még jobban fokozza ezt, mikor az egészen sápadt de jóképűnek mondható férfi elvigyorodik. A szemfogai szépen csillannak meg a gyér fény világában is. Tisztán kivehető. Úgy látszik ez egy ilyen nap... lépten-nyomon vámpírba botlok. Vajon Raphael mit szól hogy lecsaptak a kezéről? A kínai kaja szaga totálisan megerősít abban hogy valóban ott járhattam. Vagy ha nem, akkor extrakemény droggal ütöttek ki és az nem a jin-fen.
- Más meggondolatlansága? - vonom fel a szemöldököm kérdőn. - Gondolom itt Raphaelre célzol...
Hülye kérdés. Ki másra is célozhatna? Ja, hogy Alecre? Alec nem volt meggondolatlan, hacsak azt nem vesszük hogy képes volt a marhája egyedül akciózni egy csapat mexikói vámpír ellen. Én tudom hogy mi mindenre képes és ha én személyesen nem lettem volna ott mint hátráltató tényező biztosan pillanatok alatt elintézte volna a bagázst... Sosem értettem miért nem viszi legalább Jace-t magával ha már Clary-vel látványosan nem jön ki jól. Azóta semmiképp sem mióta merő démonmegszállta véletlenségből megölte az anyját és magát okolja...
Nem tudom mi is bosszantja fel, vagy amúgy is megtervezte, de csöppet sem rémít meg azzal, ahogyan elkapja az államat és maga felé vonva sziszeg a képembe. Mindössze baromi kellemetlen az állkapcsom köré feszülő ujjainak fogsága.
- Ahhoz először meg kell halnom.
Közlöm teljesen színtelen és nyugodt hangon épp úgy, mintha csak arról társalognánk mennyire szép az ég így hogy süt a nap.
- De remélem tudod azzal baromi sok problémád lesz. Soroljam?
Incselkedve dőlök előre, mert most már még csak támasztékra sincs szükségem ültömben. A kezem hálásan bizsereg miközben megdörzsölöm a másikkal. Milyen jó hogy a világ már nem akar negyven fokos szögben dőlni semerre sem. Hangom hasonlóan sötéten vészjósló, mint az övé.
- Ha háborút akarsz szítani az árnyvilágban jó irányba haladsz a kis terveiddel. Valentinenak dolgozol? Mert ha igen, akkor csak úgy mellesleg közlöm ezzel a kis húzásoddal biztosan felrúgod az Egyezményt. Az pedig több számodra sarkalatosan negatív dolgot fog szülni. Kezdve azzal hogy történetesen az összes árnyvadász bosszúból rád fog vadászni.
Kezdve Jace-el az élet. Mert ha valaki hát ő hirtelen haragú és bosszúálló is.
-  És esélyesen a new york-i vámpírklán kegyeibe sem lopod be magad. Santiago kényesen ügyel a béke fenntartására, seggfej!
Szánalmas hogy ennyivel nincs tisztában a saját fajtáját illetően. Ebből látszik hogy biztosan nem idevalósi, különben esze ágába sem jutott volna engem elrabolni.  
- Tudod te egyáltalán ki vagyok?
A hangomban merő cinizmus költözik és végigsimítok aprót a kígyó alakú karperecemen. Ha kell biztosan tudnám használni ellene. A kérdés az mennyre lesz közreműködő az elengedésem kapcsán... mert hogy én nem dekkolok sokáig itt ebben a koszfészekben, az is tuti!










Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vámpír

Csatlakozás ideje :
2017. Oct. 09.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Bérház alagsora ➹ Vas. Okt. 15, 2017 11:11 am Benedict Ericson



Benedict & Isabelle

szószám:: Passz zene:: üzenet:: Remélem jó  What a Face


A teremtőm szerint minden élőlény vagy holt lény a maga nemében valami különlegességet hordoz magában. Kétségtelen, valami igazság van szavai mögött. Az előttem alvó lány és efféle különlegesség, mint valami ritka ereklye, amit őrizni kell, kiállítani és csodálni. Az árnyvadászok ritka lények és számuk fogyatkozóban van. Értékelem küzdeni akarásukat és tettrekészségüket, de kevesen vannak, kihaló faj, a sötétség pedig utat tör magának, hamarosan, talán századokon belül ezt a bolygót a démonok fogják uralni, az emberek vagy rabszolgák lesznek vagy eleven eledel. Nem mondhatom, hogy ez a felállás önmagában annyira akadály volna a számomra. Mert nem érdekel sem az emberek, sem más lények sorsa, ha pusztulásra vannak ítélve, akkor legyenek, nem az én problémám. Szinte hallom az ő hangját, ahogy azt mondja, minden a te magad problémája, még ha ebből semmit sem érzékelsz először. Mosolyra görbül a szám majd ahogy az a mosoly odakúszott, úgy távozik is. A lány ébredezik. Úgy tekintek rá, mint egy egyszerű tárgyra, egy tárgyra melyet felhasználok míg elérem azt, hogy megbűnhődjön az, aki tönkretette számomra az év legjobb üzletét.
Egy cseppet sem változtatok testtartásomon, továbbra is kifejezetlen arccal nézek rá. Mennyire törékeny is egy halandó, egy apróbb sérülés és belehal, úgy eltűnik mintha soha az életben nem is létezett volna. Fel nem tudom fogni, hogy ez hogy nem rémíti meg őket.
-Pont, ahol lenned kell. Mindennek vannak következményei, és jelen esetben, te magad vagy a következmény. - nevetek és kivillannak szemfogaim.
Felállok a székemből és körbe járom az apró helyiséget. Ezer év alatt rengeteg ember esett áldozatul hangulatváltozásaimnak, főleg a vámpír éltem elején. Utáltam a nevetséges kérdéseket, a felesleges szócséplést, általában feltéptem a torkokat, ha felidegesítettek. Most is megtenném, de akkor hol maradna a móka? Azt akarom, hogy az az árnyvadász fiú megjelenjen itt, megpillanthassa a lányt, megkönnyebbüljön, hogy nem késett el, majd abban a pillanatban megölhessem a lányt, a szeme láttára. Aztán eltűnni, mint a kámfor, hogy gyász, fájdalom maradjon csak a nyomomban, ami jelzi, itt jártam.
A lányhoz lépek és kezemmel megszorítom az állát és úgy fordítom magam felé.
-Mily szerencsétlen fordulat ez, nem gondolod? Más meggondolatlanságából kerültél hozzám. Hogy fog ez fájni a bátyádnak, tudva, hogy a halálodat Ő okozta. Szomorú.
Ciccegek, majd elengedem a lány állát és hátrébb lépve vágok együtt érző arcot, de emögött az arc mögött mosoly bujkál, egy kegyetlen mosoly.

kredit







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Tartózkodási hely :
ஜ New York ஜ

Csatlakozás ideje :
2017. Jul. 10.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Bérház alagsora ➹ Csüt. Okt. 12, 2017 9:19 pm Isabelle Lightwood



ben& izzy

szószám:: 580 zene:: kygo-This Town üzenet:  bounce   





Igazából annyira megbízhatatlan mostanság az elmém hogy esküszöm azt érzem, szórakozik velem. Álmodtam volna hogy Alec betör a mexikóiak átmeneti bázisára? Hogy rajtakap, amint Luc épp a vérem szívja és a remegő testem végre magába ihatja cserébe tőle a vámpírmérget, mint egy mondén függő szervezet a kokaint? Vagy talán csak beképzeltem hogy menekülés közben elvesztettem őt? Sőt mi több egyenesen Raphael karjai közt tértem magamhoz? Hogy a Dumort-ban tértem magamhoz és egy sereg vámpírral voltam összezárva akiket csak az ő tekintélye gátolt meg hogy ne ugorjanak nekem ? Esküszöm még a kínai kaja illatát is érzem az orromban, ami felettébb aggasztó. Ennyire jól betépve sosem voltam és azt hiszem sosem leszek. Most vagy bitangkemény elvonási tüneteim vannak, ami a jin-fen függőségben végül is nem csodálható vagy... vagy mindez a kusza egyveleg igaz.
Igaz lehet? Nevetséges!
Magam sem tudom mit reméljek. Mit akarok remélni? Ugyan... kinőttem már tizennégy éves koromban az álmodozásokból. A mi életformánk kemény és én rendszerint alkalmazkodom hozzá. Túlélő vagyok. Lightwood vagyok.
Ám jelenég inkább csak kába. Agyamban zsong a sok emlék kusza összképe s tompa moraja. Illatok keverednek árnyékokkal melyek gyors egymásutánba cikáznak a szemem előtt. Nem tudom mi micsoda. Melyik emlék, valós és régi, s melyik hallucináció. Amolyan vágyálom féle. Egy erős bizsergető fájdalom az, amely kicsit kizökkent. Már épp süllyednék vissza, hogy újra a süppedős emlékmocsár ingoványos talajára lépjek, de újabb, még az előzőnél is erőteljesebb, bizsergető érzés fog el. Ez már segít kiszakadnom teljesen a kába tudatlanságomból. Érzem, ahogy rándul az arcizmom ezzel ráncot képezve a homlokomon. Ahogy a szemeim megpróbálnak szép lassúsággal felnyílni úgy érzem nehéznek a létezés terhét. Még a levegő be szívása és kifújása is lassan megy. Haloványan rebbennek meg újra meg újra pilláim, mígnem végül lassan a homályos köd jó pár perc múlva csak oszlik csak. Aggasztó ez is.
Hallok egy tompa morajt, mintha valaki beszélne, de inkább csak zúgás semmint bármi értelmes. Nem állandó, mert megszűnik olyan hirtelen, ahogy életre kelt. Innen tudom, hogy nem gép vagy tárgy okozta. Valószínű emberi. Na de kié?
Az ismerős kínai kaja illata újra átölel és ettől elfog a hányinger. Utáltam. Mindig is utáltam! Lassan jövök rá, ez bizony közvetlen közelről érződik. Kell még egy pillanat mire rájövök honnan. A fekete ruhából, amely rajtam van. Először kezemet fókuszálom be, majd a padlót ami szürke és mocskos. Nem épp a legidillibb szobák egyikében lehetek. A fájdalom erőnek erejével zúdul rám, ahogy a ködfátyol felszáll agyamról. Érzem az arcom csípősségét. Felpillantva rájövök a férfi okozhatta, aki előttem áll. Ó igen, ahogy felsiklik a tekintetem és a fénnyel is kibékülök, bizony feltűnik az alak, amely felém tornyosul. Valahogy idegen. Ismeretlen. Mégsem félek. Valahogy túl fáradt vagyok már ehhez.
- Én...
Hangom halk, reszelős, élettelen. El kell hallgatnom hogy erőt gyűjtsek, mert még ez az egy kimondott szó is fáj. A torkom kapar, vízért szomjazik. Mégis összeszedem magam valahonnan a rejtett tartalékaimból.
- Mégis, hol vagyok?
Ennyit bírok kinyögni miközben megpróbálok felülni. A fekvésből nehezen megy miután olyan érzésem van, hogy minden tagom egyszerre ordítva sajog a fájdalomtól és teljességgel el is van gémberedve. A fejem pedig, csak a rend kedvéért, újra lüktetni kezd, de immár tudom nem az ájulás a veszély. A kezem ösztönösen szorítom rá, így csak a másikkal tudok támaszkodni és tartani magam. Sután és bénán. Megremegve. Elesetten. Ahogy nagyjában sikerül ülésszerű pózt imitálnom, mely sokkalta tovább tart semmint normál esetben történne, kissé jobban érzem magam lelkileg. Innen már egy hajszál választ el a lábra állástól onnan meg a futástól nem? Naiv, naiv Isabelle....










Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vámpír

Csatlakozás ideje :
2017. Oct. 09.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Bérház alagsora ➹ Szer. Okt. 11, 2017 8:06 pm Benedict Ericson



Benedict & Isabelle

szószám:: Passz zene:: üzenet:: Remélem jó  What a Face


Nem vagyok sem kicsinyes, sem bosszúálló, inkább úgy mondanám, hogy játékos vagyok. Szeretek játszani, nyíltak a kártyáim, láthatja bárki mégsem tudnak megállítani. Nem félem sem a halált,
sem a szenvedést. A földi élet összes lélegző és holt lénye nem más, mint játékszer melyeket különböző helyzetekben használok. Szeretem üzleti világomat a magam módján intézni mindentől mentesen és azok a mexikóik remek alanyok voltak, ugyan kissé sokat kértek az információkért és pofátlan módon zsarolni is mertek, de olykor meg kell fizetni azért, amit akarunk. De az átadás előtti nap már csak porszemek voltak, elégett kis semmik, kétségem sem volt afelől, hogy árnyvadász a tettes. Evolúciós zsákutca mindegyik mégis akkora arroganciával járkálnak mintha minimum ők találták volna fel a rák ellenszerét.
Nem sok időmbe tellett kinyomozni ki volt, az egy szálig sem érdekelt, hogy miért tette, a miértek feleslegesek. Alexander Lightwood, fiatal, ereje teljében egy boszorkánymester kegyeiben éldegél és keresztbe tesz ott, ahol nem kellene neki. Örömmel szőttem mintát a tiszta ágyneműjébe, elraboltam a drága kis húgocskáját. Volt elég időm rá, hogy megfigyeljem a környezetüket, a közelükben élőket, ellenségeket, barátokat. Nem volt nehéz dolog megkaparintani a lányt. Ha valaki megélte már ezredfordulót aligha állnak az útjába bármi is a kívánsága.
A tüzes, fiatal árnyvadász lány jelenleg a bérelt kis ház pincéjében, egy rozoga kanapén pihen, még kissé ki van ütve, de nem sokára ébredezni fog. Jin fen, milyen érdekes,
hogy a vér függővé tehet bárkit és ezzel milyen gyengévé is egyszerre. Képtelen küzdeni, képtelen bármire is, amire alapjáraton igen.
A pincébe érve felkapcsoltam az egyetlen lámpát, aminek gyér fénye épp elegendő volt.
a lányhoz lépve kétszer megcsapkodtam arcának két felét,
hátha felgyorsíthatom az ébredésének folyamatát. Nem tudtam megállni, hogy közben ne vessek pillantást a rúnákra melyek behálózták a testét. Mily érdekes az angyal és annak tervei.
-Ébredj árnyvadász és élvezd a vendégszeretetem.
Leültem a rozoga alvóalkalmatosság mellé egy sámlira és figyeltem az alvó lányt. Fontos a bátyának, mi több, az életét adná a lányért annyira oltalmazza. Milyen érdekesek az élők,
esendők, naivak és nem elsősorban nagyon ragaszkodnak egymáshoz. Már nem emlékszem milyen embernek lenni, az emlékeim megkoptak, de nem lehetett túl nagy élmény.
kredit







Vissza az elejére Go down

 
Bérház alagsora
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: