Erdő
Ne viselkedj úgy, mintha soha semmi nem bántana. Olyan, mintha egyáltalán nem éreznél semmit.





 



Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Vezetőségünk
Fordulj hozzánk

Clary Fray
Alapító adminisztrátor
pmprofil
cissy, katherine, cornelia, raven
Simon Lewis
Admin
pmprofil
curtis, daimon, victor
Leonert Delight
Admin
pmprofil
Blaire, Jules
Sebastian Verlac
Admin
pmprofil
Dylan, Caleb
Csicseregj valamit
Mondj el bármit

Az előforduló hiba vagy észrevétel bejelentése e-mailben vagy privát üzenetben esedékes!!!
Ha írtál, jelezd a chatben, ha nem kapsz választ két napon belül, jelezd ismét a chatben :)


Utolsó bejegyzéseink
Gyorspostával firkálva
Nappali
firkálta:  Zachary Storm
Today at 4:20 pm-kor

Nappali
firkálta:  Alice Whitley
Yesterday at 10:50 pm-kor

Avatarfoglaló
firkálta:  Zachary Storm
Yesterday at 9:25 pm-kor

Zene ajánló
firkálta:  Astrid Biersack
Yesterday at 6:55 pm-kor

Bérház alagsora
firkálta:  Isabelle Lightwood
Yesterday at 8:47 am-kor

Froy Gutierrez
firkálta:  Zachary Storm
Hétf. Okt. 16, 2017 9:37 pm-kor

Club mögötti terület
firkálta:  Alice Whitley
Hétf. Okt. 16, 2017 8:20 pm-kor

Poison After Bite
firkálta:  Zachary Storm
Hétf. Okt. 16, 2017 6:32 pm-kor



Jelenlévő fórumozók
Itt rontják a levegőt

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


Legtöbbet firkáltak
Legszorgosabb tagjaink

Astrid Biersack
 
Alice Whitley
 
Clary Fray
 
Cerviel
 
Sebastian Verlac
 
Gabriel Sinclair
 
Benedict Ericson
 
Zachary Storm
 
Raven Carpenter
 
Cissy Parker
 

Share| .

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Kedd Ápr. 11, 2017 6:39 am ➹ Vendég
Mathias

Veled vagyok és mégsem. Itt vagyok a testemben, üvöltve, zihálva, megfosztva magam a lehetőségek gyönyörű pillanataitól. Itt vagyok...de tudod, hogy nem teljesen. Ajkaid puhasága egy elfeledett csókot juttat eszembe. Egy másik életet, egy akaratot, egy néma sóhajt, ahol a remény még élt. A hit, hogy egyszer minden más lehet. Itt vagyok...itt vagyok?
Ne eressz el. Könyörgöm, sose tedd meg. A szívem mélyén, ahova csak te érsz el, láthatod, hogy milyen nagy szükségem van rád. A közelségedre, az érintésedre.
Sose leszünk igazán egyek. Elvette már a sors a lehetőséget. De, mi teremthetünk egy újat. Egy más milyet. Átírva a szabályokat, a korlátokat, a világ összes törvényét! Égessük fel a hidat! Égessünk mindent el..táncoljunk a múlandó, fájdalmas érzések között!
Lehetnél a mindenem...lehetnél az életem, de ebben a lehetetlen másodpercben, nem én döntök. A farkas, ami a testemben nyújtózik, csak rád vár. Elfogadva, elvéve, rombolva. Aranyszínű széllel betakarva.
Látod őket Mathias? Érzed, hogy mi történik?
Fekete és fehér, fekete és fehér...két pólus feszül egymásnak, hogy elszakítsanak mindent, ami valaha létezett, elpusztítsák a : mi lett volna, ha kérdést.
Nem számít nekik az idő. Már nem...tudják, érzik, hogy elkezdődött valami, amit minden életükben folytathatnak már. Nem kell az elválás sötétségétől rettegniük, elég, ha a két, ijesztően zöld írisz egymásba tekint.
Együtt járják táncukat. Az energiájuk felkavarja a rejtett mágiákat. Mintha színeket varázsolnának a világba. Már nem csak fekete és nem csak fehér. Szürke, arany, édes csokoládé...elolvadnak, elpusztulnak, hogy főnixként szülessenek újjá, egymás mellett térdepelve a fű, hideg harmatában. A Nap, melengető fényének takarója óvja őket. Elrejti a világ elől a nászt, mi új fényt hoz a világba.
Átölel és nem lépek el. Ujjaim a kezére simulnak. Lehunyom a szemeimet, elhiszem farkasának ígéretét. Nincsenek szavak. Talán nem is kellenek. Csak energiák és két bestia esküje.
Nem tépem el a láncainkat. Hagyom, hogy egymáshoz szorítson minket. A lelkek perdülése magába szippant. Nincs jelen és nincs múlt. Talán jövő sem. Csak mi ketten, itt és most, ahol megállt a világ. Örökre.
Sóhajom reszketegen száll az erdő fái felé. Süvölt a fatörzsek között, kígyó módjára tekergőzik, majd füstként száll tovább, az ég felé. A mindenségbe olvadva.
Felé fordulok. A tekintete túl mély. Túl sok az ígéret. Riadtan, édes kis rigóként nézem összefonódó kezünket. Az ujjak apró barázdáit, a bőrünk színét, a tenyerünk melegségét. Hüvelykujjammal végigsimítok kézfején.
Tudd, hogy döntöttem. Nem csak a farkasom. Bár szívem, sosem lesz a tiéd és te ezt érzed is, hogy más kezében dobban már, mégis, itt vagyok. Ismét itt. Veled. A farkasainkkal. Az életünkben. Ebben a félelmetes viharban.
Tudd, hogy nem másítom meg a bestiám kérését. Tudnod kell. Érezned. Higgy bennem! Hiszek benned.
Egyszerre lélegzek testével, az oxigén éltetőn járja be tüdőnket. Életet préselve a meggyötört testünkbe, a világot legyőzve az erejével.
Esküszöm, hogy a falka lesz az igazi otthonom. A te kérésed és a te akaratod. Bármerre is vigyen utam, Lupád maradok. Az egyetlen nőstény, aki táncra hívhatja az alfát. Védelmezz kérlek! Tedd meg, hogy szabadon engedsz és én is megteszem! Hagyd, hogy a szíved megtalálja a másik felét és én is megkeresem. Veled leszek akkor is, amikor egyszerre dobbansz mással, legyél velem te is!
Régmúlt mese vagyunk. Egy olyan kor története, amit nem mesélnek már senkinek. Elköteleződni valaki mellett, minden életedre úgy, hogy sosem lesz igazán tiéd. Mert nem lehet. Igazán. Sose.
Elengedem, puha tenyerem arcára siklik. Egy család vagyunk. Lásd! Akard! Ölelj át és ne kérdezz semmit...az összes titkomat és fájdalmamat a szívedbe pumpálom. Érzed, tudom...újjászületek most melletted.
Tekintetem a motorra ugrik.
Vigyél el...
Törjük meg a percet, vesszünk el az országút porában. Legyünk egy másodpercre halandó lelkek...annál is kevesebbek. Törékeny kis semmiségek, amik majd újra megtalálják magukat, a Nap narancs fényében, miután felbőg a motor...


■ ■ Zene ■ ■megint köszönöm.■ ■credit







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Hétf. Ápr. 10, 2017 11:35 am ➹ Vendég


Zoey && Mathias

Nem akarok felébredni. Túl sokáig álmodtam, túl régóta tart ez az édes felejtés, a tagadás tiszta leple szinte eggyé vált már a bőrömmel. Olyan régóta bámulom ezeket a fénygömbökben úszó illúziókat, hogy szinte már el is felejtettem, én magam teremtettem őket, hogy az lehessek, akinek lennem kell, és ne az, aki valójában vagyok. A valóságra senkinek sincs szüksége - így hát maradt a csalás, a harc és a szédítés. Sosem tudják meg, ki vagyok valójában.
Ő azonban látja. Vágyom rá, biztosan érzi, hogyan üvölt testem minden egyes porcikája az érintéséért, érzi apró, szomjazó sóhajaimat az ajkán, ahogy keze bejárja fedetlen bőrömet, mindent éreznie kell, ahogy testem farkasom ösztönének engedve az övéhez simul, a bőrét égetve. Csakhogy ez a közelség veszélyes, a lepel pedig túl vékony, olyan könnyedén tapinthatja ki alatta igazi valómat, rejtett vágyaimat, amilyen természetességgel táncol nyelvünk egymáson. Szégyenteljes. Beteg. Mocskos. Deviáns. Gyenge. Ott lüktet az ereimben, minden egyes dobbanásával ezt pumpálja a szívem. Oly' tiszta, ártatlan vágy, melyet megfertőzött a világ - inkább elrejtem, hogy soha senki ne tudhassa meg. A csókba rejtem, kutakodó tenyerembe, mely végigsimít a lány combján, a hasán, puhán érintve, mi nem lehet az enyém.
Ahogy elhúzódik tőlem, le kell sütnöm a szemem, nem bírok ránézni. Tudom, hogy csúfosan elbuktam. Nem akarom látni, hogyan néz rám; nem akarok vele szembesülni, hogyan fog egyszer mindenki rám nézni, amint kiderül az igazság. Nem tudnám elviselni azt, amit az arcán látnék. Tudja, tudja, tudja, szajkózza megriadt szívem, de mély levegőt véve elcsitítom. Nem. Még mindig szabad vagyok.
Figyelem, hogyan ölti magára emberi mivoltának köntösét. Tekintetem csodálattal legeltetem gyönyörű alakján, a napfényben ragyogó bőrén. A vágy még mindig kísért, de már uralom. Talán nem lehet az enyém és talán sosem lesz, de a lelkünket uraló fenevad már döntött. Annyi mesét hallottam róla, annyi legenda keringett szájról szájra, és most a saját szememmel láthatom egy lupa születését. Mert valamiben téved: ha nem is úgy, mint mások, ha nem is úgy, mint lehetne vagy kéne, de attól még hozzám tartozik. Mostantól egy része az enyém. A tekintetét érezve újból lesütöm a szemem, majd óvatosan pillantok rá újból. Mosolyát látva elönt a megkönnyebbülés. Persze, csak ha te is akarod.
Feltápászkodom a földről, lesöpröm a bőrömre tapadt földet és piszkot. Ráérős mozdulatokkal öltözködöm, ruhadarabról ruhadarabra fosztom meg testem a szabadságtól, belekényszerítve emberi lényem ketrecébe. Amint elkészültem, öt ujjal helyreborzolom a hajam. Kigombolom ingem felső gombjait, könyék fölé tűröm az ujját, majd az övemmel babrálva, merengve pillantok el újból felé. Ahogy ott álldogál, haját táncra hívja a reggeli szél, megmoccan bennem a lelakatolt szörnyeteg. Ő az. Téged választott, még ha nem is akarod.
Halkan mögé lépek, nyoma sincs már az osonó farkasnak, cipőm talpa alatt puhán ropog az avar. Mögé lépek, testem az övéhez simul, ahogy karjaimat köré fonva átölelem. Ha nem húzódik el, fejem az övének döntöm, és csak ölelem, osztozva a szellőn, mely már kettőnket cirógat, és még oly sok minden máson is. Mi van, ha én még nem akarok felébredni? Mihez kezdesz a lázadásommal?
Kezem könyökére siklik, gyengéden magam felé fordítom, ha hagyja. Kisimítom arcából a zavaró tincseket, a füle mögé igazítom. Már bátran állom a tekintetét; az enyém nyugalmat tükröz, melyet ő hozott az életembe, és sziklaszilárd elhatározást. Már pontosan értem a nagyszüleink meséjét; már pontosan látom, mi a szerepe az életemben. Te? Te is látod? Tenyerem az övére vándorol, ujjaimat az övébe kulcsolom, majd ajkamhoz emelve apró, sokatmondó csókot nyomok a kézfejére. Szemem közben az övét fürkészi, a kapcsot csak ő törheti el. Nincs szükség szavakra, tudom, hogy nem kell semmit sem megmagyaráznom. Egy új élet lehetőségét kínálom fel neki, otthont és családot - és saját magamat, minden hazugságommal együtt. Cudar sors egy ilyen fiatal szépségnek, de a farkasunk már döntött.
A lupám lettél. Elfogadod, vagy elfutsz?
Én nem fogom elengedni a kezed.









Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Szer. Ápr. 05, 2017 7:48 pm ➹ Vendég
Mathias

Lehunyom szemeimet. Kavarog. Minden annyira nehéz és annyira fájdalmas. Nem találom a helyem a világban. Mintha csak egy aprócska esőcsepp lennék, aminek le kell hullnia a sárba, de még rezegve ott tombol a viharos szélben, várva az elmúlás tökéletes pillanatát. A végét a történetnek, amikor újra egybeolvadhat az anyatermészet lágy ölével. A világmindenséggel.
Akarom. Annyira szeretném érezni a világnak a szépségeit, a boldogságot hozó óvatlan perceket. Kilépni a sötétségből a napsütésre, látni a naplemente varázslatosságát, élvezni a madarak csodálatos énekét. Annyira mohón szeretném és közben ellököm magamtól a lehetőségeket.
Ki vagyok én? Ki lehetnék? Ki voltam? Létezik egyáltalán a sors? Meg van írva az életünk? Vagy mi alakítjuk, miközben elvágunk ezer, aranyszínű aprócska fonalat, hogy új csomót köthessünk rájuk, ezernyi friss cselekményszálként elkönyvelve.
Itt vagyok! Lélegzek és mégis azt érzem, hogy megfulladok. Nincs mellettem igazán senki. A falkának a családot kellene jelentenie, mégis ürességet érzek a szívemben. Vágyom a valahova tartozás fenséges érzésére! Ehelyett az árnyak, folyamatosan beszőnek a pókhálóikkal, a groteszk, mesebeli csapda közepére taszítva. Én vagyok az élet legnagyobb prédája. A saját életem áldozata.
A fakarsom nyüszít bennem, szabad akar lenni. A láncok visszatartják, megfojtják, a bestia pedig az én testemet kaparja belülről. Így vagy úgy, de el fogja venni, amire szüksége van. Kitépi a szívemet tudom...és állok, tehetetlen nézem végig, amint felemészt a haragja, a kétségbeesése, a félelme a vadállatnak a testemben.
Én magam is ketrecbe vagyok zárva. Egy világban, amit a saját falaim vesznek körül. A saját kínjaimból épített téglák tornyosulnak. Látszanak az üregek, észrevehetőek a hibák. Le fog omlani! Segítsen valaki...könyörgöm segítsen valaki! Nem tudom, hogy lenne a helyes, mit kellene tennem! Hova fordulatnék még segítségért, ha a jó Isten se hallgatja már meg imáimat? A fohászaim rég szertefoszlottak, az álmaim eltörtek, a szilánkok ott úsznak a testemben, a megfelelő pillanatra várva, bele akarnak mélyedni a szívembe és a lelkembe.
Mit jelent egyáltalán a lélek? Van bármi megfogható jelensége? Létezik még az enyém? Mégis kivé váltam én? Hol találom meg a lányt, akinek lennem kéne? Merre induljak? Istenem...
Kinyitom szemeimet. Itt vagyunk. Ketten. A Nap felkelő sugarai átmelegítik védtelen, mezítelen testünket. Gyermeke vagyunk a Földnek. Ide térünk egyszer vissza, miután leéltük az életünket. Ebbe az illatos, fenséges, puha rengetegbe. Örökös körforgás ez. Mondén? Árnyvadász? Farkas? Egy lesz a lelkünk a végén úgyis.
A felhők gyengéden járják táncukat szemünk előtt. Orromba a vágyakozás illata kúszik. Szeretném érinteni és szeretném ha érintene. Szeretném, ha képesek lennénk a megváltásra, de tudom, lehetetlen. Támaszként forrnánk össze, egy szebb és jobb világot mutatva egymásnak. Hazugság volna. A bestiák csodálatos hazugsága. Nem tehetem..
Nariel...hol járhatsz? Miért nem fogod meg végre a kezem? Szorítasz magadhoz és bizonyítasz be mindent, amire vágyok? Miért érzem, hogy Mathias karjai hozhatnák ebben a szent pillanatban az odaadás, örökérvényű gyönyörét? Nem veszed észre, hogy a te szívedre vágyom igaz? Nem láthatod...a mágia eltakarja lelkedet előlem. Átfesti a színeket feketére és félő, mind a ketten az árnyak között ragadunk.
Képtelen vagyok válaszolni a szavaira. Értelmezem őket és elfogadom az összeset. Most azonban, a fűben feküdve, érezve a bőre melegét, a gondolataimat képtelen vagyok szavakká formázni.
Szükségem van rá és ezt Ő is érzi. Emberi énünk tán soha nem lelne egymásra, de még annyira friss az átalakulásunk, a farkasok hívogatása, hogy összerezzenek érintésére.
Szemeimben csodaszép lángok táncolnak. Elnyelt álmok, vágyak, képzetek. Kérlelő csodák, amik megmentésre várnak.
Ajkaim puhán, csodálatosan találnak rá szájára. Olyan gyengéden, mintha csak egy angyal a szárnyával játszadozna. A felkavarodott szél cirógatása. Az esőcseppek néma rezonálása.
Nyelvem puhán, mézédesen talál rá Mathias nyelvére.
A farkasaink egy másik dimenzióban teljesen egyé váltak már. Megalázkodva, felemelve, elfeledve. Megtörve, átadva, elvéve. Dominánsan, alázatosan, megfürödve az életben.
Karjaim hátára simulnak, magamhoz ölelem és nem bánom a másodperc bűnösségét. Nem létezik a világ. Nincs szél és nincs madárcsicsergés. Csak a szépséges, védtelen párosunk. A megnyílt lelkünk, a felbukkanó, csitítandó érzelmek, amik nem egymásnak szólnak. Nem...lehetetlen.
Hajába simítok, becézem érintésemmel, gerincét cseppfolyóssá változtatom, ahogy izmaival játszadoznak ujjaim. Szeretném megadni neki, amire vágyik, de tudom, hogy lehetetlen. Érzékelem. A csalódását, a vágyakozását. Nem én vagyok az, aki most örömben kellene, hogy részesítse.
Elengedem. Hirtelen olyan távolinak tűnik. Elhúzódok tőle. A világ elől. Bezárkózom. Nem magyarázkodok. Nincsenek vétkeim. Nincsenek bűnök. Csak a törékeny valómat melegíti a napsugár. Úgy játszik hajamon, mikor már a talpamon állok, mint ezer kristályragyogás, a hajnali harmat táncában. Egy vagyok a fák között rejtőző angyalokkal és tündérekkel. Egy vagyok a világmindenséggel. Egy vagyok Mathias farkasával.
Érzed ezt drága alfám? A farkasaink döntöttek...megmásítható még? Fellázadunk akaratuk ellen? Halandó lelkünk elvesztette a csatát, de ők egymásba karoltak és nem engedik már egymás kezét. A család kötelez...
Némán lépdelek a motor felé. Gyengéden húzom testemre a zavaró ruhadarabokat. Még mindig nem beszélek. Képtelen vagyok rá. Némán várok rá, hagyom, hogy hajamat az arcomba fújja a szél. Ajkaimon biztató, megbocsájtó mosoly. Nincs semmi baj...mind a kettőnket más vár...
Vár a valóság megfoghatatlan talaja, ahol már nem számít az erdő, fantasztikusan pézsmás illata...a bőrünk melegének keveredése.
Menjünk! Ideje felébrednünk...
Csodálatos álom volt.


■ ■ Zene ■ ■uhh...évek óta nem...nem tudok mit írni most. ■ ■credit







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Szomb. Ápr. 01, 2017 8:08 pm ➹ Vendég


Zoey && Mathias

Érzem, hogy szüksége van rám - nem szoktam hozzá, hogy másoknak szükségük legyen rám. Hiába hagytuk már el Sarával meg Chrisszel a totyogós kort, még mindig bátran fordulnak hozzám, ha tanácsra van szükségük, de az mégsem ugyanaz, mint bevezetni valakit egy teljesen új, ismeretlen világba. Bójának lenni a nyílt, viharos tengeren. Ez mindig a bátyám dolga volt, de most, hogy a falka az enyém, ezt a megelőlegezett bizalmat és ezt a hatalmas felelősséggel járó tisztséget is megörököltem tőle. Felelősséggel tartoztam a falkámért, a családomért, melynek már Zoey is a tagja volt.
Kevesen mondhatják el magukról, hogy két különböző családon osztoznak, de ugyanilyen gondoskodó odaadással tekintettem a kiadóra is. Csak hát mennyivel másabb valakinek a kéziratát rendezni, a nyomdával telefonálgatni és a magánéleti gondokban segíteni, mint kiokítani egy újoncot, hogyan vadásszon! A kiadónál kiépített családomat már ismertem és képes voltam magabiztosan kezelni, a falka azonban teljességgel új volt a számomra - új és izgalmas. És macerás. Borzasztóan macerás.
Fájdalommal tölt el, ahogy az átváltozását figyelem. Olyan esetlen, olyan keserves, hiányzik belőle az a természetesség, amit majd a rutin hoz. Nem baj, minden alkalommal egyre könnyebb és könnyebb lesz, míg végül már fel sem tűnik neki, mikor melyik bőrét viseli. Ezt nem lehet máshogyan megtanulni, gyakorolni kell és tűrni a fájdalmat.
Férfiból vagyok, az udvariasságom csak addig szól, ameddig igényt tart rá. Az ő döntése, hogy nem vesz pokrócot, az én szabadságom, hogy a tekintetem végigfuttatom rajta. Sosem vetettem meg a szépséget, függetlenül attól, együtt vagyok-e bárkivel is. Az ember hűséget fogad, nem vakságot, bár felmerül a kérdés, hogy meztelenül, a semmi közepén ez még mindig kimerül-e a vakságban... Magamban úgy döntök, hogy igen, és nem fordítom el a fejem, amikor elindul felém. Szeretném, ha tudná, hogy szépnek tartom, mint nő, mint ember, mint érző, lélegző lény. Nem egy darab húsként tekintek rá, nem bábuként. Tetszik a külseje, már-már hibátlan bőre és az a bájos szépség, amit a lelke tükröz.
- Mellettem biztonságban vagy - közlöm, nem hencegve, nem erőfitogtatásként, csak tényszerűen. A falkából senki nem emelhet rá kezet, és tudom, hogy másoktól is képes lennék megvédeni. Aki egyszer öl, az olyan magabiztosságra tesz szert, hogy a végén tényleg elhiszi: jobb mindenkinél.
Felé fordítom a fejemet, ahogy lefekszik mellém, tekintetem óvón követi, miként helyezkedik el. Érzem a kezét a vállamon, de az arcát fürkészem kíváncsian, miközben elmerengek, mit válaszolhatnék a kérdésére. Mi vezethetett? Láttam, hogy egyedül van, láttam a szemében a félelmet, a fájdalmat, és úgy éreztem, én meg tudnám tanítani rá, hogyan változtathat ezen. Amikor először megpillantottam, olyan lánynak tűnt, akit mások nagyon tudnának szeretni, ha megtanulná, hogyan fogadja el önmagát. De amíg képtelen elfogadni, mivé lett, addig képtelen lesz megnyílni bárki felé.
- Nem tudom - felelem végül, mert sokkal egyszerűbb ezt mondani a fejemben kavargó katyvasz helyett, és mert ez az igazság. - Boldogtalannak tűntél. Szükséged volt rám.
Vagy csak valakire, aki felkarolja. Talán ennyire egyszerű az egész. Hisz aki New York kocsmáit járja egy írópalánta után, az nem fog magára hagyni egy lányt a belső farkasával. Talán csak ilyen gondoskodó személyiség vagyok, aki képtelen nemet mondani, ha látja, hogy más a kezét nyújtja; vagy aki hajlandó beugrani a vízbe, hogy kimentse a fuldoklót.
- Ez olyan, mintha egy mondént kérdeznél meg, nem szeretett-e volna soha ember lenni. Számunkra épp olyan természetes volt, hogy vérfarkasok vagyunk, mint ahogy az embereknek természetes az, hogy emberek. Nyilván mindenki eljátszik a gondolattal, milyen lenne, ha valaki más lehetne... Ez független attól, fajilag mik vagyunk.
Néha az emberek csak szeretnének okosabbak, erősebbek, szebbek, barnábbak, vékonyabbak, magasabbak lenni. Mindannyian sóvárgunk valami után, ami nem lehet a miénk, de kevesen vagyunk azok, akik hajlandóak lennének drasztikus lépéseket tenni, hogy megszerezzék azt. A legtöbben inkább beletörődnek.
Haja a bőrömhöz ér, megérzem a teste melegét, forrón simul az enyémhez, orromba betekergőzik mivoltának friss, üde illata. Közelebb hajolok, hogy jobban érezzem. Ujjaim a hátára vándorolnak, kusza ábrákat festek meztelen háta vásznára, a gerince vonalán becézve a bőrt. Emberi énem már nagyon is éber, hatással van rá a finom test közelsége, látható jelét a pokróc sem nagyon rejti. Nem jövök zavarba, a testem reakciói épp olyan természetesnek érződnek most, mint Zoey közelsége. Még érzem a vér szagát a levegőben, még mindig állatok vagyunk, valami más bőrében.
- Nem akartam kritizálni őket. Biztosan nekik is megvan a maguk baja... Pont ezért lenne jobb, ha összedolgoznánk.
Mosolyt csal az arcomra, ahogy a haja elrejti előlem. Odanyúlok, megelőzve őt a mozdulatban, és kisimogatom az arcából a rakoncátlan fürtöket. Kezem megpihen a füle mögött, ujjaim közt puha tincsek tekergőznek. Egyetlen pillanatra fájdalmas felismerés hasít belém: bár valaki más lenne! Mintha a bensőm pontosan tudná, ami ellen az agyam még lázadozik: nem ő kell. Ő sosem lesz elég jó. Senki sem lesz soha olyan jó - a szívem már döntött. Csakhogy neki ebbe a játékba nincs beleszólása; ha elég erősen akarom, a jó is lehet tökéletes, és amúgy is, ki vágyik a tökéletességre, amikor választhatja a normálisat is? Bőven beérem valamivel, ami boldoggá tesz, ami kielégít - sosem vágytam többre.
Ajkam puhán érinti a lányét, mint a filmszakadás. Egyik pillanatban még kék az ég, az erdőt megtölti körülöttünk az ébredező állatok neszezése, a fák lombjai susognak a szélben. Még mellette könyökölök, kezem az arcán pihentetve, aztán a következő pillanatban már nincs ég, nincsenek madarak, sem neszezés, Zoey fölé hajolva, vággyal és szeretettel könyörgök a csókjáért. Kezem a vállára siklik, hogy gyengéden a hátára fordítsam, mohón ostromolva, arra kérve, ezúttal ő tanítson nekem valamit.

I wanna know, please show me...







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Pént. Márc. 31, 2017 1:35 pm ➹ Vendég
Mathias

Gyűlölöm. Hónapok óta csak őrlődök. Elvesztettem önmagamat. Annyira mohón, átkozottul kerestem, hogy ki voltam, hogy észre se vettem, azt az új lehetőséget, az új életem szépségeit, amit az élet adott. Csak a vérre emlékszem szinte még mindig, a fájdalomra és a rettegésre. Arra, hogy mennyire, mérhetetlen egyedül maradtam a szörnyek között. Azt kívánom sokszor, bár falnának fel elevenen és talán akkor véget érhetne az egész rémálom. Nem akarom! Annyira nem akarom...vágyom vissza, a régi életembe! A barátaimhoz, a családomhoz, akik mind úgy tudják, hogy meghaltam. A temetésemet messziről néztem végig. A könnyeik az én arcomon csorogtak végig. A fájdalmuk az én szívembe mart bele és...azt hiszem, egy részem teljesen elpusztult aznap, amikor egy idegen nő testét eresztették a föld alá, abban a hitben, hogy rám dobnak, szép álmokat hozó földet. Tévedtek...de legalább nem szenvednek már tovább. Idővel elfelejtik a mosolyomat, a nevetésemet, a hangom lágyságát...csupán én vagyok az, aki soha többé nem fogja megtalálni magát.
Hófehér bundámat vér színezi. Beszennyez, átalakít egy vérszomjas fenevaddá. Figyelem alfámat. Tekintetemben vegyes érzelmek dúlnak. Igyekszem tisztelni, megadni neki mindent, amit csak kér és elvár...de ott a kétségbeesés is! A félelmem! Vajon, valaha észreveszi? Túl lát a falaimon? Képes a lelkembe látni?
Közelsége megrészegít. Megfürdök erejében, a csodálatos fekete alakjában. Fejemet hozzádörgölöm, nedves orrom az övéhez érintem. A szívünk egy másodpercre, egy ritmusra kezd dobbanni. Egyetlen percre megnyugvást hoz a jelen. A két fenevad csodálatos tánca, a hajnali szellőben. A harmatos fűben. Vérben mártózva.
Jelzem neki, nem kérek többet a prédánk húsából. Sokkal inkább Ő kell nekem. A megnyugtatása, a tanítása, a farkasa. Farkas szemeim elkomorulva simítanak végig rajta, hogy követhessem kifelé az erdő, biztonságot adó fái alatt.
Nem fordítom el fejemet előle. Annyira csodálatosnak találom, ahogy az izmai megfeszülnek, mikor a farkas ketrecbe zárul, a halandó test mögött.
Lehasalok, két mancsomat magam előtt nyújtóztatom. Szenvedek. A bestiám még nem akar messzire kerülni tőlem. Halkan morranok fel. Fájdalmasan. Mintha csak leláncolni kellene, lelkem veszélyesebbik felét.
Izmaim rángatózni kezdenek...Egy másodpercig csak fekszek a fűben, reszkető testtel és hagyom, hogy átjárjanak az érzések. Az összes kétségbeesésem. Vádlón kezdenek potyogni könnyeim. Kérlelő tócsákká állnak össze szemeim alatt.
Már nem nézek rá. Nem vagyok képes rá. Nem akarom látni a sajnálatát. A pokrócot az autó mellett hagyom. Ujjaim a fatörzseken futnak végig. Szemeimet becsukom. Hagyom, hogy a csípős szellő, nyugtató takaróként boruljon rám.
- Nem vagyok már szégyenlős, Math...túlságosan sok mindent kiöltek belőlem az elmúlt hónapok. Köztük, ezt is. Szeretem...szeretem ezt a fajta szabadságot, csak még képtelen vagyok arra, hogy elfogadjam. Most... - ránézek, kicsit közelebb lépek hozzá, könnyeimet gyors mozdulattal letörlöm. - Melletted, biztonságban érzem magam! - fejezem be az előbbi mondatomat és ajkaimra halovány mosoly szökik.
- Miért? Miért akartad, hogy a falkád részese legyek? Mit láttál bennem, Math? - kérdezem halkan, ahogy lehasalok mellé a fűbe és megérintem vállát. Bőre melegétől, heves pulzusom csendesedik.
Hallgatom szavait és elgondolkozok. Szeretném megérteni. Bár értenék bármit. Olyan vagyok, mint egy kisgyermek, aki semmit nem ért még a világ ezen szegletéből.
- Nem bánod? Hogy farkasként születtetek? Sose szerettetek volna mondénok lenni? - ha nem húzódik el, fejemet a vállán pihentetem meg. Hallgatom a szívének ütemét.
A felhők játékosan szaladnak el fejünk felett. Ezernyi alakot öltve, meséket mondva nekünk. Egy világról, ahol minden békés és nem kell semmivel szembenéznünk.
Eszembe jut Alec és halkan elnevetem magam...egyetlen egyszer találkoztam vele, mégis tudom, hogy nincs teljesen igaza a férfinak.
- Nem irányítanak...csak segítenek. Azt hiszem! - a fűbe döntöm fejemet. Barna hajtincsem eltakarja arcomat. Gyengéden kisimítom szemeimből.
Csak halkan pihegek. Élvezem a percet. Mellette.


■ ■ Zene ■ ■Köszönöm... ■ ■credit







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Hétf. Márc. 27, 2017 6:03 pm ➹ Vendég


Zoey && Mathias

Könnyedén félrepöckölt a vad; lehet, hogy nem több egyszerű zsákmánynál, de a halált félő lélek veszedelmesebb tud lenni bárminél. Épp ezért féltem Zoey-t is, pár pillanatig biztosra veszem, hogy nem állja majd meg a helyét és áldozatául esik a vaddisznó veszedelmes agyarainak. Ez az első vadászata, nincs azzal semmi gond, ha meginog... Félelmem azonban alaptalannak bizonyul, ahogy ügyes, tehetséges vadászként leteríti az állatot. Elégedetten figyelem, hogyan szakítja át a húsát, hogyan préseli ki a zsákmánya utolsó leheletét, mint egy kegyetlen, vérszomjas, lelketlen szörnyeteg. Hiszen énünk ezen fele pontosan az. Farkasbundában nincs helye sajnálatnak.
Közelebb ügetek hozzá, fejem az övéhez fúrom, nedves orromat nyaka dús bundájába temetem. Büszke vagyok rá, és ezt igyekszem a tudtára adni. Atyai gondoskodással kezdem el tisztogatni, lenyalogatom a bundájára tapadt vér egy részét, majd kíváncsian várom, mihez kezd a zsákmányával.
Büszkeségem csak tovább nő az alázatát látva. Tudja, hol a helye a hierarchiában - pontosan ilyen falkatagokra van szükségem. A vadhoz lépek, érdeklődve szimatolom végig. Még érezni a halál savanykás aromáját a tetem körül. Szép, tiszta sebek, határozott harapással tépték fel őket. Kicsit még kapkodó, de jó munka. Halk morranással mélyesztem agyaraimat a húsba, mohó éhségemet visszafogva, megfontoltan szakítok ki belőle újabb és újabb falatokat. Amint úgy érzem, elég volt, ellépek a vadtól és átadom Zoeynak a terepet. Megbökdösöm orrommal az oldalát; csak lassan, üzenve. Ha túl sokat töm be elsőre, emberi szervezete azonnal kiveti majd magából.
Ösztöneimen kellemes bágyadtság lesz úrrá, a bestia éhsége kielégült. Türelmesen várom, hogy Zoey is végezzen, addig a vért nyalogatom a pofámról. Tudom, hogy gondoskodnom kell majd a tetemről, de ez már az emberi felem problémája, farkasént még élvezem a tudatlanságot, a gondtalanságot. A fehér nőstény oldalán indulok el vissza a motorhoz. Már nem űz a vadászösztön, sem az éhség, lusta léptekkel csörtetek előre. Levetett ruháinkat a büszkeségünkkel és minden mással együtt az erdő szélén parkoló motornál hagytuk. Ösztönösen jön már, olyan könnyedén, mint a lélegzet: farkasként szívom be, férfiként eresztem ki. Meztelen bőröm élvezi a fűszálak puha cirógatását, a lágy szellőt, a reggeli napfényt. Ülésbe tornázom magam, hátam a motor hátsó kerekének vetve, és csak élvezem, hogy újra ember lehetek, épp olyan, amilyennek teremtettek.
Már-már arról is megfeledkezem, hogy Zoey itt van. Leemelem az odakészített pokrócot, széthajtva derékig betakarózom, a másikat pedig a lánynak dobom, udvariasan kerülve tekintetemmel az átalakulása folyamatát.
- Ne öltözz még vissza - javaslom, s mivel ez így elég félreérthetően hangzik, védekezőn hozzáteszem: - Nem mintha valami perverz lennék... De a meztelenség ezen formáján nincs mit szégyellned. A lényed része, még érzed a bundát, érzed a karmok helyét az ujjadon. Hagyj időt a testednek, hogy visszataláljon önmagához, és élvezd ki, hogy újra vannak lábujjaid. Szégyenlősködni ráérünk később is.
Eldőlök a fűben, ujjaimat összefűzöm a tarkóm alatt és a tiszta, kék eget bámulom. Mindig változó, mennyi idő adatik meg ebben az édes, euforikus lebegésben. Ha a helyzet úgy kívánja, egyből felkapom a ruháimat és visszazökkenek az emberi életembe; ha viszont lehetőségem adódik épp olyan ritka alkalmak egyikén, mint a mai, akkor akár órákig is képes vagyok csak anyaszülten létezni, élvezve a két világ közti megrekedést. Tekintve, hogy hűvös az idő és Zoey is velem van, ezúttal beérem negyed órával is.
- Tudtad, hogy az Árnyvadászok kódexe szerint a lükantrópia nem örökíthető tovább? Kíváncsi vagyok, nekem és a testvéreimnek erről miért nem szóltak, amikor vérfarkasként születtünk... - tekintetem elidőzik a bárányfelhőkön, nem figyelem, közben merre jár és mit csinál a lány. - Hogy gondolták az Árnyvadászok, hogy az egész alvilágot irányítani akarják, ha még ilyen alapvető dolgokkal sem vannak tisztában?
A diktatúrából amúgy sem születik soha semmi jó. Nem értem, miért nem élhetnénk mindannyian együtt, egymás mellett békében, mint egyenrangú partnerek. Különben sem a vérfarkasok azok, akik mindannyiunk közül pátyolgatásra szorulnak...






A hozzászólást Mathias Cruz összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Ápr. 01, 2017 8:11 pm-kor.



Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Hétf. Márc. 27, 2017 10:46 am ➹ Vendég
Mathias

A madarak csicsergése bántón hasít át a dobhártya vékony rétegén. Kijózanítva elmémet. Megfürdök a hajnali levegő csípősségében és harmatában, ami szitálva szórja nedvességét, fehér bundámra. Ellentétek. Én és Mathias. Fekete és fehér. Két farkas, akik soha nem lesznek hasonlóak. Két lélek, akiknek tanítania kell még a másikat.
Ösztönlények és emberek. Félelmetes szörnyetegek, halkan dobbanó szívvel.
Adrenalin fertőzi ereimben a vért. A vénáimon keresztül pumpálja a szívem felé a hevességet, a fuss vagy üss ösztönt. Ártalmatlan vadász lennék csak, aki prédájára vár, vagy sokkal több annál? Alfám mellett végre kiteljesedhetek. Az lehetek, aminek teremtettek. Fenevad, mégis több. Kontrollált, veszélyes fegyver.
Tekintetem az övébe olvad, zöldes színben villannak fel íriszeim. Elnyújtózok a földön, fáradtan. Első két lábam megfeszítve, hagyom, hogy gerincem körül az izmok húzódni kezdjenek. Halk morgás szalad ki torkomból.
Az erdő, pézsmás illata az orrom simogatja. A falevelek hangja, fülemben zümmög. Az ébredő természet kérleli lelkem, hogy a bizalom, ami Mathias felé irányul, végre kiteljesedhessen.
Érzem a vaddisznót. A szívének gyors ritmusát. A félelmét, ami olyan édesre festi vérének ízét.
Lassan bólintok fejemmel, jelezve, hogy értem, mit szeretne. Elülső lábaimat behajlítva várom, hogy felém kergesse a riadt állatot. Figyelem a harcukat és a testemen érzem a felőlük áradó feszültséget. A kimondatlan, állati ösztönöket. Az ijedtséget, ami prédánk szeméből árad. A könyörületet kérő izmok összhangjának, játékát.
Lassított felvételként látom, ahogy a hím, felé kap. Annyira erősen és eltökélten, amilyen én talán, sose leszek.
Mielőtt elgondolkodhatnék ezen, a vaddisznó már felém tart. Az életéért esedezve próbál megsebezni, agyarait a testembe fúrni. Ám egy erős ugrással, már mellette is termek, hogy mancsaimmal taszíthassak egyet, erős, nehéz testén. Fogaim majdnem elérik húsát. Csak egy pillanat lett volna...
Eltépem elmém határait. Átadom magam a rezdüléseknek, az erdő és az áldozatunk harmóniájának. Akarom! A vérét! A húsát! Ki akarom elégíteni a bennem lakó farkas minden kívánságát.
Nem nézek hátra Math-re. Agyaraim határozottan tépnek bele a préda húsába. Morogva, élvezve ízlelem meg, fenséges vérét. Még szemeimet is becsukom egy pillanatra. Hogy átsegítsem a túlvilágra és érje több szenvedés, a nyakán éri, következő harapásom.
Diadalittasan, vértől csöpögő pofával fordulok vissza alfám felé. Gyors mozdulatokkal termek mellette, fejemet az övéhez fúrom, mintha csak megerősítésre várnék...igen, jól csináltad!
Felkínálom neki áldozatunkat. Hátrálni kezdek. Övé az elsőbbség, én csak utána következek. Valamit sikerült már tanulnom, mióta mellettük vagyok. Egy család vagyunk és egy falka. Tartozok valahová.


■ ■ Zene ■ ■Egy család vagyunk ■ ■credit







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Pént. Márc. 24, 2017 9:04 pm ➹ Vendég


Zoey && Mathias

Kora hajnalra járt, a fű nedvesen csillogott a harmattól. A természet még csak ébredezett körülöttünk, halkan csicseregtek a madarak. Mérföldekre jártunk a város zajától, az emberi civilizáció utolsó morzsáját is leporoltuk magunkról, hogy eggyé váljunk valami nagyobbal, valami ősivel, valami mással, mely mindvégig az ereinkben csörgedezett, csak kénytelenek voltunk elnyomni. Nem voltam benne biztos, hogy már az első lecke alkalmával célravezető lenne-e átalakulni, de szerencsére Zoey elég nyitott személyiségnek bizonyult, már amint feloldódott, így aztán jó hamar túlléptünk a formalitásokon, meg a ruháinkon. Senki sem szereti, ha hajnalok hajnalán kirángatják az ágyából, de ilyenkor az erdő még csendes, a környék pedig teljesen kihalt. Tökéletes terep két farkas számára, akik fel akarják fedezni a rengeteg csodáit.
Puha léptekkel ügettem a nőstény mellett, néha megtorpantam, ha érzékeny orrom szagot fogott. Csak bóklásztunk, a fákat kerülgettük és élveztük, hogy kinyújtóztathatjuk eddig leszorított ösztöneinket. Bundánkba bele-belekapott a csípős szél, ezernyi csábító illatfoszlányt sodorva magával, egy ígéretes vadászat lehetőségét.
Megtorpantam és magasra szegett fejjel beleszippantottam a levegőbe. Különleges illatot hozott erre a szél, a vad semmihez sem hasonlítható, édes aromáját. Pontosan tudtam, hogy ezt kerestük, őt kerestük, de meg akartam várni, Zoey vajon észreveszi-e, az ő csiszolatlan, nyers ösztöneit felpiszkálja-e a közelben ólálkodó zsákmány szaga. Érzi-e a szív lüktetését, hallja-e, ahogy dobol a vére? Elsősorban a nőstény tanítása volt a cél, ezért türelmesen lestem, rákap-e a nyomra, meg tudja-e állapítani, merről jöhet. Ha elindult, követtem, ha tétovázott, az élre törve mutattam neki az utat.
Körülbelül 500 méter múlva kirajzolódott előttünk a bokrok rejtekében földet túró vaddisznó tömött, tömzsi alakja. Nesztelen léptekkel osontam előre, mancsom kerülte a törékeny gallyakat, a ropogós avart, bundám halkan karistolta csak az aljnövényzet ágait. Termetes méretem ellenére alig csaptam zajt. A tökéletes vadász, támadásra készen.
A terv egyszerű volt: becserkészem, lefárasztom és egyenesen Zoey felé űzöm. A leterítés az ő dolga lesz, és az, hogy szemtől szemben megbirkózzanak egymással. Egyszerű, rövid jelzésekkel adtam tudtára az ötletet, aztán kilőttem a rejtekhelyként szolgáló levelek közül. Elmosódott, fekete árnyékként süvítettem a vaddisznó felé, ki a veszélyt észlelve, riadtan felkapta a fejét, de már késő volt. Menekülésbe kezdett, fejvesztett csörtetéssel igyekezett kitérni éles harapásaim elől. Fürgén ugrándoztam körülötte, oda-odakapva, hogy Zoey felé tereljem.
Riadt madárraj reppent fel a fákról, hangos szárnycsapásaikkal átszelték az eget. Egyetlen pillanatra vonta csak el a figyelmemet az élénk ricsaj, de az elég volt, hogy a feldühödött zsákmány egy hősies ökleléssel a legközelebbi fához csapjon, majd bőszen kilőtt, egyenesen a bokrok közt rejtőző nőstény farkas felé. Az ősi ösztön űzte, és elsöpört mindent, amely az útjába került.







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Vas. Dec. 25, 2016 1:07 pm ➹ Vendég
Folyt.köv.: Vendégszoba






Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Vas. Dec. 25, 2016 1:19 am ➹ Vendég

Talán nem volt szép tőlem ez az udvariatlan modor, de az a helyzet, hogy eléggé hisztis vagyok. Volna rá okom? Nos, talán. A fél arcom be van verve mint valami barbie baba behorpadt feje, és ha ez nem elég, akkor bizony örülök, ha nem leszek az elkövetkezendő életemben tolószékes. Röhejes lenne. Vérfarkasként átváltozva mi a fenét kezdenék egy tolószékkel?
- Kösz. - Fogadom el tőle el a vizet. Talán úgy tűnt, hogy semlegesnek tituláltam a tettét, de valójában a nyálam összefutott a számban a víz láttán. Egész eddig talán még a pocsolyából is tudtam volna inni, de az őrült nagy helyzet az, hogy egy csepp eső sem esett.
Nagyon el voltam foglalva magammal, és egy pillanatra a lányról is elfeledkeztem. Nos, igen, sokszor megkaptam, hogy nem épp én vagyok a nyálas lányok ideálja, de az a helyzet, hogy ez vagyok én. Nem kértem senkitől, hogy fogadjanak el. Minek? Megélek én a hegy hátán a civilizáció nélkül is.
A vizet egészen mohón fogyasztottam, talán a fele félre is folyt, ami nem jelentett gondot, elvégre még is csak letisztította a nyakamat és a véres arcomat.
Aztán csak hagytam, hogy a lány segítsen nekem. Lány... hogy is hívják őt?
- Az én nevem Howl. És a tiéd? - kérdezem tőle csak úgy csevegés gyanánt, hogy ha már egyszer elcipeli az én pille testemet, akkor beszéljünk is már valamiről. Most bármiféle témának tudok örülni, hiszen az elmúlt néhány magányosan töltött napjaimban nem igazán akadt beszélőpartnerem. És ez szomorúsággal töltött el. Egészen mélységesen.
©






Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Csüt. Dec. 22, 2016 11:54 pm ➹ Vendég
Howl & Mia

Fogalmam sincs arról, hogy még is mióta lehetett itt, a tűző napon, a hideg éjszakán, felváltva egymást, de nem néz ki túlságosan jól. A ruhája rengeteg helyen szakad és izzadság folt éktelenkedik rajta, a haja össze vissza áll, és a sebek is koszosak, félő, hogy elfertőződik, eléggé gyorsan el kéne látni, de nincsen nálam semmi amivel tudnék rajta segíteni, hiszen nem készültem arra, hogy egy agyonvert embert kell majd ápolgatnom. Sőt, ha őszinte szeretnék lenni akkor senkire sem számítottam, mert a fő cél ez volt, hogy ne bukkanjak senkire, nincs hangulatom Alex óta másokhoz, sőt, inkább a szüleim halála óta nincs hangulatom semmihez és senkihez.
Adamat a mai napig nem vagyok képes felfogni. Amikor több nap után felébredtem a kómából akkor ő volt az első aki ott volt mellettem, a nevemet mondta ki, és aggódó tekintettel nézett engem. Emlékszem, azt mondta, hogy nem fog elhagyni, hogy ő és a banda itt vannak mellettem és segítenek átvészelni ezt az egész helyzetet, feldolgozni a sok halálesetet, de nem így lett. A banda kapott egy nagyobb, komolyabb szerződést amit nem tudtak nem elfogadni. Egy részem nem haragszik Adamre, mert csak az álmát követte, megvalósítja azt amit mások nem tudnak avagy nem mernek, viszont a másik részem igen is neheztel rá, hiszen szükségem volna rá, de nincs mellettem. Kitudja, hogy éppen hol turnéznak, már instagramon sem követem őt/őket, mert nem akarom még jobban fájdítani a szívemet. Túl kell lépnem rajta. Túl kell lépnem rajta és a saját lábamra kell állnom.
Meglepődöttségemet jelezvén húzom fel a szemöldökömet amikor meghallom a hangját flegmán és bunkósággal keverve. Most komolyan? Nem hiszem, hogy van olyan helyzetben, hogy ilyen stílust engedhetne meg magának.
- Tessék, igyál. - mondom miközben a táskámból előveszek egy vizes flakont és oda adom neki. Ellentétben vele én igyekszem normálisan viselkedni vele és a normális hangomat használni, hiszen ugyan nem ismerem őt, de segítségre szorul.
- Gyere, nem messze lakom innen, otthon rendbe tudjuk hozni a sebeidet, meg letusolni is letudsz. - mondom és az egyik karját átrakom a nyakamnál és óvatosan segítek neki lábra állni.







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Csüt. Dec. 22, 2016 11:03 pm ➹ Vendég

Nyakig szarban nyitott szájjal. Itt hagytak összeverve, és lehet azt tervezték, hogy épp akkor térnek értem vissza még egyszer összeverni, amikor annyira a padlón leszek, hogy már csak a halálért fogok könyörögni. Ha valóban így van a történet, akkor bizony nagyon jól haladnak a felé.
Nem utolsósorban a társaság is csak hiányzott mellőlem. Tudni illik, hogy nem igazán tűröm a magányt, de talán most ez a legkisebb bajom, mondhatom.
Még egy kis ideig nyalogattam a sebeimet, ám még is, hogy egyáltalán még az életben lábra tudjak állni és ne tolószékben kelljen a lányok után gurulnom, nos, leszedtem egy darabot a pólómból és a lábamra kötöttem jó erősen, mintha fásli lenne. Még ugyan nem próbálkoztam a lábra állással, egyelőre vártam, hátha valaki megérkezik a segélykiáltásra.
Nem sokra rá a homályból felfedezek egy csinos női alakot. Kellene ennél több? Az a lényeg, hogy nőből van. Már plusz pontokat szerzett nálam ezzel az adottságával.
De persze viccet félretéve, nos, a lényem kevésbé volt ilyen jól mulatott. Inkább igyekeztem jelezni neki, hogy ott ülök, és szükségem lenne rövid ideig a támogatására.
Amikor idaért, figyelmesen tekintettem rajt végig. Nagyon fiatal lánynak tűnt. Talán még nálam is fiatalabbnak ígérkezett.
Ajkaim elváltak egymástól látszólag, miközben hallgattam amit mondott. Lesokkoltam.
- Most akkor segítesz, vagy csodáskodsz? - Kérdezem tőle kicsit hisztérikusan, hiszen még is csak itt aszalódom néhány napja. De az is lehet, hogy majd magamon kell segítenem. Egyáltalán tudja, hogy mit kell tenni ilyenkor? Kezdtem kicsit kételkedni.
©






Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Csüt. Dec. 22, 2016 10:05 pm ➹ Vendég
Howl & Mia

El sem hiszem, hogy tényleg lefeküdtem egy zsaruval, és azt sem tudom elhinni, hogy olyan dolgok történtek ott amik történtek. Teljesen józan voltam, így a jégtől elképzelve egészen a bilincsig fogalmam sincs, hogy hogyan voltam képes belemenni ezekbe, hogyan volt merszem megengedni neki. Az egész olyan váratlanul és gyorsan törtélt, nem számítottam bele Alexet az estémbe, még is így alakult, pedig eredetileg csak energiaitalért mentem le a boltba, hogy az éjszaka fent tudjak maradni a beadandó házi dolgozatok miatt, amik hétfőre kellettek, de aztán teljesen más tevékenység miatt maradtam fent éjszaka. Másnap reggel sem volt sokkal jobb a helyzet, hiszen akkor meg a konyhában történt egy-két dolog, amiért mondjuk az apám tuti kinyírna, ha még életben volna. Alex képes volt olyan dolgokba belevinni és olyan dolgokra rávenni amikbe normál esetben biztos, hogy nem egyeznék bele. Képes volt kirángatni a megszokott kis konfortzónámból, amire szükségem volt azok után, hogy Adam itt hagyott.
Talán az egészhez köze van a szüleim halálának, hiszen külsőre szöges ellentéte lettem a régi önmagamnak. Megváltam hosszú szőke hajamtól, vágtam le belőle és befestettem sötét barnára, ruháimat vagányabbakra cseréltem és hát úgy látszik felmegyek idegen pasik lakására is akikkel az éjszaka kellős közepén találkozok egy boltban. Nahjó, ez természetes, hogy ebből nem tervezek szokást csinálni, csak egyszerűen úgy kikészültem lelkileg, hogy fogalmam sincsen, hogy hogyan kéne túllépnem a dolgokon...
Kis kikapcsolódás gyanánt és amiatt, hogy sikerüljön kiszellőztetnem a fejemet sétálok egyet a közeli erdőben, muszáj kicsit kiszakadnom a mindennapi környezetemből.
Egyszer csak egy hangra leszek figyelmes, segélykiáltásnak tudható be. Érdeklődve megyek a hang irányába.
- Huh, téged aztán jól elpáholtak. - mondom miután oda értem hozzá. Nem ismerem őt. Tele van sérüléssel, bokáján látszik, hogy vagy kiment vagy eltörték, egyik sem jó, több sebe is van ami vérzik.







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Csüt. Dec. 22, 2016 8:54 pm ➹ Vendég

Fenébe is... Az a lényeg, hogy tényleg nem maradt már semmim sem. Se fedél a fejem felett, a bajtársaim is valószínű mind halottan fekszenek a tábor szélén, és egyedül csak én menthettem a bőrömet. Bennem óriási a túlélési remény, hiszen kölyökként sem hagyatkozhattam túlzottan másra. Mindig is ilyen életet kaptam, miért is számítottam másabbra?
Az már csak a hab a tortán megspékelve egy kis borssal, hogy elég rendesen rátaposott az egyik szemétláda a bal bokámra, s lássuk csak... aligha tudom megmozdítani. A monokli a szemeimen és a különböző árnyalatokban elterülő foltok pluszban még a testemen, nos, szinte alig feltűnő a fájdalom.
Pár napja már a hideg pázsitban rohadok, talán nevezhetném így is. De ha a jó oldalát nézem, akkor társaloghattam a mókusokkal és persze különösen szép látványban volt részem éjjel a tiszta égbolt végett. Csak, hogy ne mindig panaszkodjak.
Ám hiába is sorolom el az előnyeit ennek a kis csövezésnek, hozzáteszem, hogy nem ittam és még csak nem is ettem pár napja, tehát kezd a fejem kissé megfájdulni. De persze, nem vagyok hisztis picsa, úgyhogy kénytelen leszek fájó porcikákkal két lábra állni, és elindulni valamerre.
Az egyik kidőlt farönkhöz kúsztam, majd pedig azt kihasználva egyszerűen felülök, és hátammal nekitámaszkodom. Bár az émelygés teljesen visszarántana a földre, de az még azért odébb lesz.
- A francba is... valaki jöjjön már ide! - Emelem hangomat pár oktávval, kellően erősen meglökve a szavakat, hogy aki a közelben találna járkálni, nos, megtaláljon. Még egy kiéhezett vérfarkasgyűlölő vámpírnak is tudnék örülni, csak tudjam, hogy van körülöttem valaki és nem én vagyok a világon az utolsó élő egyed.
©






Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Pént. Dec. 16, 2016 9:30 pm ➹ Vendég
Játék Zárva!






Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Tartózkodási hely :
•• new york

Csatlakozás ideje :
2016. Jul. 12.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Kedd Nov. 01, 2016 6:17 pm Cissy Parker

so wake me up
Dimitri & Cissy

- Jake sosem volt az a személy aki bármiben is segítséget kért volna a másiktól... - mondom halkan, magam elé nézve, a semmibe meredve. Nem is igazán Dimitrinek mondom a szavakat, hiszen ahogyan vissza emlékszem és emlékeztem a múltra, újra oda kerültem és innen a múltam kiragadott, mintha a jelenben nem lennék, nem lenne velem senki, hanem újra egyedül lennék. Magam lennék.
- Fogalmam sincs, hogy miért érzi úgy jónak, hogy rajtam vezesse le a múltban szerzett sebeket azzal, hogy nem foglalkozik velem, de... - itt abba hagyom a mondandómat, mert szinte magam sem tudom, hogy hogyan folytathatnám. Általában a szavak embere voltam, jó adottságom, hogy jó a beszélőkém, minden helyzetből kitudom beszélni magamat, minden rosszból sikerült eddig kihúznom magamat amibe akarva avagy akaratlanul is, de belekeveredtem, viszont, ha erről a témáról van szó akkor a jó beszélőkém hirtelen cserben hagy és a szavak nem képesek kijönni a szavak. Most is szívesen beszélném ki a dolgokat Dimitrivel, de nem tudom tisztességesen, hiszen a gondolataimat nem tudom szavakba foglalni úgy ahogyan én azt igazán szeretném, nem tudom úgy közölni vele a dolgokat ahogyan azokat fejben már megtettem és ez ilyenkor nagyon zavar.
- Vele nem lehet erről beszélni. Teljesen új személyiséggé vált, mintha a nevével együtt a régi énjétől, a régi életétől is megvált volna, és engem ez zavar. Bármi is történt, de az életünk része, a múltunk egyes darabkái formáltak minket olyanná amilyenek vagyunk. - mondom miközben immáron a férfire emelem a tekintetemet, és ahogyan végig gondolom azt, hogy mit is mondtam, értelmet nyer az egész. Szerintem azért vált a bátyám olyanná, mint amilyen most, hogy ne érje őt több fájdalom, ne tudjon újra megtörténni az ami a múltban megtörtént.
Veszek egy mély levegőt, majd lehajolok az ezüst karóhoz és ismételten felveszem a pózt. - Mindegy, hagyjuk inkább ezt a témát. Gyakoroljunk.

Holy Dove ●  gimme ©









you are strong, kind, and adaptable. Constantly moving forward, you change with the times and you don't get caught up in the past. You have a nurturing soul that shows compassion to outcasts and the less fortunate.


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Szomb. Szept. 17, 2016 4:43 pm ➹ Vendég


Dimitri & Cissy



- Ha nem tudjátok megbeszélni elbeszélgetek én vele. - Mondom kissé ingerülten de hangomban mégis ott egy kis játékosság is. Nem áll szándékomban semmivel fellépni amíg nem muszáj és ha már még is kell, akkor is előbb a számat használnám mint az ökleimet. Nem vagyok agresszív ember és nem is szeretnék az lenni. Sokkalta inkább ki tudom beszélni a dolgokat, mint tettekkel véghez vinni amit szeretnék. Bár a szerelemben ez pont fordítottan működik valamiért nálam. Hiszen akkor pont, hogy nem tudom soha mit mondhatnék és inkább cselekszem még ha hülyeséget is követek el. Bár ilyenkor kellőképpen tudom hogyan adjam elő magamat... legtöbbször. - Figyelj, ha nem szóltatok soha senkinek hanem tűrte, akkor ez nem ok arra, hogy megváltozzon és bárhogyan is, de rajtad töltse le mindazt amit apátokról kapott. Mert akkor oka lenne ha annyira nem bírta volna, hogy segítségre vetemedik.. - Magyarázásom közben eltűnődök azon, hogy valójában hatalmas hülyeséget mondtam jelenleg. Ezzel magam sem értek egyet. Lehet az büszkeség vagy félelem ami miatt nem kértek segítséget, de nem feltétlen azért, mert nem volt nagyon komoly a baj.. a helyzet. Gyakorlatilag lehet többször meg is fordult a fejében, de nem mert rendőrt hívni. De valójában valami kívülről is látszik rajta. Bármint ha az ember nem beszél vele nem biztos benne, de látszik, hogy nem olyan mint régen volt. Úgy értem mióta ide került egyre másabb a személyisége és a viselkedése, de egyáltalán nem jó értelemben. - Tulajdonképpen ez egyértelmű. Bármint nem azt mondom, hogy gyenge vagy, csak természetesnek mondható, hiszen Ő az idősebb és .. nos Ő a férfi, Te pedig a nő. Ez így van rendjén. Az érzékenység pedig betudható a traumának amit apátoktól szerzett. Ezért is nem győzöm hangsúlyozni, hogy bárhogy is, de le kéne ülnötök beszélgetni. Még ha eleinte jelentéktelen dolgokról is. - Mikor lettem én a bölcs aki tanácsokat osztogat? Hiszen vagy, hogy a magam tanácsait sem tartom meg, sőt még a szabályokat is szívesen hágom át. Igazándiból én vagyok a bűn mintapéldánya. Ha valakiről nem szabad példát venni.. nos az én vagyok.  - Bizonyára édesanyád volt a családfő.. úgymond az Úr a háznál női változata. Ritka, de vannak családok ahol egy kulcsfontosságú személy ha elmegy a család sosem lesz a régi. De ezt nem hiszem, hogy mondanom kell neked. - Nem igazán vagyok benne biztos, hogy jól fogalmazom meg a mondataimat de mégis bennem van a remény és a bizalom, hogy Cissy meg fogja érteni bárhogy is mondom. Egyébként is jól tudja Maga is, hogy miről beszélek, szinte mondanom sem kell, de én mégis így érzem jónak. Nincs mit tenni.


• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
Message: aww
Music: Holy Dove || Word: 425


• • • • • • • • • • • • • • • • • • •











Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Tartózkodási hely :
•• new york

Csatlakozás ideje :
2016. Jul. 12.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Szomb. Szept. 03, 2016 11:15 pm Cissy Parker

so wake me up
Dimitri & Cissy

- Jake... - kezdek bele halkan. - Jake teljes mértékben megváltozott, kivetkőzött régi önmagából és fogalmam sincs, hogy mi lett vele, nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki a haragját. Pár nappal ezelőtt neki állt feljebb. - miközben beszélek ismételten vissza emlékszem arra az estére amikor a DuMort Hotelbe mentem Raphael miatt. A vámpírral már majdnem komolyabbra fordult volna  a kapcsolatunk, majdnem feljebb léptünk egy szintet, de végül nem történt semmi, nem voltam képes megtenni, mert még mindig élénken él a fejemben az ami történt.
- Apa nagyon sokszor bántotta őt, legyen itt szó, mint lelki és, mint testi bántalmazásról. Rendőröknek nem szóltunk, tűrte mindig azt amit apától kapott. - fejemet a vastag fa törzsének döntöm, pár percre lehunyom a szemeimet és hagyom, hogy a faágakon beszűrődő napfény lágyan simogassa az arcomat. Oh, a napfény, olyan jó érzés, szinte lehet érezni ahogyan az ember pórusai feltöltődnek D-vitaminnal. - Emlékszem, mikor úgy véltem, hogy apa mélyen elaludt, mindig átmentem a bátyám szobájába, elláttam a sebeit és néha volt olyan, hogy csak úgy ültem mellette az ágyon és kisírtam magamat neki. Nehezebb volt anya halálát feldolgoznom, mint neki, mert én soha nem ismertem őt. Kettőnk közül mindig is ő volt az erősebb, mindig is felnéztem rá, de aztán egyik nap eltört benne valami és teljes mértékben mássá kezdett válni, olyanná, mint amilyen most is. Érzéketlenné. Többé már nem kérte a segítségemet, nem hallgatott meg... - mondatom vége felé ismét a férfire nézek, aki immáron leguggolt elém, így hát nem kell felnéznem rá és hunyorítanom a napfény miatt.
Nem hazudok, tényleg eléggé nehezen viselem a Jake és köztem lévő távolságot. Nem vagyok kislány az már tény, de szükségem van a bátyámra, szükségem van rá, mert egyedül ő az a személy aki pontosan tudja, hogy miken kellett kettőnknek keresztül menni, nem kellene neki magyaráznom az előzményeket, mielőtt elmesélném neki, hogy éppen abban a percben mi is bántja a szívemet.
- Már nem izgat az, hogy mi történne avagy mi történik, csak az, hogy szép lassan anya halála után az egész család ripityára esett szét. Úgy látszik anya volt az aki egybe tartott minket, és így, hogy ő nincs... Mintha az egész családunk nem is létezne vagy nem is létezett volna. - mikor úgy volt, hogy gyakorolni fogok Dimmel és elkezdem felhozni a sok-sok éves lemaradásomat, nem is gondoltam volna azt, hogy végül itt fogunk kikötni, de szükségem van most erre, mert tudom, hogy amíg nem beszélem ezt ki magamból addig az edzésre nem tudnék 100%-ig figyelni, úgy pedig nem látom túl sok értelmét.

Holy Dove ●  gimme ©









you are strong, kind, and adaptable. Constantly moving forward, you change with the times and you don't get caught up in the past. You have a nurturing soul that shows compassion to outcasts and the less fortunate.


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Szer. Aug. 31, 2016 3:58 pm ➹ Vendég


Dimitri & Cissy



Nem hiszem, hogy ettől függetlenül a Jake-et ne tarthatta volna meg, hiszen a vezetéknév és a keresztnév nem ugyan az, de persze lehet igaz abban is amit Cissy mond. Nem ismerem különben sem annyira egyiküket sem, hogy ítélkezzek a bátyja felett, de felettébb zavar, hogy ennyire megkíván szabadulni a nevétől.. Killian mi? Vajon honnan jöhetett ez a név? Biztos valami gyilkosé lehetett eredetileg, vagy valami bűnözőé. De pontosan miért is fontos neki a név? Hiszen a húga akkor is Jake-nek fogja hívni, ha ez neki tetszik vagy sem. Csak annyit ért el vele, hogy a kapcsolat kettejük között körülbelül olyan lehet mint köztem és a Klávé között. Rideg és unalmas, szinte nem is létező kapcsolat. Olyan akárcsak egy szellem. - Ha úgy gondolod, a nevét az apátok miatt változtatta meg, talán a kapcsolatotok útjában is hasonló okok állnak. Ugyanakkor ezt mindenképpen meg kéne beszélnetek. - Úgy beszélek mintha tudnám mi a gond, mintha biztos lennék benne, hogy meghallgatja, pedig pont pár pillanattal ezelőtt mondta, hogy nem kezeli rokonaként. Akkor még is miért hallgatná meg? Számára jelenleg csupán egy idegen, nem? Fura lenne ha most elkezdenék arról beszélni, hogy most már jó helyen van és biztonságban, itt nem bántja senki. Hiszen jó magam is gyűlölök itt lenni. Mármint az erdő szép meg minden.. de az akadémia. Könyörgöm... Sok idióta gyülekezete akik istennek képzelik magukat. Persze tisztelet a kevéske kivételnek de nos... a Klávé-t vezetők biztos nem tartoznak a kivételek közé. Nem csak imádnak parancsolgatni de még büntetni is abban az esetben ha valaki nem úgy ugrál ahogy Ők fütyülnek. Egészen pontosan mikor lett ilyen az egész.. hm világ. Hiszen ez már régen nem csak a Klávé-ról és a Kör-ről szól. Nem csak árnyvadászok, de alvilágiak is veszélyben vannak mert bekerültek a kereszttűzbe. Mondhatni egy csatamező kellős közepére csöppentek, a mondénekkel egyetemben. Nekünk az lenne a dolgunk, hogy Őket védjük, de mindezek közben a Klávé csak parancsra engedélyezi mindezt. De miért? Nem az lenne a dolgunk, hogy segítsünk a tehetetlen embereken? De.. mindig is ez volt a feladatunk, de mióta a Lightwood család van az árnyvadászok felett azóta minden más. Mondhatni engem is befogtak mint egy koszos kutyát és nem cselekedhetek a magam módján. Úgy kell ahogy Ők azt parancsolják, ahogy elvárják. Felfordul a gyomrom. - Nos nem mondhatom, hogy a legjobb helyre kerültetek, de itt legalább már nem esnek meg veletek még csak hasonló dolgok sem. - Mondok végül ennyit és leguggolok hozzá. Mélyen elveszek íriszeiben mintha csak megbabonázni készülném. Sajnos a nőkhöz sosem értettem annyira mint amennyire szerettem volna mindig is, de azért igyekeztem minden Tőlem telhetőt megtenni.


• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
Message: Még gépről küldött reag Razz
Music: Holy Dove || Word: 428


• • • • • • • • • • • • • • • • • • •











Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Tartózkodási hely :
•• new york

Csatlakozás ideje :
2016. Jul. 12.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Szer. Aug. 24, 2016 6:22 pm Cissy Parker

so wake me up
Dimitri & Cissy

- Gondolom le akarja tagadni a nevünket, bár apánk után ez nem is csoda. - mondom miközben vállat vonok. Emiatt nem neheztelek rá, hiszen bármelyik másik ember is letagadná a saját nevét, ha olyan családban nőtt volna fel, mint amilyen a miénk volt. Sosem volt egyszerű az élet, mindig volt valami ami nem alakult jól, de a legrosszabb még is anya halála volt. Nélküle apa teljesen mássá kezdett válni, megtagadta tőlünk az árnyvadász kiképzést, mintha az egész árnyvilág és az, hogy félig tündér vér csörgedezik az ereinkben nem is lenne valós, mintha mindez csak egy rossz álom volna, nem is volt hajlandó beszélni erről, sőt még hallani sem akart róla. Ha még is valamelyikünk felhozta volna ezt a témát, akkor biztos vagyok abban, hogy komoly büntetést kaptunk volna, lelkit avagy fizikailag büntetett volna meg minket, mindegy is, hiszen egyre megy.
- A legrosszabb, hogy úgy csinál, mintha nem is lennénk rokonok... - mondom halkan, majd leülök az egyik fa tövébe és onnan nézek fel Dimitrire. Nem az a személy aki sokszor szokott mosolyogni, általában komoly szokott lenni, legalábbis amit eddig láttam belőle, abból ezt tudom következtetésként levonni, viszont mikor mosolyog... Olyan szép mosolya van.
Alig láthatóan megrázom a fejemet és erőltetetten elnevetem magamat halkan. Nem fantáziálgathatok a kiképzőmről, tiszta őrültség, főleg azok után, hogy egy vámpírral találkozgatok. Őrültséges halmozok újabb és újabb őrültségekre, lehet még is hasonlítok apámra, hiszen híján volt annak a bizonyos negyedik keréknek és nem volt éppen az a fajta ember akin hamar ki lehetett igazolódni, sosem lehetett tudni, hogy mi jár éppen az adott pillanatban a fejében. Kiszámíthatatlan volt.
Mondataira csak egy erőltetett mosoly kúszik az arcomra, fülem mögé tűrök egy hullámos hajtincset ami kiszökött a lófarokba felkötött copfomból.
- Killiannek és nekem nem éppen adatott meg a szerető családi körülmény. - kezdek végül bele a mondatomba, de nem nézek fel Dimitrire, hanem a zöld fűszálakat vizslatom, mintha olyan érdekes lenne pedig nem, csak könnyebb így beszélni a múltam ezen részéről, mint úgy, hogy az ember szemeibe nézve mondjam.
- 16 voltam mikor a saját apám megerőszakolt. Piát akart én meg nem hoztam neki, és úgy gondolta ez a megfelelő dolog arra, hogy a dühét levezesse...- szavaim alig hallhatóak.

Holy Dove ●  gimme ©









you are strong, kind, and adaptable. Constantly moving forward, you change with the times and you don't get caught up in the past. You have a nurturing soul that shows compassion to outcasts and the less fortunate.


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Szer. Aug. 17, 2016 3:50 pm ➹ Vendég


Dimitri & Cissy



Meglepődök Cissy-n, hiszen nem nagyon mutatja ki másoknak az érzéseit, inkább magában zárja el mélyre. De nem csinálok ebből nagy ügyet, hiszen az ember azért ember, hogy néha kiadja a fáradt gőzt, ez azt hiszem így is van rendjén. Én is sokáig tartottam magamban a dühömet. Voltaképpen ennek a démonok látták a kárát, úgyhogy nem panaszkodhat senki, hiszen az is a dolgom, hogy démonokkal számoljak le. - Tényleg? Még mindig Killian-nek nevezteti magát? - Nem tudom hirtelen, hogy kínomban nevessek vagy szomorkodjak. Hát ez jó. Nekem akkor is Jake marad ha bele is döglik. Soha nem fogom Killian-nek hívni és ha emiatt nem beszélünk vagy nem figyel rám, nos így járt. Na nem mintha nagyon sokat beszélgetnénk. Valahogy az aurája is arra késztet, hogy nagy ívben kerüljem el. De Cissy más. Nem is értem hogy lehetnek testvérek. Ő tényleg teljesen más. - Ha gondolod, nyugodtan mond el mi történt. A lelked is megnyugszik. - Mondom, míg hangomban megtalálható a kíváncsiság és vele együtt az együttérzés halvány jele is. Nem vagyok egy érzelmes ember, de azért tudom mikor kell engednem magamnak. Nem lehetek örökké fapofa aki nem érez semmit. És ha már itt tartok. Voltaképpen pont ez a momentum vezetett el Izzy-ig, amit mai napig nem bántam meg. Mert lássuk csak, kínos helyzetbe kerültem, de mégis ami utána jött ezt mind elfelejtette velem. De most még mindig a gyakorlásra kéne koncentrálnom. Nem Cissy az egyetlen aki nem tud maximálisan figyelni. Persze Ő biztos, hogy nem holmi fellángolás miatt. Persze nem azt mondom, hogy ebből nem lesz semmi, csak belőlem már kiveszett az évek során a remény utolsó halvány reménye is. De most talán elkezdek ismét reménykedni. Végül leguggolok a karóhoz és kihúzom a földből. Felegyenesedve engedem le karomat amiben a karó van és a fának dőlök. Érzem amint a szél felülkerekedik a melegen és hűvös lesz az idő. Még azt is látom ahogy a felhők felé nézek, hogy elbújik a Nap. Majd ismét előtűnik. Még ezt csinálja néhány percig, majd nem tűnik el újra. A szél is melegszik és csendesedik. Soha nem voltam az a tipikus természetbolond, de mégis valahogy mindig is érdekelt a körülöttem lévő időjárás. És nem a ruházatom miatt, egyszerűen csak foglalkoztatott.

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
                       

Message: Még magam is meglepődök Dim-en aww
Music: DNA || Word: 364







Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Tartózkodási hely :
•• new york

Csatlakozás ideje :
2016. Jul. 12.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Kedd Aug. 16, 2016 8:33 pm Cissy Parker

so wake me up
Dimitri & Cissy

Az idóta bátyám miatt nem tudok semmire sem figyelni, folyton csak a szavai járnak a fejemben és ezáltal ismételten újra és újra eszembe jut az, ami 16 évesen történt velem. A SAJÁT apám erőszakolt meg engem, mikor 16 voltam, csak azért, mert nem voltam hajlandó PIÁT hozni neki egyik este. Milyen emberből van az ilyen? Jake-nek és nekem nem volt elég anya halálát feldolgozni, de ő még testileg is bántott minket, nem csak lelkileg. Jaket szinte minden este, nem egyszer volt már olyan, hogy mikor apa mélyen elaludt átmentem a bátyám szobájába, letisztítottam a sebeit, fertőtlenítettem, vagy szimplán csak ültem a szobájában. Nem mondom azt, hogy jó tesók voltunk, rengetegszer veszekedtünk és nem sokszor volt jó szavunk a másikhoz, viszont ilyenkor mindig össze tartottunk. Mielőtt nem változott meg, bátran mehettem oda hozzá, ha kiakartam sírni magamat, viszont az utóbbi időben egyre másabbá vált, egyre kevesebbszer számíthattam rá, míg mára már szinte a kapcsolatot is megszakítottuk egymással, mintha nem is lennénk rokonok. Ha össze futunk az Intézetben akkor köszönünk egymásnak és részéről ennyivel le is vagyok rendezve, én meg nem megyek utána, nem akarok én lenni az akinek fontosabb a másik, nem fogok a bátyám után rohanni, viszont akkor ne játssza a védelmező testvért sem, ha kedve úgy szottyan, mert ha rám sem hederít, akkor vegyük úgy, hogy nem is vagyunk rokonok, így hát nem mondhatja meg azt sem, hogy találkozhatok-e Raphael-el avagy sem, mert nekem többé már nem a bátyám. Így nem!
Dim irányába a támadások egyre dühösebbek és ingerültebbek lesznek, és csak akkor nyugszom le egy kicsikét, amikor lefogja a feje mellett mind a két csuklómat. Veszek egy mély levegőt, majd mikor elengedi a kezemet, elengedem a karókat is, amik ennek következtében a földre esnek, én pedig elkezdek kicsit le-fel sétálni, miközben mélyen szívom be a friss levegőt.
- Ne haragudj, csak... - kezdem, aztán abba is hagyom, nem akarok magyarázkodni, aztán rájövök, hogy 4 éve magamban tartom ezt a titkot, és talán ettől is van az, hogy egyre jobban kikészülök, hogy egyre ingerültebb leszek, ha erről van szó. 4 éve senkinek sem beszéltem erről, egy árva léleknek sem.
- Csak történt pár nappal ezelőtt egy kis összetűzés köztem és Jak, vagyis Killian közt. - javítom ki a nevét, mert tudom, hogy manapság Killiannak nevezteti magát, és nem az eredeti nevén. Nem tudom, hogy készen állok-e beszélni bárkiről is erről, beszélni erről egy külsős szemlélővel.

zene ●  gimme ©









you are strong, kind, and adaptable. Constantly moving forward, you change with the times and you don't get caught up in the past. You have a nurturing soul that shows compassion to outcasts and the less fortunate.


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Hétf. Aug. 15, 2016 6:48 pm ➹ Vendég


Dimitri & Cissy



Nos, míg beszélek, látom Cissy-n, hogy nem igazán figyel rám, teljesen máshol jár a feje. De még mielőtt ezt megjegyezhetném és felhívhatnám a figyelmét mind arra, hogy a figyelmetlenség mennyi veszélyt rejt magában, vagy hogy egy gyakorlás alkalmával is lelehet sérülni figyelmetlenség miatt, már látom amint felvesz egy kisebb terpeszt és reflexszerűen térek ki támadásai elől mikor a karóval közeledik. Még jó párszor támad, én pedig mint az első esetében is, kivédem az összeset. Végül megragadom a karját, hogy lehiggadjon, mert látom, hogy már-már az egészet dühből csinálja, ami valljuk be, nem túl előnyös. Persze elég gyakorlott vagyok már, hogy ne sérüljek ki, de azért az ellenségeim támadásain kívül jobban örülnék, ha nem dühből kéne harcolnom. Ha erre vágynék, nos elszöktem volna a Klávé elől és folytattam volna eddigi gyilkolós életemet. De nem tettem, persze mindig bánom, de valamit valamiért. Az intézet legalább biztonságot nyújt számomra. Végül elengedem Cissy karját és a karómat a földhöz vágom, ami ennek köszönhetően bele is áll abba. - Ha ideges vagy, töltsd le rajtam puszta kézzel, de ne a karóhoz hasonló éles fegyverekkel. - Szólalok meg, bár hangom semmit mondónak tűnhet mégis a szándék nemes. Tele van féltéssel és aggódással. Hazudnék ha azt mondanám, nem érdekel Cissy miért olyan amilyen. Hiszen más valamivel, mint szokott lenni. A megszokott hétköznapjaiból zökkenti ki valami.. valami ami oly' annyira elvonja figyelmét, hogy a gyakorlásra sem figyel eléggé. - Vagy el is mondhatod mi történt. - Mondom, kicsit beadva a derekamat mégis még mindig törődéssel. Ha már annyit törtem a fejemet, akkor meg is kérdezhetném mi baja. De sosem voltam a szavak embere, így hát ez most csak ilyen oda lökős stílusban sikerült.

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
                       

Message: Folyt. köv || Music: Stitches || Word: 275






Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Tartózkodási hely :
•• new york

Csatlakozás ideje :
2016. Jul. 12.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Szomb. Aug. 13, 2016 11:08 pm Cissy Parker

so wake me up
Dimitri & Cissy

A sporttáskából kiveszek két ezüst karót, majd a jobb kezemben lévőt megforgatom benne. Olyan furcsa, eddig csak fából készült karókat láttam, vagy is olyanokról hallottam, hiszen a filmekben és a könyvekben is ilyenekről van szó. Vagy nem? Lehet tévedek és csak elfelejtettem egy-két részletet, mindegy is.
A hajam lófarokba van felfogva, de mikor lehajoltam az ezüst karóért kiszökött egy hullámos barna hajtincs, így hát óvatosan a fülem mögé tűröm azt, mivel nem akarom, hogy zavarjon a harc közben, a karóval pedig óvatosan közelítettem a szemem közelébe, hiszen már csak arra lenne szükségem, hogy kiszúrjam a szemet. Amilyen béna vagyok biztosra veszem, hogy még sikerülne is.
Szinte fel sem fogom amiket mond, sőt, mondhatni nem is emlékszem az elmúlt pár másodpercre, csak arra leszek figyelmes, hogy mutatja nekem, hogy hogyan jó, hogyan célszerű a karót fogni. Sürgősen kezdenem kell magammal valamit, mert ez így nem mehet tovább. Jakel való találkozásom után teljes mértékben szét vagyok esve, nem tudok tisztességesen figyelni a körülöttem lévő dolgokra, most viszont tényleg komolyan figyelnem kell a környezetemre, használnom kell a reflexeimet, hogy ki tudjam védeni Dimitri támadásait. Jézusom, ha nem hozom rendbe az életemet, akkor mi lesz velem?... Irigylem Dylant, hogy habár tud erről a világról, de nem kell ilyen szinten belemélyednie. Csak tud róla és kész.
Szavaira csupán csak bólintok egyet, kis terpeszt veszek fel, majd emelem a karomat és Dimitrit támadom meg. Kivédi. Újra támadom, újra kivédi, és ez így megy egy jó darabig, míg a csuklómat meg nem ragadja a fejéhez közel.

zene ●  gimme ©









you are strong, kind, and adaptable. Constantly moving forward, you change with the times and you don't get caught up in the past. You have a nurturing soul that shows compassion to outcasts and the less fortunate.


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Erdő ➹ Vas. Aug. 07, 2016 7:53 pm ➹ Vendég


Dimitri & Cissy



Mit is mondhatnék.. nem lep meg a megjegyzése. Tényleg leszokhatnék az ilyesmikről, de ...miért tenném? Élvezem, még ha a partnereim nem is, Mondhatni én így fejezem ki a baráti szeretetemet. Míg más puszival, kézrázással vagy öleléssel, addig én így. Persze ezen a téren én mindig más voltam mint a többiek. Még tinédzser koromban is míg a srácok öklöztek, én már akkor is mások vállát ütöttem meg ökölből. Aztán idővel ez is kifejlődött bennem, hogy megpördítem a másikat. Nem igazán emlékszem már, hogy is jött ez az egész, de én mint azt említettem, élvezem. A sporttáska mellé lépek majd leguggolok. Átnézem mit is rejt. Pár ezüst karó, szeráfpenge, és ahogy nézem még különböző botok is vannak itt. Az egyik mintha egy buzogány lenne, vagy nem is tudom. Automatikusan kiveszek végül két karót. Felállok, majd Cissy mellé sétálva nyújtom át az egyiket. - Akkor hát gyakoroljuk a leszúrás művészetét - Mondom egy széles vigyor keretében. Pedig nincs itt szó semmi olyanról, hogy én Cissy-t utálom és leszúrom, vagy csak leszúrom, egyszerűen azt hiszem ez a kedvencem a gyakorlatokat illetően. Mert persze, a legtöbb árnyvadász egész nap a bokszzsákot veri, de abban mi a pláne? Nem igazán tud megmozgatni. Legalábbis nem olyan hamar mint a karóval való gyakorlás. De az idő nekünk kedvez most, mivel haloványan fúj a szél, így később is lehet leizzadni. De majd én teszek róla, hogy Cissy érezze nem olyan egyszerű ez. Az évek során remek lett a reflexem, így egy egyszerű szösszenettel ki tudok térni előle, ha még sem, akkor pedig meg tudom fogni a csuklóját ezzel is magamat védve a karótól. - Ne fogd vissza magad. - Szólok még mindig vigyorogva, míg felveszek egy kisebb terpeszt a gyakorláshoz. Azt hinné az ember, hogy a gyakorlás egyszerű, pedig ez egy rendkívül kifinomult feladat. Oda kell figyelni, különben egy apró hiba és az egyikünk életébe is kerülhet. Éppen ezért olyan fontos, hogy semmi ne vonja el a figyelmünket. Jelen esetben ez nálam necces, mert folyamatosan Izzy-re gondolok, de biztos vagyok benne, hogy ez most nem fog gondot okozni. Itt most inkább Cissy-től tartok. Eléggé aggasztó az aurája. Biztos történt vele valami, de csak remélni tudom, hogy nem fog a gyakorlás kárára menni. - Így fogd a karót. - Mutatom neki hogyan is érdemes fogni. Na nem azért mert azt gondolom, hogy erre magától nem jött volna rá, vagy ne tudná, esetleg buta lenne hozzá, de mint kiképzőnek, ez a feladatom része. Hogy kiképezzek. Ez nem csak maga a gyakorlás, de annak eljárása is. A fegyver használattól kezdve, a beálláson át a gyakorlásig. Mind-mind ide tartozik. - Érdemes felvenni egy kisebb, kényelmes terpeszt is. - Folytatom mondandómat míg már csak arra várok, hogy támadjon, vagy jelezzen, hogy támadhatok.

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
                       

Message: Mert a giffek adják magukat XD || Music: This is War || Word: 448






Vissza az elejére Go down

 
Erdő
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Amazóniai esőerdő - Myärn és Nemesis

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: