Főtéren található pados rész
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Utolsó begyejzések
bejegyezte  : Neo Silverblood
Yesterday at 11:34 pm

bejegyezte  : Gabriel Sinclair
Yesterday at 8:49 pm

bejegyezte  : Michael
Vas. Júl. 15, 2018 11:59 am

bejegyezte  : Hannah Mills
Szomb. Júl. 14, 2018 4:19 pm

bejegyezte  : Belader
Csüt. Júl. 12, 2018 9:55 pm

bejegyezte  : Lucifer Morningstar
Csüt. Júl. 12, 2018 8:58 pm

bejegyezte  : Jennyfer Lucasso
Csüt. Júl. 12, 2018 4:58 pm

bejegyezte  : Iviry Wade
Csüt. Júl. 12, 2018 2:09 pm


erre barangolok


Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Neo Silverblood






A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


legtöbbet író userek

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Főtéren található pados rész



honey, keep my secrets well
avatar
Démon

Avataralany :
Dianna Agron
Csatlakozás ideje :
2017. Dec. 21.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Főtéren található pados rész ₰ Szomb. Ápr. 07, 2018 6:37 pm


New York


- Nem mintha le tudnád tagadni az irántam érzett érzéseidet.. Már ha vannak egyáltalán?! - heccelem őt kicsit. Hiába változtok én, ám körülöttem az idős démonok nem igazán tesznek így. Jó nekik az évezredek alatt megszokott ritmus. A monotonitás és az állandóság, amiben eddig is éltek. Én viszont vagyok annyit a felszínen, hogy ragadjanak rám érzelmek és azt kell mondjam, hogy ezt nem bánom. Igazán kellemesen érzem most magam és a legkevésbé érdekel ezzel kapcsolatban a többiek véleménye. Maximum Ky-é, valamennyire, picit.
- Biztos vagy benne, hogy tudni akarod annak a rövid és kielégítetlen este minden részletét? Mivel sajnos az volt, hiába mondja magát nagynak az öreg. - mondom némileg szomorkás hangon, ezzel is nyomatékosítva, hogy mennyire kellemetlen emlék és hogy mennyire rossz is volt. Hiába.. Nagy a szája, de itt véget is érnek az erényei. Már, ha vannak neki olyanok. Velem mindenesetre nem osztotta meg őket. Így ott voltam, mint egy szegény lány, akit felizgattak, majd úgy is hagyták. Igen elkeserítő élmény volt.
- Örülök, ha hiszel nekem. Úgysem tennék olyat, ami a nagy tervet hátráltatná. Ezt te is jól tudod. - felelek nyugodtan és kimérten, majd iszom egyet az italomból. Lassan elfogy, finom is volt mellé mondjuk.

Plauge, the silent killet



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Démon

Avataralany :
Ω Eiza Gonzalez
Tartózkodási hely :
Ω Everywhere
Csatlakozás ideje :
2018. Feb. 25.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Főtéren található pados rész ₰ Szomb. Ápr. 07, 2018 12:08 pm


Yersinia & Kryantha

My other quater

A tény, hogy ha meglesz az Apokalipszis, mi elenyészünk… Olyan végtelen messzinek tűnt, de ahogy Yers kiejti a száját, jövök rá, itt van a küszöbön. Annyi évezredet vártunk és most, hogy a Pokol kapuja nem sokára kinyílik… Ez is közeleg. Félek tőle? Kicsit sem, hiszen én vagyok az a vég. Milliók szemében láttam az utolsó pillanatot, miért én lennék az, aki rettegjen attól a pillanattól? nem várom, de ha eljönne, tudnám, hogy véghez vittem azt, amiért meg lettem alkotva, és az jó lenne.
- Hát mit tagadjam – vigyorgok. Hmm, kicsit már hiányzott hogy vele is beszéljek. Nem mondom, nem vagyok érzelgős, hogy ez kimondjam, éreztessem, akármi, az nem az én reszortom, de azért így van. Ezer démon és Lucifer között, néha nem árt, ha találkozok egy testvérrel, aki olyan, mint én. Ezer IQ bajnok között áldás az értelmes.
- Rendben, legyen így – bólintottam egyet komolyabban már. Legyen, de akkor valóban derüljön ki. Az ilyen kis akciókat, leginkább azért nem szerettem, mert meg tudott szaladni a kezük, ők nem annyira vették figyelembe az egyensúlyt, mint én. Nem azt mondom, hogy ezzel menteném az embereket, de mindenkit nem lehet elpusztítani, hogy utána semmi se maradjon, amivel ellennénk. Elég sivár életünk lenne akkor…
Yers, megint min töröd a fejedet? Érdekelt, de megadtam neki azt a kevés teret, hogy ténykedjen. Nem felsőbb hatalom vagyok, hogy számon kérjem. Külön elmék vagyunk, nem egy.
- Tudni akarom, hogy mire utalsz? – ráncoltam a szemöldökömet egy pillanatra csúfondárosan. – Tapasztalat? – Érdekel ez egyáltalán? Saját igényeimet megoldom magamnak.
- Mondom, rendben van. Habár a teljesen más... Úgyis tisztában vagy vele, nekünk és az embereknek mi a más – az igazság az, fel sem merült bennem igazán, hogy Yersinia változás időszakában van. Olyan zsigeri bennünk a rossz, hogy még ha csak erről is beszélgetünk, sem akarom nagyon meglátni, pedig itt van a szemem előtt.







The Pale Horseman,the Death
Introduce a little anarchy. Upset the established order, and everything becomes chaos 

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Démon

Avataralany :
Dianna Agron
Csatlakozás ideje :
2017. Dec. 21.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Főtéren található pados rész ₰ Csüt. Márc. 01, 2018 10:20 am


New York


Van abban valami, amit mond és valahol mégsem. Valóban számunkra minden egy pillanat alatt múlik el..
- Ahogy mi is el fogunk múlni, főleg, ha az öreg végrehajtja a tervét. - pillantok ki ismét. Nem arra akarok utalni, hogy félnék attól a helyzettől, amikor eljön. Amikor szembe kell állnom egy erős angyallal és az életemért küzdenem. Pontosan tudatában vagyok annak, hogy akármikor véget érhetek. Ezen tény felől nincs kétségem. Ám van dolgok, amiket előtte meg akarok csinálni. Tervek, amiket véghez akarok vinni. Érdekes, hogy eme tervek, gondolatok pont bennem születtek meg. Hogy pont én, egy lovas, aki  pusztalás elhozatala véget lett megalkotva. S most, ennyi évezred, év-százezred után mégis megváltoztam, olyan irányba, amit sosem gondoltam volna.
- Tudtam én, hogy mindig a szexi alakom érdekelt jobban téged. - vetem oda neki csípősen. Habár sejtem, hogy ezt inkább a valós alakomra érti. Ky megragadt a pokolban, neki nem is létezik más, csak az. Számára csak ott vannak jó dolgok. Számomra nem és ezt nem is rejtegetem. Minek tegyem? Fölösleges.
- Ha eljön az ideje, akkor te leszel az első, aki megtudja. - mondom neki egy kedves kis mosollyal. Biztos vagyok benne, hogy fúrja az oldalát, hogy mit is titkolózok itt előtte. Ó, nagyon is biztos vagyok benne. Nem véletlenül vagyunk testvérek. Ismerjük egymást annyira, amennyire csak lehet.
- Néha nőzik is.. Ám korántsem olyan, mint amilyennek mondja magát. - mondom kicsit elmélázva. Volt.. Nos, dolgom vele. S korántsem lettem úgy kielégítve, mint amire számítottam. Mondhatni, kicsit csalódtam az Öregben. Mondjuk már öreg, így nem meglepő.
- Nem olyan buli, mint amire te gondolsz Ky. Teljesen más... A futkosós meló, meg csak porhintések, gondolatok gondos elhelyezése. Alapozás egy nagyobb dologhoz. - remélem azt nem kell elmondanom neki, hogy mire.

Plauge, the silent killet



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Démon

Avataralany :
Ω Eiza Gonzalez
Tartózkodási hely :
Ω Everywhere
Csatlakozás ideje :
2018. Feb. 25.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Főtéren található pados rész ₰ Szer. Feb. 28, 2018 9:40 pm


Yersinia & Kryantha

My other quater

- Szórakoztató ideiglenesen, de attól még nem változtat azon, hogy egyszer el kell múlnia a dolgoknak. – Ingattam a fejemet. Kezdet, vég… Amiből kimaradtunk, kimaradtam. Osztottam a Halált, mert nekem nem volt ilyen állapotom, láttam, tudtam milyen, hisz magam voltam az, de én sosem szűntem meg létezni. Mi nekünk a mulandó? Az örök életben mi az emberi élet és a hozzá hasonló? Csettintek és már vége is. Átok vagy áldás az időtlenség, ki hogy éli meg. Valakiknek van jelentősége, de nem nekünk, akik nem érzünk, akikből kimaradt a lélek, akik olyan entitások, akik el lettek rendelve egy örök feladatra, egy világot meghatározó feladatra, ezért akadékoskodtam Yersiniával, vagy éppen mert akadéskoskodni akartam?
- Hát akkor már inkább a testedre pályáznám, mint a mosolyodra – öltöttem nyelvet kacsintva. Mosoly? Ugyan már… Bár én mindig is az igaz valónkat preferáltam, valahogy az én szememben az szebb volt, mint ezek az emberi testek, persze szórakozásnak és a célnak megfeleltek, de amúgy szűknek éreztem magamat bennük, mintha saját erőmet láncolnám le. Néha áldozatokat kell is kell hozni a játék kedvéért, ha már minden természetfeletti ezt teszi…
- Áhh és mikor igen? – követtem a témának folyását. A kíváncsiság fúrta az oldalamat, mégis miről maradtam le, amit így kell titkolnia. Bár, nem ez lenne az első, de hogy ezen a sárgolyón valamit titkoljon ennyire… - Ahh, Luci – szinte fáradtan dőltem hátra a hallatától is. Nem mintha bajom lenne vele, de néha igazán elég ebből a jobb kezes dologból, még ha ezzel az enyém a Pokol serege is. Na de na… Néha olyanokat tud kérni… - Ne is mondd, csak tudnám, a gondolkodáson kívül néha mi mást csinál? Iszik, ezen kívül… - és hirtelenjében nekem is kedvem támadt volna inni, csakhogy egy kávézóban voltunk, ahol az alkohol mégsem az itallap része. Kár… Szomorú…
Grimaszolva, mint egy gyerek hátra dőltem. – Rendben, - tértem vissza a témánkhoz,- remélem valóban jó okod van, mert ha csak kihagysz a buliból – köhintettem egyet erőteljesen.

× *.* ×







The Pale Horseman,the Death
Introduce a little anarchy. Upset the established order, and everything becomes chaos 

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Démon

Avataralany :
Dianna Agron
Csatlakozás ideje :
2017. Dec. 21.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Főtéren található pados rész ₰ Szer. Feb. 28, 2018 1:36 pm


New York


- Tudod néha jó dolog a mulandó a múlatlanok után. - válaszolok a most kérdésére némileg ködösen. Mondhat amit akar, gondolhat amit akar, változtam. Ez van. Bár, a változásomnak van egy másik, mindenki számára eltitkolt oka is. Egy ok, amit nem fogok senki orrá kötni. Túlságosan is féltem azt az okot.
- Tehát a gyönyörű húgod lebilincselő mosolya hiányzott? - mosolygok rá egyet. Persze tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ez a mostani alak csak egy sok közül, ahogy neki is. Viszont szeretem ezt alakot és élvezem a benne való mászkálást. Mondhatjuk azt, hogy kicsit emberiesedem, de nem látom, hogy ez gondot jelentene. Meg fogom tenni azt, amit meg kell tennem, amikor azt kérik tőlem. Ha akarnék se tudnék ellenkezni ellene. Így az ilyenen nem is gondolkozok. Maximum az esetleges "szabadságon", ami furcsán hangozhat egy démon szájából.
- Nem vagy senki Ky, de attól még neked sem mondom el. Most még nem. - mondnom neki miközben kinézek az emberekre.
- Majd amikor megfelelőnek találom, akkor elmondom az okot, amiért itt vagyok. S nem mellékesen, az öregnek is futkosok itt, nem csak magamnak. - adok mégis valamilyen választ neki.

Plauge, the silent killet





A hozzászólást Yersinia összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Feb. 28, 2018 10:29 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Démon

Avataralany :
Ω Eiza Gonzalez
Tartózkodási hely :
Ω Everywhere
Csatlakozás ideje :
2018. Feb. 25.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Főtéren található pados rész ₰ Szer. Feb. 28, 2018 8:37 am


Yersinia & Kryantha

My other quater

Szőke haj, fehér bőr, csini kis arcocska. Mondhatni szép, mint az én alakom, biztos sikeres, miközben messze nem így néz ki. Pont olyan förmedvény, mint én. De Ő nem volt ilyen, élvezte a pusztítást, amit okozhatott, most mégsem érzem ezt a hangjában. Nem érzem azt a többletet, ami rá emlékeztet. Mindig élcelődtünk, most mégis, olyanok vagyunk, mint két ismeretlen ismerős, mint akik nem értik meg egymást, csak erőlködnek. Mi változott meg? te vagy én? Túl hű lettem volna Luciferez, vagy éppen te lettél túl emberi? Pestis…
- Máskor… Most? – a két szó a mi jelentésünkben szinte fedik egymást. Időtlenség okozza, hogy minden egybefolyik.
- Mert én téged akartalak látni – emeltem ki a téged szót okkal. Igen, tudni akartam hogy állunk, lassan meg fog nyílni a Pokol kapuja, felállnak a Lovasok, legalábbis három biztos, pont Pestisben kéne kételkedni? A Sorsodat akarod megkerülni? Röpke gondolat, melynek nincs alapja, mégis megült a fejemben. Ez a természete, erre lett elrendelve létezése, nem másíthatja meg, az apokalipszisnek el kell jönnie, és ő ott lesz, ott fog a sorban lovagolni a fehér lován. Ott lesz közöttünk. Ez nem kérdés. – És mert amúgy is dolgom van… - vontam vállat. Kellemest a hasznossal, én már csak így működöm, nem szeretem az időmet pazarolni, nem mintha a testvéreimre pazarolnám. De ha már fenn vagyok, velük is lehet találkozni, hiszen nem mindennap látjuk egymást.
- Áh, senki lenne a nővéred? – biggyesztettem le az ajkamat, örök játékszer a lelki zsarolás, csak az a baj, hogy a mi esetünkben nem feltétlenül működik, hiszen az érzelmi intelligenciánk épp, hogy nem a béka segge alatt van. – Ezt fájt a nem létező lelkemnek – Sad time. Közben kijött az ő kávéja is, és én inkább nem rendeltem semmit sem. Kávé, tea? A-aaa, valahogy nem vonzanak. Majd talán legközelebb, bár tudom, akkor sem fognak jobban csábítani. Hogy tudja meginni ezt a vackot?

× *.* ×







The Pale Horseman,the Death
Introduce a little anarchy. Upset the established order, and everything becomes chaos 

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Démon

Avataralany :
Dianna Agron
Csatlakozás ideje :
2017. Dec. 21.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Főtéren található pados rész ₰ Kedd Feb. 27, 2018 8:44 pm


New York


Úgy néz engem, mintha valami más lennék, mintha nem az lennék, aki régen voltam. Nem tagadom, hogy az itt lét némileg behatással van rám. Kicsit talán enyhébb lettem és megtanultam élvezni az életet, amit az emberek annyira óvnak. Attól még szeretek nekik szenvedést okozni, ez nem változik és valószínűleg sosem fog. Mindössze kicsit máshogy látom már ezt a világot. S kicsit lehet, hogy nem akarom már annyira leigázni, mint régebben. S ez a gondolat engem is meglep.. Képes lennék változni? Ki tudja.
- Az máskor volt, most meg nem. - válaszolok a kijelentésére, hogy régebben jobban koszoltam a kezem. Való igaz. Nem volt ritka eset, amikor csupa vér voltam, de már magam sem tudom, hogy mikor volt utoljára olyan. S igazából, nem is bánom.
- Ha ennyire hiányzott, akkor miért is jöttél ide? Bőven van démon akit lent is lehet csesztetni. - nyújtom ki felé a nyelvem. A testvérem, a nővérem, de volt valaha testvéri beszélgetésünk? Egyáltalán a három közül valamelyikkel volt olyan? Nem emlékszem olyanra, hogy lett volna. S most, hogy itt vagyok már hosszú hónapok óta, el tudnám viselni. Vagy akár egy csajosabb estét a nővéremmel? Tényleg megváltoztatott az ittlét..
Végül beülünk a kávézóba, amit betölt a kávé kellemes illata. Megszerettem az italt, nem mintha lenne akármilyen hatása, de attól még finom az íze. Kérek is egyet, s van egy olyan érzésem, hogy Ky nem fog. Eleve úgy láttam rajta, hogy kissé nyűg neki ide beülni, nem mintha érdekelne.
- Olyan dolgot, amit nem szándékozom senki orrára kötni. - jelentem ki neki rezzenéstelen arccal miközben beleiszom a csészémbe. Tudom, hogy ennyivel nem fogja beérni és faggatni fog. Viszont arról, hogy miért is vagyok itt, nem fogok beszélni.

Plauge, the silent killet



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Démon

Avataralany :
Ω Eiza Gonzalez
Tartózkodási hely :
Ω Everywhere
Csatlakozás ideje :
2018. Feb. 25.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Főtéren található pados rész ₰ Kedd Feb. 27, 2018 6:57 pm


Yersinia & Kryantha

My other quater

Mások vagyunk, ez nem baj, de valahogy Yers, mintha emberibb lenne. Végül is, valóban, hiszen több időt töltött itt, mint én, és az én szívem csücske a Pokol, majd a Föld lesz, ha végre letaroljuk, de valahogy szikrázik benne más is, nem a szőke hajkorona teszi, esetleg a világítószempár, bár abban is több az élénkség, még ha hasonlóan is fénytelen, vagy inkább unott, mint az enyém. Mi folyik körülötted Yersinia? Különös, megmondhatatlan, de szinte fogható, hogy valami körbelengi, vagy csak túl régen láttam volna? Vagy engem formált volna meg a saját világom és hatalmam?
Szabad akaratunk van, korlátlan hatalmunk, de mégis valahogy úgy alakult, én lettem a Lovasok Lovasa, én fogom Fakóval vezetni őket, még ha egyenértékűként is kezelem őket, testvérként…
- Hé, nem zavar! Mint láthatod, elég jó alakot találtam magamnak. Csak máskor jobban koszolod a kezedet, végül is te fertőzöd a testeket… - Szép és jó lehet Pestisnek lenni, de valahogy a ragályok, fertőzések általi cucclika nem vonz, persze, a végén maga a Halál beállta, nagyon is, csak az undormány, ami a testben lefolyik. Nem is tudom, ki a tisztább kezű közülünk, de most térjünk el attól, hogy éppen vörösben ázik a kezem.
- Tényleg hiányozott az élcelődésed, a Pokolban nem lehet kit baszogatni igazán. Luci túl komolyan vesz mindent vagy éppen sehogy sem. – biggyesztette ajkamat szórakozottan egy pillanatra.
Összevonom a szemöldökömöt, nem egyetértésem jeleként. Persze, Pestis a bőr alatt húzódik meg, de azért én legalább tudjak róla valamit, nem? Nem érdekel, hogy Lucinak vagy Éhínségnek és Háborúnak mit mond, az megint máshova tartozik.
Nem vagyok mintanővér, soha nem is voltam és soha nem is leszek, nem vagyunk abban a viszonyban, nem is tudom, igazán, hogy működünk. Vagyunk és leszünk, ott az a vékony fonál, hogy mi vagyunk a Lovasok, mi hozzuk el az apokalipszist, ez az elrendelés, ez köt minket össze, na meg a természetünk, de több is? Nem hinném…
- Üljünk – sóhajtottam fel. Az emberi világban kevés érdekes hely van, így hogy most egy kávézó vagy egy könyvtár? Egyre megy. Besétáltunk, és leültünk egy üresebb környékű asztalhoz. Körbelengett minket a kávé illata, de nem különösebben hozott lázba, ha már italok, akkor valamiért az alkohol az, amire azt mondom, hogy valami, de nem olt szomjat, nem ízes, egyszerű…
- Most már válaszolhatsz a feltett kérdésemre is – kényelmesen hátradőltem a székben. És szememet rászegeztem, hogy olvassak belőle, akár egy könyvből, néha a gesztusok a legjelentősebbek… még rajtunk is.

× *.* ×







The Pale Horseman,the Death
Introduce a little anarchy. Upset the established order, and everything becomes chaos 

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Démon

Avataralany :
Dianna Agron
Csatlakozás ideje :
2017. Dec. 21.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Főtéren található pados rész ₰ Kedd Feb. 27, 2018 3:53 pm


New York


Nálunk a testvér teljesen más jelentéssel bír mint az embereknél. Náluk egy kapcsolat, nálunk kötelék, ami néha átok. Inkább átok. Hiába próbálnál menekülni előlük, mindig meg fognak találni. Nem mintha én menekülnék. S nem mintha lenne esélyem. Hiába vagyok fődémon, attól még bőven vannak nálam erősebbek is. A világ már csak ilyen. Amikor azt hiszed, hogy te vagy legfelül, jön valaki aki lelök onnét. S ha az öreg így folytatja, előbb vagy utóbb, őt is lelöki valaki. Az viszont már más kérdés, hogy én élni fogok-e akkor. Viszont most a rég látott nővérem tűnt fel, véres kezekkel.
- Tán zavar, hogy én adok valamennyire a külsőmre? - kérdem tőle kicsit gúnyosan a kérdésére kérdéssel válaszolva. Hiába csak vér, attól még nehezen jön ki és én megszerettem ezt a kabátot, ami épp rajtam van.  Így még szép, hogy hátrébb lépek az ölelése elől. Megvagyok ilyenfajta gond nélkül.
- Képes vagy olyanra? - kérdek vissza ismét gúnyosan és mellé meglepődött arcot vágva, amikor kijelenti, hogy örül, hogy lát. Sosem voltunk az amolyan édestestvérek. Mondjuk nem is vagyunk emberek, hogy azok legyünk. Mind a négyen démonok vagyunk, lovasok, akiket okkal teremtettek a világra. S ez az ok mélyen bennük gyökerezik, amit ha akarnánk se tudnánk kiirtani. Habár néha elgondolkozok, hogy milyen lenne az életem Lucifer nélkül. Valószínűleg nem sokkal változna, maximum nem lenne olyan, akinek a parancsát képtelen vagyok követni.
- Tudod, hogy nem vagyok az, aki a reflektorfényben ugrál. Így az a jó, ha nem lehet hallani rólam. - kacsintok felé, miközben körbe nézek a téren. Jó sok ember, akik mászkálnak fel s alá. Mindegyik teszi a maga kis dolgát. Majd kiszúrok egy kávézót.
- Mi lenne, ha leülnék valahol? - kérdem meg és közben a hely felé bökök.

Plauge, the silent killet



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Démon

Avataralany :
Ω Eiza Gonzalez
Tartózkodási hely :
Ω Everywhere
Csatlakozás ideje :
2018. Feb. 25.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Főtéren található pados rész ₰ Kedd Feb. 27, 2018 2:48 pm


Yersinia & Kryantha

My other quater

Testvéri kapcsolataim nem átlagosak, igaz, az én szótáramban nem is létezik olyan, hogy átlagos, sőt, egyikünkében sem, egyszerűen nem az a mi természetünk, hogy átlagosak legyünk. Pestis, Háború, Éhínség, Halál, jah, nagyon barátinak hangzik, én is megborsódzanék a másik helyében. Nem, mi sosem labdáztunk, társasoztunk és egyéb baromságokkal nem foglalkoztunk, inkább hoztunk szenvedést, kínt, fájdalmat és halált, ez volt a mi játékunk, sőt! Még mindig is az. Ez határoz meg minket, ezek vagyunk mi! Nem tudom, hogy mi köt minket össze, hiszen érzéseink eléggé haloványak, vagyis a magam nevében beszélve, sosem éreztem szeretetet, kedvességet, láttam, de nem érdekelt, nem is vágytam rá sosem, hogy megismerjem. Egyszerűen hidegen hagytak. Az más kérdés, hogy ezekkel örömmel játszottam, hogy másokat tönkretegyek, de még milyen örömmel. Az időtlenség ajándéka, hogy már szinte mindent tapasztaltam, láttam a világban, pontosan tudom, hogy kell érzékletessé tenni mások számára, miközben oly üres vagyok, mint a porcelánbaba!
De a testvéreim mások, talán, mert mi leszünk, kik elhozzák az Apokalipszist, vagy mert megértjük egymást, hogy mit élvezünk, mi tesz minket boldoggá, mi a mozgatórugónk... Talán ezért, nem tudom.
Kezeimre néztem durcásan, pedig nekem nagyon is tetszett ez a piros. Vörös. Vörös. VÖRÖS! Amúgyis félig rám száradt. - Mióta vagy te ilyen kényes? Ez csak vér... - vontam vállat és kezeimet leengedtem magam mellé, inkább elengedtem azt az ötletet, hogy így megtöröljem az arcomat. Nos, ő inkább a testet belülről tette tönkre, én voltam, aki élvezettel telve rongáltam látványosan, bőrnyúzás, lyukak, törések, amihez épp kedvem van, ő inkább tisztább kezű, hasonlóan, mint Éhínség. - Én is örülök, hogy látlak - döftem mellé a mondatot, hogy szinte sugárzik arcáról, hogy örül, miközben én még meg is akartam ölelni. Igaz, direkt, hogy szívjon egyet a vér kimosásával, nem is olyan könnyű, mint aminek látszik, bár én inkább kidobom azokat a ruhákat és szerzek újat, az sokkal egyszerűbb. -
Feljöttem, dolgom van, mint láthatod - mosolyodtam el angyalian, bár lehet, inkább félelmetesnek tűnt. - És te? Jó ideje nem hallottam rólad - hangom játékos, de valamennyi számonkérés érződik benne, miközben körbenéztem, nem voltunk feltűnőek, a környéken embereken kívül senki sem volt.

× *.* ×






The Pale Horseman,the Death
Introduce a little anarchy. Upset the established order, and everything becomes chaos 

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Démon

Avataralany :
Dianna Agron
Csatlakozás ideje :
2017. Dec. 21.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Főtéren található pados rész ₰ Hétf. Feb. 26, 2018 11:25 pm


New York


New York a bűnös város. A legjobb hely egy magamfajta démonnak, aki szeret az árnyékok közül irányítani másokat. Már jó pár halandót ugrasztottam össze. Azt hiszem, hogy egy szerelmes párocska is volt köztük. Azt az esetet élveztem a legjobban. Vicces volt nézni, ahogy veszekszenek és végül szakítanak, haraggal és dühvel a szívükben. Kifejezetten élvezem az ilyen kapcsolatok megrontását. Csak az tudja még jobban felülmúlni, amikor gyilkolás is belekerül. Azt a szenvedést, azt a gyötrődést nem múlja felül semmi. Mindig nagy mosollyal nézem az olyan embereket és sokszor kínzóm még utánna is őket. A legjobb, amikor az őrületbe jutnak általam. Micsoda gyönyör, élvezet és mámor az olyan. Szinte a gondolattól beindulok. Ám most egyik sincs...
Mivel most New York egyik parkjában sétálgatok teljesen céltalanul. Figyelem az embereket és a kapcsolatokat, amikkel játszhatok, ha úgy hozza kedvem. Ám hirtelen egy régi és ismerős érzés tör fel bennem.. Ky.. De mit keres ő a földön? Jó kérdés.. Ám egy dolog biztos, felém tart, így én az ellenkező irányba indulok, mert miért ne. Rövidesen vér szagot érzek és megrázom a fejem.. Már megölt valakit. Aztán a nevem hallom és mire megfordulok már ölelne is, de én inkább hátrébb lépek párat, így a levegőt kapja csak el. Meg vagyok anélkül, hogy összevérzi a ruhámat. Vannak dolgok, amikre még én is kényes vagyok. Akármennyire furcsa lehet ez.
- Ky. - szólok meglepődötten - Mit keres itt? S miért nem vagy képes tiszta maradni?! - kérdem, majd dorgálom meg a nővérem a vérre célozva.

Plauge, the silent killet





A hozzászólást Yersinia összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Feb. 27, 2018 3:07 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Démon

Avataralany :
Ω Eiza Gonzalez
Tartózkodási hely :
Ω Everywhere
Csatlakozás ideje :
2018. Feb. 25.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Főtéren található pados rész ₰ Hétf. Feb. 26, 2018 10:31 pm


Yersinia & Kryantha

My other quater

Négyen vagyunk. A négy lovas, testvérek, kik ugyanazért léteznek. Ugyanazt akarják, ugyanaz mozgatja őket, csak más-más módon. Láttuk világok pusztulását és felemelkedését, mégsem változtunk meg. Az idő nem fog rajtunk...
Testvérek vagyunk, de nem azok, akik mindig egymás körül lebzselnek, mindenkinek megvan a maga dolga, feladata, amit csinál, így aztán előfordul, hogy néha évekig, évtizedekig sem látjuk egymást, ha nem több ideig. Nem mintha zavarna, amíg tudom, hogy nincs velük baj. Néha rájuk kell nézni, mert míg ők kényükre-kedvükre csinálják azt, amit, én ennél talán hangyányival több vagyok. örömmel pusztítanék, döntenék romba világokat, oltanák ki életeket, de akkor mi marad? Nem érdekel az egyensúly, de az én élvezetem ne vesszen el!
A Földön jártam megint. Újabb alak, újabb "élet. Oly könnyű ilyen finom pofi mögül, amit viselek, észre sem veszi senki, hogy ez csak egy maszk, hogy ha a bőrt lehántanák, nem lenne alatta semmi, csak feketeség, rothadás.
Fáradtan kilépek a holttest mögül, fehér ingemet vér pettyezi, ahogy kezemről is folyik alá, mámorban úszó mosoly hagyja el az ajkamat. Ez most jól esett! Nehezen döntöm el, hogy ez az öröm, ami ilyenkor gerjesztődik bennem, mihez is hasonlító. Más, mint a szex, mondhatni jobb, de ez nem teljesen igaz. Ez más, ez folyamatos, ez lényegi, ez szükséges jó, hogy jó kedvem legyen. Hiányzik a pusztítás, ha nem teszem... A holttestre pillantok, kinek szervei a földön feküsznek előttem, kinek testén fekete foltok látszanak. Vérfarkas... Nem különösebben érdekelt! Így aztán áttaposva rajta ott hagytam a sikátorban, majd valaki fogja és eltakarítja, az már nem az én munkakörömbe tartozik. De ne felejtsük el, hogy miért, pontosabban kiért jöttem a sárgolyó ezen szegletére. Pestis, érezlek ám, tudom, hogy te is. Ne kerülj el, bár nem hinném, hogy ezt teszi. Már nincs messze, itt lehet a közelben, érzem, tudom, sejtem. Amolyan hatodik érzék az egész, összekötő valami közöttünk? Nem tudnám pontosan megfogalmazni. Nem kell sokáig járnom-kelnem, ahogy végül befordultam a főtérre. Kabátom ugyan elrejtette, hogy kezemről folyt a vér, de valakinek már feltűnt, noha nem zavartattam magam. Nem kellett nagyon körbenéznem, azonnal tudtam, melyik Yersenia, szőke fürtjeit fújta a szél a négy irányba!
- Yers! - kiáltottam el magamat, ahogy sietősebbre fogtam, és pillanatokkal később előtte teremtem, majd egy kellemes véres ölelésben részesítettem, hacsaknem kibíjt idő előtt karjaim közül, amik lendültek. Rég láttam ugyan, de a rég számomra relatív szó, az időt mi másképp mérjük, úgy nézve, nem is oly rég.

× Remélem jó ×






The Pale Horseman,the Death
Introduce a little anarchy. Upset the established order, and everything becomes chaos 

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Főtéren található pados rész ₰ Hétf. Szept. 04, 2017 9:34 pm






Barrett - Adrianna

Men who fear demons see demons everywhere.

New York városa megannyi veszélyt rejteget. Jóval többet is, mint az átlag mondénok azt valaha gondolnák. Ami engem illet, én túlmutatok azon, ami egy sötét utcasarkon leselkedhet a gyanútlan arra járókra. Nem mondom, hogy nem esik jól esetleg egy-két ostoba, gyönge kis mondént megkínozni, vérüket venni, érezni a szenvedésüket, de ennél nagyobban gondolkozom. Én hatalmat akarok. Olyat, ami már a magasabb létformáknak, amilyenek az angyalok, is félelmetes lehet. Amivel már Fény és Árnyék ura is lehetek akár. Mert vicces persze ezekkel a gyenge is pondrókkal játszogatni, de nem valami nagy kihívás. Azért jöttem a Földre, hogy elismerést és hatalmat szerezzek. És el is fogom ezt érni. Nem ma, nem holnap, de néhány évtizeden belül. Az egy magamfajtának úgyis csak egy szempillantás. Az idő aprócska kis szelete.
De ez nem jelenti azt, hogy most tétlenül, ölbe tett kézzel ülhetek. Egyáltalán nem, sőt. Most kell megalapoznom mindent. Illetve néhány hónap múlva. Addig azonban fel kell készülnöm, egy tökéletes tervvel. Mert csak egy esélyem van, egyetlen egy. Az az esély pedig egy mondén, Éva reinkarnációja méhében növekszik éppen.
Bár az angyalok is felfigyeltek már rá és a védelmük alá vették, ami kicsit megnehezíti vele a kapcsolattartásomat, hisz nem akarok lebukni idő előtt, de végső soron mégsem tettek nekem olyan rosszat azzal, hogy patronálják Cornelia Maxwellt, az én "legeslegjobb barátnőmet". Így legalább biztonságban tudhatom a számomra igencsak értékes magzatot is vele együtt, biztos, hogy ostoba démontársaim nem törhetnek az életükre. Így viszont csak a mondének által használt technológia segítségével tudok vele kapcsolatban maradni. Telefonhívások, sms-ek, facebook üzenetek... ezekre azonban gondosan ügyelek, nehogy meggyengüljön a köztünk lévő kapcsolat Cornelia oldaláról. Az elronthatna mindent, ha nem bízna már bennem úgy, mint az elmúlt években. Persze mindemellett tisztes távolból szemmel is tartom őt. De csak olyan helyekről, ahol a patrónusa, Gabriel nem érezheti meg a jelenlétem.
Most is ezért vagyok itt, a főtéren, ahonnan rálátásom nyílik a penthouse lakásra, ahol jelenleg Cornelia tartózkodik. Ahogy azonban a téren vágok át, egy kellemetlen érzés bizsergeti meg az érzékeimet. Van még itt rajtam kívül valaki, aki nem mondén. És ez kellemetlen érzésekkel tölt el.
Leülök egy padra és a telefonomat kezdem nyomkodni, látszólag teljesen belemélyedve ebbe a tevékenységbe. Valójában azonban feszülten figyelek minden arra járót. Nem tudhatom, ki az, aki a közelben van és mit akarhat, talán csak véletlen, de akkor is potenciális veszélyforrás lehet. Résen kell lennem. Fokozottan. Egy rosszkor történő lelepleződés most mindent boríthat. Az egész, szépen felépített kis tervemet. Azt pedig nem engedhetem. Akárki az és akármiért is jött, nem fogom hagyni, hogy beleköpjön a levesembe. Semmiképpen.


Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Főtéren található pados rész ₰ Szomb. Aug. 26, 2017 10:05 pm
A nyári melegre való tekintettel és persze a feltűnés elkerülése érdekében, még én is képes voltam lejjebb adni a zakónál. Egy napszemüveg, egy egyszerű, fehér póló és egy farmer szolgál felszerelésemül. A hajam kócos, már két hete el kellett volna mennem a fodrászhoz, de minduntalan papírügyek, tovább képzések és természetesen Siena. Igaz, hogy a szakmában dolgozott, de abban a környezetben nem sok hasznosítható tudást sajátíthatott el. Pedig rejlik benne tehetség, csak tanulnia kell még, megtapasztalnia milyen is New York utcáin nyomozni. Viszont, a mély vízbe rögtön nem fogom beledobni, ezen ügy kapcsán a papírmunkákat bíztam rá. Részben a tapasztalatlansága miatt, részben mert még mindig nem tiszta előttem a repülős eset. Akármilyen homályosan is fogalmaz, akármennyire is igyekszik titkolni, én tudom mit éreztem és láttam akkor. Ő viszont csak egy mondén, nem szabadna belekeverednie ebbe, még jobban biztosan nem. Amíg pedig én felügyelek rá, nem is fog. Mivel pedig a bizonyítékok egy démon felé irányulnak, egyedül megyek. Már láttam őt, legelőször nem messze a helyszíntől, amikor kimentünk felmérni a terepet. Másodszor, amikor az egyik nyomot követtük, ismét felbukkant a neve. Talán az előítéleteim, hiszen egy démonról beszélünk, talán a jól bevált megérzéseim. Magam sem tudom pontosan, de pont ezért szánok rá egy szabad délutánt, hogy kövessem őt. Nem is fog problémát jelenteni, párszor már csináltam ilyet, a természetes előnyöm, a tündér mágia segít az álcázásban. Nem nagy szám, ezt még magamtól is el tudtam sajátítani. Bár biztos jobb lett volna, ha valaki megtanítja a többi trükköt is, amire képes lehetnék, de azt vettem észre, hogy a tündérek annyira nem rajonganak a félvéreikért. Legalább is, az a kettő, akikkel közelebbről sikerült megismernek, valahogy mind kést akart ragadni ellenem. Szóval, egyelőre abból a minimálisan kitapasztalt képességeimből élve, teljes nyugalommal, mintha csak a délutáni napsütést akarnám élvezni, sétálgatok, véletlenül pont arra, amerre a hölgy is. Néha-néha elbambulva, nézelődve, mint a többi járókelő.


Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Főtéren található pados rész ₰ Csüt. Jún. 01, 2017 9:26 pm

Aaron & Ev
Aaron megszólalása tökéletesen tükrözte a személyiségét, amit egész egyszerűen lehetett egyetlen egy szóval jellemezni: leszarom. Vagyis, nem én őt, hanem ő mindent (bár nekem is ezt kellene tennem). Tipikusan az a fajta srác volt, aki tényleg nem törődött a környezetével, csak buldózer módjára keresztülgázolt mindenen és mindenkin, nem foglalkozva azzal, hogy a bunkó megszólalásaival hány ember lelkét, szívét töri össze. Én pedig, még ha akartam volna se tudtam volna ilyen lenni. Na jó, bizonyos tekintetben mégis csak ilyen voltam én is, sőt, még ha nehezemre is esett beismerni, de azért a saját bőrömön tapasztalni mindezt nem volt olyan kellemes. Normál esetben pedig nem is érdekelt volna, vagy ütött volna annyira szíven ez a viselkedése, de kezdtem valamit érezni iránta, valamit, amit egyszerűen nem tudtam megmagyarázni. Épp ezért voltam képtelen csak úgy figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy igazából azért idegesít fel nemcsak a szavaival, hanem az egész megjelenésével, mert megindít mindezzel valamit bennem, és ezt nem tudtam hova tenni. Jobbnak láttam hát, ha inkább dühvel álcázom az érzelmeimet. És már csak azért is mindig visszaszólók neki valamit.
- Téged inkább gumiszobába kellene zárni, nem diliházba – dörmögtem az orrom alatt. Igazából, a megjegyzést első sorban magamnak tettem, de azért nem volt olyan halk, hogy Aaron ne hallhassa meg. Vagyis, ha igazán őszinte akartam lenni, akkor szándékosan mondtam még olyan hangosan, hogy ő is meghallja azt, elvégre, nem az a fajta személy voltam, akinek ha beszólnak vagy visszaszólnak, csak úgy annyiban hagyná. Sok esetben nekem is előbb járt a szám, mint az agyam, és képes voltam hagyni, hogy meggondolatlan megjegyzések kicsússzanak a számon, de azért nem esett jól az, amit az előbb Aaron mondott nekem. Túllépett vele egy határt, és reméltem, hogy ezt ő is érzékelte.
Amikor láttam, hogy ahelyett, hogy elhúzta volna a csíkot innen, mint ahogy kívántam (na jó, igazából nagyon nem, de pszt!), inkább kényelmesen helyett foglalt mellettem a padon, színpadiasan megforgattam a szemeimet, hogy ezzel is még pluszba mutassam neki, hogy én már csak azért is haragszom rá, és ezúttal nem lesz elég a kiskutya szemei ahhoz, hogy megbékéljek. Na jó, igazából lehet, hogy mégis...
A következő megszólalása már sokkal normálisabbra sikeredett, amitől némileg megnyugodtam, de felelni nem igazán tudtam mit rá, ezért csak tanácstalanul megvontam a vállam. Elvégre, egy ilyen helyzetben mégis mit kellett volna tennem? A bosszúnak nem volt semmi értelme, pláne ennyi év távlatában, aztán mégis csak a Klávé volt az, akivel szembe kellett volna menjek. És itt nem arról volt szó, hogy nem volt meg a bátorságom hozzá, mert elhihetitek, abban nem szűkölködtem, de egyedül mégis csak nagy falat lett volna nekem. És mit értem volna el vele? Egy-két tagot lehet sikerült volna megöljek, aztán úgyis kiválasztanak újabbakat, és minden ugyanúgy folytatódna tovább, mintha mi sem történt volna, csak engem kiáltottak volna ki bűnözőnek és árulónak. Ezt a rendszert belülről kellett megváltoztatni, nem ilyen erőszakos módon, mert annak tényleg nem lett volna semmi hatása, amíg az árnyvadászok gondolkodása meg nem változik. Aztán meg, anyáékat ez a vérbosszú nem hozta volna vissza, arról nem is beszélve, hogy biztos ők sem akarták volna azt, hogy feláldozzam magam egy ilyen értelmetlen dologért. Nem, ennél nekem is több eszem volt, még ha mérges is voltam a Klávéra.
- Nem tudom... Mit tehetnék én egyedül a Klávéval szemben? Mérges vagyok, és égek a bosszúvágytól, nekem elhiheted, de nem lenne semmi értelme... Többet érek azzal, ha csak szimplán megpróbálom feldolgozni a megtudott információkat. Nem könnyű, nem tagadom, de mit érnék el azzal, ha tíz év után a Klávé életére törnék? – magyaráztam Aaronnak teljesen őszintén, bár magam sem tudtam, miért nyíltam meg előtte ennyire. Nem mintha annyira ismertük volna egymást, vagy olyan kapcsolatban lettünk volna, hogy bizalmasabb dolgokat megosszak vele, de most mégis jól esett ezeket elmondani neki, beszélni kicsit vele, akkor is, ha semmit nem reagál majd rá. Meghallgatott, és nekem már ennyi elég volt. Többet nem is vártam el tőle.
Aztán, amikor megláttam, hogy egy apró mosoly kúszott Aaron arcára, hirtelen elképzelni nem tudtam, hogy mit forgatott a fejében, de egy dologban biztos voltam: hogy semmi jót. Mégis, öntudatlanul húzódott volna már az én ajkam is mosolyra így látva őt, ezért muszáj volt emlékeztetnem magam arra, hogy én elvileg még mindig haragudtam rá az előbbi kis megjegyzése miatt. Persze, ez már koránt sem volt igaz, de még kéretni akartam magam egy kicsit, kíváncsi voltam, hogy mit fog lépni.
És, megvallva az igazat, teljesen megérte. Amit következőleg mondott nekem, egyszerűen annyira nem illett hozzá ez a stílus, és olyan vicces és aranyos volt, ahogy ezt mondta nekem, hogy nevetnem kellett. Persze, visszafogtam magam, mert nem akartam ilyen könnyen elengedni őt.
- Valóban? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel, tettetett sértődöttséggel a hangomban. – Akkor tessék – böktem a fejemmel a földre a lábaim előtt, ezzel adva a tudtára, hogy hajrá, ereszkedjen most rögtön térdre. – De ne felejtsd el megcsókolni a cipőmet sem – tettem még hozzá felsőbbrendűen, miközben le sem vettem a tekintetemet az arcáról. Muszáj volt látnom, milyen képet vág majd ezt hallva. Reményeim szerint nagyon is vicceset. Ha meg nem... az úgy nem lett volna mókás, és nagyon is csalódott lennék.
Ne haragudj a késésért, de remélem kompenzáltalak a hosszával <3   ● words: 839 ● ©


Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Főtéren található pados rész ₰ Kedd Május 02, 2017 11:08 am

evelyn & aaron
Úgy hiszem, egyre kisebb a világ. Legalábbis ha azt veszem alapul, hogy állandóan belebotlom Evelynbe. Pedig New Yorkot nem nevezném éppen kisvárosnak, pláne nem valami falunak, ahol három utca van, de azok is keresztezik egymást. Hihetetlen, mennyiszer találkozom össze vele. Szerintem volt már négy-öt alkalom, vagy több is. Nem mintha számolnám. A megjegyzésére felkapom a fejem, elvigyorodom, aztán vállat vonva jegyzem meg.
- Mintha az emberek nem beszélnének egy csomószor magukban. Különben is...mit érdekel engem, hogy kinek mi a véleménye? Ha valaki diliházba akarna csukni, maximum megharapom. - Természetesen ezt nem gondolom komolyan, hiszen azzal súlyos következményeket akasztanék a nyakamba. Úgy sejtem, szívesebben lenne egyedül, vagy bárki mással, mint velem. De mindegy, most már akármit mondhat Evelyn, akkor sem megyek el innen sehova. Tudom, hogy néha előbb jár a pofám, mint az agyam, és szinte látom az arcán, ahogy átmegy vörösbe a haragtól, de mit lehet tenni? Már kimondtam. Nem is kellene ennyire zavarnia engem, hogy hoztam a szokásos formámat. Vele mégis sokszor úgy érzem, kedvesebbnek kéne lennem. Szavai tőrként fúródnak belém. Hirtelen nem is tudom, mit mondjak. Dermedten állok előtte és bámulok a szemébe. Bár megállás nélkül bökdösi a vállamat, mégis csendben tűröm, bárminemű cinikus megszólalás nélkül. Végül fogom magam és leülök mellé a padra, ahova Evelyn már visszaült, miután üvöltözött velem. Megjegyzem, egész jogosan tette.
- És most mihez akarsz kezdeni? Gondolom, nem hagyod annyiban. - Még magamat is meglepem ezzel a normális stílussal, amivel a kérdést hozzá intéztem. Szívesen felajánlanám a segítségem, ha valakit teszem azt, ki akar nyírni, de nem sok kedvem van a Klávé ügyeibe beleavatkozni. Annak rám nézve nem lenne jó vége. De beismerem, kicsit Evelynért is aggódom. Nem akarom, hogy valami hülyeséget csináljon. Hiányozna az életemből az irányomba mutatott szurkálódása a folytonos véletlen találkozásaink alkalmával. Van abban valami, amit az imént a fejemhez vágott. De hogy őszinte legyek, sosem érdekelt mások véleménye. Az sem, hogy szeressenek. Mindig úgy voltam vele, hogy az önvédelmi oktatást tisztességgel lenyomom, néha talán bunkó vagyok azokkal, akiknek órát adok, de a nap végén így is, úgy is megkapom a fizetésemet. A nők pedig lefekszenek velem lényegében anélkül, hogy megerőltetném magam, vagy nevetséges udvarlásba kezdenék. Másnap ugyan faképnél hagyom őket, de legalább jól telik az előző éjszaka. Tény, hogy ezenfelül nem vagyok épp egy társasági lény, és bizonyára kifejezetten utálnak páran a környezetemben, de akkor is pazarul bevált ez az életszemléletem az elmúlt jó néhány évben. Most mégis mellbevágó volt Evelyntől hallani, hogy lényegében egy segg vagyok. Természetesen nem kezdek most el ezen órákig agyalni, és számot vetni, hogy kiket bántottam meg eddigi életem során, hiszen akárhonnan nézem, a mellettem ülő lány csak a tényeket közölte. Még egy kis ideig komolyan meredek magam elé, végül amikor ellentmondást nem tűrő hangon megjegyzik, hogy kérjek bocsánatot, apró mosollyal az arcomon fordulok felé. Nem tehetek róla, automatikusan kúszott fel a szám sarkába a vigyor. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy elkezdek vele vitatkozni, ezzel kicsit húzva az agyát, de az elmúlt pár percet tekintve ez nem feltétlenül venné ki magát jól. Lehet, csak még jobban megbántanám. Azt pedig jelen helyzetben nem akarom.
- Kisasszony, kérem, nézze el nekem, hogy egy paraszt vagyok. Sajnos már így születtem. Remélem, meg tud bocsátani. Ha gondolja, akár térden állva kérek elnézést. - Nehezen tartom vissza a kitörni vágyó röhögőgörcsöt, de igyekszem magamba fojtani, hogy majd otthon kiadhassam szépen. Már látom előre, az ágyon fetrengve fogok röhögni, aztán a padlón landolok. Életemben nem beszéltem így. Oké, nyilván poénnak szántam, még ha a bocsánatkérésem valamilyen szinten őszinte is volt, de basszus...ha valaki azt mondta volna tegnap, hogy a mai napon lényegében átmegyek lovagszerűségbe, tuti elküldöm a fenébe a baromságával.

©


Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Főtéren található pados rész ₰ Kedd Ápr. 25, 2017 10:28 pm

Aaron & Ev
Először azt hittem, hogy nem látok jól, hogy csak képzelődtem, de nem így volt – tényleg Aaron volt itt, és tényleg egyenesen engem bámult. A hirtelen támadt meglepettség meggátolt abban, hogy grimaszolva a tudtára adjam, hogy tűnjön el, mert most nincs kedvem még az ő baromságait is hallgatni, ezért inkább csak félre akartam fordítani a fejemet, és úgy tenni, mintha nem is láttam volna. Nos... ez majdnem össze is jött. Ugyanis ahogy Aaron is észrevette, hogy őt bámulom, megindult felém.
Átkozódtam magamban egy sort, és igyekeztem úgy tenni, mintha korábban nem stíröltem volna le őt olyan látványosan, de gondolom, ennek már úgy is mindegy volt. Közben a szívem is úgy elkezdett verni a mellkasomban, hogy attól tartottam, a vérfarkas is meghallja majd, amint odaért hozzám. Nem akartam, hogy félreértse a helyzetet, hogy rögtön rosszra asszociáljon, olyanra, ami nem volt igaz. De várjunk csak, egyáltalán miért voltam izgatott azért, amiért sikeresen megint összefutottam vele teljesen véletlenül, ráadásul pont olyan állapotomban, amikor nem akartam egyedül lenni?! Oké, Evelyn, mély sóhaj, nyugi, a hozzáhasonlókkal nem kell foglalkozni, hisz nagyrészt csak a farkuk vezéreli őket.
Amikor már teljesen biztos voltam abban, hogy Aaron tényleg nyílegyenesen felém tartott, megállítottam a zenét (persze feltűnés nélkül), a fülhallgatót viszont csak akkor vettem ki a fülemből, amikor megláttam, hogy megállt előttem, mert nem akartam, hogy úgy tűnjön, mintha vártam volna arra, hogy megszólítson.
Unott pillantással néztem fel rá, viszont amikor meghallottam rögtön az első megjegyzését, egyből grimaszba torzult az arcom. És én még kedves akartam vele lenni! De valahogy minden egyes alkalommal, amikor ezt elhatároztam magamban, mindig jött ő, meg az idióta megszólalásai, és egyszerűen képtelen voltam nem visszaszólni neki. Felidegesített az az arrogáns feje, meg a pökhendi megjelenése, és nem számított, hogy mikor, milyen helyzetben találkoztunk, folyton felhúzta az agyamat. Valahogy mégis pont ez volt az, amiért élveztem vele lenni – mert kihívást jelentett, és, valljuk be, állati jó pasi volt.
- Lehetséges. Téged viszont látszólag nem igazán foglalkoztat az, hogy mindenki téged bámul, és hogy elme roggyantnak hisznek – vágtam neki visszakapásból, még a fejemet is kissé oldalra döntöttem, miközben megengedtem magamnak egy öntelt mosolyt. Aztán már nyitottam is volna a számat, hogy kicsit oldjam a feszültséget kettőnk között, és szebb vizekre tereljem a beszélgetésünket, amikor jött megint ő, és olyat mondott, amit nagyon nem kellett volna.
Még a szám is nyitva maradt pár másodpercre, annyira lesokkolódtam azon, amit most mondott. Egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek, hogy ez most... Most komolyan miért ilyen velem?! Látja rajtam, hogy nem oké valami nálam, hogy nem vagyok olyan kedvemben, hogy az ilyen jellegű megjegyzéseit hallgassam, erre bumm, képtelen kicsit is empatikusabban viselkedni.
- Akkora egy bunkó vagy! – pattantam fel mérgesen a padról. Villámló tekintetemet Aaronra szegeztem, és kicsit sem foglalkoztam azzal, hogy elrejtsem előle, ezzel átlépett egy bizonyos határt. – Nemrég tudtam meg, hogy a szüleimet valójában a Klávé ölette meg, erre te meg ilyeneket mondasz nekem?! – kezdtem el kiabálni vele, még a vállát is kioktatóan bökdöstem folyamatosan. – Ha ilyen vagy, ne csodálkozz azon, hogy senki nem képes elviselni a társaságodat hosszú távon! – tettem még hozzá, majd befejezve a mondandómat, visszaültem a padra, és sértődötten egymásba fontam a karjaimat.
- Kérj bocsánatot – közöltem vele még ellenkezést nem tűrő hangon, de közben nem pillantottam rá egy percig sem, csak elnéztem valamerre mellette, mintha képtelen lettem volna rátekinteni ezek után.
z nagyon nem lett jó, bocsi T-T   ● words: 546 ● ©


Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Főtéren található pados rész ₰ Szer. Ápr. 19, 2017 4:37 pm

evelyn & aaron
Ma csak egy órát kell tartanom. Hála az égnek! Durván másnapos vagyok, és épp az hiányozna még nekem, hogy teszem azt, reggeltől estig vadidegeneket pesztráljak, és arra tanítsam őket, hogyan védjék meg magukat. Nem mondom, hogy napi szinten szorulok rá a tudásomra, de párszor volt már részem közelharcban, amikor baromi jól jött, hogy értek a szétveréshez. Meg a védekezéshez is, de az kit izgat. A legjobb, ha a másiknak esélyt sem adok az ütésre...harapásra. Akármire. Szeretem a munkámat, de eskü, ma legszívesebben annyit nyögnék be az órára érkezőknek, hogy "a tökön rúgás mindig beválik". Kár, hogy ezzel nem zavarhatom le az egészet. Egy rohadt erős, kávé névre keresztelt méreggel a kezemben lépek be a terembe, ami remélhetőleg baromi gyorsan hatni fog, és ezáltal a felelősségteljes, dolgozó férfi látszatát tudom kelteni, aki nem rúg be a hét közepén. Tényleg, ma szerda van vagy csütörtök? Bár nem terveztem tükörbe nézni, de mivel a helyiségben végig tükrök vannak felállítva, hogy az emberek figyelemmel kísérhessék a bénázásaikat, elkerülhetetlen, hogy köszönjek magamnak. Basszus, fél kilométerről kiszúrható, hogy előző este bebasztam. Vagy szimplán drogosnak néznek. Jó, kicsit sem érdekel, amíg a felettesemnek nem szólnak, hogy egy züllött, depresszióra simán hajlamos alak tartja az önvédelmi órákat. Ha innen kirúgnak, harapok. És lehet, hogy komolyan.
- Jól van, mára ennyi. Ha van rá mód, jövő hétig ne öljetek meg senkit és ne ölessétek meg magatokat. Menjetek békével... - Gyerekkoromban sokszor jártam templomba. Mondjuk ez nem mentség arra, hogy ennyire megzavarodtam. A pia egyre több agysejtemtől foszt meg szerintem. Körbe sem nézek, csak kiviharzok a teremből. A szemem sarkából figyelem meg egyedül egy röpke pillanat erejéig, ahogy legalább három ember szúrós tekintettel méreget. Durva és érzéketlen voltam? Jaj, bocsánat...mintha érdekelne. Engem azért fizetnek, hogy órát tartsak, és nem azért, hogy ne tapossak bele az emberek lelkébe.
Alaposan rám fér most, hogy kiszellőztessem a fejem. Az utam egyenesen a főtérre visz. Először úgy gondoltam, nyugodt környezetre van szükségem, aztán rájöttem, hogy bármennyire is furcsa, a tompa fejfájásom inkább a zajos belvárosra áhítozik. Rohadt sok itt a mondén. Most ez kicsit úgy jön le, mintha sokkolna a dolog, hogy New York belvárosa tele van hétköznapi emberekkel. Pedig egyszerűen csak irritálnak. Idegesít, hogy nekik pitiáner gondokkal kell csak megküzdeniük, és mit sem tudnak a természetfelettiről. Szerencsés tudatlan társaság. Eszemben sincs persze siránkozni, mert baromira élvezem a farkaslét előnyeit, de azért...hát, menjen el a fenébe minden mondén, aki naphosszat a semmin siránkozik. Azért az a négy játszadozó kisgyerek megmosolyogtat egy pillanatra. Ha ezt most valaki látta volna, letagadom. Érzek valamit. Valami...nem emberit. Tekintettem körbepásztázom a teret, aztán megakad a szemen valakin. Csak egy délibáb? Ugyan, mégis miért képzelném ide éppen őt? Ez tényleg ő. Evelyn. Nem tudom eldönteni, hogy odamenjek-e hozzá vagy egyszerűen csak lelépjek inkább. Most meg a kezemet tördelem, mint egy ideges kamaszfiú. Mi a franc van velem? Végül teszek felé pár lépést, a szemem le sem veszem róla. Lehunyt szemmel ücsörög, közben zenét hallgat. Biztos relaxál vagy valami. Már épp sarkon fordulnék, mikor rájövök, hogy ez béna ötlet volt, és valójában semmi kedvem vele beszélgetni, amikor egyszer csak rám emeli  tekintetét. Basszus. Most már nem állhatok odébb. Vagyis de, csak akkor bunkó lennék. És mégis miért izgat, hogy mit gondol rólam?
- Helló. Látom, kerülöd a nyilvánosságot. - Utalva ezzel arra az egyértelmű tényre, hogy nem látja őt senki. Azt hiszem, most értékelem igazán, hogy nem egy nyomorult mondén vagyok. Igyekszem faarccal meredni rá, de őszintén szólva, nem egyszerű.
- Minden rendben? Olyan...frusztráltnak tűnsz. Segíthetek ellazulni...ha érted? - Ezt mi a rákért mondtam? Vágok egy gyors önutáló grimaszt, de hangosan nem kérek elnézést. Pedig majdnem kicsúszott egy "bocs" a számon. Tényleg látom, hogy nincs teljesen jól, erre parasztként viselkedem. Mindegy, végül is...ehhez már hozzászokott, biztos nem lepte meg.

©


Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Főtéren található pados rész ₰ Vas. Ápr. 16, 2017 7:34 pm

Aaron & Ev
Azóta, hogy Magnusnál voltam, és megtudtam az igazságot a szüleim haláláról, valahogy furcsán éreztem magam. Bensőmben üresség tátongott, mintha kitéptek volna belőlem egy darabot – olyan idegen, mégis ismerős érzés volt. Legutoljára akkor tapasztaltam ugyanezt, amikor tíz évvel ezelőtt értesültem arról, hogy anyáék meghaltak. Emlékszem, olyan nehezen sikerült elfogadnom, hogy az tényleg a valóság, hogy nem valami vicc, s most ugyanez a helyzet állt fent. Hiába magyarázott meg minden furcsaságot, amit azóta tapasztaltam – hogy miért tartottak távol a Valentine és Kör ügyektől, hogy a Konzul anno miért hazudott, vagy hogy a többi idősebb árnyvadászok miért nem beszéltek nekem minderről, amikor kérdeztem őket -, mégis... Nehezemre esett elhinni, hogy anyáék tényleg Kör tagok voltak, és hogy nem hősiesen, hozzájuk méltón haltak meg, hanem meggyilkolták őket, megölették őket, ráadásul a Klávé...
Szerettem volna valakivel erről beszélni, megosztani vele az érzéseimet, s még ha az illető nagyon reagálni nem is tudott volna rá semmit, én akkor is örültem volna, mert jelenleg úgy éreztem, hogy ha kiadhatom magamból a sok nyomasztó gondolatot, akkor tisztábban fogok látni majd, és képes leszek a múltam ezen darabkáját végleg elengedni. Mert mást nem tehettem, de most még túl friss volt – és minden régi sebemet felszakította.
A legjobban persze annak örültem volna, ha Joshsal beszélhettem volna, de természetesen őt megint nem tudtam elérni, bár ezen meg se kellett volna már lepődjek, hisz az utóbbi időben folyton folyvást ezt csinálta. Nem értettem ennek az okát, de már belefáradtam abba, hogy magyarázatot keressek a furcsa viselkedésére – valahogy kezdtem hozzászokni ahhoz, hogy már nem támaszkodhatok rá annyira, mint régen. Tényleg itt volt az ideje, hogy a saját két lábamra álljak, és megtanuljam függetleníteni magam mindenkitől.
Pár nap telt még csak el a Magnussal való találkozásom óta, s habár eleinte úgy éreztem, el kell bújnom mindenki elől a szobámban, hogy megemészthessem a hallottakat, hogy kiadhassak magamból mindent anélkül, hogy erősnek kelljen mutatnom magam; de most már inkább frusztrált a szobám négy fala, és úgy éreztem, megfulladok, ha nem szabadulhatok ki az Intézetből. Ezért jobbnak láttam hát, ha teszek egy sétát a városban.
Pontos, kifejezett úti célom nem volt, csak zsebre tett kézzel, zenét hallgatva indultam útnak – természetesen aktiválva a láthatatlansági rúnámat, így az egyszerű mondénok elől rejtve maradhattam. Most valahogy jobbnak láttam, ha így cselekszem, s habár tényleg láthatatlanná nem tudtam válni, de már ez segített egy kicsit. És ha már senkivel sem tudtam beszélni az engem emésztő gondolataimról, akkor nem akartam semmi mást, csak a magányt – még ha nem is ez volt a helyes döntés, nem érdekelt.
Már jó ideje elindultam az Intézetből, de annyira belefeledkeztem a gondolataimba, hogy azt sem vettem észre, merre haladtam el ez idáig. Amikor pedig úgy tényleg tudatosan felkaptam a fejemet, már a főtéren voltam. Egy pillanatra haboztam.
Ahogy megláttam a sok boldog mondén arcát, összeszorult a szívem, és legszívesebben sarkon fordultam volna, hogy keressek egy másik helyet, de aztán végül megacéloztam magam, és már csak azért sem hagytam, hogy megfutamodjak – elvégre, a menekülés nem illik Evelyn Heallight-hoz.
Ezért hát lenyeltem a gombócot a torkomban, majd leültem egy üres padra. Hátamat nekidöntöttem a támlának, tekintetemmel pedig jó darabig az eget kémleltem. Nézegettem, ahogy a felhők békésen kúsznak tovább, ahogy néha egy-két madár elrepül előttük, majd eltűnik a messzeségben. Végül aztán meguntam ezt, és lehunytam a szemeimet, kizárva nemcsak a külvilágot, de a gondolataimat is, s kizárólag a zenére igyekeztem koncentráltam. Ez egészen addig egészen jól is ment, amíg valakinek a pillantását meg nem éreztem magamon – ez pedig három lehetőséget vetett fel bennem: egy mondén, aki rendelkezik a látás képességével, egy másik árnyvadász, vagy egy alvilági.
Szemeim egyből felpattantak, ám nem éppen az a személy fogadott, akire számítottam. Akit ugyanis megpillantottam, az egy vérfarkas volt – Aaron Blake.
Ha valami nem jó, csak szólj   ● words: 608 ● ©️


Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Főtéren található pados rész ₰ Pént. Dec. 16, 2016 9:33 pm
Játék Zárva!


Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Főtéren található pados rész ₰ Vas. Szept. 04, 2016 12:02 am



Nate & Rhea


Csak nem rég volt szerencsém megismerkedni az orvosi pályával, ami alatt azt értem, hogy orvoshallgatóként dolgozom. Sok múlik ezen: a jövőm, a szakmai tapasztalat szerzésem és persze a legfontosabb, mások élete. Nem mintha rögtön szikét adnának a kezünkbe, hogy nesze neked itt van, vágd fel most rögtön szerencsétlent. Bár az elméleti részt már teljesítettük az egyetemen, attól függetlenül még nagyon sokat kell tanulnunk nekünk, pályakezdőknek. Ennek érdekében pedig az ügyesebbnél ügyesebb orvosokat követhetjük a nap legtöbb részében.
Reggel frissen és üdén keltem ki az ágyból. Hozászoktam már a korán keléshez az egyetemi előadások miatt. Nem mintha hajnalok hajnalán tartották volna a legtöbb órát, de a város külső részében vagyok szállásolva. Erre a pár hónapra, esetleg hétre Amerikába kellett jönnöm, ugyanis épp ide utasítottak, hogy itt kell gyakorlatoznom. Kilátástalan ideig, így arra nem pazaroltam a pénzt, hogy külön lakást vásároljak. Ez azt jelenti, hogy jelenleg közeli ismerősömnél "csövezek" egy darabig.
A kórház felé menetelve vidáman és feltöltődve azon gondolkozom, hátha végre láthatok egy rendes sebészt éles helyzetben. Nem mintha az lenne a vágyam, hogy valaki élet-halál közeli helyzetbe kerüljön, de már egy hete itt vagyok és eddig semmi érdekeset nem láttam. Főként a minták elemzésére küldenek minket, így a műtétekről eddig lemaradtam. Mondjuk lehetne, hogy egy rutinműtétet végignézhessek ma. Egy olyat, amiben kicsi az esélye, hogy a páciens meghal.
Ezen mélázva megállok egy kicsit a főtéren, hogy élvezhessem a napsütést. Elég hűvös az idő ahhoz képest, hogy csak kevés felhő takarja az eget, így minden egyes pillanatot ki akarok élvezni abból a kevés napsütésből, amit felkínálnak az égi pamacsok.
Ilyen hirtelen megállásokat szerintem egy darabig nem teszek többet, ugyanis szinte egy vonat ütközik belém. Költői túlzásokkal szívesen élek. Nem szokásom leordítani az emberek fejét. Vegyük ezt az angol modoromnak, esetleg annak, hogy nem így lettem neveltetve. Elnéző mosollyal fordulok az ütközőm felé:
- Semmi gond. -mondom, majd elindulnék tovább, azonban egy utolsó pillantást vetve az idegenre mégsem mozdulok meg. - Dr. Deadlock? -
Nevezzenek nyugodtan strébernek, de szinte az összes orvos nevét megtanultam a kórházban. Mindig jóljön, ha tudom kivel van dolgom, esetleg kitől kérhetnék valami kapcsán tanácsot. Akad egy-két olyan doki, aki névtábla nélkül is benne marad a memóriámban. Dr. Nathaniel Deadlock is egy a kevés közül, akit a nem éppen ronda kinézete is segített abban, hogy megjegyezzem a nevét. Egyben sebész is, ami én is szeretnék lenni szóval az volt inkább a döntő pont.
- Ömm.. Elnézést, Rhea Poole vagyok. Orvostanhallgató és emlékszem magára a kórházból.-magyarázkodom.
Nehogy azt higyje, hogy valami fura betege voltam, aki megjegyezte a nevét. Mondjuk az sem lett volna annyira különös, de gondoltam jobb bemutatkozni, nehogy egyoldalúnak találja az ismertséget. Persze ő nem emlékezhet rám, hiszen talán csak egyszer ha elment mellettem a folyosón.
Jobban megnézve a férfit veszem csak észre, hogy mit visel. Naphosszat ilyen ruhát viselő embereket látok, így először fel sem tűnt az öltözéke.

remélem tetszik Nate Babe █ teach me █ 468 █ ©



Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Főtéren található pados rész ₰ Szer. Aug. 31, 2016 4:58 pm


Nathaniel & Rhea

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

"Sebészként átverjük a halált."



From Nate
To Rhea

Ismét egy fárasztóan indult reggel, rossz ébredés, majd sietés. Az elmúlt hét után ez már a legkevésbé sem meglepő, inkább aggasztó. Hiszen mióta előléptettek alig van nyugtom és emiatt aludni sem túl sokat aludtam. Mondhatni a pihenést sem vittem túlzásba és előbb vagy utóbb ez a munkám kárára fog menni. Ebben az esetben viszont csak azt remélem nem egy műtét közben üt be a ménykű' és rontok el élesben valamit a fáradság miatt. De minden esetre a legjobb az volna ha lenne időm kipihenni magam egy kicsit, hogy maximális erőbedobással végezhessem a munkámat és nem folyton folyvást attól rettegve mikor marad valaki a műtős asztalon az én kialvatlanságom miatt. Senkinek és ezáltal magamnak sem kívánom azt az érzést mikor valaki a sebész hibája miatt hal meg. Az az érzés, amit úgy neveznek.. bűntudat. Az érzés ami képes lenne felemészteni az embert. Életem során megtapasztaltam ezt az érzést és megtanultam kezelni, de mindig más volt az ok, ugyanakkor egyszer sem halál. Sosem hagytam még meghalni embert. Az én betegeim mind elégedetten vagy legalább élve távoztak a kórházból. Persze volt már, hogy kaptam a fejemre a panaszkönyv miatt, de még olyan is, hogy bepereltek de szerencsére mindemellett még senki nem halt meg a betegeim közül. És reménykedek napról napra benne, hogy ezt a mondatot még 20 év múlva is elmondhatom, esetleg még akkor is mikor már nyugdíjba vonulok. Persze magam is tisztában vagyok vele, hogy ez szinte lehetetlen. Életek jönnek és életek mennek, ez már csak így van. A lényeg, hogy ne hagyjuk.. amíg kitartunk addig tudjuk a halálozás számát csökkenteni. Hiszen a sebészek dolga egyetlen: Életet menteni.., átverni a halált.
Tehát a mai napom. Igen, a mai is rohanással indult. A csipogóm vert ki az ágyból és minden kávé nélkül indultam el. Persze tudtam a kórházban talán már nem lesz időm, így az otthoni tartalék ruhámat vettem fel és a hétköznapit vittem egy táskában. Mondhatom egy ember sem nézett meg ám a kék göncömben. Áh, dehogy. A parkon át egészen a főtérig szedtem a lábamat mintha csak a Tatár hajtana. Majd a főtérhez érve lassítottam kicsit, hogy levegőhöz is jussak. Nincs is szükségem már a kávéra, hiszen a hűvös levegőtől pont felébredtek az agysejtjeim. Bár még álmos vagyok kicsit és ásítozom is, de már közel sem olyan szörnyű a helyzet mint ébredéskor szokott lenni. Viszont vagyok olyan idióta, hogy elkalandozzak és nem figyelek az orrom elé. Pontosabban előre nézek, de nem sokat „látok”. Ügyesen neki is megyek valakinek, mire kitisztul a látásom és szemeim előtt egy igencsak csinos hölgyemény bukkan fel. - Sajnálom - Mondok csak ennyit, hiszen elkezdhetnék magyarázkodni, hogy így meg úgy nem figyeltem és sietek, de nem látom sok értelmét. Amúgy is, minek magyarázkodjak? Egyszerűen béna vagyok mint minden reggel és kész.


||music:Bad Dream || words: 454||

note: Kezdőcském *.*


Vissza az elejére Go down
honey, keep my secrets well
avatar
Árnyvadász

Avataralany :
₪ katherine mcnamara
Kor :
20
Tartózkodási hely :
₪ new york
Csatlakozás ideje :
2016. May. 28.

Témanyitás₰ Tárgy: Főtéren található pados rész ₰ Pént. Jún. 24, 2016 11:50 am
***






Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
honey, keep my secrets well


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Főtéren található pados rész


Vissza az elejére Go down

Főtéren található pados rész
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: