Go to top Go to bottom
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Utolsó begyejzések
bejegyezte  : Iviry Wade
Vas. Szept. 30, 2018 8:27 pm

bejegyezte  : Iviry Wade
Hétf. Szept. 24, 2018 8:09 pm

bejegyezte  : Jennyfer Lucasso
Hétf. Szept. 24, 2018 6:52 pm

bejegyezte  : Benedict Ericson
Vas. Szept. 16, 2018 7:35 pm

bejegyezte  : Jeremiah Blackthorn
Vas. Szept. 16, 2018 6:43 pm

bejegyezte  : Iviry Wade
Szer. Szept. 12, 2018 8:42 pm

bejegyezte  : Rafael
Hétf. Aug. 27, 2018 8:45 pm

bejegyezte  : Nate Heartridge
Hétf. Aug. 20, 2018 6:05 pm


erre barangolok


Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


legtöbbet író userek


Share| .


Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár ₰ Pént. Dec. 16, 2016 9:41 pm
Játék Zárva!


Vissza az elejére Go down
honey, keep my secrets well
avatar
Árnyvadász

Avataralany :
•• zoey deutch
Tartózkodási hely :
•• new york
Csatlakozás ideje :
2016. Jul. 12.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár ₰ Kedd Szept. 13, 2016 7:17 pm

from Cissy
•• So far away ••
Úgy döntöttem, hogy az lesz a legjobb, ha a mai napot inkább a mentális edzésnek szentelem. Mióta apa meghalt - a halálának körülményét inkább hagyjuk - és ide kerültem az Intézetbe, azóta nagyon sokat gyakorolok, de terepen még nem voltam sosem így hát valódi démont sem láttam még igazán, meg aztán nem is bánom ezt, mert nem tudom, hogy tényleg el tudnék-e bánni vele, ezért sem nyafogok a napi sok edzésért, nincs ellenemre, csak azért kicsit már elfáradtam, de nem akarom abba hagyni és ezért is esett a választásom a könyvtárra.
Ma szokatlanul kevesen vannak az Intézetben, vagy terepen vannak vagy éppen más dolguk van, de ez nekem nem is rossz, szeretek egyedül lenni, szinte egész életemben két személyt leszámítva csak is magamra számíthattam, így hát nem okoz gondot az egyedüllét, nem érzem magamat rosszul miatta. Meg amúgy is: így legalább van lehetőségem átnyálazni jó pár könyvet, többet megtudni mondjuk a rúnákról, az árnyvadászok történetéről, történelméről, szabályairól.
Mikor belépek a könyvtára, megcsap a jellegzetes könyv illat, s mélyen magamba szívom. Imádom a könyveket, régen otthon órákat töltöttem úgy, hogy levettem random egy könyvet a polcomról, leültem az ágyamra és csak olvastam és olvastam. Főleg akkor amikor szomorú voltam, mert akkor a könyvek segítségével sikerült elmenekülnöm egy teljesen más világba, úgy éreztem, hogy ott sosem eshet bántódásom, ott soha senki nem tehet kárt bennem, mert ott csak én vagyok, mert az csak is az én világom, az én szabályaim szerint.
Gondolataimból Liam hangja ébreszt fel. Felnézek rá és felvonom a szemöldökömet.
- Wáow, így még senki sem örült annak, hogy lát engem. - mondom gúnyos hangnemben miközben elnevetem magamat. - Nah jó, mi a baj? - teszem fel neki a kérdésemet amikor látom, hogy valami komoly dolog nyomhatja a szívét.

to Liam
•• aww ••©️









you are strong, kind, and adaptable. Constantly moving forward, you change with the times and you don't get caught up in the past. You have a nurturing soul that shows compassion to outcasts and the less fortunate.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár ₰ Vas. Szept. 11, 2016 7:49 pm













Liam Cissy
Feszengek.. igen, rendkívül feszengek. Hogy miért? Nos ez igencsak egyszerű kérdés. Az oka nem más mint Cissy. Jó pár éve ismerem, és ezalatt jó pár mindenen is mentünk keresztül. Kezdve azzal, hogy én beleszerettem de az apja sosem mondta el neki mit érzek iránta, aztán ahogy nőttem ez a szerelem átalakult valami teljesen mássá. Rájöttem, hogy Cissy apja jól tette, hogy megkímélte a lányát a szerelmi vallomásomtól. Talán ez az egyetlen titkom Cissy előtt. A tudat, hogy én szerelmes voltam belé. Hiszen ha megtudta volna most nem lennék itt, de azon a sok jó és néhol rosszabb dolgon sem mentünk volna keresztül... legalábbis nem együtt az biztos. Így hát örülök a döntésnek és akármennyire is sokszor elfog a bűntudat és a sötétség magába kerít... Nem bánom, hogy én magam sem mondtam semmit. Kár volna mind ezért. Aztán nem sokkal később minden után Cissy elvesztette az anyját, persze akkor még álmodni sem merte volna, hogy ez végzetes lesz az életére nézve. Vele voltam akkor is és akkor is mikor nem tudta kinek mondhatná.. Őt az apja rontotta meg. Tőle vesztette el a szüzességét. Bele sem merek gondolni mit érezhetett akkor. Düht, haragot? Vagy csalódottságot.. nem tudom. Egyet tudok, hogy az az eset volt talán a legnagyobb súllyal rendelkező ami végül is összehozott bennünket és szétválaszthatatlan barátok lettünk. Idő közben Annie a parabatai-om lett, aminek szintén van egy szép kerek története. De végül felülkerekedett rajtunk a szerelem. Viszont immáron készen állok újra tervezni az életemet és javítani a hibáimon. Mivel Cissy az életemben a második legfontosabb így mellette maradtam. Úgy értem.. készen állok most vele bele menni amibe Annie-vel régebben. Készen vagyok a parabati-ja lenni. Vajon Ő is készen áll? Biztos vagyok benne, hogy minimális félelem benne is van, akárcsak bennem. Kiben nem lenne? Hiszen ez egy olyan kötelék ami nem csak, hogy életre-halálra megy és rendkívül szoros, de különleges is. Minimális idő pedig mindenkinek kell, hogy ezt magában feldolgozza, de én úgy vagyok vele, eleget halogattuk. Ideje volt döntenem és beszélnem kell Cissy-vel. Döntenie kell neki is és együtt is döntenünk kell, ahogy együtt kell majd végig állnunk minden akadályt amit elénk tesznek, vagy tesz az élet. Tudom, hogy Ő még nem ment keresztül hasonló szertartáson, éppen ezért jobban is aggódok miatta mint magam miatt. Hiszen én már egyszer végig csináltam. Ismét mennie kell.
Az intézetben szokatlanul nagy a csend, még senki nem beszélget vagy gyakorol, de még a viták is elmaradtak. Nem is tudom miért a könyvtárat választottam, hiszen jelenleg mindenhol hatalmas a csend. Bár az ok lehet az is, hogy ez nem sűrűn van így és nem szerettem volna a véletlenre bízni. Elvégre is ideje kettesben is lennünk egy kicsit. Távol másoktól. Erre pedig gyakran ideális a könyvtár. Ahol még a légy zümmögését is hallani és az ezt követő dühös hangokat miközben valaki agyon csapja. Senki sem szereti azokat a kis zümmögő, rendkívül pofátlan lényeket.
Megállok az ajtóban. Megpillantom Cissy-t és szinte azonnal oda is megyek hozzá, közben egy mély sóhaj keretében. - Szia - Kezdem meglehetősen bátortalanul, hozzám szokatlanul.
 
× Kezdőőőőő ölel × zene: A gép zaja × szószám: 501 ×










Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár ₰ Kedd Aug. 09, 2016 9:12 pm


Hazudnék ha azt mondanám nem fájt ahogy elbúcsúzott. De igazából talán így lesz a helyes, másrészt én is közre játszhattam ebben, azzal, hogy nem ittam vele. Abból viszont egyenesen semmi jót nem képzelek ki, hogy Alec felém sem fordul. Talán úgy nekem jobb lett volna, de lehet csak rosszabb. Mindenesetre most a gondolataimat is nehezen tudom összeszedni. Nem tudom mit mondhatnék neki ezek után. Köszönjek el, adjak jó tanácsot és lépjek le? Vagy esetleg csak csendben lépjek le és hagyjam magára? Talán az utóbbi hangzik a legjobb döntésnek, de bűntudatom lenne, hogy esélyt sem adtam magunknak. Ugyanis a remény hal meg utoljára. Talán most úgy érzi itt vége. Elfelejtjük egymást s ki-ki éli a saját életét, de mi van ha nem így lesz? Mi van ha a sors nem így tervezte számunkra? Nem hagyhatom csak úgy itt. Így hát erőt veszek magamon és kinyögöm a három bűvös szót ami úgy kikívánkozik. - Ég veled Alexander - Egy mély sóhaj keretében elhagyom a helységet. Az utcán végig magunkon tűnődöm. Mert én tényleg hiszek a sors döntésében és csak remélni tudom, nem csak ennyit szánt nekünk. Túl elszomorító lenne.

Magnum & Alec

"Goodbye Alexander!"


× Hát jó rövid lett, de tekintve, hogy egy záróról van szó, nézd el nekem × Stitches × 187 szó



Záró+


Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár ₰ Kedd Aug. 09, 2016 7:07 pm




To: My Magnum
Goodbye, Magnus..

Az önzés egy kegyetlen fegyver, amellyel nem lett volna szabad élnem. Anyám hangja pedig úgy cseng a fülemben, mintha közvetlen módon, nos mellettem állva mondaná ki a szavakat. - "Nem lehet saját életed, és nem is törődhetsz az illúziókkal, avagy azzal, hogy mit is akarsz, hisz az élet abból áll, hogy azt nézd, miszerint másoknak mi a jó.. azaz a család számára mi a helyes lépés, amelyet megtehetsz.." - Anyám mindig is kemény nő volt, és tudta jól, hogy melyik pillanatban mit kell tennie, avagy hozzám vágnia, miszerint kénye-kedve szerint tudjon befolyásolni, és irányítani. Hagytam magam mindig, újra és újra, így nyomva el a saját akaratomat. Nem kértem semmit, és nem is vártam el egyéb mást sem, csak elismerést, de még azt sem kaphattam meg. A szüleim szigorúan neveltek, és ugyanolyan szinten néztek le, mintha Jace mindig is többet ért volna, mintsem én. Az első szülött gyermekként kitaszítottnak éreztem a sorsom, és lassan megtanultam elnyomni mélyen magamban mindazt, amit érezni véltem. Nem volt könnyebb, hogy Max is inkább Jace-re nézett fel, de igaza volt, mint mindenki másnak is. Jace tökéletesebb, és mindig is jobb volt nálam. Megölte a démonokat, harciasan, és bátran állt ki másokért. Tehát joggal említhető, hogy a lehető legjobb árnyvadász eme generációban, míg én alkalmatlan vagyok szinte mindenre. Folyton folyvást kudarcot vallok, mint most is.
- Igazad van, Magnus. - Mondom egy hosszas szünet után, nos kifejezésre adva azt, miszerint tökéletesen egyetértek vele. Őrült ötlet volt felvetni azt, hogy igyon. Egy mély levegővételt követően pedig megrázom a fejemet. A poharakkal végül visszasétálok az íróasztalhoz, s míg az egyiket leteszem, nos addig a sajátomat megiszom. - Ennyi volt. - Jelentem ki ridegebben a kelleténél, de nem fordulok felé. Tudom, ahogy ő is tudja azt, miszerint elérkezett a búcsúzás ideje. Neki távoznia kell, és nekem pedig elengednem. Könnyű lesz, hisz csak némi fellángolás az egész ugyebár, és nem több, igaz?


||music:War Of Hearts||Words:310|| <3 || ®




Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár ₰ Pént. Júl. 29, 2016 7:19 pm


Érzem..nem is, tudom, hogy nem akarok itt lenni tovább. Nem is tudnék. Összezavarodtam azt hiszem. Nem tudom már mit is szeretnék. Persze nem lehetek önző, másra is kell gondolnom. Jelen esetben Alec-re. De hiszen éppen azt teszem. Ha elveszi Lydia-t azzal neki sem lesz jobb. De jó sem. Elkötelezi magát...egész életére. Nem fogja tudni ott hagyni. Ott lesz a testén a házasság rúnája. Nem lesz boldog, tudom. Mert talán magának sem meri bevallani, de szeret. Vagy legalábbis érez irántam valamit. Tudom, mert ez a csók nem csak miattam volt. Nem egy számára jelentéktelen csók volt amit úgy fogott fel, hogy itt vége is. Ez csupán a kezdet. Lehetne...ha ezt Ő is belátná. Miért pont Lydia? Csak mert most Ő vezeti a Klávé-t? Komolyan? Ha egy pasi vezetné, ugyan ezt tenné? Tényleg? Ennyire félre ismertem Őt? Nem hiszem. De akkor mégis miért? Miért áldozza fel az életét egy jelentéktelen házasságért. Persze egy házasság biztos egy nagyszerű dolog az ember életében. Nem mintha tudnám. Mikor hallom Alec hangját leblokkolok. Szinte követni is alig tudom a szavait. Nem tudom mit tévő legyek. Nem hiszem, hogy jó lenne most innom. De ha visszautasítom..hát tulajdonképpen Alec társaságát utasítom vissza. Nem szeretném ha utálna. De ez lássuk be. Nem jó ötlet. Végül megfordulva veszek magamra erőt s egy apró sóhaj kíséretében szólalok meg vele szemben. - Szerintem ez most nem a legjobb ötlet..Alexander. - Kis szünettel a mondatom után teszem a teljes nevét, ami már önmagában komolyságot sejtet. Igen, ezt maximálisan komolyan gondoltam. És ki is mondtam. De még mennyire. Talán ez nem kerül be életem legjobb döntéseihez –ahova egyébként már nem igazán sorolható egyetlen döntés sem–, de ugyanakkor most kiálltam magam mellett. Így volt a helyes. Ezt talán Alec nem fogja sosem belátni, talán most ki is akad, de..nincs mit tenni. Az élet már csak kegyetlen. Ha ezt nem én tudom a legjobban, akkor senki.

Magnum & Alec

"Carpe diem!"


× Rövid.. elnézést. elfogyott belőlem az ihlet >< × Faded × 317 szó



Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár ₰ Csüt. Júl. 28, 2016 11:14 pm




To: My Magnum
Hiába is akarlak, ha meg nem kaphatlak..

Az álmaink csak ócska kis illúziók, amelyek hamis tévhitekbe ringatnak minket. Sokszor hittem azt, hogy a képzeletemben lezajlott dolgok töménytelen kellege tarthat csupán életben, de egy idő múltán rá kellett ébrednem, miszerint nem léteznek az elmém játékosságai, hanem csak a zord, és a rideg valóság az, melyet jutalomként megkaphatok. Most pedig a felnőttkor határát súrolva, nos ugyanúgy cselekszem, mintsem gyermekként. Határokat húzok fel, szülői szabályok ezreit követem, és a Klávé törvényeit betartva alakítom ki a sorsom. S amikor e pillanat kapcsán itt állok, és a boldogság felkínálásával élek, s majdan elutasítom, nos önön szívemet tépem ki a helyéről. Őszintén fáj, hogy önzővé tettem a parányi kis személyemet, de leginkább az sújtott le lelkiekben, hogy ez az apró cselekedet - csók - rávilágítást adott szinte mindenre. Érzelmek, szeretet, szerelem.. Az, amit eddig tudtam, avagy gondoltam, nos az teljességgel elveszett, és ami most van, az... az nem én vagyok.
A belém nevelt jellemet adom vissza, és nem élek a saját lehetőségeimmel, hiszen megtanultam azt, miszerint nem számít, hogy mit akarok, ha úgy is az van, amit a családért kell megtenni. A szüleim szigorúak voltak velem, míg Jace jóval többet jelentett a számukra. Talán a sors iróniája, hogy egy fogadott gyermekre büszkébbek, mintsem a saját vér szerinti fiúkra. De nem panaszkodhatok, hiszen kiemelt, és már-már színvonalas nevelésben részesülhettem. Megtanulhattam, hogy milyen küzdeni az igazán racionális dolgokért, és hogy nem minden arról szól, hogy nekünk mi a jó, hanem arról, miszerint mi mindent megtehetünk nagylelkűen másokért. Az intézet vezetése nagy felelősséggel jár, amit persze a szüleim nem tudnak teljesíteni, ám ez a házasság Lydia, és köztem, nos egy normálisabb képet adhat; mindenről. Az évek munkája, amit rám fektettek az odafigyeléssel, és a szigorú bánásmód által, nos azt hiszem, hogy tudnék ugyanúgy tájékozódni a helyzet ügyek kapcsán, mintsem anya, és apa. De nem tartom nagy számnak magamat. Valahol a tudásom, nos kimerül a könyveknél, és a gondolatok világánál. Én magam pedig tökéletesen megelégszem már azzal is, hogy lélegzem. Van elég gond, sőt probléma rajtam kívül is, és hiábavalóan vagyok pozitív, ha a negatív elmélkedés úgy is győztesfélként lép előrébb. Tehát hihettem azt magamban, miszerint jól fogok vezetni apámék helyett, de valójából tudom, hogy ez sohasem lehet lesz így. Na erről ennyit..
Magnus.. Gondolatban annyiszor elismétlem a nevét, mintha éppen csak gyakorolnám, holott nem erről van szó. Aggódom. Talán érte, s talán magam miatt. Tudom, hogy őrültség volt meglépnem mindazt, amit, de... de már késő bánat. Az, hogy megcsókoltam valóságosnak hatott, és az, hogy képes lennék tovább menni nem kétséges, ám mindenek előtt tekintetbe kell vennem az akaratot - a döntést -, amelyet meghoztam, és amellyel élnem kell. A családomért cselekszem. Mindig csak a család, mindig csak a kötelesség, és a hivatás. Mindig a szabályok, és a törvények. Nincs szabadság - sohasem lesz..
- Magnus, várj... - Lépek utána a pillanat tört része alatt, ahogy kinyitva a szemeimet, nos ránézek. - ...ne menj, kérlek. - Fogalmam sincs miért mondom ezt, hogy miért is teszem, de nem akarom, hogy csak így... csak egy őrült eszmei futtatásom miatt köddé váljon, és végleg távozzon. Már megint önző vagyok. Pedig igazából az lenne a helyes, ha hagynám őt eltűnni. - Még meg sem ittad az italod.. - Fogom meg a karját, ahogy finoman az íróasztalhoz húzom, és a kezébe nyomom az üvegpoharat, amely a whiskyt tartalmazza. Ezt követően én is magamhoz veszem a sajátom. - Legalább egy utolsó italt. - Mondom ki halkan, ahogy félszegen felpillantok rá. Talán ez lenne a búcsúzás? Nos megeshet..


||music:Fast Car||Words:571|| <3 || ®




Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár ₰ Kedd Júl. 26, 2016 10:02 pm


Érzem ahogy mindketten elveszünk a csókban, de még is érzem azt is, hogy valami nincs rendben. És itt nem arra gondolok, hogy valaki benyitott volna ránk, vagy Alec nem akarná a csókunkat. Sokkal inkább azt érzem, hogy tart az egész helyzettől. Valahogy, mintha távolodna. De ez a távolodás képletes. Hiszen az elején még maximálisan beleéltük magunkat, most mégis, mintha ez az elszántság halványulna. De ez az érzés, már nem csak érzés, érzem ahogy ténylegesen távolodik, majd lassan kinyitom szemeimet s látom, hogy ő lehunyva tartja. Már itt is meglepődök. Majd meglátom azt az apró könnycseppet ami végig gördül az arcán, szemeimmel követem is végig, és kérdőn nézek egy ideig Alec felé. Olyanra fogok vetemedni amire egyáltalán nem kívánok, de most ez ebben a helyzetben talán szükségessé vált. Nem szeretném tovább gyötörni, hiszen látom, hogy nem tudna választani. A családja hírneve, vagy... hát vagy én. Nem is tudom miért döntene, hiszen én ki is vagyok neki? Szerető? Bár még szerintem az sem. Ez talán csak egy semmit mondó csók volt, vagyis, ez a csók.. hiba lett volna? Már magam sem tudom mit gondoljak, teljesen zavaros. Abban reménykedtem, hogy majd én kézben tartom itt a dolgokat, de most még sem tudom mit tehetnék. Talán a csók miatt, de az is lehet azért, mert amit tenni fogok az egyenesen a magányomat jelenti. Talán soha többet nem fogom Alec-ot látni. De lehet ez nekem is jobb lesz, nem csak neki. Hiszen Ő árnyvadász. Nem csak, hogy nem lehetne velem együtt, de még rövid is az élete. Nem tudom, hogy tudnánk ezzel a tudattal élni. Én nem változok. Ő pedig megöregszik, majd meghal. Lydia mellett a helye. Így a kín is kisebb lesz, én pedig... Különben is, még Alec előtt megesküdtem magamnak, hogy többet nem kezdek árnyvadásszal, mégis itt vagyok. Megcsókoltuk egymást. Pedig az egész egy semmiségnek indult. Most mihez kezdjek? De tényleg...mihez? Végül erőt veszek az akaratomon, és Alec felé lépek, kezemet a vállára helyezem míg mellé lépek, mégis vele szemben. - Nem kell választanod - Szólalok meg majd nagyot nyelek. Kimondtam. Talán így lesz a helyes. Talán csak magamat bűntettem a sok évért amit azzal töltöttem, hogy elnyomjam az érzéseimet. Persze a Ragnor-al tett fogadalmam miatt ha meg is ismerem hamarabb akkor sem szerethettem volna. Most is éppen, hogy a fogadalmunkon kívül vagyunk. Hiszen Alec még csak 18. Előtte az élet, és... a házasság. A házasság az ami ezt el fogja tőle venni. Az életet. Annyi elvesztegetett pillanat, majd az öregedés. Nem lesz ideje. Ezt Ő sem akarhatja. Mindezt a családjáért. Persze én ezt nem érthetem. Mióta a világon vagyok csak az édesanyámat szerettem úgy, hogy megvédtem volna.. És az élet Őt is elvette tőlem. Ha úgy nézzük senkit sem vagyok képes szeretni és mikor véletlen valakit megszeretek a sors úgy dönt, hogy nem szerethetem. Bele kell törődnöm, hogy Alec nem lehet az enyém. Persze ez rossz, és talán a szívem is megszakad, a lelkem is darabkáira hullik, de küzdenem kell, harcolnom az érzéseim ellen. Mert nem szerethetem Őt! Persze most is legszívesebben fognám magam és megölelném. Ha kell még varázslattal is, de elvenném a fájdalmát, akár még az emlékeit is rólam, csak ne kéne így látnom. Egyszerűen tényleg megszakad a szívem, hogy így látom. Az embert aki mindig komoly és határozott. Mondhatni egy kőszikla és erős mint az acél. És most elérzékenyült.. Mi jön még ez után?!

Magnum & Alec

"Carpe diem!"


×  Ne hagyj elmenni  Sad × Faded × 555 szó



Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár ₰ Kedd Júl. 26, 2016 9:16 pm




To: My Magnum
Hiába is akarlak, ha meg nem kaphatlak..

Az életem abban a pillanatban omlott darabjaira, amikor is kiderült a szüleim árulásának ténye. Nem elég, hogy mindent feláldoztam értük, és hogy folyamatosan azt csináltam, amit akartak, de most még inkább üresnek kellesz éreznem önmagam. Lantba vetettem az eddigi életcéljaimat az övéikért, és most még inkább arra kell törekednem, hogy a helyes megoldásokat hajtsam végre. Elcseszték a családunk hírnevét, és cserébe pedig tőlem vártak megváltást. Ráakartak beszélni egy házasságra, amit lám csak megkapnak, hiszen feleségül óhajtom venni Lydiát. S mindezt voltaképpen miért is csinálom? Azért, hogy megóvjam a családi nevet, hogy fent tartsam az intézetet, és hogy a Klávé érdekeit előtérbe helyezzem. Mindig is voltak bizonyos szabályok a Lightwood névvel járóan, mint például, hogy nem lehet saját életem, hogy az igazság nem abban fakad, hogy mit akarok, hanem abban, hogy ők hogyan is döntenek helyettem. Mindig is ez ment. Akárhányszor lett volna esélyem valami... valami sokkal jobbra, nos meg kellett vetnem, avagy le kellett tagadnom mindazon az elven, miszerint számomra nem lehet meg az a bizonyos; boldog vég kifejlett. Az élet kegyetlen, és én a szüleim mellett tökéletesen megtanultam, hogy a szív szavait mélyen el kell magamban nyomnom, hogy nem lehettek olyan személy, akivé válni szeretnék, hogy az érzések csak legyengítek, és nem pedig megerősítenek. Tehát hallgattam az eszemre, és tettem, amit tennem kellett, míg nem Magnus azt javasolta a számomra, hogy nézem a saját érdekeimet. S hogy mi az érdekem annyi év elteltével? Nos, ami az eddigiekben is. Mint például a családom jóléte, vagy, hogy védjem a szeretteimet. Erre megjelenik Magnus, és azon nyomban összekuszál mindent.. Megváltoztatja az érzéseimről támasztott gondolataimat, befolyásolja a nézetelveimet, és... és valamit elindít bennem, amiről fogalmam sincs, hogy micsoda, de mégis létezik, és ott van. Aztán ugyebár nehezen, de beismerem, hogy szeretem Jacet.. talán jobban is, mint kellene, de ezt... ezt Magnus, nos elferdíti bennem, és magára fordítja át a helyzetkört. S igen, amint rágondolok, nos minden logikátlanná válik. A közelében teljességgel zavarba jövök, és elgyengülök..
Nem bánom meg a tettem, hiszen nem foglalkoztatnak jelen esetben a következmények. Mindennél jobban vágyom erre... rá, és a szabadságra, amivel kecsegtet, de tudom.. tudnom kell, hogy mindez helytelen, és koránt sem helyénvaló cselekedet. Ám, ahogy múlnak a pillanatok, és belefeledkezem a közelségének a varázsába, nos tova száll a nyomasztó érzés, de a kétségbeesés nem szűnik meg. Félek attól, hogyha ennek vége, akkor ismét a keserű igazság, és a nyomasztó valóság ténye fed be. Szembe kellesz ugyanis néznem azzal, hogy Lydiát el kell vennem, és Magnust faképnél kell hagynom. De akkor miért is tettem meg ezt? Miért cselekedtem, ha utána úgy is visszavonulót fújok?
Görcsösen szorítom mindkét kezemmel a bordó zakóját, ahogy szinte hozzápréselem magamat. Fájdalmas lesz elszakadni, és egyben megválni az érzéstől, de valahol tudom azt, hogy egyszer mindennek véget kell érnie. Az életem is elfog múlni, ő pedig... halhatatlan. Akarva akaratlanul is, de lassabbá válok. A csók igencsak gyengéd lesz, míg végül a második kört percek múltán be is fejezem. Szemeimet nem nyitnom ki az óvatos elhúzódást követően. Egyszerűen nem akarok ránézni, hiszen fájna a látványa. Fájna az, hogy a döntésemmel tönkre teszek mindent. Nem mondok semmit, hiszen nem jön szó az ajkaimra. Úgy érzem, hogy megfulladok, hogy nem lélegzem, és hogy meghalok. Nagyot nyelek, lehajtom egy röpke pillanat alatt a fejem, és egy könnycsepp fut végig az arcomon. Hát tényleg ennyi lenne, és így kellene ennek véget érnie? Miért ilyen kegyetlen velem a sors, s a szüleim miért tették ezt..? Végül elfordulok tőle, próbálom összeszedni magam, és nem figyelni arra, hogy jelenleg a múló múltamat siratom.. az előbbiekben történteket, ugyanis, ha megházasodom Lydiával, akkor az életem végéig, nos meg leszek kötve. De hát ez így helyes.. ezt kell megtennem!


||music:Iris||Words:602|| <3 || ®




Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár ₰ Csüt. Júl. 21, 2016 11:16 pm


Úgy belemerülök a csókunkba, hogy fel sem tűnik mióta nem vettem levegőt. Bár nem is tudom, a boszorkány mestereknek fontos a levegővétel? Mindegy is, hiszen ennyit még én is kibírok. Élvezem amint Alec sokkal jobban érzi magát mint eddig. Hiszen olyan bánatosnak és ingerültnek látszott. Az is volt. És most mégis.. mégis itt vagyunk. Azon tűnődtem, hogyha a nagy hír után elköszönök és lelécelek most nem itt lennénk. A tangóra azt hittem csak színjáték vagy hasonló, de ezután a csók után már belátom, nem az volt, de ha mégis... nem bánom. Rendkívül örülök, hogy így alakultak a dolgok és most kettesben lehetünk. Nincs is romantikusabb mint egy könyvtárban csókolózni. Jó, talán lenne, de mivel sokáig a romantika fogalmával sem voltam tisztában ez a hely nekem tökéletesen megfelel. Nem tudom mi tévő legyek. Bármint annyira csodás ez a pár pillanat. De ezt bizonyára Alec is tudja, hogy helytelen. Még ha élvezi is, akkor is belül benne van, hogy ez helytelen és ha Lydia meglátja...fogalmazzunk úgy, hogy kiakad. És no lám, el is felejtettem, hogy Alec meg van sérülve. Így egyrészt talán kettesben lehetünk még sokáig, másrészt pedig talán ezúttal hagyná, hogy segítsek a sebén. Még ki sem gondolom amikor elszakadunk egymástól és míg a nevemet mondja én már helyre is hozom a kezét egy mosoly kíséretében, majd folytatjuk a mi kis csókunkat. Mintha tudta volna, hogy kell egy pillanat szünet míg meggyógyítom Ő makacsságát. Igen, ez találó név lesz mikor nem hagyja, hogy segítsek rajta. Persze most igyekeztem minél jobban álcázni, hogy majd csak a fájdalom elmúlása miatt vegye észre, hogy varázsoltam neki és segítettem, pedig nem engedte meg.

Magnum & Alec

"Carpe diem!"


×  Nem vagy egyedül  aww   × War of Heart × 268 szó



Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár ₰ Csüt. Júl. 21, 2016 10:50 pm




To: My Magnum
Te inspirálsz engem, és Te kellesz nekem..

Megállt a világ eme pillanatban, és természetesen vele együtt az élet is. A pillanatok lassúak, az érintések lenyűgözőek, és a tettek, nos önön magukért beszélnek. Azt hiszem, hogy őrült módjára cselekszem, hogy hibát követtek el, de... de nem akarok erre gondolni mostan. Nem akarom ezt az egyetlen egy varázst, amely meg lehet nekem, nos holmi kósza gondolatfoszlánnyal elcseszni. Tehát cselekszem, mintsem utolsó cselekedet, mellyel leírok mindent, és mellyel önzővé leszek. Nem törődöm ezúttal a családdal, és nem érdekel a Klávé sem maga. Csessze meg minden, nos teljesen úgy, ahogy van! Mindent megtettem, mindent feláldoztam, és mindezt azért, hogy lantba dobjam a boldogságomat. Mostan pedig Magnus láttán.. ahogy annyiszor eljátszott a gondolataival, és velem, nos képes vagyok beadni a derekam, és tenni azt, amit tennem kell, amit tenni akarok, és amire igazán vágyok. Mert, hogy rá vágyok immáron, és nem Jace-re, hisz', ahogy haladtunk az időbe, iránta kezdtem érzéseket táplálni, és nem, nem a parabatai-om érdekelt már szerelmi szál kapcson. A tettemmel meglepem önmagamat, de gondolom a partneremet is, hiszen igencsak le van fagyva, és akkor még én, hogy ezt... ezt művelem.
Hevesen kapok az ajkai után, ahogy a hátán lévő tenyerem, nos a mellkasára siklik, miközben még közelebb lépek hozzá. Bátorságom tova szállna egyetlen röpke pillanat alatt, ha nem csókolna vissza, de mivel megteszi, nos így csak egyre hevesebben reagálok. A mellkasán lévő kezem a ruhája anyagára markol, ahogy egészen elmélyítem a csókunkat. Levegőre sincs szükségem ez alkalommal, hiszen ő maga az én kis lélegzetem. Szívem hevesebb dobbanása meg sem lep, ahogy a döbbenetem totálisan el sem múlik. Egyre pánikszerűbben tör rám a felismerés, hogy egyszer ennek is vége kell, hogy legyen.
- Magnus.. - Szakítom félbe a csókot óvatosan, ahogy a szemeibe nézek mélyen, és igéző tekintetét kémlelem. Ám, nem kell sok, és ismételten folytatom mindazt, amit az előbbiekben megkezdtem, és ha valaki kérdezné, hogy hol hagytam az eszem, akkor azt üzennem, miszerint szabadságra ment.


||music:Into You||Words:314|| Azt hiszem nem kapok levegőt aww || ®




Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár ₰ Csüt. Júl. 21, 2016 10:18 pm


Jól látom amit látok. Mentem lemegyek hídba, nem is értem a helyzetet, mi ez? Mi történik? Mit csinálunk, és mi ütött Alec-be? Ezen kérdések cikáznak a fejemben ahogy vezet, teljesen elveszek a szemeiben emellett és csodálom minden apró mozdulatát. Bennem van, hogy most fogom és nem érdekel ha megutál, de lesmárolom. De aztán ezt a gondolatot elhessegetem, hiszen nem szeretném ha megutálna. Hallom ahogy a zene lassul, majd a szám, szép lassan, de véget ér. Nem enged el. Én meg akkor pláne hogy nem engedem őt. Arra leszek hirtelen figyelmes, hogy összekulcsolja a kezünket. A szívem hevesen kezd el verni és érzem, hogy ott fogok meghalni ha ezek után fogja magát s mondjuk pofon ver. Bár természetesen megérteném, de akkor is kellemetlen lenne. Csodálom, hogy ilyen bátor. Mindig megtud lepni. Persze nem szeretném elrontani a helyzetet, de valahogy kiakaródzik a neve a számon. Alexande... De már nem tudom kimondani, mert érzem amint megcsókol. Érzem az ajkait. Ahogy azt is érzem nekem itt most végem. De ezúttal nem azért, mert mondjuk Lydia bármikor benyithat, hanem mert mióta megismertem Alec-et, erre a pillanatra vágytam, de nem gondoltam, hogy azután kapom meg, miután közli velem, hogy megházasodik. De várjál csak. Ez most komoly? Ezek szerint ez az első és utolsó csókunk... Neeeee. Érzem, hogy megint valami porrá törik bennem, de aztán rájövök mekkora marha vagyok. Itt a pillanat amire vártam én meg butaságokat képzelek bele. Olyan dolgokat amik talán nem is léteznek. És ha még is... ezt most akkor is élvezni kívánom. Nem sokáig hezitálok, vissza is csókolok, hiszen egy csók akkor az igazi ha viszonozzák. Máskülönben talán nem több mint egy szájra puszi. Ezúttal már érzem ahogy a nyelvünk is összeér és lehunyt szemekkel élvezem a pillanatot, remélve, hogy soha nem ér véget. És ha eddig azt gondoltam ez álom, akkor most már végképpen ezt gondolom. A valóságban ez megeshet? Alexander Lightwood tényleg fogta magát, és megcsókolt? Vagy csak elképzeltem és ennyire élethű? Lehet, hogy közben egy büdös zoknit nyalogatok? De az is felmerül kérdésként, hogy mi van ha ez a valóság és én most tényleg Alec-el csókolózom.

Magnum & Alec

"Carpe diem!"


×  aww  aww  aww  × War of Heart × 346 szó



Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár ₰ Csüt. Júl. 21, 2016 9:48 pm




To: My Magnum
Te inspirálsz engem, és Te kellesz nekem..

El sem hiszem szinte, hogy mit művelek. Ahogy megfogom Magnus kezét, ahogy a hátára csúsztatom a tenyeremet, ahogy a szemeibe nézek egészen mélyen, és ahogy a tekintetünk, nos ezúttal találkozik. A közelsége megbabonázó, a jelenléte teljesen magával ragadó, és hiába küzdök magam ellen, ha valahogyan, nos mégis képtelen vagyok az ésszerű gondolkozásmódra. Egyszerűen lefagyok a pillanat tört része alatt, ahogy a zene ütemére, nos vezetni kezdem őt, hiszen hagyja magát, és ezen, én magam meglepődöm. Benne van a játékban, avagy az sem kizárt, hogy mindez nem is az. Inkább a valóságnak mondanám, és még is mennyire nem kéne ezt tennem, ám nem hallgatok az elmélkedésemre, hanem hagyom, hogy magával sodorjon az ár, és elmosson minden határt. Lassacskán elmúlik a zene, lelassul a pillanat heve, és megszűnik minden körülöttünk. Nem létezik más, csupán ő, és persze én. Ha lehetnék ennél is hülyébb, akkor arra már szavak sem léteznének. Ám, minden hiba, és abszurd fogalom ellenére, nos kell nekem ez a perc, ez az alkalom, és ez a varázslat, mely minket körbe vesz. Nem akarom, hogy megszűnjön, avagy elmúljon. Nem engedhetem. Finoman kulcsolom össze az ujjainkat, ahogy lezárom a szemeimet, és a homlokomat a homlokának nyomom. Nagyot nyelek, miközben óvatosan vezetem tovább, bár immáron teljesen zárt szemekkel. Ha most valaki benyitna, akkor ezer százalék, hogy letagadnám a helyzetkört, ahogy persze magamban is tagadom, hogy... hogy, ami történik az egészen érdekes, és.. és különleges. A hangomat nem hallatom, de azt hiszem a cselekedeteim bőven beszélnek helyettem is, és ha mindez nem lenne elég, akkor majd Magnus Bane maga lesz az, aki sok-sok dolgot beleképzel a helyzetbe. Egy mély levegő, néhány röpke perc, és máris mennyire megváltozik minden, ami körül vesz. A helyzet.. kényes, és nem kéne, de ott van az, hogy élj a mának.. egyetlen alkalomnak. A döntéseim nem változnak, és mégis önző módon megteszem ezt az apró kis lépést, mellyel a saját határaimat feszegettem.


||music:Into You||Words:312|| <3 || ®




Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár ₰ Csüt. Júl. 21, 2016 3:53 pm


Mikor megköszöni valahogy megnyugszik kicsit a lelkem de még mindig darabokban érzem magamat. Mégis olyan nyugtató jelleggel hat rám a hangja. De mostanában annyira más, nem csak komolyabb lett és nagyobb felelősséget vállalt magára, de mintha ki is fordult magából. Nem tudom ehhez mennyi köze van Lydia-nak, de szeretném ha a régi Alec lenne. Belement még a piti kis játékaimba is és ez jól esett mindig is. De valahogy úgy érzem, mintha azt akarná olyat mondjak ami nem igaz... hogy csak játszadozom vele és az érzéseivel. Igaz, sokakkal ezt tettem és sokakat átvertem és talán meg is gyaláztam. De Alec más. Őt szeretem és nem volnék képes átverni. Szeretném ha ezt tudná, de nem szeretném ennél is jobban megzavarni. Talán az lenne a legjobb, ha elmennék. De képtelen vagyok rá. Tetszik, hogy megkérdez az italról, ami azt illeti kéne is innom most, talán jobban érezném magamat. Elfogadom. Szinte ki sem mondom s már ki is töltötte s betett egy tangó zenét. Érdeklődve vonom fel szemöldökömet és már szólalnék meg mikor megfogja a kezemet, majd a hátamra helyezi kezét. Olyan érzésem támadt, mintha tökön rúgtak volna, de még is örülök és akaratlanul is elmosolyodom. Rendben, bele megyek a kis játékodba. Gondolom s felveszem a tánctartást s hagyom, hogy vezessen. Persze az évszázadok során megtanultam tangózni magam is, de adok most neki egy kis örömet. Talán csak gyakorol, hogy majd Lydia-val jól menjen neki. Na de hékás, miért gondolkozom ilyen lelombozó dolgokon, hiszen velem táncol. Ráadásul még józanok is vagyunk. Hihetetlenül jól esik. Nincs ellenemre, sőt, örülök. Mondom végül ki kicsit suttogva, mégis kacéran. Hihetetlen, ezt most álmodom? Vagy tényleg itt vagyok és tangózunk? Valaki csípjen meg ha álmodom, mert félek úgy ébrednék mint akit tényleg tökön rúgtak. Ám ha a valóság... remélem sosem ér véget. Ez még álomnak is csodás volna. Nagy bátorság kellett hozzá, hogy leálljon velem tangózni. Ebben biztos vagyok. És minden elismerésem Alec-é.

Magnum & Alec

"Carpe diem!"


× Magnus is for magical × Anaconda × 315 szó



Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár ₰ Csüt. Júl. 21, 2016 1:21 pm




To: My Magnum
Close your eyes, and you'll see that you're really need..

Az életünk tervek hálózata szerint történik meg, és ahogyan egyes szálak összekapcsolódnak a sorsunk kapcsán, nos éppen ugyanolyan szinten kötnek bennünket a szabályok kellegei. Vannak tényezők, melyek befolyásolják meglátásainkat, és vannak oly' tapasztalok is, melyek új lehetőségeket tárnak fel előttünk. Bűvös gondolatok ezrei árasztják el sötét elménket, ám ezen elmélkedések a szív sugallatai, melyek tőrbe, és kelepcébe csalogatnának, ha hagynánk magunk. Talán ekkor könnyű lenne boldognak lennünk, de az eszünk, azaz a normális érvek, nos nem engedik. Hiszen nézzünk csak engem példaként, és mindazt, amit tettem. Árnyék voltam Jace nyomdokait követve, akihez sohasem érhettem fel, és egy illúzió voltam csupán a szüleim szemében is, akiknek természetesen, nem feleltem meg. Hiába tettem lépéseket, avagy igyekeztem a belátásaim szerint a legjobb lenni, nos mindig csak egy csapdába estem bele, mely azt mondatta velem, hogy: 'sohasem leszek elég jó, akármivel is állok elő, avagy próbálkozom..'
- Köszönjük.. - Mondom ki végül szavait követően e egyetlen szót. S bár látom mennyire összetört, nos mégis képtelen vagyok teljességgel elhinni azt, ami a szemeim előtt zajlik le. Magnus olyan személy, aki játszik, és bűvészkedik. Tökéletesen ért nyilván a megtévesztéshez, és mint alvilágit, nos biztosan vonzza a sötét oldal rejtelme. Nem kétséges tehát, hogy a szórakozás sem áll messze tőle, és csak.. csak szimpla unalomvágy gyanánt űzi eme ócska kis színjátékot. Bizonyára egy csettintésre bárkit megkaphat, és miután ez meg volt a számára, nos tovább állhat. Én nem akarok egy gyűjtemény lenni a trófeái között a polcon, ahogy nem is akarok elveszíteni mindent, avagy feláldozni dolgokat egy bizonytalanságért cserébe. Azokat a pontokat szeretem, amik biztosak az életemben, mint például Jace jelenléte, avagy Lydia helyzetkérdése. Tudom, hogy.. hogy mivel jár a változás, és pontosan emiatt is utálom. Félek az új dolgoktól, az ismeretlenségtől, és nem, nem vagyok oly' annyira merész, mintsem a parabatai társam, aki egyetlen lépéssel, nos közel került Clary-hez. Ő mert lépni, míg én ezzel szemben nem. Ugyanis felelősségeim vannak, mint első szülöttnek, és a családom számára jólétet kell biztosítanom.
- Esetleg... esetleg, öhm.. nem kérsz valami... italt? - Kérdezem meg témát váltva, miközben Magnus Bane-re tekintek. Ám, időközben ellépek mellette, és Hodge íróasztala mellé sétálok. Előszedek két üvegpoharat, meg sem várva szinte a válaszát, és a fafelületére helyezem le őket, miközben megtöltöm mind a kettőt némi whisky-vel. Miután végeztem, nos bekapcsolok szépen egy tangó számot. - Remélem nem esik ellenedre eme zene. - Próbálom oldani a kettőnk közt kialakult feszült, de mégis kínos helyzetet, miközben néhány lépéssel Magnus elé kerülök. Finoman megfogom az egyik kezét a kezemmel, míg a másik kezem a hátára csúsztatom, és máris táncba foghatunk. Fogalmam sincs mi a jó fene ütött belém, de ez a helyzet nem, hogy csillapító lenne, de egyre kínosabbá teszi számomra a jelenlétét, hiszen a közelsége megmozgat bennem valamit, amit még magamnak sem akarok bevallani.


||music:Talk Dirty||Words:456|| <3 || ®




Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár ₰ Csüt. Júl. 21, 2016 8:08 am


Nem is tudom mit mondhatnék és míg ezen tűnődöm észre veszem, hogy Alec megáll a mondata közben, majd a mondata befejeztével el is néz. Ha nem a házasságról lenne szó még talán el is vigyorognám magam. De így csak a szürke fájdalom talál helyet a lelkemben. Vagy a helyén? Ki tudja. Persze, hogy ezt a hírt is most kellett hallanom. Mikor a nővérem visszatért a bosszantásomra, hogy zaklathasson. Olykor el is gondolkozom rajta, hogy az én testvérem-e, de eszembe jut, hogy Asmodeus is mindig gonosz. Pont mint Ambrosine. De Asmodeus-nak kell is, hogy az alvilági fajához illően viselkedhessen. De mi itt vagyunk a Földön könyörgöm. Sem Fent, sem Lent. Itt mondének között. De még is egyszeriben mintha a világ zúdulna a vállamra és magam kell hogy kikecmeregjek alóla. Nem, egyáltalán nem örülök Alec házasságának és talán soha nem is fogok örülni. Ráadásul tudhattam volna, hogy ez lesz, hiszen Izzy már említést tett szüleik döntése felől. De reméltem csak gonoszkodni kívánt. Akkor is és most is sokként ért ez az egész dolog. Alec... Ha így látod jónak, legyetek boldogok. Mondom, mosolyt erőltetve magamra, ami a mondatom befejeztével el is illan. Továbbra sem akarom elveszteni Alec-et. De én hosszú ideje élek és még fogok is egy jó darabig. Tudok várni, ha majd egyszer esetleg elválnak útjaik. Akkor én ott leszek, mindig ott leszek Alec-nek. Hozzám bármikor jöhet. Ha bántja valami, vagy ha csak beszélgetni szeretne, ha jó híre van ami mondjuk nekem nem biztos, hogy tetszik, akkor is szívesen fogom látni.

Magnum & Alec

"Carpe diem!"


× Sad story; kicsit rövidke lett × quite magical × 253 szó



Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár ₰ Szer. Júl. 20, 2016 11:08 pm




To: My Magnum
Close your eyes, and you'll see that you're really need..

Magnus a maga kis módján varázslatos személyiség. Van benne valami, ami már a legelső alkalommal megfogja az embert, és mégis eközben összezavar engem. A tetteivel, a mondataival, és a kis közjátékával, ugyanis nem lehet többről szó. Én magam pedig hiába is érzek akárki iránt akármit, ha egyszer a kötelességeknek kell megfelelnem. Vannak olyan tényezők, amik eleve gátolnak. Jace, és az iránta érzet dolgok, vagy eleve Magnus, aki... aki nem is tudom, hogy mi is, vagy ki is nekem. Aztán pedig ott van Lydia, akit ugyan nem szeretek, de a házasságunk egy remek kiindulópontja lenne az Intézet fent maradásának, és a Lightwood hírnév megőrzésének. Mindig is a szüleim pártján álltam, de most valahogy a magam nézetein kell állnom -, a Klávé, és a család érdekeit előnybe helyezve.
- Magnus, én... - Kezdenék bele a mondandómba, de hirtelen elakadok, amikor is ránézek. Nem akartam, de mégis megtettem. Az a szomorú kiskutyafej... mégis mi a jó Isten ütött belém? Hirtelen megrázom a fejemet, ahogy megkeményítem az arcvonásaimat, és úgy tekintek újult erővel Magnusra. - ...én biztos vagyok a döntésemben! Megkértem Lydia kezét. Ez egy igazán kedvező házasság lesz mindkettőnk számára, és.. - Mondom határozottságot erőltetve magamra, mert igenis elakarom venni őt, hiszen azt szeretném, ha a családom számára jó lenne. - és.. egy szolid kapcsolat. - Folytatom halkan, ahogy mélyen szívom magamba a levegőt, miközben egy fél pillanatra elkapom Magnusról a tekintettemet. Egyszerűen nehezebb volt ezt kimondani, mintsem ahogyan gondoltam. Mármint tudom, hogy ez a helyes, de mégis.. összezavaró ennek a férfinek a jelenléte, és az, hogy.. hogy ilyeneket mond.


||music:Breathe||Words:256|| <3 || ®




Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár ₰ Szer. Júl. 20, 2016 9:40 pm


Már-már meg sem lep a határozottsága és örülök, hogy nyílt velem így eléggé résen vagyok, hogy maximálisan figyelni tudjak. Bár most először azt érzem, hogy a vége csúnya lesz. Valahogy Alec nem nagyon szokta határozottan kezdeni a mondanivalóját így aggodalmat kelt bennem, hogy most mégis megtette. Legbelül érzem, hogy megint az egyre keményebb szívemen fog csattani az ostor. Na de nem Izzy ostora, hanem Alec szavai. Közben persze hallgatom, mert érdekel mit fog mondani. S már azon tűnődöm mit is válaszoljak a mondataira, mikor a végére ér.... Megházasodik. Először megfordul a fejemben, hogy hülyéskedik s elnevetem magam, de aztán rájövök, hogy igazat beszél, így hát nem nevetem el magamat. 1 teljes percig meg sem szólalok. Emésztgetem magamban a mondatát. Alec megházasodik. Mikor azt mondtam menjen a szíve után nem éppen így gondoltam. Azt gondoltam még van időm megszerezni, de ezek szerint már nagyon visszaszerezni sincs időm. Olyan fura érzésem támadt, mintha egyszeriben összeomolna bennem egy világ és az omlás okozója Alec, ott áll mindennek a közepében és vigyorog rajtam. Ez az érzés.. maga a pokol. Elfog a bánat, majd az egy perc leteltével felsóhajtok aprót és Alec-et kezdem körbe járni. Biztos vagy benne, hogy jól döntöttél? Mert ha nem szereted igazán Nem leszel boldog. És a menyasszonyod sem lesz az. És, hogy őszinte legyek veled. Én sem leszek boldog. Egyszeriben vágom be a szomorú kutyafejet és állok meg Alec-el szemben. Nagy sokként ért ez a hír és csak remélni tudom, hogy vagy le tudom beszélni, vagy magától visszalép a házasságból amíg nem késő. De persze felkészülök a legrosszabbra is, de nem szívesen teszem.

Magnum & Alec

"Carpe diem!"


× Sad story; kicsit rövidke lett × Angel of the Morning × 263 szó



Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár ₰ Szer. Júl. 20, 2016 8:57 pm




To: My Magnum
Close your eyes, and you'll see that you're really need..

Elvárások, kötelességek, és szabályok.. Az életem megannyi ponton megbukott, és megannyi téren nem kínálhat fel mást, csak azt, amit a szüleim akarnak. Mindig is az ő akaratuk szerint éltem, és azt tettem, amit megköveteltek, ezáltal nem szegültem ellen sohasem, de, amint kiderült, hogy volt Kör tagok, és mindezt úgy, hogy Lydia közölte velem, nos bennem valami egészen mélyen eltört. Megingott bennük a hittem, és fény derült arra is, hogy az eddigi sorsom egy hatalmas hazugságra alapszik. Belém nevelték, hogy kevés az, amit teszek, hogy sosem jó, amit felmutatok, hogy nem elég.. és hogy ennél több kell.. Mindig csak több, és én éppen emiatt küzdöttem, mert úgy gondoltam, ha erősen próbálkozom, akkor egy szép napon, nos büszkék lesznek majd rám, de sosem voltak. S most ebben a helyzetben az egyetlen kiindulópontom Lydia volt, és az, hogy kettőnk közt megkössünk egy házasságot. Egyetlen mentsvárként kapaszkodtam belé. Előre téve a szüleim, és a Klávé akaratát, ugyanakkor figyelembe véve azt, hogy mi mások számára a jó. Nem magamat néztem előny számban, nem voltam önös érdekű sosem, és még mindig engedelmes vagyok annak ellenére is, hogy egy árulók, egy hazugok, és.. és képmutatók!
Magnus Bane az a személy, aki az első pillanattól kezdve szimpatikus, akinek szinte képes vagyok magamról is beszélni, és nem úgy, mint a többieknek. Neki sokkal hamarabb elmondok bármit, mintsem mondjuk Izzy-nek, vagy Jace-nek. Előbb tudott arról is, hogy hazugságnak érzem az életem, vagy, hogy megtettem mindent a szüleimért. Azt javasolta, hogy döntsek a szívem szerint, és én megtettem. Rendbe hozom azt, amit mások darabokra zúztak, és elrontottak. Bár, ha őszinte akarok lenni, akkor... akkor talán többről van szó, mint, amennyit megengedek Magnus-nak. A találkozások, egyes pillanatok, mintha.. mintha új lehetőségek nyíltak volna meg, és már nemcsak... avagy nem Jace érdekelne úgy. Persze milyen baromságokat is beszélek? Nem lehet szabad akaratra jogom, hisz nem adhatom fel az életem, a karrierem, és a családom! Nem hozhatok magam által döntéseket, csak is a helyes, és a racionális ész szavaira hallgathatok!
- Az egész életem egy hazugság, Magnus. - Mondom ki végül felsóhajtva a szavakat, ahogy megfogva a könyvkupacot, nos felhelyezem a polcra, és ezzel minden a helyére is került tökéletesen. - Mindent, amit tettem, avagy, amiben éltem, nos teljesen értelmetlen... de nincs más számomra csak a családom. - Nézem a könyves polcot egy darabig, s majdan Magnus felé fordulok. - Azt akarom, hogy ezt tudd. - Teszem még hozzá, ahogy mélyen a szemeibe nézek. - Azt hiszem, megházasodom. - Mondom ki határozottan, és mégis kötelességtudatosan.


||music:Saturn||Words:409|| <3 || ®




Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár ₰ Szer. Júl. 20, 2016 9:04 am


Hasító fájdalom fog el mikor rám szól s egyenesen mintha kitépnék a szívemet mikor a "tőled semmire" részhez ér. Érzem, hogy most vagy elmegyek vagy olyat teszek amit egy részt nem kéne, más részt nem akarok. De a türtőztetés mindig is jól ment nekem, így nagy levegőt veszek és maradok. Bár az tény, hogy rohadt rosszul esett, hiszen csak segíteni szerettem volna. Én csak, segíteni... Nem fejezem be a mondatomat mikor ér az újabb sokk. Mintha megcsókoltam volna, vagy nem is tudom, úgy esett nekem. Pedig csupán a kezével kívántam valamit kezdeni. Hát nem jött össze. Ugyan szeretem a kihívásokat, de van egy határ ahol nem küzdök tovább. Alec ezt a határt feszegette, de akkor sem adom fel. Az túl könnyű lenne. Még egy mély levegő vétel és lehajolok segíteni a könyveknél. Látom rajta, hogy fáj a keze, de az utóbbi segítség nyújtásom sem járt sikerrel így kénytelen vagyok nézni ahogy szenved. Mondjuk az nem fér a fejembe, hogy miért nem használt rúnát, vagy ha használt miért fáj úgy neki. A válaszára egy savanyú grimasszal válaszolok mikor pedig földhöz vágja a könyveket, felegyenesedek a kezemben lévő 3 könyvvel és lepakolom őket a polcra, majd erőteljesen Alec-et figyelem. Úgy nézel ki mint akit rendesen átvertek. Úgyhogy mond, mi történt. Persze megkérdezhetném bárkitől, valaki biztos elmondaná aki tudja, de egy, nem mások érdekelnek, hanem Alec, kettő, kedvem sincs másokat faggatni. Megfognám a vállát, olyan "öntsd ki a szíved nekem" módon, de nem látom jónak. Ha pedig előre látom, minek hozzak rossz döntéseket? Bánt ugyan, hogy Alec el lök magától, ugyanakkor megértem és az jobban bánt, hogy ilyennek látom. Ő ugyan erről nem tehet, mert én döntöttem úgy, hogy meglátogatom, mert látni szeretném és tudni felőle. Az utóbbi hiába ha most nem nyílik meg. Ő azt gondolja sokszor, csak játszadozom vele, pedig ez nem így van. Én a szándékaimat nagyon is komolyan gondolom.

Magnum & Alec

"Carpe diem!"


× Magnus most szomorú   Sad   × Angel of the Morning × 310 szó



Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár ₰ Kedd Júl. 19, 2016 9:46 pm




To: My Magnum
Close your eyes, and you'll see that you're really need..

A fájdalom felismerése élesen hasít az elmémbe, és menten azt hiszem, hogy levágom a helyéről a kezem. Sziszegek még egy sort, miközben néhány könyvet - a fenébe is -, de arrébb rugdosok. Végül egy mély levegővétel keretébe zártan, nos megfordulok. Viszont, amit, azaz, akit.. látok, nos nemcsak, hogy megdöbbent, de két lépéssel hátrébb is kerülök. Álmaimban sem gondoltam volna, és főleg nem e pillanatban, hogy megjelenne, de... mit keres itt? Nagyot nyelek, és hirtelen lehajtva a fejemet, nos gyorsan megrázom, mintha csak kitörölhetném azt a tényt, hogy itt van, sőt hozzám szólt. Viszont a kezdeti zavartságom egészen hamar elmúlik, amikor is hápogni kezd. Kissé felvonom a szemöldökömet, hogy ezt most tényleg komolyan gondolta-e, avagy azt sem zárom ki a lehetőségek tárházából, hogy az előbbi kis megszólalásáról akarja, hogy megfeledkezzem. Őszintén mondom, hogy mindezt nem tudom hova tenni. Mindenesetre jól elszórakozik magán, így meg sem zavarom, míg abba nem hagyja önmagától.
- Ezt ne, Magnus! - Rántom el tőle hirtelen a kezemet, ahogy komolyan nézek rá. - Tökéletesen jól vagyok! Nincs szükségem tőled semmire! - Szavaim keményen hangzanak el, és kissé feszültebben is a kelleténél, de a jelenlegi helyzetben, nos ezen nem lehet csodálkozni, mármint.. ideges vagyok eleve a sok gondolat kapcsán, és.. és most meg itt van -, Magnus maga személyesen. Lassan komolyan mondom, hogy ez a férfi összezavar a tetteivel, és a cselekedeteivel. Ám, nekem csak egyetlen cél lebeg a szemem előtt, nos az pedig a házasságom Lydiával, amelyre mihamarabb sort kellesz keríteni.
- Efelett még el is tekintek, de még egyszer... ilyet... vagyis ezt, nos... ne csináld, kérlek! - Mondom, miközben oldalra pillantok a könyvekre, amelyeket sikeresen levertem. Felsóhajtok, és teszek néhány lépést feléjük, míg végül lehajolva, nos elkezdem felszedegetni. Magnus kérdéseit valahogy elakarom engedni a fülem mellett, de nem akarok bunkó lenni vele. Pont vele, nos nem. - Hát.. volt az Intézetben egy elhagyatott, aki rátámadt Hodge-ra, és én meg, nos gondoltam, hogy besegítek néhány nyíllal. Csak közben.. ugye, nos balul sült el.. - Magyarázom egy apró félmosollyal, ahogy rátekintek, majdan pedig visszatérek a könyvekhez. - Illetve nem vagyok dühös, csak.. - A hangom megakad, ahogy a földhöz csapom a könyveket. - Elegem van! - Mondom ki határozottan, ahogy feszülten a hajamba túrok, és a padlót csodálom, mintha csak éppen egy megváltást jelenthetne a számomra.


||music:Take me Home||Words:376|| <3 || ®




Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár ₰ Kedd Júl. 19, 2016 6:30 pm


Mióta Clary felnőtt és a gát kezd halványulni ami az én varázslatom műve, azóta valahogy az életem a feje tetejére állt. Már mikor felkerestek, vagy mikor először megláttam Alec-et, már akkor tudtam, hogy semmi nem lesz a régi. Elkezdtem megszeretni Alec-et és folyamatosan látni szeretném, de ez nem éppen megoldható. Még akkor sem ha azt a tényt nem veszem, hogy ő árnyvadász én pedig boszorkánymester. Mostanában pedig egyre kevesebbet látom és ez nyugtalanít. Semmit nem tudok már róla, vagy vele kapcsolatban. De én szeretném látni, tudni róla és arról amin keresztül megy. Ehhez viszont nekem kell tennem valamit. Ennek eredményeként el is határoztam, hogy meglátogatom. De nem tudom hol kereshetném, nem tudom hol lehet. Bár gondolom az akadémián, vagy annak közelében. Hol máshol is lehetne. Fel is öltöztem. A választásom egy bordó zakóra esett és egy fekete, selyem ingre. Kivételesen a nadrágom is fekete és nem bordó, ahogy a zakóm. Imádom a divatot és ezt nem is tagadom. Ahogy kiléptem az ajtón megpillantottam az eget. Éppen már megy le a Nap, így nagyon gyönyörű az összhatás. Bár ezt az összhatást elrontja, hogy egy sikátoron sétálok végig. De nincs mit tenni, ez a legrövidebb út az akadémiához. Másfelől használhattam volna átjárót, de úgy érzem most jót fog tenni egy kis séta. Kiszellőztetem a fejemet. Hiszen a gondolataim egyre kuszábbak, mikor először megláttam Alec-et valamit megindított bennem és azóta ha látom egyszerre áll el a lélegzetem és kuszálódnak össze a dolgok a fejemben. Olyankor csak össze vissza vagyok képes beszélni és néha még magam sem értem mit is mondok. A gondolataim pedig most különösen kuszák, mind az elmúlt történések miatt, mint Alec miatt. Nem is tudnám kiverni a fejemből, de talán csillapodhat a kuszaság. És így is lett, de valahogy ahogy közeledtem nem hogy jobb lett volna, de egyre rosszabb lett. Az ajtóhoz érve elgondolkoztam rajta egy pillanatig, hogy most megyek és visszafordulok. De ez már késő, hiszen itt vagyok az ajtónál. Így hát bementem. Szitkozódás és csapkodás hallatszott a könyvtár felől így arra vetettem az irányt. Jól gondoltam, Alec volt az, mikor odaérek el is szólom magamat. Ez fájhatott. Csúszik ki a számon mikor meglátom a bekötözött kezét. Már folytatnám is a gondolat menetet mikor rám tör a hápogás. Háp...hápháp...hápháphápháp... Egyszerűen képtelen vagyok abba hagyni s kitör belőlem már a nevetés is kínomban és potyognak a könnyeim. Végül végre abba tudom hagyni és odasétálok Alec mellé, majd megfogom a kezét és egy csettintéssel gyógyítanám meg a kezét. Hol szerezted ezt a sebet? És miért vagy dühös? Törnek fel belőlem a kérdések, amiket nem is igen kívánok meggátolni.

Magnum & Alec

"Carpe diem!"


× Mert mertem és hápogni vicces Very Happy   × Angel of the Morning × 426 szó





A hozzászólást Magnus Bane összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Júl. 20, 2016 9:03 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár ₰ Kedd Júl. 19, 2016 5:54 pm




To: My Magnum
Close your eyes, and you'll see that you're really need..

Jobb kezem ujjai könnyedséggel súrolják a könyvborítók felületét, ahogy menet közben végig húzom a kötésükön a kezem. A balt szinte meg se mozdítom, tekintve, hogy nem régiben sikerült, nos szerencsés módon bezsákmányolnom egy sebet, amelyet most már hófehér fáslikötés fed el. Ruházatom nem több, mint egy egyszerű fekete színű ing, amelynek hosszú ujja van, és egy ugyancsak fekete színű nadrág, amelyhez társítottam egy övet is. Óvatosan állok meg végül az egyik könyv előtt, ahogy oldalra döntött fejjel olvasom el a címét. Néha vicces, hogy a rengeteg könyvből már nincs is olyan, amit ne olvastunk volna Jace-el. Igen, Jace-el. Még mikor nem őrült módjára rohangált egy kislány után, aki képes lenne belesodorni őt a halálba, és persze Jace, mint ama pincsi kutya mindenben engedékeny vele. Hogy idegesít-e ez a tény, s hogy bosszant-e az... az a lány? Még szép! Hisz' amióta csak betette a lábát az Intézménybe, nos szabályok ezreit sértettük meg miatta, és most tessék.. Itt van Lydia, akit azért küldtek, hogy felügyelet alá vegye az egész New York-i intézetet, és ha valami balul sül el -, mert tuti biztosra veszem, hogy úgy fog -, akkor integethetünk e helynek, ahol éltünk, ahol gyakoroltunk.. Mindezt mégis miért? Egy nyamvadt... Idegesen túrok bele a hajamba a jobb kezemmel, miközben lezárva a szemeimet, nos egészen mélyen szívom magamba a levegőt. Akármennyire is szeretnék nyugodt maradni, és kellőképpen viszonyulni az adott helyzethez, nos nem megy, mintha csak.. csupán minden idegszálam ez alkalomra várt volna. S bár a könyvtár maga, nos kong az ürességtől, de az elmém nagyon is hangos, zavaros, és tele van mindenféle ötvözet értékű gondolatfoszlánnyal.
Pár nappal ezelőtt még minden olyan normális kerékvágásban zajlott, nem derült fény a szüleim kis múltjára, és nem volt értéktelen mindaz, amit tettem volna.. értük? Igen, pontosan mindent csak is azért teszek, hogy számukra megfeleljek, hogy... hogy nekik jobb legyen. S erre pont, hogy árulók? Képmutatás az a tény, amit művelnek, amit tesznek, és amit tőlünk... tőlem várnak el. Egész életemben azt éreztették velem, hogy sosem vagyok elég jó, s bármennyire is igyekeztem nem számított. Tudtam, hogy koncentrálnom kell, menni előre, és tenni a dolgom, de valahogy mindig Jace háta mögé kerültem. Én voltam az árnyéka, és a nyomdokaiba sosem érhettem. Most pedig itt állok. Teljesen megalázottan, hogy hogyan is tehettek ilyet, s hogy miért is nem mondhatták el ők maguk nekem.. Utálom ezt a helyzetet, mintha csak a gondjaikat be lehetett volna söpörni a szőnyeg alá, mintha nem számított volna a múltjuk.. Előálltak azzal, hogy mi szennyezzük be a családi nevet, holott ők tették! Erre fel azt mondják házasodjak meg, és éljek az elvárásaik alapján. Mindig csak szabályok, és törvények voltak előttem. Minden pillanatban helyesen cselekedtem, de most csesszék meg! Helyettük mindent nekem kell rendbe hozni! Mindent..
Dühösen támaszkodom meg mindkét kezemmel az egyik polcon, ahogy nagyot nyelek. Próbálnám csillapítani a csillapíthatót, de nem lehet. Nem tudom.
- A francba az egésszel.. - Bal kezemmel, nos könnyedén seprem le a nehéz könyveket a polcról, amelyek ezáltal a földhöz csapódnak hangosan. - Csessze meg az egész helyzet! - Sziszegem fájdalmasan, ahogy a bal kezemen lévő sebhez kapok. Talán ezt most nem kellett volna, hiszen nagyon fájt a mozdulat. De már késő bánat, nem igaz?


||music:Into You||Words:524|| <3 || ®




Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Könyvtár ₰ Hétf. Jún. 20, 2016 8:55 pm
***


Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
honey, keep my secrets well


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Könyvtár


Vissza az elejére Go down

Könyvtár
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: