Hálószoba
Ne viselkedj úgy, mintha soha semmi nem bántana. Olyan, mintha egyáltalán nem éreznél semmit.





 



Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Vezetőségünk
Fordulj hozzánk

Clary Fray
Alapító adminisztrátor
pmprofil
cissy, katherine, cornelia, raven
Simon Lewis
Admin
pmprofil
curtis, daimon, victor
Leonert Delight
Admin
pmprofil
Blaire, Jules
Sebastian Verlac
Admin
pmprofil
Dylan, Caleb
Csicseregj valamit
Mondj el bármit

Az előforduló hiba vagy észrevétel bejelentése e-mailben vagy privát üzenetben esedékes!!!
Ha írtál, jelezd a chatben, ha nem kapsz választ két napon belül, jelezd ismét a chatben :)


Utolsó bejegyzéseink
Gyorspostával firkálva
Nappali
firkálta:  Zachary Storm
Today at 4:20 pm-kor

Nappali
firkálta:  Alice Whitley
Yesterday at 10:50 pm-kor

Avatarfoglaló
firkálta:  Zachary Storm
Yesterday at 9:25 pm-kor

Zene ajánló
firkálta:  Astrid Biersack
Yesterday at 6:55 pm-kor

Bérház alagsora
firkálta:  Isabelle Lightwood
Yesterday at 8:47 am-kor

Froy Gutierrez
firkálta:  Zachary Storm
Hétf. Okt. 16, 2017 9:37 pm-kor

Club mögötti terület
firkálta:  Alice Whitley
Hétf. Okt. 16, 2017 8:20 pm-kor

Poison After Bite
firkálta:  Zachary Storm
Hétf. Okt. 16, 2017 6:32 pm-kor



Jelenlévő fórumozók
Itt rontják a levegőt

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


Legtöbbet firkáltak
Legszorgosabb tagjaink

Astrid Biersack
 
Alice Whitley
 
Clary Fray
 
Cerviel
 
Sebastian Verlac
 
Gabriel Sinclair
 
Benedict Ericson
 
Zachary Storm
 
Raven Carpenter
 
Cissy Parker
 

Share| .

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Dhampir

Tartózkodási hely :
❝new york

Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Szomb. Júl. 15, 2017 12:19 pm Raven Carpenter
lezárt játéktér, köszönöm a játékot










Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vámpír

Tartózkodási hely :
Jelenleg New York

Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Pént. Júl. 14, 2017 9:35 pm Curtis Wright
Raven & Curtis  

Ő a csajom


-Türelmetlen? Nagyon, bébi, ne várakoztass meg. - vigyorgok.
Történetesen egyedül ezzel a lánnyal vagyok önmagam, vagyis annak egy nyakatekert változata.
Vágyom az édes kis csókjára, a tüzes vágyára, ami egyrészt kellemetlen, utálok függeni, főleg nálam gyengébbektől. Mert, ha engem fenyegetnek van kivel fenyegetniük és rohadtul utálom, ha az enyéimet cseszegetik. Mindig is igyekeztem kevesebb gyenge ponttal rendelkezni, minél kevesebb a fogás annál kisebb az esélye, hogy vérben úszva végzi valaki.
lehet, hogy ez a módszer nem a legkiválóbb, de jobb, mint hagyni, hogy annyian vegyenek körül és minden nap aggódhatsz ugyan ma kit ölnek meg a rossz múltad miatt. Persze az utóbbi fél évben, talán annyi sincs, korán sem csökkent ez a lehetőség. Ott a nővérem, akivel ugyan viharos a kapcsolatunk, de csak vérrokonom, ölnék miatta. És ott a fiam is...ezt még mindig valahogy sokkoló kimondani, van egy fiam, egy felnőtt gyerekem, akiről soha nem tudtam a démon anyja miatt..kimaradtam az életéből és mindvégig utánam kutatott. Nem hagyhatom ki az egyenletből, még akkor sem, ha erős boszorkánymester és megtudja védeni magát. És akkor az újabb botlás a listán...Raven. Hazudnék magamnak is ha azt mondanám nem érdekel, mert érdekel csak még nem tudom milyen módon és ugyan meddig.
Muszáj elnevetnem magam mikor azt mondja pont az a cél, hogy megőrjítsen, hát meg kell hagyni, remekül csinálja a lány.
Hagyom, hogy Ő irányítson pedig szét vet a vágy, hogy örömet leljek benne, de ha elijesztem azzal jól nem járok. Tetszik ahogy megcsillan a vágy a szemében, szinte ezüstös színűvé válik. Tetszik neki az irányítás és basszus, nekem is! Felnyögök mikor megszívja a nyakam és a szemfogaim őrjítően hosszúra nőnek és bizseregnek, egy felizgult vámpír...legalább tudja milyen az.
Lassan felfelé húzóm a szexi kis ruhát majd áthúzom a fején és lehajítom a földre.
-Igaz tetszett a felső, de nélküle..hmm, nos, sokkal szexibb vagy. - vigyorgok kajánul és igyekszem belefeledkezni a lányba, akitől fogalmam sincs mit akarok még...

music:









i need Y O U


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Dhampir

Tartózkodási hely :
❝new york

Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Pént. Júl. 14, 2017 12:45 pm Raven Carpenter


to my love? maybe

- Szóval akkor hogy is van, türelmetlen vagy? – kérdezem egy huncut mosollyal az arcomon amikor immáron már a kanapén vagyunk és lágy csókokat lehelek a nyakára, pontosan az ütőerére, de nem érzek késztetést, hogy megharapjam őt. Nem kívánom a vért, nem akarok vért inni. Annál inkább kívánom Őt magát.
Hihetetlen, hogy mire képes, hogy milyen érzéseket tud kiváltani belőlem;
emlékszem, a legelső találkozásunkkor ami még a Pandemonium klubban volt, egyáltalán nem akartam a társaságát, sőt, eléggé flegma és bunkó is voltam vele, hiszen egy tipikusan mai srácnak ítéltem meg aki csak szexre megy a csajoknál. Jó, az megint más, hogy ez tényleg így is van, de tudom, hogy van neki egy érzékenyebb, össze tört oldala is aki nem akar csalódni. Ezt akkor még a klubban nem tudtam, hiszen nem sokat beszélgettünk, még akkor sem amikor követett a mosdóba, még akkor sem amikor megengedtem neki, hogy igyon belőlem. Akkor este nem sok mindent tudtam meg róla, de azután is találkoztunk párszor és habár nem avatott be a magánéletébe, de valamelyest jobban közelebb engedett magához és tudom, hogy ez csak egy maszk aminek a segítségével erősnek próbálja mutatni magát. Nem fogom erőltetni, hogy mondja el a titkait, hiszen ha ezt tenném azzal csak azt érném el, hogy még jobban elzárkózzon előlem és azt pedig nagyon nem szeretném, így inkább csak hagyom, hogy a dolgok haladjanak a saját tempójukban, ő pedig beavat az életébe amikor megfelelőnek érzi az időpontot. Bármikor is lesz, tudom, hogy itt leszek neki. Számíthat rám.
Mély gondolataimból az ránt vissza a jelenbe amikor érzem, hogy elhúzódik tőlem pár centire és a szemeimbe néz. Meglepnek a szavai, de közben nagyon is jól esnek, hisz ezzel is akár akaratlanul is, de mutatja az irányomba, hogy törődik velem, tudja, hogy miken mentem keresztül és, hogy mennyire megviseltek a dolgok.
- Igen, komolyan. – mondom elnevetve magamat és mosolyogva csókolóm őt meg, de már nem finomkodva, nem gyengéden. Minden egyes csókomban érezheti, hogy mennyire vágyom rá.
Szerencsére amikor a pólóm – bocsánat, a nővére pólója – alá nyúl, akkor azon az oldalamon simít végig ahol nincs rajtam a démon neve, így nem térek vissza lelkileg Pandemoniumba, abba az elhagyatott épületbe ahol megkínzott az a bukott angyal.
- Az a cél. – suttogom vágyakozóan és mosolyogva a fülébe, amikor azt mondja, hogy megőrjítem őt.
A következő pillanatban már én vagyok felül, a csípőjén ülök.
Nem is vesztegetem az időt, leszedem róla a pólóját, majd gyengéden a derekától csókokkal hintem be a testét ahol csak érem, majd amikor a nyakához térek, gyengéden megszívom azt, de nem a vámpír fogaimmal, csak nyomot hagyok rajta. Élvezem, hogy most én irányíthatok.

■ ■ the other side ■ ■  lovelove  ■ ■ credit











Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vámpír

Tartózkodási hely :
Jelenleg New York

Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Csüt. Júl. 13, 2017 11:22 pm Curtis Wright
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Tudom, hogy ez az egész arra irányult, hogy gyakorolja az uralmat a vámpír énje felett, azonban nem tudtam volna csak úgy nem érinteni, nem eljátszadozni vele. Ez valahogy megnyugtatott és tudtam nem lesz ellenére egy kis cirógatásnak, egy-egy kósza csóknak a nyaka vonalán.
Úgy érzem nagyjából kiismertem rövid ismeretségünk alatt, és ezt nem dicsekvésnek szánom... jah, de mégis annak szánom. Jó emberismerő vagyok, ennek pedig mindig hasznát veszem, hol az életem menti meg, hol szimplán csak remek szórakozás.
Hazudnék, ha azt mondanám pocsék dolognak érzem azt, hogy vámpír vagyok, mert korán sem, élvezem, a vérivás, nos, azzal sincs semmi ellenvetésem. Szeretem az ízét, imádom az erőt, a gyorsaságot, mindent, ami ezzel együtt jár. Mindent, amit Raven egyáltalán nem akar, és ezt nem tudom megérteni. Igyekszem majd megbarátkoztatni a helyzettel, elérem, hogy élvezze ezt a létet, mert ha igazán ráérez, nos, többé nem is fogja érteni miért akart lemondani róla.
-Hát még nekem, bébi, csak ne várass sokáig, nem vagyok türelmes. - vigyorgok rá egy igazán szexis vigyorral. Tényleg türelmetlen vagyok, de csak vele kapcsolatban, más esetben tudok várni, akár éveket is. Ez a boszorka előhozza belőlem a legrosszabb tulajdonságaimat.
A csóktól minden érzékem ezerszeresére fokozódik és igen, hirtelen döntök, mert nem bírok ésszerűen gondolni, vagyis pontosítok, nem akarok ésszerűen gondolkodni.
Ledöntöm a kanapéra és hevesen csókolom még mielőtt megszólalnék.
Szinte kínzó kimondani, amit mondok, de megteszem, mert ezt is kihozza belőlem, a fene essen bele az úriemberségbe.
Nem hiszek a fülemnek amikor megszólal, kell pár másodperc, hogy felfogjam.
-Komolyan? - muszáj visszakérdeznem, de különösebben választ nem várok rá, jobb dolgom is akad.
Felnyögök mikor magához húz egy újabb csókra, az istenit, őrjítő..
Végig húzom a nyelvemet simogatóan az ajkain, édes és teljesen megbabonáz. Nem fogok kapkodni, mert baromira nincs kedvem megint megbántani. Jobban bírom ezt a vadabb Ravent.
Most én csókolom meg mélyen miközben kezeimmel az oldalán simítok végig, hogy aztán a dögös kis ruhája alá férkőzhessenek. Selymes a bőre, puha és forró, imádom.
-Megőrjítesz.. - sóhajtok.
Teljesen kikészít. Annyira szívesen temetkeznék belé, de félek, hogy elriadna, muszáj lassúnak lennem, hacsak Ő nem vágyik valami gyorsabbra és vadabbra. Hirtelen ötlettől vezérelve egy pillanat alatt magam fölé fordítom és ezúttal én fekszem hanyatt a kanapén.
-Tedd, amit tenni szeretnél, a tiéd vagyok. - mondom vágytól ködös pillantással.


music:









i need Y O U


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Dhampir

Tartózkodási hely :
❝new york

Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Csüt. Júl. 13, 2017 9:43 pm Raven Carpenter


to my love? maybe

Nem tudom elképzelni, hogy miylen lesz a rendes gyakorlás, mert ezt tudom, hogy nem az. Lehet, hogy van benne valami olyasmi, hogy kicsit kiéleződjenek az érzékeim, hagyjam uralni magam felett a vámpír énemet, de dominánsabb félben van a részéről az élvezet, pedig tényleg tanulni szerettem volna. Megakarom tanulni milyen vámpírnak lenni. Félek attól, hogy egyszer amikor kimegyek az utcára és megérzem egy ember vérének illatát, akkor nem fogok tudni uralkodni magamon. Tudom milyen, mármint eltudom képzelni azt, hogy milyen vámpírnak lenni, csak eddig nem váltottam ki igazán ezt a felemet, hiszen nem ittam nagyobb mennyiségű vért, de eltudom képzelni. Ahogy érzik a mondének vérének illatát, amikor látják a nyakukon az ütőeret. A lüktető ütőeret, s a benne folyó életet, amit mindennél jobban magukhoz akarnak venni. Hiába a tagadás, hogy csak kis mennyiségben, minden vámpírban benne van az, hogy nehezen tud leállni, és ki tudja, lehet egyszer az agyában bekattan a gomb és nem fog tudni leállni és akkor egy kegyetlen, szörnyű gyilkos lesz aki megölt egy ártatlan embert.
Hm, igen, azt hiszem nagyon félek a vámpírléttől, félek attól, hogy milyen leszek vámpírként. Úgy, hogy több bennem a vámpír rész, úgy, hogy erősebb. Mi van, ha személyiségileg is teljes mértékben megfogok változni? Nem akarok megváltozni, nem akarok másmilyen lenni, semmilyen értelemben sem. Olyan szeretnék maradni, mint amilyen most is vagyok. Csak kicsit erősebb kiadásban aki megtudja védeni magát.
- Hm, ez tetszik. – mondom amikor arról beszél, hogy még jobban tetszene neki és még jobban élvezné a kettőnk közt kialakult helyzetet, ha megcsókolnám végre.
Nem is akarom tovább váratni, közel lépek hozzá és megcsókolom, bár először ugyan gyengéden kezdem, hiszen nem vagyok biztos magamban, nem vagyok biztos a tetteimben, de amikor sikerül kikapcsolnom az agyamat akkor érezhetően szabadulok fel és ez azt is mutatja, hogy hevesebben csókolóm őt.
Az, hogy egy szempillantás alatt kötünk ki a kanapén, már nem lep meg. Már nem lep meg a vámpír gyorsaság, már megszoktam, Curtis mellett főleg megtudtam szokni már hamarabb is, minthogy több vért ittam.
Kezeim az oldalán pihennek amikor a szemeimbe néz és azt mondja, ha kérem, hogy álljunk meg akkor megállunk, viszont látom rajta, hogy tényleg kikészülne, ha most nemet mondok.
Nem mondhatok nemet, muszáj túllépnem azon ami történt. Nem erőszakoltak meg, csak majdnem. Majdnem. De nem történt meg.
- Nem akarok megállni. – mondom gyengéd hangnemben, majd a tarkójánál gyengéden beletúrok a hajába és vissza húzom közel magamhoz, hogy újra érezhessem a csókjait.

■ ■ the other side ■ ■ lovelove ■ ■ credit











Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vámpír

Tartózkodási hely :
Jelenleg New York

Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Csüt. Júl. 13, 2017 8:38 pm Curtis Wright
Raven & Curtis  

Ő a csajom

Érzem, hogy vonzódik hozzám, mit érzem, egyenesen szinte kézzel tapintható a vonzalma, ami állandó vigyorgásra késztet. Talán nem tud rólam semmit, talán soha nem is fog többet tudni annál, mint amit eddig tud, de úgy tűnik egyelőre ennyivel is beéri.
Nem is akarom tagadni előtte, hogy ez az egész kis közjáték inkább az én szórakoztatásomra van mintsem a gyakorlás érdekében történik.
Szerintem volt ideje átgondolni az első és utolsó érintésem között és rájöhetett már, csak játszom vele, nincs itt semmiféle gyakorlás, ahhoz túlságosan is túlfűtött a helyzet, semmiképp nem tudok koncentrálni.
Látom azért rajta, hogy valahol nem érti a viselkedésem, hol dühös vagyok, hol izgatott, hol kimondottan kedves, ami engem is meglep. De ez vagyok Én, egy hangulatingadozással megátkozott vérszívó.
Izgatottan, vágytól ködös tekintettel lépek távolabb tőle és nagyon várom, hogy az történjen, amire számítok, ez van, ilyen vagyok, szeretem, ha a dolgok úgy folynak a medrükbe, ahogy az nekem megtetszik.
-Mi tagadás, élvezem és még jobban élvezném, ha azt a tökéletesen telt ajkaidat végre a számra szorítanád, bébi. - vigyorgok önelégülten. Tetszik ez a Raven, vad, szexis, magabiztos. Valahogy többet tudok kezdeni ezzel a Ravennel, mint a szárnyaszegett kis madárkával. Sosem voltam jó lélek ápoló és sosem leszek az.
A csókja elsőre puhatolózó, édes, de túl könnyed az én ízlésemnek, ezért is lep meg, hogy élvezem, sőt, nem sürgetem azonnal, hogy vadabban csókoljon.
Szerencsére Ő lép tovább méghozzá kedvező irányba és ezúttal már én sem finomkodom, bassza meg a finomkodás.
Átfut az agyamon, hogy a falnak döntöm és úgy csókolom, hogy beleremegjenek a lábai, hogy elveszítse az önkontrollt maga felett, de végül utolsó pillanatban a kanapén kötünk ki, Raven alattam Én pedig felette, a csókot nem szakítom meg, több lenne az egyszerű bűnnél.
-Ha kéred megállok, de nem szívesen, mert baromira szar lesz... - lihegem, utálom, hogy mellette létezik egy úriember énem is, hogy kötözzék meg és dobják zsákkal a folyóba...
-Kérlek...ne mond, hogy megakarsz állni, itt és most ne.. - nyitom ki a szemeimet és nézek rá, észre se vettem, hogy eddig behunytam a szememet.
Ha most azt mondja ez az egész nem okés, tuti kasztrálom magam. A mai nap során már párszor majdnem szükségem volt rá a közelében.



music:









i need Y O U


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Dhampir

Tartózkodási hely :
❝new york

Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Szer. Júl. 12, 2017 3:21 pm Raven Carpenter


to my love? maybe

Szinte fogadni mernék arra, hogy Curtis nagyon élvezi ezt a… a mi kis gyakorlásunkat. Nem nagyon használtam még a vámpír énemet, de nem hiszem, hogy így menne egy szakszerű gyakorlás. Az is igaz bár, hogy mivel ő teljes mértékben vámpír ezért ő nem tud kimenni a napra, mert máskülönben szénné égne, de az a szerencse, hogy már délután van, nemsokára lemegy a nap és ő is kimozdulhat a házból.
Nem tudom milyen lesz vele lakni, őszintén szólva gőzöm sincs, elképzelni sem tudom, hogy milyen lényegében összeköltözni valakivel, hiszen eddig mindig csak a szüleimmel éltem, az ő házukban, most viszont… Egy teljesen új környezet vár rám, és Curtissel sem ismerjük még annyira egymást. Bár az is igaz, hogy sikerült kivívnia magának röpke rövid idő alatt azt, hogy teljes mértében megbízzak benne. Megmentette az életemet és ezt sosem fogom tudni eléggé meghálálni. Még azzal sem, hogy továbbra is annyit ihat belőlem amennyit csak akar.
Továbbra is háttal állok neki, viszont még így is tisztán látom magam előtt, a lelki szemeim előtt, hogy nagyon élvezi a köztünk kialakult mostani helyzetet. Pedig nem hittem volna, hogy így lesz, hiszen még pár perccel ezelőtt nagyon haragudott rám, szerintem ha akkor nem megyek utána akkor egy jó darabig nem is beszéltünk volna egymással, hiszen bezárkózik a szobába én meg lehettem volna itt kint és tűnődhettem volna azon, hogy hogyan tudnám jobb belátásra bírni és kibékíteni őt.
Viszont minden ezelőtti probléma szinte egy villámcsapás ideje alatt múlt el, nem is érdekel senki és semmi, csak a most. Csak a jelen számít.
Amikor elenged és egy fél lépést hátrébb lép, immáron hátra fordulok felé és látván a mosolyát nekem is kedvem támad mosolyogni.
- Nagyon élvezed ezt, ugye? – kérdezem miközben én is mosolygok, majd oda lépek hozzá és először gyengéden csókolom őt meg, de ahogy megérzem a csókját, úgy váltok át egyre vágyakozóbbá.

■ ■ nem hallgattam semmit ■ ■ nem lett a legjobb Sad ■ ■ credit











Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vámpír

Tartózkodási hely :
Jelenleg New York

Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Hétf. Júl. 10, 2017 9:10 pm Curtis Wright
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Én ha kapnék még egy lehetőséget arra, hogy emberré válhassak, nos, azt hiszem először a lehetőséggel kitörölném a fenekem majd a képébe röhögnék annak, akiben ez egyáltalán felmerült. A mondénok gyengék, érzelmek által gondolkodnak, túl sokat számít nekik az erkölcsösség. Meg nem tudom érteni miért akar Raven ennyire ragaszkodni a gyengeséghez. Hát nem volt rá oktató hatással, ami történt? Szerintem többet érne azzal, ha hagyná, hogy a vámpír énje legyen előtérben. Való igaz, az sem mindig fenékig tejfel, de ezerszer jobb, mint gyengén várni a halált.
Élvezem ingerelni, mert tudom ez milyen hatással van rá, éreztem már én is, őrjítő volt és bár azóta hozzá szoktam, még jó pár tíz évig úgy fogja érezni mintha egy enyhe fuvallat is végig simítaná a testtét teljesen egészen.
Nem tagadom azt sem, hogy élvezem érinteni, mert most szabadon megtehetem, nem ellenkezhet hiszen "gyakorolunk" nem?
A nyakának megcsókolása random ötlet volt, de tudtam, hogy ettől bizseregni fog az egész teste és ez valahogy rám is izgató hatással van.
Meglep a lépése, de hamar vigyor terül szét az arcomon, bingó, ezt akartam bébi.
-Akkor mire vársz bébi, csókolj meg, vedd el azt, amit akarsz. - lépek hátrébb és vigyorgok. Látni akarom, hogy mit lép, hogy van-e bátorsága lépni vagy csak hirtelen gondolata támadt, ha így volna roppantul csalódott lennék.
Karba fonom a kezem és csak állok, vigyorom egy percre sem tűnik el az arcomról, már hogy is tűnne, élvezem a helyzetet.
Camille jó ideje nem hallatott magáról semmit, de ha visszatér, nos lesz miről mesélnem, bizonyára szeretne ő is kóstolót a dhampir vérből, amit nem fog megkapni, lehetünk szövetségesek, de nem osztozkodom azon, ami az enyém.
-Remélem nem futamodsz meg, azt nem szeretem. - vigyorgok rá kihívóan.
Ha megfutamodik, nos, nem csak csalódott leszek, de roppantul morcos is.


music:









i need Y O U


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Dhampir

Tartózkodási hely :
❝new york

Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Vas. Júl. 09, 2017 11:51 am Raven Carpenter


to my love? maybe

Amióta beleegyeztem abba, hogy oké, hívjuk elő a vámpír énemet és kicsit engedjek az irányításának, azóta más sem jár a fejemben csak az, hogy mi lesz, ha egyszer elveszítem a fejemet, ha nem tudok majd magamon és a vérszomjamon uralkodni és megölök valakit. Ha ez bekövetkezik abba biztosan beleroppannék, hiszen nem véletlenül nem engedtem soha a rosszabbik – vámpír énemnek, nem véletlenül akartam mindig is emberként élni. Egyáltalán nem is értem miért kell nekem dhampírnak lennem. Mármint tudom, ennek születtem, de akkor is kell lennie valami ellenszernek, valami olyan dolognak ami segít nekem, nem is tudom, megszüntetni a vámpír oldalamat. Nem hiszem, hogy nálam jobban utál valaki vámpír lenni. Nem is tudom elmondani mennyire utálom azt, hogy vérrel kell táplálkoznom, még akkor is ha a mondén felemnek köszönhetően beérem heti egy adag vértasakkal. Sokakkal ellentétben engem nem hoz lázba a vámpírság adta gyorsaság, erő és az erősebb, kifinomultabb érzékek sem, mert én nem akarok az árnyvilág részese lenni, én csak...sima ember szeretnék lenni. Olyan nagy kérés lenne?
Bár az is igaz, hogy a legutóbbi cselekedeteimmel saját magam ellen beszélek, hiszen ha nem akarom, hogy a vámpír énem nagyobb erőre kapjon, akkor nem szabadna heti egy véradagnál többet innom, de ma megszegtem ezt az úgynevezett diétámat, hiszen többet ittam. Az oké, hogy nem sokkal, de ha már csinálsz valamit 19 éve és hirtelen változtatsz rajta, akkor azt elég jól meg fogod érezni. Érzem.
Ahogy Curtis tovább ingerli minden egyes érzékemet, annál inkább kezdem elfelejteni, hogy eddig miért is haragudtam rá. Sőt, már nem is akarok haragudni rá. El kell fogadnom azt, hogy nem minden alakulhat úgy ahogyan én azt szeretném. Nem nyaggathatom mindig azzal, hogy mondja már el, hogy mi történt vele, mert minél inkább erőltetem nála a témát, annál kevésbé lesz kedve elmondani nekem. Tudom, hogy ha egyszer úgy gondolja akkor elfogja mondani nekem. Mert megfogom mutatni neki, hogy bennem bízhat, hogy én nem fogom elhagyni őt.
Őrjítően jól esik amikor gyengéden a nyakamhoz ér, amikor a fülem mögötti kis részre tapint. Nem bírok nyugton állni egy helyben, a testem is kezd reagálni rá.
- Megakarlak csókolni... – mondom ki halkan, felcsigázva és vágyakozódva. Akarom őt. Mindenestül.

■ ■ bad things ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit











Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vámpír

Tartózkodási hely :
Jelenleg New York

Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Szomb. Júl. 08, 2017 10:58 pm Curtis Wright
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Megszoktam már, hogy a múltam csupán rám tartozik, feldolgoztam magamban és igyekszem ezt úgy kezelni, mint egy keserű kávét, meginni és az emlékét is feledni. Érzem, hogy Raven máshogy gondolkodik, hogy tudni akarja mitől lettem feszült és egy eredendő tapló. Pedig hiába mondanám el neki, nem értené meg.
Ez itt nem bizalom kérdése, korán sem az, egyszerűen vannak dolgok, amik nem könnyen jönnek elő az emberből, teszem azt akár vámpírból. A múltam olyan része az életemnek, ami Én magam is elakarok felejteni, de nem tudok. Lelakatolhatom, elzárhatom, de mindig felszínre akar majd törni, és ez ellen nem tehetek.
Duzzoghat, meg is utálhat, ha úgy tetszik, de nem mondhatok semmit a múltamról, olyat nem, ami így is felkavar.
Érzem a bizonytalanságot áradni belőle, ott van benne a félelem, hogy a vámpír énje majd felülkerekedik rajta és bajba sodorja. Elakarom vele feledtetni ezt a félelmet, mert minden új kezdet egy hatalmas ugrással kezdődik. Amíg nem próbált önmaga lenni, nos addig semmi esély nincs rá, hogy megízlelje az igazi életet, pedig annál nincs is szédítőbb.
Persze nem csak a tűzszünetet akarom elérni nála, hanem valóban muszáj gyakorolnunk, ugyan az a vérmennyiség semmi amit megivott, de jobb, ha érzi a változást. Olyan ez mint a drog, kezdetben még nem akkora a hatás, aztán szinte beüt és nem bírsz lekattanni róla.
Vámpírként nagyon jól tudom milyen függeni a vértől, és ő is ezt fogja érezni, talán azáltal, hogy mondén is kevésbé, de ki tudja, lehet ettől csak rosszabb lesz.
Felnevetek azon amit mond, de kezének cirógatását nem hagyom abba, sőt, lassan a nyaka vonalán indulok felfelé, pihekönnyed az érintésem, de tudom, úgy érzi, mintha mindenhol ezerrel taperolnám, ami nem is volna ellenemre.
-Pontosan, bébi, érezz, érezd ahogy érintelek minden apró porcikádban érezz engem.. - suttogom és lágyan ajkaimat a nyakához érintem, ezúttal nem akarom megharapni, elég vérhez jutottam, azonban a tudat, hogy ezzel felpiszkálom minden érzékét...őrjítően édes.
Minden érintést én is úgy érzek mintha ezer érzék bomba robbanna bennem, de én már ehhez hozzászoktam. Még emlékszem mikor először tapasztaltam mindezt, tudom mi érezhet, egyszerre őrjítő és mámorító. Ilyen vámpírnak lenni, ez a fényesebbik fele.
-Mesélj, mit érzel akkor, ha itt érintelek. - finoman értem a füle mögötti érzékeny kis részhez. Tudni akartam mennyire fokoztam fel az izgalmát. Lehet hogy már csak egy negyedrészt volt előtérben a gyakorlás, az élvezet pedig győzedelmeskedett.


music:









i need Y O U


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Dhampir

Tartózkodási hely :
❝new york

Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Csüt. Júl. 06, 2017 2:32 pm Raven Carpenter


to my love? maybe

Nem tetszik, hogy nem akar beengedni az életébe ahogyan az sem tetszik, hogy nem igazán akarja elmondani, hogy mi történt vele régebben. Rossz szokás tudom, de rendkívül kíváncsi lélek vagyok, mindig is ilyen voltam és ezen szerintem soha nem fogok tudni változtatni. Nem mintha annyira akarnék. Szeretem tudni, hogy mi van a másikkal, ahogyan azt is szeretem, ha tudom, hogy mi jár a fejében, ha beavat a titkaiba, ha megbízik bennem. Mit csinálhatok vajon rosszul amiért Curtis nem bízik bennem? Mert nem bízik, hiszen ezért nem avat be a titkaiba. Még is kinek adhatnám tovább? Még is az ennél jobb kérdés az, hogy egyáltalán miért tennék ilyet? Ezért nem mondja el? Mert fél attól, hogy kikotyogom valakinek a titkát, fél, hogy nálam nem lenne jó helyen? Hiszen bízhatna bennem, nem adtam okot neki az ellenkezőjére.
Muszáj ezt elfelejtenem, egy időre legalábbis, hiszen arra kell koncentrálnunk, hogy megtanuljam kezelni a vámpír énemet. Hmm, érdekes egy buli lesz, hiszen 19 éven keresztül elnyomtam ezt magamban, most pedig egyik pillanatról a másikra engednem kell neki. A vér iránti sóvárgásnak, a felfokozódott érzéseknek és minden olyan dolognak ami ezzel fog járni, hogy immáron a vámpír énemet nem nyomom el.
Nagyon félek attól, hogy nem leszek jó...vámpírnak. Félek attól, hogy mi lesz akkor, ha egyszer, egy óvatlan pillanatban esetleg nem tudok majd uralkodni a vér iránti szomjamon és gyilkolni fogok. A lelkiismeret-furdalásba biztos, hogy belepusztulnék. Nem tudnám elviselni azt, ha valakinek ártanék, hiszen nem véletlenül nem hagyom, hogy a vámpír énem vegye át az irányítást felettem. Mindenkinek úgy a jobb, ha én inkább emberként próbálok élni és nem pedig vámpírként.
Beletelik pár percbe míg az agyamat teljes mértékben kitudom kapcsolni és csak Curtisre figyelni, de akkor is úgy, hogy ne menjen fel bennem a pumpa. Nem akarok dühös lenni rá, meg kéne őt értenem és tényleg csak arra koncentrálni, hogy ha embert látok akkor ne akarjam átharapni a torkát.
A karom amit gyengéden simogat, az érintése mentén libabőrös lesz és ha akarnám se tudnám előle elrejteni ezt a reakciót.
- Olyan, mintha... – hirtelen nem találom a hangomat, kell pár perc, hogy össze szedjem magamat. Szemeimet továbbra is gyengéden lecsukva hagyom. - Mintha minden egyes idegszálamat egyesével simogatnád. – hangom halk, s nyugodt.

■ ■ bad things ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit











Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vámpír

Tartózkodási hely :
Jelenleg New York

Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Pént. Jún. 30, 2017 12:00 pm Curtis Wright
Raven & Curtis  

Ő a csajom


-Azt meghiszem, de ez még semmi sem volt, még nem éltél eleget, hogy erre magad is rájöjj. - Ezt persze nem szántam afféle kioktatásnak vagy az idősek bölcsességének, de mégis inkább afelé hajlik.
De igazam van, idővel maga is ráfog jönni, hogy az amin most keresztülment csak egy dolog a mocskok közül. Olyan dolgokat fog tenni amivel eleinte a lelkiismerete nem tud majd megküzdeni. Annyira a mélypontra fog jutni, hogy jobbnak fogja látni, ha végez magával...szép a hosszú élet bizonyos ideig, persze a legrosszabb dolgok is szép emlékekké vállnak majd idővel.
Most úgy gondol az Asmodeusszal való találkozásra mintha élete legsötétebb pillanat lenne, de korán sem az, hiszen túlélte és csak járulékos veszteséget szenvedett el csupán. Ha eltelik némi idő majd megemészti és úgy fog rágondolni, mint szerencsés véletlenre, mert túlélte.
-Nem vagyok ebben annyira biztos Raven, a titkaink csak magunkra tartoznak, ha úgy érzem majd elmondom, ha nem, ezt is el kell fogadnod. - szólok, de nem vagyok nyers, csupán őszinte.
Még a nővérem sem tud mindent, a fiam meg pláne. A családom épp olyan kirekesztett az életemből, mint Raven. Mert senkire sem merem bízni a titkaimat. Még maga Camille sem tud mindent, pedig Ő aztán be lett avatva a családi drámáimba.
Szívtelen boszorka, de érti a dolgát, hogy terelje el a figyelmed a sötét pontjaidról, volt kitől tanulnom.
Látom rajta, hogy nincs ínyére az, hogy utasítgatom és hogy eltereltem a témát magamról, de ezzel most nem foglalkozom.
Mögé settenkedve utasítom, hogy nyugodjon meg, hogy a testét teljesen bízza rám és ne gondolkodjon, érezzen.
Mikor tudom, hogy ez megtörtént, egyszerűen végig simítok a karján, lassan, egyenesen a válláig, finoman, szinte alig érintem, mégis tudom, hogy ezt felfokozottan érzi, ujjaim nyomán a karja libabőrös lesz és élvezem ezt a hatást, amit kiváltok.
-Próbálj meg most csak az érintésemre koncentrálni, mit érzel? - kérdezem szinte már alig hallható hangon miközben ritmikusan folytatom a simogatást selymes bőrén.


music:









i need Y O U


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Dhampir

Tartózkodási hely :
❝new york

Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Pént. Jún. 30, 2017 10:32 am Raven Carpenter


to my love? maybe

- Lassan már hozzászokok a nem túl kellemes dolgokhoz. – lehet, hogy nem ez a legmegfelelőbb alkalom, hogy ironizáljak, de per pillanat nem nagyon érdekel az, ha megharagszik rám, hiszen nekem van jogom és okom is haragudni rá, hiába mentette meg az életemet, amikor így viselkedik velem. Természetes, hogy tudni akarom, hogy mi történt vele amiért így viselkedett velem. Nem csak azért, mert rendkívül kíváncsi lélek vagyok, hanem azért is, mert tényleg érdekel, hogy mi jár a fejében, hogy anno miken kellett keresztül mennie, mi az ami olyanná formálta őt az élete során, amilyenné vált.
Mondanám, hogy az én életemben is volt elég sok meghatározó tényező, de az nem lenne teljesen igaz, hiszen nem élek annyi ideje, hogy komoly dolgok történjenek velem. 19 éves vagyok, mint emberi, mint vámpír számításban, nem éltem még meg sok mindent, viszont a legutóbbi dolgot, ami csupán pár órával ezelőtt történt, azt szerintem soha nem fogom tudni elfelejteni. Ha akarnám se tudnám, hiszen a férfi neve egész életemben ott fog virítani a testemen. Aztán ha kedvem szottyan lefeküdni valakivel és rákérdez a névre akkor előállhatok valami hazugsággal, báár, a bukott angyalok történetét a mondénok közül is sokan ismerik, de nem hinnének nekem, ha azt mondanám, hogy az igazi Asmodeus művelte, így meg… Így meg valami hülye fanatikusnak fognak nézni. Hát, remek kilátások, köszönöm.
- Egyszer el kell majd mondanod. – mondom még mindig érzések nélküli hangnemben, de igazából nem is várok választ vagy reagálást erre a mondatomra. Egyszerűen csak szeretném, ha tudná, hogy nem felejtem el és felfogom majd hozni amikor olyan lesz az idő, mert érdekel. Érdekel, hogy mi van vele, és ezt neki is el kell fogadnia.
Szemet forgatva oda lépek ahova akarja, hogy álljak, majd erőltetetten és unottan elnevetem magamat amikor azt mondja, hogy csukjam be a szememet és ne lessek. Ez most komoly? Fhu. Máskor biztos élvezném, de még nem sikerült eléggé lenyugodnom annyira, hogy ne legyek mérges rá.
Amikor meghallom a suttogó hangját, akaratlanul is kinyitom a szemeimet pár pillanatra és egy halvány, alig látható mosoly kerül az arcomra, aztán pár pillanat múlva ismét becsukom szemeimet.

■ ■ bad things ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit











Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vámpír

Tartózkodási hely :
Jelenleg New York

Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Csüt. Jún. 29, 2017 10:25 pm Curtis Wright
Raven & Curtis  

Ő a csajom


-Ezek olyan dolgok, amik nem a mai napra tartoznak, talán nem is a holnapira, hosszú volna és nem kellemes. - sóhajtok.
Természetesen egy olyan oldalamról van szó, amiről nem akarok beszélni, nem vagyok a mindig tökéletesen bunkó, szexi vámpír...vannak nekem is rossz pillanataim, nem is egy.
Nem akarom eltaszítani magamtól – most sem értem miért – azonban tudnia kell, hogy nem vagyok olyan, mint gondolja, sem szent, sem aranyos és nem is a nők védelmezőjének szentje, semmi hasonló. Megvannak a magam démonai, amiket nem tudok leküzdeni és csak elzárva tudok uralkodni magamon. Megküzdöttem már megannyi árnnyal és még rengeteg vár rám, öltem, kínoztam, nem vagyok szent és nem akarom, hogy Ő így kezeljen, még ha az igazsággal fájdalmat is okozok neki.
Mikor előtte termek hátralép ami lehet félelemből vagy reflexből is. Jobb ha fél tőlem, az egészséges félelem az életét mentheti meg.
A kilincset megszorítom és nem vagyok hajlandó ellépni onnan. Nem fogom elengedni így, ragaszkodom hozzá, szinte már betegesen és ha most kilép innen semmi garancia nincs rá, hogy újra belép majd az életembe.
-Tudom, hogy nem felejtesz, de vagy tereljük a témát vagy napokig itt állunk és szemezünk egymással, ami ugyan nincs ellenemre, de akár hasznosan is eltölthetjük a közös óráinkat, nemde? - vigyorodom el és arrébb lépek az ajtótól.
Szinte már magam elé is képzeltem a kis közös edzéseket és erre még kajánabbul vigyorogtam.
Gondoltam nem fogom felvilágosítani, hamarosan rájön mivel is jár ez a közös kis edzés.
-Akkor hát szívesen neki állnék a dolognak. - kacsintottam rá, kedvem ismét a régi, a démonom háttérbe húzódtak, szerencséjük van.
-Először is, állj meg itt, pontosan itt. - állítom oda, ahol látni szeretném – hunyd be a szemeidet és ne less, mert azért büntetés jár, értve? - mondom komoly hangsúllyal, de belül mosolygom.
Ellépek tőle és megcsodálom még mielőtt megállva mögötte, ajkaim szinte a fülét érintik mikor belesúgom az utasítást.
-Lazítsd el a tested, semmi görcs, minden érzékedre szükséged lesz bébi. - mosolyodom el.

music:









i need Y O U


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Dhampir

Tartózkodási hely :
❝new york

Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Szer. Jún. 28, 2017 6:52 pm Raven Carpenter


to my love? maybe

- Amíg nem mondod el a dolgokat addig nem is fogom megérteni őket. – hangomban lehet érezni azt, hogy bánt az, hogy így beszélt velem. Szerintem nem érdemeltem meg azt, hogy ilyen legyen velem, hogy felhozza a függőséget. Én is tudom a nyilvánvalót, de nem csak azért vagyok mellette, mert issza a vérét, hanem azért is, mert kedvelem őt és nem bírom felfogni, hogy ő ezt miért nem tudja elfogadni avagy felfogni. Ha ennyire nem akarja, hogy kedveljem őt akkor miért tart még mindig maga mellett? Akkor miért mentett meg? Ahh, annyi minden van amit nem tudok megérteni vele kapcsolatban. Az egyszer biztos, hogy nem könnyű vele az élet, főleg akkor amikor a kedvében akarok járni és az sem jó neki. Hát akkor még is mi a fenét csináljak?
Amikor hirtelen megjelenik előttem akkor reflex szerűen lépek hátra pár lépést. Nem tudom miért, egyszerűen csak rögtön ez jött. Megszokás. Védekezés. Pedig Curtis az utolsó személy akitől félek, de tényleg, hiába van az, hogy ő teljes mértékben vámpír, hiába van az, hogy a vámpírokat vonzza a vérem, tőle még sem tudok félni.
Szemet forgatok amikor próbál hatni rám azzal, hogy azért ne menjek most el innen, mert megtámadhatok bárkit. Nem hiszem, hogy ittam annyi vért, hogy még többre vágyjak, hiszen most is elvagyok jól, pedig Curtis ivott belőlem, és nem is keveset, még sem vágyom még több vérre. Belém rögzült, hogy utálom az ízét, az állagát, minden amit a vér jelent, így hát nem is vágyom rá. Így sikerült megtalálnom az önkontrollt, ami… Ami hamarosan fel lesz borítva azzal, hogy több vért fogok inni, mint amennyit a szervezetem megszokott.
Tekintetemmel követem a mozdulatát amikor a kezét a kilincsre teszi. Most próbára akarja tenni a jószívűségemet? Hogy vajon kinyitom-e így is és kockáztatom-e azt, hogy a nap szénné égesse őt? Amikor az ember ideges akkor nem igazán kéne kóstolgatni és próbára tenni azt, hogy mikor-mire képes. Mert ezeket még én sem tudom. Nem tudom, hogy idegesen mire vagyok képes, mondjuk.
- Remélem tudod, hogy a téma terelés nálam nem válik be és nem felejtek. – jelentem ki egy felvont szemöldök kíséretében, miközben továbbra is őt vizslatom.
Végül hátrébb lépek tőle és az ajtótól is, jelezve azt, hogy nem fogom kinyitni és nem megyek el.
Kérdésére szimplán bólintok, mert még mindig dühös vagyok rá, viszont azt is tudom, hogy muszáj megtanulnom irányítani a vámpír énemet. Meg kell tanulnom kezelni azt amit 19 éve nyomok el magamban.

■ ■ bad things ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit











Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vámpír

Tartózkodási hely :
Jelenleg New York

Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Kedd Jún. 27, 2017 10:18 pm Curtis Wright
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Számomra a legjobb menekülés a támadás, tapló módjára viselkedem és ezzel megvédem magam. Eddig mindig bejött, most mégsem érzem magam tőle jobban. Raven nem tett semmit mégis bunkón viselkedem vele szemben, amit már meg is bánok amint kimondom. Tény, ami tény, igazat mondtam, de ettől még ez durva hangnem volt, amit nem érdemelt meg tőlem több szempontból sem.
Legszívesebben lelépnék ebből a házból már most, még mielőtt nagyobb galibát okozok, de nem tehetem, mert azonnal agyonsülnék a napon.
-Nem, nem tettél semmi rosszat, de nem is értesz semmit. - sóhajtok.
Most mégis hogyan magyarázzam el neki? Nem tudnám, a múltam démonai csak rám tartoznak, csak én értem és senki más. Jobban teszi ha nem hiszi, hogy képes engem megérteni, mert azt lehetetlen.
Mindig is üldözni fog majd a múltam és mit látható a jelenemben is örökké ott lesz.
Nem, akartam ilyen nyers lenni a lánnyal, főleg nem azok után ami történt vele, de megszoktam, hogy megvédem magam, hát megtettem, bár ezzel semmire sem mentem ezúttal.
Előtte termek és megállítom.
-Ne menj, sajnálom, oké? Értsd meg, ez bonyolult, oké? Csak sajnálom, de ha most kimész, bárkit megtámadhatsz ok nélkül is, azt nem akarod, igaz? - próbálok hatni rá, ezúttal igazsággal és természetesen tudom, hogy ezt nem akarná.
beállok az ajtó elé és a kilincsen tartom a kezem. Így több szempontból sem engedhetem el, veszélyes lehet másokra és nem akarom, hogy meggondolatlanul cselekedjen csak mert felcsesztem az agyát.
-Gyere, inkább kezdjünk el gyakorolni, aztán átcuccolunk hozzám, rendben? - próbálok békejobbot ajánlani.
Mellesleg ennek amúgy is ideje lenne, ha nem akarjuk, hogy ártatlan, ügyefogyott járókelőkre támadjon.
Nem lesz nehéz kontrollt tanulnia, annál nehezebb lesz ezt kordában tartani, tudni mikor kell megállni, a tapasztalat majd segít neki, reméljük emellett nem öl meg senkit, utálok takarítani.
-Készen állsz egy kis kontroll tanulásra? - mosolyt eresztek meg, jobb a témát terelni, mint a mélyére ásni, úgy vagyok vele.

music:









i need Y O U


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Dhampir

Tartózkodási hely :
❝new york

Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Kedd Jún. 27, 2017 7:56 pm Raven Carpenter


to my love? maybe

Rossz érzés fog el amikor Curtis hátat fordítva indul el. A mosolya sem volt őszinte, fogalmam sincs akkor miért próbál meg megnyugtatni. Miért próbálja azt mutatni, hogy minden rendben van amikor nagyon nincs rendben, hiszen látszik rajta, hogy valami bántja, és nem csak az én viselkedésem. Hát mi más van még? Mi történt vele ami így felzaklathatta őt? Lehet az átváltozása? Vagy valamikor az emberi életéből, akkor történhetett vele valami? Tudom, hogy nem rám tartozik, de még is érdekel, hiszen fontos számomra. Bár azt egyenlőre még nem tudom, hogy milyen szinten, de fontos, nem vagyok közömbös iránta, érdekel, hogy miről mi a véleménye, ahogy az is érdekel, hogy rólam mi a véleménye, hogyan néz rám és hogyan viselkedik velem. Nem is tudom, hogy mikor aggódott valaki értem annyira, mint amennyire ő most aggódott miatta. Ugyan nem nagyon fejezte ki szavakkal az aggódását, de amikor rám nézett és látta, hogy mennyire össze vagyok törve lelkileg-testileg, akkor láttam a tekintetében. Láttam azt is, hogy nem vagyok közömbös én sem a számára, ahogyan ő sem nekem. Bár lehet ezt betudhatom annak, hogy mondhatni függővé váltam. Nem tudom mi történik akkor amikor iszik belőlem, de olyan érzés kerít hatalmába ami annyira jó, olyan aminek nem akarom, hogy véget érjen.
Amikor elég flegma hangnemmel kezd el beszélni velem, akkor elengedem a kezét és ösztönösen lépek hátrébb egy lépést. Nem félelemből, nem haragból vagy éppen gyűlöletből, hanem egyszerűen csak… egyszerűen csak meglep Curtis ilyesfajta viselkedése. Nem ismertem eddig még ezt az oldalát és nem tudom miért ilyen feldúlt. Talán pont az utóbbi az ami a legjobban zavar, hogy nem tudom mi a baja és miért ilyen velem.
- Nem értem miért vagy velem ilyen… Szerintem nem tettem ellened semmi rosszat, vagy olyat amivel kiérdemeltem volna azt, hogy így beszélj velem. – mondom, de a hangomban nem lelhető fel semmilyen fajta érzelem. Szerintem tényleg nem szolgáltam rá arra, hogy így viselkedjen. Amíg én rendesen viselkedek vele addig szeretném, hogy ő is olyan legyen velem.
Ráadásul milyen már, hogy felhozza a vérivást? Ha jól tudom akkor ő sem ellenkezik annyira amikor inni kell belőlem. Ebben a játékban ketten vagyunk.
- Jobb, ha inkább én most megyek... - sóhajtok fel halkan, majd elindulok a bejárati ajtó felé. Semmi kedvem több időt itt eltölteni, mert lehet tényleg jobb, ha Curtist most magára hagyom, nincs kedvem most az ilyen hangulatához.

■ ■ bad things ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit











Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vámpír

Tartózkodási hely :
Jelenleg New York

Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Hétf. Jún. 26, 2017 10:39 pm Curtis Wright
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Elnevetem magam azon amit mond. Oh, hát szívesen fogadnám, ha arra vetemedne, hogy kiderítse mi bújik meg a mocskos kis fantáziámban.
-Lehet nem akarod te azt tudni. - ördögi kacajt hallatok, csak, hogy az aláfestés is meglegyen, mennyire ördögi terveim vannak vele.
Fogalmam sincs mennyi ideig tart majd ez közöttünk akármi is legyen, de amíg tart kiakarom élvezni. A mosdóban kicsit elragadott minket a hév, ezt elismerem, máskor többet gondolkodom cselekvés előtt. Azonban bánni nem bánom, ami történt, hogy őszinte legyek. Bár ezzel a függőséggel garantáltan akadnak majd még gondok mindkét téren. A lány ki lesz utalva rám, bár még ennek nem érzi a hatását, de ismerem milyen az, ha ráfüggnek a yinfenre. Az évszázadok alatt rengeteg mondént láttam, akik szenvedtek egy vámpír miatt, akik ideig-óráig használták őket majd eldobták mind és ezek közül sokan belehaltak az elvonási tünetekbe. A vámpírméreg erős és bizony túlságosan is kellemes érzés, jó kis 22-es csapdája, az már biztos.
Emellett a lány mellett ér meglepetés bőven, amit nem bánok, a monotonitás a halálom, aki több száz évig él, annak szüksége van arra, hogy legyenek fordulatok az életében.
Ezek után azonban a beszélgetés olyan vizekre terelődik, amitől először dühbe gurulok aztán csalódottan a fejem csóválom, Félre érti, nem mondtam egy szóval sem, hogy ebben a pillanatban megakarom fektetni, de az arckifejezéséből is látszik, ez a közeljövőben sem szerepel a terveiben. na szép...
-Nem kell magyarázkodnod te lány, felfogtam, nyugi, nem szakad ránk a tető. - mosolyodom el, de ez se nem őszinte mosoly se nem kedves gesztus.
Felpattanok a földről és elindulok kifelé, hogy végre magamra zárjam kora estig a vendégszoba ajtaját. Nem árthat ha van időm gondolkodni, főleg akkor, ha a saját démonaim törnek utat.
Hallom a szájából a nevem, de nem vagyok hajlandó megfordulni, ami nem az ő hibája, sőt, ez a beszélgetés sem tartozik ez alá, egyszerűen a múlt akar megint elnyelni, ehhez pedig feltétlenül nincs köze az egész beszélgetésnek.
-Kedvelsz, mi? Mit kedvelsz bennem? Az önzésem? A több száz éves véres múltam? Azt, hogy imádom átharapni a torkod? Mit? Én nem vagyok jó ember, sosem leszek sem jó, sem ember.. - tör ki belőlem és idegesen a hajamba túrok.
Ez nem ellene szól, egyszerűen csak oda a kontrollom ma már másodjára és ez dühítő. Egyszerűen csak tartanom kellene magam, de helyette ez van.
A szemébe nézek mert maga felé fordít, fogalmam sincs mit kellene látnom benne, vagy érdemes-e látnom bármit is.
music:









i need Y O U


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Dhampir

Tartózkodási hely :
❝new york

Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Hétf. Jún. 26, 2017 8:06 pm Raven Carpenter


to my love? maybe

Huncut mosoly terül szét az arcomon amikor meghallom a szavait.
- Hmmm, lehet, hogy akkor egyszer majd kiderítem, hogy milyen büntetésre is gondolsz. – mosolyogva figyelem őt. Hihetetlen, hogy egyetlenegy ember mennyire képes megváltoztatni az ember hangulatát. Hihetetlen, hogy képes elterelni a figyelmemet, hiszen nem arra gondolok, hogy mi történt pár órával ezelőtt, nem gondolok arra, hogy a bukott angyal neve életem végéig ott fog virítani a testemen és az aktuális pasimnak magyarázkodhatok, hogy az éppen ott mi. Nem agyalok azon, hogy ha ő nem jön, vagy kicsivel később jön akkor Asmodeus megerőszakolt volna. Nem gondolok arra, hogy engedni fogok a vámpír énemnek, nem agyalok a félelmen ami ezzel jár. Nem agyalok ezeken, mert puszta szavakkal, az érintésével, a tekintetével képes arra, hogy elterelje a gondolataimat minden rosszról ami eddig történt. Ez már csak jelent valamit, nem? Nem? Nem tudom, még mindig nem tudom, hogy hogyan is érzek iránta.
Amikor felhozza az első találkozásunkat, akkor akaratlanul is elkezdek mosolyogni. Őszinte mosoly ez. Nagyon jó volt a mosdós jelenet, mert spontán volt az egész, váratlan, izgalmas. Olyan, amire szükségem van.
Curtis színt visz az életembe és képes megkérdőjeleztetni velem megannyi mindent amiben hittem, vagy amit éppen helyesnek gondoltam. Mellette nem unatkozok, izgalmas vele az élet. Erre vágyom, csak is erre, hogy az életemben legyen izgalom, legyen szín. Tőle ezeket mind megkaphatom.
- Hidd el, élveztem. – mondom mosolyogva, majd közelebb lépek felé, de látom rajta, hogy a legutóbbi szavaim kicsit megbántották, hogy nem akarok most vele lefeküdni. Nem tudom, hogy mit kéne neki mondanom, hogy mi lenne most a helyes. Meg kéne értenie, hogy a történtek után nem tudok úgy tenni, mintha teljesen rendben lennék, mert annyira régen azért nem történt.
- Hé, nem erről van szó. – mondom kedves hangnemben, mert látom rajta, hogy valami bántja. Valami nagyon zavarja őt és nem csak az iménti megjegyzésem, hogy nem akarok ágyba bújni most vele. - De nem rég történt, vagyis majdnem megtörtént az amibe még csak belegondolni sem akarok. Kell egy kis idő és ezt meg kell értened. – nem akarom őt kioktatni, szóval remélem nem fog neki úgy lejönni, hogy a szememben most ő a rossz, mert véletlenül sem akarom őt hibáztatni. Ő az utolsó akit hibáztathatnék most.
- Curtis... – halkan felsóhajtok amikor az ajtó felé indul, hogy átmenjen egy másik szobába.
Nem adom fel, főleg mivel nagyon érdekel, hogy mi történhetett vele ami miatt ilyen, szóval nem maradtam a szobámban hanem követtem őt.
- Nem undorodom tőled. Szerinted, ha úgy lenne ahogyan te azt állítod, akkor melletted lennék? Féltenélek Asmodeustól? Adnék a véremből? Nem. De szerencsére nem így van, mert nagyon is kedvellek, szóval nagyon gyorsan verd ki a fejedből azt, hogy bármi bajom is van veled, rendben? – mivel nem tudom, hogy faképnél hagyna-e most vagy nem, ezért a keze után nyúlok és magam felé fordulok, hogy a szavakat a szemeibe nézve tudjam mondani neki.
Régóta nem éreztem olyat, mint mellette és ez megijeszt. Nem tudom, hogy mire vagyok képes akkor, ha ő mellettem van, de az biztos, hogy bőven a komfortzónámon kívül van minden, amit mellette képes lennék tenni.

■ ■ bad things ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit











Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vámpír

Tartózkodási hely :
Jelenleg New York

Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Vas. Jún. 25, 2017 11:42 pm Curtis Wright
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Csak figyelem ivás közben, hogy a napfényben áll. Már oly régen éreztem a napsugár melegét. 500 év a sötétség szolgálatában hosszú idő, azóta nem láttam a napot, nem éreztem a melegét, és bár ez csekély ár a hatalomért cserébe, mégis, van mikor hiányzik. Ilyen ez, minden csak akkor kezd el hiányozni, amikor már elveszítetted, csak akkor kezded el értékelni. Bár az életem során nincs sok megbánni valóm, azért még nálam is adódik dolog, ami csak később válik értékesebbé.
-Olyasféle büntetés, ami még talán neked is tetszésedre lenne. - kajánul elnevetem magam.
A vértől megrészegülve teljesen bolonddá válok, legalább tudom, hogy legközelebb csökkentsem az adagot, ha értelmesen akarok társalogni.
Azonban vére édessége késztet arra, hogy előtte tudjam irányítani a szomjam, mert képes volnék megölni Őt, tudom, mert a kontroll is ingatag dolog, ha nehezítve van.
-Nem erőltetek semmit, az, hogy én akarom nem jelenti feltétlenül, hogy te is akarod. - vonok hanyagul vállat. Attól mert vámpír vagyok a testi örömök még mindig tudnak érdekelni, bár a mondénok a legkevésbé sem érdekelnek, épp ezért érdekes, hogy épp egy félig mondén lány indít be úgy, hogy az hihetetlen.
-Azt hittem a mosdóban történtek neked is a kedvedre voltak, nem panaszkodott még senki. - nevetek. Próbálom a dolgokat nyugodtabb vizekre eveztetni.
A legkisebb mértékben sem vagyok biztos benne, hogy ez az egész kis légyott jót fog tenni nekünk. De neki is be kell látnia, ez nem korlátozódhat csupán a vér iránti szomjra, előbb utóbb, de inkább előbb ismét egymásnak fogunk esni egy vérgőzös pillanatban. Főleg ha hagyni fogja hogy vámpír énje végre elfoglalja jogos uralkodói posztját.
Egy vámpír mindent intenzívebben cselekszik, ha azt hiszi a kis "kapcsolatunk" kimerül a vérivásból és adásból akkor nagyon naiv.
-Ennyire undorodnál tőlem Raven? - teszem fel az ártatlan kérdést, de komoly választ várok rá. Természetesen ez sem lehet kizárt, mert az apám is undorodott tőlem, nem ez a lány lenne az utolsó a sorban.
Talán egy kicsit magas az önundorom, de volt tapasztalatom benne, hogy valami nincs rendben nálam.
-Ha ennyi akkor jobb ha megyek, biztos fáradt vagy, pihenned kell. - tápászkodom fel a földről és elindulok az ajtó felé, hogy a vendégszobát célozzam meg estig.
music:









i need Y O U


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Dhampir

Tartózkodási hely :
❝new york

Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Vas. Jún. 25, 2017 11:03 pm Raven Carpenter


to my love? maybe

Olyan furcsa, értetlen és hihetetlen az, hogy képes vagyok nevetni, sőt, mikor igazat ad nekem abban, hogy be vagyok kattanva, akkor halkan elnevetem magamat. Őszinte nevetés. Nem hittem volna, hogy a pár órával ezelőtti dolog után képes leszek ilyen hamar őszintén mosolyogni, és nem csak mosolyt erőltetni magamra, hogy elhitessem a környezetemben élőkkel, hogy igen, jól vagyok, nem viseltek meg a történtek. Pedig de, iszonyatosan megviseltek. Bár már nem szomorúságot és össze törtséget érzem Asmodeus iránt, hanem dühöt. Mérhetetlen dühöt. - nahjó, azért lelkileg még össze vagyok törve, de érzem, hogy össze fogom tudni kaparni magamat a padlóról -
Anyámék miatt is elkezdtem aggódni, hiszen mi lesz, ha meglátják rajtam Asmodeus nevét? Bele akarnak majd biztosan avatkozni a dolgokba és a démon megölné őket, azt pedig nem élném túl. Nem akarom elveszíteni azokat akiket szeretek, túl fontosak számomra. Bár az is igaz, hogy ki fognak készülni attól, hogy napokig nem fognak hallani rólam, mert nem szándékozom haza menni, főleg nem úgy, hogy egy ideje egyedül lakom otthon, mióta egyetemista vagyok. De most nem vágyom rá még arra sem, hogy felhívjam őket. Hallanák a hangomon azt, hogy ki vagyok bukva, és ha hallják akkor rákérdeznek, ha rákérdeznek akkor pedig el kéne kezdenem nekik elmesélni a történetet, és ha elkezdem mesélni akkor nagy eséllyel el is sírom magamat, és félek attól, hogy ha engedek megint az ilyen fajta érzéseimnek akkor nem tudnám abba hagyni a sírást és újra-újra össze törnék, és nem tudnám össze kaparni magamat a földről.
Tekintetemmel továbbra is Curtist figyelem amikor kiveszi a kezemből a vértasakokat és rögtön elkezdi inni. Pár pillanatig még figyelem, majd az ablak felé sétálok és óvatosan elhúzom úgy a függönyt, hogy őt ne érje napfény. Olyan jó lenne kimenni sétálni kicsit, csak mivel Curtis teljes mértékben vámpír, így hát nem tud kimenni a napra.
Amikor ismét megszólal, elengedem a függönyt, így nem eresztve be több napfényt a szobába és felé fordulok, továbbra is az ablak mellett állva.
- Hmm, milyen büntetés? – kérdezem huncut mosollyal amikor felé fordulok. Hát oké, ezt a játékot is ketten játsszák.
Készen állni készen állok, mert még nem szédülök, bőven elég volt nekem az a két tasak vér, van energiám, nem leszek rosszul.
- Curtis... – a mosoly elhalványul az arcomon a következő mondata hallatán. - Én… Nem tudom... – sikerült zavarba hoznia, el is kapok a tekintetemet róla.

■ ■ bad things ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit











Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vámpír

Tartózkodási hely :
Jelenleg New York

Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Vas. Jún. 25, 2017 10:26 pm Curtis Wright
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Hazudnék ha azt mondanám fogalmam sincs arról milyen érzés ha a véredet veszik, mert még mindig tisztán emlékszem arra mikor Camille bűvkörébe kerültem. Annyira gyönyörűnek véltem, Én naiv kisfiú, férfinak képzeltem magam, olyannak aki felér egy hasonló kaliberű nőhöz. Addig míg meg nem tudtam, hogy vámpír félelemmel és vegyes csodálattal éreztem iránta. Mikor azonban megtudtam a kis piszkos titkát már akartam, hogy vegye a vérem, hogy használjon, bármi csak, hogy a közelében lehessek. Élveztem mikor belém harapott és inni kezdte a vérem, olyan eufórikus érzés volt melyet semmivel sem tudtam volna összehasonlítani.
Tehát tudom mit érezhet Raven mikor belé mélyesztem a fogaimat, de engem az meglepett én mennyire fogom élvezni ezt a helyzetet. Az, ahogy a vére belém áramlik semmivel le nem írható, tessék, így beszél egy függő, egy szenvedélybeteg, csodás.
megérzem mikor túlzásba viszem és még időben hátrálok ki, de tudom, ha folytatni akarom, márpedig akarom, akkor annyit kell innom, hogy a vére ne létszükséglet legyen hanem élvezet, színtiszta élvezet.
-Az biztos bébi, meg vagy kattanva. - mosolygok.
de Én is, két teljesen őrült személy vagyunk, akik valami olyanba tenyereltek, amibe lehet sohasem kellett volna.
Ha őszinte akarok lenni magunkhoz, akkor azt mondanám, hogy ami most kettőnk között folyik az rohadtul nem jó több szempontból sem, nekem gyenge pontot ad, neki pedig valami támaszt,a mire ha később nem támaszkodhat felborít majd mindent...De mivel utálok őszinte lenni ezért hallgatok és szépen elfeledem, hogy ez az egész mekkora szarba ránt majd mindkettőnket.
Mikor visszatér a két tasak vérrel egy percet sem vesztegetek és elkezdem magamba dönteni a vért, nem mondhatnám, hogy élvezem, Raven véréhez képest ez semmi, olyan mintha eddig Vodkán éltem volna és most csak bubis vizet kapnék, silány és pótolható.
Magamba döntöm mind a két tasakot mindaddig míg úgy nem érzem, hogy az önuralmam szilárd talajon áll. Ezek után kész vagyok arra, hogy tovább igyak belőle mindkettőnk örömére. Jin fen függő lett Raven én pedig a vére függőjévé váltam..két elcseszett vámpír.
-Biztos készen állsz? Mert ha csak a függő vámpír beszél belőled előre szólok iszonyú büntetésben lesz részed. - kacérkodom vele és a fasz se tudja mi ütött belém. Talán ezt hívják a jóllakott óvodás állapotának.
-Ugye tudsz róla, hogy másként is kívánlak?
Mi a tököm? Ennyi vértől már őszinteségi rohamom lett? Minden amit gondolok csak úgy előjön belőlem? Gyönyörű.
music:









i need Y O U


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Dhampir

Tartózkodási hely :
❝new york

Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Szomb. Jún. 24, 2017 10:36 pm Raven Carpenter


to my love? maybe

Érdeklődő szempárokkal figyelem a szoba másik felében roskadó vámpírt. Nem tudom, hogy milyen hatással van egy vámpírra a vér, hiszen sosem ittam annyit, hogy a vámpír énem nagyon életre kapjon, azt pedig még inkább nem tudom, hogy egy dhampir vér mire képes, hiszen Curtis előtt még senkinek nem engedtem, hogy igyon belőlem, így hát a látvány is teljesen új számomra ahogyan annak az érzése is amikor megharapnak. Nem is tudom hogyan tudnám elmagyarázni, hogy milyen érzés amikor szó szerint a véredet szívják. Olyan… Euforikus érzés, számomra legalábbis;
érzed amikor megharapja a nyakadat, ahogyan azt is tisztán lehet érezni amikor a vénádból kezdi el szívni a véredet, érzed, hogy a testedben kevesebb lesz a vér és ahogyan a szervezeted próbálja pótolni az elfogyott vér hiányát. Veszélyesnek hangzik, még sem félek. Curtis mellett nem félek.
Én sem vagyok teljesen normális, hogy konkrétan tálcán kínálom fel magamat egy vámpírnak. Nem tudnám megmagyarázni azt sem, hogy miért függtem rá arra, hogy igyon belőlem. A démon méreg tenné, ami a szervezetembe jut? Nem tudom, egyszerűen csak szükségem van erre. Neki is szüksége van a véremre. Erősebb lesz tőle. Szerintem legalábbis.
Szívesen mondanám neki, hogy engem ne féltsen és azt is, hogy bízok benne, de még sem szólalok meg, csak továbbra is ott guggolok előtte ahogy hallgatom a szavait.
- Hát, ilyen vagyok. – vonok vállat, miközben halványan mosolygok. - Élő vérbankja vagyok egy vámpírnak. Valami biztos bekattant nálam. – nevetem el magamat erőtlenül. Kicsit úgy hangzik ez, mintha bánnám ezt az egészet, de Curtis is tudja, hogy nem. Nem bánom. Nem bánom azt, hogy iszik belőlem, ahogy nem bánok egy percet sem amit vele tölthetek.
- Rendben. – bólintok alig láthatóan, majd elengedem a kezét és felegyenesedem, majd a konyhába sétálok.
Kiveszek a hűtőből két tasak vért, de nem indulok meg rögtön vissza, hanem pár pillanatig csak nézem a kezemben tartott tasakokat és próbálom elképzelni, hogy hogyan lehet ez olyan hatással, hogy valaki öljön is érte. Egyszerűen nem tudom elképzelni. Nem tudom elképzelni, hogy nemsokára az én életemet is ez fogja kitenni. A vér iránti sóvárgás…
- Tessék. – nyújtom le neki a kezemben tartott tasakokat amikor vissza sétálok végül hozzá és megállok előtte.
Nyakamon a seb egész szépen begyógyult, csak pár vérfolt jelzi az ember számára azt, hogy itt volt valami. És remélem lesz is még itt valami.

■ ■ bad things ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit











Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vámpír

Tartózkodási hely :
Jelenleg New York

Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Szomb. Jún. 24, 2017 10:20 pm Curtis Wright
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Valahol lehet, hogy tudom, hogy Asmodeus nem engem akar elkapni, de biztos, hogy a begyében vagyok, végül is megakadályoztam, hogy kiszórakozza magát és még lebecsméreltem hatalmát, oh, biztos vagyok benne, hogy szíves eljátszadozna a hullámmal. Amíg tehetem megvédem a lányt, megígértem neki, hát betartom, aztán lehet, hogy nem lesz következő alkalom, az ilyen ősöreg pokoli teremtényeknél sosem lehet tudni mit felejtenek el vagy mit tartanak fontosnak.
Bárhogyan legyen, készen állok, 500 éve élek, láttam egyet s mást, nagyképű démonokhoz is volt már közöm, mint kiderült a drága fiam anyjához is, aki nem volt kevésbé szörnyű. Asmodeus csak a következő lenne a sorban, de nem az egyetlen.
Persze nem rejtem véka alá, hogy tetszik amit látok, mert ebben a ruhában iszonyat szexisen néz ki a dhampir lány. Ha nem feledem majd köszönetet mondok a nővéremnek, amiért rendelkezésre bocsátotta a ruhatárát.
A csók eszméletlen dolgokat indít meg bennem, vágyom a vérére, a csókjára, a testére, amit csak enged, hogy megkapjak.
-Tudom, hogy bírod..tudom. - sóhajtok, de ezután már csak az ivásnak szentelem minden figyelmem és az erő hihetetlen hullámokban áramlik a testembe, teljesen felülírja minden irányításomat.
Végül már érzem, sem kontroll sem türelem, muszáj elszakadnom tőle különben megölöm, azt pedig nem akarom. A szoba másik felében roskadok össze és próbálom visszanyerni hosszú idők alatt nyert önuralmam.
Ahogy közelebb hajol a szemfogaim kiéleződnek.
-Nem gondolod át ezt ésszerűen te lány..te bírod, de én nem, Asmodeus majdnem kitépte a szívem, rengeteg vért vesztettem és veled ellentétben én nem vettem még magamhoz egy cseppet sem, ha tovább iszok belőled nem garantálom, hogy letudok állni... - mondom ki a fájdalmas igazságot. Innék még, sőt, ha lehet sose hagynám abba, de jelen pillanatban akarat gyenge vagyok és az egy vámpírnál a legrosszabb kombó.
Kívánja Őt a testem, a szemfogaim...nem segít azzal, ha szabályosan tálcán felkínálja magát.
-Hozz a konyhából két tasak vért, ha ezt folytatni akarjuk anélkül, hogy megölnélek, akkor innom kell. - adom ki utasításnak. Mert majd megveszek, hogy a testemmel szoríthassam a falhoz miközben a vérét veszem.

music:









i need Y O U


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Dhampir

Tartózkodási hely :
❝new york

Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Hálószoba ➹ Szomb. Jún. 24, 2017 6:24 pm Raven Carpenter


to my love? maybe

Nem tudom, hogy mit tartogat számomra a jövő, az is lehet, hogy az van megírva abban a bizonyos nagy könyvben, hogy Asmodeus meg fog ölni pár nap múlva, de akkor hát ki akarom élvezni ezt a pár napot. Megtanulni vámpírnak lenni, szeretni és szeretve lenni, bevállalni olyan dolgokat amiket esetleg normál esetben meg sem fordulna a fejemben. Tudom, hogy amikor Asmodeusnak úgy támad kedve akkor nem Curtist fogja megölni. Én rontottam el a játékát még ott az erdőben, én harcoltam vele az elején, én húztam fel az agyát, rajtam fog bosszút állni, de fogalmam sincs, hogy ezt vajon Curtis is tudja. Tudnia kell.
Viszont nincs kedvem erről még többet beszélni, még az is fájdalommal jár, hogy csak a gondolataim közé is beférkőzte magát az a démon. Olyan, mint egy parazita, nem lehet eltüntetni.
Nem hazudok, tetszik az ahogyan Curtis rám néz amikor kimegyek hozzá. Érzem tekintetét amint végig néz rajtam és akaratlanul is egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon. Ha akarnám se tudnám eltüntetni azt, hogy örülök annak, hogy így tekint rám. Eleve minden lány szereti, ha így néznek rá. Aki pedig az ellenkezőjét mondja az hazudik!
Örülök a csóknak habár meglepett vele. Meg kéne szoknom már tőle, hogy nehéz vele felvenni a lépést, főleg akkor amikor a következő pillanatban a hátam gyengéden a falnak ütközik, de a csókot egyikünk sem szakítja meg közben, sőt, mindketten kezdünk hevesebbek lenni. Még is én vagyok az aki megszakítja. Megszakítom, mert vágyom már arra, hogy igyon belőlem, és az ő szemében is láttam, hogy nagyon akar már vért inni. Hát, itt vagyok.
- Kibírom. – mondom a szemeibe nézve, majd pár pillanatra lehunyom a szemeimet amikor megharapja a nyakamat. Nem fáj annyira, mint amire legelőször számítottam volna rá, és szerencsére a két tasak vér, illetve a zuhany is adott annyi energiát, hogy kibírjam.
Fejemet hátrahajtom a falnak, hogy még nagyobb teret kapjon. Nem zavar, ha iszik belőlem és ezt ő is tudja, hiszen ha zavarna akkor nem is ajánlanám fel neki.
Amikor hirtelen elenged és a szoba másik felébe suhan, a nyakamra teszem a kezemet, hogy ne vérezzen, nem kell sokat várni, hogy a seb begyógyuljon, hiszen nem olyan vicces.
Oda sétálok hozzá, majd leguggolok elé és halványan elmosolyodok, majd megfogom a kezét a kezemmel, ami nem lett véres a nyakamtól.
- Jól vagyok, bírom még. Tudom, hogy akarod, igyál még. – mondom halványan mosolyogva, végig a szemeibe nézve.

■ ■ bad things ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit











Vissza az elejére Go down

 
Hálószoba
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: