Bezárt gyárépület
Ne viselkedj úgy, mintha soha semmi nem bántana. Olyan, mintha egyáltalán nem éreznél semmit.





 



Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Vezetőségünk
Fordulj hozzánk

Clary Fray
Alapító adminisztrátor
pmprofil
cissy, katherine, cornelia, raven
Simon Lewis
Admin
pmprofil
curtis, daimon, victor
Sebastian Verlac
Admin
pmprofil
Dylan, Caleb
Csicseregj valamit
Mondj el bármit

Az előforduló hiba vagy észrevétel bejelentése e-mailben vagy privát üzenetben esedékes!!!
Ha írtál, jelezd a chatben, ha nem kapsz választ két napon belül, jelezd ismét a chatben :)


Utolsó bejegyzéseink
Gyorspostával firkálva
Silvius Septimus Hildenborough
firkálta:  Sebastian Verlac
Today at 2:11 pm-kor

Boxok
firkálta:  Benedict Ericson
Today at 12:45 pm-kor

Drammen, Norvégia
firkálta:  Arne Rikard Torkel
Today at 12:58 am-kor

Tisztás az erdő mélyén
firkálta:  Seymour Foley
Yesterday at 11:48 pm-kor

Daddy's Lil Monster
firkálta:  Venus Cooper
Yesterday at 11:02 pm-kor

Templom
firkálta:  August A. Littlebury
Yesterday at 9:39 pm-kor

Könyvesbolt
firkálta:  River Luna Villalobos
Yesterday at 8:52 pm-kor

Asztalok
firkálta:  Cerviel
Yesterday at 8:31 pm-kor



Jelenlévő fórumozók
Itt rontják a levegőt

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Arne Rikard Torkel, Iviry Wade

A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


Legtöbbet firkáltak
Legszorgosabb tagjaink

Lucifer
 
Simon Lewis
 
Cerviel
 
Bonnie Malone
 
Kara Moon
 
Seymour Foley
 
Gabriel Sinclair
 
Alice Whitley
 
Sebastian Verlac
 
Katherine Wright
 

Share| .
Bezárt gyárépület

Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vámpír

Csatlakozás ideje :
2017. Nov. 21.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Bezárt gyárépület ➹ Kedd Dec. 05, 2017 11:09 pm Lorelei Montmartre

Dylan + Lola


Véletlenül találtam rá erre a kívülről omladozónak tűnő, de amúgy egészen jó állapotú épületre. Annak idején, amikor még emberek használták, valószínűleg gyártottak benne valamit, de mostanra már minden az enyészeté lett. Ha voltak is gépek, azokat elvitték. Beletelt egy kis időbe mire úgy-ahogy lakhatóvá, vámpírok számára kényelmessé tettük, de azért még most sem egy luxusszálloda. A lényeg, hogy bujkálásra alkalmas, itt senki nem keres minket.

Persze azok számára, akikből táplálkozunk, nem ez az eszményi találkahely. Valószínűleg Dylan sem örül, hogy ide hoztam, de engem ez cseppet sem érdekel. Szám még a vérével van tele, nem nyelem le rögtön, hagyom, hogy az a fémes, édeskés íz minden egyes ízlelőbimbómon végigguruljon. Mély levegőt veszek, érzem az illatát is: a vérét,  a különféle illatosítószerekét és valahol alattuk halványan Dylan saját illatát, amit a bőre természetesen áraszt magából.

Arcom az övének döntöm, lenyelem végre az utolsó kortyot is, halkan sóhajtok. Bal kezemmel az állánál, jobbal a vállát tartom, hogy ne tudjon elhúzódni. Ebben a pozícióban kénytelen vagyok rádőlni, s ez így már-már olyan, mintha hozzábújnék, pedig nem érdekel a fiú. Gyermek még, össze sem hasonlítható azokkal a férfiakkal, akiket ismertem. De ennek a gyereknek hatalma van felettem: nekem szükségem van rá, de ez fordítva kicsit sincs így.

Valószínűleg szívesen megszabadulna tőlem, és talán már átkozza a percet, amikor azt hitte ő lehet a hősöm, megmenthet. Becsaptam őt, de hát a mai világban egy vámpír máshogy nehezen jut táplálékhoz. Kénytelenek vagyunk bemocskolódni, hazudni, csalni, ölni is akár. Nem az életben maradásért. Azt megoldhatnánk "műanyagvérrel" is. De hogy igyak valamiből, ha nem érzem a szíve dobogását, nem hallom a lélegzetvételét, ajkam alá nem simul selymes bőr, ujjaim nem tapintják a vibráló izmokat? Igyon "műkaját" az, aki akar, én pedig csak élni szeretném az életemet, amit ha már ilyen hosszú és magányos, legalább hadd éljem méltósággal.

Közben hátradőlök a kanapén, amin ülünk, és elengedem a fiút. Ujjaim lassan csúsznak le róla, mozdulataim lusták, nem sietek. Nekem nincs miért kapkodnom. Tekintetem azonban éber, Dylant figyelem. Helyes srác, de inkább átlagos, mint szívdöglesztő, de ugyanakkor nagyon kedves. Megtehetném, hogy elengedem, és keresek helyette valaki mást. De ezt nem fogom megtenni. Ragaszkodom hozzá. A véréhez, az illatához, a szívének mostanra ismerőssé vált ritmusához, sőt talán még a kedvességéhez is. Ő az enyém. Akkor is, ha ő ezzel nem ért egyet.







Vissza az elejére Go down

 
Bezárt gyárépület
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: