Hálószoba


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
multikapcsoló




fontosabb tudnivalók

₰ Oldalunk 2016. 07. 18.-án nyitotta meg kapuit, azóta is nagy szeretettel várunk minden kedves tagot
Új csoportok jöttek létre a szellemek és az elhagyatottak helyett, amelyek a dhampírok, a klávé tagok és Valentine serege, a kör.
Létrehozhatóak olyan canonok, akik magasabb rangot képviselnek a mennyben és a pokolban.
Nincsen semmilyen korlátozás az oldalon, illetve megkötött szószám sincsen.
A további pokol hercegek is megalkothatóak! Érdeklődni nyugodtan lehet bármelyik adminnál.

csicseregj valamit

Akinek gondja van, keresse fel az adminokat, vagy hallgasson örökre~



Itt tartózkodnak

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Cornelia Maxwell, Efraim Marques, Gabriel, Joshua Heallight






A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
bejegyezte  Efraim Marques
Today at 10:28 pm

bejegyezte  Curtis Wright
Today at 10:18 pm

bejegyezte  Gabriel
Today at 9:41 pm

bejegyezte  Efraim Marques
Today at 7:46 pm

bejegyezte  Evelyn Heallight
Today at 6:24 pm

bejegyezte  Rhydian Jones
Today at 6:13 pm

bejegyezte  Efraim Marques
Today at 6:01 pm

bejegyezte  Magnus Bane
Today at 4:54 pm


Hálószoba

Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
•••••••••••••
Vámpír
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Today at 10:18 pm
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Számomra a legjobb menekülés a támadás, tapló módjára viselkedem és ezzel megvédem magam. Eddig mindig bejött, most mégsem érzem magam tőle jobban. Raven nem tett semmit mégis bunkón viselkedem vele szemben, amit már meg is bánok amint kimondom. Tény, ami tény, igazat mondtam, de ettől még ez durva hangnem volt, amit nem érdemelt meg tőlem több szempontból sem.
Legszívesebben lelépnék ebből a házból már most, még mielőtt nagyobb galibát okozok, de nem tehetem, mert azonnal agyonsülnék a napon.
-Nem, nem tettél semmi rosszat, de nem is értesz semmit. - sóhajtok.
Most mégis hogyan magyarázzam el neki? Nem tudnám, a múltam démonai csak rám tartoznak, csak én értem és senki más. Jobban teszi ha nem hiszi, hogy képes engem megérteni, mert azt lehetetlen.
Mindig is üldözni fog majd a múltam és mit látható a jelenemben is örökké ott lesz.
Nem, akartam ilyen nyers lenni a lánnyal, főleg nem azok után ami történt vele, de megszoktam, hogy megvédem magam, hát megtettem, bár ezzel semmire sem mentem ezúttal.
Előtte termek és megállítom.
-Ne menj, sajnálom, oké? Értsd meg, ez bonyolult, oké? Csak sajnálom, de ha most kimész, bárkit megtámadhatsz ok nélkül is, azt nem akarod, igaz? - próbálok hatni rá, ezúttal igazsággal és természetesen tudom, hogy ezt nem akarná.
beállok az ajtó elé és a kilincsen tartom a kezem. Így több szempontból sem engedhetem el, veszélyes lehet másokra és nem akarom, hogy meggondolatlanul cselekedjen csak mert felcsesztem az agyát.
-Gyere, inkább kezdjünk el gyakorolni, aztán átcuccolunk hozzám, rendben? - próbálok békejobbot ajánlani.
Mellesleg ennek amúgy is ideje lenne, ha nem akarjuk, hogy ártatlan, ügyefogyott járókelőkre támadjon.
Nem lesz nehéz kontrollt tanulnia, annál nehezebb lesz ezt kordában tartani, tudni mikor kell megállni, a tapasztalat majd segít neki, reméljük emellett nem öl meg senkit, utálok takarítani.
-Készen állsz egy kis kontroll tanulásra? - mosolyt eresztek meg, jobb a témát terelni, mint a mélyére ásni, úgy vagyok vele.

music:



i need Y O U
Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Dhampir
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Today at 7:56 pm


to my love? maybe

Rossz érzés fog el amikor Curtis hátat fordítva indul el. A mosolya sem volt őszinte, fogalmam sincs akkor miért próbál meg megnyugtatni. Miért próbálja azt mutatni, hogy minden rendben van amikor nagyon nincs rendben, hiszen látszik rajta, hogy valami bántja, és nem csak az én viselkedésem. Hát mi más van még? Mi történt vele ami így felzaklathatta őt? Lehet az átváltozása? Vagy valamikor az emberi életéből, akkor történhetett vele valami? Tudom, hogy nem rám tartozik, de még is érdekel, hiszen fontos számomra. Bár azt egyenlőre még nem tudom, hogy milyen szinten, de fontos, nem vagyok közömbös iránta, érdekel, hogy miről mi a véleménye, ahogy az is érdekel, hogy rólam mi a véleménye, hogyan néz rám és hogyan viselkedik velem. Nem is tudom, hogy mikor aggódott valaki értem annyira, mint amennyire ő most aggódott miatta. Ugyan nem nagyon fejezte ki szavakkal az aggódását, de amikor rám nézett és látta, hogy mennyire össze vagyok törve lelkileg-testileg, akkor láttam a tekintetében. Láttam azt is, hogy nem vagyok közömbös én sem a számára, ahogyan ő sem nekem. Bár lehet ezt betudhatom annak, hogy mondhatni függővé váltam. Nem tudom mi történik akkor amikor iszik belőlem, de olyan érzés kerít hatalmába ami annyira jó, olyan aminek nem akarom, hogy véget érjen.
Amikor elég flegma hangnemmel kezd el beszélni velem, akkor elengedem a kezét és ösztönösen lépek hátrébb egy lépést. Nem félelemből, nem haragból vagy éppen gyűlöletből, hanem egyszerűen csak… egyszerűen csak meglep Curtis ilyesfajta viselkedése. Nem ismertem eddig még ezt az oldalát és nem tudom miért ilyen feldúlt. Talán pont az utóbbi az ami a legjobban zavar, hogy nem tudom mi a baja és miért ilyen velem.
- Nem értem miért vagy velem ilyen… Szerintem nem tettem ellened semmi rosszat, vagy olyat amivel kiérdemeltem volna azt, hogy így beszélj velem. – mondom, de a hangomban nem lelhető fel semmilyen fajta érzelem. Szerintem tényleg nem szolgáltam rá arra, hogy így viselkedjen. Amíg én rendesen viselkedek vele addig szeretném, hogy ő is olyan legyen velem.
Ráadásul milyen már, hogy felhozza a vérivást? Ha jól tudom akkor ő sem ellenkezik annyira amikor inni kell belőlem. Ebben a játékban ketten vagyunk.
- Jobb, ha inkább én most megyek... - sóhajtok fel halkan, majd elindulok a bejárati ajtó felé. Semmi kedvem több időt itt eltölteni, mert lehet tényleg jobb, ha Curtist most magára hagyom, nincs kedvem most az ilyen hangulatához.

■ ■ bad things ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit




Life is a huge game, you
just have to learn to play

Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Vámpír
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Yesterday at 10:39 pm
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Elnevetem magam azon amit mond. Oh, hát szívesen fogadnám, ha arra vetemedne, hogy kiderítse mi bújik meg a mocskos kis fantáziámban.
-Lehet nem akarod te azt tudni. - ördögi kacajt hallatok, csak, hogy az aláfestés is meglegyen, mennyire ördögi terveim vannak vele.
Fogalmam sincs mennyi ideig tart majd ez közöttünk akármi is legyen, de amíg tart kiakarom élvezni. A mosdóban kicsit elragadott minket a hév, ezt elismerem, máskor többet gondolkodom cselekvés előtt. Azonban bánni nem bánom, ami történt, hogy őszinte legyek. Bár ezzel a függőséggel garantáltan akadnak majd még gondok mindkét téren. A lány ki lesz utalva rám, bár még ennek nem érzi a hatását, de ismerem milyen az, ha ráfüggnek a yinfenre. Az évszázadok alatt rengeteg mondént láttam, akik szenvedtek egy vámpír miatt, akik ideig-óráig használták őket majd eldobták mind és ezek közül sokan belehaltak az elvonási tünetekbe. A vámpírméreg erős és bizony túlságosan is kellemes érzés, jó kis 22-es csapdája, az már biztos.
Emellett a lány mellett ér meglepetés bőven, amit nem bánok, a monotonitás a halálom, aki több száz évig él, annak szüksége van arra, hogy legyenek fordulatok az életében.
Ezek után azonban a beszélgetés olyan vizekre terelődik, amitől először dühbe gurulok aztán csalódottan a fejem csóválom, Félre érti, nem mondtam egy szóval sem, hogy ebben a pillanatban megakarom fektetni, de az arckifejezéséből is látszik, ez a közeljövőben sem szerepel a terveiben. na szép...
-Nem kell magyarázkodnod te lány, felfogtam, nyugi, nem szakad ránk a tető. - mosolyodom el, de ez se nem őszinte mosoly se nem kedves gesztus.
Felpattanok a földről és elindulok kifelé, hogy végre magamra zárjam kora estig a vendégszoba ajtaját. Nem árthat ha van időm gondolkodni, főleg akkor, ha a saját démonaim törnek utat.
Hallom a szájából a nevem, de nem vagyok hajlandó megfordulni, ami nem az ő hibája, sőt, ez a beszélgetés sem tartozik ez alá, egyszerűen a múlt akar megint elnyelni, ehhez pedig feltétlenül nincs köze az egész beszélgetésnek.
-Kedvelsz, mi? Mit kedvelsz bennem? Az önzésem? A több száz éves véres múltam? Azt, hogy imádom átharapni a torkod? Mit? Én nem vagyok jó ember, sosem leszek sem jó, sem ember.. - tör ki belőlem és idegesen a hajamba túrok.
Ez nem ellene szól, egyszerűen csak oda a kontrollom ma már másodjára és ez dühítő. Egyszerűen csak tartanom kellene magam, de helyette ez van.
A szemébe nézek mert maga felé fordít, fogalmam sincs mit kellene látnom benne, vagy érdemes-e látnom bármit is.
music:



i need Y O U
Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Dhampir
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Yesterday at 8:06 pm


to my love? maybe

Huncut mosoly terül szét az arcomon amikor meghallom a szavait.
- Hmmm, lehet, hogy akkor egyszer majd kiderítem, hogy milyen büntetésre is gondolsz. – mosolyogva figyelem őt. Hihetetlen, hogy egyetlenegy ember mennyire képes megváltoztatni az ember hangulatát. Hihetetlen, hogy képes elterelni a figyelmemet, hiszen nem arra gondolok, hogy mi történt pár órával ezelőtt, nem gondolok arra, hogy a bukott angyal neve életem végéig ott fog virítani a testemen és az aktuális pasimnak magyarázkodhatok, hogy az éppen ott mi. Nem agyalok azon, hogy ha ő nem jön, vagy kicsivel később jön akkor Asmodeus megerőszakolt volna. Nem gondolok arra, hogy engedni fogok a vámpír énemnek, nem agyalok a félelmen ami ezzel jár. Nem agyalok ezeken, mert puszta szavakkal, az érintésével, a tekintetével képes arra, hogy elterelje a gondolataimat minden rosszról ami eddig történt. Ez már csak jelent valamit, nem? Nem? Nem tudom, még mindig nem tudom, hogy hogyan is érzek iránta.
Amikor felhozza az első találkozásunkat, akkor akaratlanul is elkezdek mosolyogni. Őszinte mosoly ez. Nagyon jó volt a mosdós jelenet, mert spontán volt az egész, váratlan, izgalmas. Olyan, amire szükségem van.
Curtis színt visz az életembe és képes megkérdőjeleztetni velem megannyi mindent amiben hittem, vagy amit éppen helyesnek gondoltam. Mellette nem unatkozok, izgalmas vele az élet. Erre vágyom, csak is erre, hogy az életemben legyen izgalom, legyen szín. Tőle ezeket mind megkaphatom.
- Hidd el, élveztem. – mondom mosolyogva, majd közelebb lépek felé, de látom rajta, hogy a legutóbbi szavaim kicsit megbántották, hogy nem akarok most vele lefeküdni. Nem tudom, hogy mit kéne neki mondanom, hogy mi lenne most a helyes. Meg kéne értenie, hogy a történtek után nem tudok úgy tenni, mintha teljesen rendben lennék, mert annyira régen azért nem történt.
- Hé, nem erről van szó. – mondom kedves hangnemben, mert látom rajta, hogy valami bántja. Valami nagyon zavarja őt és nem csak az iménti megjegyzésem, hogy nem akarok ágyba bújni most vele. - De nem rég történt, vagyis majdnem megtörtént az amibe még csak belegondolni sem akarok. Kell egy kis idő és ezt meg kell értened. – nem akarom őt kioktatni, szóval remélem nem fog neki úgy lejönni, hogy a szememben most ő a rossz, mert véletlenül sem akarom őt hibáztatni. Ő az utolsó akit hibáztathatnék most.
- Curtis... – halkan felsóhajtok amikor az ajtó felé indul, hogy átmenjen egy másik szobába.
Nem adom fel, főleg mivel nagyon érdekel, hogy mi történhetett vele ami miatt ilyen, szóval nem maradtam a szobámban hanem követtem őt.
- Nem undorodom tőled. Szerinted, ha úgy lenne ahogyan te azt állítod, akkor melletted lennék? Féltenélek Asmodeustól? Adnék a véremből? Nem. De szerencsére nem így van, mert nagyon is kedvellek, szóval nagyon gyorsan verd ki a fejedből azt, hogy bármi bajom is van veled, rendben? – mivel nem tudom, hogy faképnél hagyna-e most vagy nem, ezért a keze után nyúlok és magam felé fordulok, hogy a szavakat a szemeibe nézve tudjam mondani neki.
Régóta nem éreztem olyat, mint mellette és ez megijeszt. Nem tudom, hogy mire vagyok képes akkor, ha ő mellettem van, de az biztos, hogy bőven a komfortzónámon kívül van minden, amit mellette képes lennék tenni.

■ ■ bad things ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit




Life is a huge game, you
just have to learn to play

Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Vámpír
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Vas. Jún. 25, 2017 11:42 pm
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Csak figyelem ivás közben, hogy a napfényben áll. Már oly régen éreztem a napsugár melegét. 500 év a sötétség szolgálatában hosszú idő, azóta nem láttam a napot, nem éreztem a melegét, és bár ez csekély ár a hatalomért cserébe, mégis, van mikor hiányzik. Ilyen ez, minden csak akkor kezd el hiányozni, amikor már elveszítetted, csak akkor kezded el értékelni. Bár az életem során nincs sok megbánni valóm, azért még nálam is adódik dolog, ami csak később válik értékesebbé.
-Olyasféle büntetés, ami még talán neked is tetszésedre lenne. - kajánul elnevetem magam.
A vértől megrészegülve teljesen bolonddá válok, legalább tudom, hogy legközelebb csökkentsem az adagot, ha értelmesen akarok társalogni.
Azonban vére édessége késztet arra, hogy előtte tudjam irányítani a szomjam, mert képes volnék megölni Őt, tudom, mert a kontroll is ingatag dolog, ha nehezítve van.
-Nem erőltetek semmit, az, hogy én akarom nem jelenti feltétlenül, hogy te is akarod. - vonok hanyagul vállat. Attól mert vámpír vagyok a testi örömök még mindig tudnak érdekelni, bár a mondénok a legkevésbé sem érdekelnek, épp ezért érdekes, hogy épp egy félig mondén lány indít be úgy, hogy az hihetetlen.
-Azt hittem a mosdóban történtek neked is a kedvedre voltak, nem panaszkodott még senki. - nevetek. Próbálom a dolgokat nyugodtabb vizekre eveztetni.
A legkisebb mértékben sem vagyok biztos benne, hogy ez az egész kis légyott jót fog tenni nekünk. De neki is be kell látnia, ez nem korlátozódhat csupán a vér iránti szomjra, előbb utóbb, de inkább előbb ismét egymásnak fogunk esni egy vérgőzös pillanatban. Főleg ha hagyni fogja hogy vámpír énje végre elfoglalja jogos uralkodói posztját.
Egy vámpír mindent intenzívebben cselekszik, ha azt hiszi a kis "kapcsolatunk" kimerül a vérivásból és adásból akkor nagyon naiv.
-Ennyire undorodnál tőlem Raven? - teszem fel az ártatlan kérdést, de komoly választ várok rá. Természetesen ez sem lehet kizárt, mert az apám is undorodott tőlem, nem ez a lány lenne az utolsó a sorban.
Talán egy kicsit magas az önundorom, de volt tapasztalatom benne, hogy valami nincs rendben nálam.
-Ha ennyi akkor jobb ha megyek, biztos fáradt vagy, pihenned kell. - tápászkodom fel a földről és elindulok az ajtó felé, hogy a vendégszobát célozzam meg estig.
music:



i need Y O U
Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Dhampir
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Vas. Jún. 25, 2017 11:03 pm


to my love? maybe

Olyan furcsa, értetlen és hihetetlen az, hogy képes vagyok nevetni, sőt, mikor igazat ad nekem abban, hogy be vagyok kattanva, akkor halkan elnevetem magamat. Őszinte nevetés. Nem hittem volna, hogy a pár órával ezelőtti dolog után képes leszek ilyen hamar őszintén mosolyogni, és nem csak mosolyt erőltetni magamra, hogy elhitessem a környezetemben élőkkel, hogy igen, jól vagyok, nem viseltek meg a történtek. Pedig de, iszonyatosan megviseltek. Bár már nem szomorúságot és össze törtséget érzem Asmodeus iránt, hanem dühöt. Mérhetetlen dühöt. - nahjó, azért lelkileg még össze vagyok törve, de érzem, hogy össze fogom tudni kaparni magamat a padlóról -
Anyámék miatt is elkezdtem aggódni, hiszen mi lesz, ha meglátják rajtam Asmodeus nevét? Bele akarnak majd biztosan avatkozni a dolgokba és a démon megölné őket, azt pedig nem élném túl. Nem akarom elveszíteni azokat akiket szeretek, túl fontosak számomra. Bár az is igaz, hogy ki fognak készülni attól, hogy napokig nem fognak hallani rólam, mert nem szándékozom haza menni, főleg nem úgy, hogy egy ideje egyedül lakom otthon, mióta egyetemista vagyok. De most nem vágyom rá még arra sem, hogy felhívjam őket. Hallanák a hangomon azt, hogy ki vagyok bukva, és ha hallják akkor rákérdeznek, ha rákérdeznek akkor pedig el kéne kezdenem nekik elmesélni a történetet, és ha elkezdem mesélni akkor nagy eséllyel el is sírom magamat, és félek attól, hogy ha engedek megint az ilyen fajta érzéseimnek akkor nem tudnám abba hagyni a sírást és újra-újra össze törnék, és nem tudnám össze kaparni magamat a földről.
Tekintetemmel továbbra is Curtist figyelem amikor kiveszi a kezemből a vértasakokat és rögtön elkezdi inni. Pár pillanatig még figyelem, majd az ablak felé sétálok és óvatosan elhúzom úgy a függönyt, hogy őt ne érje napfény. Olyan jó lenne kimenni sétálni kicsit, csak mivel Curtis teljes mértékben vámpír, így hát nem tud kimenni a napra.
Amikor ismét megszólal, elengedem a függönyt, így nem eresztve be több napfényt a szobába és felé fordulok, továbbra is az ablak mellett állva.
- Hmm, milyen büntetés? – kérdezem huncut mosollyal amikor felé fordulok. Hát oké, ezt a játékot is ketten játsszák.
Készen állni készen állok, mert még nem szédülök, bőven elég volt nekem az a két tasak vér, van energiám, nem leszek rosszul.
- Curtis... – a mosoly elhalványul az arcomon a következő mondata hallatán. - Én… Nem tudom... – sikerült zavarba hoznia, el is kapok a tekintetemet róla.

■ ■ bad things ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit




Life is a huge game, you
just have to learn to play

Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Vámpír
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Vas. Jún. 25, 2017 10:26 pm
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Hazudnék ha azt mondanám fogalmam sincs arról milyen érzés ha a véredet veszik, mert még mindig tisztán emlékszem arra mikor Camille bűvkörébe kerültem. Annyira gyönyörűnek véltem, Én naiv kisfiú, férfinak képzeltem magam, olyannak aki felér egy hasonló kaliberű nőhöz. Addig míg meg nem tudtam, hogy vámpír félelemmel és vegyes csodálattal éreztem iránta. Mikor azonban megtudtam a kis piszkos titkát már akartam, hogy vegye a vérem, hogy használjon, bármi csak, hogy a közelében lehessek. Élveztem mikor belém harapott és inni kezdte a vérem, olyan eufórikus érzés volt melyet semmivel sem tudtam volna összehasonlítani.
Tehát tudom mit érezhet Raven mikor belé mélyesztem a fogaimat, de engem az meglepett én mennyire fogom élvezni ezt a helyzetet. Az, ahogy a vére belém áramlik semmivel le nem írható, tessék, így beszél egy függő, egy szenvedélybeteg, csodás.
megérzem mikor túlzásba viszem és még időben hátrálok ki, de tudom, ha folytatni akarom, márpedig akarom, akkor annyit kell innom, hogy a vére ne létszükséglet legyen hanem élvezet, színtiszta élvezet.
-Az biztos bébi, meg vagy kattanva. - mosolygok.
de Én is, két teljesen őrült személy vagyunk, akik valami olyanba tenyereltek, amibe lehet sohasem kellett volna.
Ha őszinte akarok lenni magunkhoz, akkor azt mondanám, hogy ami most kettőnk között folyik az rohadtul nem jó több szempontból sem, nekem gyenge pontot ad, neki pedig valami támaszt,a mire ha később nem támaszkodhat felborít majd mindent...De mivel utálok őszinte lenni ezért hallgatok és szépen elfeledem, hogy ez az egész mekkora szarba ránt majd mindkettőnket.
Mikor visszatér a két tasak vérrel egy percet sem vesztegetek és elkezdem magamba dönteni a vért, nem mondhatnám, hogy élvezem, Raven véréhez képest ez semmi, olyan mintha eddig Vodkán éltem volna és most csak bubis vizet kapnék, silány és pótolható.
Magamba döntöm mind a két tasakot mindaddig míg úgy nem érzem, hogy az önuralmam szilárd talajon áll. Ezek után kész vagyok arra, hogy tovább igyak belőle mindkettőnk örömére. Jin fen függő lett Raven én pedig a vére függőjévé váltam..két elcseszett vámpír.
-Biztos készen állsz? Mert ha csak a függő vámpír beszél belőled előre szólok iszonyú büntetésben lesz részed. - kacérkodom vele és a fasz se tudja mi ütött belém. Talán ezt hívják a jóllakott óvodás állapotának.
-Ugye tudsz róla, hogy másként is kívánlak?
Mi a tököm? Ennyi vértől már őszinteségi rohamom lett? Minden amit gondolok csak úgy előjön belőlem? Gyönyörű.
music:



i need Y O U
Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Dhampir
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Szomb. Jún. 24, 2017 10:36 pm


to my love? maybe

Érdeklődő szempárokkal figyelem a szoba másik felében roskadó vámpírt. Nem tudom, hogy milyen hatással van egy vámpírra a vér, hiszen sosem ittam annyit, hogy a vámpír énem nagyon életre kapjon, azt pedig még inkább nem tudom, hogy egy dhampir vér mire képes, hiszen Curtis előtt még senkinek nem engedtem, hogy igyon belőlem, így hát a látvány is teljesen új számomra ahogyan annak az érzése is amikor megharapnak. Nem is tudom hogyan tudnám elmagyarázni, hogy milyen érzés amikor szó szerint a véredet szívják. Olyan… Euforikus érzés, számomra legalábbis;
érzed amikor megharapja a nyakadat, ahogyan azt is tisztán lehet érezni amikor a vénádból kezdi el szívni a véredet, érzed, hogy a testedben kevesebb lesz a vér és ahogyan a szervezeted próbálja pótolni az elfogyott vér hiányát. Veszélyesnek hangzik, még sem félek. Curtis mellett nem félek.
Én sem vagyok teljesen normális, hogy konkrétan tálcán kínálom fel magamat egy vámpírnak. Nem tudnám megmagyarázni azt sem, hogy miért függtem rá arra, hogy igyon belőlem. A démon méreg tenné, ami a szervezetembe jut? Nem tudom, egyszerűen csak szükségem van erre. Neki is szüksége van a véremre. Erősebb lesz tőle. Szerintem legalábbis.
Szívesen mondanám neki, hogy engem ne féltsen és azt is, hogy bízok benne, de még sem szólalok meg, csak továbbra is ott guggolok előtte ahogy hallgatom a szavait.
- Hát, ilyen vagyok. – vonok vállat, miközben halványan mosolygok. - Élő vérbankja vagyok egy vámpírnak. Valami biztos bekattant nálam. – nevetem el magamat erőtlenül. Kicsit úgy hangzik ez, mintha bánnám ezt az egészet, de Curtis is tudja, hogy nem. Nem bánom. Nem bánom azt, hogy iszik belőlem, ahogy nem bánok egy percet sem amit vele tölthetek.
- Rendben. – bólintok alig láthatóan, majd elengedem a kezét és felegyenesedem, majd a konyhába sétálok.
Kiveszek a hűtőből két tasak vért, de nem indulok meg rögtön vissza, hanem pár pillanatig csak nézem a kezemben tartott tasakokat és próbálom elképzelni, hogy hogyan lehet ez olyan hatással, hogy valaki öljön is érte. Egyszerűen nem tudom elképzelni. Nem tudom elképzelni, hogy nemsokára az én életemet is ez fogja kitenni. A vér iránti sóvárgás…
- Tessék. – nyújtom le neki a kezemben tartott tasakokat amikor vissza sétálok végül hozzá és megállok előtte.
Nyakamon a seb egész szépen begyógyult, csak pár vérfolt jelzi az ember számára azt, hogy itt volt valami. És remélem lesz is még itt valami.

■ ■ bad things ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit




Life is a huge game, you
just have to learn to play

Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Vámpír
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Szomb. Jún. 24, 2017 10:20 pm
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Valahol lehet, hogy tudom, hogy Asmodeus nem engem akar elkapni, de biztos, hogy a begyében vagyok, végül is megakadályoztam, hogy kiszórakozza magát és még lebecsméreltem hatalmát, oh, biztos vagyok benne, hogy szíves eljátszadozna a hullámmal. Amíg tehetem megvédem a lányt, megígértem neki, hát betartom, aztán lehet, hogy nem lesz következő alkalom, az ilyen ősöreg pokoli teremtényeknél sosem lehet tudni mit felejtenek el vagy mit tartanak fontosnak.
Bárhogyan legyen, készen állok, 500 éve élek, láttam egyet s mást, nagyképű démonokhoz is volt már közöm, mint kiderült a drága fiam anyjához is, aki nem volt kevésbé szörnyű. Asmodeus csak a következő lenne a sorban, de nem az egyetlen.
Persze nem rejtem véka alá, hogy tetszik amit látok, mert ebben a ruhában iszonyat szexisen néz ki a dhampir lány. Ha nem feledem majd köszönetet mondok a nővéremnek, amiért rendelkezésre bocsátotta a ruhatárát.
A csók eszméletlen dolgokat indít meg bennem, vágyom a vérére, a csókjára, a testére, amit csak enged, hogy megkapjak.
-Tudom, hogy bírod..tudom. - sóhajtok, de ezután már csak az ivásnak szentelem minden figyelmem és az erő hihetetlen hullámokban áramlik a testembe, teljesen felülírja minden irányításomat.
Végül már érzem, sem kontroll sem türelem, muszáj elszakadnom tőle különben megölöm, azt pedig nem akarom. A szoba másik felében roskadok össze és próbálom visszanyerni hosszú idők alatt nyert önuralmam.
Ahogy közelebb hajol a szemfogaim kiéleződnek.
-Nem gondolod át ezt ésszerűen te lány..te bírod, de én nem, Asmodeus majdnem kitépte a szívem, rengeteg vért vesztettem és veled ellentétben én nem vettem még magamhoz egy cseppet sem, ha tovább iszok belőled nem garantálom, hogy letudok állni... - mondom ki a fájdalmas igazságot. Innék még, sőt, ha lehet sose hagynám abba, de jelen pillanatban akarat gyenge vagyok és az egy vámpírnál a legrosszabb kombó.
Kívánja Őt a testem, a szemfogaim...nem segít azzal, ha szabályosan tálcán felkínálja magát.
-Hozz a konyhából két tasak vért, ha ezt folytatni akarjuk anélkül, hogy megölnélek, akkor innom kell. - adom ki utasításnak. Mert majd megveszek, hogy a testemmel szoríthassam a falhoz miközben a vérét veszem.

music:



i need Y O U
Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Dhampir
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Szomb. Jún. 24, 2017 6:24 pm


to my love? maybe

Nem tudom, hogy mit tartogat számomra a jövő, az is lehet, hogy az van megírva abban a bizonyos nagy könyvben, hogy Asmodeus meg fog ölni pár nap múlva, de akkor hát ki akarom élvezni ezt a pár napot. Megtanulni vámpírnak lenni, szeretni és szeretve lenni, bevállalni olyan dolgokat amiket esetleg normál esetben meg sem fordulna a fejemben. Tudom, hogy amikor Asmodeusnak úgy támad kedve akkor nem Curtist fogja megölni. Én rontottam el a játékát még ott az erdőben, én harcoltam vele az elején, én húztam fel az agyát, rajtam fog bosszút állni, de fogalmam sincs, hogy ezt vajon Curtis is tudja. Tudnia kell.
Viszont nincs kedvem erről még többet beszélni, még az is fájdalommal jár, hogy csak a gondolataim közé is beférkőzte magát az a démon. Olyan, mint egy parazita, nem lehet eltüntetni.
Nem hazudok, tetszik az ahogyan Curtis rám néz amikor kimegyek hozzá. Érzem tekintetét amint végig néz rajtam és akaratlanul is egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon. Ha akarnám se tudnám eltüntetni azt, hogy örülök annak, hogy így tekint rám. Eleve minden lány szereti, ha így néznek rá. Aki pedig az ellenkezőjét mondja az hazudik!
Örülök a csóknak habár meglepett vele. Meg kéne szoknom már tőle, hogy nehéz vele felvenni a lépést, főleg akkor amikor a következő pillanatban a hátam gyengéden a falnak ütközik, de a csókot egyikünk sem szakítja meg közben, sőt, mindketten kezdünk hevesebbek lenni. Még is én vagyok az aki megszakítja. Megszakítom, mert vágyom már arra, hogy igyon belőlem, és az ő szemében is láttam, hogy nagyon akar már vért inni. Hát, itt vagyok.
- Kibírom. – mondom a szemeibe nézve, majd pár pillanatra lehunyom a szemeimet amikor megharapja a nyakamat. Nem fáj annyira, mint amire legelőször számítottam volna rá, és szerencsére a két tasak vér, illetve a zuhany is adott annyi energiát, hogy kibírjam.
Fejemet hátrahajtom a falnak, hogy még nagyobb teret kapjon. Nem zavar, ha iszik belőlem és ezt ő is tudja, hiszen ha zavarna akkor nem is ajánlanám fel neki.
Amikor hirtelen elenged és a szoba másik felébe suhan, a nyakamra teszem a kezemet, hogy ne vérezzen, nem kell sokat várni, hogy a seb begyógyuljon, hiszen nem olyan vicces.
Oda sétálok hozzá, majd leguggolok elé és halványan elmosolyodok, majd megfogom a kezét a kezemmel, ami nem lett véres a nyakamtól.
- Jól vagyok, bírom még. Tudom, hogy akarod, igyál még. – mondom halványan mosolyogva, végig a szemeibe nézve.

■ ■ bad things ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit




Life is a huge game, you
just have to learn to play

Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Vámpír
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Szomb. Jún. 24, 2017 4:18 pm
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Más vámpírokkal ellentétben nincs meg bennem az az érzés, hogy Én most Isten lettem csak mert egy kis hatalomhoz jutottam az elkárhoztatásommal. Sokan azt hiszik innentől kezdve legyőzhetetlenek és bármit is tesznek mindig nyeregben maradnak. Nos ez hatalmas marhaság. Mind ugyanúgy legyőzhetőek vagyunk, mindig lesz egy sokkal erősebb, sokkal arrogánsabb személy, aki majd elintézi, hogy nyeregből a ló lábai alá kerülj. Nem hiszek abban, hogyha úgy adódna, hogy Asmodeusszal ismétlünk biztosan nyerek és túlélem, nagyobb az esély, hogy nem, de ettől még ugyan nem egyből a vesztesek kártyájával fogok elé állni, simán csak tudom, hogy mik az esélyeim, nem bízom el magam. Igaz mondjuk, hogy imádom kihívni magam ellen a sorsot és a múltkori eset is bizonyítja, addig hergeltem a kis királyt míg közel állt ahhoz, hogy kitépi a szívemet.
Csak figyelem a lány szemfogatását és elvigyorodom. Egy aggódó lány, aki jelenleg hülyének tart, vicces mit meg nem enged magának...és az még viccesebb, hogy mit meg nem engedek neki az isten szerelmére....
Fogalmam sincs hányadán állunk ezzel a kis dhampirral, de most lesz majd alkalmam kideríteni. Az biztos, hogy hasonlót sem éreztem még, de hát dhampirral sem találkoztam még sohasem, tehát bármi is lehet ez, rejtély a számomra.
A fürdőt követően kilép hozzám a nappaliba és olyan akár egy angyal, szinte ragyog, természetes, hogy vigyorgok mikor belép és alaposan végig mérem, semmi okom letagadni, hogy szexisnek tartom.
A csókkal még magamat is meglepem, de szükségesnek érzem, akartam. belenyögök a csókba mikor beletúr a hajamba, hirtelen az egyik falnál termünk és testét annak szorítom a sajátommal. Részegítő amit mond és egy percre belenézek a szemébe, hogy vajon komolyan is gondolja-e vagy csak a pillanat heve szülte az ajánlatát. mert ha komoly akkor egy percet sem kívánok tovább vesztegetni. érezni akarom a vérét az ajkaim között, ahogy lecsorog a torkomon és elönt elemi energiával.
A szemében tiszta vágyat és elszántságot látok, nem várok tovább, nem tudok tovább várni.
-Nem ígérem, hogy gyengéd leszek, szükségem van rád, nem tudok várni... - a nyakához hajolok, beszívom természetes illatát és a tusfürdőét. A szemfogaim lüktetnek és hegyesen szúrják ajkaimat. Egy lágy csókot lehelek a lüktető érre majd belemélyesztem a fogaimat. Szinte megremegek a vér részegítő erejétől, attól az íztől, ami semmihez sem hasonlítható.  testemmel a falhoz nyomom és akár egy ragadozó teljesen csapdába ejtem. A leállás borzasztó erőfeszítésbe kerül, és nem ittam előtte elegendő vért, így a dolog még nehezebb, tudom, hogy le kell állnom, nem ihatok sokat, de nehéz, végül elszakítom magamtól és a szoba másik felében kötök ki. Zihálok és próbálok görcsösen uralkodni az éhségemen.
-Takard el a nyakad..kérlek. - nyögöm és nagy levegőt veszek, hátha segít visszanyernem az önkontrollomat. Leroskadok a fal mellett és próbálom összeszedni magam,
-Borzasztóan kívánlak, mindenhogy...de ne félj, nem csinálok veled semmit... - nézek fel rá most először mióta elszakadtam a lüktető értől a nyakán.

music:



i need Y O U
Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Dhampir
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Pént. Jún. 23, 2017 10:20 pm


to my love? maybe

Ha a nővére olyan, mint ő maga akkor nem lesz itt semmi gond, de van egy olyan megérzésem, hogy a testvére nem olyan, mint ő, hanem...rosszabb. Nem mellesleg nincs szükségem még egy vámpírra, akit nem ismerek. Mi van, ha nem tud uralkodni a vérem illatának hatására? Curtisről már tudom, hogy vissza tudja fogni magát, de mások… Nem tudom.
Amikor félvállról veszi ezt az egész Asmodeus-dolgot meg a halált akkor egyszerűen csak nem tetszően szemet forgatok. Nem vagyok olyan állapotban, hogy neki álljak emiatt veszekedni vele, meg amúgy is, amíg nem érkezik el ez a pillanat addig nem is akarok foglalkozni vele. Ha a rosszra gondolok akkor szokásom is bevonzani azt, szóval még csak gondolni sem merek és nem is akarok arra, hogy mi lesz, ha megint össze találkozunk azzal a bukott angyallal, aki nem mellesleg a pokol hercegeinek az egyike. Így, hogy már tudom, hogy hívják, már azt is tudom, hogy kivel állunk szemben. Szinte legyőzhetetlen.
Tényleg jobb, ha inkább elmegyek zuhanyozni, a víz talán segít csillapítani a gondolataimat. Nagyon zavar, hogy nem tudom, hogy most Curtis iránt mit érzek. Azt tudom, hogy valami kötelék alakult ki kettőnk közt amióta a véremet issza és ez teljesen logikus is, de létezik, hogy csak erről lenne szó? Létezik, hogy részemről is csak erről lenne szó? Arról, hogy ráfüggtem arra, hogy szívja a véremet és csak ezért nem akarom, hogy baja legyen, vagy esetleg a részemről már többről van itt szó? Fogalmam sincs, de nagyon reménykedem abban, hogy az elkövetkezendő pár napban amit vele fogok tölteni, akkor sikerül rájönnöm, hogy mit is érzek iránta pontosan.
Amikor felöltözöm a zuhanyzás előtt, megállok a fürdőben található tükör előtt és szemügyre veszem magamat. Már nem vagyok falfehér, a legtöbb sebem begyógyult, viszont a hasamon található név nem, azon látszik is, hogy az mégpedig nem fog eltűnni, örökké rajtam marad. Szuper…
- Ha már segítesz jó vámpírt faragni belőlem… – mondom huncutul mosolyogva, a mondat végét szintúgy a levegőben hagytam, viszont tetszik amikor elmosolyodik, amikor meglátott engem. Szeretem amikor így néz rám.
Szinte időm sincs felfogni amit mond, sőt, reagálni sem tudok a mondatára, mert már meg is csókol. Nem habozok, beletúrok a tarkójánál a hajába, közelebb húzom magamhoz és vágyakozóan csókolom vissza.
Két csók között elhúzódom kicsit, a hajamat eltűröm a nyakamtól, majd felnézek Curtis szemeibe. - Igyál belőlem. Jól vagyok. Igyál... – mi tagadás, szinte vágyom arra, hogy ismét igyon belőlem..

■ ■ one last time ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit




Life is a huge game, you
just have to learn to play

Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Vámpír
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Pént. Jún. 23, 2017 10:00 pm
Raven & Curtis  

Ő a csajom


-Csak én hallom ki a hangodból azt az édes türelmetlenséget, hogy megismerkedjetek? - nevetek. Igen, hát nem hiszem, hogy a nővérem az a személy, aki után rajongók hada ugrik, hogy lesse minden kérését. Ő inkább afféle csábos fekete özvegy, jobb vele vigyázni, elkapja az áldozatát, megrágja aztán kiköpi.
Nem fogom Ravent hibáztatni azért, ha nem akarja látni a nővérem, egyelőre, de mivel szerves része az életemnek, még ha gyakran nem is találkozunk, előbb utóbb találkozniuk kell.
Asmodeusszal kapcsolatban pedig tudom mit gondol és természetes, hogy fél, Ő olyan ellenfél amely ellen semmi esélye sem lenne egy újabb egymásra találás esetén. Én azonban amit tudok megteszek, hogy ez még egyszer ne forduljon elő.
Azt hiszem félre hord a fülem, vagy csupán nagyot hallok, de valóban azt mondta nem akarja, hogy bajom essen? Miért?
-Ne aggódj, engem nehezebb megölni, mint gondolnád, de ha mégis meghalok, akkor ennyi, egyszer mindenkinek meg kell, örökké én sem ronthatom a levegőt Drága. - kacsintok.
Az érzés, hogy ennyire közel van hozzám több, mint szikrázó, ha tehetném akkor szívesen hajolnék kecses nyakára, hogy ismét érezzem ajkaim között az édes vért, ami semmihez sem hasonlítható.
Aggódni utoljára nem is tudom ki aggódott értem és ez az érzés csak még jobban fokozza bennem a késztetést, hogy a vérét vegyem, az valahogy csillapítaná kusza gondolataimat. Ez az egész nem más, mint a vére általi kötés, akkor mégis miért aggódik értem...felfoghatatlan.
-Mi az, hogy tetszik? Egyenesen imádom. - vigyorgok és előrelépésnek tartom, hogy mosolyog. Haladunk afelé, hogy rendben legyen, amire szüksége is van, ha irányítani akarja a vámpír énjét. Mert ez teljes koncentrációt igényel, kicsapongó érzelmek és gondolatok csak nehezítik az önkontrollt.
Ezután a nappaliban kötök ki és botránkozom a tehetségtelenség élő szobrain. Hallom ahogy a fürdőben csobog a víz, azt is, amikor elzárja, elmosolyodom ahogy eszembe jut a formás kis teste most ruhátlan, szarom le azt a heges feliratot, ettől még bomba alakja van.
Mikor kilép hozzám felé fordulok és kaján vigyor terül szét az arcomon.
-Csak nem a kedvemre kívántál tenni? Mert sikerült. - termek előtte hirtelen. Ragyog, a hangulata jobb, az illata rózsa és szegfű. - Pofátlan leszek, rohadt szemét, de most megfoglak csókolni te pedig hagyod és viszonozod, áll az alku? - meg sem várom válaszát, hanem ajkaimmal érintem az övéit és egyszerűen fenséges elveszni abban a csókban. Ezerszer többet akarok, de be kell érnem ennyivel, hirtelen az úriemberek oszlopos tagja lettem, mennyire gáz már...

music:



i need Y O U
Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Dhampir
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Csüt. Jún. 22, 2017 9:29 pm


to my love? maybe

- Alig várom már akkor a megismerkedést vele... – mondom kissé gunyorosan és szemet forgatva, és reménykedek abban, hogy Curtis az utóbbi mondatomat nem igazán veszi sértésnek. Bár ha így beszél a saját testvéréről akkor nem hiszem, hogy sértésnek venné az iménti kis megjegyzésemet. Ha meg még is, akkor meg majd bocsánatot kérek.
Következő mondatára pár pillanatig nem tudok reagálni. Sikerült az agyamig eljutnia olyan dolgoknak amiket lehet, hogy még ő sem fogott fel igazán. Ha Asmodeusnak úgy támad kedve akkor megfogja ölni. Vagy őt, vagy engem, vagy éppenséggel mindkettőnket. Nem, nem tudom, hogy mit érzek Curtis iránt, a kapcsolatunk eléggé...bonyolult. Hiszen eddig abból állt, hogy engedtem, hogy bármikor ihasson belőlem amikor csak kedve szottyant hozzá. Valamiféle kötelék kezdett el kialakulni szerintem eközben kettőnk közt, és továbbra sem vagyok elzárkózva attól, hogy igyon belőlem, sőt, vágyom is rá, csak egyenlőre még nem vagyok olyan állapotban. Nincs annyi energiám és erőm, hogy elviseljem azt is még, hogy isznak belőlem. Nem a fájdalom, mert ha megharapják a nyakadat az nem fáj annyira, mint ahogyan azt elképzeli az ember, csak eleve Pandemoniumban elég sok vért veszítettem és nem tudom, hogy ez a két tasak vér segített-e már annyit, hogy ihasson belőlem. Konkrétan az élő vérbankja vagyok, de ez engem egy cseppet sem zavar. Élvezem.
Vissza kanyarodva a lényeghez és az első témához; megfogja ölni, ha Asmodeusnak úgy támad kedve, és nagyon nem akarom elveszíteni őt. A démon jóval erősebb mindkettőnknél. Sejtem, hogy Curtis nem mai vámpír, de egy bukott angyalnál nem lehet erősebb és ezt neki is be kell látnia. Nem tudna győzedelmeskedni Asmodeus felett.
- Nem akarom, hogy bármi bajod legyen... – suttogom, szinte már-már alig hallhatóan ejtem ki ezeket a szavakat, de teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy hallja, hiszen vámpír. Nem mellesleg szorosan előttem áll. Nah, nem mintha bánnám. Mindig is szerettem a közelségét.
- Tetszik, mi? Hmm... – mondom halványan mosolyogva és halkan elnevetem magamat. Az eset óta most először nevetem el magam és mosolygok őszintén. Nem semmi, erre is sor került. Meg is lepődök rendesen magamon.
Mosolyogva és szemet forgatva csukom be végül Curtis mögött a fürdőszoba ajtaját, majd levetkőzöm és elkezdem folyatni magamra a meleg vizet. Iszonyatosan jól esik, a testemet átjárja a meleg, érzem, hogy már nem fázok annyira, és a fürdő segít kicsit enyhíteni is az események miatt keletkezett fájdalmamat, legyen szó itt mint testi, mint lelki fájdalomról.
Amikor végeztem, felöltözöm majd kimegyek Curtishez, de az előbbi ruhámban.
- Ha már azt mondtad, hogy tetszik rajtam... – akkor hát maradok ebben.
A fürdő után kezdem úgy érezni, hogy az energiámat kezdem vissza kapni, ami jó hír.

■ ■ one last time ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit




Life is a huge game, you
just have to learn to play

Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Vámpír
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Csüt. Jún. 22, 2017 9:09 pm
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Mintha csak hallanám mire gondolhat kinyögöm azt, amire gondolom, hogy gondol.
-Igen, van egy nővérem, önző ribanc, de családi vonás, én sem vagyok jobb - sugárzóan elvigyorodom. Nálunk ez a családi dolog már csak így működik, sose lesz nyugodt, meghitt, normális, de ki a franc is vágyik a normalitásra? Jah, Raven....
Ezek után már soknak ítélném, ha azt mondanám, hogy van egy fiam is, aki a családi hagyományokkal ellentétben egész rendes gyereknek tűnik és, hogy boszorkánymester, mert hát a vegyes család a jó család, nemde?
Szerintem egyelőre legyen csupán elég neki, hogy van egy nővérem, akivel mellesleg egyelőre halasztanám a megismerkedését, mert épp elég viharos volt az elmúlt pár óra a számára és bár Ő nem tudja én igen, hogy aki így felzaklatta a nővérem szeretője vagy valami olyasmi.
-Nem is kell egyedül szembenézned vele sem most, sem semmikor, ezt bízd majd csak rám, amíg lehet ebből kimaradsz. - mosolygok rá, ez nem egy macsó szöveg, csak tény, legyen Asmodeusban annyi tökösség, hogy nem egy lányon vezeti le az általam felgyülemlett dühét. Mennyire jó lesz összecsapni vele, még ha a végkimenetele a halálom is lesz. A fiamnak sosem voltam jó apja, sose ismert, a nővéremmel meg volt időnk megszokni a különválást, tulajdonképpen a halálom egy feledhető dolog lesz, de Én emlékezni fogok rá, bulis lesz és egyedi.
Élvezem ahogy testünk egymáshoz idomul és ebben a pillanatban nem is kívánnék mást, jah, de mégis, hogy ez mind ruha nélkül történjen. nem baj pajtás, erre is sor kerül majd.
-Hmm..de, biztosan, viszont ez tetszik rajtad. - vigyorgok, de azért elindulok valami kevésbé kihívót keresni neki, rá is akadok egy térnadrágra és egy felsőre, ami eleget takar, hogy ne legyen zavarban, ezt be is viszem neki.
-Remélem megfelel, ezek voltak a legvisszafogottabb darabjai az én drága nővéremnek. - nevetek.
Tény, hogy Kath öltözési mániában szenvedhet.
Azt a futó kis csók féleséget reméltem meghosszabbítja vagy elmélyíti, de hát hiába reménykedtem, nem tette. Ezért ugyan van bennem egy kis "de miééért?" de nem teszek újabb próbát.
-Szerintem is, ideje hogy kibújjanak az agyaraid, már idegesen várják a pillanatot. - röhögök és magára hagyom had fürdőzzön le én pedig a nappaliban helyezkedem el egy távirányítóval a kezemben és szánalmasan hümmögök a béna filmiparon. A régi filmek ezerszer jobbak voltak, volt bennük hitelesség, na nem mindenbe, de azért akadt.
music:



i need Y O U
Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Dhampir
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Szer. Jún. 21, 2017 11:16 pm


to my love? maybe

Oh, szóval van egy nővére is. Tényleg, vajon hol lehet? Bár nem bánom, hogy csak ketten vagyunk. Így is annyi minden van most a fejemben, hogy nincs szükségem idegenekre, meg a sebem miatt való megvető tekintetekre. Az biztos, hogy soha többé nem veszek fel olyan pólót amiből kint lenne a derekam és látszódna a szörnyeteg neve. Elérte, hogy egész életemben szégyelljem a testemet, mert igen, ez a piszok nagy helyzet. Soha többé nem fogok tudni a tükörbe nézni és jó képet vágni az egészhez, soha többé nem fogok tudni mondjuk bikiniben menni a strandra, mert látszódni fog a bukott angyal neve. És tekintve, hogy félig vámpír vagyok, a soha eléggé hosszú időt foglal magába…
- Nem számít, hogy milyen, csak ne kelljen egyedül lennem… Fogalmam sincs, hogy Asmodeus hol fog legközelebb feltűnni és egyenlőre nagyon nem vagyok felkészülve arra, hogy egyedül találkozzak vele... – bár egy jó ideig emberek közelébe sem akarok menni. Ez az egész úgy megviselt, hogy ha Curtis nem tudna mindenről és nem mentett volna meg, de túléltem volna valahogy, valamilyen csoda módján, akkor biztos őt is eltaszítanám magamtól, mert nincsen kedvem más emberek társaságához. Viszont így, hogy tudja mi történt, nem kell magyarázkodnom neki, meg amúgy is, szinte szemmel láthatóan ki van ülve rám, hogy mit érzek belül, így pedig még inkább nem kell előtte magyarázkodnom. Tudja, hogy mit érzek. Sejti legalábbis, ha nem is tudja.
Szinte megrészegít a közelsége. Váratlanul is ér, még sem lépek hátrébb amikor a testünk egymáséhoz simul, nem tolom el magamtól, ami furcsa tekintve, hogy pár órával ezelőtt miken kellett keresztül mennem, de Curtis nem olyan, mint Asmodeus. Valamiért teljesen biztos vagyok benne, hogy ő nem bántana. Nem okozna nekem fájdalmat. Szándékosan legalábbis nem.
- Khm… A nővérednek nincs kevésbé kihívó ruhája? – a vérre és a vámpír létre ráérünk azután is vissza térni amikor letusoltam rendesen és kicsit magamhoz tértem is az események sorozata után, viszont ez a ruha… Ténylegesen kikészít, legalább egy dzseki lehetne hozzá vagy valami.
Nem tudom magam elképzelni tényleges vámpírként, főleg mivel annyira ragaszkodom az emberi élethez, mivel utálom a vér ízét, megvetettem eddig a többi vérszívót, hogyan tartozhatnék még is ezek után akkor közéjük?
Jól esik az a gyengéd puszi amit kapok tőle, valamennyire feltölt energiával.
- Van egy olyan érzésem, hogy hosszú napnak nézek elébe... – mondom halkan felsóhajtva, majd elindulok a fürdő irányába, hogy letusolhassak rendesen. Rám is fér a meleg víz, a jeges fürdő szépen átfagyasztott.

■ ■ one last time ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit




Life is a huge game, you
just have to learn to play

Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Vámpír
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Szer. Jún. 21, 2017 10:57 pm
Raven & Curtis  

Ő a csajom


-Elég ha én tudom, nem fogom szét kürtölni, ha nem bánod. - mosolygok.
Nem is kimondottan gyenge pontnak mondanám a nővéremet, de végtére is közel áll a szörny szívéhez bármennyire is morbidan cseng a dolog. Nem tudom ez mennyire igaz vagy pontosan mennyire fontos neki Kath, de érdeklődést mindenképp mutat az irányába és ez épp elég volt, hogy megússzuk a halált az este folyamán. Én pedig ennyivel is beértem most.
-Itt nem maradhatsz, sőt én sem, ez a nővérem lakása, a nap végére biztosan kitessékel minket, de van lakásom, ha nem zavar a szegényes környezet ott meghúzhatod magad, ott leszek én is. - ajánlom fel a semmiképpen sem lakott otthonom. Szinte sosem tartózkodom ott, csupán nappal míg alszom, esetleg nincs jobb ötletem hol töltsem a nappalt. Van benne két szoba, megkaphatja az egyiket.
Szép lakás, de látszik, hogy aki benne lakik az csak alvásra használja a helyet, se étel, se egyéb berendezési tárgyak. Majd fel kel töltenem ezeket, ha a lány odaköltözik egy időre.
Odaköltözik? Na jó, ez furán hangzott, inkább mondjuk azt hogy átmenetileg elszállásolja magát a lakásomban...oké, hagyjuk, ez is csak a költözés egy szinonimája...összeköltözöm egy nővel..ha ezt apám megélte volna.
Még fogalmam sincs hogy fogunk meglenni egymás mellett, mert tulajdonképpen nem vagyok egy alkalmazkodó típus, sosem voltam, jobban szerettem, ha hozzám idomulnak.
-Ha engedsz a vér utáni szomjadnak és vámpír leszel két dolog történhet, vagy élvezni fogod és megtanulod uralni vagy élvezni fogod és eluralkodik rajtad, de ez az utolsó nem jöhet számításba mert melletted leszek és irányítalak majd, én sem a magam útján tanultam meg. - mosolygok és közel hajolok hozzá. A teste mintha az enyémhez lett volna teremtve, minden szempontból tökéletes nő és igényt is tartok rá, basszák meg az Asmodeus félék. Ez nő az enyém amíg én azt úgy akarom és ezek a köcsögök próbálkozhatnak, ha valami az enyém azt foggal körömmel óvom...
-Félni szabad de megrettenni nem, feladni pedig még inkább nem. - termek előtte és csak egy pár centire vagyunk egymástól. - soha nem szabad feladni. - lehajolok hozzá és lágyan az ajkaihoz érintem a sajátjaimat, inkább apró puszi az egész, nem mélyítem el. Nem fogom kihasználni a gyengeségét.
-Menj, végy egy forró fürdőt, pihenj aztán ahogy tudunk elmegyünk a lakásomhoz, de még fent van a nap, nem rég kelt fel. - simítok végig az arcán. Annyi minden van a fejemben amit tennék vele, nos ezek között nem szerepel a három lépés távolság, a francba is.
music:



i need Y O U
Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Dhampir
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Kedd. Jún. 20, 2017 10:59 pm


to my love? maybe

- Neki? Gyenge pontja? Haha, jó vicc, még is mi a fene lehetne neki gyenge pont? – annyira hihetetlen az előző mondat amit Curtis mondott, hogy sikerült meg is nevettetnie. Asmodeus nem éppen néz ki úgy, mint akinek bármilyen gyenge pontja lenne. Egy könyörtelen, kíméletlen gyilkos aki másban sem lát élvezetet mint mások gyilkolásában és megkínzásában.
Fogalmam sincs, hogy mikor tudom majd kiheverni a tegnap éjszakát, de az biztos, hogy egy jó ideig rémálmaim lesznek akármikor csak lehunyom a szememet.
- Curtis... – kezdem halkan amikor vissza tér a vérrel a kezében. - Egyenlőre nagyon nem szeretnék egyedül lenni… Maradhatnék itt? Vagy bárhol jó, csak ne kelljen egyedül lennem. – tudom, hogy muszáj lesz talpra állnom, a hangomban viszont érezhető most eléggé, hogy félek már csak Asmodeus gondolatától is. Félek attól, hogy vajon mi lesz akkor amikor lesz alkalma ismét megkínozni. Megkínozni, megerőszakolni és megölni. Mindezt így, szép sorjában, hogy nekem minél rosszabb legyen ő pedig minél inkább kitudja élvezni a szenvedéseim sorozatát a fájdalmammal vegyítve.
Leengedem a kezemet benne az üres vértasakkal, majd figyelek a szavaira, tekintetemből komorság tükröződik, egy kis félelemmel vegyítve, látszik, hogy össze vagyok törve. Össze vagyok törve mint testileg, mint lelkileg. Mindenhogyan darabokban vagyok.
- Mi lesz akkor, ha nem ez lesz? Ha nem tudom irányítani? Eddig bevált a módszer, heti egyszeri vérivás. Mi lesz, ha engedek ennek az énemnek és szörnyeteg leszek... – szigorúan heti egyszer ittam egy kevés vért, így életben tudtam maradni és sikerült is elnyomnom a vámpír énemet, nem tudta átvenni felettem az irányítást, így hát lényegében azt sem tudom, hogy milyen igazából vámpírnak lenni, mert sosem voltam az, úgy igazán. Most pedig hirtelen mindent felborítok amit eddig felépítettem. Mi lesz akkor, ha ez túl sok és gyors lesz és nem tudok úgy reagálni a dolgokra, mint ahogyan én azt szeretném.
Nem vallom be és jelét sem adom annak, hogy nagyon jól esik amikor a hátam mögé lép és átkarolja a derekamat. Ugyan érzem még a sebet, de a közelsége képes még ezt a fájdalmat is elfelejtetni. Mellette biztonságban érzem magamat, hiszen még is csak sikerült valahogyan elérnie azt, hogy az a bukott angyal elengedjen minket, ez pedig eléggé nagy szó.
- És ha félek ettől az utazástól? – kezdem halkan, majd az ajtó felé fordulok ahol hirtelen megjelenik. Mi van, ha elfogom szúrni ezt az egészet? Ettől félek a legjobban.

■ ■ smoke and fire ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit




Life is a huge game, you
just have to learn to play

Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Vámpír
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Kedd. Jún. 20, 2017 10:22 pm
Raven & Curtis  

Ő a csajom


-Biztosan hallani akarod? Mert nem mondhatnám, hogy olyan nagy dolog volt, a lényeg, hogy legyen bármennyire nagymenő, van gyenge pontja és én tudom mi az. Igaz, kicsit megszorongatta a szívem, szó szerint, de itt vagyok nem? A második kört már alig várom. - színpadiasan megroppantottam a nyakam és vigyorogtam, mint aki épp a ringbe készül lépni.
Biztosan éreztem, hogy mi még nem végeztünk Asmodeusszal. Ez csak az előjáték volt, ha úgy tetszik, a meccs ezután jön csak. Ő tudja ki vagyok, Én tudom mivel okozhatok neki fájdalmat, egyre megy, kellemes lesz és csak ez számít.
-A vér nem elsődleges, nem ezt jelenti vámpírnak lenni kicsilány, ez csak egy mellékhatás, az a fokozatos erő ahogy végig áramlik a testeden, a gyorsaság, a hatalom, hidd el, ha egyszer belekóstolsz soha nem akarsz leszokni róla. És ne félj, mert hagyod, hogy a természeted irányítson nem feltétlenül válsz szörnyeteggé. - nyugtatom meg, mert tudom ettől fél, hogy többé nem lesz majd önmaga.
Nem minden vámpír tesz az egyezményre, nem minden vámpír válik megrészegült őrültté a vértől és a hirtelen jött hatalomtól. Vannak akik ezt tudják kezelni bizonyos határokig, lám, még én is észnél vagyok, nem?
Ezután kimegyek, hogy újabb adag vérrel térjek vissza, majd Kath pótolja a hiányát, nem féltem, nem fog éhen halni. Elég boszorkány Ő ahhoz, hogy ez ne sikerüljön neki, végtére is a nővérem.
Nézem ahogy kézbe veszi a tasak vért. És amikor inni kezdi mögé lépek és átkarolom a derekát. Ott vagyunk szorosan egymáshoz simulva. A fülébe suttogok úgy, hogy a szemfogam lágyan karcolja a fülcimpáját.
-Egyre erősebb leszel, ha hagyod, élesebben hallasz majd, jobban látsz, többet érzel, majd meglátod, élvezni fogod ezt a kis utazást.
Váratlanul ahogyan ott teremtem el is tűnök mellőle és vigyorral az arcomon állok meg az ajtóban.
Érzem, hogy remekül fogunk szórakozni. Több tűz rejlik ebben a lányban, mint az elsőre látszik. Érzem ahogy erőre kaphat, vérének illata bódulatba ejt, de nem ihatok belőle, gyenge még ahhoz, de mindennek eljön az ideje. Szükségem van a vérére és bármikor megharaphat Ő is, nem lesz ellenemre.


music:



i need Y O U
Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Dhampir
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Kedd. Jún. 20, 2017 4:54 pm


to my love? maybe

Szavai hallatán gyengéden rázom meg a fejemet, úgymond válaszolva arra, hogy semmiért sem akarok visszakerülni Asmodeus karmai közül. Azt hittem, hogy soha nem fogok onnan kiszabadulni, hogy ott fogok meghalni, még csak az kéne, hogy még egyszer oda kerüljek. Csak valósággal rettegek attól, hogy mi lesz akkor, ha netán ismét belebotlok abba a démonba...mert nem hiszem, hogy legközelebb hagyna minket/engem futni, nem szalasztana el még egy lehetőséget arra, hogy megöljön.
Amikor eszembe jut valami, felnézek Curtisre. - Miért engedett el minket végül? Mármint annyira bizonygatta, hogy téged is megöl és még is… megúsztuk élve. Úgy ahogy. – mióta ez eszembe jutott, azóta nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mi vehette rá végül Asmodeust, hogy elengedjen minket. Történ valami miután elvesztettem az eszméletemet, vagy még is miért engedett el minket? Az is benne van a pakliban, hogy lehet nem lenne jó, ha tudnám egyes okok miértjét, viszont tudni akarom. Nem akarom, hogy az emlékeim közt homályos foltok legyenek. Tisztán szeretnék látni mindent.
- Nem vagyok olyan erős, mint amilyennek gondolsz. Elvileg félig vámpír vagyok, de ettől még csak azt érzem belőle, hogy kell innom valamennyi vért, hogy életben maradjak. – felülök az ágyban, de ügyelek arra, hogy továbbra is be legyek takarózva, mert még mindig ugyan úgy fázok.
Lábaimat felhúzom és átkarolom őket, fejemet a térdeimen pihentetem és figyelmesen hallgatom végig Curtis szavait. Igaza van, tudom, hogy igaza van. Mindenben. Letörlök egy könnycseppet az arcomról, de továbbra is csak magam elé nézek, mert nem tudom mi lenne a helyes, nem tudom mi lenne a legmegfelelőbb amit mondani tudhatnék. Nem tudom, hogy készen állok-e arra, hogy engedjek a vámpír énemnek. Mi lesz, ha olyan leszek aki nem fog tudni uralkodni a vérszomján? Mi lesz ha bántani fogok másokat? Nem akarok gyilkos lenni!
Felállok az ágyból, bár amikor a takaró lekerül rólam akkor kicsit végig fut a hideg a hátamon. Elveszem Curtistől a tasakos vért amit behozott nekem a szobába. Nem bontom ki egyből, nem iszok belőle rögtön, csak nézem pár pillanatig. Itt az ideje engedni az igazi énemnek, az erősebb oldalamnak…
Nem hagyok több időt magamnak, hogy gondolkodjak, mert akkor csak eltántorítanám magam az elhatározásomtól. Tudom, hogy Curtis tud majd nekem segíteni, hiszen a vérszomján is tud uralkodni. Belőlem is szokott inni és le tud állni, pedig a vérem állítólag felettébb csábítja a vámpírokat, neki még is van annyi akaratereje, hogy ne csapoljon szárazra.

■ ■ smoke and fire ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit




Life is a huge game, you
just have to learn to play

Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Vámpír
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Kedd. Jún. 20, 2017 4:28 pm
Raven & Curtis  

Ő a csajom


-Csak abba kell belegondolnunk, amibe magunk is akarunk, szerintem nem akarsz visszajutni oda, ahonnan kijutottál.
Szeretném megnyugtatni, de ebben sem rutinom nincs sem ismeretem. Mindig is a saját magam erejéből jutottam vigaszra, csak ezt a módszert ismerem. ha kicsit magába látna, ha látná, hogy Ő nem egy törékeny mondén hanem vámpír, akkor képes volna ebből is talpra állni.
De nem akarja belátni ami a szeme előtt van. Makacsan ragaszkodik ahhoz az élethez, amit semmiképpen nem élhet. Nem tartozhatunk oda, ahová nem vagyunk valók. Meg kellene értenie, hogy az éjszaka gyermekei befogadnák, hogy köztük talán betudná teljesíteni amire hívatott, persze nem egyszerűen és a vére miatt veszélyben is volna, de megtanulhatna harcolni. Gyenge emberként a halál hamarabb utoléri, mintha megtanul harcba szállni a félelmeivel.
-Ha úgy döntesz kész vagy az életed sötétebb felével megküzdeni, szólj, segíthetek, mondhatni rutinom van benne. - eresztek meg egy vigyort a lányra.
Eleinte számomra is fura volt az új életem, csetlettem, botlottam, mint egy kis pisis, aki járni tanul. De minden csak az elszántságon múlik és az akaraterőn.
Nekem is volt mentorom, hát lehetek Én magam is mentor, ha Raven erre készen áll. Asmodeus nem fogja feladni, megígérte, hogy lesz még balszerencsénk találkozni vele, és biztos vagyok benne, hogy nem üres fenyegetés volt. Ha semmi esélye sem lenne a lánynak ellene, akkor se érje felkészületlenül, ami várhat rá.
-Ne gondolkodj, cselekedj, ne hagyd, hogy maga alá temessenek az emlékek, zárd ki őket, ezt akarja, látni, hogy megtörsz ebből táplálkoznak az ilyenek, tégy olyat, ami megbotránkoztatja, amiből láthatja nem törtél még meg.
Hogy ezt hogyan értelmezi, azt neki kell tudnia, nem mondhatom meg a számára mit tegyen, hogy mitől érezné magát erősebbnek. De a gyengék mindig többet szenvednek, ha nyalogatja a sebeit, akkor idővel félelemben fog élni, nem hiszem, hogy erre vágyik, félni a nap minden percében.
Elengedem az ölelésemből és felkelek az ágyból is. Szívesebben heverésztem volna még mellette, de ha megteszem azzal szavaim ellen dolgozom és nem pedig megerősítem azokat.
-Innod kell még vért, mert éhezel, bár bevallani nem akarod, emellett, muszáj lesz egy igazi fürdőt venned, ezekben pedig nem akarlak hátráltatni, ha készen állsz szólíts. - mosolyodom el majd kilépek a szobából és szerzek még vért a lánynak amit a szobába be is viszek a számára.

music:



i need Y O U
Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Dhampir
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Hétf. Jún. 19, 2017 9:20 pm


to my love? maybe

- Belegondolni abba, hogy mit tett volna, ha nem jössz… – szólalok meg halkan, de nem nézek fel rá, csak az ágyat nézem és a takarót, tekintetem pedig üveges. Semmi fajta érzelem nem lelhető fel benne, a mondatom végét is hagyom a levegőben lógni. Az érzéseim össze-vissza kavarognak bennem, a gondolataim nem hagynak nyugodni a fejemben és nem tudom még is melyik hangra kéne hallgatnom. Melyik belső hangom szerint kéne cselekednem. Nem tudom melyik lenne a helyes döntés, nem tudom mit kéne cselekednem. Mint testileg, mint lelkileg teljes mértékben ki vagyok készülve. A vámpír énem szinte könyörög, ordibálva könyörög még több vérért. Asmodeusnak hála annyi vért vesztettem és energiát is, hogy egy tasak vér kicsit sem volt elég. Érzem, hogy szükségem van még rá, de nem akarok még többet inni belőle. Utálom a vért, utálom a vámpír énemet. Egyszerűen gyűlölöm annak a tudatát, hogy nem lehetek teljes mértékben ember, hanem csak félig. Teljes boldog életet akarok élni. Emberként.
Veszek egy mélyebb levegőt és letörlöm az arcomról a könnyeket és próbálom megnyugtatni magamat. Így is eleget sírtam azok után, hogy egyáltalán nem is akartam Curtis előtt össze törni. Nem akartam előtte össze törni, még sem bírtam ki azt, hogy ne sírjam el magamat. Hiába is próbáltam tagadni, de tényleg össze törtem, és csak is ő az aki tudja, hogy miken mentem keresztül, tudja, hogy miket érzek. Nem akarok más előtt megnyílni, nem akarom elmondani másoknak, hogy mik történtek.
- Nem zavar, jó ez így. – suttogom a szavakat amikor bebújik mellém a takaró alá és közel húz magához.
Tudom, hogy igaza van abban amit mond, hogy egyszer s mindenkorra engednem kéne a vámpír énemnek, mert máshogyan nem tudok talpra állni, főleg azért, mert Asmodeus még mindig él, és nem hiszem, hogy jó szemmel nézné azt továbbra is, hogy elrontottuk a drágalátos kis játékát.
- És mondd csak Curtis, még is mit kéne csinálnom? Mert nekem jelenleg semmi ötletem sincsen. – nézek fel a szemeibe amikor mondom ezeket, és amikor gyengéden a fülembe suttogta és eszembe juttatta azt, hogy félig vámpír is vagyok, nem csak ember.

■ ■ flashlight ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit




Life is a huge game, you
just have to learn to play

Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Vámpír
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Hétf. Jún. 19, 2017 8:48 pm
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Mit is mondhatnék? Hosszú életem során nem volt szerencsém egyetlen egy dhampirhoz sem és lám, most igen, de a helyzet korán sem egyszerű, ha azt nézzük, a vére olyan hatással van rám, mint egy függőre a heroin. Leírhatatlan érzés amikor frissen az ereimben kering a vére és igen, ettől képtelen volnék megállni, ami egy újabb gyenge pont a listámon, újabb támadási felület, amit kihasználhatnak. És mégis, megmentettem a lányt, oltalom alá helyeztem és elláttam sebeit. Mintha magam akarnék véget vetni az életemnek, hát nem érdekes?
-De nem jöttem később, ott voltam, és biztonságban vagy. - csitítgattam a zokogó lányt. Könnyei szép lassan átitatták a felsőmet, de csak szorítottam magamhoz, éreztem ahogy reszket a takaró alatt, ahogy testben és lélekbe is teljesen átfagyott. Hát fogtam a takaró rám eső részét és bebújtam alá, majd a lányt a testemhez szorítottam, illetünk egymáshoz.
-Talán nem vagyok éppen az, amitől felmelegedhetsz, többel nem igazán tudok szolgálni. - talán még bűnbánó is volt a hangom, de csekély mértékben. Nem bántam egy percig sem, hogy ennyire közel idomultunk egymáshoz.
Hogy ezek után mi lesz, hogyha kilépünk a nővérem lakásából hogyan folytatódik minden még én sem tudom, nem látok a jövőbe. Annyi biztos, hogy a dolgok nem rendeződnek, Asmodeus tett egy ígéretet, vissza fog jönni, én pedig várni fogom. Sosem féltem, mondén koromtól kezdődően volt bennem mindig kellő bátorság és elszántság. Asmodeus nem az első, aki ezt belém akarja fojtani, érthetjük nyugodtan ezt szó szerint is.
-Muszáj összeszedned magad Raven, lehet ember vagy, de félig, félig viszont vámpír, ezen részed ordít benned, hogy cselekedj és ne hagyd, hogy eltiporjanak, halld meg ez a hangot, hallgass rá. - suttogom a fülébe.
Kezem megnyugtatóan le és fel jár a hátán, nem is tudom ez a mozdulat kit nyugtat meg, engem vagy Őt.
Tudom min mehet most keresztül, de aki mondén akar lenni vámpír adottságokkal annak rá kell jönnie, ez az út nem járható. Ő soha nem fog a mondénokhoz tartozni, fele élete ilyen, fele olyan, és ha az emberi világ kilöki magából, hát nincs más választása, mint felvenni a harcot és csatlakozni az erősebb oldalhoz.
-Elég erős vagy ahhoz, hogy fel tudj állni, tudom, és magadban mélyen ezzel te is tisztában vagy. - suttogom tovább.
Egy kicsit eltartom az arcom az övétől, hogy a szemébe tudjak nézni. Egyelőre mást eme látok mint kétségbeesést, ezt kell kiölnöm belőle és meg is fogom tenni.
Camille ha látná mit teszek kinevetne és a régi, kedvenc gúnynevével illetne, "Kisfiú, buta és naiv kisfiú" annyiszor hallottam ezt tőle, hogy megszokássá vált.

music:



i need Y O U
Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Dhampir
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Hétf. Jún. 19, 2017 7:03 pm


to my love? maybe

Annyira furcsa számomra az az érzés amit Mellette érzek. Nem tudom milyen szerelmesnek lenni, mert sosem voltam még az. Voltak kalandjaim, voltak olyan srácok akik bejöttek már nekem, de úgy igazán szerelmes még nem voltam. Nem azt mondom most sem, hogy azt érzem, hogy most szerelmes lennék, egyszerűen csak… Csak… Nem tudom megfogalmazni, hogy mit érzek akkor amikor a közelemben van. Képes rávenni olyan dolgokra amiket magamtól nem csinálnék meg, képes arra, hogy megkérdőjelezzek olyan dolgokat amikben eddig hittem. Képes kirángatni engem a komfortzónámból. Izgalmat visz az életembe. Izgalmat, hiszen már a legelső találkozásunk sem volt unalmas, de még csak hétköznapinak sem lehetne azt nevezni. Sosem hittem volna azt, hogy bárkinek meg fogom engedni azt, hogy igyon belőlem, Curtisnek még is többször is megengedtem már, és nem azért, hogy neki jó legyen, hanem azért is, mert nekem is jó. Tudom, ez így most betegesen hangzik, de nem az. Legalábbis én nem így érzem. Teljesen euforikus érzés fog el akkor amikor iszik belőlem. Sosem szokott annyi vért szívni belőlem, hogy aztán rosszul legyek, talán pont ezért is bízok benne ennyire.
Pár pillanatig nem mozdulok amikor közelebb húzódik hozzám és az arcunkat konkrétan csak pár centiméter választja el egymástól. Vágyom a csókjára, azóta amióta olyan hevesen megcsókolt ott a Pandemonium klub mosdójában, viszont azt is tudom, hogy most nincs erre szükségem. Vágyom rá, de nincs szükségem rá. Érthetetlen, mi? Számomra sok minden érthetetlen egyenlőre még ami jelenleg bennem zajlik.
Gyengéden bújok hozzá amikor magához von és átkarol. És itt eltörik bennem a mécses, nem tartom vissza a sírást. Kiborulok. Kiborulok attól, hogy annak a démonnak a neve benne van a bőrömben, kiakadok attól, hogy milyen sokáig kínzott, és… és attól is, hogy mi történt volna.
- Ha nem jössz, vagy akár csak pár perccel később jössz... – itt elcsuklik a hangom a könnyektől, mert bele sem akarok gondolni mi lett volna. Asmodeus nem csak megkínzott volna, de miután jól kiélte magát, meg is ölt volna. Nem tudom, hogy még megkínzott volna előtte vagy kitépte volna-e a szívemet, de nem is érdekel, az egész szituáció úgy borzalmas ahogy van.
Óvatosan bólintok a kérdésére, hiába vagyok vállig betakarva, még mindig fázok. Bőröm libabőrös attól is ahogyan belegondolok azokba a dolgokba amik történtek, a jeges fürdő után sem melegedtem még át, és a ruha amit kaptam az sem túl meleg.

■ ■ flashlight ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit




Life is a huge game, you
just have to learn to play

Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Vámpír
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Hálószoba    ₰ Hétf. Jún. 19, 2017 6:41 pm
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Egy fikarcnyival sem vagyok jobb egy olyannál, mint Asmodeus, egyszerűen csak az érdekeim azt kívánták, hogy ez a lány életben maradjon. Én is öltem már, kínoztam már meg olyat, aki meg sem érdemelte, mert így akartam. Azonban azt sosem tűrtem, ha a nekem fontos személyeket valaki önös kis játszmákból megkínozta. Tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok legyőzhetetlen, egy egyszerű vámpír vagyok, még csak nem is napjáró, bár, hogy olyan létezik-e magam sem tudom, példát még nem láttak rá.
Azonban ha kell a halálomig képes vagyok küzdeni, mindig is így tettem, talán épp ezért voltam annyira kívánatos Camille számára, hogy átváltoztatott. Látott bennem valamit, ami most sem veszett el, a küzdeni akarást és a küzdelem iránti rajongást.
Úgy tekintek végig a lányon mintha egy ékszer volna melyen muszáj a szemnek megpihennie. Valamiért fontossá vált a számomra és mint fontos személy a védelmemet élvezi. Lehet, hogy félig vámpír, de félig mondén is, gyenge és sebezhető. Nem mondom, hogy az utóbbiakért annyira rajonganék, de nem mi választjuk meg a sorsunkat, azokká válunk, amikké kell, hogy váljunk. Úgy látszik én önjelölt hőssé avanzsálódtam.
-Az, hogy én mit tudok az más lapra tartozik kedves, itt az a lényeg, hogy te eltudod-e hinni a változást. Csak ez számít.
Talán úgy tűnik magam is fiatal vagyok, a külső legalábbis ezt sugallja, de már rengeteg mindent megéltem és a lehetetlenből is kovácsoltam már lehetőséget. Egy ponton mindenkiben megfordul a feladás olyan könnyű választása, és talán el is indul ezen az úton, de végül visszafordul, mert a könnyű nem mindig a jó út.
-Nem megyek sehová, megígérem.
Elmosolyodom és leheveredem mellé az ágy másik felére. Egy aprócska távolság van köztünk, megakarom hagyni, de érzem, hogy neki nem erre van szüksége, sokkal inkább arra, hogy tudjon valamibe kapaszkodni. És én vagyok az egyedüli, aki tudja mit élt át, aki tud osztozni az átéltekben. Hát felé fordulok és közelebb mászok, az arcunk pár centire van egymástól.
Az ő lélegzete az enyém is. Megsimítom az arcát és aztán a karjaimba vonom. Annyira törékeny, olyan fiatal, nem élt még semmit sem, nem tudja mi az az árulás,  valós félelem, mégis, úgy bújik hozzám mintha én volnék a bástya mely védelemmel burkolja be Őt. Pedig én sem vagyok különb, csupán vele soha nem tettem semmi rosszat sem, ettől még épp olyan romlott vagyok, mint Asmodeus.
-Hideg a tested, fázol? - vonom magamhoz még közelebb, a testünk összeér, csupán míg Ő be van takarva, Én a paplan tetején pihenek.
Rég volt dolgom mondénokkal, rég voltam ennek a gyenge fajnak a tagja, már nem tudom milyen néhány dolog, milyenek a betegségek, a gyengeség, de annyi számomra  is tiszta, hogy vele nincs minden rendben.
music:



i need Y O U
Felhasználó profiljának megtekintése
Ugrás: