Ceri & Gabe - Apple Inc.
Ne viselkedj úgy, mintha soha semmi nem bántana. Olyan, mintha egyáltalán nem éreznél semmit.





 



Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Vezetőségünk
Fordulj hozzánk

Clary Fray
Alapító adminisztrátor
pmprofil
cissy, katherine, cornelia, raven
Simon Lewis
Admin
pmprofil
curtis, daimon, victor
Sebastian Verlac
Admin
pmprofil
Dylan, Caleb
Csicseregj valamit
Mondj el bármit

Az előforduló hiba vagy észrevétel bejelentése e-mailben vagy privát üzenetben esedékes!!!
Ha írtál, jelezd a chatben, ha nem kapsz választ két napon belül, jelezd ismét a chatben :)


Utolsó bejegyzéseink
Gyorspostával firkálva
Kara Moon
firkálta:  Kara Moon
Yesterday at 11:20 pm-kor

Utca
firkálta:  Asmodeus
Yesterday at 10:11 pm-kor

Ceri & Gabe - Apple Inc.
firkálta:  Cerviel
Yesterday at 6:15 pm-kor

Hiányzásnapló
firkálta:  Jace Herondale
Szer. Nov. 22, 2017 8:23 pm-kor

Cellák
firkálta:  Jace Herondale
Szer. Nov. 22, 2017 5:18 pm-kor

Lola ___
firkálta:  Clary Fray
Szer. Nov. 22, 2017 12:37 pm-kor

Asmodeus
firkálta:  Clary Fray
Szer. Nov. 22, 2017 12:36 pm-kor

Lorelei Montmartre
firkálta:  Dylan Mallory
Szer. Nov. 22, 2017 12:32 am-kor



Jelenlévő fórumozók
Itt rontják a levegőt

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


Legtöbbet firkáltak
Legszorgosabb tagjaink

Gabriel Sinclair
 
Clary Fray
 
Jace Herondale
 
Cerviel
 
Cornelia Maxwell
 
Katherine Wright
 
Astrid Biersack
 
Asmodeus
 
Alice Whitley
 
Sara Ravenscar
 

Share| .

Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Bukott angyal

Kor :
54

Tartózkodási hely :
New York

Csatlakozás ideje :
2017. Sep. 13.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Ceri & Gabe - Apple Inc. ➹ Yesterday at 6:15 pm Cerviel

Apple Inc.

Gabe - 18+ -
Cerviel


Minden megszűnt. Az idő, a külvilág, a sok zavaró tényező. Csak ő létezett és a meg az őrjítő mozgása. A mozgás, ami vad és szenvedélyes. S a csókok, amik olyan forrók, hogy szinte égetnek, ám mégis folyton vágyok többre és többre. De sosem kapok eleget és valószínűleg sosem lenne elég. Valami megmagyarázhatatlan vágy van bennem, amit eddig még nem éreztem. Egyszerre taszít és vonz. Vágyom rá, miközben tudom, hogy tiltott dolgot teszünk. Ami egy nagy valószínűséggel angyalnak többszörösen nem ajánlott, főleg, hogy a partnere egy bukott. Ez önmagában olyan tényező, ami csak növeli a bennem lévő tűzet. Szinte már jóleső érzés, hogy pont egy olyannal tehetem azt, amit teszek, akivel a legkevésbé kéne. S nem csak azért mert a főnököm. Nem csak azért.
Miután a fülébe súgtam a szavakat, mosoly jelenik az arcán. Majd miközben az élvezetek élvezetén járok beletúr a hajamba és úgy tartja a fejem, miközben ajkaival körútra indul. A válaszára én is elmosolyodok.
- Örömmel hallom. - válaszolok kacéran és kissé szemtelenül. De a szemeimben ott ég a tűz és a vágy, miközben ajkaimon mosoly játszadozik. Ekkor a fülemhez hajol, közben csak repülnek lefelé az asztalról. Viszont most az egyikünket sem izgat. A mondandóján viszont elkacagom magam két sóhaj közt. Átkarolom a nyakát és most én hajolok oda füléhez.
- Nem mintha a főnök nagyon ellenkezne. - szavaim úgy szállnak a fülébe. Meleg leheletem a haját mozgatja, miközben kapkodva veszem a levegőt. A végén azért megharapom a fülét, csak gyengéden és érzékien.
Lassan kezdem érezni, hogy már nem bírja sokáig. S miközben ő is eljut oda, ahol én már jó párszor jártam, csókol ahol ér. Érzem ahogy elélvez. Érzem minden egyes pillanatát és mozzanatát. Ekkor szorosabban húzóm őt magamhoz a lábaimmal. Sokkal szorosabban. Érezni akarom minden porcikáját, minden egyes izmát. Olyan érzések öntenek el, amiket régen éltem át. Elég régen ami azt illeti. Azon nem aggódok, hogy esetleg terhes leszek tőle, habár meglepően érdekes lenne. Egy bukottnak gyereke lesz egy feltehetően angyaltól. Micsoda egy helyzet. De csak magamban mosolygok a helyzeten. Hiába tiszta kuszaság minden a fejemben, azért annyira nem vagyok hülye, hogy hangosan is kimondjam.
Ahogy elmúlnak a hirtelen fellángolt érzések leengedem a lábaimat és úgy nézek fel rá.
- Nem csak jóképű, gazdag, jó ízlésű, de még az ágyban is jó. - mondom neki miközben végigmérem őt. - S még mindig hajadon. Nem is értem. - kicsit kacéran és pimaszul ejtem ki a szavakat egy mosoly kíséretében.

I’m my own king!







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Angyal

Tartózkodási hely :
⚚ New York ⚚

Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 23.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Ceri & Gabe - Apple Inc. ➹ Szer. Nov. 22, 2017 9:25 pm Gabriel Sinclair
Gabe & Cerviel


670


+18 bocsika a késésért!






Valahol lassan nem számít a tér az idő vagy bármily egyéb fogalom. Nem mondanám hogy elvesztem az eszem, nem úgy mint legutóbb megesett, de tény hogy valahogy mégis csak átadom magam a mondén lét örömeinek. Egyszerre érzem ezt jónak is és rossznak, egyszerre fut végig bennem, a testemben az a jól ismert kettősség. Ez valahol nem újdonság, rendszerint megvan ha a földön vagyok. Valahol ezek a dolgok ellenkeznek angyali természetemmel és a bűntudat mint olyan csírát ver bennem mindig. Hisz lássuk be, igazságtalan a másikkal szemben. Már-már kihasználás szagú még akkor is ha ő maga épp úgy kívánja s akarja mindezt mint mondjuk én. Persze ennek ellenére az élmény maga kell hisz a földi létnek is megvannak a maga velejárói. Mint ez. Valahogy Cerviel közelében mégis csak hatványozottan furcsább ez. Betudhatnám annak hogy mindazért, mert mellette alapvetően is kétes érzések kavarognak bennem. Szép, bájos valahol van benne némi veszély, ami egyszerre taszít de vonz is. Néha úgy érzem ezer éve ismerem, hogy közöm volt egykor hozzá, máskor olyan mintha egy vadidegen nézne velem farkasszemet. Ám most valahogy nem vagyok képes skatulyákat ráhúzni vagy kategorizálni. Helyette megmaradok abban a percben ami pozitív és felszabadító érzés. Valahol ebbe vegyül bele a lány halk élvezettel teli sóhaja, szívének vad ritmusa mely az enyémmel párosul. Vicces hogy ez is mennyire természetes, mintha csak tudná hogy most igenis illik összhangban lenni egyszerre verni, s úgy pumpálni a vért.
A csókok vadak és hevesek, de nem fájdalmasan vagy legalábbis nem annyira hogy vér is serkenjen, végtére is nem célom sem bántani sem akarattal elvenni mindazt mit adhat. Meghagyom a lehetőséget mindenre amire kell, de mégis csak követelek kimondatlanul. Valahol eltölt egyfajta önhitt elégedettség mikor a lány feje hátrahajlik és tudom hogy érzékei végéhez ért hisz minden tényező erre mutat. Haja lágyan omlik hátra és nem tudom megállni hogy ne túrjak bele miközben újra a nyakát csókolom végig. Egyszerűen belemosolygok a szavakba mik elhagyják ajkait, és a libabőrt előcsalva leheletemmel sejtem, hogy valahol az igazat mondja. Azt a fajta nyers valóságot, ami tényleg őt jellemzi. Jó, sosem hittem róla hogy az a fajta hercegkisasszony aki a finomkodás híve. Hisz aki sportkocsikkal száguld ahhoz jobban illik a vad vonulat, mint a hosszan elnyújtott lágy kényeztetés....
- Nem tartok semmitől. - közlöm kissé rekedt hangon. Igaz ez így hirtelenjében nem a legmeggyőzőbb de ennek ellenére így van. Valóban nem tartok semmitől hisz hosszú évezredek óta kialakult egyfajta rendszer az életembe mely jól működött. Egészen mostanáig, amit Cornelia páros lábbal rúgott fel. Ám most, most már ez is olyan másodlagos tényező, mi nem érdekel. Persze Ceri értheti ezt a többféleképpen hisz a szemében mégis csak egy halandó ember vagyok. Ráadásul a főnöke. - Neked azonban kellene.
Ravaszkás mosoly siklik ajkaimra miközben hasonlóan én is felcsúsztatom ajkaim a füléhez és úgy súgom bele mint ő az imént az enyémbe. Vele együtt mozdulok hogy az asztalon rendezzük át a papírokat és a dossziékat. Jelen pillanatban persze csöppet sem érdekel a káosz mit ketten együtt teremtünk mert jobban elvagyok foglalva azzal hogy két mozdulat között mit a szaggatott levegővétel a halk sóhaj vagy épp a fátyolos pillarebegtetése tölt meg kinyöghessem:
- Végtére is te rosszalkodsz a főnököd irodájában.
És ráadásul kétszer sem kellett mondani. Felfoghatjuk ezt köszönetnyilvánításnak a borért, habár ennyire könnyen megvehető sosem voltam és sosem leszek. Az ilyesféle fortélyokat meghagyom másnak, mint mondjuk a tündérek királynőjének. Ujjaim végigsiklanak Ceri bőrén szinte alig érintve vonulnak végig a dereka ívén hogy végül a csípőjébe vájjanak bele ahogy gyorsítok a tempón. Immár nemcsak ő nem jut elég levegőhöz, én magam is érzem hogy immár a maradék kontroll is kicsúszik a kezem közül. Átadom magam annak a pillanatnyi teljes kiszolgáltatottságnak, mit az embervilág nyújt. Csókolom ahol érem, hogy végül teljesen elvesszek benne.
Fejem az asztal hűvösének köszönhetően percek alatt tisztul ki. Érzem magamon a lány kezeit és lábait, a melegséget mely egyszerre soknak hat és kínzóan fájdalmasnak. Egy pillanatot várok ki, talán udvariasságból vagy mert kell ennyi hogy a testem reagáljon arra mit agyam óhajt, hogy elszakadjak tőle teljesen. Mert térre van szükségem. Sok-sok térre.










Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Bukott angyal

Kor :
54

Tartózkodási hely :
New York

Csatlakozás ideje :
2017. Sep. 13.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Ceri & Gabe - Apple Inc. ➹ Hétf. Nov. 13, 2017 5:15 pm Cerviel

Apple Inc

Gabriel - 18+
- Cerviel


A vágy erős dolog. Erősen hajt és erősen tarthat is vissza. Ám itt és most, van két ember, akiket egymás iránti erős vágy hajt. Annyira, hogy még az sem foglalkoztat, hogy a partnerem akár egy angyal is lehet. S ez, könnyen okozhatja a végzetem is. De egyben neki is. Mivel azt nem nézik szívesen, ha emberrel fekszik össze egy angyal, de nem feltétlen hajítják le. Viszont, ha egy bukottal, akkor nincsenek kivételek és mellébeszélés. De itt és most, nem számít semmi, csak Gabe és az, ahogy mozog.
Egyre kéjesebben és egyre hangosabban sóhajok hagyják el ajkaimat, ahogy mozog. Minden egyes mozdulata maga a gyönyör és maga az élvezet. Szinte már az őrületbe kerget azzal, ahogy csinálja. Nem hittem volna, hogy ennyire jó. Sejtettem, hogy sok nővel volt dolga már, így gondoltam, hogy van tapasztalata bőven, de ez akkor is kissé meglep. Pont ott ér el és pont ott kényeztet, ahol a legjobban esik számomra. S a csókja.. Forróak, vadak, vággyal teliek. Egy ilyen csók után érzem, hogy eljutottak arra pontra, ami a legjobb. Hajamba túrok kezemmel, hogy hátrébb lökjem az arcom elől azt, miközben érzem, hogy lejutok a csúcsra. Szorosan ölelem át őt és pár pillanatra elakad a lélegzetem miközben az érzések mint az áramütés haladnak keresztül rajtam. Egy hangos nyögés kíséretében élvezek el. Nagyon rég éreztem magam így. Nagyon rég voltam, mondhatni extázisban. Ez lehet az oka talán, hogy ennyire jól esik, vagy csak valóban ilyen jó.
- Gyorsíthatsz akár, nincs mitől tartanod. - súgóm a fülébe majd gyengéden megharapom.
Kicsit elhúzódok tőle és lefekszem az asztalra úgy élvezve a mozgását. Hihetetlen, hogy mennyire jó benne. Úgy érzem magam, mint egy szűz kislány, aki épp egy tapasztalt partnerrel fekszik össze életében előszór. Az első gyomormosóm után folyamatosan cikáznak benne az élvezetek. A gondolataim egy katyvasszá válnak, a szemeimben nincs más csak vágy és élvezet.

I’m my own king!






A hozzászólást Cerviel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 22, 2017 11:00 pm-kor.



Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Angyal

Tartózkodási hely :
⚚ New York ⚚

Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 23.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Ceri & Gabe - Apple Inc. ➹ Vas. Nov. 12, 2017 10:03 am Gabriel Sinclair
Gabe & Cerviel


656


  +18  






A reflektálására csak kiszélesedik a mosolyom. Végtére is ez a mondata egyszerre volt szemtelenkedés, hódolás, elismerés és méregetés... Minden burkoltan egyben. Ez pedig tagadhatatlanul tetszik. Hogy a fenébe is ne tetszene? Hisz hányszor teszik az embert mérlegre és hányszor kerül ki ennyire gyorsan győztesen? Mert az, ahogyan a lány köré fonódnak a karjaim, ahogyan hagyja hogy az asztalra emeljem kifejezetten a győzelmem biztosítékának a záloga. Igen, nyertem és igen, enyém az irányítás. Ez pedig ösztönösen jó érzéssel tölt el, hisz mindig is vezető típus voltam. Valahol a véremben van ez.
Szóval élvezettel nézek Ceri heves csókjai elé, és ugyanolyan szenvedéllyel viszonzom ha nem követelőzőbbel. Ajkaim égnek az ő szájának perzselő forrósága nyomán, és kissé fájdalmasan szisszenek fel ha egy-egy csókja keményebb követelőzőbb vagy ellenállóbb semmint indokolt. Jobbára persze azért csak én diktálom a tempót és vele együtt a feltételeket, mert elszakítva tőle a szám hogy az végül a nyaka ívének bőrén karcoljon végig felszántva vele ott is az érzelmi receptorokat. Tudom hogy nyomomban nemcsak a libabőr apró kis jelenségét hagyom hanem a kéj egyre fokozódó vágyát is, s mindennek ékes bizonyítéka a reszketeg sóhajtások egyvelege, mely kiszakad belőle.
Élvezem hogy úgy viselkedik mint egy tökéletes hangszer egy szakértő kezekben. Egyszerű ilyen formán dolgozni és még élvezetes is. Immáron értelmét veszti az itt és a most. Nm számít az iroda jellege, a légköre a kinti zajok vagy éppen a benti tárgyak. Olyan, mintha egyik pillanatról a másikra egy másik dimenzióba emelkednél ahol már nem érvényesek rád ugyanazok a fizikai törvényszerűségek és szabadon alakíthatnál mindent kényedre és kedvedre...
A blúzának gombjai gyors egymásutánban adják meg magukat s anyagának simasága végigsiklik kézfejemen miközben kihámozom belőle szelíd határozottsággal. Az immáron felsejlő domborulatok hívogatásának nem is lehetne ellenállni és minekután a mondén test csupa kémia melyben túlteng az hormonok mellett az összes egyéb feromon hát nem is próbálok gátat szabni nekik. Végigkísérem kényeztetve a vonulatokat, hogy végül a melltartó ívének mentén kényeztessem a puha érzékeny bőrét.
Meglep mikor a keze az állam alá téved és felemeli kissé erősebben semmint indokolt lenne. Hagyom hogy ennyi uralmat átvegyen fölöttem mert érdekel mégis mire készül. Vajon mit akarhat ami ennyire nem várhat?
Mire a sötéten villogó szemeibe nézhetnék addigra már a haja csiklandozza az arcom és ajkai újra az enyémmel forrnak össze. Vad csókba torkollik a feltörekvő vágya és hasonló hevességgel reagálok rá mert sosem szeretek senki adósa maradni.
A biztató szavaira, melyeket kiprésel magából tisztán érezhető a fátyolosság mellet a színtiszta vad akarás. Az itt és a most fogalma szinte értelmet is nyer és nem tehetek róla belemosolygok a bőrébe. Ó hát ha ez a vágya én igazán nem fogom megakadályozni kívánságának teljes beteljesülését. Határozottan ragadom meg a csípőjét és lépek fél lépést hátra. Mindez csak azért szükséges hogy legyen helyem. A kezem pillanatok alatt kiszabadítja övem rabsága alatt rejtőzködő gombját, ennek fémes hangja az egyetlen hangosabb zajforrás lüketőt szívünk és szaggatott lélegzetünk mellett, hogy végül a gomb oldjon s zár csusszanjon szabad utat kínálva mindannak mi lehetséges s ami rövid időn belül azzá is válik. Ceri combjai ölelően szorulnak körém, s mindössze annyit eszközölök ki hogy benyúlva rövid kis szoknyája alá mely mindig kellően fantáziafeszegető, elhárítom az utolsó kis akadályt is mely közénk ékelődik a fehérnemű formájában.
A következő másodpercben már kezem a hajába túr szelíden húzva hátra a fejét és hagyom hogy a testünk összeforrjon egy kerek egésszé. Maga már csak az élmény a zabolázatlan türelmetlenségről szól, közel sem annyira kellemes puha vagy finom mint annak idején Liával, de ez itt és most nem is arról szól. Cerviel melegsége ölel körbe betölti az agyam utolsó zugát is elűzve minden árnyképet onnan még magát a kongó ürességet is, mely jelenleg tökéletesen elég. Kivárok egy pillanatot mely alatt ajkaim újra az övét veszik birtokba hogy végül ritmikus táncra hívjam a nőt egy csípőmozdulattal. Eközben pedig ha keze feltévedne a hátamra és esetlegesen a lapockám vonala mentén érintené a bőrt biztosan közel sem finoman akadályoznom meg csuklóján ejtett bilinccsel melyet az én kezem fog satuba.





A hozzászólást Gabriel Sinclair összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Nov. 13, 2017 5:36 pm-kor.







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Bukott angyal

Kor :
54

Tartózkodási hely :
New York

Csatlakozás ideje :
2017. Sep. 13.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Ceri & Gabe - Apple Inc. ➹ Csüt. Nov. 09, 2017 9:15 pm Cerviel

Apple Inc.

Gabriel - 18+
- Cerviel


Karjai úgy siklottak az oldalamra, mintha oda lettek volna teremtve. Úgy tartott, mintha egy drága kincs lennék és én igyekeztem is megfelelni ennek. Szerintem elég jól ment. A csókok, amiket váltunk, hevesek, vadak és szenvedélytől fűtöttek. Kicsit talán kapkodóak is, mivel hajt a vágy. A vágy, ami annyira erős, hogy akár most képes lenék leteperni őt, ami kicsit vicces helyzet lenne, de nem igazán foglalkoztatna.
Miután visszasétáltam az asztalhoz érzem magamon a tekintetét. Azt ahogy végigmér és szinte látom magam előtt a gondolatait. Mondjuk valószínűleg azért, mert én is arra gondolok, amire ő.
Végül elém lép miközben azt mondja, hogy ő még sosem félt.
- Milyen bátor férfi. - mondom neki kicsit gúnyosan, de mellé persze mosollyal.
A következő pillanatban felkap és leültet az asztalra, majd szorosan magához húzva kezd csókolni. S mellé harapni, vadul és szenvedélyesen. Nem tagadom, hogy nem kicsit tetszik a dolog és mellé eléggé izgató is. Pár harapás után elindul lefelé, miközben a kezeivel a blúzom gombolja ki. Miután ezzel megvan elindul kebleim dombjainak felfedezésére. Halk nyögések hagyják el ajkaimat miközben kényeztet. Átkarolom őt és körmeim a hátába vájnak miközben élvezem minden egyes mozdulatát. Lábaimat összekulcsolom a háta mögött és magamhoz húzóm őt. Lenyúlok az arca alá és felemelem a fejét. Tekintetem kicsit fátyolos már, de a szememben vágy lángja ég, azért közel hajolok hozzá és megcsókolom vadul és vágytól fűtve. Viszont most nem nyújtom el sokáig, igy kicsit megharapom az ajkát, mielőtt abbahagyom.
- Ne fogd vissza magad. - ejtem ki a szavakat, amik szinte alig halhatóak és közben csak őt nézem. Megszűnik minden, nincs más. Nincs munka, nincs iroda, nincsenek telefonok. Csak mi ketten. Érezni akarom őt. A testét a testemen, az ajkait ajkaimon. Érezni akarom magamban. Nincs bennem más érzés csak a vágy, az erős, mindent elsöprő vágy.

I’m my own king!







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Angyal

Tartózkodási hely :
⚚ New York ⚚

Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 23.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Ceri & Gabe - Apple Inc. ➹ Csüt. Nov. 09, 2017 4:57 pm Gabriel Sinclair
Gabe & Cerviel


703


rrr +16 rrr







Elég egyetlen pillantást vetnem rá és tudom, tetszik neki a játék amibe belekezdtünk. Kezdtünk? Inkább csak ő kezdett, de ő aztán igazából. Mondjuk mindig is sejtettem hogy Cerviel nem kipályázik, mindössze a mértéket nem sejtettem. És az láthatóan minden képzeletemet felülmúlja. Ó de mennyire! Hisz elég a vidáman pajkossággal égő íriszekbe néznem és felkorbácsolódik az eddig sivárnak hitt érzelemvilágom. Most jut eszembe először a Liával megesett huzavona óta hogy esetleg én magam akarom is, nem csak az a mondén törékeny és igényekkel bíró test, amibe ezen a földi léten kényszerülök. Talán ezért is vonom szemrebbenés nélkül magamhoz, ezért is követelem ki a figyelmét és ezért is kezdek bele a mozdulatsorba melynek eredménye nem más mint a halk nevetése. Ez egyszerre csend őszintének és vele együtt hamisnak. Érdekes.
- Szerinted én félős vagyok?
A kérdésre válaszolhatnék úgy, hogy nem, nem hiszem. Mert valójában nem tűnik annak. Nem igazán. Nem úgy ahogy kellene, ahogy épp okos lenne. De felelhetnék úgy is hogy sokkalta inkább kellene mint amennyire valójában leplezi. Mert tudom, hogy minden ember fél. Valahol ez a génekbe van táplálva mely azután emelkedett gigászi szintekre miután megesett a Paradicsomból való kiűzetés. Amolyan létfenntartási forma, vagy ha jobban tetszik, hát életösztön, mely segít a nehéz időkben. Válaszolhatnék ezer meg egyféle módon de esélyem nincs rá, mert a lány újabb támadást eszközöl ellenem. És ennek, csakúgy mint előtte sem állok ellent. Mert minek is? Inkább csak kiélvezem azt a fajta akaratosságát, rátermettségét és vakmerőségét, amivel megajándékoz. A szenvedélyről már nem is beszélve. Mert igen, Ceri azért sem megy a szomszédba. Csókja nyomán égő perzselő üresség marad ahogy újra megakasztja azt. Érzem ahogy mindinkább kezdem elveszteni a fejem. A higgadtságomnak már rég oda, s mindössze csak pár tényező tart vissza attól hogy olyan legyek mint a vadász mely a zsákmányát ejti el.
- Remélem bírod a tempót.
A szavai előtt beszívott levegőt hang nélküli sóhajszerű nevetéssel lehelem ki az ajkaira, cirógatva vele.
- Tegyél csak próbára...
S alig hogy kimondom kezem a dereka köré fonódik. Vékony kecses de erő rejlik benne, ezen nincs mit vitatni. Még így a blúz s szoknya anyagán is érződnek a formák és az izmok. Az a reggeli futás biztos a napi rutinja része neki is csakúgy, mint a legtöbbeknek. Néma csendben figyelem ahogy a gombok szép egymásutánban bontakoznak ki lefele haladva a hasam irányába. Ugyanígy követem a kezét a tekintetemmel, mely felsiklik a mellkasomra majd onnan a karomra hogy végül így lökje le ruhadarabot. Az anyag hanyag eleganciával suhan alá és ér padlót de ezt már egyikünk sem látja. Hagyom hogy Ceri elhátráljon ki a karjaim közül hogy végül az asztalnak dőlve találjon menedéket. Alapos méricskélésére csak fanyarul elmosolyodom. Tudom hogy tetszik neki a látvány és tudom hogy csak az időt húzza. Mint a macska meg az egér... na de mégis ki kicsoda?
- S te félsz, Gabe?
A mosolya mindig is sokat sejtető volt, de nem gondoltam volna sosem hogy ekkora pimaszságra vetemedik. Oké hogy incselkedik velem és húzza az agyam, de... van egy határ. És azt a határt nem tanácsos átlépnie. Senkinek sem.
- Félni? - a szót idegenként köpöm ki. Érződik hogy nem minden nap használom, pláne nem magamra. - Időtlen idők óta nem féltem...
Valamiért mégis érzem, ez hazugság. Igenis féltem hogy a Daimont lelökik a mennyek kapujából és egy újabb testvért vesztek el. Igenis féltem hogy Michael velem is ugyanezt fogja tenni. S ami a legrosszabb talán mind közül, igenis félek, hogy Lia örökre elfelejt és attól is hogy én is őt...
- Talán sosem ismertem ezt az érzést..
Ha már hazudunk, hát hazudjunk nagyot ,nem? Végtére is ez inkább szól a saját magam meggyőzésének, semmint neki. S ezek azok a szavak, amik talán az utolsók, mert most én lépek felé és küzdöm le a közénk vert távolságot. Nem épp finoman ragadom meg a csípőjénél fogva és egyetlen határozott mozdulattal emelem fel és ültetem az asztalra, hogy aztán magamhoz húzva újra érezzem teste melegét. Ajkaim eközben pedig már le is csapnak a szép ívű szájára finom de mégis vad harapással hívva őt táncba majd onnan továbbvándorolva a nyakára. Nem titkolt célom pedig elég kristálytiszta lehet immár számára, melyben a kezeim segédkeznek, mégpedig hogy kiegyenlítsem az erőviszonyokat és megszabadítsam a ruháitól. Elsősorban mondjuk a feszes kis blúzától, ami sokat sejtetően ápol és eltakar.










Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Bukott angyal

Kor :
54

Tartózkodási hely :
New York

Csatlakozás ideje :
2017. Sep. 13.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Ceri & Gabe - Apple Inc. ➹ Szer. Nov. 08, 2017 10:48 pm Cerviel

Apple Inc.

Gabriel - 16+ - Cerviel


A csók olyan volt, akár az édes gyümölcs, amiért mindennél jobban vágyakozol. S én éppen így éreztem miközben Gabe-bel csókolóztam. Nem akartam abbahagyni, nem akartam elengedni. Csak csókolni akarom őt és nem gondolni semmi másra. Csak rá és csak arra amit éppen teszünk. Viszont jobbnak láttam megkérdezni a dolgot mielőtt még ránk nyitnak. Azt már nagyon nehéz lenne kibeszélni és eltusolni. Meglepetésemre ő másképp gondolta. Megjegyzésén elmosolyodtam. Odament az ajtóhoz és bezárta. A zár hangja szinte harang kongásának hangzott a szobában. Utána az asztalán lévő telefonon nyomott meg két gombot, gondolom így nem zavarják ott sem.
A következő mozdulata kissé meglepett. Megállt előttem olyan méternyire, majd megragadott és magához rántott. Halkan elkacagtam magam, míg magához húzott. Számon mosoly jelenik meg a végére amikor közvetlenül előtte kötök ki. Arcom nézi és közben a kezeivel közrevesz. Szinte égetnek és egyben kellemesek. A szívem lassan már kiugrik a helyéről ezen helyzetek után. S még mi következik, mert hogy itt még nincs vége a dolgoknak. A kérdésére ismét elkacagom magam, viszont most nem halkan.
- Szerinted én félős vagyok? - kérdem tőle kacéran. A következő mozdulattal már előtte termek és ismét őt csókolom. Vadul és szenvedélytől hajtva. Már nem tart vissza semmi, de nem is akarom visszatartani magam. Egy pillanatra megint megállok a csókkal és mélyen a szemébe nézek.
- Remélem bírod a tempót. - mondom neki kacéran, majd elkezdem kigombolni az ingét. Kezemmel végigsimítom az izmos felsőtestét, amit nem elsőnek látok. De így most alaposabban végig tudom mérni őt. Elég szépen kidolgozott teste van azt meg kell hagyni. Elmosolyodok, majd felnézek rá és elhátrálok az asztalához. Nekitámaszkodok és úgy nézek rá.
- S te félsz, Gabe? - kérdem tőle kicsit szemtelenül.

I’m my own king!







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Angyal

Tartózkodási hely :
⚚ New York ⚚

Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 23.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Ceri & Gabe - Apple Inc. ➹ Szer. Nov. 08, 2017 9:10 pm Gabriel Sinclair
Gabe & Cerviel


674


rrr +16 rrr






Várnék valamit ami kontratámadásként értelmezhető. Mondjuk egy jó nagy büdös pofon, ami alán felrázna valamelyest a megzökkent lelkiállapotomból. Igaz már csak egy ember közelsége, konkrétan Cerviel közelsége, is nagy hatással van rám, nem tagadom. Ehhez persze hozzájátszik az orromba bekúszó nőies és sejtelmes illategyveleg. Nem tudom megfogalmazni mi is ez, mert a fűszeres aromája nem igazán hasonlítható semmihez. Nem mondanám édesnek, inkább kellemesen erős és az a fajta, mit soha nem fog az ember elfeledni.
S mintha ennek így lenne értelme és ideje, pont itt és pont most. Mert nem pofon csattan de még csak újabb kényszeres szóváltás sem történik. Ó nem, nagyon nem. Helyette Ceri arca még közelebb kerül úgy, hogy már nem tudom élesen kivenni a részleteket. Még a sötétbarna szemeiben megbújó szikrát sem mely egyértelműen a vágy első kis pislákoló szikráit őrzik. Helyette csak arra van időm hogy lehunyjam a szemeim közben az ajkai az enyémre találnak. Olybá tűnik valóban úgy értelmezte a merészséget ahogy kimondva hatott és nem valamiféle átvitt értelemnek. Nem mondom hogy ez baj, sőt. Jelen esetben így hogy ajkai puha simaságát magamon érzem abszolúte nem hiszem annak. És elég egyetlen kósza perc hogy elmossa a bennem jó alaposan felépített gátakat. Amint pedig ez pedig megtörténik, mert megtörténik kezem rásimít az arcára. Ujjaim a haját érik, míg másik kezem a derekához siklanak. Szelíd határozottsággal vonom még közelebb magamhoz elérve ezzel azt, hogy a mellkasa az enyémnek simulva még durvább emberi ösztönöket váltsanak ki. Tetszik ahogy keze a nyakam köré fonódva megtámaszkodnak vagy az, ahogyan szemtelen módon beletúr a hajamba. Ösztönösen belemosolygok a táncra hívott ajkaival lejtett csókba melyet szemrebbenés nélkül szakít ő félbe.
- Mi lenne, ha most kivennénk egy fél napot?
Eleinte fel sem fogom a szavakat és azok értelmét sem, hisz még mindig a lány hatása alatt vagyok. Csak lassan oszlik a ködfelhő és nyer értelmet minden magunk körül.
- Fél napot? Ugyan minek?
Kérdezek vissza kissé mosolyogva, mert erre aztán abszolút nincs szükség. Legalábbis nekem biztosan nincs. Hisz csak ellépek Cerviel mellett és az ajtóhoz lépve elfordítom az ajtózárat a kilincs alatt. Kattanása halk és hideg hang a szobában mely veszélyes jövőt jósol. Nem állom meg hogy ne somolyogjak ezen, mint valami rossz mondén film főhőse. Aztán elég csak az asztalhoz sétálnom hogy a telefonon lenyomva az egyik gombot lenémítsam az összes bejövő üzenetet. Ez kijelzi Sam-nek hogy nem vagyok épp elérhető semmilyen formában mert hivatalos meg fontos dolgom akadt, aminek következtében kívül tágasabb. Szóval én mondhatni két hanyag mozdulat kíséretében kivettem a délutánt és ehhez el sem kellett mennem sehova. A mobilom mostanság úgyis némára meg rezgőre van állítva maximum, szóval az alapjáraton nem a kavarna sok vizet. S így, immár mondhatni sima ügy a részemről. Más kérdés hogy Ceri ugyanilyen könnyen hiányolható-e egy időre...
Ettől függetlenül az a lényegi rész nem változik, mármint az, hogy felé sétálva tőle fél méterre állok meg. Egy percig mélyen a szemébe nézek, hogy vajon száz százalékosan biztos-e ebben és nem csak amolyan hirtelen fellángolás volt-e az egész. Mert nem lenne jó utólag problémázni a dolgokon és most még akad ideje és lehetősége megmásítani a kezdeti ötletmorzsát, mit egyértelműen ő dobott fel. Kékjeim az ő sötétjeit fürkészik , majd végül ha nem látok ellenkezést vagy bármi kisebb kételyre adó okot hirtelen kapom el az alkarját és rántom magam felé. Nem durván, hogy az már fájjon de erőteljesen, mert igenis ha már beígért valamit hát vállalja is fel a vele való eseménysorozatokat. Közelsége újra bizsergetően élettel tölt meg, ami így a múlt fényében igazi felüdülés és ajkaim ugyan sóváran vágyakoznak hogy az övével újra összeforrjanak, de mégis csak kivárok egy pillanatot. Helyette a kezeimmel az arcát fogom közre, végigsimítva két oldalt leomló hajának ívén át miközben próbálok belé látni. Megérteni azt a furcsa kettősséget benne, amit mindig is éreztem.
- Minek tennénk ha van itt és most? Vagy csak nem félsz? - kérdezem kissé összeszűkülő szemekkel. Kihívóan. Mert valahogy nem tudom róla, pont róla elképzelni hogy tartana bármitől. Végtére is most csókolta meg a saját főnökét. Hát mi ez ha nem vakmerőség és kegyetlen szuicid hajlam? Már-már egyenesen öngyilkosság..?










Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Bukott angyal

Kor :
54

Tartózkodási hely :
New York

Csatlakozás ideje :
2017. Sep. 13.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Ceri & Gabe - Apple Inc. ➹ Szer. Nov. 08, 2017 4:06 pm Cerviel

Apple Inc.

Gabriel - Cerviel


Kijelentésemre olyan reakciót kapta, amit vártam, vagy inkább reménykedtem. Lassan már nem tudom megmondani, hogy melyik is. Csak az tudom, hogy egyre inkább kezd tetszeni a légkőr. A kezéről már nem is beszélve, amivel még mindig az állam tartja. Akaratlanul is kicsit kapkodva veszem a levegőt és nyitom szét ajkaimat. Szemeimmel csak őt tudom nézni. A kissé szürkés szemeket, amikben mintha vágyat látnék meglobbanni, de inkább biztos, hogy azt látom. Közelebb húz magához ismét, nem sokat, de lég közel vagyunk egymáshoz. Érzem az arcszesze illatát, ahogy a légvétel által keltett kis szellőt is. Egyre inkább nő bennem a vágy, hogy olyat tegyek, amit nem igazán szabadna.
Kijelentésére sejtelmes kis mosoly kezd el játszadozni az ajkaimon. Kijelentése hasonlóan szemtelennek hat, mint az enyém. Egyben felhívó is egy keringőre. Mondata után még közelebb húz magához, most már szinte érzem ajkait a sajátomon. Szemében egyre erősebben ég az a bizonyos láng, a vágy lángja. Mi tagadás, van valami vonzó abban, hogy itt szegek meg egy szabályt a főnökömmel. Legalábbis készülök.
Most magamtól hajolok közelebb hozzá. Továbbra is csak a szemét nézem. Lassan mozgok egészen addig, amíg ajkam el nem éri övét és forró csókba kezdek vele. Kezeim a nyaka köré fonódnak. Kizárok mindent és nem foglalkozok semmi mással csak vele. Hosszúnak tűnő percek után kicsit elszakadok tőle.
- Mi lenne, ha most kivennénk egy fél napot? - kérdem tőle selejtmentesen, természetesen kis csintalan mosoly kíséretében.

I’m my own king!







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Angyal

Tartózkodási hely :
⚚ New York ⚚

Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 23.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Ceri & Gabe - Apple Inc. ➹ Kedd Nov. 07, 2017 4:56 pm Gabriel Sinclair
Gabe & Cerviel


658


rrr






Az, ahogyan visszakérdez, egyszerűen szemtelen. Valahol kissé bosszant is. Talán mert a szemöldökrándulása az újabb kihívást sugallja és arra sarkall amit talán én magam sem gondoltam. Megszegni önnön szabályaimat? Végtére is Atyámét már sikerült és mázli hogy nem jártam úgy, mint a bátyám. Más angyal a helyembe meghúzódna jó pár évtizedig, mint ad Isten évszázadig is. Ám én sosem voltam az a fajta lélek, aki ezt megtette volna. Volt idő mikor jobb szerettem a csendet a veszély nélküli életet, de manapság, Cornelia után már minden annyira más lett. Nem találom a helyem és mindez nagyon is látványos. Nincs mit csodálkozni, hogy épp a területi képviselőm is kiszúrta ezt. Jó eséllyel az épületben itt dolgozók fele tisztában van hogy valami balul ütött ki. A másik fele meg a biztos pletykaforrásoknak köszönhetően gyorsan felzárkóztak. Ellenben azt hittem vannak biztos pontok az életemben. A mondén karrierem felívelése jórészt annak is köszönhető hogy nemcsak értek ahhoz, amit csinálok (é kiváltképp jól értek) hanem mert ésszel és realitással vittem véghez a dolgokat. És ebbe nem fér bele a magánélet, mint olyan belekeverése. De itt és most, elnézve Ceri kihívóan érdeklődő arckifejezését, a szépen ívelő szemöldököt az enyhén kipiruló arcot, a résnyire szétnyíló ajkakat... hát nehéz nemet mondani. Sőt, egészen pontosan lehetetlen. Van ugyanis valami olyan sötétség a lányban, a szemei barnáiban, amik nem hagynak nyugodni. Egyszerre vonzanak közel hozzá és taszítják el az angyali tisztább énemet. Vicces kettősség ami furcsa mód sosem hittem hogy meglesz bármelyik mondénben is.
- Tehát használhatok bármilyen eszközt eme nemes cél elérésének érdekében?
A mosolya, mely a szavaim hatására alakul ki túlmutat a szavak egyszerűségén. Burkolt utalás ez, mely meglepően kacér és egyszerre csábító. A kérdés meg már maga a ráadás. Még csak nem is maguk a szavak kétértelműek, hanem sokkalta inkább a hanglejtése. Érződik hogy szemtelenül pimasz és csintalan. Sugallja, hogy többet akar. Valami olyasmit, amit nem lehetne szabad. És talán épp ezért mert nem lehetne, akarom én magam is. Mert unom hogy semmit nem lehet. Hogy mindenért csak a feddés jár. Mellesleg meg, ha már Corneliával megesett ami, és ráadásul ő döntött, s inkább a vámpírt választotta, akkor meg nem mindegy?
Cerviel úgyis egyszerű halandó ember, aki nincs letiltva és a lelkem darabkáinak elszámolásával és összefécelésével ráérek később is foglalkozni. Majd ezer év múlva talán összejön a normális lelkiállapotom, de addig is... addig is itt van az itt meg a most. Ceri nagy barna szemei, amik kívánkoznak még többet csillogni, ajkai, melyek talán csók után égnek, legalábbis a reakciója erre enged következtetni.
Ujjaim lesiklanak az állához és aláérve szelíden vonom egy tizedcentit közelebb magamhoz miközben szórakozottan immár az én szemeimben is fellobbanó égető láng kíséretében válaszolok.
- Ha van elég merszed hozzá....
Hangom ugyanolyan kegyetlenül szemtelen, és az övéhez hasonlatosan ugyanolyan kétértelmű. Mert ha akar valamit hát menjen elébe, nem? Ragadja meg a lehetőséget végtére is ő csak egyszer él. Nem mintha ez alapvetően olyan jó tulajdonság lenne vagy én különösebben osztanám ezt az ötletet normál esetben, de... jelenleg nem vagyok normál lelkiállapotomba. Hetek óta kizökkentem onnan és esélyem sincs hogy csak úgy visszazökkenjek. Még így, hogy Cerviel enyhít valamelyest a bennem égő kínzó fájdalomból és persze egyúttal feledtet is velem ideig óráig... még így sem hiszem hogy egyhamar képes lennék rá. Szóval az esélytelenek nyugalmával hajolok még egy kicsit felé, hogy immár csak centikre legyen tőlem. Vészesen közeli centikre, melyeken át megérzem a belőle kiáramló levegőt. Fel sem tűnik hogy szaggatott ritmusban érkezik, mert jobban leköt a reakciója a szavaimra. És kivárok, de a kezem nem veszem el az álla alól, hanem csak stabilan tartva és kissé megemelve érem el hogy a szemeimbe nézzek. Az ezüstösen égő kékembe melyek azt kutatják hogy vajon mennyire merész ez a nő. Képes a főnöke irodájába bármi olyat tenni mely nem lesz köszönőviszonyba a későbbiekben az illedelem köreivel? Valahol azt súgja minden érzékem, hogy igen. És ami a meglepő valahol remélem is. Mert egyszerűen csak jó lenne valami olyat megtapasztalni amitől nem egy nagy üres lyukat érzek a mellkasomba.










Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Bukott angyal

Kor :
54

Tartózkodási hely :
New York

Csatlakozás ideje :
2017. Sep. 13.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Ceri & Gabe - Apple Inc. ➹ Pént. Nov. 03, 2017 1:04 pm Cerviel


gabriel - cerviel


Jó volt látni, hogy kezd javulni a kedve. Az egész bejövetelemnek ez volt a célja. Már egy ideje szúrta a szemem, hogy mennyire nincs életkedve. Rossz volt nézni, komolyan rossz volt. Ezért is kezdtem el bújni a nettet, hogy milyen bort vegyek. Természetesen megfelelő bolt is kellett hozzá és ott is kérdezgettem elég sokat. Nem véletlen, Taki-s eset után láttam, hogy ért a borokhoz és gondoltam akkor bort. Örömömre nem lőttem mellé. Sikerült egész jól eltalálnom, pedig nem vagyok boros. Ennek ellenére még nekem is ízlik most.
A kérdésemre igen sejtelmes választ kapok.
- Mondhatjuk? - húzom a fel a szemöldököm. Ez mellé ugye a keze még ott arcomon, amitől csak pirulok én itt. Valamiért igen erősen reagálok most rá. Jobban, mint szoktam ilyen helyzetekben. Csak állok itt, mint egy szende kislány. Magam sem értem, hogy mi van velem. Csak azt, hogy most valamiért igen csak el vagyok varázsolva és tetszik, ami azt illeti. Eléggé tetszik. Közben közelebb hajol hozzám, amitől nekem hevesebben ver a szívem. Mellé a keze elvándorol az államra. A bugyuta romantikus filmekben itt szokott jönni a csók jelenet. S valljuk be, a jelen légkörrel és helyzetben, nem is lenne meglepő. De ami engem meglep, hogy kicsit vágyom is rá, talán nem is kicsit.
Majd jön a mondat, hogy szabad próbálkoznom és ami azt illeti, tegyem is. Arcomon mosoly kezd el játszadozni a szavai hallatán. Szemeimmel a szemeit keresem.
- Tehát használhatok bármilyen eszközt eme nemes cél elérésének érdekében? - kérdem tőle.

words: I’m my own king!

[/color]






Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Angyal

Tartózkodási hely :
⚚ New York ⚚

Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 23.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Ceri & Gabe - Apple Inc. ➹ Csüt. Nov. 02, 2017 7:55 pm Gabriel Sinclair
Gabe & Cerviel


638


  rrr  






Az újabb felháborodott odaszúrására somolygok. Jogos. Igazán jogos ez tőle. Valóban lassanként csak feltűnik a nyilvánvaló, de talán nem feltétlen vagyok hibáztatható a lassúságomért. Végtére is mutasson bárki egy mondént aki átlapozott az érzései felett egyetlen perc alatt, mint holmi ócska könyv megkopott dohos lapjain....
Hát igen. Ráadásul nekem azért is hatványozottan rosszabb mert a következmény sokkalta keményebb mint egy lélek, legyen az emberi vagy angyali el tud viselni. Hisz ki nézné szívesen végig az idő előrehaladtát és a lélek elmúltát? Ki élné át újra meg újra a halhatatlanság béklyóját? Szeretek angyal lenni, igen. Nem cserélnék szinte soha... Valahogy most mégis ha meglehetne a lehetőségem elgondolkodnék hogy élek-e vele...
- A fő zsűri itt te vagy.
Zsűri... Mintha valami ostoba versenyen lennénk ahol nekem kellene a különböző díjazásoktól megkezdve a véleményalkotáson át mindent megszabnom... Oly sok mindent teszek ezeken a szinteken hogy őszintén szólva baromira unom már. Inkább nem is reagálok semmit csak elnézően mosolygok.
Én meg a zsűrizés...
Amúgy tény, hogy Cerviel egész jó ízléssel rendelkezik vagy legalábbis most egészen ügyesen beletrafált. Az viszont tény hogy az egyik gyenge pontom már ismeri. Végül is nem rossz, mert ez azt bizonyítja hogy azon az egyszeri alkalmon is valóban figyelt rám. Kevesekről mondható el az ilyen nagyfokú körültekintés. Ez valahol evidensen imponáló és valahol hizlalja az egómat.
A könnyed kézmozdulatomra látványos zavar kezd vibrálni a levegőben. A borvirágos arcpirulást be lehetne tudni az alkohol hatásának is vagy az irodám meleg hőmérsékletének, de ostoba ámítás lenne ha valóban megtennénk. Igenis tisztában vagyok vele, hogy mindezt én okoztam, csak azt nem értem miért. Ceri ettől sokkalta magabiztosabb, céltudatosabb követelőzőbb nő volt, vagy legalábbis annak képzeltem. Nem hittem volna hogy ő, épp ő ennyivel lekenyerezhető. Ahogyan azt sem hittem volna soha hogy ennyitől megtörik a jég nála. Persze betudhatom ezt a személyes varázsomnak, de sosem voltam az a nagy fellengzős egoista seggfej, ami Michael teljességében. Ó igen, a testvérem valóban az öntudatos világkép központi alakja, épp az, ami én sosem leszek.
- Ez azt jelenti, hogy sikerült abba a kemény fejedbe némi jókedvet vernem?
A szégyenlős mosoly, mely felsejlik arcán csábítóan kedvesnek hat. Szinte vonz magához, ám mégis ellen állok a késztetésnek. Nem érzem helyénvalónak habár azért pár centit lecsalok a köztünk lévő távolságból azzal hogy enyhén előrébb hajolok. Épp csak annyira hogy immár a parfümje illatét is megérzem még erőteljesebben mint eddig.
- Hmm, hát... végül is mondhatjuk így is.
Mondjuk ha kötekedős kedvembe lennék, akkor simán beközölném hogy a jókedvet nem verik pláne nem a fejbe. Jó, mondjuk az is igaz hogy minden részben az agyban dől el. A központi aura befolyásolja a hangulatot és vele együtt a kisugárzást. Az enyém alapvetően mindig a békés kéklőezüstjében stagnál, most talán kissé sötétebb a megszokottól. Ezt pedig a környezetükre érzékenyebb egyedek, akár mondének is könnyű szerrel megérzik. Persze az ilyen intuíciókat betudják a rejtelmes hetedik érzéknek, mert szimplán nem hiszik s még inkább nem értik mi is ez az egész. Számukra misztikum ez is nem pedig tudomány vagy tényállás. Ellenben nem világosítom fel erről a kolléganőmet, mert jó eséllyel vagy bolondnak nézne vagy kiröhögne. Hiába, az emberek ilyenek. Még sok minden kell hogy eljussanak oda ahol a feltétlen elfogadás szintje kezdődik... már ha egyáltalán húzzák addig...
Ahogy a keze mozdul és egy újabb, a másik oldalon elszabaduló tincset igazít ki az egyszerre teljesen hétköznapi és mégis csábítónak ható. Meglehet a bor az oka vagy az hogy máris kissé fejbe vert. Így jár az, aki nem eszik semmit egész nap...
- De persze... - hangom vészesen lehalkul, miközben ujjaim lejjebb siklanak immár az arcéléhez hogy az ujjbegyeim a púderezett arccsontja ívét kísérjék végig mintha csak feltérképezni akarnák annak teljesen tökéletes simaságát. -... azért próbálkoznod szabad. Vagyis talán jobb, ha nem hagyod még abba...
S alighogy kiejtem a szavakat a szemtelen vigyorommal találkozhat a tekintete. És meglepő de máris tényleg jobban érzem magam, még ha csak átmenetileg is.










Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Bukott angyal

Kor :
54

Tartózkodási hely :
New York

Csatlakozás ideje :
2017. Sep. 13.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Ceri & Gabe - Apple Inc. ➹ Kedd Okt. 31, 2017 7:43 pm Cerviel


gabriel - cerviel


Mintha kezdene látszódni a törekvéseim eredménye. Habár csak kis mosoly jelent meg az arcán, engem valamiért mégis meleg érzés önt el. Öröm. Nem mondom, hogy idegen érzés, mert az azért kicsit durva lenne. Mindössze nem a megszokott öröm, ez kicsit más.
- Igen próbálkozok, ha nem tűnt volna fel a felhők mögött. - szúrók oda egyet neki. S még azt is mondja, hogy kedves tőlem. Erre rámosolygok egy szép nagyot. S mellé próbálok nem pirulni, ami többé kevésbé sikerül is. Csak tudnám, hogy miért is kell? Minek is pirulok?
Végül elmegy mellettem és hallóm, hogy poharakkal zörög. Elmosolyodok ismét, hogy mégiscsak megbontja a bort. Örülök neki. Nagyon is. A kezembe adja az egyik jól megtöltött poharat, majd iszok belőle vele együtt.
- Nekem ízlik, de azért remélem sikerült jót választanom. - szólalok meg - A fő zsűri itt te vagy. - kacagom el magam. Arra viszont nem számítottam, hogy megköszöni ezt az egész helyzetet. Kissé meglepődve nézek rá.
- Nincs mit. - mosolygok rá, mire ő felém emeli a kezét és elsimít egy tincset az arcom elől. Na most viszont elpirulok, akár akarok, akár nem. S, hogy zavaradottságom kicsit leplezzem iszom egyet.
- Ez azt jelenti, hogy sikerült abba a kemény fejedbe némi jókedvet vernem? - kérdem meg végül egy szégyenlős mosoly kíséretében. Közben egy másik tincs szökik el, amit a bal kezemmel simítok a fülem mögé. A mozdulatban nincs semmi, mégis most erotikusnak hat. Pedig csak a hajam akartam megigazítani. A szívem a torkomban. S egyre inkább arra kezdek gondolni, hogy kettesben vagyok vele, kettesben.

words: I’m my own king!

[/color]






Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Angyal

Tartózkodási hely :
⚚ New York ⚚

Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 23.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Ceri & Gabe - Apple Inc. ➹ Kedd Okt. 31, 2017 4:53 pm Gabriel Sinclair
Gabe & Cerviel


650







Az esernyő és a viharfelhők emlegetésére elmosolyodom. Őszintén. Valahol vicces a hasonlat, pláne azért mert épp az én elemem a víz. Könnyedén tudom befolyásolni. Formálni. Játszani vele. Kissé muris hogy Cerviel nem nézi ki ezt belőlem, de hát hogy is nézhetné? Nem ismer igazán. Nem abban a minőségemben, amilyen valóban vagyok.
Felé pillantok kíváncsian és áthatóan miközben a kérdésemre hosszú monológba kezd. A munka, na persze... sejthettem volna, hogy a napja nagy részét (vagy éppen a teljeset) más sem tesz ki csak ez. És még én vagyok egyesek szerint a mániákus...! Mekkora tévedés ez! Hahhh!
Már épp arra jutok hogy szóvá is teszem de ő közbevágva kiegészíti magát azzal, hogy az én fejembe való jókedv verésén igyekszik. Erre halkan azért mégis csak felnevetek. Már csak magán a szóhasználaton is. Fogaim kivillannak és annyira idegennek hat tőlem ez a gesztus, hogy magam is meglepve tapasztalom, képes vagyok erre....
Persze Cornelia mellett sokszor megesett de mióta eltűnt az életemből kissé átformálódtak bennem a dolgok. Esküszöm még a színek is fakóbbnak hatnak a világban. Ilyenkor pedig nincs kedve az embernek nevetgélni...
- Ó szóval próbálkozol? - kérdezek vissza szemtelenül miközben felé fordulok és vállamat az üvegnek támasztom. A hideget megérzem a zakómon keresztül de nem s különösebben zavar. Kissé ugyan végigborzong tőle a karom, de valahol még ez is jó. Legalább jelzi, hogy még mindig emberi létsíkban vagyok, élek és a jelen eseményeire kell koncentrálnom nem alászállnom a megfakult múlt történéseibe.
- Igazán kedves ez tőled...
Elharapom a mondatot, mert nem tudom hogy is folytassam. Mit lehet erre mondani? Fel lehet engem, épp engem, vidítani? Nehezen hiszem el hogy igen. Talán maga Lia sem lenne képes rá. Valahol elcseszettül szar minden. Tulajdonképpen találkoznom sem kellett volna vele sohasem ha Mich képes lett volna végigcsinálni azt, amibe belekezdett. Ha valaha érdekelte volna a feladat annyira, hogy végigvigye... De persze nem, és persze ez már a késői bánatok egyike. Szívás a részemről, mert hát én meg ostoba módon hiába tudom mi mivel is jár képtelen vagyok megálljt parancsolni magamnak. Elnézem tűnődve Ceri arcát. Ő végül is nem érdemli ezt. Oké, változtatni nem fogok tudni a dolgon, és jó eséllyel még ez egy darabig így is marad, de.... De értékelendő gesztus a részéről hogy gondolt rám, nem? Még úgy is, hogy voltaképpen baromira felületesen ismer.
Maga a tény felismerése máris jobb kedvre derít. Igaz kicsit és kellően vérszegényen, de úgy vagyok vele, hát kihasználom. Egy pillanatig tartom a szemkontaktust, majd elszakítva róla a tekintetem ellépek mellőle az asztalhoz szó nélkül, hogy felkapva a bort a mögöttem elhelyezkedő egyik szekrényből két poharat vegyek ki meg velük együtt egy dugóhúzót. Érzem hogy erre most szükségem van Lia ide vagy oda. Meg sem kérdezem hogy kér-e vagy bármi más alkalomra szánta-e esetleg... egyszerűen felbontom egy halk pukkanó hang kíséretében. Kitöltve az italt az immár félig teli poharakkal a kezemben sétálok vissza hozzá és nyújtom felé.
- Egészségedre!
Érintem hozzá az övéhez az enyémet s csilingelő összjátékukat hallva tényleg érzem, mégis csak jó volt hogy bejött hozzám. Valahogy neki sikerült elérnie azt, amit a többiek nem tudtak. Kizökkentettek egy holtpontomból. Igaz az utam iránya messzemenőkig kérdéses, még magam előtt is, de valahogy már az is haladás hogy ez megtörtént. És mindezt voltaképpen ő érte el. Így hát csak áthatóan pislogok egy korty után rá visszatérve ugyanabba a félvállas pozícióba mit mielőtt elmentem volna s szólalok meg:
- Köszönöm.
Egyszerű szó, de minden benne van. Szememben pedig tényleg ott van a hála, ami felé irányul. Tisztán. Amennyiben hagyja felé emelem a kezem és egy mosolyt, egy kedves, barátságos, biztató mosolyt eresztek meg. Nem teszek semmi szokatlant vagy furcsát épp csak egy az arcába hulló tincset simítok ki kedves szelídséggel, hogy ugyanolyan tökéletesen fessen, mint mikor besétált hozzám. Akkor amikor még nem is igazán láttam őt, mert nem is igazán érdekelt. Azóta viszont már látom, mert már érdekel. Hisz elérte hogy figyeljek rá. És zseniálisan egyedi teljesítmény volt ez. Bravúrosan szép teljesítmény.










Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Bukott angyal

Kor :
54

Tartózkodási hely :
New York

Csatlakozás ideje :
2017. Sep. 13.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Ceri & Gabe - Apple Inc. ➹ Hétf. Okt. 30, 2017 9:52 pm Cerviel


gabriel - cerviel


Kicsit mintha hiába törném itt most magam, de nem áll módomban feladni. Vagyok annyira makacs, hogy addig nem tágítok mellőle, ameddig ilyen a hangulata. Nehogy a vége az legyen, hogy megszívom. Nem lenne kellemes az már fix. S mellé még azt hitte, hogy senki nem vette észre. Mindössze ki merné megkérdezni a főnököt, hogy ne haragudjon, de mi a baja? Senki nem ennyire elvetemült, csak én. Majd belekezd egy kifogásba, de rájön, hogy fölösleges. Nagyon is fölösleges.
- Azt látom, hogy nincsenek jó napjaid. Még a vak is látná. Lassan azon kezdek el gondolkozni, hogy esernyőt nyítok melletted, nehogy megázzak a viharfelhők miatt, amik feletted vannak. - szerény mosoly kúszik az arcomra. A város él és pezseg, én meg éppen itt próbálok lelket verni a főnökömbe. Ki gondolta volna, hogy valaha ilyen helyzetet élek majd át. Kissé fúra, az már tény. Én mint bukott, egy esélyesen angyalnak próbálok jobb kedvet csinálni. Micsoda irónia, vagy a karma. Nem tudnám megmondani.
Végül terel és megkérdi, hogy velem mi van. Ismét elmosolyodók és felé fordulok.
- Velem? - támasztom meg a fejem, mintha erősen gondolkoznék. - Csak munka, korán kelés, sok papír amit át kell nézni, aláírni, kiosztani a részlegeknek a feladatokat, magamra időt szánni néha. Ja és éppen jókedvet próbálok verni a főnököm komor fejébe. Ezt kivéve semmi érdekes. - mosolygok rá és reménykedem, hogy hátha javítok kicsit a kedvén. Jól esne számomra, ha nem csak egy kamu mosolyt dobna felém. Igen jól.

words: I’m my own king!

[/color]






Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Angyal

Tartózkodási hely :
⚚ New York ⚚

Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 23.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Ceri & Gabe - Apple Inc. ➹ Vas. Okt. 29, 2017 9:11 pm Gabriel Sinclair
Gabe & Cerviel


784








A lány mosolya felett úgy siklok el, mint egy felleg az alatta elterülő táj felett egy erőteljes széllökés jóvoltából. Valahogy nem fog meg, nem köt le és még kevésbé érdekel. Akkor is így van ha őszinte, ha tényleg jó szándékú és kedves... Már-már egészen aggódó, ami fura. Azt hittem Cervielt közel sem érdekli az, ami velem kapcsolatos. Maximum a sportautóim, amiket azóta sem volt alkalma közelebbről megtekinteni. Valahogy sosem jött ki úgy a lépés és valahogy azóta totálisan megfeledkeztem róla. Tudom hogy ez a tartozásom ott lebeg még a ködös jövőképben, de inkább mégsem említem meg. Valahogy nem tudom elképzelni ahogy nagy vidáman besasszézik a teremgarázsomba, bepattan bármelyikbe és erőteljesen felbőgetve a motort száguld vele vagy négy-öt kört...
- Nem szívesen nézem, hogy más ennyire bánatba burkolózik. Nem tudom, hogy mi az oka és nem is erőltetlek, hogy elmond. Ám attól még inkább örülnék egy olyan főnöknek aki vidám és nem komor.
Meglepve pillantok rá. Az előző esethez közel azonos meglepett arccal fordulok felé. Érdekes hogy mire én rá pillantok ő addigra néz kifelé. Így csak az arcélét látom, és profilból is igen elegáns látványt nyújt. Épphogy csak annyi smink van rajta, amennyi feltétlen szükséges. Arccsontja szépen kihangsúlyozva mutatja uralkodó szépségét, s mindössze a sötét már-már kegyetlenül hideg tekintete az, ami nem illik ebbe az idillien szép arcberendezésbe. Vagyis, még meglepő módon az is érezhetően az övé... mindössze az összhatást befolyásolja s billenti el némiképp a negatív irányba.
Követem a pillantását és kitekintek én is újra. Valahol pár kilométerre egy repülő szél éppen lefelé. Alakján a fény megcsillan újra meg újra, visszatükrözve azt az üvegépületek világában.
- Bánatba? Meglep hogy feltűnt bárkinek is a dolog...
Tény hogy szokatlanul hallgatagabb vagyok és kevésbé használom az angyali erőm, tekintve hogy a saját lelki békém sincs a toppon, na de azért a többség csak betudja annak hogy bal lábbal kelek fel már hetek óta.
- Amúgy a bánat túlzás... Tudod sok a munka... - kezdem el, de érzem mennyire hamisan csendül emg a hangom. Még a bolond is érzékelheti hogy mellébeszélek, márpedig sosem szoktam igazán. Nem az én műfajom. Így csak lemondóan sóhajtok és letekintek. Valahogy egyszerűbb a cipőm orrát szemlélni, ami persze makulátlanul tiszta és teljesen felesleges is keresni rajta bármiféle hibát.
- Az igazság az hogy nincsenek jó napjaim.
Napjaim? Inkább heteim. Vagy lassan már hónapok? Fene se tudja mennyi ideje mondtam meg Liának hogy itt a vége. Hogy mikor futott Caleb ölelő karjaiba, amik persze csak keserű epével töltenek el. Nem, nem hibáztatom őt érte. Kell a segítség neki, sok baj van a kicsivel. Mindig is sok baj volt... szóval teljesen érthető hogy kockáztatott, és döntött. Megugrott valamit és jól is tette. Mindössze sosem gondoltam volna hogy ennyire hamar következik ez be. Azt hittem több volt ez, valami más valami mélyebb, valami sokkalta jelentősebb. Persze mondhatjuk azt hogy emberi dolog tévedni... csakhogy én nem vagyok ember. Épp ezért kegyetlen arculcsapás a felismerés maga, hogy bizony könnyű szerrel túltette magát rajtam. Én meg... én meg itt állok és bámulok ki az üvegen át. Köröttem ott a világ, amit mindig is szerettem jobbára, ám most inkább puszta kudarcnak élem meg az egészet. A létezést magát is.
Megrázom a fejem lemondóan, mintha ezzel segítenék elűzni a negatív gondolatokat, de persze közel sem érek el vele semmit. Mindössze csak talán a területi képviselőm érezheti ezt ellenkezésnek vagy elutasításnak. Pedig nem is neki szánom...
- Mindegy hagyjuk is. Nem számít. - közlöm enyhe mosolyszerűt erőltetve magamra s közben a zsebemből előcsúszik a kezem hogy a hajamba szántva kizökkentsem még jobban önmagam a mélabúból. - Inkább mesélj te. Minden rendben?
Gondolom nem véletlen a látogatása. Ceri többségében munkával kapcsolatban keres meg. A magánéleti dolgokat sosem osztja meg velem és ez így is van jól. Azon az egy ebéden kívül nem is volt nagyon több alkalom mikor közösen mutatkoztunk vagy több időnk lett volna. Nem mintha ez amúgy baj lenne, végtére is ezek az általam meghozott szabályok, amiket jobb is betartani... Legalább ezeket... ha már más nem megy nekem.










Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Bukott angyal

Kor :
54

Tartózkodási hely :
New York

Csatlakozás ideje :
2017. Sep. 13.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Ceri & Gabe - Apple Inc. ➹ Vas. Okt. 29, 2017 6:03 pm Cerviel


gabriel - cerviel


Gabe szemmel láthatóan nincsen jó hangulatban. Rossz kedve van és ez valamiért nagyon zavar. Pedig csak egyszer voltam vele közös programon, ahol úgymond kettesben voltunk. Azóta, de leginkább azon eset óta, amióta az ölébe estem valami megváltozott bennem. Jobban ver a szívem mellette és sokszor azon kapom magam a megbeszéléseken, hogy csak őt nézem és szinte nem hallom azt, amit mondanak. Ami valljuk be, nem éppen jó dolog. S mégis. Ezek mellé mindig érzem azt a fúra érzést mellette és ott a két heg a hátán. S még mindig nem tudom, hogy mi is valójában. Ez némileg megrémiszt, de vonz is egyben. Kissé magam sem tudom, hogy miként vagyok most.
A bort, amit hoztam, felvette és megnézte. De láttam, hogy nem feltétlen lett jó ajándék. Ez kicsit lelombozott, de nincs mit tenni. Reménykedtem benne, hogy jól választottam.
- Azért rakd el. Örülnék neki. Majd egyszer előveszed és eszedbe jut, hogy én adtam neked. - mosolygok rá. De nem hiszem, hogy sok sikert érnék el. Lerakja az üveget és visszamegy az üveghez. Kicsit elszomorodok, mert ezt annak veszem, hogy nem jött össze a tervem. Nincs mit tenni. Felállok én is és odaállok mellé az ablakhoz.
- Tudod. - kezdek bele - Nem szívesen nézem, hogy más ennyire bánatba burkolózik. Nem tudom, hogy mi az oka és nem is erőltetlek, hogy elmond. Ám attól még inkább örülnék egy olyan főnöknek aki vidám és nem komor. - mosolygok rá, majd visszafordulok az ablakhoz és nézem a várost.

words: I’m my own king!

[/color]






Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Angyal

Tartózkodási hely :
⚚ New York ⚚

Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 23.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Ceri & Gabe - Apple Inc. ➹ Vas. Okt. 29, 2017 1:49 pm Gabriel Sinclair
Gabe & Cerviel


784








A nap tűző fényárjában kissé hunyorogva figyelem a külvilágot. Érzem hogy mennyire elszakadtam tőlük. A mondén lét eddig jó volt. Ezeddig élvezettel töltött el minden perc, amit ott kint, a rohanó világban lehetett vagy épp kellett töltenem. Szinte magával ragadott a forgatag sokasága, a város lélegző mivolta. A zajos utcák, melyek olyanok még késő éjszaka is, mint az emberi test lüketőt vérrel telt erei. Behálózzák az egészet és sosem nyugodnak.
Mostanra kívülről szemlélve sokkalta inkább érzem terhesnek az egészet. Tudva azt, hogy kint valahol valamerre ott van Lia és Lexi... hát... nem zökkent ki a kedvtelenségemből a dolog. Még csak az se, hogy teljesen tisztában vagyok vele, ide nem jöhetnek s vissza a lakásba sem fog már tudni soha.
Az ajtó nyitódására ügyet sem vetek. Szimplán nem érdekel ki jön és mit akar. Letojom magasról az újabb papírhalmot, amit esélyesen az asztalomra dobnak vagy az újabb kérdéssorozatot, amivel bombáznak. Valahol mintha nekik fel sem tűnne, hogy bármi más lenne, nem a normális, s mindez talán csak tényleg azért van, mert jól tudom leplezni az érzéseim. Na mondjuk a dühöm nehezen tudom palástolni, de ez is olyan dolog, amely csak pillanatokig él bennem, majd elenyészik hamarjában. Hisz ellenkezik a természetemmel.
Valahol tudom jól, ez is egy olyan pillanatok egyike, mikor teljesen magamra maradok. Megszoktam az évezredek alatt hogy minden ilyet egyedül viseljek el, szimplán azért mert mi, angyalok mindig a kötelességeinkbe temetkezünk. Michaellel alapvetően sem beszélünk sokat, s még ha igen akkor sem ebben a minőségben. Még úgy sem hogy parabataiként tökéletesen jól tudjuk a másikról mikor mit hisz, érez vagy épp gondolhat. Hiába a testvérem és hiába ő kellene hogy álljon a legközelebb hozzám mégis jobban tudok kötődni egy mondén lányhoz, vagy egy alacsonyabb rangú angyaltársamhoz, mint mondjuk Daemon....
Bezzeg ha Lucifer lenne...
Ám a ha és talán sosem segített rajtam. Némán összeszorítom csak a szám, és mint oly sokszor, most is tűrök. Majd eltelnek a hónapok, és évek, mint mindig és sokaságuk előbb utóbb elenyésző pillanatokká töpörödnek. Mire észbe kapok Lia már rég halott lesz, Lexi pedig nagymama, kit az unokái ugrálnak körbe. Kb ekkorra már igazán kellemes emlékként fogok visszagondolni a vele/velük töltött pillanatokra, amik még most égő sebként marják a lelkem...
- Hoztam valamit, ami talán feldobja kicsit a kedved.
A hang ismerős, és valahogy mégsem az, akit vártam. Azt hittem Sam vagy valaki más téved be sűrű bocsánatkérések közepette (mert sosem szeretem ha zavarnak), de ehhez képest Cerviel volt az a botor bátor, aki benyomta az irodaajtómat.
Tekintetem elszakítom az ablaktól, a kinti nyüzsgő világtól, és helyette a lányt fókuszálom be. Arcomon teljesen semleges ám inkább unott kifejezés kap helyet rajta, mindössze akkor vonom fel kissé érdeklődve a szemöldököm, mikor meglátom a nekem szánt ajándékot.
A bor maga jó minőségű és nem a filléres kategóriába sorolandó. Igazából valahol tényleg örülök neki, ami mindössze egyetlen kósza kis ajakrándulásban nyilvánul meg.
Zsebre vágott kezekkel sétálok vissza az asztalhoz, hogy végül hozzáérve kissé megdöntsem és a kezembe vegyem a nyakánál fogva.
Ceri ízlése kiváló szakértelemre utal. Meglehet tényleg beleásta magát a témába, vagy csak jó segítséget kapott. Akár hogy is, értékelendő gesztus hogy gondolt rám...
Valamiért azonban még így a címke egyszerű letisztultságát figyelve is eszembe jutnak újra ugyanazok a nyomasztó tények, amelyek ezeddig is kísértettek.
Hogy ha akkor ott a teraszon megállom a sóvárgásom, mind Cornelia, mind a bor iránt, akkor egészen biztosan máshogy is alakulhattak volna a dolgaim...
Igazából örülhetek, hogy nem buktam le. Michael szerint hajszálon függött a szárnyaim elvesztésének ténye és mindössze talán tényleg az mentett meg, hogy Atyám sosem csalódott bennem igazán. Mellesleg ezekben az időkben, mikor a démonok úgy szaporodnak, mint a gomba, nem igazán áldásos az egyik vezető angyalt elveszteni. Isten nem hülye, szimplán következetes. Talán ez a szerencsém. Talán az, hogy tudja jól (látja lelkem), hogy sosem tagadtam meg sem őt, sem a tanait. Mindössze... lehet mondani, hogy a körülmények áldozata lettem? Igazán ostoba kijelentés ez, sőt, nagyképű, de azért van benne valami...
- Ez... igazán kedves tőled... - hangom rekedten szalad ki belőlem, olyan halkan, mintha nem is én mondtam volna. - De nem fogadhatom el.
Pontosítok, nem akarom elfogadni. Nem kell senki adománya vagy könyöre. Pláne nem úgy, hogy azt eleveníti fel, ami elől igyekszem a nap minden egyes percében elmenekülni. Igazán értékelem, hogy megpróbál a nő valamiféle derűt csempészni az életembe, na meg egyúttal belém is, de nem épp a legjobb módját választotta. Viszont evidensen megbántani sem akarom, így hát csak nemes egyszerűséggel visszateszem az üveget oda, ahova ő letette. Halkan koppanva érkezik meg a tükörfényes mahagóni asztalra és betölti a csendet, amire én már nem is figyelek, mert ködös tekintettel fordulok el, hogy újra visszatérjek abba a pozícióba, ahol voltam; zsebre vágott kezekkel az ablakon kifelé bámulni a nagy végtelen semmit.










Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Bukott angyal

Kor :
54

Tartózkodási hely :
New York

Csatlakozás ideje :
2017. Sep. 13.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Ceri & Gabe - Apple Inc. ➹ Vas. Okt. 29, 2017 12:27 am Cerviel

apple inc.

gabriel - cerviel


Már jó pár hónap eltelt azóta amióta Gabe-bel együtt ebédeltünk. Szerencsénkre senki nem írt az esetről semmi hülyeséget és azóta az ötletem is jól befutott. Pár hétre rá a részvények feljebb mentek pár százalékot, ahogy az osztályon dolgozok havi prémiuma is. Jenett kiváló munkát végzett és azóta is remekül kordinál mindent. Elégedett vagyok vele és ezt jelezem is felé. Látom rajta, hogy élvezi az új munkát, az új kihívást. Örülök neki. Jó látni az ilyet. Pedig majdnem nem lett az ötletemből semmi, de végül csak sikerült kihozni belőle valami kellemeset és sikereset. Jó vált látni a boldog arcokat reggelente és néha amikor bementem pár órára szintén kellemesen csalódtam. Janett jó tanárokat talált, jól oktattak. Nagy kő esett le a szívemről, hogy így bejött. Természetesen volt is kis buli, aminek a keretein belül ezt megünnepeltük. Persze csak módjával.
De ennek már szintén több hete és egyre többet látom a bizonyos limot a garázsban. Ráadásul Taylor nem is ül benne, azaz nem rövid ideig van itt a főnök. Meglepően sokat van itt, korán és későn megy haza. Mintha kettő lenne most belőlem a munkahelyemen, habár nem jön nálam előbb az tény. Volt olyan, hogy én nyitottam ki az ajtókat és köszöntem elsőnek az öröknek. Mára már nem lepi meg őket. Viszont, hogy Gabe miért is van bent ennyit nem tudom pontosan. Csak pár morzsát, hogy valami gondja volt otthon és azért nem akar ott dolgozni. Nem igen akartam eddig rákérdezni, jobbnak láttam. Viszont az szemmel látható, hogy nem éppen van jó bőrben. Így gondoltam meglepem, hátha javítok a kedvén.
Kopogtatok az ajtaján, amire egy durva szabad-t kapok. Na szép. Benyítok és pont a fejét támasztja az asztalon. Felhúzom az egyik szemöldököm. Felkel és az ablak elé áll, közben beteszem az ajtót. Nézem őt hátulról. Nem szólalok meg, inkább leülök és pár másodpercig nem teszek semmit.
- Hoztam valamit, ami talán feldobja kicsit a kedved. - teszem le az asztalára az üveg olasz bort, amit vettem. Jó évjárat, kellemes aroma. Tudom, hogy szeretni fogja és csak remélem, hogy jól fog jönni. Miután leraktam az italt, visszadőlök a fotelba és keresztbe teszem a lábaimat. A szoknyám alól pont, hogy látszanak valamennyire a combjaim, de nem kirívóan. Inkább az ember képzeletére bízza a dolgokat. A blúzom enyhén kigombolva, mivel egész jó idő van az irodában, megsülni meg nincs kedvem. A kezeimet a lábamon pihentetem és úgy figyelem őt. Várom, hogy mit reagál az ajándékomra. Nem tagadom, kicsit félek, hogy rosszul fog elsülni. A szívem kezd a torkomban dobogni, csak tudnám, hogy miért. Ő főnököm és fel akarom vidítani, nem pedig elcsavarni a fejét. De valóban nem akarom? Nem tudnék rá őszintén válaszolni.

words: I’m my own king!







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Angyal

Tartózkodási hely :
⚚ New York ⚚

Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 23.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Ceri & Gabe - Apple Inc. ➹ Szomb. Okt. 28, 2017 6:45 pm Gabriel Sinclair
Gabe & Cerviel


948


 






A percek hamarjában órákká, az órák napokká, a napok hetekké duzzadtak. Nem is tudom mikor mondtam le végképp Liáról. Mikor vált ez az egész teljesen tudatossá nem csak egy kényszerré, amibe magamat kevertem.Valahol tudom, ez volt a helyes. Valahol érzem, jobb lesz ez így. Angyalként nincs választásom. Mondhatjuk úgy, a kezem meg van kötve. Végtére is, mit várok? Feladatom van. Mindig is volt, és mindig is lesz, melyeket elsődlegesen kell ellátnom. Ez az egész; a mondén lét, mind csak figyelemelterelés. És nem az én figyelmem elterelését szolgája, hanem azokét az emberekét, kiknek tudatuk közel sem érett a tényekre. Persze kivételek mindig akadnak, de lássuk be, ritkák azok az egyének, kik teljesen fel tudják fogni és fel is dolgozni azt, hogy az árnyvilág lényei nem csak a könyvekből ismert vámpíroknál merülnek ki.
Cornelia ilyen téren is különleges volt. Korához és jelleméhez mérten (hát még az állapotához képest!) is az egyik leghamarabb fogadta el a puszta tényeket. Mondjuk azt, hogy én magam sem egy szokványos ember vagyok. Nem az a gazdag igazgató, akinek tettetem magam. Jó, tudom, Mich előkészítette neki a terepet, na de akkor is... Ki lenne az, aki elfogadná ezt csak úgy pikk-pakk?
Ilyen szempontból a szökése, a vámpírtámadása már mind mellékes kis semmiségnek tűnik...Nem mintha mindez nem lenne vagy nem volt akkor eszméletlenül fontos. Node azóta egy vérfarkas gyermek megszülése sokkalta keményebb feladatnak bizonyul. S nem csak neki....
Sosem éltem még át ilyesmit. Valahogy a sok ezer év, a több ennyi létezés sose késztetett arra, hogy egy az egybe végignézzek, sőt mi több végigasszisztáljak egy teljes szülést. Valahogy sose lett volna gyomrom sem hozzá. Tudom, Évának ez akkor mennyire fontos dolog volt, és tudom Atyám mindezt a puszta önzőségéért rótta rá. A fájdalom, mondta, majd megtanítja az embereket az alázatra. Én pedig a tehetetlenséggel együtt beletörődtem ebbe, mert hát hogy ellenkezhetnék épp én vele?
Így sosem vettem részt ilyesmiben. Tudtam, ha valaha is megtenném csakis Ő jutna az eszembe. Most azonban, minután Lia Éva lánya és miután az én feladatom volt az őrizete kénytelen voltam teljes mértékben asszisztálni. Még ha nem is akartam volna... elég volt az a kérlelő kék szempár... rögtön kötélnek álltam és minden aggályom pillanatok alatt mosta félre egyetlen pillantása.
Azt az időszakot mondhatni felhőtlen hónapok követték. Igaz a gyermekkel nehezebb volt, nehezebb, mint elsőre valaha is gondoltam volna, de Lia kitartása csodálatra méltó volt. Alexia pedig... hát ha nem lenne vérfarkas biztosan a szívem csücske lenne...
Emlékszem mikor festékes arccal ült a kis székében édesen gagyogva, miközben Lia meg én a lakását dekoráltuk ki. Mikor összefestékezte az ingem csak azért, hogy emlékeztetessen arra, ahogy legeslegelőször felkeltette valójában a figyelmemet... borral leöntve engem... A mosolya élénken vibrál előttem, még a nap csillogó fénykarikái is a szemem előtt játszanak, ahogy az ablaküvegen beesve s megtörve rajta a szivárvány színeire bomlanak.
Dühösen csapom a tollat le a papírok közé. A monitorom kék fénye betölti a szemem látóterét még úgy is lehunyom a tekintetem. Kezem a homlokomra szorítom, könyököm pedig az asztalt támasztja. Előre görnyedek és valahol érzem a mámorítóan jó emlékek súlyát. Persze tudom mindez színtiszta önkínzás. Mi értelme nosztalgiázni? Az a bolondoknak való...
Sosem voltam szentimentális, habár angyaltársaim közül tény ami tény, én vagyok erre a legfogékonyabb. Bosszant az, hogy valószínű mostanra mindenki tudja, mi esett meg velem és jó esetben mindenki röhög...
Beleszeretni a védencedbe? Kezdő őrangyalok alapvető gyakorlati feladata. A cél az örök semlegesség. Hisz mi képviselünk valamit, s mindenkinek megvan a magára szabott feladata. A földi lét hátránya hogy megvan a kihívás benne, a könnyű csábulás lehetősége már csak az emberi test törékenysége miatt is. Ez ugyan nem tiltott de többet belevinni a kapcsolatba szigorúan tilos. Nem védekezhetek azzal, hogy ezt nem tudtam, mert volt már jó pár évezred, ami alatt beleszagolhattam a tények világába...A mostani viszont más volt. Más így, hogy Éva lánya állt mellettem még vérfarkas-terhességel együtt is ide vagy oda.
Először éreztem azt, valaki tényleg megért. Valakit tényleg érdekel az, aki vagyok és nem az, ami. Erre most...
Most egy alvilági vámpírral tölti az idejét. Nem, nem hibáztathatom, hisz én mondtam ki hogy jobb külön. Neki egyszerűbb azt hinnie, hogy elhagytam és jobb találnia valakit, aki szereti. Hisz ő pár évtized alatt megöregszik és meghal... Én meg maradok olyan, amilyen mindössze egy kicsivel még bölcsebb...
Megdörzsölöm az arcom, megpróbálva feledni a képeket, az édesnek tűnő emlékeket, és enyhítve ezzel a tompa zúgáson a fejemben, a zsibbadtságon a testemben. Persze ez is hasztalan próbálkozásnak bizonyul. Mindössze egy keserű sóhajjal konstatálom a kopogást az irodám ajtaján... Egy a jó abban, hogy immár üres a penthouse, bejárhatok az irodába. Mostanság haza sem kívánkozom menni. Minek? Az üres falak látványa csak idegesít, és csak felidézi a Liával töltött vidám elmúlt perceket... Inkább időzök az irodám üvegfalai között, mint egy ostoba madár a kalitkájában...
- Szabad! - ugatom el magam mérgesen, miközben újra a statisztikák felé görnyedek. Szar ügy hogy Peter is elcseszi rendszerint a feladatokat és mindig találok hibát a kimutatásaiban... lehet tőle is érdemes lenne megválnom, mint oly sok mindentől már.. Mostanában amúgy s tök jól megy már ez az elengedés dolog... szereztem némi rutint benne.... eggyel több vagy kevesebb, mi az már...!
De persze ez is csak egy átmeneti kósza gondolat, helyette csak felállok és kisétálok az ablakomhoz. Kitekintve New York nyüzsgő, vibráló, lüktető testét szemlélhetem. Vele együtt akár a saját tükörképem is, de evidensen nincs kedvem a beesett arcomat figyelgetni. Esküszöm megfordult a fejemben, hogy eladjam a házat a picsába, de csak nem vitt rá a lélek. Talán csak a kilátás miatt... vagy mert akkor az egész épülettől meg kell válnom... Valahogy ez is olyasféle kötődés, amit nem érthetek még én sem igazán. olyasmi mint a cég maga. Mind emlékezet valamire. Vagy Évára vagy a lányára... vagy... a saját bukásaimra.










Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre


Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Ceri & Gabe - Apple Inc. ➹ Sponsored content






Vissza az elejére Go down

 
Ceri & Gabe - Apple Inc.
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: