Tánctér
Ne viselkedj úgy, mintha soha semmi nem bántana. Olyan, mintha egyáltalán nem éreznél semmit.





 



Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Vezetőségünk
Fordulj hozzánk

Clary Fray
Alapító adminisztrátor
pmprofil
cissy, katherine, cornelia, raven
Simon Lewis
Admin
pmprofil
curtis, daimon, victor
Jace Wayland
Admin
pmprofil
leon, blaire, mag
Alec Lightwood
Admin
pmprofil
cain, kilian, raphael, carlaya
Csicseregj valamit
Mondj el bármit

Az előforduló hiba vagy észrevétel bejelentése e-mailben vagy privát üzenetben esedékes!!!
Ha írtál, jelezd a chatben, ha nem kapsz választ két napon belül, jelezd ismét a chatben :)


Utolsó bejegyzéseink
Gyorspostával firkálva
Padlás
firkálta:  Gabriel Sinclair
Hétf. Szept. 18, 2017 9:40 pm-kor

Utca
firkálta:  Avitus Sanguis
Hétf. Szept. 18, 2017 8:56 pm-kor

Sikátor
firkálta:  Avitus Sanguis
Hétf. Szept. 18, 2017 8:27 pm-kor

Starbucks
firkálta:  Cosimo Wester
Hétf. Szept. 18, 2017 8:05 pm-kor

Ravendark lakóház és környéke
firkálta:  Efraim Marques
Hétf. Szept. 18, 2017 7:40 pm-kor

Cerviel irodája
firkálta:  Cerviel
Hétf. Szept. 18, 2017 9:50 am-kor

Boxok
firkálta:  Cerviel
Vas. Szept. 17, 2017 3:08 pm-kor

Kávézó
firkálta:  Belmore J. Ferrow
Vas. Szept. 17, 2017 11:47 am-kor



Jelenlévő fórumozók
Itt rontják a levegőt

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


Legtöbbet firkáltak
Legszorgosabb tagjaink

Efraim Marques
 
Joshua Ravendark
 
Gabriel Sinclair
 
Avitus Sanguis
 
Cerviel
 
Kilian Moseley
 
Sara Ravenscar
 
Lucille Eliza Littlebury
 
Adrianna Fox
 
Cornelia Maxwell
 

Share| .

Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vezetőség

Tartózkodási hely :
mindenhol

Csatlakozás ideje :
2016. May. 28.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése http://shadowhunters.hungarianforum.net
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Vas. Május 07, 2017 8:06 am Admin
Lezárt játék






Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Hétf. Jan. 02, 2017 4:21 pm ➹ Vendég

To Seth

Van itt egy hely, ahol tanyáznak az alvilágiak, hát persze hogy én nem fogom kihagyni és megnézem, mindig is érdekelt, hogy ezek a lények mit is csinálnak. Nem jelentettem be, hogy távozom, nem is kell, mert én NEM tartozom ide, így magamhoz vettem pár fegyvert kölcsönbe. Csak három tőrt, egy korbácsot, ennyi bőven elég ahhoz, hogy megvédjem magam, ha bajba kerülnék, de azt is tudom, hogy nem mehetek be egy nagyon feltűnőruhában, így tehát válogattam és kiválasztottam a legmerészebb ruhát amim volt. Kettő tört a combomra erősítettem és egyet pedig a melltartómra, a hátamra. Elindultam, nem kellenek nekem a testőrök meg emberek sem, akik velem jönnek.. Egyedül akarok menni, csak hát fogalmam sincs róla, hogy merre kéne elindulnom, így kénytelen leszek a mondén eszközökhöz folyamodni. Utálom a taxikat és még csak a klub helyét sem tudtam rendesen kimondani, háromszor javított ki, baromira látszik, hogy brit vagyok és ez a sofőr se a kedvesség mintaképe.. pff..
Szerencsére hamar megérkezünk, én fizetek neki, majd már indulok is be, szerencsére a biztonságiak könnyedén átengednek, de bent lévő tömeg.. hát utáltam mindig is a tömeget, de ez már nem tömeg.. nincs is szó r, hogy mennyien vannak. Épp a táncparketten verekedném át magam, amikor egy nagyon is ismerős arcot pillantok meg, de hát.. ő mit keres itt? Úgy volt, hogy küldetésre megy és nem ér rá, meg persze nem hittem volna, hogy egy ilyen helyen fogom viszontlátni. Mit keres ő itt? De tényleg?! Elindulok felé, miközben a nevét kiáltom, de nem is figyel rám, mintha.. aztán meglátom a bőrét, rúnának nyoma sincs, nincs rajta egyetlen rúna sem. Most már nem állok meg, továbbhaladok felé, majd egy erős rántással magam felé fordítom, hogy a vele szemben álló lány helyett, velem foglalkozzon.
De most hogyan tovább?.. Látszik rajtam, hogy árnyvadász vagyok, - Mit csinálsz itt Killian? Hát nem démonokat kaszabolsz? - szerepet tudok játszani, így mosolyogva nézek rá és próbálok boldogságot sugallni, de nem tudom hogy mennyire megy ez nekem. Persze várom a válaszát, kíváncsi leszek, hogy mit fog lépni, lebuktatja magát vagy megpróbálja eljátszani Killiant? DE a szemében nem látom a felismerést, nem látom benne, hogy felismer.. egyszóval ő tényleg nem Killian.









Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Tartózkodási hely :
•• new york

Csatlakozás ideje :
2016. Jul. 12.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Kedd Dec. 27, 2016 12:33 am Cissy Parker
Folyt.köv: Cissy szobája








you are strong, kind, and adaptable. Constantly moving forward, you change with the times and you don't get caught up in the past. You have a nurturing soul that shows compassion to outcasts and the less fortunate.


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Tartózkodási hely :
•• new york

Csatlakozás ideje :
2016. Jul. 12.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Hétf. Dec. 26, 2016 5:02 pm Cissy Parker

to Eric & Kim

Csak egy halk felszisszenét hallatok amikor hozzá ér a bőrömhöz Eric irónja. Valósággal olyan érzés, mintha tetkót csinálnának az embernek, én legalábbis így tudnám elképzelni, mert tetkóm nincs, de a rúnák is hasonlítanak hozzájuk, csak ezek által képességekre tehetünk szert.
Megkönnyebülök amikor nem érzem a bőrömön az égető érzést amit a rúna felrajzolása okozott. Lehúzom a pólómat majd óvatosan állok fel. Továbbra is sápadt vagyok és szédülök és nem mellesleg a fejem is fáj, de legalább a sebem már nem vérzik és a démon méreg is ki van iktatva a szervezetemből, csak az a kár, hogy sebet nem gyógyít be, de ezzel megtudok birkózni, hiszen nem én vagyok a lényeg hanem a lány, akit meg kellett mentenünk.
Amikor megmutatja a saját rúnáját felhúzom a szemöldökömet a hangneme miatt. Úgy csinál, mintha mindenért én lennék a hibás. - Képzeld, most először voltam terepen, nem ebbe a világba születtem bele hiába tudtam, hogy árnyvadász vagyok szóval bocs, hogy nem volt rajtam ilyen rúna. - mondom kissé idegesen. Haragszom rá amiért ilyen, de haragszom magamra is amiért ilyen tapasztalatlan vagyok, de a fejesekre is haragszom, hogy még is miért engem küldtek ki vele, hiszen tudják, hogy bőven van még mit fejlődnöm és terepen sem voltak, akkor miért pont nekem kellett ide kijönnöm Ericcel? Ahj istenem, tiszta hülyeség az egész, annak viszont örülök, hogy megmentett, még akkor is, ha egy bunkó, beképzelt seggfejnek tartom.
Akkor jut eszembe a lány amikor Eric oda megy hozzá és megpróbálja megnyugtatni, bár nem túl sok sikerrel hiszen a lány az ideges, feszült és fél ez látszik rajta, és ezeket teljes mértékben meg tudom érteni. A helyében én is félnék és egyáltalán nem érteném, hogy még is mi a fene folyik körülöttem.
Kezemmel gyengéden karolom át Eric nyakát amikor rájöttem, hogy hiába való lenne minden próbálkozásom azért, hogy a saját lábamon menjek vissza az Intézetbe.
Fejemet vállára hajtom. - Ki kell törölni az emlékeit. Szólni kell Magnusnak. - mondom suttogva úgy, hogy a mellettünk jövő lány ne hallja csak Eric. Nem akarom, hogy még jobban meglegyen rémülve így hát tényleg igyekszem halk lenni.


Ƹ̵̡ aww Ƹ̵̡ chandelier Ƹ̵̡ xxx Ƹ̵̡ ©








you are strong, kind, and adaptable. Constantly moving forward, you change with the times and you don't get caught up in the past. You have a nurturing soul that shows compassion to outcasts and the less fortunate.


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Hétf. Dec. 26, 2016 2:58 pm ➹ Vendég
Cissy & Eric & Kimmy
dancing does make me whole

Nevetséges, ahogyan a vérző lány próbál megnyugtatni, hiszen én hozzá képest remekül vagyok, ő rajta tátong egy baromi nagy seb! Reszketek, de ver a víz, jéghideg verejték csurog végig a homlokomon. Nem tudom, mi történik. Álmodom, ez biztos, legalábbis hallucinálok.
Lassan fogynak a dolgok, amik ránk támadnak, legalábbis a két kapucnisra, engem csak elragadni akartak. Nem elég gyorsan, és az sem nyugtat meg, hogy a lány megsérült. Nem értem, miért védenek meg, csak azt tudom, legszívesebben elrohannék, a lábaim azonban nem engedelmeskednek, ha megmozdítanám őket, összeesnék, kiszállt belőlük minden erő. Nem is értem, hiszen ha adrenalinnal pumpálódik az ember szervezete tele, akkor a végtagoknak kellene a legtöbb vért kapnia, ám úgy tűnik, ez sem működik nálam. Miért is működnének a legfontosabb biológiai funkcióim, főleg mikor a legnagyobb szükségem lenne rá? Ez az én szerencsém. Vagy csak az agyam tudja, hogy ezek igazából nem történnek meg, csak a fejemben léteznek, így a testem nem reagál rájuk.
A csata végeztével egy falnak dőlve röhögök és sírok egyszerre, a zene még mindig dübörög, nem kéne már leállítani? Hiszen öldöklés történt a táncparkett közepén! Vagy lehetséges, csupán én képzeltem ezt. Olyan leszek, mint a drága jó elmebeteg bátyám. Hogyan is hihettem, hogy ez nem genetikus, és én megúsztam? Néha fel-felsínylett előttem ez a gondolat, de elhessegettem, én normális vagyok! Azt hittem, hogy normális vagyok pontosabban. Most már látom, tévedtem, be vagyok kattanva. Legalább konzisztens a látomásom, mert amikor a srác a vérző lányt ápolja, valami bottal rárajzol, a vérzés eláll. A lány még mindig rosszul fest, de legalább nem vérzik, milyen rendes fantáziám van! Valószínűleg túléli. Valami Intézetről beszél, nekem pedig egyből az jut az eszembe, hogy a legközelebbi elmegyógyintézetből jöttek értem. Szóval valaki értesítette őket, talán az a nő, aki elrángatott, hogy kettyós vagyok.
A fiú odalépdel hozzám, lehajol egészen az arcom magasságába. Gyanúsan kedves, megnyugtató hanggal beszél hozzám, mint egy ápoló egy kiszámíthatatlan őrülthez, minden passzol. Még jobban rákezdek a nevetésre és a sírásra, de bólintok, hogy megnyugtassam, hajlandó vagyok együttműködni.
- Persze, magukkal megyek. Esetleg, ha muszáj nyugtatót adniuk, csak nyugodtan.
– nyújtom ki az egyik karom, hátha injekciót ad. Tisztában vagyok a procedúrákkal, avval, hogy milyen kegyetlen hely az elmegyógyintézet, de azt is tudom, jobb, ha együttműködöm és bevallom a problémáim.
Mikor a férfi elindul a kezében a lánnyal, követem őket. Átfut a fejemen, hogy elszaladok, mikor kiérünk a klubból, de nem teszem, nagyobb büntetést kapnék utána, hiszen utolérnének pillanatok alatt. Ha valóban is olyan ügyesek és edzettek, mint a hallucinációmban, esélyem se lenne.
- Merre is van ez az Intézet?
– kérdem, igyekszem tisztának mutatkozni, összeszedettnek.
Code by Silver Lungs






Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Szomb. Dec. 24, 2016 6:01 pm ➹ Vendég
Cissy & Kym & Eric

Lehunyom a szemem, s lelki szemeim előtt látom, ahogy átszúrok az első démonon, amelyik közeledik. Hirtelen felpattannak szemeim, pusztán az ösztöneimre hagyatkozom, mikor ugyanazzal a mozdulattal döföm keresztül a démont, mint amit az imént láttam magam előtt. A lehető legkevesebbet mozgok, próbálom őket pusztán a kardommal visszatartani, hogy a lány a lehető legkevesebbet lássa az egészből. Az hiányzik a legkevésbé, hogy halálra rémüljön és megpróbáljon elfutni, bár valószínűbbnek tartom, hogy a sokktól, ami érheti, inkább megbénul, mintsem hogy elfusson. Kardommal előredöfök, mikor az egyik démon megpróbál rohamozni, mire az vörös szikrákat szórva foszlik semmivé. Egy pillanatra hátratekintek a lányra és látom a rémültséget az arcán.
~ Csodás, remélem nem próbál majd elfutni. – Mondom magamnak. Most az hiányzik a legkevésbé, hogy őt is meg kelljen keresni ha elfut, addig biztos, hogy semelyikőnk nem mehet el, amíg a démonok itt vannak. Nincs sok időm ezen gondolkozni, hiába vágom le a démonokat villámgyorsan, ha egy meghal, kettő másik jön helyette. Csak az zökkent ki egy pillanatra, amikor Cissy oldalába mar az egyik démon. A démonok úgy néz ki eltűntek, most legalábbis egy sem támad, így van időm arra, hogy helyet cseréljek vele. Ez nem tetszik neki, ennek hangot is ad, de jelenleg az foglalkoztat a legkevésbé, hogy mi tetszik neki.
- Persze, nekem meg három karom van. - Nevetek fel, de nem fordulok felé, a démonokra kell figyelnem, amik felém tartanak. Nem mintha veszélyesnek tartanám őket, már rengeteget "megöltem" közölük, vagy legalábbis visszaküldtem őket a saját dimenziójukba. Hallom, mikor Cissy megpróbálja megnyugtatni a lányt, de engem nem sikerül meggyőznie, hát még akkor őt, aki most lát először démonokat, s azt se tudja, hogy mik ezek valójában, emberek, vagy más lények? Lelki szemeim előtt látom, ahogy sebéből ömlik a vér, közben pedig próbálja a lányt nyugtatni. Fura egy csaj, az biztos, de pont ettől lesz számomra érdekes. A démonok hiába vannak sokan, nem esik nehezemre megölni őket, igaz, nem kis gyakorlatom van ebben. Pillanatok alatt Cissy mellett termek, majd a földre fektetem, s leguggolok mellé.
- Maradj nyugton! - Hangom egyáltalán nem parancsoló, inkább kérésnek hangzik mondatom, mint parancsnak. Sietve halászom elő zsebemből az irónt, s kezdem el felrajzolni az Iratzét, miután megállapítom, hogy sehol nincs megkezdve egy se. Kezem kissé reszket, mi tagadás, ideges vagyok, de ettől még sikerül felrajzolnom a rúnát, ami rögtön elkezd halványulni, ahogy működésbe lép, egy megkönnyebbülő sóhaj hagyja el számat ennek láttán.
- Legközelebb, küldetés előtt mindig kezdj meg egy Iratzét. - Húzom fel a pulcsimat, láthatóvá téve a befejezetlen rúnát, hangom kissé reszket és hallani lehet rajta, hogy ideges vagyok.
- Vissza kell mennünk az Intézetbe. - Mérem végig Cissyt. A ruhája tiszta vér, de a rúna szerencsére a vérzést már elállította, ahogy a démonméreggel is kezdett valamit, legalábbis nagyon remélem. Mikor a lány hisztérikusan felvihog ráterelődik a figyelmem, eddig teljesen megfeledkeztem róla. Kissé bizonytalanul állok fel, majd odamegyek mellé és lehajolok hozzá, kezemmel a térdemre támaszkodva.
- Nyugi, minden rendben lesz. - Mosolygok rá kedvesen, próbálva megnyugtatni. - Tudom, hogy nehéz feldolgozni azt, amit láttál, de... - Egy pillanatra elhallgatok, lévén nem tudom mit mondjak, át kell gondolnom, hogy mit árulhatok el neki.
- Ha velünk jössz, mindent elmondok. - Válaszolom végül, bár cseppet sem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet elvinni az Intézetbe, de még sem hagyhatjuk itt. Azok után, amit látott, úgy is jelenteni kell és ha az Intézetben van, legalább megkeresni sem kell.
- Gyere. - Intek fejemmel a kijárat felé, de csak reménykedni tudok benne, hogy velünk jön. Mielőtt elhagynám a clubbot visszatérek Cissyhez, felemelem és a karjaimban viszem vissza az Intézetbe.
- Most mondd, hogy nem élvezed. - Vigyorgok rá, miközben elhagyom a Pandemoniumot, őt tartva a kezemben és az Intézet felé veszem az irányt.

XXX   || zene || note   ||





A hozzászólást Eric Fox összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 01, 2017 9:52 pm-kor.



Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Tartózkodási hely :
•• new york

Csatlakozás ideje :
2016. Jul. 12.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Szomb. Dec. 24, 2016 10:46 am Cissy Parker

to Eric & Kim

Sosem harcoltam még démonokkal, csak gyakoroltam az Intézetben, harcoltam a társaimmal, de eddig még sosem gondoltam bele igazán, hogy milyen valójában harcolni egy démonnal. Milyen az amikor ott áll teljes élet nagyságban előtted és, ha nem védesz jól, vagy nem támadsz jól akkor az egész az életedbe kerülhet, hiszen rengeteg árnyvadász halt meg démon méreg/támadás miatt.
A lány kb 16 éves lehet, annyi, mint amennyi én voltam amikor az apám megerőszakolt engem és ez egy örök életre megmarad az emberben, talán ezért is küzdök annyira a démonokkal, mert nem akarom, hogy a lánynak bármi baja is essen, mert tudom milyen az amikor történik veled fiatal korodban valami, ami meghatározza az életed hátralevő részét, mert egyszerűen bármennyire is akarod nem tudod elfelejteni.
Egy pillanatra megtántorodom amikor a démon belemar az oldalamba, de amikor rászorítom a sebre a kezemet, össze szorítom a fogamat és minden energiámat bevetve ölöm le sorban őket. Mindig is makacs voltam, önfejű, amit elterveztem azt meg is valósítottam és soha senki nem tudott lebeszélni róla, hajthatatlan voltam, és ezért sem nézem jó szemmel amikor Eric maga mögé tol, hátra a fiatal lányhoz.
- Jól vagyok! - mondom dühösen, mert hátra küldött. Igen is bírtam volna még elől is, de inkább úgy döntök, hogy csöndben maradok, majd lenézek a mellettem álló lányra, akinek könnyekbe lábad a szeme.
- Hé, minden rendben lesz. - mondom megnyugtató hangon, gyengéden végig simítva a karján az ép kezemmel, ami nem csupa vér. Minden rendben lesz...
Felkapom a fejemet amikor lépteket hallok meg magam mögül, egy újabb démon. Nem is vesztegetem az időt, hasába szúrom bele erőteljesen a szeráfpengét, majd alig hallhatóan felszisszenek mert sikerült úgy mozdulnom, hogy a sebnél is húzódjon a bőr, ami nem kis fájdalommal jár.
Amikor kicsit erőtlenebbnek érzem magamat, neki támaszkodom a falnak és megnézem a jobb kezemet. Mit ne mondjak, eléggé véres, azt meg kell hagyni.
Habár alig látom Eric arcát, még is csak azt tudom nézni. Tekintetemmel végig figyelem azt, ahogyan rám rajzolja a rúnát, és ahogy elveszek az arcában, abban ahogyan koncentrál, szinte meg sem érzem az égető érzést amit a rúna okoz a bőrömön.


Ƹ̵̡ aww Ƹ̵̡ chandelier Ƹ̵̡ xxx Ƹ̵̡ ©








you are strong, kind, and adaptable. Constantly moving forward, you change with the times and you don't get caught up in the past. You have a nurturing soul that shows compassion to outcasts and the less fortunate.


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Pént. Dec. 23, 2016 11:42 pm ➹ Vendég
Cissy & Eric & Kimmy
dancing does make me whole

Egyetlen dolog jár a fejemben, nem akarok anyáék sorsára jutni. Halálfélelem bénítja meg minden izmomat, nem merek mozdulni a védelmezőm mögül, bár nem értem mi történik, nem tudom ki ő, lehet semmivel sem jobb, hogy mögötte állok, hasonlóan rossz sorsra jutok majd. Nem akarok belegondolni, mi lesz most velem, egyre csak az pörög az agyamban, hogy nem sétálok ki innen élve.
Ettől rám jön a frász. Nem akarom anyuékat újra látni még egy ideig, ha meg kell emiatt halnom, ennyire azért nekem sem hiányoznak. A gyász lépéseinek nem tudom hányas számújánál tartok, ha ezt így ki merem jelenteni, de ösztönösen, a zsigereimből jön a késztetés a túlélésre, ezt semmi pszichológiai folyamat nem írhatja felül. Az ember biológiája így épül fel, a túlélés az első, minden más mellékes. Persze, ezt egy hétköznap délután nem így látja az ember, belefeledkezünk a kényelmes életünkbe, a biztonságosnak vélt napjainkba. Aztán egyik este egy nő megragadja a karod, majd két fiatal rátámad és megölik, te meg végigkísérheted, ahogyan a fél klub odatömörül, többen a fiatalok felé kapnak.
Minden olyan gyorsan történik körülöttem, a rossz fényviszonyok és a még mindig dübörgő zene sem segít abban, hogy feldolgozzam az eseményeket. Igaz, az előttem álló srác hátától alig látok valamit, de olyan mindegy, hiszen csak elmosódott foltokat veszek észre magam körül, semmi tisztát. A lány, aki a kapucnis fiúval volt, vadul kapálózik egy fényes tárggyal, egy halom embert lekaszabolva. Embert?... Nem is tudom, hiszen a testük egy vörös izzás kíséretében… eltűnik? Azt hiszem az adrenalin miatt képzelődöm. Kapkodom a levegőt, ám még mindig lefagyva állok a srác széles háta mögött, ki-kikukucskálva, egérutat keresve.
Megijedek, mikor a fiú a barátnője nevét kiáltja, összerezzenek és egy apró lépést hátrálok. Nem sejtek semmi jót, de pont nem látom, mi történt. Ugye nem esett baja? Egyből bűntudatom támad, hiszen ha nem jövök be a klubba, talán nem akarnak elrabolni az emberkereskedő nem is tudom, micsodák.
Nem soká arra utasítja a fiú a társát, hogy vigyázzon a lányra, az az rám, ő meg felajánlja, hogy elbánik „ezekkel.” A megnevezés nem nyugtatott meg, csak még inkább növelte az amúgy is a plafont verdeső félelmem. Még néhány éve játszottam olyan internetes játékkal, ahol Scooby Doo-t ijesztgették szellemnek álcázott valamik, és minden rémisztésnél egy piros sáv kúszott magasabbra a képernyő jobb oldalán, na pontosan így érzem magam, csakhogy az én mércém a Pandemonium tetejét meghazudtoló magaslatban végződik.
Mikor a srác elfordul, meglátom, hogy a lány oldalán egy hatalmas sérülés tátong. Könnyek szöknek a szemembe, a rettegés mellé a bűntudat is jó adag rossz érzéssel tölt el, de szólni még mindig nem vagyok képes, csak kigúvadó szemekkel figyelem a fényviszonyok miatt fekete színű vért. A lány kitartóan áll mellettem, a fiú meg csak gyilkol és gyilkol, túl sok minden, amit nem értek, nem tudok.
Mikor az utolsó „lény” is vörösen izzó háttérvilágítással felszívódik, a fiú már a sérült társával foglalkozik, én pedig lefagyva állok az emberek metsző tekintetének kereszttüzében. Legszívesebben elszaladnék, de ha nem is indulok meg olyan nagy lendülettel, azért egészen a legközelebbi falig hátrálok, onnan nézem végig, ahogyan a fiú valami varázsbottal a lányra rajzol. Ezek is olyan kattosak, mint a bátyám. Úristen, nem is, én kattantam be! Könnyes arccal elkezdek nevetni, az első hangok, amiket kiadok a sikolyaim után hisztérikus vihogásba fordulnak, fejemet fogva röhögök egy sötét klub falának dőlve, miután egy egész akciójelenetet hallucináltam.

Most már legszívesebben meghalnék.

Code by Silver Lungs






Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Pént. Dec. 23, 2016 6:49 pm ➹ Vendég
Cissy & Kym & Eric

Mikor gúnyosan felnevet, egy pillanatra megvillan a szemem, s érdeklődve mérem végig. Miközben beszél, végig őt nézem, egy pillanatra sem nézek el. Az első mondatra akaratlanul is felnevetek, bár magam sem tudom miért, de viccesnek találom. Biztos, hogy nem az alkohol hatására van, egy pohártól biztos nem fog sokat változni a viselkedésem, akármilyen ital is legyen az, amit ittam. Végül lehervad arcomról a mosoly, ami azt illeti, az utolsó mondata kicsit fájt, talán azért, mert van benne igazság is, bár nem tudom, hogy rám, vagy a csajokra érti a szánalmast. Mikor befejezi a mondatot, látom, hogy elnéz valamerre, s én követem a tekintetét. Mikor kiszúrom a távozó pincérnőt ismét elmosolyodom, ám ez nem jókedvű mosoly, inkább arra hasonlít, mint amikor a ragadozó az áldozatát lesi, s jót szórakozik magában, mert már tudja, hogy övé a győzelem.
- Mi az, helyet cserélnél vele? – Hangomba kíváncsiság vegyül, s a mosolyom továbbra sem fagy le. Kezd kíváncsivá tenni a csaj, s ez feltüzel. Szememben tűz csillan, mosolyom pedig szépen lassan eltűnik arcomról. Hiába pihentetem rajta tekintetem, gondolataim teljesen máshol járnak, így mikor megszólal, úgy kapom fel a fejem, mintha eddig nem figyeltem volna rá.
- Oh, fogadjunk? Előbb, utóbb mindenki megtörik, csak idő kérdése. – Válaszolom neki, úgy, mint a fanatikusok szokták, ha imádságuk tárgyáról beszélnek. Ez minimum ijesztő, s amikor rájövök erre, kissé kínosan érzem magam. Ez az este már most nem úgy alakul, ahogy én szeretném, s kezdem kényelmetlenül érezni magam. Leginkább az zavar, hogy itt van Cissy, akiről eddig nem is hallottam, ráadásul nem hat rá a varázs, amivel a többi lányt oly könnyedén elbűvölöm, sőt, még be is szólogat. Mikor ezeket végiggondolom, már csupán egyetlen cél lebeg a szemem előtt: mindenáron ágyba kell vinnem őt is. Egyrészt, már kezdem unni a sok naiv csajt, túl könnyű őket levenni a lábukról, s aztán túl nehéz megszabadulni tőlük. Másrészt, szeretem a kihívásokat, s nem tűnik könnyű feladatnak elérni, hogy Cissy ágyba bújjon velem. Mikor tánc közben közel húzom magamhoz, látom, hogy habozik, s elégedettséggel tölt el, hogy sikerült egy pillanatra kizökkentenem, habár nem is tart sokáig. Mikor befejezi a mondatot, egy pillanatra elkomorul az arcom; egómra óriási csapást mért ez a mondat, viszont hamar sikerül visszanyernem magabiztos arckifejezésem.
- Mégis, ki lehet nálam jobb, ki lehetne itt helyettem? – Kérdezem tőle. Hangomból tisztán kihallatszik a kíváncsiság, érdekel, hogy ki más lehetne itt, ha nem én? Igazából el tudom képzelni, hogy az apjától kezdve, bárkinek jobban örülne, mint nekem, lehet, hogy valójában ő apuci kedvence, s nem egy bulis csaj, az viszont biztos, hogy érdekes, s behálózni is érdekes lesz, merthogy abban biztos vagyok, hogy ágyba viszem, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy nemet mondjon nekem. Gondolatmenetemet az szakítja félbe, hogy kibújik a karjaim közül, s a démon után megy. Pár pillanattal később én is követem, bár kicsit kábán, még egy csaj sem hagyott csak úgy ott. Miután megállítom, s elmondom neki, hogy mit csináljon, bevetem magam a tömegbe, de még mielőtt messze kerülhetnék utánam szól, aminek cseppet sem örülök, nem véletlenül suttogtam az imént. Az kell most a legkevésbé, hogy egy démon meghalljon valamit és a buli idő előtt vegye kezdetét. Gyorsan előkapom az irónomat és menetközbe felidézem a Mendelin vonalait, majd úgy döntök, a Gyorsaság rúnát is mellé rajzolom. Egy pillanatra felszisszenek, mikor az irón a bőrömhöz ér, majd elkezdem felrajzolni a két rúnát. Szinte biztos vagyok benne, hogy most erre is szükség lesz, gyorsan kell majd cselekednem. Miután végzek a démonnal, próbálom megnyugtatni a lányt, s a testemmel takarom, így próbálva védeni. Sokan jönnek erre, a legtöbb démon, viszont valaki csak azért, mert kíváncsi arra, hogy mi történik, aminek örülök, ha körül állnak minket, akkor legalább egy kicsit hátráltatják a közeledő démonokat, időt adva ezzel arra, hogy elintézzük azokat, akik előbb értek ide. Az első pár démon meggyőz arról, hogy teljesen felesleges volt felrajzolni a Gyorsaság rúnát, nem jelentenek akkora kihívást mint hittem, s ez némiképp lelomboz. Hozzám viszont kevesebb démon jut el, a nagyja Cissyre jut, s úgy tűnik, felül fognak rajta kerekedni. Ezt támasztja alá a mondat is, mely elhagyja száját, de nem tudok vele semmit sem kezdeni jelenleg. A lányt nem hagyhatom csak úgy itt, nem tudná megvédeni magát. Sajnos nincs belőlem kettő se, mondjuk az már túl jó lenne a világnak... Néha aggódva felé pillantok, mikor van egy kis időm, s megállapítom, hogy a démonok kezdenek lassan felülkerekedni rajta, ami semmiképpen sem jó, mert akkor arra az oldalra is figyelnem kell, ráadásul valahogy őt is meg kell védenem ha földre kerül és hiába vagyok tökéletes, nem vagyok benne biztos, hogy ez menne. Ha a démonok nem térnének vissza a saját dimenziójukba, miután fizikailag meghalnak, egész biztos, hogy mindkettőnk előtt hullahegyek hevernének. A szemem sarkából látom, hogy ketten közelednek Cissy felé, s gyorsan levágok egy újabb démont, ami vörösen izzva tűnik el, majd felé fordulok, de csak az utolsó pillanatban és már csak annyit látok, hogy az egyik az oldalába mar, ő pedig felnyög.
- Cissy! - Kiáltok fel, s ösztönösen felé kapok, egy pillanatra megfeledkezve a felém közeledő démonokról. Csak akkor foglalkozok velük újra, amikor a  szemem sarkából megpillantok egyet, amelyik túl közel került, majd gyorsan átdöföm rajta a pengémet, hogy aztán ismét Cissy felé forduljak. Látszólag nem tervezi, hogy abbahagyja a harcot, s ez kissé aggaszt, nem hiszem, hogy sokáig fogja még bírni.
- Gyere hátra! - Szólok oda neki és ha nem teszi meg, akkor óvatosan eltolom, hogy átvegyem a helyét.
- Vigyázz a lányra, én foglalkozok ezekkel! - Mondom neki, majd a démonok felé fordulok, akik jóval többen vannak, mint a lány közelében. Arcomra gyilkos mosoly szökik, miután meggyőződök róla, hogy itt sokkal többet öldökölhetek, majd villámsebesen vetem magam a démonok közé, igyekezve Cissyék közelében maradni. Kardom villámsebesen szeli a levegőt, miközben úgy lépkedek a démonok között, mintha egy előre begyakorolt táncot járnék. A démonok hamar fogynak, de úgy tűnik a lelkesedésük nem csökken, továbbra is kitartóan támadnak, nem mintha sokat érnének el. Mikor Cissyre pillantok, úgy tűnik még bírja, ennek ellenére gyorsan levágom az utolsó démont is, majd besegítek neki, ha még maradt.
- Várj, segítek. - Mondom neki, miután az utolsó démon is eltűnik, majd óvatosan a földre fektetem, hogy felrajzolhassak neki egy Iratzé.. Veszek egy mély levegőt, majd hozzákezdek a rúna felrajzolásához, bár tisztában vagyok vele, hogy a sebet nem fogja begyógyítani, így hamar az Intézetbe kell majd vinni. A lámpák pont mögöttem vannak, így csak árnyék vetül Cissyre, semmi fény, ami megnehezíti a dolgom. A zsebemből közben előhalászom az irónom, majd óvatosan nekikezdek az Iratzéhoz, lassan rajzolva fel a vonalait. Időközben teljesen megfeledkezek a lányról, fontossabbnak tartom azt, hogy Cissy jól van-e.

XXX   || zene || note   ||





A hozzászólást Eric Fox összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 01, 2017 9:53 pm-kor.



Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Tartózkodási hely :
•• new york

Csatlakozás ideje :
2016. Jul. 12.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Pént. Dec. 23, 2016 12:32 pm Cissy Parker

to Eric & Kim

Szemet forgatva reagálok arra amikor meglengeti a papír fecnit az orrom előtt és gúnyosan elnevetem picit magamat. - És akkor még ők sírnak, hogy ott hagyod őket. Kinek kell egy olyan csaj aki ennyire könnyen megkapható. Szánalmas. - mondom miközben a mondatom vége felé az imént elsétált pincér csajra siklik a tekintetem. Félreértés ne essék, egyáltalán nem vagyok rá féltékeny, hiszen Eric engem teljes mértékben hidegen hagy, nem véletlenül nem örültem annak amikor megtudtam, hogy vele kell jönnöm ide, hiszen meg van róla a szerintem teljes mértékben jogos és igaz véleményem. Egy beképzelt, öntelt seggfejnek tartom akinek az az életcélja, hogy minél több csajt letudjon fektetni, aztán másnap se szó, se beszéd ott hagyja őket. Annyira szánalmas amit művel, de az ott hagyott csajokat sem sajnálom, hiszen ők dőltek be neki, ők mentek bele a kis hülye játékába. Nekem sikerült elég fiatalon megtanulnom azt, hogy jobb, ha inkább nem bízok meg senkiben, minthogy inkább folyamatosan bántsanak engem. Egyedül Dylanben bízom, a szerelmemmé nőtte ki magát akiért mindent megtennék.
Amikor ismételten meghallom a hangját, szemeibe nézek. - Micsoda? Naiv? Hát bocs, én nem dőlök be a kis trükkjeidnek, engem nem tudsz levenni a lábamról egy szép mosollyal és bókkal. - mondom komoly hangnemben, miközben arcomon látható a gúnyos mosoly. Nem is tagadom, hogy nem kedvelem őt, de most muszáj elviselnem őt, elviselnünk egymást, hiszen a küldetést akkor tudjuk sikeresen véghez vinni, ha össze fogunk és mindent jól csinálunk, és ezért félre kell tennem a nézeteltéréseimet.
Pár pillanatig nem tudok válaszolni neki, hiszen engem is meglep, hogy teljesen közel húzott az imént magához. Nem, nem jön be nekem, pont ezért is zavar az, hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz.
- De, élvezem, mert táncolni szeretek, de még jobb lenne, ha nem veled lennék itt. - mondom gunyorosan, majd nem is törődve vele hagyom ott és követem a démont. Kapva kaptam az alkalmon bevallom, hogy kicsit távolabb kerülhetek tőle és ki is élvezem a kettőnk közti távolságot, bár tény és való, hogy most már minden figyelmemet a küldetésre és a démonra kéne irányítanom, és nem Ericre.
- Hé, a rúna! - mondom még akkor amikor kellő távolság van köztünk és a démon közt, majd megragadom Eric karját, mielőtt még ott hagyna. Arra inkább nem reagálok, hogy megállított. Most komolyan, azt hiszi, hogy nem tudnék elbánni egy démonnal? Oh, dehogynem.
Félretéve ezeket a gondolatokat, veszem elő az irónomat a zsebemből és felrajzolom a kezemre a rúnát, harcolni még is jobb úgy, hogy a mondének nem látnak minket. Majd mikor ezzel végeztem előveszem a szeráfpengémet és hagyom Ericet elmenni, de mikor látom, hogy egyre több démon közeledik hozzánk, ösztönösen lépek hátrébb egy lépést, megnövelve a köztük és köztem lévő távolságot.
- Eric! - kiáltok hátra. - Ennyivel nem bírok el egyedül! - mondom, de gondolkoznom nincs időm immáron, mert jó pár démon támadásba lendült. Egész sokat megöltem, magam is meglepődtem, hogy milyen jó ösztöneim vannak, de amikor kettő démon támadott rám egyszerre akkor kifogott rajtam a kialakult szituáció.
Felnyögök amikor erősen belemar a démon a derekamba, én pedig szinte rögtön lesújtok rá a szeráfpengémmel, a kezemmel pedig lefogom a sebet, de érzem ahogyan a kézfejemet elkezdi átjárni a vér. Érzem ahogy a testemben szétárad a démon méreg, de nem foglalkozok vele, csak harcolok tovább.


Ƹ̵̡ aww Ƹ̵̡ chandelier Ƹ̵̡ xxx Ƹ̵̡ ©








you are strong, kind, and adaptable. Constantly moving forward, you change with the times and you don't get caught up in the past. You have a nurturing soul that shows compassion to outcasts and the less fortunate.


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Pént. Dec. 23, 2016 11:52 am ➹ Vendég
Cissy & Eric & Kimmy
dancing does make me whole

Miközben a nő erősen szorítja a karom, rengeteg minden átszalad az agyamon. Elsőként a szerveim épségéért kezdek aggódni, hiszen fiatal vagyok, egészséges a szervezetem, AB-s a vércsoportom, illetve a génjeim is jók. Erről az is beugrik, hogy lehet nem csak a szerveimet, de mindenestül szeretnének engem, annyi rémtörténetet hallani emberkereskedőkről. Amúgy sem maradt senkim, aki kerestessen. Majd a szüleim sorsára jutok, a bátyám is megkönnyebbülhet, hogy nem kell engem pesztrálnia. Vonzó sorsnak tűnik az eltűnés jelen pillanatban, de az utána történő elképzelhetetlen borzalmak kiakasztanak. Mire gondoltam, egyedül bejövök egy ilyen baljósnak tűnő szórakozóhelyre és majd nem történik semmi baj? Átkozom a percet, amikor belementem, hogy itt találkozzunk este a többiekkel, és azt a percet is, amikor visszafordultam és betettem a lábam az épületbe. Tizenhat éves vagyok, az Isten szerelmére, ezt most jól elszúrtam! Még nem akarok meghalni!
Megpróbálom kirántani a karom az idegen nő szorításából, de nem enged, szinte emberfeletti erővel tartja stabilan az én vékonyka végtagomat, esélyem sincs kiszabadulni. Minden porcikám menekülőre fogná legszívesebben, a kijárat felé húz a szívem, ám azonban még csak lestoppolni sem tudom magamat, a nő egyenletesen húz ki a tömegből, meg sem tudom zavarni őt. Most vagy én vagyok húsz kiló, vagy ez a nő erős abnormálisan… Legutoljára negyvenkilenc kilót mutatott a mérleg, mikor ráálltam, szóval semmi jó nem vár rám.
Kiáltani kezdek, de a hangom elveszik a zenében, nem jut messzire, a ritmus, ami az előbb jótékonyan végigfolyt engem, most fojtóan nehezedik rám. Hogyan élvezhettem ezt a dalt az imént, mikor most bántja a fülem, diszharmonikus hangjai magával ragadják az én sikoltásaimat? A körülöttem táncolók csak ráncolódó homlokkal néznek rám, más reakciót nem kapok. Azt is csak azért, mert vergődöm a nő mellett.
Szerencsémre, vagy ki tudja, megjelenik a semmiből a kapucnis fiú és leszúrja a nőt, csak így, egyszerűen. Egy velőtrázó sikoly hagyja el a torkom, de a hangos zene mellett alig hangzik többnek, mint egy izgatott kiscsaj visításának. A pánik jegesen száguldozik végig az ereimen, nem értem, mi történik, mi oka volt azonnal, a tánctér közepén megölni ezt a nőt, akkor is, ha emberkereskedő. Ilyen fiatalon kommandós lenne, vagy álruhás rendőr, vagy micsoda? Zavaromban el is felejtettem, hogy menekülni szerettem volna.
Egyre több rosszarcú ember közeledik felénk, és a srác közel hajolva hozzám igyekszik megnyugtatni, hogy megvéd. Halványan bólintok, másra nem vagyok képes. Megvéd, de mitől? Mitől kell félnem, a nézelődőktől, hiszen most ölt meg egy embert! Elém áll, így beszorítva engem egy kisebb, de valóban védettebb helyre, azonban nem vagyok benne biztos, hogy biztonságban is vagyok.
Code by Silver Lungs






Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Csüt. Dec. 22, 2016 11:49 pm ➹ Vendég
Cissy & Kym & Eric

Kérdésemre hamar választ kapok, de nem nagyon tetszik az, amit mond. Egyértelműen arra céloz, hogy szerinte drogozni szoktam, holott ebbe semmi igazság sincs. Egyszer próbáltam, aztán meztelenül ébredtem egy kocsi tetején, valami lepukkant környéken, és fogalmam sem volt róla, hogy hogyan kerültem oda, ez az élmény pedig elvette a kedvemet attól, hogy újra szívjak valamit. Így visszaemlékezve elég vicces volt, vagy tízen voltunk a környéken ugyan így, s mindenkit körülvettek a hajléktalanok, jókat nevetve. Ami azt illeti, lehet, hogy meg kellett volna kérdezni őket, hogy mi történt, hogy  mit keresek itt, de akkor jobban esett elküldeni őket a francba. A gondolat mosolyt csal arcomra, de gyorsan eltüntetem, mielőtt bárki megláthatná. Ez most pont nem az a hely, ahol ilyenekre kéne gondolnom, habár számomra nincs lehetetlen és a leglehetetlenebb helyzetekben is tudok gondolni mindenfélére. A pincércsaj mosolyogva tér vissza, kezében van az ital, s úgy tűnik valami papírt is hozzácsapott. Nem hiszem, hogy számla lenne, inkább a száma lehet, bár gőzöm sincs, hogy minek adná ide. Biztos, hogy nem fogom felhívni, de ő valószínűleg másban reménykedik. A fecnivel együtt veszem ki kezéből a poharat, s rávillantom mosolyom, de ő csak szégyenlősen elfordul és elsiet. Nem éppen erre számította, de nem foglalkoztat különösebben, inkább számhoz emelem a poharat, s egyetlen húzásra kiiszom a benne lévő italt, majd megnézem, hogy mi van a papírfecnin. Miközben megállapítom, hogy igazam volt és a csaj száma áll rajta Cissy megszólal, és hallhatóan jól szórakozik. Nem tudom, mire fel ez a nagy jókedv, viszont amit eddig megtudtam róla, az az, hogy nagyon gyorsan változik a hangulata, így különösebben nem lep meg a dolog. Az meglepőbb, hogy eddig nem ismertem, én se most jöttem az Intézetbe. Az ilyen csajokat általában az első héten megfektetem, de... Nem hiszem, hogy nála összejött volna. Hirtelen észbe kapok, hogy túl sokáig tartottam bent a levegőt és nem válaszoltam még neki. Ismét előveszem mosolyom, s meglengetem a csaj számát a szeme előtt.
- Tehetségem van hozzá. - Mondom, miközben reménykedek benne, hogy nem vette észre a pár másodperces késést.
- Kár, hogy te nem vagy az... - Teszem hozzá kicsivel később, válaszolva az utolsó mondatára. Nem várom meg, hogy mit válaszol, ismét ráfogok a csípőjére, s az imént felfedezett lány felé kezdem vezetni.
- Nah, valld be, hogy élvezed... - Mondom, s szememben tűz csillan. Szerencsére nem nehezíti meg a dolgomat azzal, hogy megpróbál kiszabadulni, így viszonylag még gyorsan is haladunk, már amennyire a tömeg engedi, viszont még mindig nem vagyunk elég közel a közbelépéshez, mikor valaki megragadja a karját, s elkezdi kifelé vezetni. Kissé furcsállom, hogy nem próbál meg rögtön ellenállni, biztos, azt hiszi, hogy az egyik barátja az, vagy valami. Cissy rögtön kibújik a karjaim közül, miközben elmondja, hogy szerinte megtaláltuk a démont, s ez egy kicsit csalódottsággal tölt el. Úgy őszintén szólva még elbírtam volna viselni pár percig azt, hogy szinte csak a ruha van köztünk, meg egy kicsit az egómnak is fájt, hogy olyan gyorsan szabadult ki, mintha rabságban lett volna. Nem indulok rögtön utána, előbb fel kell dolgoznom ezt, majd gyorsan utána indulok, mielőtt a tömeg elzárná az utamat. Nem telik sok időbe, hogy felzárkózzak mellé, s óvatosan elkezdem követni a lányt, meg a nőt, aki próbál kijjebb kerülni, s közben magával ragadni a lányt. Kezem a pulcsim ujjába csúztatom, s erősen megmarkolom a szeráf penge markolatát, mely mindvégig itt bújt meg. Mikor már úgy gondolom, eléggé kint vagyunk a tömegből, egyik kezem ráteszem Cissy vállára, s nem engedem, hogy tovább menjen.
- Én megkerülöm, te figyelj a többi démonra. - Súgom a fülébe, egészen közel hajolva hozzá. Utána rögtön megindulok, most már jóval gyorsabban, egyáltalán nem törődve azzal, hogy észrevesz-e a démon, vagy sem. Úgy nézem, nem nagyon foglalkozik azzal, ami körülötte folyik, ez pedig segít abban, hogy sikerüljön elé kerülnöm. Hirtelen rántom elő a pengét, s mielőtt a démon bármit reagálhatna lesújtok rá, ezzel elszabadítva a káoszt a klubban. Több lényt is látok közeledni, de nem mindegyik démon, némelyek csak nézni jönnek a lassan kialakuló harcot.
- Nyugi, megvédelek. - Mondom a kis csajnak, a lehető legmegnyugtatóbb hangomon, majd eléállok, mintha csak el akarnám takarni őt a démonok elől, hátha így nem veszik észre.

XXX   || zene || note   ||





A hozzászólást Eric Fox összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 01, 2017 9:55 pm-kor.



Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Tartózkodási hely :
•• new york

Csatlakozás ideje :
2016. Jul. 12.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Kedd Dec. 20, 2016 8:31 pm Cissy Parker

to Eric & Kim

- Egyesekkel ellentétben nekem nem szokásom drogozni. - jegyzem meg epésen, amikor hitetlenkedve néz rám az ötletem hallatán és csak annyit képes kérdezni, hogy szívtam-e valamit. Oké, az alkoholt kedvelem, de nem vagyok alkesz, félreértés ne essék, csak úgy értem, hogy a bulikban nem vetem meg a piát, szeretek inni és jól is bírom a pia hatását, ugyan is eléggé nehezen tud a fejembe szállni, így hát részeg sem voltam még igazán, bár nem mintha nagyon vágynék rá.
Nagyon szeretek táncolni, imádom érezni ahogyan a zene ritmusa átjárja az egész testemet és elkezdek mozogni szinte a zenével együtt.
A zene mindig is részese volt az életemnek, hiszen amikor apa bántotta Jake-t akkor mindig hangosan zenét hallgattam, úgy téve, mintha ezzel kizárhatnám azt a szörnyűséget ami kint történik, az ajtón túl, de ezzel csupán csak a saját lelkemet próbáltam nyugtatni, nagyon is tudtam, hogy mi történik.
Ahogy eszembe jutnak az emlékek, már nem torpanok meg és nem kerít hatalmába a sírógörcs, szép lassan sikerül túllépnem azon amit a saját apám művelt le velem, sikerült jó barátokkal körbe vennem magamat akikre számíthatok, és így nem török össze annyira amikor valami rossz történik, mert ők nem hagyják, hogy ismételten olyan óriási letargiába zuhanjak, mint amiből nemrégiben sikerült kimásznom olyan jól.
- Ezt nem hiszem el! - mondom nevetve, figyelve ahogyan távozik tőlünk a pincér csaj. - Hogyan tudod egyetlen mosolyoddal levenni a csajokat a lábukról? Egyesek túl naivak. - habár harcolok, de attól még nem tartom magamat fiús lánynak, ugyan úgy meg vannak a csajos szokásaim, viszont leszámítva a legtöbb lányt: én ismerem legalább hallásból Ericet olyan szinten, hogy tudjam mindez egy olyan színjáték, melynek a fénypontja a szex. Minden kedves szavával azt akarja elérni, hogy a lányt az ágyba vihesse.
Ahogyan óvatosan elkezd a csípőmnél fogva hátrébb terelgetni, úgy lépek én is, úgy téve, mintha csak a tánc része lenne mindez. Pont akkor nézek hátra a vállam fölött amikor látom, hogy a fiatal lányt karon ragadja valaki és elkezdi kivezetni a tömegből.
- Azt hiszem megtaláltuk a démonunkat. - mondom és kibújok Eric karjai közül, majd elkezdem követni őket, alig észrevehetően.


Ƹ̵̡ aww Ƹ̵̡ bring me back to life Ƹ̵̡ xxx Ƹ̵̡ ©








you are strong, kind, and adaptable. Constantly moving forward, you change with the times and you don't get caught up in the past. You have a nurturing soul that shows compassion to outcasts and the less fortunate.


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Hétf. Dec. 19, 2016 11:56 pm ➹ Vendég
Cissy & Eric & Kimmy
dancing does make me whole

Sosem jártam még igazi klubban. A régi sulibulik nem számítanak, a házibulik meg teljesen más kategóriába esnek, szóval elmondhatom magamról, hogy a klub-szüzességemet is sikerült elveszítenem. Érdekes élmény, az biztos. Az alkohol szag nem idegen számomra, a volt legjobb barátnőm fiúja rendezett néhány alkalommal házibuli, ahol szüleinek ajándékba kapott borkészletéből, és hatalmas hordókból ittuk a söröket. Nem sikerült még sosem lerészegednem, nem ízlett az alkohol annyira, hogy nagyobb mennyiséggel igyak belőle, csupán pirosló orcákat tudtam varázsolni magamra. Az illat azonban mélyen bevésődött elmémben, ahogyan a közel két méteres, két ajtósszekrényre hasonlító fiúk vad futkorászása, üvöltözése, hányásának szaga is.  Nem feltétlenül kellemes emlék.
Igazán a sulibulik sem arról szóltak, hogy engedd el magad, táncolj, ne foglalkozz semmivel, hanem a dominanciáról, a klikkek közti rivalizálásról. Ki milyen öltözékben érkezett, ki mivel jött, ki kivel jött, ki kivel táncol, ki meri megbolondítani az italokat, amely persze sosem jött össze eddig. Senkinek nem volt kedve önfeledten táncolni a bugyuta, tanárbiztos One Direction és miegymás pop slágerekre a büdös, izzadtságtól bűzlő tornateremben.
Most végre azt érzem egy hosszú idő óta, hogy élek. Idiótán hangozhat, tudom, de ahogyan a fények cikáznak a testeken, ahogyan a zene körülölel, mint egy selyem takaró, ringat, mint egy gondoskodó anya, nem félek semmitől. Itt mindenki a szórakozásért jött, ők is belemerülnek a táncba, az ismerkedésbe, és végre nem a gyerekes osztálytársaim vesznek körül, hanem idegenek, érett felnőttek. Páran elég érdekes alakok, van itt mindenféle arc. Egészen a harmincas éveit taposható férfiak, bár a korukat nehezen állapítom meg távolról, hiszen arcát megannyi piercing díszíti. Vannak itt erősen kifestett, magas, vékony lányok, akik csapatostul rontanak a hasonló paraméterekkel rendelkező fiúfalkáknak, hogy együtt dörgölőzzenek a tánctér közepén. Még ez sem zavar engem, amíg valaki nem akar hozzám simulni, addig maradok és élvezem a zenét, talán be is dobok valami italt.
A fiú és a lány, akiket az előbb kiszúrtam, most már táncolnak. Jól sejtettem, talán éppen egy randin vannak, bár én nem ezt a helyszínt választanám egy romantikus estéhez, de én ugyebár még csak tizenhat éves vagyok, mit tudhatok én a felnőttek dolgáról? Felnőttek… Nem sokkal idősebbek nálam. Igaz, ők biztosan nem kamuszemélyivel osontak be.
Azon tűnődöm tánc közben, vajon két lábbal rúgnának-e ki, ha rendelnék egy alkoholos italt. Lehet, hogy a kidobót nem érdekelte, hogy nem tűnök huszonegy évesnek, de a pultnál csak feltűnést kelt a tizenkét éves arcom. Tisztában vagyok, hogy babapofim van, és ennek meg van a maga szépsége, meg az átka is. Mondjuk, ez. Végül leteszek erről a gondolatról, a táncoló tömeg belsejébe hullámzom, egyre közelebb a tömeghez. Sötét ruhába öltözött emberek sokaságában vagyok, férfiak, nők, fiatalabbak, idősebbek is vannak itt. Még több ember árad be az épületbe, olyan, mintha középen egy hatalmas feketelyuk szívná be az embereket. Ez egy elég divatos szórakozóhely lehet.
Valaki megragadja a karomat, nem olyan erősen, de erélyesen. Először nem is esik le, hogy egyedül vagyok, nem kéne senkinek sem fogdosnia, így a tömeg sűrűjéből kifelé vezet a kéz tánc közben pár pillanatig. Sodródom az árral, megyek kijjebb, a figurával egy ritmusra táncolok. Nem kell sok idő, mire észbe kapok, hogy hoppá! Én nem ismerem ezt a személyt. Megpróbálok lestoppolni, nem mozdulni, de a táncoló emberekből álló, állandóan hullámzó masszában nehéz egy stabil pontot találni. Ráemelem a tekintetem az idegenre, aki fogja a karomat. Egy nálam tíz centivel magasabb, olyan 170 centiméteres nő lehet, fekete, hosszú haja eltakarja az arca egy részét, pusztán erősen sminkelt bal szemét látom, meg a barnára mázolt ajkait. Ördögien rám mosolyog, biztat, hogy folytassuk a közös vonaglást. Fekete magassarkújának koppanását a fülsiketítő zene mellett is hallom, vagy inkább érzem, de fekete nadrágjával és pólójával nem lóg ki annyira a hely közönségéből. Egyedül az elvetemült arca az, ami okot ad némi félelemre.
Code by Silver Lungs






Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Vas. Dec. 18, 2016 8:08 pm ➹ Vendég
Cissy & Kym & Eric

Miközben nézelődök egy pillanatra Cissyre ugrik a tekintetem, s úgy látom, mintha halványan mosolyogna, bár a gyér világítás nem elég hozzá, hogy olyan biztos legyek ebben, ráadásul nem is tudok vele nagyon mit kezdeni. Az már az elején feltűnt, hogy nem tettem rá valami jó benyomást, pedig ez a rámenős stílus a legtöbb csajnál bejön, de nála úgy tűnik nem, úgyhogy ha mosolyog is, akkor biztos nem miattam, úgy pedig, hogy szinte semmit sem tudok róla, nem tudom hová tenni, így nem éri meg különösebben foglalkoznom vele, úgysem fogok rájönni, hogy miért van. Továbbra is magabiztosan mosolygok, s arcomról akkor sem fagy le a mosoly, mikor egy gúnyos megjegyzést tesz, s leemeli kezemet a válláról.
- Ch, hidd el, sokan cserélnének veled. – Válaszolom neki, sértődöttséget színlelve. Ahogy lassan beljebb érünk, megcsap az alkohol és az izzadság keverékének bűze, ami a legtöbb clubban megtalálható. Ha először lennék itt biztos, hogy nem lenne kellemes, de így, hogy egész gyakran járok ide, már annyira nem zavar.
- Szia, édes! Hoznál egy italt? Valami erőset ! – Szólok oda az egyik pincérszerűségnek, vagy tudom is én, hogy mik vannak itt, mire az szégyenlősen elmosolyodik és elsiet. Nem foglalkozok vele többet, hátammal az egyik oszlopot támasztom, így szemlélve a táncoló tömeget. Csak fél füllel figyelek Cissyre amikor beszél, de így is feltűnik hangjában az önfeledtség, ami meglep. Eddig nem úgy tűnt, hogy nagyon örül annak, hogy itt van, most pedig olyan, mintha csak arra vágyott volna, hogy ide jöjjön.
- Szívtál valamit? – Teszem fel a kérdést, mintha csak próbálnék tréfálkozni, ám hangomból kicseng az értetlenség, amit egy mosollyal próbálok leplezni. Így végig gondolva fura lehet az összkép; mosolyom mellé értetlenség társul, ami nem éppen egy megszokott kombináció, nálam meg végképp nem. Miután végig gondolom, hogy mit mondott be kell látnom, hogy igaza van.
- Akkor táncoljunk. – Hangomba ismét visszatér a magabiztosság, az értetlenség teljesen eltűnik belőle. Ismét megvillantom mosolyom, majd hirtelen kiegyenesedek, aztán egészen közel lépek hozzá, s ráfogok a csípőjére, majd elkezdek táncolni, vagy legalábbis valami olyasmit csinálni. Nem telik el sok idő és látom közeledni a csajt, akitől italt kértem. Mikor hozzám ér kiveszem kezéből a poharat és fenékig kiiszom a tartalmát, meg se nézve, hogy mi az, ki tudja mit keverhettek bele, bár bízom benne, hogy a csaj nem akar velem kibaszni.
- Kösz, bébi. – Azzal visszanyomom a kezébe a poharat, s rá is rávillantom mosolyom, mire ő csak sarkon fordul és elmegy. Visszafordulok Cissy felé, de nem nézek rá, hanem a mögötte táncolókat figyelem. Miközben próbálok olyat találni, aki csak egy kicsit is gyanúsan viselkedik, szemet szúr egy fiatalabb lány, aki valahogy nem illik a tömegbe. Nem esik le rögtön, de így is csak pár másodpercbe telik, mire rájövök, hogy ez az a csaj, aki nekem jött a bejáratnál. Ott nem nagyon néztem meg magamnak, így csak most veszem észre, hogy elég fiatal még, ráadásul úgy tűnik, hogy mondén. Lassan kezd megfogalmazódni fejemben egy terv, méghozzá a lányra alapozva. Mi lehetne jobb célpont egy démonnak egy fiatal mondén lánynál? Szinte biztos vagyok benne, hogy előbb utóbb a démonnak is szemet fog szúrni, sőt, már lehet, hogy a közelében van valahol, ezért elkezdem a körülötte táncolókat fürkészni, miközben Cissyt próbálom egy kicsit közelebb vezetni, hogyha közbe kell lépni, ne kelljen átvágni annyi mindenkin. Kezem továbbra is csípőjén pihentetem, feltéve, hogy nem próbálta lerázni magáról kezeimet ismét. Miközben próbálok szépen lassan közelebb jutni, a tömeget fürkészem a lány körül, nehogy a démon hamarabb csapjon le, minthogy elég közel kerüljek. Az biztos, hogy ha valami rosszul sül el, akkor jó sok álmatlan éjszakám lesz.

XXX   || zene || note   ||





A hozzászólást Eric Fox összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 01, 2017 9:56 pm-kor.



Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Tartózkodási hely :
•• new york

Csatlakozás ideje :
2016. Jul. 12.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Szomb. Dec. 17, 2016 8:55 pm Cissy Parker

to Eric & Kim

Örülök annak, hogy végre a "fejesek" kiküldtek engem terepre, méghozzá egy komolyabb küldetésre, egy szórakozóhelyre kell menni, bár abban még a vezetők sem voltak biztosak, hogy milyen démont kell keresnünk, de szerintük ráfogunk jönni, ha meglátjuk. Eric legalábbis. Jah hát igen, ha már végre kiélvezném azt, hogy elmehetek életem első komolyabb bevetésére, akkor egy beképzelt, önjelölt sztárfiúcskával lettem párba téve, hát fenséges nemde? Már csak ez kellett nekem, hogy egy beképzelt sráccal menjek egy klubba.
[center]Ƹ̵̡ Ƹ̵̡ Ƹ̵̡ [/center]
Amikor este belépnük a klubba, halvány mosoly szökik az arcomra, beljebb lépek, a fények homályosan világítanak be, így nem tudom, hogy mennyire tánik fel a mellettem lévő srácnak a boldog mosolyom. Igen, eszembe jutott az amikor besokalltam, amikor eljöttem egyik este, hogy kiengedjem a fáradt gőzt, hogy tudjak egy jót bulizni, és akkor találkoztam össze Dylannal. Itt borította rám a piáját és kezdte el már-már kínosan törölgetni a felsőmről az italát, én pedig ahelyett, hogy elküldtem volna őt melegebb éghajlatra, csak elnevettem magamat. Nem tudtam mást csak nevetni, aztán a dolgok gyorsan követték egymást, részegek voltunk mindketten, csókolóztunk, számot cseréltünk, aztán máskor is találkoztunk, és hát kikötöttünk ott ahol most vagyunk: egymás mellett. Boldog vagyok vele és örülök, hogy akkor este egymásnak ütköztünk. Nem tudom, hogy melyikünk ment neki a másiknak, de nem is hiszem, hogy nagyon számítana.
- Persze, minden lány álma, hogy az estéjét veled töltse. - mondom neki gúnyosan mosolyogva mikor mellé lépek, de a kezét leemelem a vállamról. Ilyen bensőséges viszonyunk nincs, alig beszéltünk eddig vagy 5 szót, és szerintem ezzel sokat is mondok. nem ismerjük egymást, nem tudjuk a másik múltját és ez így is van jól.
- Táncoljunk. - mondom önfeledten. Mitagadás, vonz a táncparkett, a zene, az italok, küldetés közben is lehet jól szórakozni. - Ha itt állunk nem fogjuk észrevenni, és a környezetbe is jobban bevegyülnénk, ha úgy viselkednénk, mint a többiek. - mondom miközben körbe nézek és a táncoló embereket vizslatom.
Majd megpillantok egy szokatlanul fiatal lányt, akinek nem hiszem, hogy itt lenne a helye, veszélyes itt lenni, főleg, mert még gyerek.

Ƹ̵̡ lesz ez jobb is Ƹ̵̡ bring me back to life Ƹ̵̡ xxx Ƹ̵̡ ©








you are strong, kind, and adaptable. Constantly moving forward, you change with the times and you don't get caught up in the past. You have a nurturing soul that shows compassion to outcasts and the less fortunate.


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Kedd Dec. 13, 2016 9:27 pm ➹ Vendég
Cissy & Eric & Kimmy
dancing does make me whole

Egy klub előtt toporgok, ahová a barátaim irányítottak el. Nem sokan ismerik New Yorkot, ahogyan én sem, így reménykedem benne, hogy jó helyre jöttem. Muszáj volt valahova eljönnöm, az életem a feje tetejére állt, egyedül a zene és atánc maradt ugyanaz. Furcsa alakok jönnek-mennek a hely előtt, de szerencsére nem tűnök ki annyira, egy fekete ruhában és egy fekete bőrkabátban vagyok, na meg persze a zsebemben lapul a hamis személyim. Enélkül be se tudnék jutni, szerencsére, az előbb említett két New yorki barátnőm ezt is elintézte nekem. Kicsit ódzkodtam tőle az elején, de ragaszkodtak hozzá, hogy eljöjjek velük. Szerintük rám fér, és az igazság az, hogy valóban jót fog tenni nekem, hogy tombolhatok egy kicsit. Túl régóta vagyok elszigetelve mindenkitől, magamba zárkóztam, és nem szabadna, tanulva a bátyám hibájából. Nem akarok olyanná válni, amilyen ő.
A többiek késnek. Idegesebben nézelődök a klub környékén, várom, hogy feltűnjenek a távolban. De senki ismerős nem érkezik.
Helyette a telefonom rezeg, és a barátnőm neve virít a képernyő közepén. Hálásan felveszem, a fülemhez emelem a készüléket. Minden jól alakulna, ha nem éppen azokat a szavakat hallanám a vonal másik végéről, amiktől picit tartottam; mégsem jönnek el. Engem kirángattak az új otthonomból, a gyászomból, csakhogy aztán itt hagyjanak a klub előtt. Fújtatok egy sort nekik, dühösen elküldöm őket egy melegebb éghajlatra, végül kinyomom a hívást. Nem szeretem, ha faképnél hagynak, én általában mindig megtartom a szavam, és ezt elvárom másoktól is. Nem értem, miért nem lehetett előbb értesíteni engem, gondolhattak volna rám is. Már megvettem ezt a kamuszemélyit, felöltöztem, kicsinosítottam magam. Mindhiába.
Hacsak… Á, nem érdekes, hülyén festenék egyedül a táncparkett közepén. Be sem engednének, ki hinné el, hogy már nagykorú vagyok? Olyan az arcom, mint egy tizenkét évesnek. Az egész egy hülye ötlet volt. Eleve halott ötlet. Marhaság.
Megfordulok, hogy hazainduljak, a magassarkú csizmám kopog a talajon, ahogyan erőteljesen sietek el. Hazamegyek, az lesz a legjobb. Ám minél távolabb kerülök a helytől, ami a Pandemónium nevet viseli, annál inkább kívánkozok be. Jó lenne elfeledni a gondjaimat, legalább egy kis időre. Á, kit érdekel, mit gondolnak majd mások?
Csinálok egy hátraarcot, és magabiztosan odasétálok a bejárathoz, előveszem a személyim és a kidobónak adom. Mosolygok egy sort, igyekszem nem idegesnek tűnni, bár minden okom meg van rá, de a hatalmas férfi meg sem nézi rendesen a kártyát, azonnal nyújtja vissza nekem, és int, hogy mehetek befelé. Nem habozok, már bent is vagyok, érzem a mellkasomban a zene lüktetését, kezd minden kiszállni a fejemből, csak a dal ritmusát érzem és értem jelenleg. Annyira megbabonázott a hely, hogy neki is megyek egy kapucnis fiúnak, de még elnézést kérni sem tudok tőle. A táncparkett tele van csupa különös alakkal, mintha egy teljesen más világba csöppentem volna, az egész varázslatos, szinte nem e világi. Jó érzés elszakadni a valóságtól. A táncparkett közepére sietek, és minden előzmény nélkül felveszem a dal lüktetését, táncolni kezdek. Régen imádtam táncolni, és elmondhatatlanul jó volt megint zenére mozogni. Könnyebb lesz az ember lelke valahogyan, ha táncol.
A szemem sarkából kiszúrtam a fiút, akinek nekimentem az imént, halványan rámosolyogok, teljesen véletlenül, csak ösztönös reakció. Nem akarok tőle semmit, hiszen egy lánnyal van, aki ott áll mellette. Gyorsan hátat is fordítok, de biztos vagyok benne, hogy a fiú észrevett, nagyon kínosan érzem magam miatta. Mintha nem szabadott volna kiszúrnom őket, talán nem akarnak feltűnést kelteni. Ezek persze csupán az én tévképzeteim, azt se tudom, miket beszélek magamban. Nem is szabadna másra koncentrálnom, csak a ritmusra, amelyre ringatom a testem.
Code by Silver Lungs






Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Szomb. Dec. 10, 2016 11:17 pm ➹ Vendég
Cissy & Kym & Eric

A kinti hideg után jó érzés belépni a jóval melegebb Pandemonium clubba. Egyáltalán nem öltöztem melegen, csak kedvenc fekete pulcsim véd valamelyest a hidegtől, kezeim is ennek a zsebeiben nyugtatom, nehogy elzsibbadjanak, füleimet pulcsim kapucnijával védem. Nem mintha ne tudnám elviselni a hideget, de idebent azért mégiscsak jobb.
- Tudom, hogy csak arra vágytál, hogy velem dolgozhass... - Mondom egy csábos mosoly kíséretében Cissynek, majd lassan átkarolom. Valahogy nem hiszem, hogy túl sokáig tűrné ezt, így ha nem rázza le magáról rögtön a kezemet, akkor magam veszem el, s dugom vissza zsebembe. Egóm továbbra is határtalan, az után a kis sérelem után is, amit azon a bizonyos estén sikerült elszenvednie, így nem jelent nagy gondot ilyen magabiztosnak lennem. Mielőtt ismét sikerülne elmerengenem azon, hogy miért is hibáztathatom magam az akkor történtek miatt, valaki figyelmetlenül nekem jön. Szavakra nem méltatom, csupán megvető pillantásom nyeri meg.
- Ideje lenne szétnézni. - Fordulok vissza Cissy felé. Arcom visszanyeri magabiztosságát, a megvetés eltűnik róla. Nem várom meg a válaszát rögtön elindulok befelé, miközben hátrahajtom kapucnimat, s jó erősen megfogom kezét, hogy ne tudja kiszabadítani és a táncparkett felé vezetem.
- Ott tudunk a legkönnyebben elvegyülni. - Magyarázom neki, hátha ezek után felhagy azzal, hogy megpróbáljon kiszabadulni, ha egyáltalán próbálkozik. Lassan megyek csak, hogy út közben szét tudjak nézni, figyelve a gyanús alakokat, bár biztos vagyok benne, hogy rengeteg démon van itt, így nem hiszem, hogy pont így fogom megtalálni azt, amelyiket mi keresünk. A táncparkettet elérve elengedem Cissy kezét, de véletlenül sem kezdek el táncolni, inkább nekidőlök az egyik közeli oszlopnak és ráemelem tekintetem.
- Na, hogy kezdjük? - Úgy érzem, ez nem az a hely, ahol csak úgy előkaphatom a szenzoromat démonokat keresve, kicsit több figyelmet vonnék magamra, mintha az utcán csinálnám ugyanezt, viszont úgy, hogy most itt várok és a tömeget fürkészem soha nem fogom elkapni a démont. Ez még akkor sem működne, ha legalább tudnám hogy néz ki, túl sokan vannak itt ahhoz, hogy egy bizonyos arcot ki tudjak szúrni, így jobb lenne tudni, hogy ő mivel próbálkozna.

XXX   || zene || note   ||





A hozzászólást Eric Fox összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 01, 2017 9:56 pm-kor.



Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Szer. Aug. 03, 2016 10:08 pm ➹ Vendég


You can do better than that




Kellemetlen egy dolog beismerni, de már megint semmi kedvem nem volt dolgozni. Bájologni itt a hülye részegekkel és úgy csinálni, mintha minden olyan marha jó lenne…hát egyre nehezebb volt már. Persze, valószínűleg velem van gáz, mivel csak ez a munkám, ezt kell csinálnom, mégha néha tündérport is tudnék okádni a kedves vendégektől.
Ma nem csak én vagyok színpadon és ez rohadtul zavar, itt én vagyok a hivatalos biodíszlet szép hanggal megspékelve erre idehoznak egy ilyen kis izét! A csaj lehet vagy százötven centi és a segge akkora, hogy  már fotel sem kell neki, bárhol kényelmesen el tud ücsörögni a saját párnáin. Kellet ez ide? Nagyjából annyira, mint farok hegyére a köröm és az bizony elég kevéssé szükséges.
Annak örömére, hogy totálisan ignorálva vagyunk, én és a tökéletesen kerek fenekem, fogtam magam és eltávolodtam a színpadtól, hogy a bárpultnál hergeljem Andrejt. Vicces manipulálni szegény srácot, halál üdítő a reményteli csillogás a szemében, hogy valaha megdughat, de erre jelenleg nem sok esélyt látunk. Sem én, sem ő, mégis próbálkozik. Hamarosan pofázni is kezd és elémtol egy koktélt, én pedig kevergetni kezdem a jeges italt a szívószállal és közben nagyon úgy csinálok, mint aki figyel,de az  eszem teljesen másfelé jár. Egy ideje nem láttam a lányt és biztos voltam benne, hogy magamtól képtelen is leszek megtalálni. Elég szar szituáció, se név, se cím, se semmi, így még ha maga Poirot volnék sem lenne kifejezetten sanszos a dolog.
Egy teljesen ismeretlen hang zökkent ki, valószínűleg elég megdöbbenve fordulok a csaj felé, mikor magamhoz térek. Ki a halál ez és mit akar? Mármint gyanítom, hogy árnyvadász, de nem állítanám, hogy van közöm a népséghez és azt sem, hogy szeretném, hogy közöm legyen hozzájuk! Minek néznek ezek engem, tudakozónak?
-Hello kislány, végül is…öreganyámnak szólítottál!-forgatom meg a szemeim, miután hülye népmesei frázissal éltem, felkapom az italom és követem a bár legeldugottabb zugába, ahová a halál is maximum halni járhat.
Kérdését hallva enyhén felhúzódik a szemöldököm, de nem mondom ki az első dolgot, ami az eszembe jut, mivel az nagyjából így hangzana: Mi az anyámért tájékoztatnálak én bárkiről vagy bármiről?
-Baba, csak jó tanács-kezdek bele a mondandómba kissé finomabb meg nőiesebb formában, miközben belekortyolok a koktélba- ha már valakiből olyan információt akarsz kihúzni, amihez nem sok közöd van legalább mutatkozz be!
Ajkamon gúnyos mosollyal fejeztem be a mondatot, hát tudja már a kiscsaj hogy kivel van dolga?


( © wyatt )








Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Csüt. Júl. 21, 2016 9:16 pm ➹ Vendég

To Saskia


give me a new one ▲▼▲







Az, hogy egyedül menjek el feltérképezni egy terepet, nem volt túl szokványos dolog. A csapat mindig ott volt mellettem és ők egy kis erőt is adtak mindehhez. Most azonban nem jöhettem egyikőjükkel se mert nem csak, hogy nem értették volna meg, igazából ez az én ügyem volt, az én személyes dolgom, amit nem varrhattam az ő nyakukba is. Igazából szerettem a magam ura lenni néha és bár tudtam, hogy nem helyes, amit csinálok jobban hajtott a kíváncsiság, mint a puszta ésszerűség. Valószínű, hogy ha ezt megtudná akárki is, hogy én egyedül szimatolok…noss kitekernék a nyakamat.
A bár felé tartva próbálom minél lejjebb húzni magamon a pulóveremet és kapucnimba burkolózva a személyazonosságomat is eltűntetni. Egy bárba nem túl ésszerű bemenni úgy, hogy te árnyvadász vagy és közlöd, hogy egy fiatal vámpír után kutatsz pár információ reményében. Tudom, hogy ki az én emberem, vagyis tündérem. Azért választottam őt mert itt dolgozik, így mindent hall és mindent lát, és mert tündér volt, aki nem hazudhat nekem. Ennél tökéletesebb párosítás nem is lehetett volna. Igazából a tündér faj egy érdekes lénye volt a társadalomnak. Furcsák voltak, ugyan de épp annyira különlegesek is, és ez  hazudós rész különösen felcsigázta a fantáziám, hisz nincs olyan ember aki ne füllentene néha az önös érdekei vagy más védelme miatt.
A bárba belépve nyüzsgő tömeg fogad és a tömény alkohol szaga rögtön beférkőzik az agyam legmélyebb zugába is. Némelyik embernek tömény füst szaga van, nikotinnal átitatott bőre, és akármennyire is normális helynek tűnik ez, a nők itt is kirívó öltözetbe bújtatják a testüket, egy –két jól szituált férfi reményében. Szemem akaratlanul is megáll pár kirakott idomon, de nem a vonzalom kimutatása miatt, hanem a megrökönyödésen, hogy ők, hogy képesek így élni?! Talán velem volt a baj, de az én szüleim eléggé konzervatívan neveltek – persze nem feltétlenül sikerült ez nekik -, és az első alapszabály az volt, hogy ne rakjuk ki azt amink van, azt csak az lássa akit mi akarunk. Persze az is lehetséges, hogy ezek a hölgyek azt akarják, hogy mindenki lássa.
A bárszéken ülve meg is találom rögtön azt, akire nekem szükségem volt. Direkt nem mutatkozom be, és direkt nem veszem személyesre a hangnemet. Szeretném megtartani az inkognitómat, mert tényleg a fejem vehetik, ha rájönnek az akadémián, hogy más árnyvadászoktól külön kérdezősködöm és nyomozom, hiszen nem tudhatom, hogy melyik sarokban bújik meg démon, vagy, hogy épp a velem szemben ülő hölgyemény nem-e egy alvilági.
- Szép estét Saskia! Tudnál nekem segíteni? – Pont pihenőidejében kaphatom épp el, és ennek roppant mód örülök. Nem is akarom sokáig zavarni, nekem épp elég, ha megtudom azt, amire kíváncsi vagyok aztán hagy menjek a dolgomba.
- Igazából egy ki információra lenne szükségem. Arrébb tudnánk menni? – vonom fel a szemöldökömet kicsit, fejemen hátra csúsztatva a hirtelenjében jött csuklyámat. Ha igen mondd, a kérdésemre már indulok is el valami csendesebb hely után nézve, amit végül egy sarokban találok meg ahol egy asztal is van. Ez kiesik a bár központjából, erre még szerintem a felszolgálók sem járnak, és épp ezért üres, hiszen egy bárban ki akarnak a kuksi sötétben elzárva a tömegtől üldögélni?!
A székre leülve előre is dőlök, hogy minél közelebb kerüljek a lányhoz, és ne is kelljen ordibálnom az éppen színpadon lévő bársonyos hangú lányt elnyomva.
- Nem fogok kertelni, az ide járó vámpírokra vagyok kíváncsi! – Keresem vele a szemkontaktust, hogy rögtön ki tudjam szűrni ha mást, gondol mint amit mondd. Mert hazudni lehet nem tudnak, de kihagyni dolgokat a történetből még mindig nem tiltja a „vallásuk”.






Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Kor :
19

Tartózkodási hely :
₪ new york

Csatlakozás ideje :
2016. May. 28.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Tánctér ➹ Hétf. Jún. 20, 2016 8:30 pm Clary Fray
***








i don't wanna live forever ➹


Vissza az elejére Go down

 
Tánctér
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: