Elszúrtam a dolgokat. Tisztában vagyok vele, s haragszok is magamra emiatt, a történtek óta marcangolom önmagamat a történtek miatt. Már rengetegszer átgondoltam a dolgokat, s jelenleg az a legkisebb gondom, hogy felvették videóra, ahogyan közös, intim együttlétem van a barátnőmmel.. akarom mondani ex-barátnőmmel, ugyanis Rie a történtek után faképnél hagyott. Nem hagyta, hogy megmagyarázzam a dolgokat, miszerint én semmit se tudtam a kameráról és nem én voltam az, aki elrejtette azt. Sose fordult meg a fejemben, hogy ehhez vetemedjek, nem is azért, mert tudtam, hogy mi lenne Astrid reakciója, hanem azért, mert nem vagyok jó véleménnyel a szex videókról. Természetesen, nincsen semmi gondom velük, mindenki azt teszi, amit csak akar, viszont meggyőződésem, hogy azok tesznek ilyet, akiknek a kapcsolatuk haldoklóban van. Viszont az Astriddal való kapcsolatom nem haldokolt, sőt, a fénykorát élte. Már kiskorom óta ismertem Riet, kamasz korom óta oda voltam a lányért, sose akartam bántani, vagy tönkre tenni a kapcsolatunkat, még ha ez azt is jelentette, hogy sose lesz több köztünk a legjobb barátoknál. Viszont a legnagyobb meglepetésemre Astrid is viszonozta az érzelmeimet, ezért nem volt kérdés, hogy pár randevú és udvarlás után járni kezdünk. Megbecsültem Riet, mintha egy csiszolatlan gyémánt lett volna, újra megemlítem, hogy sose állt szándékomban megbántani őt, ugyanis Astrid rengeteg jelentett nekem. Sőt, még most is. Ezért is követeltem a haverjaimtól a már volt haverjaimtól, hogy fizessék ki a legolcsóbb járatot Los Angelesbe. Nem szoktam követelőzni, de szerintem ebben az esetben indokolt volt. Az összes ismerősömnek, beleértve Astrid ismerőseinek elküldték a videót, s ki tudja melyik weboldalra töltötték fel. A videóval majd máskor foglalkozok, jelenleg Astrid Biersack a célom. Miután megkaptam a megfelelő pénzösszeget és kis milliószor kioktattam a húgomat, Kimmyt a szabályokról, felszálltam a repülőgépre, ami egyenesen Los Angelesbe tartott. Az úton leginkább azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnék oda állni Rie elé, hogy meg is hallgassa a mondanivalómat. Astrid sose volt olyan, mint a többi lány, egy nagyon erős, s komoly jellem, legalábbis ezt mutatja a külvilág felé, de az együtt eltöltött évek alatt megtapasztaltam Rie igazi énjét. Egy cserfes, szószátyár és rendkívül aranyos lány, aki túl hamar akart felnőni. Astrid egyik közelebbi barátjától tudtam meg a lány jelenlegi lakcímét, ahova a leszállás után tömegközlekedéssel rögvest elindulok. Az igazat megvallva félek. Félek attól, hogy Rie nem nyit nekem ajtót vagy esetleg rám csapja az ajtót. Félek attól, hogy összeveszünk. Félek attól, hogy Astrid dühös, esetleg szomorú lesz. Félek attól, hogy elveszítem a szerelmemet. Mikor megérkezek a megfelelő házszámmal ellátott ajtó elé, megállok, nagy, mély levegőt veszek, majd lassan, elnyújtott mozdulatokkal hármat kopogok.
Egyszerűen nem bírom felfogni azt ami történt. Hogyan volt képes Zach ilyen dolgokra? Hiszen állítólag szeretett engem, állítólag szerelmesek voltunk egymásba. Zach volt nekem az első szerelmem, ő volt az első olyan srác akire úgy néztem, hogy akarok is tőle valamit ami több, mint a szimpla barátság két ember között. Annyira új volt még számomra ez az érzés, annyira új volt az, hogy egy másik emberre gondolok lefekvés előtt és kora reggel amikor felkelek. Amikor szerelmes az ember, akkor valahogy mindig a másik érzéseit tartja szem előtt és a sajátjairól elfeledkezik, valamennyire legalábbis biztosan, én legalábbis. Soha nem számított az, hogy mit érzek, hogy mi van velem, mert tudtam, hogyha Zach mellett lehetek akkor minden sokkal jobb és könnyebb lesz, csak az egymástól távol töltött időt kellett mindig kibírnom, ami valljuk be, volt, hogy nem mindig ment valami könnyedén. Nagyon hiányzott, de nem akartam csak a távolság miatt szakítani vele, hiszen úgy voltam vele, hogyha sikerült azzal megbirkóznom, hogy egy vérfarkassal járok akkor a távolság sem lehet akadály, hiszen ezek után az mi? Semmi. Lenne. Semmi lenne, ha a nagy távolságot olyan könnyű lenne elviselni. Imádom Los Angelest, semmiért sem költöznék el innen, gyönyörű a város, a kertvárosi részt pedig egyenesen imádom, olyan, mintha vidéken lennék. Szép kis kertes házak, gondosan figyelt és gondozott zöldellő kertek, hát mi kell ennél több? A mi házunk is hasonlóan néz ki, fehér, erkélyes házban lakunk a szüleimmel, viszonylag nagy kertünk van ahol imádnak a kutyák játszani, és bárcsak lenne egy kis tesóm is, de anyáék nem akarnak baba projektet csinálni, mert állítólag én is elég nehezen jöttem össze, és nem akarnak kockáztatni, hogy esetleg bármi baja is legyen a leendő babának. Viszont amikor minden ilyen idillinek tűnik, akkor jönnek ám az igazán rossz dolgok. Nem, nem, a családdal minden rendben, inkább a szerelmi életem kezd szép lassan ripityára hullani, sőt, már nincs is szerelmi életem, hiszen amint kiderült, hogy Zach csinált egy szexvideót, faképnél hagytam és hazautaztam. Nem voltam kíváncsi a feleslegesen hülye magyarázkodására, úgy is csak azt hallgathattam volna, hogy nem ő volt meg miegymás amit ilyenkor szoktak mondani, de ez akkora egy hülyeség. Más nem lehetett, csak ő, és az bánt a legjobban, hogy rohadtul nem ilyennek ismertem őt meg. Nem ebbe a srácba szerettem bele még anno. Nem egy ilyen ember kezébe adtam oda a szívemet. Felkapom a fejemet amikor kopognak, a távirányítóért nyúlok, hogy kikapcsoljam a nappaliban lévő tv-t, majd a bejárati ajtó felé veszem az irányt, és amikor kinyitom az ajtót akkor enyhén szólva belém fagy a levegő. Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék neki, hogy mit keres itt, hogy mi a fenét akarhat még.
Kezdőlap
Előszoba ↠ Szer. Nov. 01, 2017 8:30 pm
| 419 szóban | 
