Bérház alagsora
Ne viselkedj úgy, mintha soha semmi nem bántana. Olyan, mintha egyáltalán nem éreznél semmit.





 



Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Vezetőségünk
Fordulj hozzánk

Clary Fray
Alapító adminisztrátor
pmprofil
cissy, katherine, cornelia, raven
Simon Lewis
Admin
pmprofil
curtis, daimon, victor
Sebastian Verlac
Admin
pmprofil
Dylan, Caleb
Csicseregj valamit
Mondj el bármit

Az előforduló hiba vagy észrevétel bejelentése e-mailben vagy privát üzenetben esedékes!!!
Ha írtál, jelezd a chatben, ha nem kapsz választ két napon belül, jelezd ismét a chatben :)


Utolsó bejegyzéseink
Gyorspostával firkálva
Sikátorok
firkálta:  Lucifer
Yesterday at 10:11 pm-kor

Lucifer
firkálta:  Sebastian Verlac
Yesterday at 3:04 pm-kor

Partner-kereső
firkálta:  Kara Moon
Szer. Dec. 13, 2017 9:30 pm-kor

Kara Moon
firkálta:  Victor Aldertree
Szer. Dec. 13, 2017 8:47 pm-kor

Elkészültem!
firkálta:  Kara Moon
Szer. Dec. 13, 2017 7:06 pm-kor

Lauren Cohan
firkálta:  Sebastian Verlac
Kedd Dec. 12, 2017 9:12 pm-kor

Seymour Foley
firkálta:  Caleb Bloodworth
Hétf. Dec. 11, 2017 10:43 am-kor

Hecate
firkálta:  Hecate
Vas. Dec. 10, 2017 11:55 pm-kor



Jelenlévő fórumozók
Itt rontják a levegőt

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


Legtöbbet firkáltak
Legszorgosabb tagjaink

Simon Lewis
 
Lucifer
 
Bonnie Malone
 
Victor Aldertree
 
Katherine Wright
 
Cerviel
 
Gabriel Sinclair
 
Kara Moon
 
Caleb Bloodworth
 
Lorelei Montmartre
 

Share| .

Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Tartózkodási hely :
ஜ New York ஜ

Csatlakozás ideje :
2017. Jul. 10.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Bérház alagsora ➹ Csüt. Nov. 02, 2017 1:20 pm Isabelle Lightwood



ben& izzy

szószám:: 615 zene:: kygo-This Town üzenet: affraid






- A napnak?
Hangomban cseng az irónia.
Napnak...
Nap....
Egy vámpír meg a napok.
Vicces! Igazán vicces!
- Akarod mondani éjszakának, nem? - igazítom ki enyhe szarkasztikus mosoly kíséretében. Hát a vámpír köztudottan éjszakai teremtmény. Ezért is gyűlölöm őket annyira. Valahol tudom hogy jó ez, jobb mert nekünk jelentősen leegyszerűsíti a dolgainkat. Az állatvilágban is éjszaka vadásznak a portyázó fenevadak. A korcs vámpírhad pedig tulajdonképpen ennek a legrosszabb verziója. Tény, hogy akadnak köztük civilizáltabb példányok (mint Simon vagy Raphael), akik nem vérrel töltött tömlős zsákoknak tekintik az embereket és minden egyéb más lényt, de ettől még ott van az a tény, hogy mik is ők. Az agresszivitás beléjük égett. A mérgezett génállományukban van benne. Ez az egyed pedig, aki itt szobrozik előttem, hát ő sem különb. Sőt, egyenesen érzem bizseregve a gerincem mentén, hogy ő aztán igazán veszélyes. Fogalmam sincs milyen idős vagy milyen erős... sosem érdekeltek ezek a részletek az ellenfeleimmel kapcsolatosan. Ám valahogy ennek a férfinak a szemében tükröződő üresség megijeszt. Nem mutatom, mert a Lightwood vér, a dac meg a rutin édes kombinációja segít ki, mint mindig.
-Nem nehéz megfejteni téged, az életed nyitott könyv, csak te magad hiszed azt, hogy nem így van. Kívülről kemény, de belülről puha, mint a vaj.
A szavaira mindössze dühösen fújok egyet. Azt hiszi ennyi lenne egy árnyvadász? Én magam ennyi lennék mindössze? Kívül kemény belül puha? Hát mekkora fatális tévedés ez? Igen, vannak gyengeségeim. Nem csak a jin-fen amire utalgat. Vannak szeretteim akikért messzemenőkig képes vagyok elmenni. Vannak hiányosságaim és vannak ostoba tévedéseim. De ettől még az vagyok aki.
-Nem kell tudnom mindezt, az arcodra van írva vagy épp a szemedben tomboló lángok épp jelzik, hogy előbb cselekszel, mint gondolkodsz.
Felszegem az állam a szavaira. Baromira bosszant a nagyképű stílusa és az, ahogyan válaszol. Hanyag eleganciája vonzó is lehetne, ha nem éppen a halálomat ígérgetné minden második szavával.
- Akkor nem ártana félned, nem gondolod?
Érzem, ahogy a kézfejem megremeg a dühtől és ahogy a kígyó életre kell egy percre újra. Hívogatóan és tettre készen. Magamra parancsolom a nyugalmat és azt, hogy ezáltal a karperecem is tovább kivár. Nem tanácsos most tényleg elveszteni a fejem és megtörni a lendületet. Nem jó beigazolni az állítását még akkor sem, ha igaz. Ha valóban igaz.
Mindössze szememmel követem, ahogy feláll és ellép az asztal felé. Nem szólok semmit csak összeszorítom az ajkaim miközben az ellenségeimre utal. Újra ugyanabban a pökkhendi stílusában. Grrr....!
Az ellenségeim nem élik túl a másnapot te marha!
Üvölteném ezt a fejéhez, de mégsem teszem. Valahogy bölcsebbnek érzem, ha hallgatásba burkolózom.
-Milyen érzés függeni valamitől? Annyira, hogy az már befolyásolja az életed?
A kérdés váratlanul ér és felcsendülése utáni mozdulatsora még inkább. Mint egy néma filmet, csak nézem, ahogy könnyű szerrel zúzza össze a poharat hogy azok kicsiny kis darabokká esve sértsék fel a kezét. Nem értem mit tervez egész addig, míg nem látom, ahogy egy nagyobb szilánkot tartva mozdul. Egy pillanatig azt feltételezem nekem szánja, de magát vágja meg vele. A lecsöpögő vére látványa gyomorforgatóan undorító, noha a mocskos padlónak ez már igazán nem árthat.
Felvonom a szemöldököm miközben nézem őt, gyanakodó tekintettel.
- A véred? Ennyit tudsz a jin-fenről? Akkor téged biztosan életben hagylak.
Mosolyom egyszerre kacér, kaján és bunkó módon.
- Az ellenségeim amúgy nem mondhatják el ugyanezt magukról. Úgy tűnik, te mégsem jelentesz túl nagy veszélyt. De azért, csak mert jó fej vagyok, felvilágosítalak; a véred nem más számomra, mint büdös. Tény, hogy a szert abból nyerik ki, de hamarabb célt érsz egy harapásoddal semmint a karod vagdosásával.
Elfintorodom a dolog említésére. Oké hogy vannak egyedek akiket közel engedek magamhoz, sőt egyenesen hagyom és kérem hogy megízleljék az én angyali véremet.... Na de ez a pöcsfej? Hát ő tutira nem fogja!










Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vámpír

Csatlakozás ideje :
2017. Oct. 09.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Bérház alagsora ➹ Kedd Okt. 31, 2017 11:18 am Benedict Ericson



Benedict & Isabelle

szószám:: Passz zene:: üzenet:: Remélem jó  What a Face


Egy percig sem szándékozom annak a kis vámpírklánnak a vezetőjévé válni. Nem minden vámpír való közösségbe, személy szerint ez a csoportosulás mást sem jelöl, mint hogy gyengék külön-külön és egységben nagyfiúnak érzik magukat. Századokkal ezelőtt minden más volt, a mai vámpírok szégyen a fajtánkra nézve, de hát az evolúció nem mindenkinél hozza meg a várt eredményeket.
A magam részéről lealacsonyítónak tartanám, ha efféle kis társaság vezetőjeként kellene funkcionálnom. Egy valakihez voltam és vagyok hűséges továbbra is, az pedig a teremtőm és senki más.
-Nekem nincsenek céljaim árnyvadász, a napnak élek amiben éppen vagyok. - mosolyodom el hidegen.
Meghagyom ezt a várost úgy, ahogyan van, vámpírokkal, árnyvadászokkal, kis kutyákkal, mindennel, amivel együtt van, nekem itt nincs célom, nem szándékozom itt ragadni. Vándor vagyok, bejárom a világot és alkalmazkodom a helyi kultúrákhoz és élvezem végtelen életem minden pillanatát.
Még csak a vére sem izgat ennek az árnyvadásznak, a vérszomj ennyi évvel az átalakulás után már mondhatni nem is létezik, ha kell napokig minden tünet nélkül kibírom vér nélkül. Azt mondják az árnyvadászok vére különleges zamattal rendelkezik, én azt mondom mindent a maga idejében, a mostani tervben nincs benne a csinos kis árnyvadász vérének elfogyasztása.
-Nem nehéz megfejteni téged, az életed nyitott könyv, csak te magad hiszed azt, hogy nem így van. Kívülről kemény, de belülről puha, mint a vaj. - elvigyorodom.
Az élők kiszámíthatók, bár olykor akadtam már össze igen rejtélyes élővel, de ritkák mint a fehér holló. Az előttem ülő lány sem különb, azt hiszi rejtélyes és veszélyes, de nekem nehezebb ártani, mint gondolná. Még ha a kis fegyvere is kéznél van, megsebesíthet, de megölni nem tud.
-Nem kell tudnom mindezt, az arcodra van írva vagy épp a szemedben tomboló lángok épp jelzik, hogy előbb cselekszel, mint gondolkodsz.
Szembe nézek vele, ahogy feláll a büszkeség ott tombol benne és ez tetszik. Annyira bátor hogy az már mókás. Nincs benne félelem, ez a baj az árnyvadászokkal, képtelenek félni.
Vállalják a halált, a saját fajukat is minden nélkül irtják az ősöreg törvényeikkel melyek még az én időmben is ugyanezek voltak. Valami nem stimmel a vezetőségünkben és a nevelésükben sem.
-Való igaz, Én már tudom, a családod már tudja, a barátaid tudják, de vajon az ellenségeid is tudják? Hm? - billentem oldalra a fejem.
Annyira hihetetlen ez az akarat erő, egy egyszerű mondén már összehugyozta volna magát mire idáig jutunk és könyörögne az életéért, ami szánalmas és roppantul unalmas is.
Ekkor nem várt ötletként felállok és arrébb lépek egy asztalhoz, majd egy poharat felemelve, amit korábban hoztam be Eltörök és megvágom vele az alkarom. Már fel sem szisszenek, a vérem azonban szép csíkban folyik lefelé.
-Milyen érzés függeni valamitől? Annyira, hogy az már befolyásolja az életed?


kredit







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Tartózkodási hely :
ஜ New York ஜ

Csatlakozás ideje :
2017. Jul. 10.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Bérház alagsora ➹ Kedd Okt. 24, 2017 6:58 pm Isabelle Lightwood



ben& izzy

szószám:: 636 zene:: kygo-This Town üzenet: bounce





Önként és dalolva átadott? Engem? Képtelenség! Ez az első, ami ösztönszerűen bevillan, aztán lassan kezd körvonalazódni hogy, hát... mégis lehet benne valami. Raphael mindig is a saját érdekeit nézte. Azt, hogy mi a jó neki és a fajtájának. Meglepő módon kevésbé fog el a csalódottság, mint számítottam rá. Talán azért mert az árulás, mint olyan már mindennapjaim része. Végtére is én magam sem vagyok különb, még ha nem is tényszerűen döftem a kést a társam hátába. És itt a társ szó alatt érthetjük a saját fajtámat. Az árnyvadászok a lojalitásukról híresek, és minek számít ez, ha nem megcsalásnak hogy én előszeretettel keresem a vámpírok kegyeit? Hol Simonét, hol a mexikói kóbor bandáét, hol Raphaelét hol pedig az ismeretlen férfiért... aki... hogy is hívják?
Most döbbenek rá hogy az udvariasság ezen formája jócskán elmaradt. Persze, hülye lenne elárulni ki is ő. Az ismeretlenség homálya ugyanis mindig jól jön. Annyi bizonyos, hogy ugyanolyan vérszopó mint az előbb említettek, és ezt nem is akarja titkolni.
-Oh, drágám, azt a vámpírklánt mint az előbb is említettem szívesen kiirtanám, egy hetven év körüli vámpír pedig nem igazán okoz nekem fejtörést. New York vámpír vezetője? Ha itt ez a legerősebb klán akkor nem lehet nehéz átvenni felette az irányítást.
A hencegésére felvonom a szemöldököm. Valóban? Ez lenne a célja? Nem feltétlen gondolom, hogy az orromra kötné, még akkor sem, ha az a terve hogy végezzen velem, ámbár esélyesen veszteni ezzel nem veszthet. Gondolom ez is ugyanolyan nem titkolt célja, mint a származása. Végtére is mi a frászért tévedt volna épp New Yorkba?
Igyekszem azt a tényt elfelejteni, hogy jó eséllyel nem fog velem kesztyűs kézzel bánni. Valahol bánt, hogy ellent mondtam mindannak, ami engem jellemez. Mindig is tudtam, a gyengeségem valahol kifizetődik, és kárpótlásul súlyos teherként cipelhetem magammal ostobaságomat, de nem gondoltam volna hogy az itt és épp most lesz.
- Micsoda magasztos célok... - köpöm ki kesernyésen. Valahol negatív ez, valahol kissé kicsinyes. Mi jó van egy vámpírklán fejének lenni? Oké a hataloméhség érthető indok, de ez a pasi nem feltétlen annak tűnik. Első ránézésre inkább mondanám vérszomjasnak. És jelenleg épp az én véremre ácsingózónak.
Meg sem döbbenek azon, hogy részletes leírást ad rólam. Nemcsak arról, ami köztudott, hanem egyéb bennfentes információról is. Hisz a jin-fen problémámról nem tud senki, csak Victor meg Simon... ó és persze Alec....
A mexikóiak maximum csak sejthették semmint konkrétan tudhatták. Érdekes azon eltöprengeni vajon ki is köpött be ennek az alaknak, de sajnos erre jó eséllyel szemernyi időm sem lesz. Ennek pedig oka nem lesz más, mint a küzdelem az életben maradásért...
Szar ügy...
- Hmmm, életrajzból csillagötös... - szemtelenkedek. Nem félek, cseppet sem. Még ha úgy is lenne, akkor sem mutatnám ki. - Félelmetes, lassan többet tudsz rólam, mint én magam...
Ajkaim mosolyra rándulnak de gyorsan visszanyelem. Inkább csak a kígyóra nézek, amelynek feje ott pihen a kézfejemen megnyugtatóan.
- Csakhogy azt kifelejtetted, hogy meglehetősen forrófejű vagyok, örök lázadó, engedetlen és alkalomadtán pofátlan. Ja és szeretem elpáholni az olyan jóképű rosszfiúkat, mint te.
Ezzel a mondatommal pedig kecsesen állok fel, és örömmel veszem tudomásul, hogy a lábaim kivételesen nem remegnem meg. Azért összeszorítom az ajkaim, biztos ami biztos alapon, hogy ha mégis megadnák magukat a végtagjaim önnön súlyom alatt legalább sikoltani ne legyen lehetőségem.
- Titok? Ha Te, egy számomra vadidegen tud róla akkor mégis hogy lehetne titok?
Hát igen, barmi jó kérdés ez... hogy hogyan derült ki és hogy hogyan maradhatna titok...? Igazából voltaképpen már tök mindegy. Alec tudja... innentől pedig már a lavina megindult. Alecen keresztül pillanatok alatt Jace-nél landol az információ (remek dolog ez a parabataiság) onnan pedig Clary sem lesz kivétel. Szóval elbujdokolhatnék szégyenemben, csakhogy nekem még ez a fajta luxus sem adatik meg. Lightwood vagyok. Ennek a névnek a sok előnye mellett több terhe is van. Mégpedig az hogy helyt kell állnom, és példát mutatnom, akár tetszik, akár nem.










Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vámpír

Csatlakozás ideje :
2017. Oct. 09.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Bérház alagsora ➹ Vas. Okt. 22, 2017 5:18 pm Benedict Ericson



Benedict & Isabelle

szószám:: Passz zene:: üzenet:: Remélem jó  What a Face


Mindig is érdekelt honnan szerzik a bátorságukat azok, akik rájönnek, hogy bajban vannak. Az árnyvadászok különösen sok bátorsággal és vakmerőséggel vannak megáldva. Magamban csak nevetek azon, hogy az előttem ülő, gyenge, sérült és Jin Fen függő árnyvadász mennyire nincs a helyzete magaslatán. Csak hallgatom, ahogy szavai pattognak, akár az ostor. A fejemet félre billentem és tanulmányozom a szemeiben égő lángokat, ilyen tüzet ritkán produkál élő. De ebben a nőben van spiritusz és ez tetszik. Kellemesebb lesz elszórakozni vele, szinte magam előtt látom, ahogy a bátyja összeomlik a súlytól melyet a vállára helyezek azzal, hogy a húga halála a lelkén szárad.
-Santiago? Oh, nem, az a kölyök ebben az egyenletben csak egy mellékszámítás, mikor megtudta, hogy kivagyok önként és dalolva adott át téged nekem. Félt, hogy kiirtom az egész klánját. - vonok vállat vigyorogva. Nem sok ellenségem akad koromból fakadóan. Múltam hosszú évszázadokra vezet vissza, voltam uralkodó, gyilkos fejedelem, háborús katona, bérgyilkos, minden, a nevem messze ismerős a világon, igaz minden nyelven más és más. Az igazi nevem csak is az én tudatomban él, Aren, vagyis aki uralkodik, mint egy sas, érdekes nem? Uralkodik, a nevemből fakadóan is erre születtem, hogy mindenen uralkodjam, hol így, hol úgy.
-Igen, ahhoz előbb meg kell halnod, természetesen még nem most, majd akkor, ha a bátyád már ideért, előtte még eljátszadozom vele. - mosolygok. - Nekem problémám? Nem hinném. - ülök vissza a székre és nézek szembe a lánnyal. Tetszik, hogy ebben a szorult kis helyzetben is azt hiszi fölém kerekedhet. Talán megsebezhet, talán megszökhet, de megölni nem tud, túl sok tapasztalatom van ehhez és bármennyire is képzett, ezer év ellen semmi esélye.
-Milyen aranyos vagy. Egyezmény? Valentine? Problémák? Had mondjak annyit a számodra, úgy, hogy megértsd. Az egyezmény engem eddig sem érdekelt, ha akartam öltem és hidd el, akartam, fogalmam sincs ki az a Valentine, de nem igen érdekel. A problémák pedig csak ösztönöznek azok megoldására.
ezek engem mind hidegen hagynak. Az egyezményt már akkor egy nagy marhaságnak tartottam mikor még meg sem fogalmazódott. Azok az alvilágiak, akik ennek behódolnak gyengék, hagyják, hogy elnyomják őket. Szánalmas és felettébb undorító.
Következő érvére hangosan felkacagok.
-Oh, drágám, azt a vámpírklánt mint az előbb is említettem szívesen kiirtanám, egy hetven év körüli vámpír pedig nem igazán okoz nekem fejtörést. New York vámpír vezetője? Ha itt ez a legerősebb klán akkor nem lehet nehéz átvenni felette az irányítást.
Raphael Santiago, a vámpír, aki az árnyvadászok kezére dolgozik és úgy látszik mindig belebotlom a fiú nevébe. Hírhedt kölyök. Lehet miután itt végeztem meglátogatom ismét, kíváncsi vagyok arra miért vannak oly jó véleménnyel róla még az árnyvadászok is. A nagy vezető, nevetséges.
-Hát persze, Isabelle Lightwood, Robert és Maryse Lightwood középső gyermeke, gyors, eszes, kiegyensúlyozott harcos kicsit heves vérmérséklettel és egy igen hasznos kis ostorral, igaz? - vigyorogtam. Természetesen végeztem háttérkutatást, milyen volnék, ha nem tettem volna. Az alaposság mindennek a kezdete.
-És majdnem kifelejtettem, Jin Fen függő, erről tud a bátyád? Vagy titok? - félre billentett fejjel mérem végig a harcias nőszemélyt. Remekül el leszünk itt ketten.


kredit







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Tartózkodási hely :
ஜ New York ஜ

Csatlakozás ideje :
2017. Jul. 10.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Bérház alagsora ➹ Kedd Okt. 17, 2017 8:47 am Isabelle Lightwood



ben& izzy

szószám:: 565 zene:: kygo-This Town üzenet:  bounce    





A kezem a fejemre szorítva semmit nem ér igazából mindössze talán csak annyit hogy biztos lehetek abban, a nyakamon marad és talán nem robban szét. Alapvetően jobban járnék ha mindkét kézzel támaszkodnék mert a testsúlyom úgy amúgy nem sok de erőnek híján azért mégis csak megerőltető a karomnak megtartania önnön magamat. A férfi szavai érhetetlen jelentéstartalommal bírnak számomra. Csak pislogok jó párat igyekezve felfogni a magasröptű gondolatait.
Ahol lennem kell? Mi ez a válasz már? Oké, gondolom hogy nem akarja kiadni épp melyik nyomornegyedre cipelt el New York belső zugaiba mert hogy ez nem az Intézetbeli kis kényelmes szobám az tuti fix. Még ha a halálomon lennék se választanék ennyire ocsmány falszínt, vagy ilyen minősíthetetlen padlóburkolatot.
Azt már hogy történetesen én magam vagyok a következmény meg sem próbálom megfejteni. Következmény, következmény... mintha a bátyámat hallanám. A vér szerintit. Jace sosem volt ennyire szónoki, ő csak a 'baszd meg Izzy gondolkodj és csináld már' elveket vallja nem pedig a gondolkodj előre és légy tekintettel a következményekre is című kiselőadást papolja. Az abszolút Alec. Az aranygyerek, a vezetőnek való tökéletes alapanyag.
Keserédes epe tolul fel a torkomba, ahogy mindez felsejlik bennem és még jobban fokozza ezt, mikor az egészen sápadt de jóképűnek mondható férfi elvigyorodik. A szemfogai szépen csillannak meg a gyér fény világában is. Tisztán kivehető. Úgy látszik ez egy ilyen nap... lépten-nyomon vámpírba botlok. Vajon Raphael mit szól hogy lecsaptak a kezéről? A kínai kaja szaga totálisan megerősít abban hogy valóban ott járhattam. Vagy ha nem, akkor extrakemény droggal ütöttek ki és az nem a jin-fen.
- Más meggondolatlansága? - vonom fel a szemöldököm kérdőn. - Gondolom itt Raphaelre célzol...
Hülye kérdés. Ki másra is célozhatna? Ja, hogy Alecre? Alec nem volt meggondolatlan, hacsak azt nem vesszük hogy képes volt a marhája egyedül akciózni egy csapat mexikói vámpír ellen. Én tudom hogy mi mindenre képes és ha én személyesen nem lettem volna ott mint hátráltató tényező biztosan pillanatok alatt elintézte volna a bagázst... Sosem értettem miért nem viszi legalább Jace-t magával ha már Clary-vel látványosan nem jön ki jól. Azóta semmiképp sem mióta merő démonmegszállta véletlenségből megölte az anyját és magát okolja...
Nem tudom mi is bosszantja fel, vagy amúgy is megtervezte, de csöppet sem rémít meg azzal, ahogyan elkapja az államat és maga felé vonva sziszeg a képembe. Mindössze baromi kellemetlen az állkapcsom köré feszülő ujjainak fogsága.
- Ahhoz először meg kell halnom.
Közlöm teljesen színtelen és nyugodt hangon épp úgy, mintha csak arról társalognánk mennyire szép az ég így hogy süt a nap.
- De remélem tudod azzal baromi sok problémád lesz. Soroljam?
Incselkedve dőlök előre, mert most már még csak támasztékra sincs szükségem ültömben. A kezem hálásan bizsereg miközben megdörzsölöm a másikkal. Milyen jó hogy a világ már nem akar negyven fokos szögben dőlni semerre sem. Hangom hasonlóan sötéten vészjósló, mint az övé.
- Ha háborút akarsz szítani az árnyvilágban jó irányba haladsz a kis terveiddel. Valentinenak dolgozol? Mert ha igen, akkor csak úgy mellesleg közlöm ezzel a kis húzásoddal biztosan felrúgod az Egyezményt. Az pedig több számodra sarkalatosan negatív dolgot fog szülni. Kezdve azzal hogy történetesen az összes árnyvadász bosszúból rád fog vadászni.
Kezdve Jace-el az élet. Mert ha valaki hát ő hirtelen haragú és bosszúálló is.
-  És esélyesen a new york-i vámpírklán kegyeibe sem lopod be magad. Santiago kényesen ügyel a béke fenntartására, seggfej!
Szánalmas hogy ennyivel nincs tisztában a saját fajtáját illetően. Ebből látszik hogy biztosan nem idevalósi, különben esze ágába sem jutott volna engem elrabolni.  
- Tudod te egyáltalán ki vagyok?
A hangomban merő cinizmus költözik és végigsimítok aprót a kígyó alakú karperecemen. Ha kell biztosan tudnám használni ellene. A kérdés az mennyre lesz közreműködő az elengedésem kapcsán... mert hogy én nem dekkolok sokáig itt ebben a koszfészekben, az is tuti!










Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vámpír

Csatlakozás ideje :
2017. Oct. 09.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Bérház alagsora ➹ Vas. Okt. 15, 2017 11:11 am Benedict Ericson



Benedict & Isabelle

szószám:: Passz zene:: üzenet:: Remélem jó  What a Face


A teremtőm szerint minden élőlény vagy holt lény a maga nemében valami különlegességet hordoz magában. Kétségtelen, valami igazság van szavai mögött. Az előttem alvó lány és efféle különlegesség, mint valami ritka ereklye, amit őrizni kell, kiállítani és csodálni. Az árnyvadászok ritka lények és számuk fogyatkozóban van. Értékelem küzdeni akarásukat és tettrekészségüket, de kevesen vannak, kihaló faj, a sötétség pedig utat tör magának, hamarosan, talán századokon belül ezt a bolygót a démonok fogják uralni, az emberek vagy rabszolgák lesznek vagy eleven eledel. Nem mondhatom, hogy ez a felállás önmagában annyira akadály volna a számomra. Mert nem érdekel sem az emberek, sem más lények sorsa, ha pusztulásra vannak ítélve, akkor legyenek, nem az én problémám. Szinte hallom az ő hangját, ahogy azt mondja, minden a te magad problémája, még ha ebből semmit sem érzékelsz először. Mosolyra görbül a szám majd ahogy az a mosoly odakúszott, úgy távozik is. A lány ébredezik. Úgy tekintek rá, mint egy egyszerű tárgyra, egy tárgyra melyet felhasználok míg elérem azt, hogy megbűnhődjön az, aki tönkretette számomra az év legjobb üzletét.
Egy cseppet sem változtatok testtartásomon, továbbra is kifejezetlen arccal nézek rá. Mennyire törékeny is egy halandó, egy apróbb sérülés és belehal, úgy eltűnik mintha soha az életben nem is létezett volna. Fel nem tudom fogni, hogy ez hogy nem rémíti meg őket.
-Pont, ahol lenned kell. Mindennek vannak következményei, és jelen esetben, te magad vagy a következmény. - nevetek és kivillannak szemfogaim.
Felállok a székemből és körbe járom az apró helyiséget. Ezer év alatt rengeteg ember esett áldozatul hangulatváltozásaimnak, főleg a vámpír éltem elején. Utáltam a nevetséges kérdéseket, a felesleges szócséplést, általában feltéptem a torkokat, ha felidegesítettek. Most is megtenném, de akkor hol maradna a móka? Azt akarom, hogy az az árnyvadász fiú megjelenjen itt, megpillanthassa a lányt, megkönnyebbüljön, hogy nem késett el, majd abban a pillanatban megölhessem a lányt, a szeme láttára. Aztán eltűnni, mint a kámfor, hogy gyász, fájdalom maradjon csak a nyomomban, ami jelzi, itt jártam.
A lányhoz lépek és kezemmel megszorítom az állát és úgy fordítom magam felé.
-Mily szerencsétlen fordulat ez, nem gondolod? Más meggondolatlanságából kerültél hozzám. Hogy fog ez fájni a bátyádnak, tudva, hogy a halálodat Ő okozta. Szomorú.
Ciccegek, majd elengedem a lány állát és hátrébb lépve vágok együtt érző arcot, de emögött az arc mögött mosoly bujkál, egy kegyetlen mosoly.

kredit







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Tartózkodási hely :
ஜ New York ஜ

Csatlakozás ideje :
2017. Jul. 10.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Bérház alagsora ➹ Csüt. Okt. 12, 2017 9:19 pm Isabelle Lightwood



ben& izzy

szószám:: 580 zene:: kygo-This Town üzenet:  bounce   





Igazából annyira megbízhatatlan mostanság az elmém hogy esküszöm azt érzem, szórakozik velem. Álmodtam volna hogy Alec betör a mexikóiak átmeneti bázisára? Hogy rajtakap, amint Luc épp a vérem szívja és a remegő testem végre magába ihatja cserébe tőle a vámpírmérget, mint egy mondén függő szervezet a kokaint? Vagy talán csak beképzeltem hogy menekülés közben elvesztettem őt? Sőt mi több egyenesen Raphael karjai közt tértem magamhoz? Hogy a Dumort-ban tértem magamhoz és egy sereg vámpírral voltam összezárva akiket csak az ő tekintélye gátolt meg hogy ne ugorjanak nekem ? Esküszöm még a kínai kaja illatát is érzem az orromban, ami felettébb aggasztó. Ennyire jól betépve sosem voltam és azt hiszem sosem leszek. Most vagy bitangkemény elvonási tüneteim vannak, ami a jin-fen függőségben végül is nem csodálható vagy... vagy mindez a kusza egyveleg igaz.
Igaz lehet? Nevetséges!
Magam sem tudom mit reméljek. Mit akarok remélni? Ugyan... kinőttem már tizennégy éves koromban az álmodozásokból. A mi életformánk kemény és én rendszerint alkalmazkodom hozzá. Túlélő vagyok. Lightwood vagyok.
Ám jelenég inkább csak kába. Agyamban zsong a sok emlék kusza összképe s tompa moraja. Illatok keverednek árnyékokkal melyek gyors egymásutánba cikáznak a szemem előtt. Nem tudom mi micsoda. Melyik emlék, valós és régi, s melyik hallucináció. Amolyan vágyálom féle. Egy erős bizsergető fájdalom az, amely kicsit kizökkent. Már épp süllyednék vissza, hogy újra a süppedős emlékmocsár ingoványos talajára lépjek, de újabb, még az előzőnél is erőteljesebb, bizsergető érzés fog el. Ez már segít kiszakadnom teljesen a kába tudatlanságomból. Érzem, ahogy rándul az arcizmom ezzel ráncot képezve a homlokomon. Ahogy a szemeim megpróbálnak szép lassúsággal felnyílni úgy érzem nehéznek a létezés terhét. Még a levegő be szívása és kifújása is lassan megy. Haloványan rebbennek meg újra meg újra pilláim, mígnem végül lassan a homályos köd jó pár perc múlva csak oszlik csak. Aggasztó ez is.
Hallok egy tompa morajt, mintha valaki beszélne, de inkább csak zúgás semmint bármi értelmes. Nem állandó, mert megszűnik olyan hirtelen, ahogy életre kelt. Innen tudom, hogy nem gép vagy tárgy okozta. Valószínű emberi. Na de kié?
Az ismerős kínai kaja illata újra átölel és ettől elfog a hányinger. Utáltam. Mindig is utáltam! Lassan jövök rá, ez bizony közvetlen közelről érződik. Kell még egy pillanat mire rájövök honnan. A fekete ruhából, amely rajtam van. Először kezemet fókuszálom be, majd a padlót ami szürke és mocskos. Nem épp a legidillibb szobák egyikében lehetek. A fájdalom erőnek erejével zúdul rám, ahogy a ködfátyol felszáll agyamról. Érzem az arcom csípősségét. Felpillantva rájövök a férfi okozhatta, aki előttem áll. Ó igen, ahogy felsiklik a tekintetem és a fénnyel is kibékülök, bizony feltűnik az alak, amely felém tornyosul. Valahogy idegen. Ismeretlen. Mégsem félek. Valahogy túl fáradt vagyok már ehhez.
- Én...
Hangom halk, reszelős, élettelen. El kell hallgatnom hogy erőt gyűjtsek, mert még ez az egy kimondott szó is fáj. A torkom kapar, vízért szomjazik. Mégis összeszedem magam valahonnan a rejtett tartalékaimból.
- Mégis, hol vagyok?
Ennyit bírok kinyögni miközben megpróbálok felülni. A fekvésből nehezen megy miután olyan érzésem van, hogy minden tagom egyszerre ordítva sajog a fájdalomtól és teljességgel el is van gémberedve. A fejem pedig, csak a rend kedvéért, újra lüktetni kezd, de immár tudom nem az ájulás a veszély. A kezem ösztönösen szorítom rá, így csak a másikkal tudok támaszkodni és tartani magam. Sután és bénán. Megremegve. Elesetten. Ahogy nagyjában sikerül ülésszerű pózt imitálnom, mely sokkalta tovább tart semmint normál esetben történne, kissé jobban érzem magam lelkileg. Innen már egy hajszál választ el a lábra állástól onnan meg a futástól nem? Naiv, naiv Isabelle....










Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vámpír

Csatlakozás ideje :
2017. Oct. 09.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Bérház alagsora ➹ Szer. Okt. 11, 2017 8:06 pm Benedict Ericson



Benedict & Isabelle

szószám:: Passz zene:: üzenet:: Remélem jó  What a Face


Nem vagyok sem kicsinyes, sem bosszúálló, inkább úgy mondanám, hogy játékos vagyok. Szeretek játszani, nyíltak a kártyáim, láthatja bárki mégsem tudnak megállítani. Nem félem sem a halált,
sem a szenvedést. A földi élet összes lélegző és holt lénye nem más, mint játékszer melyeket különböző helyzetekben használok. Szeretem üzleti világomat a magam módján intézni mindentől mentesen és azok a mexikóik remek alanyok voltak, ugyan kissé sokat kértek az információkért és pofátlan módon zsarolni is mertek, de olykor meg kell fizetni azért, amit akarunk. De az átadás előtti nap már csak porszemek voltak, elégett kis semmik, kétségem sem volt afelől, hogy árnyvadász a tettes. Evolúciós zsákutca mindegyik mégis akkora arroganciával járkálnak mintha minimum ők találták volna fel a rák ellenszerét.
Nem sok időmbe tellett kinyomozni ki volt, az egy szálig sem érdekelt, hogy miért tette, a miértek feleslegesek. Alexander Lightwood, fiatal, ereje teljében egy boszorkánymester kegyeiben éldegél és keresztbe tesz ott, ahol nem kellene neki. Örömmel szőttem mintát a tiszta ágyneműjébe, elraboltam a drága kis húgocskáját. Volt elég időm rá, hogy megfigyeljem a környezetüket, a közelükben élőket, ellenségeket, barátokat. Nem volt nehéz dolog megkaparintani a lányt. Ha valaki megélte már ezredfordulót aligha állnak az útjába bármi is a kívánsága.
A tüzes, fiatal árnyvadász lány jelenleg a bérelt kis ház pincéjében, egy rozoga kanapén pihen, még kissé ki van ütve, de nem sokára ébredezni fog. Jin fen, milyen érdekes,
hogy a vér függővé tehet bárkit és ezzel milyen gyengévé is egyszerre. Képtelen küzdeni, képtelen bármire is, amire alapjáraton igen.
A pincébe érve felkapcsoltam az egyetlen lámpát, aminek gyér fénye épp elegendő volt.
a lányhoz lépve kétszer megcsapkodtam arcának két felét,
hátha felgyorsíthatom az ébredésének folyamatát. Nem tudtam megállni, hogy közben ne vessek pillantást a rúnákra melyek behálózták a testét. Mily érdekes az angyal és annak tervei.
-Ébredj árnyvadász és élvezd a vendégszeretetem.
Leültem a rozoga alvóalkalmatosság mellé egy sámlira és figyeltem az alvó lányt. Fontos a bátyának, mi több, az életét adná a lányért annyira oltalmazza. Milyen érdekesek az élők,
esendők, naivak és nem elsősorban nagyon ragaszkodnak egymáshoz. Már nem emlékszem milyen embernek lenni, az emlékeim megkoptak, de nem lehetett túl nagy élmény.
kredit







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre


Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Bérház alagsora ➹ Sponsored content






Vissza az elejére Go down

 
Bérház alagsora
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: