Go to top Go to bottom
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Utolsó begyejzések
bejegyezte  : Benedict Ericson
Vas. Szept. 16, 2018 7:35 pm

bejegyezte  : Agrianome
Vas. Szept. 16, 2018 7:16 pm

bejegyezte  : Joshua Ravendark
Vas. Szept. 16, 2018 7:00 pm

bejegyezte  : Jeremiah Blackthorn
Vas. Szept. 16, 2018 6:43 pm

bejegyezte  : Javier Nightdark
Vas. Szept. 16, 2018 6:19 pm

bejegyezte  : Iviry Wade
Szer. Szept. 12, 2018 8:42 pm

bejegyezte  : Rafael
Hétf. Aug. 27, 2018 8:45 pm

bejegyezte  : Nate Heartridge
Hétf. Aug. 20, 2018 6:05 pm


erre barangolok


Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


legtöbbet író userek

 
 
 
 
 
 
 

Share| .


honey, keep my secrets well
avatar
Árnyvadász

Avataralany :
•• zoey deutch
Tartózkodási hely :
•• new york
Csatlakozás ideje :
2016. Jul. 12.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Rendelő ₰ Szomb. Feb. 11, 2017 1:04 pm
LEZÁRT JÁTÉK!






you are strong, kind, and adaptable. Constantly moving forward, you change with the times and you don't get caught up in the past. You have a nurturing soul that shows compassion to outcasts and the less fortunate.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Rendelő ₰ Szomb. Dec. 17, 2016 11:45 pm






Helen & Mia

Hide your craziness behind a beautiful smile. That's all you need.  



Fiatal még, hogy törött elméje teret nyerjen, kis rendelőm falai között mégis érzem a sötétség apró szilánkjait, miközben magamba szívom. Nem lenne elég ahhoz sem, hogy egy napot túléljek ebben az emberi testben hisz túlságosan ártatlan. Egyetlen táplálékforrásom a gyász lenne, ami valljuk be őszintén, olyan mintha vegetáriánus lennék. Megkopogtatom körmeimet a jegyzetfüzetem szélén, miközben az arcát fürkészem szemüvegem felett. Mennyire remek lenne látni, ahogyan a depresszió és az összeomlás határán én még tovább tolnám. Látnám remegni barna szemeit miközben a gyász, megfertőzi belsejét és minden más érzést elhomályosít. Idegösszeroppanás ó drága idegösszeroppanás. Nem hiába a második kedvenc roppanásom. Bambulásomból várakozó arckifejezése hoz vissza. Egy kedves mosolyt villantok, miközben tovább ábrándozom. Még meg sem szólalt, de én már kiolvastam mindent a testtartásából, tekintetéből és nagyjából az egész valójából. Szörnyű dolog elveszteni valakit mármint persze nem nekem én általában remekül érzem magam a temetéseken. Olyan akárcsak egy önkiszolgáló étterem. Vannak szeretők, gyászolók talán még a gyilkos is közöttük van és én érzem kegyetlenségüket, amit csak úgy szívok magamba, mint más a dohányfüstöt.

Kérem, meséljen arról, miért van ma itt.

Hangom akár egy mézesmadzag, hiszen az első lépés a megfelelő bizalmi állapot megalkotása és fenttartása. Felírom a nevét a jegyzetem tetejére, majd azt várom, hogy belekezdjen mondandójába. Ugyan mi is lehetne, tippelgetek magamban, miközben azt várom, hogy megtalálja nyelvét. „Hmm jajj kedves doktornő elhagyott a pasim brühühü. Esetleg a macskám megevett egy mérgezett egeret? Nem nem túl egyszerű nem támadna benne ennyi gyász. Ó csak nem a kedves szülő? Ráhibáztam?”



Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Rendelő ₰ Vas. Nov. 13, 2016 11:18 am
Helen & Mia
A segítségkérés nem feltétlenül gyengeséget jelent!




Nehezen sikerült rávennem magamat arra, hogy orvoshoz forduljak, szakemberhez, hiszen világéltemben sikerült egyedül boldogulnom, mindig mindent sikerült egyedül megoldanom, és ha még is segítségre szorultam volna, akkor a családomhoz fordultam: anyához és apához.
Anya és apa... Kegyetlenül fájdalmas belegondolni abba, hogy nincsenek többé, hogy nincsenek mellettem, hogy bármilyen gondom van nem fordulhatok többé hozzájuk. A temetésre sem nagyon volt kedvem elmenni, mert nem akarom bevallani magamnak, hogy ez maga a valóság. A fájdalmas valóság. Persze tudom, egyszer meghaltak volna, de ennek nem most kellett volna eljönnie, nem most kellett volna eltávozniuk az élő emberek világából. Itt kellene lenniük... Ahogyan az öcsémnek is, de ő sincs itt, és ez nagyon igaszságtalan, hiszen olyan fiatal volt, annyi mindent nem látott még. Nem volt még sose szerelmes, nem csókolózott, nem érezhette, hogy milyen amikor az embernek szerelmi csalódása van... Annyi mindent nem élt még át, ami hozzá tartozik az emberi élethez, és most már nem is fogja tudni, hiszen történt valami az este a kórházban vele, amit nem tudok, mert nem hallottam, hogy az orvos és papáék mit beszélgettek, csak azt hallottam, hogy az öcsém nem élte túl az éjszakát, pedig ő volt az, aki a kórházban a műtét után magához tért, akiben mindenki reménykedett, hogy túléli, hogy komolyabb következmények nélkül is sikerül neki felépülnie. Erre pedig... Őt is elveszítettem... Mindenkit...
Reggel 9-re jöttem Dr. Quinzel-hez, habár kicsit hamarabb értem ide, így leültem kint a váróban, és a földet néztem, miközben a fejemben csak úgy kavarogtak össze-vissza a gondolatok, miközben én próbáltam rendet tenni a gondolataim közt, de sehogy sem sikerült.
Végül pedig pár perc múlva - kb. 10 múlva - bemehetek. Halvány mosollyal az arcomon fogok kezet a nővel, majd leülök a kanapéra. Annyi mindent mondhatnék, de még sem szólalok meg. Nem tudok.





• --  • xxx  • béna lett Sad   •



Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Rendelő ₰ Vas. Szept. 11, 2016 10:23 pm






Helen & Mia

Hide your craziness behind a beautiful smile. That's all you need.  



Hallom az óra kattogását ám olyan mintha nem ebben a világban járnék. Ace hangja jár a fejemben az arc ahogyan kiont egy életet ahogyan végigfolyik a vér meztelen mellkasán…. kopogás hangja töri meg vágyálmaim én pedig kislányos zavaromba beverem a térdem ahogy keresztbeteszem az asztal alatt.

Tessék.

Kiabálom ki és belép az asszisztensem, aki mondjuk meg őszintén kövér, mint egy jól felhízlalt malac. „Vágásra kész” szólal meg a kisördög elmém hátsó szegletében miközben végigmérem az új páciensem. Fiatal lélek még oly fiatal és élettel teli. Örömöm lelném, ha enyém lenne a szerencse öngyilkosságba taszítani a kedveskét ám sajnos nem lehet… sajnos. Édes mosolyt erőltetek, arcomra miközben megemelem szemüvegem és kanapéra mutatok.

Jöjjön csak beljebb Miss. Gilbert.


„Nem harapok, nagyot” teszem hozzá gondolatban, miközben felállok kezet nyújtva. Az illem mindenek felett. A mosolyom még most is úgy ragyog mintha az Antikrisztussal találkoztam volna, úgy látszik már ott is ragadt.



Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Rendelő ₰ Vas. Szept. 11, 2016 5:06 pm
Helen & Mia
A segítségkérés nem feltétlenül gyengeséget jelent!


Amióta hazaengedtek a kórházból, keresem a helyemet, keresem a régi énemet, de valahogy sehogy sem megy, nem tudok úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Nem tudok úgy tenni, mintha nem vesztettem volna el az egész családomat pár nap leforgása alatt egy hülye baleset miatt, és bezzeg a másik sofőr, a férfi aki okozta a balesetet az megúszta kisebb sérülésekkel, míg nekem a szüleim és a 7 éves kis öcsém is meghalt, én pedig itt maradtam árván, család és testvér nélkül. Hiába hallgatom Adamtől azt a dumát amit mindig mondogat nekem, hogy a barátaim és még a banda is itt van nekem, ez jó érzés persze meg minden, de... Ők nem pótolhatják és alkothatják a családomat, hiszen bármennyire is szeretném, de nem azok. A Willamete Stone is mellettem van teljes mértékben igen, de valljuk be: ők egy olyan társaság amibe beilleszkedni én teljes mértékben soha nem fogok tudni. Lassan 2 éve, hogy ismerem őket, de megannyiszor van a kínos csönd amikor vagy én vagy ők nem tudnak mondani valamit. Teljesen más az ízlésünk, főleg a zenék terén, így hát ez nem is csoda, csak néha eléggé kívülállónak érzem magamat velük...
Most Adammel lakom, megbeszéltem anya testvérével, hogy hagy lakhassak itt, hiszen nem tudnék haza menni. Nem tudnék otthon úgy lenni, hogy ne törjön rám a sírás, hogy ne legyen a nap minden percében szinte sírógörcsöm. Még nem állok készen arra, hogy vissza menjek a házunkba, abba a házba ahol felnőttem, ahol reggel lefutottam a lépcsőn mosolyogva mikor megéreztem apa palacsintájának finom, csalogató illatát, ahol anya dúdolgatását hallgattam miközben a reggeli kávémat főzte le, aztán ott volt még az öcsém is, aki már reggelinél képes volt rock zenét hallgatni és annak ritmusára rázni a fejét miközben ette a reggelijét. Szóval igen, ezek után nem vagyok képes, egyenlőre legalább is még nem vagyok képes arra, hogy haza menjek. Így legalább több időt tölthetek Adammel is, úgy is van bőven megbeszélni valónk.

Pár nappal ezelőtt elhatároztam azt, hogy szakemberhez fordulok, így történt az is, hogy felhívtam egy pszichológust akivel ma délelőtt fogok találkozni. Általában nem vagyok olyas fajta ember aki idegeneknek beszéli ki a bajait, de beláttam azt, hogy ezután a trauma után szükségem van arra, hogy valaki igazán tudjon segíteni rajtam, szükségem van egy igazán külsős szemlélőre.





• a ventilátor zaja Very Happy  • xxx  • csapassuk aww  •





A hozzászólást Mia Gilbert összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Nov. 11, 2016 7:19 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
honey, keep my secrets well


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Rendelő


Vissza az elejére Go down

Rendelő
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: