Go to top Go to bottom
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Utolsó begyejzések
bejegyezte  : Iviry Wade
Vas. Szept. 30, 2018 8:27 pm

bejegyezte  : Iviry Wade
Hétf. Szept. 24, 2018 8:09 pm

bejegyezte  : Jennyfer Lucasso
Hétf. Szept. 24, 2018 6:52 pm

bejegyezte  : Benedict Ericson
Vas. Szept. 16, 2018 7:35 pm

bejegyezte  : Jeremiah Blackthorn
Vas. Szept. 16, 2018 6:43 pm

bejegyezte  : Iviry Wade
Szer. Szept. 12, 2018 8:42 pm

bejegyezte  : Rafael
Hétf. Aug. 27, 2018 8:45 pm

bejegyezte  : Nate Heartridge
Hétf. Aug. 20, 2018 6:05 pm


erre barangolok


Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


legtöbbet író userek


Share| .


honey, keep my secrets well
avatar
Árnyvadász

Avataralany :
₪ katherine mcnamara
Kor :
20
Tartózkodási hely :
₪ new york
Csatlakozás ideje :
2016. May. 28.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha ₰ Vas. Feb. 26, 2017 7:19 pm
folyt.köv: alagsor







I need to live my own life. Follow
my own path. I wish for
CHANGE and that's
the problem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Árnyvadász

Avataralany :
₪ katherine mcnamara
Kor :
20
Tartózkodási hely :
₪ new york
Csatlakozás ideje :
2016. May. 28.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha ₰ Pént. Feb. 24, 2017 5:18 pm
Alec & Clary

Tekintetemmel követem Alecet, amint elhagyja a konyhát, én viszont nem megyek ki rögtön a helyiségből. Nem azért, mert nem akarom, hogy együtt lássanak minket, hanem azért, mert még csak most kezdem szép lassan felfogni a dolgokat, most jut el a tudatomig a sok információ áradat. Félreértés ne essék, nem akarok visszakozni, isten ments! Minden erőmmel azt akarom, hogy Jacet megtaláljuk, és nem is érdekel komolyabban, hogy ezért milyen szabályokat kell áthágnunk. Nem érdekel, mert Jace túlságosan is fontos nekem ahhoz, hogy csak úgy veszni hagyjak egy ilyen lehetőséges csak is azért, mert félnék a Klávétól és az esetleges következményektől.
Csak állok ott a konyhában és a padlót nézem, miközben a gondolataim egyre inkább csak Jace körül forognak. Vajon hol lehetnek? Vajon Valentine bántotta őt? Annyi kérdés és ahogy egyre jobban belegondolok a történtekbe, annál inkább elkezdek egyre jobban aggódni a fiúért.
Megrázom a fejemet és veszek egy mély levegőt, majd igyekszem vissza térni a valóságba, és mivel tudom, hogy az elmélkedéssel jó pár percet elvesztegettem ezért fogom magamat és gyorsan a szobám felé kezdek el menni. Még mindig alig látni embereket a folyosókon, nem is futottam össze senkivel, csak a folyosó végén láttam két srácot akiket látásból ismerek.
Miután bementem a szobámba, becsukom magam mögött az ajtót majd átöltözöm olyan ruhába amiben terepre szoktam menni, a bevetésekre. A szokásos rúnákat felrajzolom, megerősítem a bőrömön, majd az irónomat a dzsekim jobb zsebébe rakom és indulok is rögtön Alec szobája felé.
- Nem hiszem, hogy most ez megfelelő alkalom arra, hogy piszkáljuk egymást. - szemet forgatva reagálok Alec gunyoros megjegyzésére. Hihetetlen, hogy még ilyen helyzetben is képes beszólásokat gyártani felém.








I need to live my own life. Follow
my own path. I wish for
CHANGE and that's
the problem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha ₰ Szomb. Feb. 18, 2017 10:39 pm


Clary & Alec
Látható megkönnyebbüléssel fújtam ki a levegőt. Hihetetlen, hogy két ilyen teljesen különböző ember végül képes volt megtalálni az egyetlen közös pontot: Jace. Nem ismerek senki mást, aki hajlandó lenne a végletekig elmenni, hogy megtaláljuk és visszaszerezzük őt, csak Clary-t. Valószínűleg ő ugyanezt elmondhatja rólam, és ez egyszerre kétségbeejtő, bizarr és remek. Sosem vágytam kapcsolódási pontra a lánnyal, de jelen esetben nagyon örülök neki, hogy sikerült közös nevezőre jutnunk.
- Ebben egyetértünk - feleltem végül, a maradék kávét egyetlen mozdulattal a lefolyóba öntve, aztán megigazítottam a vállamon átvetett felsőt, és már indultam is az ajtóhoz. - Nincs vesztegetni való időnk. Készülj össze, és húsz perc múlva találkozunk a szobámban. A fegyvereket bízd rám.
Nem akartam feltűnést kelteni azzal, hogy együtt látnak minket. Egyszerűbb volt, ha külön-külön mutatkozunk. Feltételeztem, Clary úgysem ért szinte semmit az árnyvadász fegyverekhez, az pedig egyáltalán nem feltűnő, ha én elemelek pár szeráfpengét a gyűjteményből, sőt, egészen mindennapos dolog. Az sem fogja senki figyelmét felkelteni, ha Clary eközben a szobájában pakolászik.
Ha nem volt ellenvetése a lánynak, akkor feltéptem az ajtót és sietős léptekkel elhagytam a konyhát. Egyenesen a szobámba mentem, átöltöztem, aztán felkaptam egy üres táskát és lesiettem a fegyvertárba. Fogtam az íjamat, egy szeráfpengét, még egyet Clary-nek, köteleket, dobótőröket és egyéb fontosnak ítélt eszközt, majd betömtem egy részüket a táskámba. Az íjamat megerősítettem a szokott rúnákkal, köztük a láthatatlanságéval is, azt a vállamra vettem. Tekintetem idegesen fürkészte a környezetet, de igyekeztem minél nyugodtabbnak tűnni.
Pár perc múlva ismét a szobámban voltam, és míg Clary-re vártam, elővettem a kis dobozt, benne a tenyérnyi portállal. Közönséges üvegdarabnak tűnt, de a beavatott szemek egyből rájöhettek, mi ez. Elővettem az irónomat és felrajzoltam magamra néhány alapvető harci rúnát, felkészülvén rá, hogy amikor átlépünk a portálon, erre már nem lesz időm. Emlékeztettem magam, hogy ne felejtsek el néhányat Clary-re is felrajzolni.
Amint meghallottam a kopogást az ajtón, már mentem is ajtót nyitni, és bár bőven a megbeszélt időlimiten belül jött, képtelen voltam megállni, hogy ne szúrjak még egyszer oda.
- Nem kapkodtad el. Mehetünk?



Vissza az elejére Go down
honey, keep my secrets well
avatar
Árnyvadász

Avataralany :
₪ katherine mcnamara
Kor :
20
Tartózkodási hely :
₪ new york
Csatlakozás ideje :
2016. May. 28.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha ₰ Szomb. Feb. 18, 2017 1:44 pm
Alec & Clary
xxx  ||  party by chris brown ||  *-*


Egyszerűen nem tudom feladni annak a reményét, hogy valahogyan megtaláljuk Jacet. Annyit tudunk, hogy egy nagy hajón van Valentine-al és a "kis" seregével akiket a Kehely segítsége által teremtett. Semmilyen rúna, semmilyen bűbáj nem segített, nem lehet megtalálni, szóval valamilyen boszorkánymester védi a hajót egy búbáj segítségével. Valentine eléggé jól felszerelkezhetett, ha még egy - vagy több - boszorkánymester is segít neki.
Alec szavaira felemelem a fejemet és a szemeimben ismételten az ismerős remény kezd el csillogni, mint anno amikor anyát kerestük. Mindig is reménykedtem abban, hogy megfogjuk őt találni és életben lesz, hogy jól lesz. Sosem adtam fel a reményt és most is ugyan ez van. Egyszerűen nem vagyok képes arra, hogy lemondjak Jaceről. Victor nem küzd érte, ő csak meg akarja büntetni az árulásért, mi viszont épségben akarjuk megtalálni őt és életben tartani. Ez a különbség a Klávé és Mi köztünk. Mi hisszük azt, sőt tudjuk, hogy Jace nem tett semmi rosszat, csak minket mentett meg azzal, hogy elment azzal a szörnyeteggel aki a vérszerinti apám. A gyomrom felfordul a tudattól, hogy mindenki vele hoz említésbe és ha meghallják a nevemet akkor egyből az jut eszükbe, hogy Valentine-nak segítek, hogy valamiféle besúgó vagyok és csak az ő hasznát nézem. Ugyan már, annyi fájdalmat okozott a családomnak, a barátaimnak, hogy hülye lennék segíteni neki bármiben is. Csak anyát akartam vissza kapni, most pedig a bátyámat.
- Ha van bármilyen mód is arra, hogy megtaláljuk őt, akkor nem szalaszthatjuk el! - mondom határozottan és szemeimbe komolyság ül. Victor előtt kell megtalálnunk őt, hiszen a drágalátos újonnan kinevezett Intézet vezetője szerintem nyomban megölné, simán kinézem belőle. Ő nem ismeri Jacet, nem tudja, hogy az utóbbi időben mik történtek és miken mentünk/mentek keresztül.
Persze nem azt mondom, hogy nem félek a veszélytől és az esetleges következményektől, de nem hagyhatjuk veszni az ügyet, muszáj mindent megtennünk azért, hogy megtaláljuk Jacet, pont ezért sem érdekel annyira, hogy, ha lebukunk akkor mi történhet. Nem érdekel, hogy megfoszthatnak a rúnáimtól, semmi sem érdekel, csak találjuk meg Jacet.
- Alec, muszáj megpróbálnunk. Nem érdekel mi lehet a következménye, ha megtaláljuk Jacet. - szívem szerint nyomban indulnék, viszont tudom, hogy alaposan ki kell dolgoznunk egy tervet, ha azt akarjuk, hogy ez az egész küldetés, avagy úgynevezett kis magánakciónk sikeres legyen.
❥little bee







I need to live my own life. Follow
my own path. I wish for
CHANGE and that's
the problem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha ₰ Csüt. Feb. 16, 2017 11:32 pm


Clary & Alec

Kerültem Clary pillantását, a padlónak szegezett tekintettel hallgattam kétségbeesett szavait. Volt még valami, jól látta, de annak egyedül kellett nekiveselkednem, nem keverhettem bele senki mást. Mindent kockára teszek, ha beavatom Claryt. A terv sikerességét, a karrieremet, a családom hírnevét. Azok után, ahogy az előbb bántam vele, simán beárulhatná bárkinek a tervemet, csak jól jönne ki belőle. Valami mégis azt súgta, hogy mivel Jace-ről van szó, megbízhatok benne.
- És ha van? - tétovázva az ajtó felé pillantottam, de becsuktuk szerencsére, így ha valaki hallgatózni akart, vastag falakkal kellett megharcolnia. Megnyaltam az ajkam, mielőtt folytattam volna. - Ha van egy mód, hogy megmentsük Jace-t, de veszélyes, meggondolatlan, önfejű lépés, a Klávé szinte összes szabályát megszegjük vele, és még az is lehet, hogy csapda az egész?
A lányra függesztettem a tekintetem. Elég a kétség legapróbb jelét kiszúrnom rajta, és már itt is hagyom a konyhában, egyetlen szó nélkül. De ha nem rendítették meg a szavaim mögött rejlő kockázatok és veszélyek, akkor lassan szembefordultam vele, készen arra, hogy beavassam a tervembe. Még mindig nem hittem, hogy ez jó ötlet, de szükségem volt egy szövetségesre, aki legalább annyira elhivatott Jace-t illetően, mint én.
- Nálam van egy portál darabja, ami állítólag Valentine rejtekhelyére visz. Egy boszorkánymestertől vett dobozba volt elzárva, Magnus múlt éjjel megtörte rajta a varázslatot.
Utólag hálát adok az Angyalnak, hogy Magnus nem engedte aznap este kinyitni a dobozt. Ha meglátja a portál egy darabját, rögtön megsejtette volna, hogy amint egy percre magamra maradok, a kockázatok ellenére is meg fogom nézni, hova vezet. Talán még velem is jött volna. Nem, Magnus már így is túl sokat  tett értünk, nem vezetem el egy olyan árnyvadászhoz, aki ki akarja írtani a hozzá hasonlókat. Nem tehetek ki senkit ekkora veszélynek, csak magamat.
Na jó, meg talán Clary-t.
- Senki nem tudhatja meg - suttogtam, úgy kihangsúlyozva az első szót, hogy az már szinte fenyegetésnek hangzott. - Izzy sem - tettem hozzá sietve. A húgom egyszer már majdnem elveszítette a rúnáit, nem hiányzik neki még egy összetűzés a Klávéval.
Feszülten vártam Clary reakcióját, és attól függően folytattam, beleegyezett-e, hogy elkísér. Fogalmam sem volt, mihez kezdek, ha elárul és elveszi az utolsó lehetőségünket, hogy megtaláljuk Jace-t.
- Fel kell szerelkeznünk fegyverekkel. Észrevétlenül. Utána a szobámban aktiváljuk a portált. Utána néztem a Szürke Könyvben, meg tudjuk csinálni.
Szerettem volna szépíteni a helyzeten, kedvezőbb színben feltüntetni az akciót és megnyugtatni Clary-t, hogy tudom, mit csinálok, velem biztonságban lesz és megtaláljuk Jace-t, ilyesmit azonban nem ígérhettem neki. Nem hazudhattam. Tisztán kellett látnia a képet, hogy lehet, nem találunk senkit, vagy épp dühös démonok seregébe ütközünk, vagy egyenesen Valentine embereinek csapdájába. Vagy valami sokkal rosszabba. Muszáj volt objektíven döntenie, mert nem akartam felelősséget vállalni a történtekért, ráadásul azt is mérlegelnie kellett, milyen következményekkel jár információkat elhallgatni a Klávé elől, szembe menni a szabályaikkal és magánakciózni. Még ha minden jól is sül el, akkor is elítélhetnek minket az önfejűségünk miatt, ezt pedig tudnia kellett.
- Clary - meglepett, mennyire emberien szólok hozzá. Mintha most először ejteném ki rendesen a nevét. - Megfoszthatnak a rúnáidtól. Mindent elveszíthetsz.
Akárcsak én. De én kész voltam vállalni a kockázatot, hogy visszakaphassam a parabataiom.



Vissza az elejére Go down
honey, keep my secrets well
avatar
Árnyvadász

Avataralany :
₪ katherine mcnamara
Kor :
20
Tartózkodási hely :
₪ new york
Csatlakozás ideje :
2016. May. 28.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha ₰ Csüt. Feb. 16, 2017 5:57 pm
Alec & Clary
xxx  ||  paris by the chainsmokers ||  *-*


Csak állok ott és hirtelen megszólalni nem bírok. Nem tudok megszólalni azok után a szavak után, mondatok után amiket Alec a fejemhez volt képes vágni. Az egészet úgy állítja be, mintha nekem ez így lenne jó, mintha nekem ez tökéletes volna és szánt szándékkal kevertem volna bele őket, és veszélyeztettem volna. Most komolyan ezt gondolja rólam? Persze, tudom, hogy nem kedvel és ezért nem is hibáztatom, hiszen milyen világban élnénk, ha mindenki szeretne mindenkit, minden ember szimpatizálna a másikkal és nem lennének veszekedések, nézeteltérések? Ugyan már, az nem is lenne élet, ha minden ember gondolkodás módja és véleménye megegyezne a másikéval. Nem is mondom azt, hogy ilyen legyen, de felettébb zavaró az, hogy Alec ilyeneket gondol rólam. Mindig is tudtam, hogy nem szimpatizálunk egymással, de eddig csak találgatni mertem, hogy nah, vajon miket gondolhat rólam. Most viszont... Most viszont kerek-perec, ténylegesen tudom, hogy mit gondol rólam. Minden baj okozója én vagyok szerinte.
Igazán szíven ütni az utolsó pár mondata ütött. Nagyon jól tudom, hogy nem ide születtem, nem az Intézetben nevelkedtem, nőttem fel avagy Idrisben, a többi árnyvadász közt. Az életemből kimaradt az a bizonyos kiképzés, én is nagyon jól tudom. Viszont azt is tudom, hogy ténylegesen egy senki vagyok. Nem vagy árnyvadász, de mondén sem vagyok. Egy senki vagyok...
Alecnek nem is válaszolok, hiszen nem is tudom, hogy még is mit mondhatnék. Fogalmam sincs, hogy mi lenne helyt álló, mi lenne az, amivel nem haragítanám még jobban magamra őt, vagy amivel esetleg megmutathatnám számára azt, hogy én nem vagyok olyan rossz és reménytelen, mint amilyennek ő titulál be engem már a kezdetektől fogva.
- Már nem is tudom, hogy milyen az életem... - mondom halkan, sokkal inkább magamnak, mint a konyhában lévő fiúnak. Ügyet sem vetve rá, derekammal neki dőlök a konyha pultnak és a padló egy adott pontját kezdem el vizslatni, mintha az olyan érdekes volna pedig nem az, csak nem vagyok képes Alecre nézni, mert egy részem tudja nagyon jól, hogy igaza van.
Amikor újra meghallom a hangját, felemelem a fejemet és ránézek. Ténylegesen belém fojtotta a szót, mert nem jönnek ki hangok a torkomból, nem tudom mit kéne mondanom.
- De nem adhatjuk csak úgy fel, Alec! Igen, nem érzékeljük, de muszáj gondolkodnunk, csak van valamilyen mód vagy lehetőség arra, hogy megtaláljuk őt.
❥little bee







I need to live my own life. Follow
my own path. I wish for
CHANGE and that's
the problem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha ₰ Hétf. Feb. 13, 2017 2:24 pm


Clary & Alec

Bármennyire is frusztrált ez az egész helyzet, nem állt szándékomban bántani miatta Clary-t. Ó, szívesen kitöltöttem volna rajta minden haragomat, és valamilyen szinten még csak nem is éreztem volna bűntudatot miatta, de nem akartam csak úgy, színtiszta utálatból fájdalmat okozni neki. Lehet, hogy nem kedveltük egymást, de ez nem azt jelentette, hogy rosszat akartunk volna a másiknak. Viszont elég nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy rázúdítsak mindent, főleg, amikor azt látom, hogy tényleg nem érti, mi a szerepe Jace eltűnésében és még mindig azon kattog, hogy neki mit kéne tennie.
Így aztán mielőtt még meggondolhatnám magam, a harag egy pillanat alatt elönti az elmém, az érzések kifakadnak belőlem, mint sebből a genny, és méreggel átitatott minden egyes szó, amit a lányhoz vágok.
- Mielőtt megjelentél, minden rendben volt! Aztán ahogy betetted a lábadat az intézetbe, a családom nevén csorba esett, Izzy-t kis híján megfosztották a rúnáitól, a parabataiom pedig Valentine-nál van. Miért nem látod be, hogy ez nem a te világod? Nem ebben nőttél fel, nem tartozol ide. Ezt nem lehet egy hét alatt megtanulni.
Letettem inkább a csészét a kezemből, mielőtt a vita hevében még azt is kiborítom. Amúgy is elment a kedvem az egész világtól, a kávé íze valahogy megsavanyodott a számban.
- Meg akartad találni az édesanyádat. Rendben, legyen, ezt megértem. Visszakaptad. A legtöbb, amit Jace-ért tehetsz, hogy visszatérsz a saját életedhez.
És kimondtam. Annyira el akartam kerülni, hogy másokon vezessem le a feszültséget, de végül csak sikerült Clary fejéhez vágnom mindent. Igaz, egy fokkal kedvesebbre sikeredett, mint ahogyan az a fejemben hangzott, de nem hiszem, hogy van különbség aközött, ha valakit "kedvesebben" bántunk meg, mintha nem. Mindenesetre nem kezdtem el szabadkozni a szavaim miatt, mert ha megpróbálom kímélni tőlük, akkor is ez az igazság.
- Nézd - talán csak képzelődöm, de mintha egy fokkal nyugodtabb, elnézőbb lenne a hangom. - Nem azt mondom, hogy minden miattad történt így. Csak állj le azzal, hogy azt kérdezgeted, mit tegyél. Semmit. Nem tehetsz semmit. Senki sem tehet semmit, érted? Egyetlen nyomorult nyomkövető rúna sem fog rajta. Nem érzem a jelenlétét, amíg a hajón van. Magnus nem hajlandó segíteni a parabatai lekövetéssel, mert legutóbb rosszul sült el. Senki nem tud semmit, senki nem talál semmit. A legjobb, ha nyugton maradsz és nem rontasz tovább a helyzeten.
A konyhapult szélére csapok, majd nekidőlve lehorgasztom a fejem. Úgy kapkodom a levegőt, mintha maratont futottam volna és próbálom átgondolni, mit tettem. Kiakadtam Clary előtt. Pont Clary előtt.
Csodás. Ez a reggel is gyönyörűen indul.




Vissza az elejére Go down
honey, keep my secrets well
avatar
Árnyvadász

Avataralany :
₪ katherine mcnamara
Kor :
20
Tartózkodási hely :
₪ new york
Csatlakozás ideje :
2016. May. 28.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha ₰ Vas. Feb. 12, 2017 3:35 pm
Alec & Clary
xxx  ||  paris by the chainsmokers || *-*


Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem zavar az, hogy Alec hogyan viszonyul hozzám. De, nagyon zavar. Úgy vélem nem tettem ellene semmi rosszat, sőt, segítettem neki nem egyszer. Amikor Izzynek volt a tárgyalása akkor vissza hoztam nekik a Végzet Kelyhét, mert sosem volt az a célom, hogy rosszat tegyek velük szemben, hogy bajba sodorjam őket. Mindig is csak anyát szerettem volna megmenteni, ez volt a legfőbb cél kitűzve a szemem elé. Igaz, nem izgatott, hogy milyen szabályokat kell felrúgnom hozzá, ahhoz, hogy elérjem ezt, de szerintem személy szerint nem tettem olyat Aleccel szemben amiért megérdemlem azt, hogy ilyen szinten ki ne álljon engem.
Kicsit beljebb lépve az ajtóból, neki dőlök a konyha pultnak, mellkasom előtt lazán fonom össze a karomat és úgy nézem őt. Szinte már-már fájdalmasan látszik az, hogy ki nem állhat engem. Igaz, én sem szívlelem őt, de ezek mellett még is tudok vele normálisan viselkedni, nem kerülöm őt, képes lennék segítséget kérni tőle avagy elfogadni azt, de ő pedig szinte szóba se áll velem. Köszönni is ritkán köszön nekem, úgy csinál, mintha csak nem is léteznék.
Néha eszembe jut, hogy milyen volt legelőször itt lenni, az első időszakok, mikor még annyit sem tudtam erről a világról amibe belecsöppentem egy pillanat alatt, mint most. Jace volt az egyetlen aki végig mellettem volt, aki támogatott mindenben, aki nem hordta le az ötleteimet, aki képes volt miattam, velem szabályt szegni. Vele mentem keresztül ezen, a mély pontokon. Persze Simon is ott volt mellettem és próbált támogatni, de az még sem volt ugyan az. Magammal rántottam ebbe a világba, az árnyvilágba és immáron neki is bőven meggyűlt a baja mindennel, főleg azzal, hogy felfogja és el is fogadja azt, hogy vámpír lett belőle. Miattam.
Egy szó, mint száz, Jace küzdötte végig velem a hullámvölgyeket. Pont ezért (is) esik rosszul az, hogy mióta megtudtuk, hogy rokonok vagyunk azóta lényegében szóba sem állt velem, még is megmentett minket. Megmentett minket és elment Valentine-al Isten se tudja, hogy hova. Megrémiszt annak a gondolata, hogy komolyabb baja is lehet.
- Azt hiszed, hogy én nem szeretném vissza hozni őt? - kérdezem meg a fiútól amikor elindul a konyha ajtaja felé. - De, képzeld, vissza akarom kapni őt. De fogalmam sincs, hogy még is mit kéne tennem, hogy hogyan hozhatnám vissza, avagy hogyan segíthetnék bárhogyan is. - pont ebben a helyzetben nem kellene veszekednünk, hanem támogatni egymást. Úgy látszik mi ketten még ekkor sem tudunk kompromisszumot kötni...
❥little bee







I need to live my own life. Follow
my own path. I wish for
CHANGE and that's
the problem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha ₰ Szomb. Feb. 11, 2017 11:15 am


Clary & Alec

Persze, hogy sajnálja. De nem lehet mindent elrontani, aztán letudni néhány bocsánatkéréssel - a dolgok nem így működnek. Talán nem kéne hülyeséget csinálni, és akkor nem kéne utána bocsánatért esedeznie.
Azt hiszem, ez a gondolatmenet messze túlmutat a kávén.
- Hagyd - intek neki, jelezve, hogy nem haragszom, ami kicsit ellentmond annak a zsörtölődő morgásnak, amit felé közvetítek. Nem pont egy kávéfolton a felsőmön fogunk összeveszni; ha veszekedni akarunk, akadnak komolyabb témáink is.
Sosem kedveltem Clary-t, de azt be kell ismernem, hogy ennek eleinte egyedül Jace volt az oka. Ez a mondén betipeg az intézetbe a kisírt szemével meg a vörös loknijaival, felforgat mindent körülöttünk, fittyet hány az összes szabályunkra, ránk zúdít egy csomó problémát, a parabataiom pedig rögtön úgy ugrál, ahogy ő fütyül, teljesen megfeledkezve arról, kik is alkotják az igazi családját. Az is bosszantott, persze, hogy Clary majdnem két nap alatt elérte azt, amire én gyerekkorunk óta csak vágyakozni mertem, de ezt a részét az érzéseimnek igyekeztem a lelkem egy jó sötét és elzárt részén tartani, még magam elől is titkolva.
De aztán jött Izzy tárgyalása, a húgomat majdnem megfosztották a rúnáitól, a családom elvesztette az irányítást az Intézet felett, a parabataiom egy őrült pszichopatához került, hogy minket mentsen, és most komolyan azt akarja, hogy viselkedjünk normálisan egymással, mintha nem lenne ennél fontosabb dolgunk jelenleg? Amikor minden az ő hibája? Közvetetten. De akkor is. És igaz, hogy visszahozta a kelyhet és megmentette Izzy-t, de... felesleges leragadni a részletkérdéseknél.
Sikeresen elvettem a saját étvágyamat. Kedvetlenül rágom a szendvicset, egy pontot bámulva magam előtt a padlón.
- Nem hiszem, hogy körülöttünk... vagy köztünk valaha bármi is normális lehetne - felelem szárazon, hidegen, a talajról a lányra emelve a tekintetem. Fürkészem pár pillanatig, aztán a kávéfőző sípolását hallva hátat fordítok neki és újra csészébe töltöm a kávémat, kanalazok bele egy kevés mézet, a maradék két szendvics meg letakarva a hűtőben köt ki.
- De hozd vissza a bátyámat - fordulok vissza Claryhez, egy lépést közelítve felé. Halkan formálom a szavakat, nem mintha bárki is ébren lenne rajtunk kívül ilyenkor, mégsem szeretném, ha mások is meghallanák, miről beszélünk. -, és beszélhetünk róla.
Csipet gúny csendül ki a hangomból, hiszen pontosan tudom, hogy nem képes rá. Ha én nem érzem Jace-t, ha Magnus nem képes őt megtalálni, akkor fogalmam sincs, Clary mit tudna tenni. A legjobb és a legtöbb, amit elvárhatunk tőle, hogy maradjon nyugton és ne rontson még tovább a helyzeten.
Ahogy kicsit lehűl az agyvizem és mélyeket lélegezve újragondolom az életemet, ráeszmélek, hogy nem kéne azért ennyire szemétnek lennem vele. Nincs az az ég, hogy bármiért is bocsánatot kérjek tőle, mert minden egyes szó, amit a fejéhez vágtam, nagyon is jogos, de lehet, hogy nem kéne tovább bántanom. Clary vagy sem, azért neki is van épp elég baja. Megrázom hát a fejem, felkapom az ingem a székről, és a vállamra dobva az ajtóhoz indulok, hogy magára hagyjam. Azt hiszem, mindkettőnknek jobb, ha nem tartózkodunk sokáig egy légtérben.



Vissza az elejére Go down
honey, keep my secrets well
avatar
Árnyvadász

Avataralany :
₪ katherine mcnamara
Kor :
20
Tartózkodási hely :
₪ new york
Csatlakozás ideje :
2016. May. 28.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha ₰ Pént. Feb. 10, 2017 7:19 pm
Alec & Clary
xxx  ||  bad things by camila cabello || ne haragudj a késésért zacsi


- Alec, én tényleg úgy sajnálom! - ezt el sem hiszem, még is hogy a fészkes fenébe lehetek én ilyen béna? Eleve úgy érzem, hogy bal lábbal keltem fel, nagyon fáradt vagyok és másra sem vágyom jobban, mint hogy lefeküdhessek az ágyamba és napokon keresztül aludhassak. Oh igen, ki akarom magamat pihenni, mert ha így folytatom akkor nagyon szét fogok esni. Ez látszik most is, hogy szerencsétlen Alecre konkrétan ráöntöttem a kávéját, pedig egy cseppnyi rossz szándék sem volt bennem. Bár az is igaz, hogy még csak nem is sejtettem azt, hogy bárki is lesz itt rajtam kívül a konyhában, hiszen viszonylag még korán van és úgy voltam vele, hogy ilyenkor még mindenki alszik, de úgy néz ki, hogy Alec korán kelő típus. Vagy szimplán csak olyan mint én: nem tud aludni, bármennyire is szeretné kipihenni magát.
Szívem szerint vissza szólnék Alecnek, hogy azért még se beszéljen velem így, mert oké, hogy leöntöttem meleg kávéval, de azért ilyen stílust még sem kéne megengednie, de aztán rájövök, hogy ő ilyen. A mi kapcsolatunk pedig pontosan ilyen. Az, hogy ő meg én esetleg, bármikor is barátok lehessünk... Nos, az maximum egy teljesen más univerzumban történhetne meg. Valahogy kettőnkben van valami ami miatt nem bírjuk egymást elviselni, vagy csak nehezen, veszekedések árán. Az is lehet, hogy ez a valaminek a mozgatórugója pontosan Jace lenne. Hiszen mióta köztudott lett mindenki számára, hogy gyengéd érzéseket táplálunk egymás iránt, azóta lett Alec ennyire nyilvánosan vissza utasító velem. Bár az is tény, hogy sosem kedvelt igazán, már az első itt töltött napomon sem, pedig akkor még tényleg nem csináltam semmit.
- Nem gondolod, hogy mindkettőnknek könnyebb volna, ha megpróbálnánk normálisan viselkedni egymással? - habár nem hiszem azt, hogy mi ketten bármikor is barátok lehetnénk, de a remény hal meg utoljára, és végtére is, rengeteg időt kell egymás társaságában töltenünk, az pedig eléggé nehéz úgy, hogy nem bírjuk elviselni egymást.
❥little bee







I need to live my own life. Follow
my own path. I wish for
CHANGE and that's
the problem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha ₰ Vas. Feb. 05, 2017 11:15 pm


Clary & Alec

Miközben minden figyelmem a szendvicsek megmentésére összpontosul, megfeledkezem a kávéról, és az ajtó ezt szépen ki is használja ellenem. Nem emlékszem, hogy ekkora lendülettel nyitottam volna ki, pláne pont magamra, de a mellkasomra ömlő kávé elég sokkoló ahhoz, hogy előbb halljam meg a hangját, és utána vegyem csak észre a vörös hajzuhatagot. Igen, ez a hang minden kérdésemre választ ad.
Szerencsére nem a kedvenc ingemet vettem fel, és más esetben valószínűleg letudtam volna néhány zsörtölődő szóval, de így, hogy Clary az, aki rám borította a kávémat, az ügyetlensége személyes sérelemként ér, és úgy feldühít, hogy már nincs is szükségem koffeinre ahhoz, hogy felébredjek. Éberebbnek érzem magam, mint valaha.
- Mi a... Ezt nem hiszem el!
Hátrébb lépek az ajtótól, hátha nem volt elég neki ennyi és a maradékot is megpróbálja rám borítani. Sosem lehet tudni. Szerencsére a kávénak volt pár perce hűlni, de azért még így is kellemetlenül égeti a mellkasomat, ráadásul az ingem szomjasan szívja magába a barna folyadékot, így a folt gyors ütemben terjed. Ellenben alig néhány cseppet szórtam csak el a padlón, az is az ujjaimról csöpög le.
- Köszi. Van bármi ezen a világon, amit nem teszel tönkre abban a pillanatban, ahogy hozzáérsz? - Figyelmen kívül hagyom a bocsánatkérését és morogva visszalépek a konyhapulthoz. Jó hír, hogy a szendvicsek a tányéron maradtak, de a biztonság kedvéért becsúsztatom a tányért a pult közepére. Kiiszom azt a néhány kortyot a csészéből, ami benne maradt, aztán gyorsan elmosom. Főzhetek egy új adag kávét.
Kibújok az ingemből, átrángatom a fejemen az anyagot, aztán kifordítva az egyik szék támlájára dobom.
- Remek, kávé illatom van... - dörmögöm az orrom alatt, inkább csak magamban zsörtölődve, mintsem Clary-hez beszélve. Igyekszem nem ránézni, sőt, megpróbálom minél jobban kizárni a tudatomból a létezését, de ez elég nehéz, amikor össze vagyunk zárva egy konyhába, és nekem meg kell várnom, míg az ósdi kávézőfőző lekotyogja nekem az újabb adagot. Hogy ne kelljen beszélnem, elkezdem enni az egyik szendvicset, a pultnak döntve a derekamat. Még ha azt is játszom, hogy levegőnek nézem őt, végig tudatában vagyok annak, éppen merre jár és mit csinál. Rossz berögződés.
Muszáj, a végén még a tejet is rám önti.
Végül csak nem bírok megállni néhány epés megjegyzést.
- Mikor jössz ebédelni? Csak hogy tudjam, mikor kell vízhatlanság rúnát rajzolnom magamra.



Vissza az elejére Go down
honey, keep my secrets well
avatar
Árnyvadász

Avataralany :
₪ katherine mcnamara
Kor :
20
Tartózkodási hely :
₪ new york
Csatlakozás ideje :
2016. May. 28.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha ₰ Vas. Feb. 05, 2017 10:28 am
Alec & Clary
xxx || bad things by camila cabello || zacsi


Még magamhoz sem térek igazán, de már is egy ásítás hagyja el a számat. Nem tudom miért, de mostanában egyáltalán nem bírom kialudni magamat, pedig hamar leszoktam dőlni aludni, már pont ezért is, hogy amennyire csak tudok, kipihent legyek. Bár az is igaz, hogy a néhai éjszakákba nyúló edzések is teljesen leszívják az energiámat, de nem akarok pihenni, muszáj behoznom a lemaradásokat, de legfőképpen muszáj megtalálnunk Jacet. Muszáj tudnom, hogy jól van, viszont tudom, hogy Victor megöletné őt, így bármennyire is nehezemre esik, de hanyagolom ezt a témát előtte vagy az emberei előtt. Ők már elkönyvelték Jacet gyilkosnak és törvény szegőnek. Igen, elment Valentine-al, de attól még nem gyilkos. Tudom, érzem a zsigereimben, hogy nem ő ölte meg azt a vérfarkast. Ő nem olyan és bármilyen is jelenleg, bármennyire is megváltozhatott, bármin is mehet most keresztül, nem gyilkolt volna, nem szegné meg az Törvényt. Az Egyezményt.
Ilyen gondolatokkal a fejemben ülök fel az ágyamban, majd felhúzom a lábamat és megtámasztom a fejemet a kezemmel. Nemrégiben minden olyan jó volt, megtaláltuk anyát aki ép és semmi sérülése sincsen, de elvesztettük Jacet... Alecnek igaza van, mióta én ide kerültem azóta az életükben nagyon sok minden megváltozott. Sokszor sodortam őket veszélybe, de én csak anyát szerettem volna megmenteni, rosszat nekik sosem kívántam volna. Belegondolni sem tudok, hogy Alecnek milyen lehet most, talán neki a legnehezebb, hiszen Jace a parabatai-társa.
Pár pillanatig még vívódok a gondolataim társaságában, majd felkelek és felöltözök, egy laza és kényelmes szerelés mellett döntöttem, úgy sem terveztem ma menni sehova, így a csőfarmer, a bőrdzseki és társai most nyugodtan maradhatnak a szekrényemben.
A szememet dörzsölgetve veszem az irányt a konyha felé, majd a könyökömmel nyitom ki az ajtót, de csak utána érzékelem, hogy valami akadályba ütköztem. Pislogok párat és beletelik pár pillanatba mire sikerül felfognom, hogy mi történt.
- Alec, nagyon sajnálom. - mondom amikor rápillantok és látom, hogy sikeresen ráborítottam a reggeli kávéját, így egy nagy barna kávé folt éktelenkedik a pólóján.
❥little bee







I need to live my own life. Follow
my own path. I wish for
CHANGE and that's
the problem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha ₰ Szomb. Feb. 04, 2017 7:36 pm


Clary & Alec

A Lightwood névvel sok minden jár. Erő, hatalom, büszkeség, elhivatottság, szabálykövetés - a főzéshez szükséges adottságot azonban jócskán kispórolták a génjeinkből az őseink. Nem találkoztam még olyan Lightwooddal, aki különösebben értett volna a sütéshez vagy a főzéshez, és önállóan képesek lettek volna bármi ínycsiklandót alkotni (csak ezt a húgomnak el ne mondja senki!). A mi kezünkbe a szeráfpenge való, nem a fakanál; nekünk az Intézet irányítása jutott, nem a meghitt, családi vacsorák.
Azért én megpróbáltam az élet ezen területén is maximálisan jól teljesíteni, mint minden másban. A reggeli elkészítése sem volt több egyszerűen elsajátítható rutinfeladatnál: a pirítósok megvajazása, a bacon és a tükörtojás szimmetrikus egymásra rétegezése, erre jön egy kis sajt, ketchup, és már kész is. Teljesen belemerültem a szendvicskészítés rejtelmeibe, a nagy koncentrációban észre sem vettem, hogy már rég lefőtt a kávé. Kanalaztam bele egy kis mézet, aztán így, feketén belekortyoltam. Egyből megéreztem a koffein jótékony hatását, ahogy felfrissít, kirázza az álom utolsó morzsáit a fejemből és újult energiával tölt el.
Még egy korty, és készen álltam a mai napra.
Újonnan elkészült zsákmányaimmal az ajtóhoz indultam. A konyhában túl könnyű célpontot jelentettem, könnyen belefuthattam néhány nem kívánatos személybe. Túl korán volt még ahhoz, hogy összefussak mondjuk Clary-vel, ahogy éppenséggel Izzy élénk csacsogására sem vágytam jobban. A szobámban reggelizve legalább átvehettem a mai napra kiosztott teendőket, és nem fenyegetett az a veszély, hogy bájcseverésznem kelljen.
A hajam még kócos volt, hiába fésülködtem meg futólag ébredés után. Fekete, lazán begombolt inget viseltem, melynek ujját könyékig feltűrtem. Egyszerű, koptatott farmerem volt rajtam, a farzsebébe tömve a mobilommal és néhány fontos iratommal. Sosem lehet tudni, ki és mivel talál meg kora reggel egy olyan egyszerű dolog közben, mint a reggelizés.
A kérdés már csak az, hogyan jutok ki az ajtón, amikor egyik kezemben a kávés bögrét, a másikban pedig a három méretes szendviccsel megpakolt tányért szorongatom. Az irónom a farzsebemben, ezért az ajtón átsétálós rúna rajzolása is felejtős, így hát kénytelen vagyok a  könyökömmel manőverezni, elérni a kilincset és kinyitni azt, s közben persze - teljesen magától értetődőn - a tányér, rajta a szendvicsekkel, máris megbillen lefelé.





A hozzászólást Alexander Lightwood összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 05, 2017 5:35 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha ₰ Vas. Dec. 18, 2016 11:34 pm




Jace and Isabelle



Újból mosoly suhan arcomra, mikor látom kicsit felvidulni bátyuskámat.
Ám igaz, ami igaz, Alecből kinézem, hogy vérre menő esküt tesz és ellenségnek nyilvánítja ki Claryt ha elvisszük magunkkal. Akármennyire is szeretem a csajszit, úgy látszik, mégsem visszük magunkkal elvégre abból vagy randi kerekedne ki és csókcsatával végződne, vagy érdekesen érezné magát a két galamb.

Hmm, milyen igaz hát akkor csak ketten megyünk. Úgy sem értékelnék azokat a remek ám szörnyen egészségtelen ételeket, amiket ott összeennénk. Emlékszel egyszer még árengedményt is kaptál, mert kétszer rendeltél olyan ételt, amibe más már szívrohamot kapott volna.

Nevetem el magam jóízűen, miközben visszagondolok arra milyen remek is volt még pár hónapja. Alec nem kezdett „ámokfutásba” Jace feje nem csavarodott Clary ujja köré én pedig… én pedig nem voltam a család fekete báránya a „tündérrel” való incidensem miatt. Nevetésem mosollyá csendesedik, és a szemébe pillantok.

Hogyne tudnálak helyrehozni Jace mikor úgy ismerlek már, mint a tenyeremet. Néha túl jól is. Na de akkor ma este mi ketten… te és én. Nem akarok semmi féle démon ügyet vagy Clary miatti késést fiatalember.

Hozom elő a végére anyánk hangját, de abból is nevetés kerekedik ki.




   
 
 






love  Nagyon szépen köszönöm a játékot. Egy élmény volt. *-* love


Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha ₰ Pént. Dec. 09, 2016 1:36 pm

Izzy & Jace

Minden gondolatom, bajom, problémám megoldása jelenleg most úgy tűnik, Izzy. Imádom, hogy ilyen életvidám és mindig rendet tud tenni közöttünk...de most valahogy azt érzem, Alec és köztem másként kellene megoldani a gondokat. Ez nem olyan dolog, ami hirtelen elmúlik. Furcsa, de valahogy egyre rosszabb az előérzetem ezzel az egésszel. Ezt úgy tűnik, a lány látja is rajtam.
- Izzy, te mindig tudod, hogy hogyan kell helyrehozni az embert! - Nevetem el magam kicsit kínosan... vagy inkább zavarodottan, miközben lenyelemaz utolsó falat reggelim és belekortyolok a narancslevembe is jólesően. A pillantásom ugyan nem veszem le a lányról. - Alec nem fog megharagudni... ha Claryt hívjuk de őt meg nem? - Elfintorodom. Mindenben van egy kisebb buktató. Viszont Izzy biztosan látja az arcomon, hogy őszintén elgondolkotam ezen az egész ötleten és hogy valamiképp fel is vidultam a bús elmélkedés után.
- De nagyon örülnék neki, ha kicsit lazítanánk! Rég volt már, hogy csak úgy elengedtük magunkat. - Értek egyet és bólogatásba kezdek. Elvégre fiatalok vagyunk, vagy mi fene!


xxxRuhaZeneMegjöttem ♥

Kredit



Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha ₰ Kedd Nov. 01, 2016 4:28 pm




Jace and Isabelle



Jó nagyot kortyoltam a narancslémből miközben egy újabb falatot tuszkoltam be a már teli gyomromba. Imádom, mikor más főz, főleg mikor olyan, aki tud is.

Már maga az érzés, hogy nem nekem kell a tűzhely fölött „gürcölni” magában remek de, hogy csak a végeredményt kell kiélveznem az felbecsülhetetlen. Látom Jace szemében az aggodalmat, azt az aggodalmat, amit sosem szerettem. Emlékszem gyerekkorunkban egyszer összevesztek Aleccel valamin, de első dolga volt a bajban is melléállni. Tudom, hogy szeretik egymást és azt is, hogy akármi legyen, mindig ott lesznek egymásnak, mint parabatai és mint testvérek. De addig is képtelen vagyok bármelyikük szenvedését vagy boldogtalanságát végignézni.

Na jó, kész itt teszek pontot ennek a hangulatnak a végére.

Csapom tenyerem az asztalra miközben egyenesen a szemébe nézek.

Nem bírom nézni ahogy itt szomorkodsz vagy idegeskedsz bárki miatt is. Ezért eldöntöttem, hogy elmegyünk a kedvenc éttermedbe a Takiba mit szólsz? És nem beszélünk Alecről sem pedig más problémákról. Sőt akár Clary-t is elhívhatnánk ha… tudod, boldoggá tesz.

Jelenik meg széles mosoly arcomon és a büszkeségtől is csak úgy dagadok, hogy ilyen remek ötlet jutott eszembe.



   
 
 






love Bocsánat a késésért *-* love


Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha ₰ Kedd Szept. 20, 2016 10:00 am

Izzy & Jace

Azért még mindig mosolyogva fogadom a kijelentését. Még ha tudom, hogy ő mennyire rosszallóan is csóválja a fejét arra amit mondtam. Szerintem nekem Simon mindig is egy mondén marad, hiába mond bárki bármi mást, ez nekem így kényelmes. Csak megvonom a vállamat.
- Féltékeny? Pff, ugyan...- Legyintettem egyet, miközben elfordultam és előkészítettem amit el kell. Ugyan be nem vallottam volna sosem, egy istenért sem, hogy féltékeny lehetek egy mondénra. Még magamnak sem. Helyet foglaltam mellette, a kajával szemezve és közben hallgatva őt. A falat, amit az én számba nyom, nem lep meg, csak szélesen elvigyorodom és hálásan rágni kezdek utána, miközben a vállamat vonogatom, ismét.
- Éééén?! Na de Izzy! Tudod, jól, hogy vigyázok a vonalaimra! - Kicsit eltorzítom a hangomat, és úgy színészkedem. Jó, sokszor ettem már ki a frigót, de egyébként tényleg nem mindig én dézsmálom fel a teljes kajakészletet. Biztos amikor nem én, akkor Alec. Szerintem ez a reális magyarázat erre. Lassan a saját tányéromból kezdek el kajálni, és persze közben szinte egy pillanat csend sem alakul ki közöttünk.
- Nagyon remélem Izz. Alec valamiért eltávolodott tőlem, már nem tudok úgy beszélni vele mint rég. Mindenre csak felkapja a vizet és így nem tudom megérteni, miért teszi amit tesz. Vigyáznunk kellene rá, tudod milyen... általában. - Inkább aggódom mint dühös vagyok rá, de azért ki tudja, mit nem tenne meg az a hülye, ha nem fogjuk vissza. Mostanság persze ez egyre nehezebb és nem is tudom, hogyan tudnék bármit is tenni a srácért. Talán erre a kérdésre várok valami tanácsot Izzytől. Jólesően falatozom közben én is, és természetesen hasonlóképp hümmögök fel, amikor a lány is azt teszi.


xxxRuhaZeneMegjöttem ♥

Kredit



Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha ₰ Pént. Szept. 02, 2016 12:37 pm




Jace and Isabelle



Rosszallóan csóválom meg a fejem miközben az asztalhoz sétálok.

Azt a mondént Simonnak hívják és nincs miért féltékenynek lenned.

A fenébe is ismerem már annyira a bátyám, hogy tudjam nagyon is vonzódik Claryhez és épp annyira jóban vagyok Claryvel hogy tudjam ő is hozzá, úgyhogy abba kéne hagyniuk a forró kása kerülgetését és szemébe nézni a másiknak. Kissé elmosolyodom leülve az asztalhoz villát ragadva és a tekintetét fükészve közbe. Hangos sóhaj hagyja el ajkaimat miközben egy falatot nyomok a szájába.

Jace…Jace … Jace … mindenki tudja, hogy te dézsmálsz.

Nevetek fel ám a következő falat már az én számba jut. Kiélvezem az ízeket és mondhatom ez a reggeli valami isteni. Hallom, amit mondd, hogy aggódik és hangjából is ez cseng vissza a harag, de mégis az aggodalom. Még el sem kezdtem a „bölcs” szónoklatom már most belekezdek a mutogatásba, mégpedig a villával.

Egyáltalán nem gondolom, hogy az esküvő jó ötlet. Kezdjük azzal, hogy a csaj kezdi az irányítása alá vonni és nem csak Alecet hanem az egész intézetet. Lehet ez csak Alec egy… érdekes bosszúja a szüleink felé fogalmam sincs, én csak remélem, hogy megjön az esze mielőtt olyat tenni, amit nem kéne.

Kapok be egy újabb falatot jólesően hümmögve fel.

Isteni…







   
 
 






Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha ₰ Kedd Aug. 16, 2016 9:56 am

Izzy & Jace

Ezek a reggeli kuncogások már őrülten hiányoztak. Talán ezek miatt voltak mindig is olyan jók a napok, olyan elviselhetőek, mert az embernek már tökéletesen indult el az egész. Csak tovább nevetek Izzy folytatásán, imádom, ahogyan ő veszi a lapot és mindig belemegy a játékaimba. Elégedetten pillantok felé, viszont amikor felteszi a kérdését, akkor abbahagyom a színjátékot és megvonom a vállamat.
- Nem tudom, Izzy. Azt hiszem elment megnézni azt a mondént.- Vonok vállat és csak remélni tudom, hogy jól értettem és Izzy Claryre célzott amikor Júliát említette. Azért egy halovány mosoly megjelenik az arcomon. Nem kell mondanom, hogy kicsit azért féltékeny vagyok arra a Simon gyerekre és még így is, hogy valami több van köztünk Claryvel, mint eddig. Persze nem vagyunk egy pár és én az érzéseimet abszolút nem tudom úgy kimutatni... csak na.
- Akkor most ketten eszünk. - Vonok vállat, majd amikor összeborzolja a hajamat, akkor azzal a fejjel és furcsa, kiskutyaszemes, de mégis vicces tekintettel pillantok Izzy felé, bolondozva. Nem mondom ki hangosan, csak magamban jegyzem meg hogy tudom, hogy én vagyok a leghelyesebb. Ego - on. A kaját az asztalra teszem, én pedig leülök Izzy mellé és elmosolyodom az örömén.
- Hát ez az! Minden jó terem korán reggel. Aztán már lehet, hogy azért nem, mert valaki más megeszi. - Forgatom meg a szememet, majd szegek magamnak egy tányérral a kajából és még mielőtt belekezdenék, kortyolok a narancslevemből. Igazából az Alec téma eléggé aggaszt, ezért érdeklődtem Izzytől. Tudom, neki mindent elmondhatok.
- Nagyon remélem én is Izzy. A minap volt egy nagyon csúnya veszekedésünk. Nem úgy nézett ki, mint aki meg akar nekem bocsájtani valaha is. De remélem, tényleg ez csak ideiglenes. Csak tudod eddig még sosem vesztünk ennyire össze. - Mesélem nagy beleéléssel és sóhajtozások közepette. Sajnálom, hogy ez van. Sajnálom, hogy Alec nem érti meg, mit miért teszek. Őrülten megváltozott. - De figyu már, ez az esküvő dolog... szerinted komolyan gondolja?



xxxRuhaZeneMegjöttem ♥

Kredit



Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha ₰ Pént. Júl. 29, 2016 9:34 pm




Jace and Isabelle



Nevetésem után nevetésem csendül, ahogy hűen játssza el itt nekem Rómeót. A mellkasomhoz és a homlokomhoz kapok ájulást, vagy legalábbis meghatottságot színlelve.

Ó kedves uram, egy kérdés csupán nyomja mélyen lelkemet. Hol van Júliád?

Kérdezem akár egy pletykás vénasszony. Persze remélem, pontosan tudja kire is célzok én Júlián. Lepattanok a konyhaasztalról és kiveszem a narancslevet a hűtőből két pohárba öntve és leteszem az asztalra két tányér kíséretében.

Korán van még, hogy Mr. Dulifuli felkeljen azt hiszem ketten reggelizünk.

Mosolyodom el és összeborzolom szőke haját, ahogyan arról kérdez így talán nem tetszik e nekem.

Jajj ne viccelj már te vagy a leghelyesebb bátyuska.

Bagatellizálom el kérdését miközben elcsenek egy elkészült bacont a tányérból beleharapva, miközben bőszen bólogatok.

Nem csak rántottát, de bacont is lelek, ha korán kelek hát nem látod? Szebben nem is mondhattad volna.

Kissé elkomolyodom, ahogy szóba kerül Alec. Hát ez nyomja Jace szívét, mondjuk nem tagadom az enyémet is, de nem az ami jelen pillanatban számít.

Alec nem haragszik rád. Alec csupán azt hiszi mindenki felesküdött ellene. A szüleink, mi ahogyan nem támogatjuk az őrült ötletét. Szerinte mégis hogyan kéne reagálnunk egy esküvőre egy hárpiával. Képtelen ötlet az egész mikor mind tudjuk, hogy…. mindegy. A lényeg, hogy szeret Jace és ne magad hibáztasd minden egyes hülye ötletéért. Megvannak a saját elcseszett döntései, amik nem a te lelkeden száradnak. Majd megtanulja és rájön ő is… remélem.




   
 
 






Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha ₰ Pént. Júl. 22, 2016 9:06 am

Izzy & Jace

Szép lassan erőt veszek magamon és nekikezdek a reggeli elkészítésének. A kipakolt cuccokat, szinte odébb kell lökdösnöm, hogy kezdésnek megtaláljam azt, amire szükségem van. Általában mindig ilyen rumlit hagyom magam körül a konyhában, viszont a szobámban soha! Az az egyetlen hely, ahol nagyobb rend és tisztaság van, azt hiszem, mint bárhol máshol. A rendmániás kifejezés nem illik rám, mert úgy gondolom, akkor mindig mindenhol rendnek kellene lennie körülöttem. Az egyik pultból egy kést veszek elő és fokhagymát kezdek felvágni, amit a serpenyőben lévő olajra dobok hamarosan és miközben élvezem ezt a kis szabadságot, egyedüllétet, egy csilingelő nevetés töri meg mindezt. Persze nem bánom, hiszen egy helyen élünk és amúgy is, a testvérem. Fél szemmel a reggelit, fél szemmel pedig Izzyt lesem.
- Ó, Rómeó! Miért vagy te Rómeó?! - Sóhajtok és színészkedem egy pillanatig, miközben jólesően fogadom tőle a reggeli köszöntő puszit az arcomon és hagyom, hogy a rúzsfolt ott maradjon. Halovány mosoly jelenik meg fáradt arcomon, miközben üdvözlöm őt. - Jó reggelt Izzy.- Néhány apróságot még beledobok a rántottába miközben hallgatom az ő mondandóját, és elkezdem összekevergetni őket, már a nyál is összefolyik a számban, azt hiszem másfél napja nem is ettem rendes kaját. Nekem, mint még fejlődő férfinak, igen is szükségem van az evésre.
- Így nem tetszem? - Vágok vissza hirtelen, elnevetve a végét. Örülök neki, hogy mégis ő érkezett hamarabb ide, hiszen nem vagyok benne biztos, hogy ha Alec lett volna, akkor is ilyen vidáman csinálnám tovább a reggelit. Mostanság nem jövünk ki valami túl jól egymással. Vagyis igazából azóta, amióta Clary megérkezett. De ezt szerintem már mindenki ismeri.
- Aki korán kel... rántottát lel? Kicsit muszáj kárpótolnom titeket a reggelivel legalább, már úgy éreztem, én vagyok a soros. - Kicsit bűnbánó pillantást vetettem a lányra, miközben egy poharat és a narancsleves dobozt adtam oda a kezébe, hátha inni szeretne pár kortyot. A rántotta pedig kész, de egy kicsit még félreteszem, hogy elhűljön, mielőtt nekikezdenénk.
- Tudod, izé... Alec nagyon haragszik rám. - Kezdek bele lassan, tányérokat kivéve, hármat, hiszen mindig neki is megterítek. Az asztalra helyezem őket, a rántottával együtt, majd megvárom, hogy Izzy átül-e oda velem, hogy ne kelljen annyira nagy távolságból dumálnunk egymásnak. Kíváncsi vagyok, ő mit tud Alec gondolatairól, erről az egészről. Szeretném, ha valami megnyugtatót is tudna mondani.


371RuhaZeneMegjöttem ♥

Kredit



Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha ₰ Csüt. Júl. 21, 2016 6:16 pm




Jace and Isabelle



Fájdalmas visítással csaptam le az ébresztőt és még mérgemben plusz 15 percet maradtam ágyban lustálkodva. Aztán kénytelen voltam erőt venni magamon kikászálódni a fürdőbe feltenni a szokásos sminket, ami nélkül a küszöbig nem merészkednék. Majd ahogy felkerült a vörös rúzs és ismerős tusvonal felvettem a tegnap már gondosan kiválogatott fekete, lezser, de mégis szuperdögös ruhámat.
Hajam egyszerű kontyba rendeztem úgy, hogy pár szál az arcomba lógjon majd kiléptem a szobámból már azt tervezgetve mit is akarok főzni reggelire mikor, megcsap az ínycsiklandó tojás szag. Szinte orromnál fogva vezet, el a konyháig ahol meglátom Jacet miként álmosan és kótyagosan áll ott reggelit csinálva, aztán már csak csilingelő nevetésem tölti be a konyhát.

Na, hát csak nem kikeltél az ágyból Rómeó.

Teszek utalást a minapi apró csókra amit Clary-vel váltott. Tudja, hogy engem nem zavar, hiszen a bátyám, de azért minimális női kíváncsiság természetes, hogy van bennem. Azzal a lendülettel pedig felpattanok a tűzhely melletti üres konyhapultra a lábam lóbálva és az arcára nyomva egy méretes vörös csókfoltot.

Jajj ne legyél már ilyen nyomott bátyuskám.
Nevettet meg még az is ahogy majd le ragad a szeme.

Pedig már tervezgettem, hogy csinálok valami finom reggelit nektek de úgy látom megelőztél.
Kúszik édes mosoly arcomra, természetesen tudom, hogy szörnyen főzök, de azért szeretem, mikor megpróbálják visszautasítani kedves kis gesztusomat, és meghívásomat egy ebédre,vagy vacsorára.
Aztán persze eszembe jut Alec aki sosem kukacoskodik, és mindig megmondja milyen rémes is.

Tudod , ha van bármi is amiről beszélnél velem beszélhetsz.
Ejtek egy bájos mosolyt és a szemébe nézek biztatóan miközben más alig várom, hogy kész legyen a reggeli, amiből remélhetően én is kapok.



   
 
 






Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha ₰ Szer. Júl. 20, 2016 10:48 am

Izzy & Jace

Nem kedvelem a nyúzott reggeleket. Ma is, mint sokszor máskor, amikor éjjel kimaradtunk, óriási karikás szemekkel ébredek. Alig bírok kimászni az ágyból, de tudom, hogy muszáj, mert ma is vannak teendőink attól függetlenül, hogy milyen egyéb foglalkozásokat csinálunk éjszakánként. Nagyot nyújtózkodom, és mellé még ásítok is egyet, aztán a szekrényemhez lépek, valami pólót és nadrágot felkapok magamra. Kevés olyan alkalom van, amikor így láthat bárki is, igazából azt hiszem csak reggelente, mert ilyenkor merészkedek ki ilyen lezseren a hálóból. A folyosóra lépek, még mindig totál kómás fejjel, meg is dörgölöm szememet, miközben a jól ismert úton, amin már csukott szemmel is lazán végig tudok menni egy botlás nélkül, a konyhába vonszolom magam. Körülnézek és örömmel veszem, hogy egyedüli vagyok. Nem mondom, hogy nagymenő vagyok főzésben, de azt hiszem még mindig jobb, mint Izzy. Psszt, csak ezt meg ne hallja.  Nem is gondolkodom, mit csináljak, a frigóhoz lépek, feltárom, egy narancsleves dobozt vágok a hónom alá - a mindent egyszerre kivevők csoportjába tartozom-, valamint tojást, paprikát, felvágottat, majonézt, szinte mindent, ami a hűtőben található. Zsonglőrködéssel ugyan, de elérek a pultig velük, ahol szintén egy tudomány letenni mindezt, főleg, hogy olyan okos voltam, hogy a tojást előre vettem ki és az van legalul a kezemben. Végül is sikerül, hogy ne törjek össze semmit, és ameddig a narancslevet kezdtem el inni dobozból, csak vizsgáltam a pultra kipakolt cuccokat, mégis mi hiányozhat? A serpenyőt levettem a helyéről, és elkezdtem összekutyulni a rántottának valókat. Jó lenne, ha nem szúrnék el valamit, nincs kedvem korán reggel konyhát takarítani.


252RuhaZeneLesz ez jobb is ♥

Kredit


Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Konyha ₰ Hétf. Jún. 20, 2016 9:05 pm
***


Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
honey, keep my secrets well


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Konyha


Vissza az elejére Go down

Konyha
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: