Nappali
Ne viselkedj úgy, mintha soha semmi nem bántana. Olyan, mintha egyáltalán nem éreznél semmit.





 



Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Vezetőségünk
Fordulj hozzánk

Clary Fray
Alapító adminisztrátor
pmprofil
cissy, katherine, cornelia, raven
Simon Lewis
Admin
pmprofil
curtis, daimon, victor
Sebastian Verlac
Admin
pmprofil
Dylan, Caleb
Csicseregj valamit
Mondj el bármit

Az előforduló hiba vagy észrevétel bejelentése e-mailben vagy privát üzenetben esedékes!!!
Ha írtál, jelezd a chatben, ha nem kapsz választ két napon belül, jelezd ismét a chatben :)


Utolsó bejegyzéseink
Gyorspostával firkálva
Silvius Septimus Hildenborough
firkálta:  Sebastian Verlac
Today at 2:11 pm-kor

Boxok
firkálta:  Benedict Ericson
Today at 12:45 pm-kor

Drammen, Norvégia
firkálta:  Arne Rikard Torkel
Today at 12:58 am-kor

Tisztás az erdő mélyén
firkálta:  Seymour Foley
Yesterday at 11:48 pm-kor

Daddy's Lil Monster
firkálta:  Venus Cooper
Yesterday at 11:02 pm-kor

Templom
firkálta:  August A. Littlebury
Yesterday at 9:39 pm-kor

Könyvesbolt
firkálta:  River Luna Villalobos
Yesterday at 8:52 pm-kor

Asztalok
firkálta:  Cerviel
Yesterday at 8:31 pm-kor



Jelenlévő fórumozók
Itt rontják a levegőt

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Cerviel, Iviry Wade, Lucifer, Sebastian Verlac

A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


Legtöbbet firkáltak
Legszorgosabb tagjaink

Lucifer
 
Simon Lewis
 
Cerviel
 
Bonnie Malone
 
Kara Moon
 
Seymour Foley
 
Gabriel Sinclair
 
Alice Whitley
 
Sebastian Verlac
 
Katherine Wright
 

Share| .

Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vérfarkas

Csatlakozás ideje :
2017. Oct. 14.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Nappali ➹ Hétf. Okt. 16, 2017 8:41 pm Alice Whitley

Szerény hajlékom

Astrid - Alice


- Örülök, hogy jó a méret. - mondom neki, amikor leül hozzám. Ciki lett volna, ha nem. Mondjuk sok lehetősége akkor sem lett volna.
- Hozzászoksz, akármennyire is furcsán hangzik. Idővel megszokod és addigra meg is tanulod majd irányítani. - mondom neki. Nekem fél évbe telt mire eljutottam oda, hogy nem változtam át. Nem volt könnyű, hiszen csak havonta egyszer gyakorolhattam. A fájdalmat viszont hamar megszoktam. Kicsit szerintem nagyon is hamar. Talán túlságosan is hamar. Talán a züllött gyerekkor teszi. Talán nem, mindenesetre már teljesen mindegy. Túl vagyok rajta.
A kérdésére felkapom a fejem. Hogy mindig a lányok felé vonzódtam-e, majd bocsánatot kér, hogy nem akart tapintatlan lenni. Elmosolyodok rajta.
- Igazából vonzódok mindkét nemhez. Erre olyan gimi körül jöttem rá. De miért kérded? Csak nem élvezted a csókot? - fordulok felé és vágok kíváncsi fejet huncut mosoly kíséretében. Még végén kiderül, hogy benne lenne egy kapcsolatban. Na az lenne a meglepetés. A kellemesebbik fajtából természetesen.
- Los Angeles?! - kérdek vissza, miután meghallom, hogy honnan jött. - Kicsit messze jöttél berúgni. Jó messze. - nem tagadom kissé elképedtem. Meg motel mi? Na még mit nem. Felállok és megfogom a plusz bukósisakot amit hoztam és a fejébe nyomom, majd bekapcsolom a kapcsot az álla alatt.
- Velem jössz hozzám és nem fogadok el nemleges választ és vagy akármilyen beszédet arról, hogy nem kéne. - mondom neki, majd a motoromhoz megyek. Felülők rá, felrakom a saját bukómat, majd felé fordulok.
- Pattanj föl és kapaszkodj. - mondom neki, majd lecsapom a sisakrostélyt.

Cirka 15 perc alatt haza is értem vele. Bejárok a garázsba és leparkolom a motort. A bejáratnál kicsit bíbelődök, mert nem találtam meg a kulcsomat elsőre.
- Már azt hittem, hogy elveszett. - sóhajtok fel, ahogy előveszem a csomót, amin egy kis róka figura díszeleg. Régi szuvenír. Végül benyitok és lerakom a sisakom a helyére.
- Tedd az enyém mellé azt ami rajtad van. - szolok hátra, majd megállok a nappaliban és szembefordulok vele. Kitárom a karom és művesen meghajlok előtte.
- Üdvözöllek szerény hajlékomban. - felegyenesedek és elnevetem magam. - Érezd magad otthon. A fürdő ott van jobbra, ha fürödni akarsz, ami nem lepne meg. - mutatok a tőlem jobbra lévő ajtóra. - Én mindenesetre összeütök valami harapni valót. - vázolom a helyzetet mosolyogva, majd elindulok a kis konyhám felé. Valami kis egyszerű kajába kezdek bele.

you care, I dont



Innen gurultunk ide. Very Happy dilis






Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vérfarkas

Tartózkodási hely :
L.A.

Csatlakozás ideje :
2017. Sep. 30.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Nappali ➹ Hétf. Okt. 16, 2017 9:12 pm Astrid Biersack

alice && astrid

- Nem hiszem, hogy ehhez bármikor is sikerül majd hozzászoknom. – mondom nem törődöm stílussal, majd újabb kortyokat nyelek le a forrócsokimból.
Meredek magam elé és azon gondolkodok, hogy hogyan tovább. Eljöttem otthonról, eljöttem a számomra legkedvesebb városból csak azért, hogy felejtsek. Eljöttem Los Angelesből azért, hogy a hogyan továbbon dolgozzak. Egyenlőre nem tudom, hogy hogyan tovább, de dolgozok rajta, és remélem, hogy egyszer újra rátalálok önmagamra. Arra az Astridra akit elvesztettem akkor, amikor szakítottam Zachel is. Mert akkor, azon az estén nem csak a szerelmemet vesztettem el, hanem a lényem egyik darabkáját is.
Zavartan elnevetem magamat amikor rákérdez, hogy csak nem bejött volna-e a csók amit kaptam tőle. Amikor egész új módon adta nekem oda a pirulát. Egy kis feszültség oldót.
- Felejteni jöttem, nem kapcsolatot keresni. – mondom nevetve, miközben zavartan beletúrok a hajamba. Lehet látni rajtam sajnos, hogy rossz helyzetbe sodortam magamat azzal a hülye kérdéssel, ugyanis egy pillanat alatt sikerült zavarba jönnöm.
Bár az is igaz, hogy egy személyt úgy lehet a legkönnyebben és leghatékonyabban elfelejteni, ha valaki más segít neked annak a felejtésében. De hogy pont egy lány… Nem hiszem, hogy menne ez nekem. Van bőven kérdésem és kételkedésem ehhez kapcsolódóan, és fogalmam sincs, hogy működne-e nekem ez az egész. Azt sem tudom, hogy eltudnám-e kötelezni magamat.
Elnevetem magamat amikor kijelenti, hogy megyek hozzá. Megtanultam, hogy úgy is az van amit ő akar, így nevetve követem, miközben egyszer-kétszer szemet forgatok, majd felülök mögé. Pár pillanatig ugyan hezitálok kicsit, majd közelebb húzódok hozzá és átkarolom a derekát.
Amikor elindulunk és a szél belekap a hajamba, halványan elmosolyodok, lehunyom pár pillanatig a szemeimet és mélyen magamba szívom a friss levegőt. Nem tudom miért, sokkal erősebbnek érzem magamat. Elevenebbnek.
- Szép házad van. – mondom mosolyogva, miután letettem a sisakot a helyére és bementem Lice után a házba. Tényleg szép. Amikor ránézek a lányra, nem éppen ilyen házat képzelek el.
- Akkor azt hiszem én gyorsan el is megyek letusolni. – mondom mosolyogva, majd elindulok a mutatott irány felé, de egy pillanatra megtorpanok és visszafordulok felé. - Köszönöm, hogy segítesz nekem. Nem tudok elég hálás lenni érte. – mondom kedves hangnemben, majd elmegyek a fürdőbe.
Nagyon jól esett a meleg víz, az ahogyan lágyan simogatta a bőrömet, ahogyan a víz melege átjárta az egész testemet. Szívem szerint ki sem jöttem volna a zuhany alól, de aztán muszáj volt. Megtörölköztem majd visszaöltöztem, azután pedig visszamentem a konyhába hozzá.
- Tudok segíteni? – kérdezem halványan mosolyogva.








Azt gondolod, hogy sosem múlik a fájdalom, de tévedsz. Csak engedd át magad neki, ne küzdj ellene, mert erősebb nálad. Hagyd, hogy fulladozni kezdj, de idővel úszni fogsz. Minden egyes lélegzetvételeddel erősebb leszel, és ígérem, le fogod győzni.

▼▲▼


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vérfarkas

Csatlakozás ideje :
2017. Oct. 14.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Nappali ➹ Hétf. Okt. 16, 2017 9:46 pm Alice Whitley

szerény hajlékom

Astrid - Alice


Minden gond nélkül értünk hozzám. Mondjuk nem tudom, hogy mégis milyen gondot vártam hajnalok hajnalán. Az emberek még csak most kezdtek felkelni. Az, hogy Astrid meg szorosan ölelt szintén nem mondanám gondnak. Sőt, kifejezetten kellemes. Mosolyogva vezettem egészen hazáig. Otthon édes otthon, még ha kicsit is vagy, számomra akkor is otthon.
- Köszönöm. - válaszoltam a dicséretére. Büszkeség öntett el, jól esett a dicsérete. Rég éreztem már magam ennyire jól az már biztos. Ez kissé furcsa is volt, de élveztem ezt a fajta furcsaságot. S ahogy sejtettem, elment tusolni. Nem sok tartott vissza, hogy ne menjek be mellé, de azért tartottam magam. Mégsem lenne túlságosan jó ötlet. Még végén erőszakosan nyomulósnak fog tartani. Azt ezért meg mégsem szeretném, nagyon nem.
Végül miután végez odajön hozzám, hogy segíthet-e.
- Igen. Úgyhogy foglald el a helyed a kanapén. - mondom neki mosolyogva, mivel kész a kis rántotta. Sajna más ötletem nem volt és ezt könnyen, kevés anyagból is jól el lehet készíteni. Szoktam a konyhában tenni venni, de most se időm, se alapanyagom nincs semmi máshoz. Szomorú. Bezzeg pia az a van hűtőmben. Az sosem fog elfogyni. Vásárolni most meg nem kéne menni, így marad ez. Előkapok két tányért, villát és kést. Előbbikre rakok kaját és lerakom őket a kanapé előtt lévő kis asztalra. Belemászok a hűtőmbe és kiveszek egy narancslét.
- Mit kérsz inni? Gyümölcslét, kávét vagy netalántán alkoholt? - kérdem tőle mosolyogva miközben kirakom az említett dolgokat a konyhapultra, hogy tudjon válogatni.
Lehuppanok a kanapéra és lerúgom magamról a motoros nadrágom. Később majd elrakom. Törökülésbe helyezkedek és hozzálátok az evéshez. Jól sikerült, elég jól.
- Egyébként én azt ajánlom neked, hogy maradj itt New York-ban. - szolok hozzá két falat között. - Mivel, ha visszamész, akkor ahhoz a falkához kell majd csatlakoznod, aki miatt vérfarkas lettél. Itt ez nehezen történne meg. Nálam nyugodtan maradhatsz, jól esik egy kis társaság. - mosolygok rá.

you care, I dont






A hozzászólást Alice Whitley összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 17, 2017 10:23 pm-kor.



Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vérfarkas

Tartózkodási hely :
L.A.

Csatlakozás ideje :
2017. Sep. 30.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Nappali ➹ Kedd Okt. 17, 2017 5:18 pm Astrid Biersack

alice && astrid

Nagyon jól esett a meleg zuhany. Amíg nem álltam be a meleg víz alá, addig nem is gondoltam volna arra, hogy ennyire szükségem van rá. Az izmaim eleve megvoltak elég rendesen feszülve, leginkább az átváltozás miatt, a meleg víz pedig segített abban, hogy kicsit sikerüljön ellazítanom őket.
Furcsa kicsit belegondolni abba, hogy egy vadidegen lány lakásán vagyok, de igyekszem nem túlgondolni mindent, mert rendszerint ezzel szoktam tönkre tenni minden olyan jó dolgot, ami alakulófélben van az életemben. Szimpatikusnak tartom ezt a lányt, ráadásul még segített is nekem és velem volt végig az első átváltozásom során. Ez több, mint amennyit bármikor is vártam volna, bárkitől is. Főleg ma este, hiszen nem is terveztem el semmit, próbáltam nem az átváltozásra gondolni és arra, hogy még is mennyire fog fájni, ezáltal pedig szinte már-már el is feledkeztem arról, hogy ma telihold van, egészen addig amíg egy éles fájdalmat meg nem éreztem.
- És még főzni is tud, nem néztem volna ki belőled, hogy feltudod találni magadat a konyhában. – mondom mosolyogva és viccelődve, bár félig igaz is amit mondok. Ha ránézek akkor valahogy nem a főzési tudomány jut róla eszembe, sokkal inkább a vadság, amit mutat az öltözéke is, és az is, hogy például nem kocsival hanem motorral jár. Tény és való, hogy sokkal menőbb, és az ember a motoron tényleg úgy érzi, mintha szabad lenne. Én legalábbis így éreztem.
- Nem kell mára több pia. – mondom nevetve, miután megkérdezi, hogy mit innék. - Azt hiszem a narancslé jó lesz. – mondom, majd az ölembe veszem a tányért, miután leült mellém.
Hát, az biztos, hogy a napomat nem így terveztem. Nem nagyon volt bekalkulálva, hogy bárkivel is összeismerkedek, hiszen leginkább inni és felejteni jöttem, nem új barátokat szerezni. Leginkább azért, mert amikor visszamegyek L.A.-be akkor fájna az elvesztésük, fájna a szívem értük, hogy itt kell hagynom őket.
- Nem igazán terveztem, hogy hosszabb időre itt maradok...Pont ezért, mert nem akarok nagyon megismerkedni itt senkivel, nem akarok kötődni, nem akarom, hogy valaki fontos lenne, mert akkor fájna a pillanat amikor vissza megyek. Nem élhetek itt örökre... – mondom miután nagyjából sikerült végig gondolnom, hogy még is mit akarok neki mondani. Azt hiszem eléggé a tudtomra adta, hogy nem vagyok ellenszenves a számára, ezért jobb, ha még az elején tud a terveimről. New York pedig nem szerepel nagyon sokáig benne...








Azt gondolod, hogy sosem múlik a fájdalom, de tévedsz. Csak engedd át magad neki, ne küzdj ellene, mert erősebb nálad. Hagyd, hogy fulladozni kezdj, de idővel úszni fogsz. Minden egyes lélegzetvételeddel erősebb leszel, és ígérem, le fogod győzni.

▼▲▼


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vérfarkas

Csatlakozás ideje :
2017. Oct. 14.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Nappali ➹ Kedd Okt. 17, 2017 6:38 pm Alice Whitley

szerény hajlékom

Astrid - Alice


- Miért ne tudnék sütni, főzni? - kérdezek vissza. - Aki egyedül él előbb vagy utóbb képtelen megtanulni. Az az inkább jobban jár, ha megtanulja. - mosolygok rá miközben a kanapém felé veszem az irányt. Szerencsémre pont nincs semmilyen kupi a házban. Belegondolva tegnap előtt takarítottam, így fura is lett volna. Körbenézve a szobában egy valóban egyedül élő lány lakhelyének látszik. Bejáratnál a motoros kabát és a két bukósisak jelzi, hogy motorozik. Beljebb a konyhán látni, hogy gyakran van használva. A kanapén szintén látszik. Nem tagadom, kényelmes és rohadt jól lehet róla látni a tv-t. Na meg, amikor unalmamban játszok, akkor is kényelmes.
- Valahogy gondoltam, hogy nem kell alkhol, de ki tudja alapon azért csak rá kellett kérdeznem. - van egy olyan tippem, hogy jó darabig nem akar majd inni az este után. Főleg nem bombát, pedig jó koktél.
Aztán azt mondja, hogy nem akar hosszabb ideig itt marad és kötelékeket kötni, amiket majd meg kell szakítani. Erre azért már felhúzom a szemöldököm. Meg nem is élhet itt örökké. Van létjogosultsága annak, amit mond, de emellett nagyon nem tetszik. Én azt szeretném, ha maradna és az még jobb lenne, ha nálam tenné ezt. Legalább nem lennék egyedül itthon meg.. Nos.. A másik okom meg egyértelmű. Elgondolkozok azon, amit mondott.
- Elsőnek hadd kérdezem meg, ha nem bántalak meg vele. Ki miatt lett belőled vérfarkas? Mivel mint mondtam vele fogsz LA-ben egy falkában lenni. Mert falkához mindenképp tartozni fogsz. Ez amolyan ösztön szintű dolog, így ellene nem sokat tudsz tenni. - hagyok időt miközben iszok egyet. - Másodszor meg tanulnod kell. Nagyon sokat mellé. S kitől tanulnál inkább. Egy számodra vadidegentől? Vagy egy szép, aranyos, kedves lánytól? - kérdem meg tőle közben úgy nézek rá, mint egy jó kislány.
- Az utóbbi lehet, hogy nem teljesen igaz, de azért remélem érzed a különbséget. - kacagom el magam végül.

you care, I dont






A hozzászólást Alice Whitley összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 17, 2017 10:24 pm-kor.



Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vérfarkas

Tartózkodási hely :
L.A.

Csatlakozás ideje :
2017. Sep. 30.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Nappali ➹ Kedd Okt. 17, 2017 7:58 pm Astrid Biersack

alice && astrid

Igaza van, ha valaki egyedül él akkor annak egy idő után muszáj lesz megtanulnia főzni, különben nem tudja eltartani saját magát, mert még sem lehet mindig étterembe menni, bármennyire is tudnak hívogatóak lenni. Az embernek nincs is pénze arra, hogy mindennap étteremben egyen legalább napi háromszor, hogy a fő étkezések meglegyenek.
Én is tudok főzni, bár sütni jobban szeretek és szerintem jobban is értek hozzá, de ha arra kerülne sor, hogy el kell tartanom magamat és magamról kell egyedül gondoskodnom akkor nem ijednék meg, mert eltudnám látni magamat. Tudok főzni, tudok dolgozni is esetleg a tanulás mellett, hogy legyen pénzem, szóval még emiatt sem parázok. Márpedig ki kell akkor találnom valamit, ha itt akarok maradni New Yorkban.
A villa megáll a levegőben, a tányér és a szám közt amikor hirtelen rákérdez, hogy ki miatt lett belőlem vérfarkas. Eddig ebbe még nem is gondoltam bele annyira, hogy Zach harapott meg, hogy az exemnek köszönhetem azt, hogy egész életemben szenvednem kell. Addig legalábbis amíg nem tanulom meg én magam irányítani az átváltozásaimat.
- Zachnek hívják. – szólalok meg végül, majd a tányért leteszem a kis asztalra ami előttünk, a kanapé előtt van. Pár pillanatig még nézem és próbálom össze szedni a gondolataimat. Annyira friss még az egész és annyira új az érzés, hogy még nem is volt igazán időm gondolkodni azon, hogy ha valaki rákérdez akkor még is mit mondjak. Nem találtam erre ki megfelelő szöveget, mert nem is gondoltam arra, hogy valaha is fogok róla beszélni, főleg nem ilyen hamar. Elakartam őt felejteni, de sehogy sem megy, mert a szívem húz vissza hozzá.
- Az exem, aki csinálta a videót, akiről korábban meséltem. Ő harapott meg, de akkor még nem igazán fogtam fel a dolgokat, csak később, utána. – avatom be végül Alice-t abba, hogy még is hogyan történt az, hogy vérfarkas lett belőlem. Hát igen, több sebből is vérzik a dolog. Zach szexvideót csinált, ráadásul még neki is „köszönhetem” azt, hogy vérfarkas lett belőlem. Csodás, nem igaz?
- Komolyan felajánlottad magadat, hogy megtanítod a dolgokat? – mondom nevetve, majd kicsit elkezdek helyezkedni, mert a lábam elkezdett zsibbadni, de amint megmozdultam, éreztem minden porcikámban, hogy elég durva éjszakán vagyok túl.
- Figyelj, ledőlhetnék valahol aludni? Tisztára hulla vagyok. – és kicsit egyedül is akarok lenni. Megemészteni a dolgokat. Zachet...








Azt gondolod, hogy sosem múlik a fájdalom, de tévedsz. Csak engedd át magad neki, ne küzdj ellene, mert erősebb nálad. Hagyd, hogy fulladozni kezdj, de idővel úszni fogsz. Minden egyes lélegzetvételeddel erősebb leszel, és ígérem, le fogod győzni.

▼▲▼


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vérfarkas

Csatlakozás ideje :
2017. Oct. 14.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Nappali ➹ Kedd Okt. 17, 2017 8:39 pm Alice Whitley

szerény hajlékom

Astrid - Alice


Kérdésem után rövidesen meg is tudtam, hogy ki miatt lett vérfarkas. Persze előtte lefagyott egy pillanatra. Gondolom még nem talált ki semmilyen sztorit erre a kérdésre. Majd azt is meg tudom, hogy mellé ő az exe is. Na ez így már valóban eléggé bonyolult helyzet. Amennyiben a srác miatt jött el egészen NY-ig felejteni, akkor jobban jár, ha nem megy vissza. Sokkal jobban.
- Ha rám hallgatsz, akkor nem mész vissza, mivel akkor mindenképp találkozni fog vele és nem is egyszer. Sokszor. Mivel, mint mondtam az ösztön miatt falkát fogsz keresni és annak az esélye, hogy az övébe kötsz ki... Nagyon magas, ha nem 100%. S ahogy eddig én látom, jobb ha ez nem történik meg. - mondom neki egy meleg mosollyal, majd felkelek és összeszedem a tányérokat, evőeszközöket és bedobom őket a mosogatógépbe. Ahogy belenézek jobb, ha be is kapcsolom.
Így a gép zörgésével kísérelve megyek vissza mellé.
- Igen, épp az imént ajánlottam fel magam. De ha elfogadod, akkor mesternek kell hív. Ifjú padaván. - nézek rá komolyan, persze, hogy nem bírom fél percig sem röhögés nélkül. - Nehogy megpróbáld ám! - mondom neki végül nagy nehezen. - Nagyon sok dolog van amiről még nem tudsz és amit tudnod kell. Kell némi idő hozzá. Na meg némi gyomor és képzelőerő. Hiszen némileg a tündérmesék fognak egyik napról a másikra valósággá válni számodra. S mellé szeretném, ha ahhoz falkához csatlakoznál, amelyiknél én is vagyok. - fejezem be a kis monológom.
Látom, hogy mocorog, majd megkérdi, hogy hol alhat. Elmosolyodok.
- A fürdővel szembeni ajtó a szobám. Nyugodtan lefekhetsz oda. Praktikus mi? Reggel félálomban kapásból szemben van a fürdő.- mondom neki mosolyogva. Ahogy elment még egy jó darabig csak ülök és nézek ki a fejemből. Remélem végül úgy dönt, hogy marad. Kellemes változás lenne az életemben. Mosollyal az arcomon kapom fel ismét a nadrágom, majd elindulok kifelé. Felkapom a bukóm és a kabátom, bezárok.

Olyan két óra múlva értem haza. A táskám már jóval nehezebb volt. Bevásároltam, mivel úgy döntöttem, hogy csinálok valamit napközben. Nem meglepő módon Astrid kora estig aludt. Rá is fért egy ilyen este után. Párszor benéztem hozzá és ami azt illeti szívesen beugrottam volna mellé... Öhm.. Aludni természetesen.
Este fél nyolcra el is készültem a pizzával, amit elterveztem még reggel. Meg kell dicsérjem magam, mert rohadt jól nézett ki. Összefolyt a nyál a számban, de még nem láttam hozzá. Helyette belopakodtam a szobámba és kihoztam a kopott kis gitárom, majd leültem a kanapémra és játszani kezdtem.

you care, I dont






A hozzászólást Alice Whitley összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 17, 2017 10:25 pm-kor.



Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vérfarkas

Tartózkodási hely :
L.A.

Csatlakozás ideje :
2017. Sep. 30.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Nappali ➹ Kedd Okt. 17, 2017 9:24 pm Astrid Biersack

alice && astrid

- Nem tudom még, hogy hogyan tovább... – mondom halkan, magam elé nézve és közben beletúrok kissé feszülten a hajamba, ami immáron puha és selymes, hála a hajmosásnak amit nemrégiben megejtettem a zuhany alatt, ugyanis az átváltozás után kissé ziláltan néztem ki és úgy is éreztem magamat.
Egyenlőre nem tudom, hogy melyik lenne a legjobb avagy a legideálisabb döntés a számomra. Ha maradnék, vagy ha esetleg visszamennék. Egyik döntés sem lenne számomra jó, hiszen ha itt maradok akkor lényegében fel kell hagynom a régi életemmel. Nem lenne túl tanácsos akkor ezek után, ha visszamennék Los Angelesbe, főleg, mivel nem tudom, hogy hogyan reagálnék arra, ha meglátnám Zachet. Nem tudom, hogy dühös lennék rá, vagy szomorú, vagy esetleg örömömben a nyakába ugranék, fogalmam sincs… Agyaltam már rajta, hogy vajon hogyan fogok reagálni arra, ha esetleg összefutnánk, ha létezne ekkora véletlen, de nincs akkora képzelőerőm, hogy eltudjam képzelni, hogy vajon mi fog lezajlani majd a valóságban. Félek attól, hogy összefogok törni akkor amikor találkozni fogok vele, ezért is szeretnék minél hamarabb túllépni rajta valahogy. Ezért is van szükségem valamire vagy valakire aki segít nekem ebben.
- Átgondolom, de egyenlőre a fejem az… Teljes benne a kuszaság. De pár napot tuti maradok még. Ennyit tudok csak biztosra mondani... – mondom halkan, majd nézem egy ideig ahogy pakol, majd bemegyek az említett szobába.
Ledőlök az ágyba, majd előveszem a farzsebemből a telefonomat és az instagramot kezdem el nézni. A közös képeinket Zachel. A sok-sok kép amin együtt vagyunk, amikor csókolózunk, vagy az első közös karácsonyunk. Van egy olyan kép amit ő készített kint az erdőben, amikor épp hóembert építek, vagy amikor feldobom a havat a levegőbe. Nagyon jó fotók, csak az a baj, hogy mind-mind az életem egyik fájdalmas pontjára emlékeztetnek.
Amikor valami kellemes hangot hallok meg, elkezdem nyitogatni a szememet. Az izmaim végre nem annyira vannak megfeszítve és a csontjaim sem fájnak már annyira, mint a nap elején. Kicsit furcsállom, hogy már sötét van amikor felkelek. Megnézem a telefonom képernyőjét és látom, hogy már este van. Nem semmi, átaludtam kb az egész napot. Bár az éjszaka után ezen meg sem lepődök. Volt mit kipihennem.
Kimegyek végül a szobából és amikor megpillantom Alicet, ölében a gitárral, akaratlanul is elmosolyodok.
- És még gitározni is tudsz. – mondom mosolyogva, majd oda megyek hozzá és leülök mellé.








Azt gondolod, hogy sosem múlik a fájdalom, de tévedsz. Csak engedd át magad neki, ne küzdj ellene, mert erősebb nálad. Hagyd, hogy fulladozni kezdj, de idővel úszni fogsz. Minden egyes lélegzetvételeddel erősebb leszel, és ígérem, le fogod győzni.

▼▲▼


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vérfarkas

Csatlakozás ideje :
2017. Oct. 14.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Nappali ➹ Kedd Okt. 17, 2017 10:13 pm Alice Whitley

szerény hajlékom

Astrid - Alice


Jól esett az két óra amíg nem voltam itthon. Nem azért mert kicsit nyomott volt ott hangulat. Mindösszesen csak jól eset egyet motorozni. Hallgatni a motor duruzsolását, érezni a szelet és száguldozni kicsit. Hiába élek New York-ban, tudok olyan helyeket, ahol jól lehet menni, ha akar az ember. Már kitanultam őket, alaposan, ha netalán jönne egy rendőr. Volt már rá példa. Egyik ismerősöm mondta hogy addig nem kell félni a rendőrtől, amíg meg nem állít. S akkor se nagyon, ha el tudsz szökni. Másnap elkapták. Azóta ezt hallgatja.
Miután olyan jó fél órája játszok, megjelenik Astrid, hogy még gitározni is tudok.
- Tiszta jó vétel vagyok nem? Tudok sütni, főzni. Rendet tartok és gitározok is. Ja és na hagyjuk ki a tényt, hogy jó vagyok az ágyban. - kacsintok rá miközben felveszem az időközben idehozott pohár bort és megiszom azt a keveset, ami benne volt. Finom, kellemes íze van. Jó vétel volt.
- Egyébként csináltam pizzát, ha éhes vagy. - intek a konyha felé, majd felkelek. Oda megyek a hűtőhőz és kiveszem az bort, majd Astrid felé fordulók.
- Kérsz? Finom, ízleni fog. - mondom neki miközben öntök magamnak. Megfordulok és a pultnak támaszkodva nézem öt. Azon gondolkozok, hogy mit kéne csinálni. Amennyiben elfogadja a bort, akkor játszani kéne valamit. De mit. Póker! De nem az egyszerű fajta, vetkőzöset kéne. Már ha egyáltalán belemegy a dologba. Most inna egy bombát, akkor 5 perc múlva már játszanánk is az biztos.
- Mit szólnál egy kis pókerhez a pizza mellé? - kérdem meg végül.

you care, I dont







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vérfarkas

Tartózkodási hely :
L.A.

Csatlakozás ideje :
2017. Sep. 30.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Nappali ➹ Kedd Okt. 17, 2017 10:29 pm Astrid Biersack

alice && astrid

Elnevetem magamat amikor arról kezd el beszélni, hogy lényegében egész jól járnék vele, ha továbbra is itt maradnék vele. Mosolyt csal az arcomra.
Be kell vallanom, félek belevágni az új dolgokba. Mindig is ilyen voltam, már azelőtt is, hogy megismertem volna Zachet. Jobban szeretem a már megszokott dolgokat. Az olyanokat amiket már ismerek. Szeretem tudni, hogy mivel állok szemben, hogy mivel kell megbirkóznom, de jelenleg az életemben nem nagyon van olyan dolog amit ismernék. Elvesztettem a dolgok felett az irányítást, és nem tudok csak úgy sodródni az árral. Sosem szerettem magamat rábízni a sorsra és hagyni, hogy a dolgok csak úgy megtörténjenek velünk. Nem vagyok irányítás mániás, közel sem igaz rám az, hogy szeretek irányítani. Sokkal inkább úgy fogalmaznék, hogy a már megszokott dolgokat preferálom az életemben.
- Köszi az infót. – mondom kínosan elnevetve magamat a mondata végén. Nem igazán tudom, hogy mit kéne kezdenem vele, főleg az utolsó mondatával. Új ez még nekem, tegnap éjszakáig még csak nem is smároltam lánnyal, nemhogy akkor még ilyenekről is beszéljek, vagy akár csak fantáziálgassak. Berögződésem volt, hogy a fiúkat szeretem, így hát az agyamat is át kell állítanom valahogy, de azt sem akarom, hogy Alice azt gondolja rólam, hogy teljesen hidegen hagy a dolog, mert nem, érdekel és a kíváncsiság is hajt, hogy vajon milyen lehet.
- Aha, együnk. – mondom mosolyogva, majd én is felállok a kanapéról és oda sétálok hozzá a konyhába, majd fogom a kést és vágok magamnak egy szeletet a pizzából. Harapok belőle egy falatot és el kell ismernem, tényleg jó lett. Lehet még is át kéne gondolnom ezt az együtt lakást, mert tényleg valamit jól tud ez a lány.
- Tudsz pókerezni? – kérdezem felvont szemöldökkel.
Nem nagyon vagyok híres a pókertudásomról, de az éjszaka után már úgy vagyok vele, hogy miért is ne, jöjjön aminek jönnie kell. Csak sodródjak az árral.
- Miért nem lepődök meg. – mondom nevetve, majd harapok még egyet a pizzámból. - De oké, benne vagyok. – egyezek végül bele. Ugyan mi rossz sülhet ki belőle?








Azt gondolod, hogy sosem múlik a fájdalom, de tévedsz. Csak engedd át magad neki, ne küzdj ellene, mert erősebb nálad. Hagyd, hogy fulladozni kezdj, de idővel úszni fogsz. Minden egyes lélegzetvételeddel erősebb leszel, és ígérem, le fogod győzni.

▼▲▼


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vérfarkas

Csatlakozás ideje :
2017. Oct. 14.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Nappali ➹ Kedd Okt. 17, 2017 10:50 pm Alice Whitley

szerény hajlékom

Astrid - Alice


Köszöni az infót és látom, hogy kicsit kínosnak érzi az utolsó mondatom. De most minek tagadjam, ami tény az tény. S nem magamtól állítom, hanem a partnereim mondták. S ki legyek én, ha nem hinném ezt el nekik. Csak nem hazudtak erről, ajánlom nekik. Nem mintha annyira érdekelne. De a hiúságom nem ezt mondatja velem.
Örömmel látom, ahogy jóízűen eszi a pizzámat. Ezért veszek belőle én is egyet. Nem csak jól néz ki, de jól is sikerült. Elégedett vagyok magammal és éppen olyan mosoly is jelenik meg az arcomon. Itt eszem a kaját, amit csináltam azzal a lánnyal, akivel bensőségesebb kapcsolatot szeretnék kialakítani. Eddig igen jól mennek a dolgok, ha szabad ilyet mondanom. Csak haladjon így az este és érzem igen boldog leszek reggel. Főleg, hogy a pókerben is benne van. Remek. Odamegyek a kis szekrényhez ami a tv mellett van és kiveszem belőle a paklit. Elkezdem keverni miközben leülök a kanapéra.
- Készülj a harcra. - mondom neki mosolyogva és elkezdek osztani.

Jó pár kör után viszonylag döntetlenre állunk és pár üveg borral kevesebb is van már. Meglepően jól játszik, vagy piszok nagy szerencséje van. Nehéz eldönteni. De biztosnak érzem a lapokat a kezemben, a baj ezzel az, hogy csak én. Újabb vereség.
- Mit szólnál, ha kicsit megfűszereznénk a pókert? - kérdem tőle mosolyogva. - Vesztesnek csökkentenie kell a rajta lévő ruháknak a számát. Na? - kérdem tőle a végére kiskutya nézésemet is előveszem. Biztosra megyek.

you care, I dont







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vérfarkas

Tartózkodási hely :
L.A.

Csatlakozás ideje :
2017. Sep. 30.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Nappali ➹ Szer. Okt. 18, 2017 8:03 pm Astrid Biersack

alice && astrid

Amikor este elmentem a klubba inni, akkor nem gondoltam volna még véletlenül sem ilyen végkifejletre. Úgy voltam vele, hogy eliszogatok, esetleg táncolok párszor egy-két idegennel, majd ismét visszamegyek inni, de nem hittem volna azt, hogy megfogok ismerkedni valakivel akivel ilyen jól kifogok jönni, még úgy is, hogy az ismerkedésünk elején, nos, eléggé távolságtartó és ellenséges voltam vele. Ami szerintem amúgy teljesen megérthető, hogy miért voltam vele (is) olyan, amilyen, hiszen nemrég vagyok túl egy szakításon, akkor tegnap volt az első átváltozásom úgyhogy még amiatt is feszült voltam, szóval eléggé zűrös volt ez a tegnapi nap, leginkább az éjszaka. De legalább az vigasztal, hogy most már túl vagyok az igazán nehezén, innen már csak könnyebb lehet minden. Az emelkedőn is felfelé megy az ember és nem visszafelé. Én is felfelé haladok és hiszem azt, hogy hamarosan elkezd minden problémám megoldódni. Úgy minden téren. Muszáj így lennie. Szükségem van már arra, hogy végre valami jó is történjen az életemben. Szinte éhezek már a pozitív dolgokra.
A pizza nagyon jóra sikeredett, jóízűen meg is ettem az adagomat, majd leültem Lice-al a kanapéra mikor elkezdte keverni a póker kártya paklit. Nem is tudom mikor pókereztem utoljára szóval lelkiekben már el is kezdtem felkészíteni magamat a sorozatos vereségekre. Régen sem voltam túl jó benne, általában végig tippeltem az egészet és reménykedtem, hogy jó szerencsém van és sikerül megvernem a másikat.
- Már előre látom, hogy nyerni fogsz. – mondom nevetve még a játék elején, majd felé fordultam és elhelyezkedtem törökülésben.
Amikor felteszi a kérdését, elnevetem magamat. Részben zavaromban, részben meg azért, mert végre jó kedvem van. Oké, a bornak biztos köze van hozzá, de örülök annak, hogy végre nem folyton folyvást Zach jár a fejemben és nem azon kattogok, hogy mennyire egy elcseszett életem van, pedig amúgy biztosra veszem, hogy másoknak sokkalta nagyobb gondokkal is meg kell küzdeniük az életük során.
- Oké, rendben, benne vagyok. – mondom nevetve, majd egy huncut mosoly kíséretében, és most én keverem meg a paklit, és kiosztom magunknak a lapokat, majd magunk közé teszem a maradék kártyákat.








Azt gondolod, hogy sosem múlik a fájdalom, de tévedsz. Csak engedd át magad neki, ne küzdj ellene, mert erősebb nálad. Hagyd, hogy fulladozni kezdj, de idővel úszni fogsz. Minden egyes lélegzetvételeddel erősebb leszel, és ígérem, le fogod győzni.

▼▲▼


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vérfarkas

Csatlakozás ideje :
2017. Oct. 14.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Nappali ➹ Szer. Okt. 18, 2017 8:54 pm Alice Whitley

Szerény hajlékom

Astrid - Alice


- Látom ízlik a pizza, amit csináltam. Pedig könnyen lehet, hogy raktam bele valami pluszt. Mondjuk egy kis vágynövelőt. - kacsintok rá és mosolygok, természetesen nincs benne, de kicsit jól játszani így vele.
- Amúgy nincs benne. Csak egy mezei pizza. - mosolygok rá miközben én is veszek magamnak.
A pókerezés közben remekül szórakozunk és látom rajta, hogy kezd feloldódni és kezdi jól érezni magát. Ezért dobom be a kérdésem, kicsit félve igaz. Ám meglepetésemre belemegy. Nagyot mosolygok így leveszem magamról fölsőm, mert mégiscsak én vesztettem. Így most pólóban és nadrágban ültem már csak ott.
- Nos, ha már vesztettem. - mondom neki mosolyogva és néztem, ahogy keverte a kártyát.
Pár kör múlva már jóval kevesebb ruha volt rajtunk. Igazából rajtam már csak bugyi volt, míg rajta még melltartó is megvolt. Na szép mondhatom.
- Mintha azt mondtad volna, hogy előre látod, hogy én nyerek. Akkor most, hogy is van ez? - kérdem tőle nevetve. Arcom már kissé piros a bortól, amiből egy újabb üveg fogyott el. Közben végig élveztem a játék minden pillanatát. Leginkább akkor amikor Astrid vetkőzött. Kellemes látvány volt nézni, azt nem tagadom. Viszont most fel akartam állni, ami némileg rossz döntés volt, mert úgy ültem, hogy elzsibadt a lábam. Éppen ezért felállás helyet pont neki estem Astridnak. Meglepődtem rendesen, de egyben tetszett is, hogy ilyen kis béna vagyok. Emellett viszont igen csak közel volt az arca az enyémhez, a testem magától mozdult. Megérintettem az arcát, mintha valami drágakő volna, amit félve fogsz meg. Én is így tettem. A kezem követte az arca ívét és közben a szemébe néztem. Egyre közelebb hajoltam hozzá, míg végül megcsókoltam. Közben a másik kezemmel gyengéden a tarkójára csúsztattam. Nem akartam elengedni őt. Már nem engedem. Egyre szenvedélyesebben csókoltam és kezdtem el kicsit tolni a kanapén, amíg nem feküdt már rajta. Nem akarom abbahagyni ezt a csókot, nem akarom elengedni. Végül több perc múlva abbahagyom és kissé eltávolodok tőle. A szemébe nézek és mosolygok. Jobb kezem ismét az arcán van. Csodálattal nézek rá és mondhatni kicsit éhes szemekkel, mivel képes lennék itt helyben felfalni őt. Vágyok rá. Vágyok arra, hogy megérintsem, arra hogy ő érintsen meg. Még többet és még tovább akarom csókolni őt. Régen éreztem már ilyet, nagyon régen. De ismerős és kellemes vágy volt bennem, amit igen élveztem.

you care, I dont







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vérfarkas

Tartózkodási hely :
L.A.

Csatlakozás ideje :
2017. Sep. 30.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Nappali ➹ Kedd Okt. 31, 2017 1:33 pm Astrid Biersack

alice && astrid

Megáll a kezemben lévő pizza a szám és az asztal közt amikor Alice azt mondja mosolyogva, hogy látja ízlik nekem a pizza. De nem is ez az ami zavar, hanem az amikor azt mondja, hogy kitudja, lehet rakott bele valami kis plusz „ízesítőt”. Nah itt torpan meg a kezem, arcomra kiül a döbbenet. Olyan másnapos vagyok már így is, hogy nem akarok semmilyen drogot, de még piát sem látni a közelemben. Belegondolok az ivászatba és már is rosszul leszek.
Pont ezért van az, hogy meg is lepődök magamon amikor belemegyek a pókerezésbe és még inkább elkezdek inni vele. Sosem preferáltam igazán a bort, jobban bírtam az erősebb italokat, vagy néha napján a koktélokat. Borok közül inkább a rozét szeretem,d e most egész jól el vagyok azzal ami itt van köztünk. Pókerezünk és egymás után isszuk a borokat. Meglepően jobban bírom az alkoholt, mint amire számítottam.
Amikor leveszi a pulcsiját az első vetkőzős körben, elnevetem magamat és kinyújtom rá a nyelvemet.
- Élvezet lesz lenyomni téged pókerben. – mondom még mindig mosolyogva, majd felhúzom a lábamat, elhelyezkedek törökülésben és úgy ülök továbbra vele szemben.
Egyenlőre még magam sem tudom, hogy mit akarok, mert Alice eléggé a tudtomra adott már jó pár dolgot, de én nem tudok semmit sem mutatni az irányába, csak annyit, hogy nem zárkózok el a dolgok elől, de ennél többet egyenlőre nem tudok adni neki. Azzal a tervvel jöttem ebbe a városba, hogy majd iszogatok este, másnap délelőtt kijózanodok és este vissza megyek Los Angelesbe, de hát mit ne mondjak, Alice elég rendesen keresztül húzta a számításaimat. Azt már nem tudnám megmondani, hogy ezt jó vagy rossz értelemben gondolom-e. Oké, örülök annak, hogy nem vagyok egyedül, meg annak is, hogy Zachtől jó messze lehetek, de… Nincs De. Nem lehet.
Az utóbbi pár körben már nem néztem amikor vetkőzött, ugyanis egyre jobban kezdett zavarba hozni az, hogy kevesebb rajtunk a ruha. Rajta már csak bugyi volt, rajtam még szerencsére melltartó is volt. Sosem voltam szégyenlős, azok után meg még inkább nem, hogy látott az éjjel ruha nélkül, viszont kezdem úgy érezni, hogy az alkohol hatása kezd kiszállni a fejemből, így hát fogom az üveg bort és iszok belőle egy nagy kortyot.
- Kezdők szerencséje. – vonok vállat, majd újabb lapokat osztok ki magunknak és pár lapot leterítek magunk közé is, majd a kanapé belső szélére teszem a maradék paklit.
A szívem a meglepődöttségtől kihagy egy ütemet amikor véletlenül megszédül és közelebb kerülünk egymáshoz. Túl közel.
Figyelem a mozdulatait, majd a kártyákat magam mellé teszem és visszacsókolom őt, hagyom, hogy irányítson, hagyom, hogy hozzám érjen, majd mikor van pár pillanatom gondolkodni, akkor kimászok alóla a kanapéról és magamra kapom a pólómat.
- Azt hiszem ez rossz ötlet volt... – mondom halkan és feszülten a hajamba túrok, háttal állok neki. Fogalmam sincs mit akarok.








Azt gondolod, hogy sosem múlik a fájdalom, de tévedsz. Csak engedd át magad neki, ne küzdj ellene, mert erősebb nálad. Hagyd, hogy fulladozni kezdj, de idővel úszni fogsz. Minden egyes lélegzetvételeddel erősebb leszel, és ígérem, le fogod győzni.

▼▲▼


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vérfarkas

Csatlakozás ideje :
2017. Oct. 14.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Nappali ➹ Kedd Okt. 31, 2017 8:04 pm Alice Whitley

Szerény hajlékom

Astrid - Alice


Amikor megáll a keze pont abban a pillanatban, amikor ráharapna a pizzára. Elnevettem magam. Nagyon mókásan nézett ki. Nem tehetek róla, nem hagyhattam ki. Szinte még a könnyem is kifolyt. Kicsit azért sajnálom, mert a tegnapi után legkevésbé akar valami drogot vagy tömény szeszt, abban biztos vagyok. De egy kis viccelődés sosem árt. Oldja a hangulatot, ami nem árt. Elkél neki egy kis móka és kacagás. Mondjuk ezen most lehet, hogy csak egyedül nevettem, őt elnézve legalábbis.
- Micsoda önbizalom. - válaszolok a kijelentésére, miközben elhelyezkedek a játszmához.

A kis akcióm sajnos viszont nem éppen úgy sült el ahogy gondoltam. Lehet, hogy kicsit túltoltam a dolgot azzal, hogy így rámásztam. Ezt onnan gondolom, hogy kibujt alólam és feláll és magára kapja a pólót. Hirtelen nem tudom, hogy mitévő legyek. Elbizonytalanodok, nem akarom, hogy ez miatt mégiscsak visszamenjen LA-ba. Nagyon nem. Felállok és mögé lépek. Gyengén átkarolom és hozzá bújok.
- Bocsánat, ha kicsit erőszakos voltam, de úgy csókoltál vissza, hogy... hogy azt hittem, nem gond. Sajnálom. - fejezem be kicsit bánatos hangon és engedem el őt. Visszamegyek a kanapéhoz és elkezdem felvenni a ruhámat. Ha most mindent elrontottam, akkor nagyon dühös leszek magamra. Az biztos, hogy a hűtőben lévő összes alkoholon fogom kitölteni és úgy berúgok, hogy két napig részeg leszek. Hiába, annyira megkedveltem és annyira nem akarom, hogy ezért elmenjen. Fájna, nagyon és félek. Félek, hogy mégis úgy dönt, hogy visszamegy LA-be és ott tanulja meg, hogy milyen is az árnyvilág. De közben reménykedek, hogy mégsem fog így dönteni.

you care, I dont







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vérfarkas

Tartózkodási hely :
L.A.

Csatlakozás ideje :
2017. Sep. 30.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Nappali ➹ Szer. Nov. 01, 2017 3:12 pm Astrid Biersack

alice && astrid

Fogalmam sincs, hogy mi lett volna a helyes reagálás erre a szituációra. Félek, hogy ha én nem állítom le akkor bőven túlmentünk volna a csókon, és nem hiszem, hogy készen állok valami többre. Lánnyal legalábbis. Egyenlőre.
Ez az egyik legrosszabb, hogy még azt sem tudom, hogy a saját érzéseimmel hányadán állok. Zachel tudtam, nála, vele tudtam, hogy mi-merre-hány méter, de Alice-nél… Nála nem. Nem tudom mit kellene tennem, és ahogy telnek az órák egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy hiba volt átjönni hozzá és itt is maradni. Los Angelesben kellett volna maradnom és ott megismerkedni az új énemmel. Az ottani embereket legalább már ismerem is, az exemtől pedig úgy ahogy, nagy nehezen eltudnék vonatkoztatni. Most legalábbis úgy gondolom, de lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy ha most fognám magamat és hazamennék, vissza oda ahonnan jöttem és csatlakoznék az ottani falkához, akkor még inkább minden megváltozna az életemben.
Ez az egész olyan patthelyzet. Jelenleg nem érzem úgy, hogy itt van jó és rossz döntés, mert nincs, nincsenek jó döntések, de rosszak se, és talán ezért is olyan nehéz ez az egész, mert ezáltal nehezebb meghoznom azt, hogy most itt maradjak vagy elmenjek.
Alig ismerem Alice-t, még is lassan ki tudnám jelenteni, hogy többet éltem emg vele, mint a barátommal, hiszen Alice volt mellettem az első átváltozásom során. Ami ugyan nem történt volna meg, ha Zachnek sikerül visszafognia magát és nem harap meg. Nem hivatkozhat a benne rejlő farkasra, erősnek kellene lennie és türtőztetnie magát, de nem volt erre képes és ez az egyik olyan dolog ami a legjobban zavar. Miért van együtt egy ilyen, egy emberrel amikor tudja magáról, hogy bármikor beüthet a baj? És meg is történt, hisze miatta egy alvilági lettem. Belecsöppentem egy olyan világba amibe nem akartam, ráadásul akkor itt van még Alice is akivel nem tudom, hogy mit kezdhetnék. Össze vagyok zavarodva, nem tudom, hogy a gondolataim merre járnak. Úgy érzem, hogy most csak egyedül akarok lenni. Teljesen egyedül, hogy tudjak gondolkodni és az életemet rendbe tudjam tenni. Igen, talán ez lenne a legjobb.
Meglep amikor Lice átölel és ezért meg is rezzenek kicsit, hiszen a gondolataimba voltam elmélyülve, nem hallottam, hogy mögém lép, szavain viszont akaratlanul is elmosolyodok kicsit, hiába, hogy nem látja. Aranyosnak tartom a bocsánatkérését, de közben igaza is van. Hibás vagyok ugyan úgy én is, hiszen visszacsókoltam őt, és nem csak a meglepődöttségtől. Abban a csókban érezni lehetett egy pillanatig, hogy én is vágyok a dologra.
- Nem haragszom, én csak...- Csak? Fogalmam sincs mit akarok mondani. Muszáj össze szednem a gondolataimat.
- Nem rég lett vége egy kapcsolatomnak, tegnap vérfarkassá változtam és nem tudom, lehet, hogy nem vagy közömbös számomra. Én csak… Nem tudom mit akarok. – tudom, hogy tudtára adtam, hogy nem vagyok elhatárolódva attól amit szeretne, de fontosnak tartom azt is, hogy tudja, jelenleg szinte az életemről sem tudok annyi minden történt kevés idő leforgása alatt.








Azt gondolod, hogy sosem múlik a fájdalom, de tévedsz. Csak engedd át magad neki, ne küzdj ellene, mert erősebb nálad. Hagyd, hogy fulladozni kezdj, de idővel úszni fogsz. Minden egyes lélegzetvételeddel erősebb leszel, és ígérem, le fogod győzni.

▼▲▼


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vérfarkas

Csatlakozás ideje :
2017. Oct. 14.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Nappali ➹ Szer. Nov. 01, 2017 5:03 pm Alice Whitley

Szerény hajlékom

Astrid - Alice


Végül én is visszavettem a pulcsimat, de mást nem és úgy ültem le a kanapéra. Nem akartam mást felvenni és nincs is olyan hideg, hogy kelljen. Nem mintha rossz lenne a fűtés és nem is vagyok fázós típus. Volt, hogy télen is simán kint mászkálok egy fölsőben, kabát és sál nélkül. Lehet, hogy ez is a farkas énemnek köszönhető, ha igen, akkor csak örülni tudok neki. Kevesebb ruha kell. Ami valljuk be, szintén nem utolsó pont.
Viszont most nem ezen kéne gondolkoznom. Itt áll Astrid, aki láthatóan nem tudja, hogy mit csináljon. Ami valljuk be, nem lep meg. Most lett vérfarkas és mindemellett nemrég szakított a barátjával is. S ekkor jelenek meg én a semmiből. S mellé ráadásul úgy, hogy vonzódóm felé. Magam sem tudom, hogy mit tennék ebben a helyzetben. Nagyon nem. Szavai viszont jól esnek.
- Megértem, hogy nem tudod, mi tévő lennél. - válaszolok neki miközben felállok és elindulok felé.
- Ezért adok helyet neked és ahogy mondtam, nyugodtan maradj itt. Nem kell félned attól, hogy rád mászok az éjszaka. - kacsintok rá egyet. - Viszont én éhes vagyok, ezért összedobnék valamit. Egy.. hm.. lasagne-t mondjuk. Remélem szereted. - mondom neki egy mosollyal, majd elindulok a konyhámba és elkezdek előpakolni a kajához. Szerencsémre van minden ami kell. Nagy mázli, nagyon nagy.
- Segítesz? - fordulok hátra és mosolygok rá.

you care, I dont







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vérfarkas

Tartózkodási hely :
L.A.

Csatlakozás ideje :
2017. Sep. 30.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Nappali ➹ Szer. Nov. 01, 2017 6:01 pm Astrid Biersack

alice && astrid

Szeretnék újra tartozni valahova. Szeretnék újra tartozni valakihez, de nem tudom, hogy menne-e ez nekem Alice-el. Eddig még sosem gondoltam bele abba, hogy lánnyal legyek. Mármint oké, néha eljátszottam a gondolattal, de nem úgy komolyan, mint ahogyan most gondolok rá. Lehet, hogy sokkal boldogabb lennék mellette, mint Zach mellett? Fogalmam sincs, és félek belevágni.
Alice-re nézek és eszembe jut millió meg egy lehetőség ami benne rejlik és a kapcsolatunkban, ha nem félnék belevágni. Ez az egyik legnagyobb gond velem, nem tudok csak úgy spontán cselekedni, nem tudok sodródni az árral. Mindig mindent képes vagyok túlontúl gondolni és amikor már boldog lehetnék akkor csak úgy a semmiből csinálok magamnak valami problémát már csak azért is, hogy az életem közel se legyen olyan tökéletes, mint amennyire szeretném.
Amikor ismételten rápillantok és látom, hogy ruha van rajta, akkor már nem vagyok annyira zavarban. Hiába látott már engem ruha nélkül a visszaváltozásom után, engem akkor is kicsit frusztrált, úgy érzem, hogy a pókerben kicsit túl messzire mentünk.
- Nem veled van a bajom, remélem tudod. – mondom végül, majd visszasétálok a kanapéhoz ahol eddig ültünk és felveszem a maradék ruhámat is, mert így sokkal jobban érzem magamat, mint levetkőzve, egy szál fehérneműben. Sokkal komfortosabb az egész, ezért is kezdtem el egyre jobban zavarba jönni amikor Lice csak nyert és nyert a pókerben és rajtam volt a sor, hogy vetkőzzek. Akkor persze nem érdekelt annyira az, hogy épp a ruháimtól szabadulok meg, hiszen ittunk közben, de így, vissza gondolva, hát mit ne mondjak, eléggé ráfeszülök a dolgokra.
Jól esnek a szavai, miszerint ad nekem teret és remélhetőleg akkor időt is, hiszen nem vagyok a gondolattól elzárkózva, hogy mi ketten, esetleg valamikor… De egyenlőre nem hiszem, hogy ilyen szinten őszinte tudnék lenni vele, hiszen ahogy úgy minden bennem, úgy az érzéseim is kuszák a jelen pillanatban. Még Zachen sem sikerült túl tennem magamat, és amíg ez nem történik meg addig nem akarok belevágni egy új kapcsolatba. Ha valakivel együtt leszek akkor nem szeretném, hogy azért legyen, mert felejteni akarok, hanem azért akarok majd összejönni valakivel, mert tiszta szívemből szeretni fogok az adott illetőt. Mert szerelmes leszek belé. Lice iránt ezeket még nem érzem, csupán csak annyit, hogy nem közömbös számomra.
Halványan elmosolyodok amikor nézem, hogy kimegy a konyhába főzni.
- Nem vagyok híres a főző tehetségemről, de ha nem félted a konyhádat akkor persze, segítek. – mondom nevetve, majd utána megyek.
Igyekszem máshogy tekinteni rá és elvonatkoztatni a sok rossztól ami eddig ért, hogy tudjak nyitni az irányába.








Azt gondolod, hogy sosem múlik a fájdalom, de tévedsz. Csak engedd át magad neki, ne küzdj ellene, mert erősebb nálad. Hagyd, hogy fulladozni kezdj, de idővel úszni fogsz. Minden egyes lélegzetvételeddel erősebb leszel, és ígérem, le fogod győzni.

▼▲▼


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vérfarkas

Csatlakozás ideje :
2017. Oct. 14.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Nappali ➹ Szer. Nov. 01, 2017 11:06 pm Alice Whitley

Szerény hajlékom

Astrid - Alice


Astrid még nadrágot is felhúzta, gondolom jobban megnyugtatja. Új lehet neki az egész helyzet. Egy másik lánnyal. Elsőre nekem is fúra volt és életidegen. Én sem igen tudtam, hogy mitévő legyek, pedig nekem nem is volt szakításom előtte. Az átváltozásról már nem is beszélve. Ezek mellett nem meglepő, hogy így reagált. Igazság szerint én is így tettem volna a helyében. Nagyon is így. Belegondolva kissé túlságosa is nyomultam rá. Ez sem volt jó ötlet, de elvesztettem a kontrollt, ami úgy látszik nem szerencsés.
- Örömmel hallom, hogy okés vagyok. - nevetem el magam. Ez a mondata megnyugtat. Szerintem nem is sejti, hogy mennyire. Boldoggá tesz, hogy jó vagyok nála és ez azt is jelenti, hogy van esélyem. Mondjuk ezt a vissza csókból is sejtettem, de így most még inkább. Viszont legalább kicsit arcon vert, ami azért kellett is. A végén még túlzásokba esek és akkor viszont végleg vége.
- Ameddig nem kevered össze a sót a cukorral, addig segíthetsz. - kacagom el magam, miközben odajön. Elég gyorsan össze is dobjuk és már megy is a sütőbe. Egy órán belül már hűl is a konyhába. Közben a tv-t néztük és beszélgetünk mindenféle dologról. Kicsit jobban megismertük a másikat, ami nem feltétlen rossz dolog.
Felálltam és elindultam a kis konyhám irányába. Még mindig csak egy póló és egy bugyi volt rajtam. Nem különösebben zavartattam magam. Saját otthonomban vagyok és nincs mit takargatnom előle. Veszek két tányért és villát. Szedek a lasagne-ból és odaviszem a kanapéhoz.
- Jó étvágyat. - mosolygok rá és elkezdek enni.

you care, I dont







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vérfarkas

Tartózkodási hely :
L.A.

Csatlakozás ideje :
2017. Sep. 30.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Nappali ➹ Hétf. Nov. 06, 2017 4:58 pm Astrid Biersack

alice && astrid

Tudom, hogy szükségem lesz egy kis időre amíg sikerül megemésztenem a dolgokat. Úgy mindent ami jelenleg zajlik körülöttem. Zachet, akkor ezt az átváltozásos dolgot, azt mondjuk minél hamarabb, hiszen következő hónapban megint lesz egy kínkeserves, végig szenvedős éjszaka, amit már most nem várok. Aztán még itt van Alice is akit egyenlőre nem tudok hova tenni. Nem tudom, hogy pontosan hogyan is viszonyuljak hozzá, hogyan, miként kéne viselkednem mellette, szóval remélem, hogy ez a napok múlásával ki fog derülni a számomra, illetve az is, hogy tudok e többet érezni iránta, mint barátság. Bár erre szerintem már magam is tudom a választ, hiszen visszacsókoltam őt, de nem akarok addig semmit sem ameddig nem vagyok teljesen biztos magamban, hiszen úgy az egésznek nem lenne semmi értelme, hitegetni pedig nem igazán szeretném őt, ezért volt jobb úgy, hogy most tisztáztam vele a dolgokat. Nagyjából. Persze rengeteg minden van még a fejemben, de szép lassan, úgy is jobban szeretem a lassabb tempót.
Halkan elnevetem magamat amikor azt mondja, hogy örül, hogy okés számomra. Már majdnem mondtam, hogy én is örülök neki, de még sikerült visszafojtanom a hangot, hiszen így is van önbecsülése bőven, nah meg nehogy elbízza magát. Főleg azok után, hogy pár perccel ezelőtt állítottam őt le, szóval, ha azt akarom, akarjuk, hogy ez, köztünk majd valamikor működjön ami elkezdett 2 nap alatt kialakulni, akkor tényleg a lassabb tempót akarom választani. Úgy eleve jobban is megtudjuk ismerni egymást. Úgy is érdekel, hogy milyen ő valójában. Mit csinál amikor senki sem látja, milyen volt a gyerekkora, hogyan lett vérfarkas, stb, szóval azt hiszem lesz bőven beszédtémánk és nem kell félni a kínos csendtől. Kevés dolgot utálok jobban egy beszélgetésnél, mint a kínos csendet. Annyira frusztráló tud lenni, nagyon irritál.
- Jahj, erről ne is beszéljünk. – mondom nevetve miután követem őt a konyhába és elkezdek neki segíteni a főzésben. Teszem amit mond, inkább ráhagyom a komolyabb dolgokat, nehogy elrontsak valamit.
- Még régebben segítettem anyának főzni, húslevest csináltuk és mondta anya, hogy sózzam meg. Nos, hát, hogy is mondjam… Fogalmazzunk úgy, hogy elég ügyesen összekevertem a cukorral, és utána mehetett a szemétbe az egész. – mondom kínosan felnevetve. Jézusom, el sem hiszem, hogy elmeséltem neki ezt a sztorit. Ezek után tuti nem enged még csak a konyhája közelébe sem.
Tényleg hamar elkészítettük a kaját, utána bementünk a nappaliba, tv-ztünk, beszélgettünk. Végre én is kezdtem úgy igazán feloldódni a társaságában és nem volt szükségem ehhez most alkoholra.
- Köszi. – mondom mosolyogva amikor oda adja a tányért, majd eszek pár falatot belőle. Hm, finom lett.
- Hogyan lettél vérfarkas? – teszem fel végül neki a kérdésemet. Minél többet akarok tudni arról ami zajlik bennem.








Azt gondolod, hogy sosem múlik a fájdalom, de tévedsz. Csak engedd át magad neki, ne küzdj ellene, mert erősebb nálad. Hagyd, hogy fulladozni kezdj, de idővel úszni fogsz. Minden egyes lélegzetvételeddel erősebb leszel, és ígérem, le fogod győzni.

▼▲▼


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vérfarkas

Csatlakozás ideje :
2017. Oct. 14.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Nappali ➹ Hétf. Nov. 06, 2017 7:50 pm Alice Whitley

Szerény hajlékom

Astrid - Alice


Egyre jobban oldódott a légkör, ami jó dolog. Nagyon is jó. Végre kezd megnyílni aminek örülök. A kis konyhás sztoriján elnevetem magam.
- Elhiheted, hogy én is elég sokszor rontottam el. Mostanra már azért sikerült belejönnöm. Az egyedül lakás egyik előnye. - mondom neki mosolyogva. Ó de még mennyiszer rontottam el az ételt. Jó párszor még ételmérgezést is kaptam miatta. Ma már csak kellemes emlékek és meg is szerettem a konyhában tevékenykedést. Szívesen dobok össze egyszerű vagy akár bonyolultabb dolgokat is. Néha még a falkának is főztem és igen csak elégedettek voltak velem. Akkor szoktam megkapni, hogy legalább van valami hasznom is. Kedves egy társaság az már fix.
A kis beszélgetés szintén kellemesen esett. Sokat nevettem és sok új dolgot meg is tudtam róla, majd elkezdtünk enni. Megköszöni a tányért, én egy mosolyt dobok felé. Elkezdek enni, amikor megkérdi, hogy miképp lettem farkas.
- Pandemonium-ban kaptam el, ha mondhatom így. Némileg a saját jó szívem következményében. - kezdek bele és eszek még egy falatot. - Éppen kissé ittas állapotban mentem ki a klubból, amikor megláttam összegörnyed embert az egyik sikátorban. Magam sem tudom, hogy minek is mentem oda hozzá, de odamentem. Megkérdeztem, hogy jól van-e. Ekkor ugrott rám egy farkas. Mai napig nem tudom megmondani, hogy miért. Gondolom a hapsi szintén az volt, vagy nem. Mindenesetre így lett belőlem is az. A harapás nyoma is megvan még. - emelem fel neki a jobb kezem, amin tisztán kivehetően a fogak nyomai. Valamiért azok megmaradtak, nem mintha zavarna. Inkább emlékeztető, hogy mi lett belőlem. Nem mintha el tudnám felejteni. Visszaengedem a kezem és kicsit jobban összehúzom magam, így nézek ki az ablakomon.
- Tudod.. - kezdek bele kicsit melankolikusan. Igazából annyira nem is bánom a dolgot. Egészen addig magam voltam. Vannak szüleim, valahol legalábbis még, szerintem. Ki tudja. De nem vagyok jóban velük és ők sem éppen szeretnek. Így elképzelheted, hogy mennyire voltam jó gyerek. Sokszor kerültem bajba és ültem is már jó párszor. - itt kicsit elmosolyodok. - De amióta farkas lettem, úgy érzem, hogy ismét van családom. Így én nem tartom rossz dolognak. Persze ez csak az én nézőpontom. - fejezem be a mondatom egy kis mosollyal.

you care, I dont







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vérfarkas

Tartózkodási hely :
L.A.

Csatlakozás ideje :
2017. Sep. 30.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Nappali ➹ Vas. Dec. 10, 2017 4:12 pm Astrid Biersack

alice && astrid

Sosem gondolkoztam azon, hogy esetleg elköltözzek otthonról és egyedül éljek. Annyi macerával járna, és szerintem nem is tudnék felelősséget vállalni akár saját magamért se, annyi mindent kéne egyedül csinálnom és nem hiszem, hogy készen állnék egy olyan életre ahol csak és kizárólag magamra számíthatok. Persze meg van biztos ennek is a saját varázsa, de úgy gondolom, hogy ez nem az én világom. Egyenlőre még legalábbis.
Ez a helyzet persze megint más, hiszen nem arról van szó, hogy ide költözök, vagy éppenséggel huzamosabb ideig itt maradnék New Yorkban, szimplán csak arról, hogy pár napig szükségem van egy kis távolságra az otthoniaktól, de leginkább Zachtől. Nem akarok elköltözni otthonról, szeretek Los Angelesben lakni, úgy érzem, hogy az az a város ahol igazán otthon tudom érezni magamat. Hiszen még is csak ott születtem, ott nőttem fel és rengeteg minden köt oda, de az életemben egyszerűen elérkeztem egy olyan szakaszhoz, egy olyan ponthoz ahol nem tudom, hogy mitévő lehetnék. Nem tudom, hogy vajon mi lehet a helyes döntés. Nem akarom elhagyni a szüleimet ahogyan Alicet sem akarom megbántani. Jól érzem magamat mellette ahogyan már az is kiderült, hogy sikerül mellette kicsit, akár csak pár órára is ugyan, de Zachet elfelejteni és azokat a dolgokat amik történtek velem az elmúlt rövid időszakban. Nagyon sok mindennel kell megbirkóznom és kezdem úgy érezni, hogy ehhez egyedül édes kevés vagyok, és itt az ideje, hogy végre megbízzak valakiben. Tudom, hogy szükségem van valakire aki segít mindezt átvészelni, mert egyedül nem leszek rá képes, de egyenlőre fogalmam sincs arról, hogy erre a szerepre Lice lenne-e a legmegfelelőbb személy. Ha engedem, hogy az életem részese legyen akkor csak újabb bonyodalmak fognak elkezdődni velem kapcsolatban. Istenem, miért nem lehet egyszerűen döntést meghozni csak egyszer az életben? Hm?
Eltűnődök pár pillanatig amikor a történetében ahhoz a ponthoz érkezik, hogy farkasként végre úgy érzi, hogy van családja, hogy tartozik valahova.
- Én már nem is tudom, hogy mit gondoljak. – mondom halkan, magam elé nézve, szemmel láthatóan elég mélyen belemerülve a gondolataimba. A fejemben akkora kuszaság van, hogy konkrétan nem tudok kiigazolódni a gondolataimon.
- Figyelj, ne haragudj. Szükségem van egy kis levegőre. – mondom végül, majd leteszem a tányért az asztalra, felállok, magamra kapom a dzsekimet és kimegyek a házból.
Beszívom a tüdőmbe a frissítő, hűvös levegőt és elindulok. Nem tudom hova megyek, csak egyedül szeretnék kicsit lenni.



köszönöm a játékot :3








Azt gondolod, hogy sosem múlik a fájdalom, de tévedsz. Csak engedd át magad neki, ne küzdj ellene, mert erősebb nálad. Hagyd, hogy fulladozni kezdj, de idővel úszni fogsz. Minden egyes lélegzetvételeddel erősebb leszel, és ígérem, le fogod győzni.

▼▲▼


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre


Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Nappali ➹ Sponsored content






Vissza az elejére Go down

 
Nappali
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: