Étkezde
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Beszélde
Régi chat: megtekintés
Az előforduló hiba vagy észrevétel bejelentése e-mailben vagy privát üzenetben esedékes!!!
Ha írtál, jelezd a chatben, ha nem kapsz választ két napon belül, jelezd ismét a chatben :)
Utolsó begyejzések
bejegyezte  : Joshua Ravendark
Today at 8:09 am

bejegyezte  : Lily Herondale
Yesterday at 9:26 pm

bejegyezte  : Iviry Wade
Yesterday at 10:04 am

bejegyezte  : Iviry Wade
Yesterday at 9:37 am

bejegyezte  : Gabriel Sinclair
Hétf. Jún. 18, 2018 5:46 pm

bejegyezte  : Rafael
Hétf. Jún. 18, 2018 5:34 pm

bejegyezte  : Daimon
Szomb. Jún. 16, 2018 3:47 pm

bejegyezte  : Gabriel Sinclair
Szer. Jún. 06, 2018 5:34 pm


erre barangolok


Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


legtöbbet író userek

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .


honey, keep my secrets well
avatar
Boszorkánymester

Avataralany :
Lauren Cohan
Kor :
22
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Nov. 26.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Étkezde ₰ Csüt. Ápr. 05, 2018 7:20 pm
Iviry × Kara
Poison 241 @
A  z évszakok közül leginkább a tavaszt, és az őszt szeretem a maguk pompájában. De leginkább a tavaszt, mikor nincs se túl meleg, se túl hideg. Ez a nap is egy tavaszi hangulatú, munkanélküli nap, egy dolgot leszámítva. Ma találkozom egy "ismerősömmel", ha nevezhetem így. Igaz most találkozunk először személyesen mégis egyszerre izgulok, hogy milyen személy is, más részt pedig olyan mintha egy régi baráttal találkoznék. Az asztalnál ülve kinézek az ablakon és nézem az embereket ahogy semmittevően elmennek az ablak előtt. Fejemet kérdések borítják el részben a kíváncsiságomnak köszönhetően. Tekintetem visszatér az asztalhoz és a szemem sarkából ránézek a pincér lányra ki várja, hogy rendeljek valamit. De nem fogom tenni, addig legalább is nem amíg nem érkezik meg akit várok. A hangszóróból egy rádió adás megy éppen a hírekkel és néhány lejárt zenével. Az épületben friss kávé és reggeli illat kering, ha éhes lennék rászánnám magam, hogy veszek valamit, de inkább várok még.  Visszagondolok, hogy hogyan is ismertem meg őt. Már nem is emlékszem mikor kezdtünk el beszélgetni talán...néhány hónapja. Oly rég volt, és annyira megszokott lett, hogy már nem is emlékszem, hogy kezdődőt ez az egész. Elhessegetem ezeket a gondolatokat és azon tűnődőm, hogy hogyan szólítsam meg. Legyek kedves? Vagy titokzatos? Netán mutassam a jó oldalamat? Esetleg legyek önmagam? Majd kiderül. Ránézek az órára és eszembe jut hogy 3 perccel előbb jöttem és pont 3 perc telt el. Kicsit helyezkedem a széken elvégre kíváncsi vagyok, hogy mennyire az aminek megismertem.
Üzenet



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Étkezde ₰ Pént. Jan. 05, 2018 2:21 pm

Jade Wolf

River - & - Alice


Látom rajta, hogy kicsit elszomorítja a motivációm. Gondolom neki jobb családja volt mint nekem. Ezért régebben irigykedtem az emberekre, de mára már nem teszem. Semmivel nem lesz jobb nekem. Helyette inkább elfogadtam. Ilyen az élet és nem én vagyok az egyetlen. De attól még próbálhatok tenni az ellen, hogy mások is ilyen helyzetben legyenek. Még ha kicsit is. Könnyíteni a bajukon, meghallgatni őket, tanácsokat adni. S erre a legjobb a tanári hivatás. Főleg, hogy eddigi tapasztalataim alapján, egész jól szót tudok érteni a gyerekekkel. Így egyértelmű volt, hogy mi felé fogok elindulni.
- Nos, szeretek gyerekkel foglalkozni, így adta magát ez a szak. - felelek mosolyogva. Remélem jó tanárnő lesz belőlem, de ahhoz még el kell végeznem a sulit.
- Szerencsére az ő exe igen messze lakik, ám vissza akar oda költözni, amit én nem tanácsolok neki. Mivel biztosra veszem, hogy vele kerülne egy falkába, ami jelenleg nem tenne jót számára. - közlöm vele, miközben felállok és visszaviszem a bögrém a pult mögé, ahol gyorsan elmosom és félre rakom száradni.
- Biztos nem kérsz semmit? - kérdezem meg ismét River-t, miközben felé fordulok és a pultra dőlve várom a válaszát.
- Milyen pasira gondolsz? - kérdem kicsit zavartan a kijelentésére reflektálva. Amennyiben Astridra, akkor remélem nem. Nem látom úgy, hogy jót tenne a lelki állapotának. Főleg, hogy miatta lett az ami és ez egy olyan dolog, amit nehéz megbocsájtani. Az egész életét megváltoztatta, az egészet. S nem feltétlen jó irányba. Én segítek most rajta, ahogy csak tudok és megtanítom mindenre, de ennél többet nem tudok tenni.

you care, I dont



Vissza az elejére Go down
honey, keep my secrets well
avatar
Vérfarkas

Kor :
22
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Aug. 12.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Étkezde ₰ Kedd Jan. 02, 2018 4:05 pm

Alice&River
“It is terribly rude to tell people that their troubles are boring.”
Amit mond kissé elszomorít. Sokaknak van borzalmas gyermekkora, és én a szerencsések közé tartozom. Az apámat nem sokat láttam, de anyám és a nagyszüleim mindent megpróbáltak nekem és a kistestvéreimnek megadni. Az unokatestvéreinkkel is tartottuk a kapcsolatot, egy hatalmas nagy család részese vagyok, és sosem éreztem úgy, hogy lehetett volna jobb is. Történtek velem rossz dolgok is, például ahogyan farkassá váltam, de a családom mindig ott volt, hogy elkapjanak, mint a kötéltáncosok alatt a háló. El sem tudom képzelni, milyen lehet teljesen egyedül lenni, és tudni, hogy nem mehetsz vissza az otthon biztonságába. Nagyon megható, hogy azt szeretné Alice, hogy ez ne történhessen meg mással, és ha ezt nem tudja megakadályozni, legalább enyhíteni és segíteni ezeket a gyerekeket. - Ó, ez nagyon szép motiváció. - válaszolom. Én is kinézek a hóesésre, ahogyan pár pillanattal ezelőtt Alice tette. A pelyhek, mint apró kristályok, szállingóznak a levegőben, csillognak, ahogyan a napfény rájuk süt, és a fény lepattan róluk. Ilyen hóesésben estem szerelembe Osirisszel. Sóhajtok egy hatalmasat.
Sejtelmesen mosolygok Alice-re mikor azt mondja, falkatag a kiszemeltje, ám mikor a végére ér, kissé elkomorulok. - Sajnálom. - bököm ki végül, mert nem tudom mit mondjak. A saját átalakulásom jut eszembe, ami tragikus és nehéz volt ugyan, de nem kötött érzelmileg semmi ahhoz a farkashoz, így nem az esett a nehezemre, hogy őt felejtsem el. - Az exek mindig nehézséget okoznak, ha képben vannak. - mondom esetlenül. A régi gimnáziumi fiúmra gondolok, aki együtt járt a legtöbb órájára az exével, és köztem és közte ingázott állandóan. Persze ez semmi, ahhoz képest ami Alice-szel van - gondolom legalábbis. Ő sem egy gimis csitri, és gondolom sok mindent megélt. - Remélem összejön a sráccal. - Igazán őszintén kívánom neki ezt. Amit a családról mondtam... Nos, a falkára is igaz. Ugyan messze vagyok a vér szerinti családomtól, de ők itt vannak velem, és helyettesítik őket. Ugyanolyan segítőkészséggel fordulnak felém, hallgatnak meg, segítenek ki, hogy igazán a szívemhez nőttek. Nem akarom, hogy bántódásuk essék.
Ugyan tippem sincs, kiről beszélhet Alice, eléggé nagy a falka, azonban nem lenne helyénvaló, ha rosszul alakulna a dolog kettejük közt. Nem akarok belenyúlni, de nehezen fognám vissza magam, ha látnám, mennyire szenvednek. A latinák között ez a kavarás mindennapos...









The world is
yours
Take
it
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Étkezde ₰ Szomb. Dec. 30, 2017 12:05 pm

Jade Wolf

River - & - Alice


Látom rajta, hogy tetszik neki a felajánlásom, aminek örülök. Falka tag, így egyértelmű, hogy megpróbálok segíteni neki. Mégiscsak egy falka lennénk, akiknek segíteni kell a másikat. Nekem ez a nézőpontom és úgy láttam, hogy sokaknak itt ugyanez. Eleinte ez igen csak furcsa volt egy olyannak, mint nekem, akinek nem éppen volt zökkenőmentes a gyerekkora. Furcsa volt és nem kevés idő kellett hozzá, hogy megszokjam. Aztán megkérdi, hogy miért tanár. Jó kérdés. Kinézek a hóesésre, majd visszafordulok hozzá.
- Nos nem igazán volt kellemes gyerekkorom és szeretném, ha mások lenne. S mellé szeretek is gyerekekkel foglalkozni, így adta magát. - mondom szelíd mosollyal. Pedig hány napot gondolkoztam, hogy melyik szakra mennyek. Bő egy hetet bújtam a laptopom, hogy most mit is végezzek el. Azóta már másodéves vagyok és egész kellemes a tanulmányi átlagom is mellé. Szerencsére jól tudok tanulni, így igazán jól megy. Szerencsére.
Aztán ismét azt szeretné, hogy én legyek a téma. Hogy ő szívesen meghallgat, ha szeretném. Egy fene.
- Mondjuk azt, hogy lehet, hogy egy falkatag az akivel kapcsolatot szeretnék kialakítani, ám ő nem tudja elhelyezni a dolgot és saját magát. Leginkább azért, mert nem rég lett farkas hála az exének. - ismét mondok is dolgokat, meg nem is.

you care, I dont



Vissza az elejére Go down
honey, keep my secrets well
avatar
Vérfarkas

Kor :
22
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Aug. 12.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Étkezde ₰ Pént. Dec. 29, 2017 10:09 pm

Alice&River
“It is terribly rude to tell people that their troubles are boring.”
Felajánlása melegséggel tölti el a szívem. A falkától csak jót kapok, tőle is, és ezt sosem tapasztalhattam meg sehol máshol, még a régi egyetemen se. Senki sem segített ott sem semmiben, pedig Los Angelesben is el kellett volna egy kis segítség az egyetemen. Bár nem akarok panaszkodni, azért nem minden rózsás, lássuk be. Már olyan szívesen beiratkoznék. Olyan macerás az egész ügyintézés, meg amúgy is, hiányzik a tanulás része, jó volna már újra az irodalom mélységeibe vetnem magam. Talán nem leszek a kampusz legszorgosabb leánya, nem fogok klubokba járni, a bulikat is kihagyom, de Hemingwayről szívesen írnék tíz oldalas esszéket. Legalább valami elvonná a figyelmemet a problémáimról. Igen, ez kellene nekem, egy kis elterelés, és nem rágódnék annyit a megoldhatatlan akadályokon, amik az utamat állják. - Nagyon hálás volnék. - válaszolom egy hatalmas vigyor kíséretében. Lekötelezne egy életre.
A pedagógia szak érdekesen hangzik. Nem tudnám őt tanárnak vagy pedagógusnak elképzelni, de aztán ki tudja, lehet nagyon szenvedélyes az iránt, amit tanul. - Hogyhogy pedagógiát tanulsz? - kérdezem. Őszintén érdekel mi az álma, mi a célja ezzel, honnan jött ez az egész.
- Ó. - válaszolom sejtelmesen. Mint én? Mégis mit gondol, miféle hajóban evezem én? Remélem nem tudja a teljes igazságot. Jó, sejti, hogy én és Osiris nem csak puszipajtások vagyunk, de Kieranról nem tudhat semmit! Az végképp tönkretenne mindent. Nagyon-nagyon remélem, hogy arra akar célozni, hogy falka-tag a szíve választotta, akárcsak nekem Osi. - Megértem, ha nem akarsz róla beszélni, de szívesen meghallgatlak. - mondom végül egyhangúan, de melegen mosolygok mellé, megnyugtatva őt, hogy bennem bízhat. Talán segíthetünk egymáson. Néha az is sokat ér, ha csak van, aki meghallgatja a bajaid, és biztosít, hogy nem vagy egyedül.









The world is
yours
Take
it
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Étkezde ₰ Csüt. Dec. 28, 2017 12:16 pm

Jade Wolf

River - & - Alice


Amikor elmondja, hogy melyik egyetem, elmosolyodok, mivel én is oda járok. Habár a szak az lehet más, aztán ki tudja. Esélyesen nem.
- Én is oda járok. - mondom végül a mosolyt megtartva. - Habár én a pedagógiai karon tengetem a mindennapjaimat. - teszem még hozzá elgondolkozva. - De... Lehet, hogy tudok neked segíteni. - fejezem be végül egy mosollyal. Van pár tanár akivel jóban vagyok és talán tudnak segíteni ebben. Mindenesetre rákérdek, amin arra járok. Egy próbát megér. Falkatag, így segítek neki. Ez alap dolog.
Végül aztán megkérdi, hogy akarok-e beszélni az én szerelmi életemről. Sejtelmesen elmosolyodok.
- Tehát az enyémről beszéljünk, miközben a tiédet tagadjuk? - kérdem meg tőle pimaszul. - Habár hasonló hajóban evezek, mint te, s talán kicsit rosszabban is. - ködisitek azért. Biztos vagyok benne, hogy nagyon fúrja a kíváncsiság, hogy mégis kiről is beszélhetek. Most már tudja, hogy szintén falkatag, vagy köze van a falkához, de azt nem, hogy ki. S abban sem vagyok biztos, hogy el kéne mondanom neki. Ha csak.. Nem ezzel húzom ki belőle az övét. Valamit valamiért.

you care, I dont



Vissza az elejére Go down
honey, keep my secrets well
avatar
Vérfarkas

Kor :
22
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Aug. 12.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Étkezde ₰ Csüt. Dec. 28, 2017 11:23 am

Alice&River
“It is terribly rude to tell people that their troubles are boring.”
Sokat vacilláltam melyik egyetemre jelentkezzem majd át. Egy csomó opció közül választhattam, és hosszas agyalás után döntöttem a New York University mellett. Azt mondják ez egy remek intézmény, főleg az angol szakjai, így odaadtam be a kérelmemet végül, és úgy tűnik, át is vesznek valamikor... Csak lehet, hogy nem időben.
Régen imádtam volna az egész felhajtást, a beiratkozást, az izgalmat, az új embereket, a görög betűs házakat... Los Angelesben még felvételiztem is a thétás lányok közé, és ha nem húzza az a mocsok keresztül a számításaimat, most már lassan végeznénk a többiekkel, és együtt készülnénk az utolsó vizsgáinkra a szövetségis csajokkal, valamelyikük kollégiumi szobájában koktélozgatnánk, miközben a tételeket mondjuk fel egymásnak. Idilli kép. Most már azonban másképp látom a világot. Nincs időm ilyenekre, dolgoznom kell, Osirisszal töltök időt, vagy valóban tanulok az asztalomnál estig. Felnőttem, idő előtt, és egyre inkább az anyám leszek. Bár ő sosem járt egyetemre, meg amúgy is, őt inkább média szakon tudnám elképzelni, de ezen kívül tök olyan vagyok, mint ő. Anyám húsz évesen már ilyen komoly és elkötelezett volt, mint most, és két évre rá meg is szült engem.
- A New York-i Egyetemre akarok majd járni.
- válaszolom. - Állítólag jó az angol szaka, és a kabalaállata, a hiúz is az egyik kedvencem. - Legalább nem farkas, mondom magamban. Az elég morbid volna.
Eleinte az ő romantikus kapcsolatait csak elterelésnek szánom, de aztán ahogy válaszol, elkezdi furdalni az oldalamat a kíváncsiság. Valami olyasmi? Persze, mi jogon akarok én belemászni az ő életébe? Mondjuk falka-tagként kötelességem vigyázni a társaimra, mind a testi, mind a lelki épségükre. Talán ma nem kapok semmi feladatot, de valami jót teszek a falka érdekében.
- Szeretnél róla beszélni? - kérdem, és óvatosan felé fordulok. Azt is elfogadom, ha nem, végtérre is most beszélünk lényegében először, és azonnal egymás életéről kezdünk kibeszélni kínos részleteket. De meghallgatom, ha el szeretné mondani a problémáit.









The world is
yours
Take
it
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Étkezde ₰ Szer. Dec. 27, 2017 11:43 am

Jade Wolf

River - & - Alice


Megtudom, hogy csak nem rég jött át ide és ezért csak később kezdheti el a tanévet, mivel még el akarja fogadtatni a tárgyait. Az valóban nem rövid folyamat.
- S melyik egyetem, ha szabad kérdeznem. - bököm ki végül, mert elkezdett érdekelni. Még a végén tudok neki segíteni. Ki tudja. Aztán lehet, hogy nem, de egy próbát attól még megér a dolog.
Aztán még inkább abba kezd bele, hogy Osi semmikép sem lehet a barátja, mert összeférhetetlen lenne. Látom nagyon tagadja, nem mintha előlem kéne rejtegetni. Inkább a többiektől és ami azt illeti eddig egész jól megy nekik. Másrészt, egyszer le fognak bukni, ebben biztos vagyok és akkor lesznek ám gondban. Leginkább azért, mert nem mondták el, aztán meg ki tudja, hogy mit is kapnak érte. Ez megint csak nem rajtam múlik. S örülök is, hogy nem is vagyok a helyükben. Aztán az én szerelmi életemről kérdez, amire felhúzom az egyik szemöldököm.
- Az én szerelmi életem? - kérdek vissza mellé gondolkozó arcot vágva. Van nekem egyáltalán olyanom? Mármint ott van Astrid, aki szintén a falka tagja és velem lakik. Legalábbis még velem és még tagja. Ki tudja, hogy mit hoz a jövő vele kapcsolatba. Szerintem ő maga sem tudja, csak azt, hogy visszamenne LA-ba, ahol várja a régi barátja falkája. Én személy szerint nem tartom jó ötletnek, de az ő dolga.
- Valami olyanom van, elvileg. Gyakorlatilag meg nem tudom. - vonom meg a vállam, mert valóban nem tudom és egyet kortyolok a meleg kávémból, ami lassan elfogy.

you care, I dont



Vissza az elejére Go down
honey, keep my secrets well
avatar
Vérfarkas

Kor :
22
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Aug. 12.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Étkezde ₰ Szer. Dec. 27, 2017 9:40 am

Alice&River
“It is terribly rude to tell people that their troubles are boring.”
Ó, igen, az egyetem! Még mindig a papírmunkával küzdök, hogy a los angelesi egyetemen letett tantárgyaimat átvegyék ide, és nagyon úgy tűnik, csak jövő szeptemberben vághatok bele a tanulásba megint. Meg amúgy is a falka és az irodalom mennyire fér össze? Nagyon nem a véleményem szerint. Persze, a munkám is hasonló természetű - egész nap egy hatalmas, kupis könyvesboltban ücsörgök, és a betévedő vásárlóknak segítek valami remekművet választani. Néha egészen unalmasnak tartom, főleg mikor megcsappan a forgalom és órákig egyedül vagyok egy rosszul kivilágított helyiségben, de olykor ráébredek, hogy soha, semmiért nem cserélném el ezt a munkát. Még a falkáért se.
- Még nem kezdtem el az egyetemet, vagyis de, csak itt nem. Februárban vagy szeptemberben már átveszik a tantárgyaimat. - mondom lehangoltan. - Tudod, szeretem azt, amit tanulok, de néha nem látom értelmét az egésznek. Mindent tudok a regények felépítéséről, az irodalomtörténetről, a nagy írók életéről, de ez mit számít ahhoz képest, ami a való világban zajlik? - sóhajtok. - Persze, fontos a tanulás... - nem fejezem be a mondatot. Nem akarok elhamarkodottan beszélni és dönteni, pedig annyi minden robbanna ki belőlem ebben a pillanatban. Szitokszavak, miértek, és artikulálatlan üvöltések nagyrészt. Lassan két éve, hogy nem ültem iskolapadban, és nagyon vágyom vissza - a rengeteg buli, a késő esti tanulások, a sok-sok tudásra éhes ember, mind-mind nagyon hiányoznak, de akkoriban más voltam. Vadabb, vakmerőbb, meggondolatlanabb, és van, hogy ma is ezzel a Riverrel kell megküzdenem. Én viszont komolyan tenni akarok valamit a falkáért! És ebben még a falkavezér sem állíthat meg. Na, jó, ez túlzás.
A magánéletem tabu. Régebben ez sem volt így, de Osiris feltűnése óta minden, köztük én is nagyot változtam. Ha elszólnám magam ő az állását veszítené el, én pedig őt, így kénytelen vagyok tagadni. Büszke vagyok a barátomra, és ha tehetném, mindenhol azt hirdetném milyen szerencsés vagyok vele, de ez már más világ. Itt a titkok a legnagyobb értékek, és azok a dolgok, amelyek nyilvánosak, valószínűleg szemfényvesztések.
- Ha Osiris volna a barátom biztosan összeférne a dolog, mivel ő ha nem itt van, akkor a Praetor Lupusnál dolgozik, nekem pedig el kellene valamivel foglalnom magam, tanulással, munkával, a falkával.
- mondom, és sóhajtok. Valóban kevés időt tudunk együt tölteni, ő rengeteget dolgozik, és én is a könyvtárban vagyok vagy a könyvesboltban, vagy a falkával. Alig látom és hiányzik, de nem panaszkodhatok - állandóan lohol haza, hogy együtt lehessünk. Néha van, hogy hetekig nem látom, és egyszer csak otthon vár, meglepve engem egy tál pop cornnal és valamelyik kedvenc filmemmel.
- De beszéljünk inkább a te szerelmi életedről, az enyém ugyanis egy unalmas, kietlen sivatag! - terelek gyorsan, és az sem érdekel, hogy illetlen ilyen kérdést egy szinte idegennek feltenni. Igazából itt a falkában egy nagy család vagyunk, és mindenki sokkal közvetlenebb egymáshoz, mint bárhol, ahol eddig éltem, és higgy nekem, latinák közt felnőni nem piskóta!








The world is
yours
Take
it
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Étkezde ₰ Kedd Dec. 26, 2017 11:01 am

Jade Wolf

River - & - Alice


Mit ne mondjak. Eleinte én is úgy voltam, ahogy ő. Harcolni akartam, tenni a falkáért és még ki tudja, hogy milyen elvetemült ötleteim voltam. S sokat feladatot is kaptam ezért. Aztán rájöttem, hogy ezzel nem feltétlen segítek rajtuk és van nálam sokkal több tapasztalt, akik jobban el tudják végezni az adott feladatot, mint én. Mindamellett szerintem egész jól teljesítettem és nem is sokszor sebesültem le. Na meg megkaptam, hogy inkább tanuljak, mint harcoljak. Ez ellen is nehéz vitatkozni, pedig próbáltam. Ám erősen jött a nyomatékosítás, hogy bizony nem. Így képtelen voltam feladni.
- Te is tanulsz még, nem? Mert ha igen, akkor ne lepődj meg, ha azt kapod válasznak, hogy inkább tanulj. Én is ezt hallgattam és mellé nem kis nyomatékkal. Persze attól még csinálok ezt-azt, ha van rá lehetőségem. - biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy azt fogják mondani neki, mint nekem. Már csak azért is, mert fiatal és nem akarják, hogy nagyon belefolyjon ebbe az életbe. Védeni próbálnak, aztán lehet, hogy éppen ártanak. Ki tudja.
Nem éppen meglepetésemre tagad. Mondjuk, mi mást tenne. Én is tagadnám, persze attól a tények, még tények maradnak. Az, hogy a többi túlságosan is mással van elfoglalva és nem látja ezt, az már az ő bajuk, nem az enyém.
-Nos, ha te mondod. - vonom meg a vállam. Kicsit azért irigykedek rá. Jó srácot fogott ki, az már fix. S vele szemben itt vagyok én, aki nem tud egyről a kettőre lépni a kapcsolatában. Az az, inkább a másik fél nem tud. Pedig én aztán tényleg mindent megpróbálok, amit csak tudok. Aztán lehet, hogy csak idő kell és a végén minden egyenesbe fordul és jöhet a happy end. Aztán lehet, hogy nem.
- S a nagy nem lévő kapcsolatod mennyire fér össze a tanulással, munkával és a falkával? - kérdem meg tőle végül. Mivel csak azért is kicsit piszkálni fogom most kicsit.

you care, I dont



Vissza az elejére Go down
honey, keep my secrets well
avatar
Vérfarkas

Kor :
22
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Aug. 12.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Étkezde ₰ Kedd Dec. 26, 2017 9:47 am

Alice&River
“It is terribly rude to tell people that their troubles are boring.”
Mosolygok Alice-re, de ez az, amit el akarok kerülni. Nem akarom a konyhában végezni, tyúkanyót játszani, ehhez még fiatal vagyok. Nyughatatlan természetem van, képtelen volnék tésztát kevergetni, míg sérülten esnek be a többiek valami verekedés után. Ég bennem a harcos szellem - bele akarok folyni a politikába, a harcokba, a viszályokba. Mostanában nem kevés van ezekből, tudom, látom rajtuk. Állandóan fáradtak, nyúzottak, leharcoltak, nekem pedig egyszerűen rossz rájuk nézni, tudva, hogy nem segíthetek. A bűntudat a legrosszabb érzés a világon szerintem, és könnyen összeroppant engem.
Tudom, hogy nem vagyok képzett, nem olyan régóta vagyok csak farkas, és emberi formámban sem vagyok kifejezetten erős, de megyek velük őrködni mondjuk, vagy nem is tudom mit csinálnak néha. Még nyomozni, valaminek utána olvasni is jobb volna, mint a bendőjüket megtölteni. Arra amúgy is itt van Alice, biztos remekül főz, nekem annyira nem megy még a dolog, nem vagyok elég házias. Általában zacskós levest vagy pizzát vacsorázunk, és csak ritkán főzök valamit, ha kivételes alkalom van mondjuk. Azonban az olvasás, kutatás, verekedés sokkalta jobban megy. Régen verekedős lány voltam, tizennégy évesen is nekimentem annak a lánynak, aki megpróbálta lesmárolni az akkori barátom. Most miért ne menne? Persze, ez sokkal veszélyesebb, le kell jönnünk kicsit a radarról, mert minket is fenyegetnek, és ez a valóság, nem játék, de szívesen kockáztatnám a testi épségem a falkáért.
Mikor kiejti a száján Osi nevét, összeszűkül a látóterem, és veszek egy mély levegőt. Nem engedhetem, hogy Alice megtudja az igazságot. Osirisnak fontos az állása, és nem szeretném, ha miattam veszítené el; Megint az a fránya bűntudat. Nem bírnám ki, ha rajtam múlna milyen élete lehetne Osirisnak. Talán meg is utálna engem utána és elveszteném őt.
Alice elég magabiztosnak tűnik, ahogyan rám mosolyog, mintha egy közös titkunk lenne - mondjuk, nem áll messze ettől a dolog. Legalább megdicséri az ízlésemet, Osiris tényleg nagyon jól néz ki. Vajon van-e értelme letagadnom a dolgot? Lényegében tényleg férfiak vannak túlnyomó részben a falkában, és ők nem igazán veszik észre az ilyen jeleket, nem lehet belőle nagy baj, ha most nem tagadom le, nem? Azonban igazából ki sem ejthetem a számon a dolgot, hogy igen, igaz, mert utána nevetséges volna letagadni. Inkább tagadok végig, határozom el, és szólásra nyitom a számat. - Nem tudom miről beszélsz. Osiris volt mellém rendelve a Praetortól, csak nagyon jóban vagyunk. - felelem, és a hátsó ajtót bámulom, imádkozom, hogy nyíljon ki ebben a pillanatban.








The world is
yours
Take
it
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Étkezde ₰ Hétf. Dec. 25, 2017 3:29 pm

Jade Wolf

River - & - Alice


Amikor mondja, hogy ő szívesen rakna ki egy olyan modellt, de túl kicsi a ház, akkor belegondolok, hogy nekem viszonylag nagyobb lakásom van. Ahol igazság szerint egyedül élek, habár mostanában lett egy plusz lakó, de őróla nem tudom, hogy meddig marad. Ám a lakásom attól még nagyobb, mint egy magamfajta egyedülállónak kéne. Két szóba, egy nappali, konyha, fürdő és még garázsom is van. S mindezt egy emberre. Nem is meglepő, hogy nem ritkán éreztem magam ott magányosan annak ellenére, hogy szeretem a lakásom. Jó helyen van, jók a szomszédok és jó fej a főbérlő is. Nem is kell ennél több. Most, hogy Astrid nálam van egy ideig, sokkal kellemesebb a hangulat és kicsit jobb kedvvel is térek haza. Ami igen csak jó kis változatosságot hozott az életemben. Amiről nem hittem, hogy valaha meg fog történni. Persze ez is olyan dolog, ami elkerülhetetlen, még egy vérfarkasnak is. Habár eddig engem ez igen szép ívben elkerült, nem úgy, mint őt.
Végül megkérdi, hogy én talán magas rangú vagyok, mert ritkán lát itt.
- Inkább csak más időpontokban jövünk ide és ezért láthatsz ritkán. De amúgy nem mondanám magam magasan lévő tagnak. Inkább csak olyannak, akit szeretnek és aki gyakran kerül a konyhába. - a végén kacagok egyet, mert való igaz, hogy elég sűrűn küldenek oda. Talán túl sók kaját hoztam eleinte és megkedvelték a főztöm. Ez több, mint valószínű, viszont nem tudtam más módot, amivel meg tudtam volna köszönni nekik mindazt, amit értem tettek.
Végül visszakérdez, hogy mégis kire célzok. Elmosolyodok és kicsit közelebb hajolok.
- Lány vagyok én is és voltam szerelemes. Tudom, hogy miképp nézel Osira. Csak ez a sok ütődött ezt nem veszi észre. Legalább az jó az ízlésed. - kacsintok rá. De persze még ott a hármas másik tagja.. Kirean. 2 fiú és egy csinos lány. Van egy olyan érzésem, hogy vele is történtek dolgok. Viszont csak sejtelmesen mosolygok, mint valaki aki tud valamit, amit nem mond el.

you care, I dont



Vissza az elejére Go down
honey, keep my secrets well
avatar
Vérfarkas

Kor :
22
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Aug. 12.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Étkezde ₰ Hétf. Dec. 25, 2017 8:46 am

Alice&River
“It is terribly rude to tell people that their troubles are boring.”
Néha egészen elszégyellem magam, mert van, hogy hetekig ide sem tolom a képem. De nincs nagyon időm rá - vagyis lenne, csak azt másra fordítom inkább. Mondjuk bevállalok egy plusz műszakot a könyvesboltban ahol dolgozom, vagy az egyetemi felvételimet intézem, bármit, csak elkerüljem Kierant, a srácot, akivel összegabalyodtunk párszor... Szóval a srácot, akivel megcsaltam Osirist. Szégyellem magam, emiatt még inkább, de a saját hülyeségem miatt nem hanyagolhatom örökké a falkát! Tennem is kellene valamit, nem csak édelegnem közöttük. Többre vagyok képes, érzem magamban az erőt hozzá. A kérdés az, hogy ők érzik-e bennem? Bíznak-e bennem annyira, amennyire én bízok bennük?
- Komolyan? Bárcsak az enyémben is lehetne.
- sóhajtok. Osiris soha nem engedné, hogy az amúgy is picike nappalinkat egy ilyen modellel tegyem tele, így is alig lehet elférni abban az irinyó-pirinyó szobában, mert telepakoltam könyvekkel. Itt senki nem tudja, hogy együtt élünk, azt hiszik ugyanazon épületben, de másik lakásban tanyázunk, és már ez is furcsa pillantásokat váltott ki a Praetornál. Ha ő nem dolgozna ott... Nem kérhetem, hogy lépjen ki, a munkájának él tulajdonképpen, de nem sokáig bírom már ezt. Meddig szeretné húzni a titkolózást? Mert nekem nem sokáig fog még ez menni. - Elég picike a lakás, és így is telezsúfoltám már könyvekkel. - magyarázom. Ha rajtam múlna, biztos találnék neki helyet valahol.
A lány leül velem szembe, a kávéjába kortyol. Annyira otthonosan mozog itt, pedig nem hiszem, hogy teljes értékű falkatag, legalábbis nem rémlik, hogy annyiszor itt lett volna. Lehet csak elkerültük egymást.
- Jó, de valami érdemi feladatot szeretnék kapni, nem a vacsorafőzést és a teakészítést választanám.
- mondom kissé frusztráltan. - Segíteni akarok. Próbáltam emberként élni, nem megy, és most farkasként sem találom a helyem. - gondterhelten sóhajtok. Annyi minden van, amit nem érhetek el, nem kaphatok meg, de hogy semmi se sikerüljön, semmi se menjen úgy, ahogy én azt elterveztem, egyenesen nevetséges. Miért nem lehet egyszer nekem is jó napom? Mintha három éve büntetnének az Égiek. Alice történetét hallva azért behúzom fülem-farkam, hiszen biztosan neki sem volt könnyű, ő azonban képes volt beilleszkedni. Mielőtt gondolkodhatnék kiszalad a számon egy kérdés. - Szóval te ilyen magasan lévő falka-tag vagy? Mert elé ritkán látlak itt. - Nem akarok érzéketlen lenni, de nem tudom becsukni a szám időben, elég gyakorta. Nem kezdek el magyarázkodni, bocsánatot kérni, mert mélyen tudom, hogy ezt tudni szeretném. Annyit találgattam vele kapcsolatban, ideje választ kapnom a hülyeségeimre.
Célzására összeszorul a gyomrom. Kire célozhat? Osirisre vagy Kieranra? Égni kezd a fejem. - Kivel? - kérdem, és imádkozom, hogy egyik fiú neve se hangozzon el. Azt hittem a falkában tudják, hogy mi hárman milyen jóban vagyunk, milyen jó barátok vagyunk - a barátokon van a hangsúly. Nem szabadna lebuknunk, se Osirisszel, a Praetor miatt, se Kierannal, Osiris miatt. Még egy valami, aminek pontot kellene tennem a végére.









The world is
yours
Take
it
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Étkezde ₰ Vas. Dec. 24, 2017 3:32 pm

Jade Wolf

River - & - Alice


Láthatóan nem várta, hogy egy szatyornyi kaját hoztam. Pedig tőlem ez nem meglepő. Mondhatni, párszor használtam már itt is a konyhát, meg a többi falka tagot kóstolónak. Rendkívül jó emlékek születtek itt. Nagyon is megszerettem ezt a helyet. Családom lettek, családom helyett. Olyan itt, mintha hazaérnék. Egy olyan otthon ahol magam lehetek és ahol elfogadnak. Mondhatni, hogy itt kicsit kiélhetem a bennem rejlőt és nincsenek következményei. Talán ezért is szeretem ezt a helyet. Mindenesetre most nem azért jöttem. Inkább csak kicsit elütni az időt. Erre is egy egész jó hely, az már tény.
Ahogy lekapom a kabátom a fölsőm is kap egy dicséretet. Jó kis ruhadarab az már biztos. S mellé nem kicsit mutatja azt is, hogy Star Wars rajongó vagyok. Elmosolyodok.
- Végül is véletlenül sincs egy csillagromboló modell a nappalimban. - mondom neki. S az igazság az, hogy nem is volt olcsó, de minden pénzt megért számomra. Élvezet volt kirakni és nagy becsben is tartom. Persze nem csak az az egy modellem van, de azt szeretem a legjobban. Más lányok barbit gyűjtenek, én Star Wars modelleket. Sosem voltam olyan igazán lányos, ha így belegondolok. S nem mintha zavart volna. De azért attól nem kell félni, hogy annyira fiús lány lennék. Mindössze másképp állok hozzá. Nem igazán volt lehetőségem igazi lányos gyerekkort megérni, így nem is lettem annyira lányos felnőtt. Habár mások ezt nem így látják, nem teljesen.
River végül elmondja, hogy azért van itt, mert segíteni akar, mert még semmit nem tett a falkáért. Megértem ezt az érzését. Nagyon is. Amióta a falka tagja vagyok kaptam már pár feladatot, de még mindig azt érzem, hogy nem tettem annyit, hogy úgy érezzem leróttam a tartozásom feléjük. S talán sosem fogok. Ki tudja. Mindenesetre most nem rólam van szó és ahogy nézem a lány nem értette a célzásom. Kár.
- Előbb vagy utóbb mindenképp kapsz valami feladatot. De tudom, hogy miképp érzel ezzel. - mosolyodok el, miközben lassan végzek a kávémmal, mivel ő nem kér semmit. Amint megvagyok leülök vele szemben és beleiszok a kellemesen meleg kávémba. Jó meleg. A bögre köré csavarodnak az ujjaim, ahogy iszom. Közben újabb kérdést kapok.
- Gondolom ismered a Pendemonium-t. Nos, engem ott harapott meg egy vérfarkas és az igazat megvallva a mai napig nem tudom, hogy miért is tette. Utána hónapokig szenvedtem az átváltozással minden teleholdkor, aztán véletlenül belefutottam a falka egyik tagjába és úgy kerültem ide. Persze ez már elég rég történt és azóta egész jól be is illeszkedtem. - mosolygok rá végül.
- Ne görcsölj azon, hogy mindent meg kell tenned, hogy elfogadjanak. Legyél önmagad és mielőtt észreveszed, már a kis családunk része is lettél. - fejezem be a mondatom, miközben kinézek az ablakon. Csendesen hullik a hó. Szép látvány, még a hely nem is éppen kellemes környéken van ilyen téren.
- Én meg azt hittem, hogy másvalakivel jöttél találkozni ide. - szólalok meg végül nem kicsike célzással.

you care, I dont



Vissza az elejére Go down
honey, keep my secrets well
avatar
Vérfarkas

Kor :
22
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Aug. 12.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Étkezde ₰ Vas. Dec. 24, 2017 8:43 am

Alice&River
“It is terribly rude to tell people that their troubles are boring.”
Mivel sosem voltam még falka-tag, nem igen értem ezt az egészet, ki miért felelős, vagy kinek mennyit kell "dolgoznia". Anno, mikor még csak ember voltam, akkor sem voltam egy csapatjátékos fajta. Nem sok mindenkivel jöttem ki, s amilyen extrovertált voltam a barátaim körében, olyan visszahúzódó új emberek között. A legjobb barátnőmön kívül nem sok mindenkivel voltam ennyire jóban. Eljártunk bulizni sokan, persze, de az más, ha valakivel táncolsz, iszol meg a mosdóban beszéled ki a többieket, mint hogy egy titkos szervezet szerűségben, felnőtt emberek közt vagy. A közös titok súlya egészen meglepően nem oszlik el rajtunk, hanem mindannyiunkat ugyanolyan erővel nyom a föld felé - legalábbis én így látom. Nekem nem lett könnyebb átélnem ezt tudván, rengeteg hasonló sorsú ember járja New York utcáit. Csak még inkább nehezebbé vált elviselni a helyzetet, hogy ez ilyen gyakori, de senki vagy semmi nem figyelmeztetett minket, ártatlanokat.
Egészen ideáig elvoltam azzal, hogy be-bejövök is néha, beszélgetek a többiekkel, és ha valami "farkasos" gondom akad, akkor ide szaladok segítségért. Azonban látva, hogy mostanában mindenki annyira feszült a kialakuló veszélyek miatt, bűntudatom támadt. Se a Praetor Lupusnál, se itt nem vagyok hasznos, és lusta semmittevőnek sem akarok tűnni, így lépnem kellett - hova mehetnék segíteni? A Praetornál nem néznék jó szemmel, hogy Osiris még mindig az én kezemet fogja, a falkánál pedig itt van a párkapcsolati problémám másik dilemmája, meg az a kis bibi, hogy alig ismerem őket. Annyi idei igyekeztem normális életet folytatni, hogy most az egész farkasosdi egyszerre szakad a nyakamba, és nehezen különböztetem meg a jót és rosszat. Mármint a saját tetteim közül.
- Ó. - mosolygok a lányra, aki felmutatja a tömött szatyrát. Nekem sosem jutott eszembe semmit idehozni, és kissé elszégyellem magam. Eszembe se jutott, hogy kissé könyvklubosra szokták venni a figurát, de feljegyeztem magam. Végül is ki ne örülne egy kis csemegének? Mindig jó ötlet másokat kajával lekenyerezni.
Leveszi a kabátját Alice, és látom, Darth Vaderes póló van rajta. Megmosolygom, hiszen én is nagyon szeretem a Star Wars filmeket. - Jó a pólód. - vigyorgok a lányra. Nem hittem, hogy benne és bennem valami közös is lehet - ő olyan vadnak és teljesen önállónak tűnik, olyasvalakinek, aki nem sci-fit nézve alszik el a kanapén, hanem valahol éppen egy asztal tetején táncol. Én és a hülye előítéleteim. Amúgy is alig töltök időt itt, és őt sem látom sokat, mi jogon ítélkezek előre?
Kérdésére egy kis hatásszünet után felelek. - Igen, a falkavezérhez jöttem. Haszontalannak érzem magam, hogy csak idejárok a többiekhez, de igazán nem nyújtok semmiféle segítséget. Bele akarok folyni a falka ügyeibe, nem akarok ingyenélő lenni. - sóhajtok. - Sokat segítettek nekem, ideje visszaadnom. - mondom, és a kezeimet fixírozom. - Nem kérek semmit, köszi. Mindjárt mennem kell dolgozni úgyis. - próbálok nem türelmetlennek hangozni.
- Megkérdezhetem, te hogy kerültél a falkába? - nézek fel, és remélem, nem taposok bele semmi kényes történetbe. Én sem szeretem elmesélni mi történt velem senkinek, főleg nem olyanoknak, akiket alig láttam pár alkalommal. Bár ő is hozzánk tartozik, nehezen nyíltam meg a többiek előtt is, ő sem kivétel.









The world is
yours
Take
it
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Étkezde ₰ Szomb. Dec. 23, 2017 9:24 am

Jade Wolf

River - & - Alice


Ó tél. Egyszerre szeretem és gyűlölöm. Mivel szépen néz ki a város, szép a hóesés. Ám mellé piszok hideg van és nem tudok motorozni sem. Nem mondom, hogy gondom van a tömegközlekedéssel, mert nem nagyon van. Csak hiányzik az, hogy rápattanjak a kétkerekümre és száguldjak egyet. Kicsit benzinfejű vagyok ilyen téren, de ez van. Imádom és mellé nagyon jó kikapcsolódási faktor is. Csak ülni rajta és menni minden cél nélkül. Meg van a maga szép kis varázsa, amit minden magamfajta megért. Viszont, most ugyan csizmában, de nem motoron haladon a Jade felé. Vastag nadrág, póló, fölső, kabát és sál, ahogy kell ilyen időben. Hiába vagyok vérfarkas és így nem igen valószínű, hogy megfáznék, attól még érzem a hideget, ami nem kellemes.
De, hogy miért is tartok ide? Nos, az igazság az, hogy megint túllőttem a célomon. Röviden.. Több sütit csináltam, mint elsőre gondoltam volna és azt nem kicsi többletet viszem most. Már párszor hoztam ide kaját és mindig dicséretet kaptam érte. Másrészt biztos vagyok benne, hogy örülni is fognak neki. Mondhatni, hogy ők a családom, így örömmel is hozok ide ételt. Vagy csak így próbálom megköszönni mindazt, amit értem tettek. Ki tudja.. Lehet, hogy éppenséggel mindkettő és egyik sem. Mindenesetre most itt vagyok és a még mindig nem éppen teljesen jól záródó ajtó előtt állok. Benyitok.
Meglepetésemre elég kevesen vannak.. Igazából csak egyetlen egy lány ücsörög az egyik asztalnál. Fel is húzóm a szemöldököm. Itt meg van? Mindenkit dolgára küldtek talán? Mindenesetre beljebb lépek és az előbb említett személy rám is köszön. Amennyire jól tudom, ő új a falkában és Osi hozta be. Természetesen arról is van tudomásom, hogy nem csak barátok. Akármennyire is próbálja mind a kettő leplezni, látni lehet azokat a kis oldalra pillantásokat a másik felé. Természetesen nem lep meg, hogy többiek nem vették még észre. Egyik marconább, mint a másik.
- Szia. Nem keresek senkit, csak ezt hoztam el. - köszönök és emelem fel a szatyrot, amit egészen eddig szorongattam a kezemben. Itt bent azért valamivel kellemesebb idő van, így le is dobom a kabátom és a sálam. S most veszem észre, hogy melyik fölső is van rajta. Csak úgy virít rajta Darth Vader. Ó bakker... Való igaz, hogy tegnap este egy kis matinét tartottam és akkor szedtem elő. Most már mindegy. Elmosolyodok rajta és lerakom a kis csomagom a pultra, majd mögé megyek.
- S te vársz... valakire? - az utolsó szót kissé sejtelmesen ejtem ki, mert egy bizonyos személyre utalok vele. Persze közben megjelent egy kis mosoly is számon.
- Egy kávét vagy forró csokit kérsz, ha már magam csinálok egyet. - kérdem tőle miközben elkezdek ügyködni.

you care, I dont



Vissza az elejére Go down
honey, keep my secrets well
avatar
Vérfarkas

Kor :
22
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Aug. 12.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Étkezde ₰ Szomb. Dec. 23, 2017 5:08 am

Alice&River
“It is terribly rude to tell people that their troubles are boring.”
Újra tél van. A csontig hatoló hideg észrevétlenül szivárog be az ajtó alatt, és a napfény sem csillog olyan fényesen, ahogyan azt az év más szakában teszi, egyedül az erőteljes ételillat árad a Jáda Farkasban töretlenül. Régebben nyári gyereknek képzeltem magam, aki azt élvezi, ha a napon süttetheti bőrét, a tengerben áztathatja lábát, és hűvös koktélokkal olthatja szomját, de úgy nőttem fel, hogy sosem láttam igazán havat. Los Angelesben nincs tél, és a családom maximum Mexikóba és Brazíliába ment rokonlátogatásra, ahol úgy szintén hasonló a klíma.
Az első igazi telemhez szép emlékek fűződnek, talán ezért is bámulom az ablakon keresztül a rendületlenül aláhulló fehér függönyt. Közeleg a három éves évfordulónk a szerelmemmel, aki történetesen a Praetor Lupus mellém kirendelt farkasa volt, és akivel nem vállalhatom fel a kapcsolatomat a publikum előtt. Ez sem segített sokat beilleszkednem az új életembe. Már közel két és fél éve sikerült falkát találni nekem, a szerelmem egyik legjobb barátjának a falkáját, azonban vannak olyan falka-tagok, akikkel alig beszéltem még.
Az első időkben a lakásomat is utáltam elhagyni, pedig mindig is egy extrovertált, bulizós, ismerkedős csaj voltam. Elmentem dolgozni, majd egyenesen haza, és a kanapén olvastam vagy tévéztem. Nem akartam kimozdulni, főleg egyedül nem, túl sok minden történt velem. Nem csupán azt kellett feldolgoznom, hogy farkas lettem, hanem azt is, hogy megerőszakoltak, és hónapokig mesterséges kómában töltöttem mindennapjaimat. Senkivel és semmivel nem voltam hajlandó beszélni, még azzal a sráccal sem, aki ajánlotta nekem a falkáját. Saját magammal akartam időt tölteni, helyrehozni azt, amit elrontottak bennem, és ezt csak törődéssel voltam képes megoldani. Önmagammal foglalkoztam tehát hosszú hónapokig. Mikor a mellém rendelt farkas, Osiris, végre rávett, hogy járjunk el néha szórakozni... Nos, összejöttünk, ezt pedig titkolni kellett a Praetornál. Így még inkább nehezemre esett elhagyni a lakás jótékony takarását, nyugalmát. Ott minden szép és biztonságos.
Végül is 2016. vége felé ismerkedtem meg úgy igazán a falkavezérrel, és Osiris legjobb barátjával, aki a falkát találta nekem. Hónapokig csak vele beszéltem, és a többiekkel köszönőviszonyt ápoltam csupán. Mostanában szerencsére fellazultam valamennyire közöttük, de a munkám és az egyetem nem engedi, hogy sok időt töltsek itt - pedig igazán sok minden folyik az Alvilágban.
Én igyekeztem ebből kimaradni, és a lehető legnormálisabb életet élni. Együtt élni a betegséggel, szokták mondani a genetikai betegséggel küzdők, és eleinte én is így éreztem magam, az ő motivációs beszédeiket néztem elalvás előtt youtube-on. Az egyik falka-tag azonban meggyőzött, hogy kötelességünk megvédeni azokat, akik ártatlanok, akiknek sejtésük sincs az egészről. Így hát itt vagyok, és várok a falkavezérre, hogy elbeszélgessünk arról, milyen feladatot tudna rám osztani. Csak nehogy a végén a tapasztalatlanságom miatt néhány műszakot kapjak az étteremben.
Nyílik az ajtó, vendégekre számítok, de ehelyett egy lány sétál be, akit párszor már láttam erre fele, ha jól sejtem ő is likantróp, talán Alice-nek hívják. - Szia! - mosolygok rá. - Kit keresel? - kérdem, és a szemem a hátsó ajtóra irányítom egy röpke pillanatra. Elég ciki lesz, ha tévedek, és ő pedig csak az ebédjéért jött, de hát ez van, én megpróbálok kedves lenni.









The world is
yours
Take
it
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Étkezde ₰ Pént. Ápr. 14, 2017 11:37 am

Lorena & Azazel


Uhh, ez hiányzott már az életemből. Mohón falom befele a kínai kaját, folyamatosan újakat és újakat rendelve magamnak. Igen tudom, hogy nem így kellene viselkednem, mivel én vagyok Lucifer jobbkeze meg szinte vele együtt buktam meg a Mennyországban, s én vezetem a seregeit, de hát mindig is imádtam ezt a helyet. S mostanában alig volt időm eljönni, mert annyi dolgom volt, hogy ki sem láttam a munkából. Itt volt egy-két lázadás, ott kellett elrettenteni valakit, vagy valakiket, néhol le kellett tépni valakinek a karját, esetleg a lábát és hát persze nem maradhatott ki az üzletkötés sem, hiszen szállítani kell a lelkeket a Pokolba. Értesítettem a démonokat, hogy ha a közelemben valaki el szeretné adni a lelkét, és örök kárhozatra jutni, akkor irányítsák át felém az illetőt. Igen, rohadtul unatkozom ha ilyen feladatokra pocsékolom az időmet. Semmi érdekes nem történik mostanában, vagyis hát velem nem. A többiekkel biztos, de én valahogy mindig elkerülöm ezeket a helyzeteket és csak szenvedek Lent. Már rendesen fáj a fejem a sok üvöltéstől, amit akkor adnak ki amikor a kínok kínját állják ki. Ki kell engednem valahogy a gőzt, csak hát az a kérdés, hogy? Már lassan azt fogom tenni, hogy besétálok egy vadász lakta területre és kikiabálom azt, hogy mi vagyok, hogy legyen valami akció akkor, amikor én itt vagyok a halandók világában.
- Jöhet a következő adag! Szólok oda a pultosnak, majd intek a másiknak, hogy a mocskomat takarítsa el legyen szíves az asztalomról, mert már annyi van, hogy alig látszik belőle annak a farésze. Hallom, hogy egy idő után megszólal az ajtó feletti csengő, ami jelzi egy új vásárlónak a jövetelét. Szépen lassan a jövevényre pillantok, és intek a fejemmel, hogy jöjjön ide. Igen, egy démon.
- Nagyon remélem, hogy valami jó okod volt arra, hogy megzavarj. Vagy esetleg csatlakozni szeretnél hozzám az evésben? Főnökkel együtt kaja? Ajaj, mióta vagy te ennyire talpnyaló? Vigyorgok rá és megpaskolom a vállát, s hirtelen megragadom, hogy lenyomjam a mellettem lévő székre, majd mosolyogva a szemébe nézek és várom, hogy csiripeljen.
- Egy kis gondunk akadt. Egy vadász foglyul ejtette az egyik katonánkat. A szemem sarkából észreveszem, hogy hozzák kifelé a rendelésemet.
- És miért szóltál ezért? Nem tudod megoldani a problémádat? Azt mondtam, hogy akkor értesíts, ha alkut akarnak kötni. Takarodj! Villan meg a szemem, majd a pincérre mosolygok aki elém teszi az ételt és tovább kezdek burkolni.  Végigpillantok az étteremben ülő embereken és megállapítom azt a szomorú tényt, hogy egyetlen egy sem érdemli meg azt, hogy még egyáltalán szóba is álljak vele. Sóhajtok egy nagyot és már-már távozni készülnék, amikor megint meghallom a hangot és egy nő sétál be az ajtón. Hm, hm. Talán még vele el is tudnék szórakozni és eltudnám ütni az időt. Intek a felszolgálónak, majd a fülébe suttogom, hogy amit az a lány fogyaszt, azt mind én állom. Kezdődjék a vadászat.   

Gyengécske, mindjárt megyek dolgozni ennyi telt most Sad     §§ 474  §§


Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Étkezde ₰ Hétf. Jún. 20, 2016 8:51 pm
***


Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
honey, keep my secrets well


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Étkezde


Vissza az elejére Go down

Étkezde
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: