Hálószoba - Page 2
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Beszélde
Régi chat: megtekintés
Az előforduló hiba vagy észrevétel bejelentése e-mailben vagy privát üzenetben esedékes!!!
Ha írtál, jelezd a chatben, ha nem kapsz választ két napon belül, jelezd ismét a chatben :)
Utolsó begyejzések
bejegyezte  : Iviry Wade
Yesterday at 9:54 pm

bejegyezte  : Simon Lewis
Yesterday at 3:45 pm

bejegyezte  : Samantha Tailor
Hétf. Május 21, 2018 8:26 pm

bejegyezte  : Iviry Wade
Hétf. Május 21, 2018 8:25 pm

bejegyezte  : Simon Lewis
Hétf. Május 21, 2018 7:10 am

bejegyezte  : Bill Zeebub
Vas. Május 20, 2018 9:38 pm

bejegyezte  : Titus Wyghtham
Vas. Május 20, 2018 9:08 pm

bejegyezte  : Agrianome
Vas. Május 20, 2018 7:44 am


erre barangolok


Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


legtöbbet író userek

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .


honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Nolan Gerard Funk
Tartózkodási hely :
Jelenleg New York
Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Szomb. Jún. 24, 2017 4:18 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Más vámpírokkal ellentétben nincs meg bennem az az érzés, hogy Én most Isten lettem csak mert egy kis hatalomhoz jutottam az elkárhoztatásommal. Sokan azt hiszik innentől kezdve legyőzhetetlenek és bármit is tesznek mindig nyeregben maradnak. Nos ez hatalmas marhaság. Mind ugyanúgy legyőzhetőek vagyunk, mindig lesz egy sokkal erősebb, sokkal arrogánsabb személy, aki majd elintézi, hogy nyeregből a ló lábai alá kerülj. Nem hiszek abban, hogyha úgy adódna, hogy Asmodeusszal ismétlünk biztosan nyerek és túlélem, nagyobb az esély, hogy nem, de ettől még ugyan nem egyből a vesztesek kártyájával fogok elé állni, simán csak tudom, hogy mik az esélyeim, nem bízom el magam. Igaz mondjuk, hogy imádom kihívni magam ellen a sorsot és a múltkori eset is bizonyítja, addig hergeltem a kis királyt míg közel állt ahhoz, hogy kitépi a szívemet.
Csak figyelem a lány szemfogatását és elvigyorodom. Egy aggódó lány, aki jelenleg hülyének tart, vicces mit meg nem enged magának...és az még viccesebb, hogy mit meg nem engedek neki az isten szerelmére....
Fogalmam sincs hányadán állunk ezzel a kis dhampirral, de most lesz majd alkalmam kideríteni. Az biztos, hogy hasonlót sem éreztem még, de hát dhampirral sem találkoztam még sohasem, tehát bármi is lehet ez, rejtély a számomra.
A fürdőt követően kilép hozzám a nappaliba és olyan akár egy angyal, szinte ragyog, természetes, hogy vigyorgok mikor belép és alaposan végig mérem, semmi okom letagadni, hogy szexisnek tartom.
A csókkal még magamat is meglepem, de szükségesnek érzem, akartam. belenyögök a csókba mikor beletúr a hajamba, hirtelen az egyik falnál termünk és testét annak szorítom a sajátommal. Részegítő amit mond és egy percre belenézek a szemébe, hogy vajon komolyan is gondolja-e vagy csak a pillanat heve szülte az ajánlatát. mert ha komoly akkor egy percet sem kívánok tovább vesztegetni. érezni akarom a vérét az ajkaim között, ahogy lecsorog a torkomon és elönt elemi energiával.
A szemében tiszta vágyat és elszántságot látok, nem várok tovább, nem tudok tovább várni.
-Nem ígérem, hogy gyengéd leszek, szükségem van rád, nem tudok várni... - a nyakához hajolok, beszívom természetes illatát és a tusfürdőét. A szemfogaim lüktetnek és hegyesen szúrják ajkaimat. Egy lágy csókot lehelek a lüktető érre majd belemélyesztem a fogaimat. Szinte megremegek a vér részegítő erejétől, attól az íztől, ami semmihez sem hasonlítható.  testemmel a falhoz nyomom és akár egy ragadozó teljesen csapdába ejtem. A leállás borzasztó erőfeszítésbe kerül, és nem ittam előtte elegendő vért, így a dolog még nehezebb, tudom, hogy le kell állnom, nem ihatok sokat, de nehéz, végül elszakítom magamtól és a szoba másik felében kötök ki. Zihálok és próbálok görcsösen uralkodni az éhségemen.
-Takard el a nyakad..kérlek. - nyögöm és nagy levegőt veszek, hátha segít visszanyernem az önkontrollomat. Leroskadok a fal mellett és próbálom összeszedni magam,
-Borzasztóan kívánlak, mindenhogy...de ne félj, nem csinálok veled semmit... - nézek fel rá most először mióta elszakadtam a lüktető értől a nyakán.

music:







i need  Y   O   U
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Dhampir

Avataralany :
❝candice 'king' accola
Tartózkodási hely :
❝new york
Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Pént. Jún. 23, 2017 10:20 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to my love? maybe

Ha a nővére olyan, mint ő maga akkor nem lesz itt semmi gond, de van egy olyan megérzésem, hogy a testvére nem olyan, mint ő, hanem...rosszabb. Nem mellesleg nincs szükségem még egy vámpírra, akit nem ismerek. Mi van, ha nem tud uralkodni a vérem illatának hatására? Curtisről már tudom, hogy vissza tudja fogni magát, de mások… Nem tudom.
Amikor félvállról veszi ezt az egész Asmodeus-dolgot meg a halált akkor egyszerűen csak nem tetszően szemet forgatok. Nem vagyok olyan állapotban, hogy neki álljak emiatt veszekedni vele, meg amúgy is, amíg nem érkezik el ez a pillanat addig nem is akarok foglalkozni vele. Ha a rosszra gondolok akkor szokásom is bevonzani azt, szóval még csak gondolni sem merek és nem is akarok arra, hogy mi lesz, ha megint össze találkozunk azzal a bukott angyallal, aki nem mellesleg a pokol hercegeinek az egyike. Így, hogy már tudom, hogy hívják, már azt is tudom, hogy kivel állunk szemben. Szinte legyőzhetetlen.
Tényleg jobb, ha inkább elmegyek zuhanyozni, a víz talán segít csillapítani a gondolataimat. Nagyon zavar, hogy nem tudom, hogy most Curtis iránt mit érzek. Azt tudom, hogy valami kötelék alakult ki kettőnk közt amióta a véremet issza és ez teljesen logikus is, de létezik, hogy csak erről lenne szó? Létezik, hogy részemről is csak erről lenne szó? Arról, hogy ráfüggtem arra, hogy szívja a véremet és csak ezért nem akarom, hogy baja legyen, vagy esetleg a részemről már többről van itt szó? Fogalmam sincs, de nagyon reménykedem abban, hogy az elkövetkezendő pár napban amit vele fogok tölteni, akkor sikerül rájönnöm, hogy mit is érzek iránta pontosan.
Amikor felöltözöm a zuhanyzás előtt, megállok a fürdőben található tükör előtt és szemügyre veszem magamat. Már nem vagyok falfehér, a legtöbb sebem begyógyult, viszont a hasamon található név nem, azon látszik is, hogy az mégpedig nem fog eltűnni, örökké rajtam marad. Szuper…
- Ha már segítesz jó vámpírt faragni belőlem… – mondom huncutul mosolyogva, a mondat végét szintúgy a levegőben hagytam, viszont tetszik amikor elmosolyodik, amikor meglátott engem. Szeretem amikor így néz rám.
Szinte időm sincs felfogni amit mond, sőt, reagálni sem tudok a mondatára, mert már meg is csókol. Nem habozok, beletúrok a tarkójánál a hajába, közelebb húzom magamhoz és vágyakozóan csókolom vissza.
Két csók között elhúzódom kicsit, a hajamat eltűröm a nyakamtól, majd felnézek Curtis szemeibe. - Igyál belőlem. Jól vagyok. Igyál... – mi tagadás, szinte vágyom arra, hogy ismét igyon belőlem..

■ ■ one last time ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Nolan Gerard Funk
Tartózkodási hely :
Jelenleg New York
Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Pént. Jún. 23, 2017 10:00 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Raven & Curtis  

Ő a csajom


-Csak én hallom ki a hangodból azt az édes türelmetlenséget, hogy megismerkedjetek? - nevetek. Igen, hát nem hiszem, hogy a nővérem az a személy, aki után rajongók hada ugrik, hogy lesse minden kérését. Ő inkább afféle csábos fekete özvegy, jobb vele vigyázni, elkapja az áldozatát, megrágja aztán kiköpi.
Nem fogom Ravent hibáztatni azért, ha nem akarja látni a nővérem, egyelőre, de mivel szerves része az életemnek, még ha gyakran nem is találkozunk, előbb utóbb találkozniuk kell.
Asmodeusszal kapcsolatban pedig tudom mit gondol és természetes, hogy fél, Ő olyan ellenfél amely ellen semmi esélye sem lenne egy újabb egymásra találás esetén. Én azonban amit tudok megteszek, hogy ez még egyszer ne forduljon elő.
Azt hiszem félre hord a fülem, vagy csupán nagyot hallok, de valóban azt mondta nem akarja, hogy bajom essen? Miért?
-Ne aggódj, engem nehezebb megölni, mint gondolnád, de ha mégis meghalok, akkor ennyi, egyszer mindenkinek meg kell, örökké én sem ronthatom a levegőt Drága. - kacsintok.
Az érzés, hogy ennyire közel van hozzám több, mint szikrázó, ha tehetném akkor szívesen hajolnék kecses nyakára, hogy ismét érezzem ajkaim között az édes vért, ami semmihez sem hasonlítható.
Aggódni utoljára nem is tudom ki aggódott értem és ez az érzés csak még jobban fokozza bennem a késztetést, hogy a vérét vegyem, az valahogy csillapítaná kusza gondolataimat. Ez az egész nem más, mint a vére általi kötés, akkor mégis miért aggódik értem...felfoghatatlan.
-Mi az, hogy tetszik? Egyenesen imádom. - vigyorgok és előrelépésnek tartom, hogy mosolyog. Haladunk afelé, hogy rendben legyen, amire szüksége is van, ha irányítani akarja a vámpír énjét. Mert ez teljes koncentrációt igényel, kicsapongó érzelmek és gondolatok csak nehezítik az önkontrollt.
Ezután a nappaliban kötök ki és botránkozom a tehetségtelenség élő szobrain. Hallom ahogy a fürdőben csobog a víz, azt is, amikor elzárja, elmosolyodom ahogy eszembe jut a formás kis teste most ruhátlan, szarom le azt a heges feliratot, ettől még bomba alakja van.
Mikor kilép hozzám felé fordulok és kaján vigyor terül szét az arcomon.
-Csak nem a kedvemre kívántál tenni? Mert sikerült. - termek előtte hirtelen. Ragyog, a hangulata jobb, az illata rózsa és szegfű. - Pofátlan leszek, rohadt szemét, de most megfoglak csókolni te pedig hagyod és viszonozod, áll az alku? - meg sem várom válaszát, hanem ajkaimmal érintem az övéit és egyszerűen fenséges elveszni abban a csókban. Ezerszer többet akarok, de be kell érnem ennyivel, hirtelen az úriemberek oszlopos tagja lettem, mennyire gáz már...

music:







i need  Y   O   U
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Dhampir

Avataralany :
❝candice 'king' accola
Tartózkodási hely :
❝new york
Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Csüt. Jún. 22, 2017 9:29 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to my love? maybe

- Alig várom már akkor a megismerkedést vele... – mondom kissé gunyorosan és szemet forgatva, és reménykedek abban, hogy Curtis az utóbbi mondatomat nem igazán veszi sértésnek. Bár ha így beszél a saját testvéréről akkor nem hiszem, hogy sértésnek venné az iménti kis megjegyzésemet. Ha meg még is, akkor meg majd bocsánatot kérek.
Következő mondatára pár pillanatig nem tudok reagálni. Sikerült az agyamig eljutnia olyan dolgoknak amiket lehet, hogy még ő sem fogott fel igazán. Ha Asmodeusnak úgy támad kedve akkor megfogja ölni. Vagy őt, vagy engem, vagy éppenséggel mindkettőnket. Nem, nem tudom, hogy mit érzek Curtis iránt, a kapcsolatunk eléggé...bonyolult. Hiszen eddig abból állt, hogy engedtem, hogy bármikor ihasson belőlem amikor csak kedve szottyant hozzá. Valamiféle kötelék kezdett el kialakulni szerintem eközben kettőnk közt, és továbbra sem vagyok elzárkózva attól, hogy igyon belőlem, sőt, vágyom is rá, csak egyenlőre még nem vagyok olyan állapotban. Nincs annyi energiám és erőm, hogy elviseljem azt is még, hogy isznak belőlem. Nem a fájdalom, mert ha megharapják a nyakadat az nem fáj annyira, mint ahogyan azt elképzeli az ember, csak eleve Pandemoniumban elég sok vért veszítettem és nem tudom, hogy ez a két tasak vér segített-e már annyit, hogy ihasson belőlem. Konkrétan az élő vérbankja vagyok, de ez engem egy cseppet sem zavar. Élvezem.
Vissza kanyarodva a lényeghez és az első témához; megfogja ölni, ha Asmodeusnak úgy támad kedve, és nagyon nem akarom elveszíteni őt. A démon jóval erősebb mindkettőnknél. Sejtem, hogy Curtis nem mai vámpír, de egy bukott angyalnál nem lehet erősebb és ezt neki is be kell látnia. Nem tudna győzedelmeskedni Asmodeus felett.
- Nem akarom, hogy bármi bajod legyen... – suttogom, szinte már-már alig hallhatóan ejtem ki ezeket a szavakat, de teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy hallja, hiszen vámpír. Nem mellesleg szorosan előttem áll. Nah, nem mintha bánnám. Mindig is szerettem a közelségét.
- Tetszik, mi? Hmm... – mondom halványan mosolyogva és halkan elnevetem magamat. Az eset óta most először nevetem el magam és mosolygok őszintén. Nem semmi, erre is sor került. Meg is lepődök rendesen magamon.
Mosolyogva és szemet forgatva csukom be végül Curtis mögött a fürdőszoba ajtaját, majd levetkőzöm és elkezdem folyatni magamra a meleg vizet. Iszonyatosan jól esik, a testemet átjárja a meleg, érzem, hogy már nem fázok annyira, és a fürdő segít kicsit enyhíteni is az események miatt keletkezett fájdalmamat, legyen szó itt mint testi, mint lelki fájdalomról.
Amikor végeztem, felöltözöm majd kimegyek Curtishez, de az előbbi ruhámban.
- Ha már azt mondtad, hogy tetszik rajtam... – akkor hát maradok ebben.
A fürdő után kezdem úgy érezni, hogy az energiámat kezdem vissza kapni, ami jó hír.

■ ■ one last time ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Nolan Gerard Funk
Tartózkodási hely :
Jelenleg New York
Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Csüt. Jún. 22, 2017 9:09 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Mintha csak hallanám mire gondolhat kinyögöm azt, amire gondolom, hogy gondol.
-Igen, van egy nővérem, önző ribanc, de családi vonás, én sem vagyok jobb - sugárzóan elvigyorodom. Nálunk ez a családi dolog már csak így működik, sose lesz nyugodt, meghitt, normális, de ki a franc is vágyik a normalitásra? Jah, Raven....
Ezek után már soknak ítélném, ha azt mondanám, hogy van egy fiam is, aki a családi hagyományokkal ellentétben egész rendes gyereknek tűnik és, hogy boszorkánymester, mert hát a vegyes család a jó család, nemde?
Szerintem egyelőre legyen csupán elég neki, hogy van egy nővérem, akivel mellesleg egyelőre halasztanám a megismerkedését, mert épp elég viharos volt az elmúlt pár óra a számára és bár Ő nem tudja én igen, hogy aki így felzaklatta a nővérem szeretője vagy valami olyasmi.
-Nem is kell egyedül szembenézned vele sem most, sem semmikor, ezt bízd majd csak rám, amíg lehet ebből kimaradsz. - mosolygok rá, ez nem egy macsó szöveg, csak tény, legyen Asmodeusban annyi tökösség, hogy nem egy lányon vezeti le az általam felgyülemlett dühét. Mennyire jó lesz összecsapni vele, még ha a végkimenetele a halálom is lesz. A fiamnak sosem voltam jó apja, sose ismert, a nővéremmel meg volt időnk megszokni a különválást, tulajdonképpen a halálom egy feledhető dolog lesz, de Én emlékezni fogok rá, bulis lesz és egyedi.
Élvezem ahogy testünk egymáshoz idomul és ebben a pillanatban nem is kívánnék mást, jah, de mégis, hogy ez mind ruha nélkül történjen. nem baj pajtás, erre is sor kerül majd.
-Hmm..de, biztosan, viszont ez tetszik rajtad. - vigyorgok, de azért elindulok valami kevésbé kihívót keresni neki, rá is akadok egy térnadrágra és egy felsőre, ami eleget takar, hogy ne legyen zavarban, ezt be is viszem neki.
-Remélem megfelel, ezek voltak a legvisszafogottabb darabjai az én drága nővéremnek. - nevetek.
Tény, hogy Kath öltözési mániában szenvedhet.
Azt a futó kis csók féleséget reméltem meghosszabbítja vagy elmélyíti, de hát hiába reménykedtem, nem tette. Ezért ugyan van bennem egy kis "de miééért?" de nem teszek újabb próbát.
-Szerintem is, ideje hogy kibújjanak az agyaraid, már idegesen várják a pillanatot. - röhögök és magára hagyom had fürdőzzön le én pedig a nappaliban helyezkedem el egy távirányítóval a kezemben és szánalmasan hümmögök a béna filmiparon. A régi filmek ezerszer jobbak voltak, volt bennük hitelesség, na nem mindenbe, de azért akadt.
music:







i need  Y   O   U
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Dhampir

Avataralany :
❝candice 'king' accola
Tartózkodási hely :
❝new york
Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Szer. Jún. 21, 2017 11:16 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to my love? maybe

Oh, szóval van egy nővére is. Tényleg, vajon hol lehet? Bár nem bánom, hogy csak ketten vagyunk. Így is annyi minden van most a fejemben, hogy nincs szükségem idegenekre, meg a sebem miatt való megvető tekintetekre. Az biztos, hogy soha többé nem veszek fel olyan pólót amiből kint lenne a derekam és látszódna a szörnyeteg neve. Elérte, hogy egész életemben szégyelljem a testemet, mert igen, ez a piszok nagy helyzet. Soha többé nem fogok tudni a tükörbe nézni és jó képet vágni az egészhez, soha többé nem fogok tudni mondjuk bikiniben menni a strandra, mert látszódni fog a bukott angyal neve. És tekintve, hogy félig vámpír vagyok, a soha eléggé hosszú időt foglal magába…
- Nem számít, hogy milyen, csak ne kelljen egyedül lennem… Fogalmam sincs, hogy Asmodeus hol fog legközelebb feltűnni és egyenlőre nagyon nem vagyok felkészülve arra, hogy egyedül találkozzak vele... – bár egy jó ideig emberek közelébe sem akarok menni. Ez az egész úgy megviselt, hogy ha Curtis nem tudna mindenről és nem mentett volna meg, de túléltem volna valahogy, valamilyen csoda módján, akkor biztos őt is eltaszítanám magamtól, mert nincsen kedvem más emberek társaságához. Viszont így, hogy tudja mi történt, nem kell magyarázkodnom neki, meg amúgy is, szinte szemmel láthatóan ki van ülve rám, hogy mit érzek belül, így pedig még inkább nem kell előtte magyarázkodnom. Tudja, hogy mit érzek. Sejti legalábbis, ha nem is tudja.
Szinte megrészegít a közelsége. Váratlanul is ér, még sem lépek hátrébb amikor a testünk egymáséhoz simul, nem tolom el magamtól, ami furcsa tekintve, hogy pár órával ezelőtt miken kellett keresztül mennem, de Curtis nem olyan, mint Asmodeus. Valamiért teljesen biztos vagyok benne, hogy ő nem bántana. Nem okozna nekem fájdalmat. Szándékosan legalábbis nem.
- Khm… A nővérednek nincs kevésbé kihívó ruhája? – a vérre és a vámpír létre ráérünk azután is vissza térni amikor letusoltam rendesen és kicsit magamhoz tértem is az események sorozata után, viszont ez a ruha… Ténylegesen kikészít, legalább egy dzseki lehetne hozzá vagy valami.
Nem tudom magam elképzelni tényleges vámpírként, főleg mivel annyira ragaszkodom az emberi élethez, mivel utálom a vér ízét, megvetettem eddig a többi vérszívót, hogyan tartozhatnék még is ezek után akkor közéjük?
Jól esik az a gyengéd puszi amit kapok tőle, valamennyire feltölt energiával.
- Van egy olyan érzésem, hogy hosszú napnak nézek elébe... – mondom halkan felsóhajtva, majd elindulok a fürdő irányába, hogy letusolhassak rendesen. Rám is fér a meleg víz, a jeges fürdő szépen átfagyasztott.

■ ■ one last time ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Nolan Gerard Funk
Tartózkodási hely :
Jelenleg New York
Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Szer. Jún. 21, 2017 10:57 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Raven & Curtis  

Ő a csajom


-Elég ha én tudom, nem fogom szét kürtölni, ha nem bánod. - mosolygok.
Nem is kimondottan gyenge pontnak mondanám a nővéremet, de végtére is közel áll a szörny szívéhez bármennyire is morbidan cseng a dolog. Nem tudom ez mennyire igaz vagy pontosan mennyire fontos neki Kath, de érdeklődést mindenképp mutat az irányába és ez épp elég volt, hogy megússzuk a halált az este folyamán. Én pedig ennyivel is beértem most.
-Itt nem maradhatsz, sőt én sem, ez a nővérem lakása, a nap végére biztosan kitessékel minket, de van lakásom, ha nem zavar a szegényes környezet ott meghúzhatod magad, ott leszek én is. - ajánlom fel a semmiképpen sem lakott otthonom. Szinte sosem tartózkodom ott, csupán nappal míg alszom, esetleg nincs jobb ötletem hol töltsem a nappalt. Van benne két szoba, megkaphatja az egyiket.
Szép lakás, de látszik, hogy aki benne lakik az csak alvásra használja a helyet, se étel, se egyéb berendezési tárgyak. Majd fel kel töltenem ezeket, ha a lány odaköltözik egy időre.
Odaköltözik? Na jó, ez furán hangzott, inkább mondjuk azt hogy átmenetileg elszállásolja magát a lakásomban...oké, hagyjuk, ez is csak a költözés egy szinonimája...összeköltözöm egy nővel..ha ezt apám megélte volna.
Még fogalmam sincs hogy fogunk meglenni egymás mellett, mert tulajdonképpen nem vagyok egy alkalmazkodó típus, sosem voltam, jobban szerettem, ha hozzám idomulnak.
-Ha engedsz a vér utáni szomjadnak és vámpír leszel két dolog történhet, vagy élvezni fogod és megtanulod uralni vagy élvezni fogod és eluralkodik rajtad, de ez az utolsó nem jöhet számításba mert melletted leszek és irányítalak majd, én sem a magam útján tanultam meg. - mosolygok és közel hajolok hozzá. A teste mintha az enyémhez lett volna teremtve, minden szempontból tökéletes nő és igényt is tartok rá, basszák meg az Asmodeus félék. Ez nő az enyém amíg én azt úgy akarom és ezek a köcsögök próbálkozhatnak, ha valami az enyém azt foggal körömmel óvom...
-Félni szabad de megrettenni nem, feladni pedig még inkább nem. - termek előtte és csak egy pár centire vagyunk egymástól. - soha nem szabad feladni. - lehajolok hozzá és lágyan az ajkaihoz érintem a sajátjaimat, inkább apró puszi az egész, nem mélyítem el. Nem fogom kihasználni a gyengeségét.
-Menj, végy egy forró fürdőt, pihenj aztán ahogy tudunk elmegyünk a lakásomhoz, de még fent van a nap, nem rég kelt fel. - simítok végig az arcán. Annyi minden van a fejemben amit tennék vele, nos ezek között nem szerepel a három lépés távolság, a francba is.
music:







i need  Y   O   U
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Dhampir

Avataralany :
❝candice 'king' accola
Tartózkodási hely :
❝new york
Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Kedd Jún. 20, 2017 10:59 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to my love? maybe

- Neki? Gyenge pontja? Haha, jó vicc, még is mi a fene lehetne neki gyenge pont? – annyira hihetetlen az előző mondat amit Curtis mondott, hogy sikerült meg is nevettetnie. Asmodeus nem éppen néz ki úgy, mint akinek bármilyen gyenge pontja lenne. Egy könyörtelen, kíméletlen gyilkos aki másban sem lát élvezetet mint mások gyilkolásában és megkínzásában.
Fogalmam sincs, hogy mikor tudom majd kiheverni a tegnap éjszakát, de az biztos, hogy egy jó ideig rémálmaim lesznek akármikor csak lehunyom a szememet.
- Curtis... – kezdem halkan amikor vissza tér a vérrel a kezében. - Egyenlőre nagyon nem szeretnék egyedül lenni… Maradhatnék itt? Vagy bárhol jó, csak ne kelljen egyedül lennem. – tudom, hogy muszáj lesz talpra állnom, a hangomban viszont érezhető most eléggé, hogy félek már csak Asmodeus gondolatától is. Félek attól, hogy vajon mi lesz akkor amikor lesz alkalma ismét megkínozni. Megkínozni, megerőszakolni és megölni. Mindezt így, szép sorjában, hogy nekem minél rosszabb legyen ő pedig minél inkább kitudja élvezni a szenvedéseim sorozatát a fájdalmammal vegyítve.
Leengedem a kezemet benne az üres vértasakkal, majd figyelek a szavaira, tekintetemből komorság tükröződik, egy kis félelemmel vegyítve, látszik, hogy össze vagyok törve. Össze vagyok törve mint testileg, mint lelkileg. Mindenhogyan darabokban vagyok.
- Mi lesz akkor, ha nem ez lesz? Ha nem tudom irányítani? Eddig bevált a módszer, heti egyszeri vérivás. Mi lesz, ha engedek ennek az énemnek és szörnyeteg leszek... – szigorúan heti egyszer ittam egy kevés vért, így életben tudtam maradni és sikerült is elnyomnom a vámpír énemet, nem tudta átvenni felettem az irányítást, így hát lényegében azt sem tudom, hogy milyen igazából vámpírnak lenni, mert sosem voltam az, úgy igazán. Most pedig hirtelen mindent felborítok amit eddig felépítettem. Mi lesz akkor, ha ez túl sok és gyors lesz és nem tudok úgy reagálni a dolgokra, mint ahogyan én azt szeretném.
Nem vallom be és jelét sem adom annak, hogy nagyon jól esik amikor a hátam mögé lép és átkarolja a derekamat. Ugyan érzem még a sebet, de a közelsége képes még ezt a fájdalmat is elfelejtetni. Mellette biztonságban érzem magamat, hiszen még is csak sikerült valahogyan elérnie azt, hogy az a bukott angyal elengedjen minket, ez pedig eléggé nagy szó.
- És ha félek ettől az utazástól? – kezdem halkan, majd az ajtó felé fordulok ahol hirtelen megjelenik. Mi van, ha elfogom szúrni ezt az egészet? Ettől félek a legjobban.

■ ■ smoke and fire ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Nolan Gerard Funk
Tartózkodási hely :
Jelenleg New York
Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Kedd Jún. 20, 2017 10:22 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Raven & Curtis  

Ő a csajom


-Biztosan hallani akarod? Mert nem mondhatnám, hogy olyan nagy dolog volt, a lényeg, hogy legyen bármennyire nagymenő, van gyenge pontja és én tudom mi az. Igaz, kicsit megszorongatta a szívem, szó szerint, de itt vagyok nem? A második kört már alig várom. - színpadiasan megroppantottam a nyakam és vigyorogtam, mint aki épp a ringbe készül lépni.
Biztosan éreztem, hogy mi még nem végeztünk Asmodeusszal. Ez csak az előjáték volt, ha úgy tetszik, a meccs ezután jön csak. Ő tudja ki vagyok, Én tudom mivel okozhatok neki fájdalmat, egyre megy, kellemes lesz és csak ez számít.
-A vér nem elsődleges, nem ezt jelenti vámpírnak lenni kicsilány, ez csak egy mellékhatás, az a fokozatos erő ahogy végig áramlik a testeden, a gyorsaság, a hatalom, hidd el, ha egyszer belekóstolsz soha nem akarsz leszokni róla. És ne félj, mert hagyod, hogy a természeted irányítson nem feltétlenül válsz szörnyeteggé. - nyugtatom meg, mert tudom ettől fél, hogy többé nem lesz majd önmaga.
Nem minden vámpír tesz az egyezményre, nem minden vámpír válik megrészegült őrültté a vértől és a hirtelen jött hatalomtól. Vannak akik ezt tudják kezelni bizonyos határokig, lám, még én is észnél vagyok, nem?
Ezután kimegyek, hogy újabb adag vérrel térjek vissza, majd Kath pótolja a hiányát, nem féltem, nem fog éhen halni. Elég boszorkány Ő ahhoz, hogy ez ne sikerüljön neki, végtére is a nővérem.
Nézem ahogy kézbe veszi a tasak vért. És amikor inni kezdi mögé lépek és átkarolom a derekát. Ott vagyunk szorosan egymáshoz simulva. A fülébe suttogok úgy, hogy a szemfogam lágyan karcolja a fülcimpáját.
-Egyre erősebb leszel, ha hagyod, élesebben hallasz majd, jobban látsz, többet érzel, majd meglátod, élvezni fogod ezt a kis utazást.
Váratlanul ahogyan ott teremtem el is tűnök mellőle és vigyorral az arcomon állok meg az ajtóban.
Érzem, hogy remekül fogunk szórakozni. Több tűz rejlik ebben a lányban, mint az elsőre látszik. Érzem ahogy erőre kaphat, vérének illata bódulatba ejt, de nem ihatok belőle, gyenge még ahhoz, de mindennek eljön az ideje. Szükségem van a vérére és bármikor megharaphat Ő is, nem lesz ellenemre.


music:







i need  Y   O   U
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Dhampir

Avataralany :
❝candice 'king' accola
Tartózkodási hely :
❝new york
Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Kedd Jún. 20, 2017 4:54 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to my love? maybe

Szavai hallatán gyengéden rázom meg a fejemet, úgymond válaszolva arra, hogy semmiért sem akarok visszakerülni Asmodeus karmai közül. Azt hittem, hogy soha nem fogok onnan kiszabadulni, hogy ott fogok meghalni, még csak az kéne, hogy még egyszer oda kerüljek. Csak valósággal rettegek attól, hogy mi lesz akkor, ha netán ismét belebotlok abba a démonba...mert nem hiszem, hogy legközelebb hagyna minket/engem futni, nem szalasztana el még egy lehetőséget arra, hogy megöljön.
Amikor eszembe jut valami, felnézek Curtisre. - Miért engedett el minket végül? Mármint annyira bizonygatta, hogy téged is megöl és még is… megúsztuk élve. Úgy ahogy. – mióta ez eszembe jutott, azóta nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mi vehette rá végül Asmodeust, hogy elengedjen minket. Történ valami miután elvesztettem az eszméletemet, vagy még is miért engedett el minket? Az is benne van a pakliban, hogy lehet nem lenne jó, ha tudnám egyes okok miértjét, viszont tudni akarom. Nem akarom, hogy az emlékeim közt homályos foltok legyenek. Tisztán szeretnék látni mindent.
- Nem vagyok olyan erős, mint amilyennek gondolsz. Elvileg félig vámpír vagyok, de ettől még csak azt érzem belőle, hogy kell innom valamennyi vért, hogy életben maradjak. – felülök az ágyban, de ügyelek arra, hogy továbbra is be legyek takarózva, mert még mindig ugyan úgy fázok.
Lábaimat felhúzom és átkarolom őket, fejemet a térdeimen pihentetem és figyelmesen hallgatom végig Curtis szavait. Igaza van, tudom, hogy igaza van. Mindenben. Letörlök egy könnycseppet az arcomról, de továbbra is csak magam elé nézek, mert nem tudom mi lenne a helyes, nem tudom mi lenne a legmegfelelőbb amit mondani tudhatnék. Nem tudom, hogy készen állok-e arra, hogy engedjek a vámpír énemnek. Mi lesz, ha olyan leszek aki nem fog tudni uralkodni a vérszomján? Mi lesz ha bántani fogok másokat? Nem akarok gyilkos lenni!
Felállok az ágyból, bár amikor a takaró lekerül rólam akkor kicsit végig fut a hideg a hátamon. Elveszem Curtistől a tasakos vért amit behozott nekem a szobába. Nem bontom ki egyből, nem iszok belőle rögtön, csak nézem pár pillanatig. Itt az ideje engedni az igazi énemnek, az erősebb oldalamnak…
Nem hagyok több időt magamnak, hogy gondolkodjak, mert akkor csak eltántorítanám magam az elhatározásomtól. Tudom, hogy Curtis tud majd nekem segíteni, hiszen a vérszomján is tud uralkodni. Belőlem is szokott inni és le tud állni, pedig a vérem állítólag felettébb csábítja a vámpírokat, neki még is van annyi akaratereje, hogy ne csapoljon szárazra.

■ ■ smoke and fire ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Nolan Gerard Funk
Tartózkodási hely :
Jelenleg New York
Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Kedd Jún. 20, 2017 4:28 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Raven & Curtis  

Ő a csajom


-Csak abba kell belegondolnunk, amibe magunk is akarunk, szerintem nem akarsz visszajutni oda, ahonnan kijutottál.
Szeretném megnyugtatni, de ebben sem rutinom nincs sem ismeretem. Mindig is a saját magam erejéből jutottam vigaszra, csak ezt a módszert ismerem. ha kicsit magába látna, ha látná, hogy Ő nem egy törékeny mondén hanem vámpír, akkor képes volna ebből is talpra állni.
De nem akarja belátni ami a szeme előtt van. Makacsan ragaszkodik ahhoz az élethez, amit semmiképpen nem élhet. Nem tartozhatunk oda, ahová nem vagyunk valók. Meg kellene értenie, hogy az éjszaka gyermekei befogadnák, hogy köztük talán betudná teljesíteni amire hívatott, persze nem egyszerűen és a vére miatt veszélyben is volna, de megtanulhatna harcolni. Gyenge emberként a halál hamarabb utoléri, mintha megtanul harcba szállni a félelmeivel.
-Ha úgy döntesz kész vagy az életed sötétebb felével megküzdeni, szólj, segíthetek, mondhatni rutinom van benne. - eresztek meg egy vigyort a lányra.
Eleinte számomra is fura volt az új életem, csetlettem, botlottam, mint egy kis pisis, aki járni tanul. De minden csak az elszántságon múlik és az akaraterőn.
Nekem is volt mentorom, hát lehetek Én magam is mentor, ha Raven erre készen áll. Asmodeus nem fogja feladni, megígérte, hogy lesz még balszerencsénk találkozni vele, és biztos vagyok benne, hogy nem üres fenyegetés volt. Ha semmi esélye sem lenne a lánynak ellene, akkor se érje felkészületlenül, ami várhat rá.
-Ne gondolkodj, cselekedj, ne hagyd, hogy maga alá temessenek az emlékek, zárd ki őket, ezt akarja, látni, hogy megtörsz ebből táplálkoznak az ilyenek, tégy olyat, ami megbotránkoztatja, amiből láthatja nem törtél még meg.
Hogy ezt hogyan értelmezi, azt neki kell tudnia, nem mondhatom meg a számára mit tegyen, hogy mitől érezné magát erősebbnek. De a gyengék mindig többet szenvednek, ha nyalogatja a sebeit, akkor idővel félelemben fog élni, nem hiszem, hogy erre vágyik, félni a nap minden percében.
Elengedem az ölelésemből és felkelek az ágyból is. Szívesebben heverésztem volna még mellette, de ha megteszem azzal szavaim ellen dolgozom és nem pedig megerősítem azokat.
-Innod kell még vért, mert éhezel, bár bevallani nem akarod, emellett, muszáj lesz egy igazi fürdőt venned, ezekben pedig nem akarlak hátráltatni, ha készen állsz szólíts. - mosolyodom el majd kilépek a szobából és szerzek még vért a lánynak amit a szobába be is viszek a számára.

music:







i need  Y   O   U
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Dhampir

Avataralany :
❝candice 'king' accola
Tartózkodási hely :
❝new york
Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Hétf. Jún. 19, 2017 9:20 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to my love? maybe

- Belegondolni abba, hogy mit tett volna, ha nem jössz… – szólalok meg halkan, de nem nézek fel rá, csak az ágyat nézem és a takarót, tekintetem pedig üveges. Semmi fajta érzelem nem lelhető fel benne, a mondatom végét is hagyom a levegőben lógni. Az érzéseim össze-vissza kavarognak bennem, a gondolataim nem hagynak nyugodni a fejemben és nem tudom még is melyik hangra kéne hallgatnom. Melyik belső hangom szerint kéne cselekednem. Nem tudom melyik lenne a helyes döntés, nem tudom mit kéne cselekednem. Mint testileg, mint lelkileg teljes mértékben ki vagyok készülve. A vámpír énem szinte könyörög, ordibálva könyörög még több vérért. Asmodeusnak hála annyi vért vesztettem és energiát is, hogy egy tasak vér kicsit sem volt elég. Érzem, hogy szükségem van még rá, de nem akarok még többet inni belőle. Utálom a vért, utálom a vámpír énemet. Egyszerűen gyűlölöm annak a tudatát, hogy nem lehetek teljes mértékben ember, hanem csak félig. Teljes boldog életet akarok élni. Emberként.
Veszek egy mélyebb levegőt és letörlöm az arcomról a könnyeket és próbálom megnyugtatni magamat. Így is eleget sírtam azok után, hogy egyáltalán nem is akartam Curtis előtt össze törni. Nem akartam előtte össze törni, még sem bírtam ki azt, hogy ne sírjam el magamat. Hiába is próbáltam tagadni, de tényleg össze törtem, és csak is ő az aki tudja, hogy miken mentem keresztül, tudja, hogy miket érzek. Nem akarok más előtt megnyílni, nem akarom elmondani másoknak, hogy mik történtek.
- Nem zavar, jó ez így. – suttogom a szavakat amikor bebújik mellém a takaró alá és közel húz magához.
Tudom, hogy igaza van abban amit mond, hogy egyszer s mindenkorra engednem kéne a vámpír énemnek, mert máshogyan nem tudok talpra állni, főleg azért, mert Asmodeus még mindig él, és nem hiszem, hogy jó szemmel nézné azt továbbra is, hogy elrontottuk a drágalátos kis játékát.
- És mondd csak Curtis, még is mit kéne csinálnom? Mert nekem jelenleg semmi ötletem sincsen. – nézek fel a szemeibe amikor mondom ezeket, és amikor gyengéden a fülembe suttogta és eszembe juttatta azt, hogy félig vámpír is vagyok, nem csak ember.

■ ■ flashlight ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Nolan Gerard Funk
Tartózkodási hely :
Jelenleg New York
Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Hétf. Jún. 19, 2017 8:48 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Mit is mondhatnék? Hosszú életem során nem volt szerencsém egyetlen egy dhampirhoz sem és lám, most igen, de a helyzet korán sem egyszerű, ha azt nézzük, a vére olyan hatással van rám, mint egy függőre a heroin. Leírhatatlan érzés amikor frissen az ereimben kering a vére és igen, ettől képtelen volnék megállni, ami egy újabb gyenge pont a listámon, újabb támadási felület, amit kihasználhatnak. És mégis, megmentettem a lányt, oltalom alá helyeztem és elláttam sebeit. Mintha magam akarnék véget vetni az életemnek, hát nem érdekes?
-De nem jöttem később, ott voltam, és biztonságban vagy. - csitítgattam a zokogó lányt. Könnyei szép lassan átitatták a felsőmet, de csak szorítottam magamhoz, éreztem ahogy reszket a takaró alatt, ahogy testben és lélekbe is teljesen átfagyott. Hát fogtam a takaró rám eső részét és bebújtam alá, majd a lányt a testemhez szorítottam, illetünk egymáshoz.
-Talán nem vagyok éppen az, amitől felmelegedhetsz, többel nem igazán tudok szolgálni. - talán még bűnbánó is volt a hangom, de csekély mértékben. Nem bántam egy percig sem, hogy ennyire közel idomultunk egymáshoz.
Hogy ezek után mi lesz, hogyha kilépünk a nővérem lakásából hogyan folytatódik minden még én sem tudom, nem látok a jövőbe. Annyi biztos, hogy a dolgok nem rendeződnek, Asmodeus tett egy ígéretet, vissza fog jönni, én pedig várni fogom. Sosem féltem, mondén koromtól kezdődően volt bennem mindig kellő bátorság és elszántság. Asmodeus nem az első, aki ezt belém akarja fojtani, érthetjük nyugodtan ezt szó szerint is.
-Muszáj összeszedned magad Raven, lehet ember vagy, de félig, félig viszont vámpír, ezen részed ordít benned, hogy cselekedj és ne hagyd, hogy eltiporjanak, halld meg ez a hangot, hallgass rá. - suttogom a fülébe.
Kezem megnyugtatóan le és fel jár a hátán, nem is tudom ez a mozdulat kit nyugtat meg, engem vagy Őt.
Tudom min mehet most keresztül, de aki mondén akar lenni vámpír adottságokkal annak rá kell jönnie, ez az út nem járható. Ő soha nem fog a mondénokhoz tartozni, fele élete ilyen, fele olyan, és ha az emberi világ kilöki magából, hát nincs más választása, mint felvenni a harcot és csatlakozni az erősebb oldalhoz.
-Elég erős vagy ahhoz, hogy fel tudj állni, tudom, és magadban mélyen ezzel te is tisztában vagy. - suttogom tovább.
Egy kicsit eltartom az arcom az övétől, hogy a szemébe tudjak nézni. Egyelőre mást eme látok mint kétségbeesést, ezt kell kiölnöm belőle és meg is fogom tenni.
Camille ha látná mit teszek kinevetne és a régi, kedvenc gúnynevével illetne, "Kisfiú, buta és naiv kisfiú" annyiszor hallottam ezt tőle, hogy megszokássá vált.

music:







i need  Y   O   U
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Dhampir

Avataralany :
❝candice 'king' accola
Tartózkodási hely :
❝new york
Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Hétf. Jún. 19, 2017 7:03 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to my love? maybe

Annyira furcsa számomra az az érzés amit Mellette érzek. Nem tudom milyen szerelmesnek lenni, mert sosem voltam még az. Voltak kalandjaim, voltak olyan srácok akik bejöttek már nekem, de úgy igazán szerelmes még nem voltam. Nem azt mondom most sem, hogy azt érzem, hogy most szerelmes lennék, egyszerűen csak… Csak… Nem tudom megfogalmazni, hogy mit érzek akkor amikor a közelemben van. Képes rávenni olyan dolgokra amiket magamtól nem csinálnék meg, képes arra, hogy megkérdőjelezzek olyan dolgokat amikben eddig hittem. Képes kirángatni engem a komfortzónámból. Izgalmat visz az életembe. Izgalmat, hiszen már a legelső találkozásunk sem volt unalmas, de még csak hétköznapinak sem lehetne azt nevezni. Sosem hittem volna azt, hogy bárkinek meg fogom engedni azt, hogy igyon belőlem, Curtisnek még is többször is megengedtem már, és nem azért, hogy neki jó legyen, hanem azért is, mert nekem is jó. Tudom, ez így most betegesen hangzik, de nem az. Legalábbis én nem így érzem. Teljesen euforikus érzés fog el akkor amikor iszik belőlem. Sosem szokott annyi vért szívni belőlem, hogy aztán rosszul legyek, talán pont ezért is bízok benne ennyire.
Pár pillanatig nem mozdulok amikor közelebb húzódik hozzám és az arcunkat konkrétan csak pár centiméter választja el egymástól. Vágyom a csókjára, azóta amióta olyan hevesen megcsókolt ott a Pandemonium klub mosdójában, viszont azt is tudom, hogy most nincs erre szükségem. Vágyom rá, de nincs szükségem rá. Érthetetlen, mi? Számomra sok minden érthetetlen egyenlőre még ami jelenleg bennem zajlik.
Gyengéden bújok hozzá amikor magához von és átkarol. És itt eltörik bennem a mécses, nem tartom vissza a sírást. Kiborulok. Kiborulok attól, hogy annak a démonnak a neve benne van a bőrömben, kiakadok attól, hogy milyen sokáig kínzott, és… és attól is, hogy mi történt volna.
- Ha nem jössz, vagy akár csak pár perccel később jössz... – itt elcsuklik a hangom a könnyektől, mert bele sem akarok gondolni mi lett volna. Asmodeus nem csak megkínzott volna, de miután jól kiélte magát, meg is ölt volna. Nem tudom, hogy még megkínzott volna előtte vagy kitépte volna-e a szívemet, de nem is érdekel, az egész szituáció úgy borzalmas ahogy van.
Óvatosan bólintok a kérdésére, hiába vagyok vállig betakarva, még mindig fázok. Bőröm libabőrös attól is ahogyan belegondolok azokba a dolgokba amik történtek, a jeges fürdő után sem melegedtem még át, és a ruha amit kaptam az sem túl meleg.

■ ■ flashlight ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Nolan Gerard Funk
Tartózkodási hely :
Jelenleg New York
Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Hétf. Jún. 19, 2017 6:41 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Egy fikarcnyival sem vagyok jobb egy olyannál, mint Asmodeus, egyszerűen csak az érdekeim azt kívánták, hogy ez a lány életben maradjon. Én is öltem már, kínoztam már meg olyat, aki meg sem érdemelte, mert így akartam. Azonban azt sosem tűrtem, ha a nekem fontos személyeket valaki önös kis játszmákból megkínozta. Tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok legyőzhetetlen, egy egyszerű vámpír vagyok, még csak nem is napjáró, bár, hogy olyan létezik-e magam sem tudom, példát még nem láttak rá.
Azonban ha kell a halálomig képes vagyok küzdeni, mindig is így tettem, talán épp ezért voltam annyira kívánatos Camille számára, hogy átváltoztatott. Látott bennem valamit, ami most sem veszett el, a küzdeni akarást és a küzdelem iránti rajongást.
Úgy tekintek végig a lányon mintha egy ékszer volna melyen muszáj a szemnek megpihennie. Valamiért fontossá vált a számomra és mint fontos személy a védelmemet élvezi. Lehet, hogy félig vámpír, de félig mondén is, gyenge és sebezhető. Nem mondom, hogy az utóbbiakért annyira rajonganék, de nem mi választjuk meg a sorsunkat, azokká válunk, amikké kell, hogy váljunk. Úgy látszik én önjelölt hőssé avanzsálódtam.
-Az, hogy én mit tudok az más lapra tartozik kedves, itt az a lényeg, hogy te eltudod-e hinni a változást. Csak ez számít.
Talán úgy tűnik magam is fiatal vagyok, a külső legalábbis ezt sugallja, de már rengeteg mindent megéltem és a lehetetlenből is kovácsoltam már lehetőséget. Egy ponton mindenkiben megfordul a feladás olyan könnyű választása, és talán el is indul ezen az úton, de végül visszafordul, mert a könnyű nem mindig a jó út.
-Nem megyek sehová, megígérem.
Elmosolyodom és leheveredem mellé az ágy másik felére. Egy aprócska távolság van köztünk, megakarom hagyni, de érzem, hogy neki nem erre van szüksége, sokkal inkább arra, hogy tudjon valamibe kapaszkodni. És én vagyok az egyedüli, aki tudja mit élt át, aki tud osztozni az átéltekben. Hát felé fordulok és közelebb mászok, az arcunk pár centire van egymástól.
Az ő lélegzete az enyém is. Megsimítom az arcát és aztán a karjaimba vonom. Annyira törékeny, olyan fiatal, nem élt még semmit sem, nem tudja mi az az árulás,  valós félelem, mégis, úgy bújik hozzám mintha én volnék a bástya mely védelemmel burkolja be Őt. Pedig én sem vagyok különb, csupán vele soha nem tettem semmi rosszat sem, ettől még épp olyan romlott vagyok, mint Asmodeus.
-Hideg a tested, fázol? - vonom magamhoz még közelebb, a testünk összeér, csupán míg Ő be van takarva, Én a paplan tetején pihenek.
Rég volt dolgom mondénokkal, rég voltam ennek a gyenge fajnak a tagja, már nem tudom milyen néhány dolog, milyenek a betegségek, a gyengeség, de annyi számomra  is tiszta, hogy vele nincs minden rendben.
music:







i need  Y   O   U
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Dhampir

Avataralany :
❝candice 'king' accola
Tartózkodási hely :
❝new york
Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Hétf. Jún. 19, 2017 5:54 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to my love? maybe

Vállam fölött nézek vissza az ajtó felé Curtisre, majd pár pillanatra ismét a tükörbe tekintek vissza, a derekamnál egészen a hátam közepéig futó borzadályra. Óvatosan fogom meg jobb kezemmel az A betűt és simítok végig gyengéden rajta, de fel is szisszenek halkan amikor hozzáérek. Hiába van bennem vámpír gén, de nagyobb részt ember vagyok, ezért gyógyulok ilyen lassan, ezért nem tudtam kiszabadítani magamat Asmodeus fogságából. Ezért nem tudtam ébren maradni. Túl sok vért vesztettem ott az elhagyatott házban, és az sem elfelejthető tényező, hogy a démon jócskán megkínzott, mindenhogyan. Mint lelkileg és mint testileg is. Egyáltalán nem kímélt. Csoda, hogy egyáltalán tényleg megúsztuk élve. Nem tudom végül mi vette rá belsőleg a férfit, hogy elengedjen minket, de hálát adok annak a bizonyos valaminek.
Nem tudok Curtis szavaira válaszolni, egyszerűen semmi hang nem jön ki a torkomból, nem tudok megszólalni. Annyira a sokk hatása alatt vagyok még mindig, és ugyan ittam egy tasak vért, de még mindig elég gyengének érzem magamat, viszont eszem ágában sincs több vért inni. Egyszerűen undorodom az ízétől és csak és kizárólag akkor szoktam vért inni amikor nagyon muszáj. Heti egyszer, maximum. Ennyivel pont kiszoktam húzni kellemesen.
Meglepődök én is azon, hogy milyen jó érzéssel tölt el amikor a férfi megölel. Felé fordulok végül és úgy ölelem meg. Engedni akarok az érzéseimnek, elegem van abból, hogy próbálom erősnek mutatni magamat jelen esetben amikor nagyon is nem vagyok az. Nem vagyok erős. Össze törtem.
Fejemet vállára hajtom és érzem, hogy a szemeimből kicsordulnak a könnyek. Nem zokogok, még nem, de érzem, hogy a fal amit elkezdtem magam köré felépíteni, hogy ne tudjanak egyes emberek megbántani, az szép lassan kezd leomlani.
Amikor a karjaiba kap és az ágyhoz visz, majd leül az ágy másik szélére akkor egy ideig gondolkodok, hogy mit mondjak, nem tudom, hogy jelen pillanatban mi lenne a helyes.
- Te is tudod, hogy semmi sem lesz rendben... – szólalok meg végül halkan, még is a hosszú hallgatás után olyan idegennek érzem a hangomat.
- Ne… Ne legyél távol. – mondom halkan, kissé bátortalanul miközben rá emelem a tekintetemet.
Jóval idősebb lehet nálam, hiszen ő ténylegesen vámpír, tele veszéllyel, még is mellette biztonságban érzem magamat.

■ ■ flashlight ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Nolan Gerard Funk
Tartózkodási hely :
Jelenleg New York
Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Szomb. Jún. 10, 2017 1:19 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Magam sem tudom miért vagyok ennyire ideges és miért bánok a lánnyal kegyetlenül. Talán túl nagy volt a feszültség bennem az elmúlt egy nap során. Felgyülemlett és mint egy vulkán most tör ki belőlem az egész egyszerre és minden a lányra ömlik pedig semmiről sem tehet, az egész helyzetet Ő szenvedte el. nem tudok kimondottan nyugodt lenni még úgy sem, hogy most már rendbe fog jönni, hogy mind a ketten élve jutottunk ki Asmodeus karmai közül. Mert nagy esély volt rá, hogy nem fogunk kijutni maximum hullazsákban, az pedig egy olyan véglet lett volna ami egyikünknek sem felelt volna meg.
Hagyok egy kis szünetet a lánynak amíg felöltözik. A konyhában legurítok egy nagyobb mennyiségű italt, hogy megnyugtassam az idegeimet. Régen volt már, hogy valami ennyire felvitte a pumpát bennem. Aggódni meg aztán nem igazán aggódtam senki iránt sem az elmúlt pár évszázadban. Ez így egyszerre nem csupán kimerített, de rendesen leharcolttá is tett. Fogalmam sem volt pontosan mit teszek mikor kihívtam Asmodeust egy táncra, ez mind reflex szerűen jött, elakartam téríteni a figyelmét a lányról, ami ha azt nézzük sikerült is többé kevésbé.
-Ne nézd, jobbat teszel magaddal, ha nem nézed. - bökök a fejemmel a felirat felé. Az a mocsadék egy életre a lány bőrébe véste a nevét, ezzel is megbillogozva, mint egy állatot. De ezzel még nincs vége, lehet nem vagyok Pokol herceg, lehet, hogy a hatalmam semmi az Övéhez képest, de olyan vagyok akár egy csótány, önmagában nem veszélyes, de mindent túlélek, mindent.
-Ha felakarsz épülni pihenned kell annyit, amennyi a rendelkezésedre áll. - Lépek oda hozzá és átkarolom a vállát, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve magamhoz ölelem, olyan törékenynek tűnik, elveszik a karjaimban.
-Minden rendben lesz. - csak ennyit tudok mondani aztán kicsit szorosabban ölelem, de csupán annyira, hogy ne okozzak neki plusz fájdalmakat. Talán igaza van a nővéremnek, nincs minden veszve velem kapcsolatban, talán nem csak egy egyszerű báb vagyok, talán még maradt bennem valami emberi, ami megkülönböztet azoktól, akiket csupán a vér hajt és a gyilkolás mámorító érzése.
Felkapom a karjaimba a lányt és visszaviszem az ágyhoz majd leteszem és betakarom a testét a takaróval.
-Ne nagyon járkálj egyelőre, kérlek.
Életemben nem használtam ezt a szót, kicsit fura is kimondani, kérlek, mennyire egyszerű a szádra venni mégis van egyfajta jelentősége.
Ezután átmentem az ágy másik oldalára és felfeküdtem az ágyra Én is, volt köztünk egy tizenöt, húszcentis távolság.
music:







i need  Y   O   U
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Dhampir

Avataralany :
❝candice 'king' accola
Tartózkodási hely :
❝new york
Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Vas. Jún. 04, 2017 11:49 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to my love? maybe

Bevallom, miután megittam a vért azután kicsit jobban érzem, viszont a vér nem tudja begyógyítani a lelki fájdalmakat és az emlékeket amiken az elmúlt 1 napban kellett keresztül mennem. Az egész nap maga volt a pokol és tényleg azt hittem, hogy megfogok halni. Nem akarok, nem akartam meghalni, élni akartam. Fiatal vagyok még, nagyon fiatal és annyi mindent nem csináltam még az életben. Nem voltam még igazán szerelmes senkibe sem, nem csókolóztam esőben, nem maradtam fent hosszú éjszakákat csak azért, hogy beszélgethessek azzal a sráccal akit szeretek. Kiakarom élvezni az életet, akarok egyszer felelőtlenül cselekedni úgy, hogy tudom, hogy másnap senki sem fog kérdőre vonni.
Meglep Curtis viselkedése, a stílusa. Nem hiszem, hogy mondtam volna bármi olyat vagy tettem volna bármit is amivel kiérdemeltem volna azt, hogy ilyen stílusban beszéljen velem. Igen, az elmúlt pár óra mindkettőnknek nehéz volt, hiszen neki szembe kellett szállnia Asmodeussal, aki egy bukott angyal és a pokol hercegeinek az egyike, nekem pedig életben kellett maradnom. Bár az is igaz, hogy a vége felé már feladtam, már nem tudtam irányítani a körülöttem történő eseményeket, és engedtem a fáradságnak. Feladtam és hagytam, hogy a fáradság átvegye a testem felett az irányítást. Szemeim lecsukódtak és minden elhalkult aztán pedig megszűnt körülöttem.
Várok pár pillanatot miután kimegy a szobából. Próbálom össze szedni magamat. Mikor kibújok a takarók alól, hirtelen ér a hűvös ami a bőrömet simogatja. Oda sétálok a ruhákhoz, majd felöltözöm és nem törődve Curtis utasításával, hogy nagyon ajánlja, hogy ne sétálgassak, oda megyek a szekrénynél található egész alakos tükörhöz. Agyban már tudom, hogy mire készülök, viszont nem merem megcsinálni. Jó pár pillanatig csak állok ott és nézem magamat. Szinte nem is ismerek magamra. Könnyes szemek, falfehér ábrázat…
Veszek egy mély levegőt, majd felhúzom a mellkasomig a pólót és az Asmodeus nevet vizslatom. A bőröm körülötte még mindig túlzottan piros, viszont már nem vérzik. Elkezdett gyógyulni, viszont jól látható és számomra érezhető is az, hogy ez bizony nem fog elmúlni.
Hátrafordulok amikor ismét meghallom a srác hangját. Halovány mosolyt erőltetek magamra.
- Csomó vért vesztettem, megkínoztak, egész életemben egy bukott angyal neve lesz benne a bőrömben és egy hajszálon múlt, hogy ne erőszakoljanak meg. Szóval, szerinted hogyan lennék? – mondom erőltetetten mosolyogva, hangomban viszont jól hallható, hogy nem sok kell, hogy össze törjek. Tehetetlenül túrok bele a hajamba és próbálom elfojtani a sírógörcsöt ami igyekszik feltörni belőlem. Nem, nem törhetek össze Curtis előtt.

■ ■ flashlight ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Nolan Gerard Funk
Tartózkodási hely :
Jelenleg New York
Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Szomb. Jún. 03, 2017 3:24 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Rengetegszer hívtam már ki magam ellen a sorsot, amit lehetett azt megtettem, ami ellen lehetett az ellen harcoltam. Szenvedtem én is sérüléseket, álltam már közel a halálhoz, de sohasem aggódtam magam miatt. Ez valahogy gyermekkoromtól kezdődően így volt, ha rólam van szó nincs bennem félelem, nem tudok félni, vagy rettegni a rám várótól. Azonban most megijedtem, féltem, hogy feladja és ennyi volt. Nem tudom ennek a vérhez volna-e köze vagy csak spontán érzés, de nem akartam, hogy meghaljon. Bármilyen lények is volnánk, egyikünk se érdemli, hogy egy démon által haljon meg. Bár bennünk is démon vér folyik mégsem vagyunk olyanok, mint Ők.
Az események gyorsan peregtem és semmiképp sem előnyünkre, amíg lehetett húztam az időt, és talán a szerencse, hogy épp, hogy megúsztuk. Mire felébredtem addigra Asmodeus eltűnt, a szívem azonban a helyén maradt, nem tépte ki, pedig volt egy pillanat ahol úgy éreztem azt sem bántam volna. Ha valaki leél 500 évet, már nem úgy gondolja, hogy olyan bulis az öröklét, mert akár 10 év alatt is történhet sok minden, de századok alatt dinasztiák épültek, és dőltek roma.
-Nem, nem vagy jól. - közlöm minden érzelemtől mentesen aztán átviszem az ágyba ahol betakarózik. Kicsit megkönnyebbülök mikor magához veszi a vért, látom rajta, hogy nincs ínyére az íze, de legalább segít. Én a magam részéről nem foglalkozom az ízével, a lényege, hogy erőt adjon, hogy ezt a porhüvelyt mozgassa.
-Ha elég erősnek érzed magad öltözz fel, de nem ajánlom, hogy járkálj össze-vissza. - mormogom és kilépek a szobából annyi időre míg felöltözik. Nem tudom hirtelen miért érzem magam kegyetlenül bunkónak, mintha akaratlanul bántani akarnám. Talán csak most távozik belőlem a feszültség, amit az események láncolata indított be.
Kath-nek némi alkohol készlete van, örömmel fedezem ezt fel és egy üveggel felbontok, arra sem figyelek, hogy vajon mi az, amit leöntök a torkomon, a lényeg úgyis az, hogy engedjek a feszültségből. Ezután mi lesz? Nem akarok Én a hős megmentő szerepében tetszelegni, én pont nem az a fajta vagyok, aki óv és véd, én inkább a másik véglet vagyok, az kevésbé hősies.
Miután az üveg tartalma kiürül visszablattyogok a szobához és a küszöbön megállva nézem a lányt. Viharos ismeretségünk még viharosabb eseményeket indított el.
-És most akkor újra megkérdem, hogy vagy? Ne hazudj.
music:







i need  Y   O   U
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Dhampir

Avataralany :
❝candice 'king' accola
Tartózkodási hely :
❝new york
Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Szomb. Jún. 03, 2017 1:53 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to my love? maybe

Amikor megpróbálok megmozdulni, éles fájdalom hasít minden porcikámba. Viszont a legnagyobb fájdalmat ott érzem ahol Asmodeus valósággal belevéste a nevét a bőrömbe. Szúró, égető érzés ahogyan a hideg víz hűti a testemen lévő sebeimet.
A lelki szemeim előtt még mindig élesen látom a jeleneteket, képeket abban az elhagyatott házban. Tisztán emlékszem, hogy melyik pillanatban milyen érzések kavarogtak bennem. Emlékszem arra, hogy milyen bátran mentem oda az erdőben hozzájuk és löktem el a bukott angyalt az ártatlan embertől, és hogy megitattam a véremmel, hogy a sebei hamar meggyóguljanak és ne haljon meg, de hát mindannyian tudjuk, hogy mi lett a sztori vége. Szerencsétlen lány holtan végezte. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a lányhoz hasonlóan én is meghaljak, persze csak miután a drágaság megerőszakolt. Nem értem, hogyan tudja bárki is mások szenvedésében az örömet látni? Nincs annyi ép eszem, hogy az ilyen fajta emberek gondolkodás módját sikerüljön felfognom. Amikor elkezdett minden elhomályosodni és már a hangokat sem tudtam tisztán kivenni, akkor elkezdtem megijedni, hogy ténylegesen itt a vég, hogy annyi vért vesztettem, hogy megfogok halni. Viszont nem tudtam ezen olyan sokat gondolkodni, hiszen a másik pillanatban már eszméletlen voltam és a körülöttem lévő világ megszűnt létezni.

Curtis hangja eljut az agyamig, viszont a tudatomig nem igazán. Nem válaszolok rá, nem válaszolok a kérdésére, csak a vizet vizslatom és igyekszem meggyőzni az agyamat, hogy megtudjak szólalni, de egyszerűen nem megy.
Átkarolom Curtis nyakát amíg kivisz a hálószobába. Fogalmam sincs, hogy hol vagyunk, viszont a lelkem mélyén tudom, hogy már biztonságban vagyok. Curtis mellett biztonságban érzem magamat.
Lábaimat felhúzom, a takaró két szélét megfogom és úgy húzom magam köré. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fázok. Valósággal átfagytam, de tudom, hogy szükség volt arra a jéghideg vízre.
- Jól vagyok... – szólalok meg végül. A hosszú hallgatás után nagyon idegennek érzem a hangomat, és a mondatom bizonytalanul is cseng. Még én magam sem hiszem el azt amit mondok, főleg mivel a szemem csillog a könnyektől, csak próbálom vissza tartani. Nem törhetek össze.
Kérdésére szimplán bólintok, majd elveszem a vértasakot és elkezdem inni, de hamar elhúzom a számat. Sosem szerettem a vér ízét, még akkor sem, ha legalább hetente egyszer innom kell vért, de undorodom tőle.
Mikor megittam végül, akkor körbe nézek. Látom, hogy nem messze tőlem ki van készítve egy short meg egy topp.

■ ■ timber ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Nolan Gerard Funk
Tartózkodási hely :
Jelenleg New York
Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Kedd Május 30, 2017 9:34 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Raven & Curtis  

Ő a csajom


Fogalmam sincs mit gondoljak avagy mit érezzek, régen kiöltem már magamból mindent, ami bajba sodorhatott vagy legyengíthetett volna. Most pedig itt állok, egy lányhoz kötődöm, akinek a vére olyan a számomra, mint a mennyország legédesebb gyümölcse. Bármilyen kötődés támadáspontot jelent, a nővérem szintén, a fiam...na ezt még szoknom kell, tehát a fiam szintén csak egy célpont az ellenségeimnél. Rég nem adtam már kezükbe joker kártyát erre most egyszerre hármat is.
Kath egy darabig még nézett minket a fürdő ajtajából aztán elment, amit annyira nem is bántam. Raven számára épp elég lesz az ébredés utáni sokk, a nővérem és a szarkazmusa már lehet meg is ölné. Nem mellesleg ha megtudná, hogy az Ő szeretője maszkírozta így el.
Végig mosom szivaccsal a testét, a sebek idővel begyógyulnak, ha vérhez jut, akkor gyorsabban, mint emberként gyógyulna, bár talán nem olyan gyorsan, mint egy vámpír. Meglátszik, hogy hosszú századaim alatt első alkalommal tekinthetek meg egy dhampirt. Ritkák, mint a fehér holló. Tulajdonképpen azt sem tudom ez nem-e mond ellent a természet törvényének.
A víz kezd pirosas színt ölteni viszont jó hír, hogy a teste elkezdett hűlni így talán nem lesz nagyobb baj az eddigieknél.
Mikor megrezzen elkapom a szivacsos kezem és hátrébb lépek.
-Jó reggelt Csipkerózsika. - mosolyogva nézek rá. Nem vagyok egy szívbajos egyéniség, de eddig a pillanatig azért volt bennem aggodalom, ami megint csak egy olyan érzelem, ami jó ideje nem látogatott meg.
Visszaguggolok a kád mellé és egy vizes tincset elsimítok az arcából. Talán lassan ki kellene vennem a kádból, mert egy meghűlés nem volna a legjobb ezek mellé a sérülések mellé.
-Nincsen semmi baj, már biztonságban vagy, magas volt a testhőd ezért hideg vizes fürdőre ítéltelek, megengeded, hogy kiemeljelek a kádból és átvigyelek a hálóba? - kérdezem meg lágyan, mert ki tudja, hogy jelenleg itt van-e fejben is velem vagy épp az események hatása alatt áll-e még.
Úgy döntök a választ meg sem várom, a karja és a lába alá nyúlva kiemelem a vízből majd visszasétálok vele a szobába, hogy ott az ágyra fektessem. Nem foglalkozom a törölközővel, egyszerűen csak betakarom és még pár pokrócot is teszek rá.
-Szoktál vért inni? Mert szükséged lenne némi utánpótlásra. - mondom és végig nézek falfehér ábrázatán. Mikor is voltam ennyire gondoskodó utoljára? Jah, megvan, soha. Mit csinál velem ez a lány?

music:







i need  Y   O   U
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Dhampir

Avataralany :
❝candice 'king' accola
Tartózkodási hely :
❝new york
Csatlakozás ideje :
2016. Dec. 05.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Szomb. Május 27, 2017 2:03 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to my love? maybe

Minden  olyan gyorsan történt, főleg azt nézve, hogy amikor reggel elindultam csak úgy céltalanul, akkor semmilyen emberhez nem volt hangulatom. Egyedül akartam lenni, kiszakadva kicsit a civilizációból. Nem tudtam, hogy hova fogok menni és végül hol fogok kikötni, csak vezettem és Pandemoniumban kötöttem ki. Mármint nem az éjszakai szórakozóhelyen, hanem a démonok lakta városban. Ott, ahol életveszélyes számomra az ott tartózkodás, hiszen a különleges vérem csak úgy vonzza a természetfeletti lényeket. Félig ember vagyok-félig pedig vámpír és a vérem is ilyen, épp ezért olyan különleges és ezért van más lényekre ilyen hatással. Nem hiszem, hogy olyan sokan le tudnának állni pár csepp után. Bár az is igaz, hogy van egy olyan ismerősöm akinek sikerült.
Ismerős… Hát, egyenlőre még csak párszor találkoztunk. Curtisnek hívják és vámpír. A sors iróniája, hogy a Pandemoniumban találkoztunk. Ki akartam kapcsolni kicsit az agyamat így úgy döntöttem, hogy itt az ideje egy kis bulizásnak, de rájöttem, hogy én nem vagyok az a fajta aki képes vadidegenekkel táncolni, meg amúgy is, taszított a hely már akkor amikor beléptem. Még sem mentem haza, hanem oda mentem a bárpulthoz és kértem egy italt. Nah, ott találkoztunk mi Curtissel. A vicces, hogy eleinte bunkó voltam vele, beszólogattam neki, ott is hagytam őt, viszont követett engem. Hah, egy férfi akit nem lehet lerázni, lejárt lemez már, nem? Hát, az viszont szerintem nem, ami utána történt. Vagy lehet az is, fogalmam sincs, de nem is igazán érdekel. Nah szóval, ott...hát hogy is mondjam… Kicsit egymásnak estünk, de talán ami a legmeglepőbb volt még számomra az az, hogy jól esett amikor a véremet szívta. Szó szerint. Amikor máskor találkoztunk, akkor sem mondtam nemet neki arra, hogy igyon belőlem. Nem tudom mi lelt engem, hogy hagytam/hagyom, hogy igyon belőlem egy vámpír, de úgy látszik ez a srác teljesen megbabonázott engem.
Aztán kikötöttem az erdőben, ott ahol a legkevésbé szerettem volna lenni, de hát az utam ide vezetett most engem. Láttam, hogy egy démon éppen egy ártatlant tervez megölni, én hülye pedig oda mentem azt a szerencsétlen idegent megmenteni. Nem tudom mit gondoltam, hogy én egyedül, magam is félig emberként sikerül legyőznöm egy nálam vélhetően jóval erősebb természetfeletti lényt? Oh, én hülye.
A vége az is lett, hogy én lettem az akit megakarnak ölni. A démon, mint később kiderült Asmodeus a neve, eléggé kifárasztott, minden energiámat sikeresen elhasználtam. Menekültem előle, harcoltam vele, és végül kifárasztva és kikötözve végeztem egy régi, omladozó ház emeletén. Mindenem csupa vér annak köszönhetően amikor az éles vascsővel belevéste a bőrömbe a nevét olyan szinten, hogy szerintem az örökre ott fog maradni. Ha pedig Curtis nem jelenik meg, akkor halott is lennék egy megerőszakolás után. Fogalmam sincs hogyan talált meg engem, de nagyon örülök annak, hogy végül megtalált és megmentett.
Vagyis nem tudom, hogy mi történt, mert egy idő után csak azt éreztem, hogy egyre gyengébb és fáradtabb vagyok, és szép lassan minden elsötétült. Már nem hallottam és láttam semmit. Képszakadás.
Most pedig… Szép lassan valami hideget kezdek el érezni a bőrömön. Élesen hasít belém a fájdalom amikor megpróbálok megmozdulni, így a számat egy halk és fájdalmas nyögés hagyja el, majd szép lassan megpróbálom kinyitni a szememet.
Víz. Véres víz, amit először pillantok meg.

■ ■ timber ■ ■ szeretettel az én talán szerelmemnek ■ ■ credit







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Nolan Gerard Funk
Tartózkodási hely :
Jelenleg New York
Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Szomb. Május 27, 2017 1:08 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Katherine & Curtis  

Ő a csajom


A múlt olyan dolog melyet nem tudok kitörölni, akármi is történjen az mindig ott lesz velünk, végig kíséri az életünket. Nem fogom soha elfelejteni az apámat mikor kijelentette, hogy nem lát többé szívesen az otthonában, hogy Én nem vagyok más, csak egy bajkeverő, aki szégyent hoz a családra. Soha nem fogom megérteni miért nem voltam a számukra fontos. Lehet nem velem volt a hiba, egyszerűen csak Ők voltak nem szülőnek valóak. Bár abban az időben minden máshogy volt, mint manapság. Még mindig van, amire rácsodálkozom ennyi év után is.
-Ha nincs másod, mint az életed, akkor foggal körömmel harcolsz érte.
És így is volt, ahogy továbbadtak rajtam nem volt másom csak az életem. Ott küzdeni kellett, megélni abból, ami jutott, nem volt szeretet, család vagy összetartozás, csak a hideg valóság és gyorsan fel kellett hozzá nőni, nagyon gyorsan.
De életben maradtam és mi sem bizonyítja ennél jobban, hogy jelenleg itt vagyok és bár akadnak ellenségeim, de számottevően nagyobb a hatalmam, mint egy két évtizeddel ezelőtt. Ez persze annak köszönhető, hogy rengeteg kapcsolatot építettem ki anno.
-Hát rájöhetnél végre, én nem kívánok beleszólni az életedbe, sem jogom nincs hozzá, sem kötelességem, hogy megtegyem. De, ha észnél vagy akkor vagy megölöd vagy elfelejted, mert ha ezek közül egyik sem, akkor Ő fog végezni veled.
Persze ez úgy hangozhat mintha nem érdekelne egy percig sem a nővérem sorsa, de nem így van. A nővérem a családom, és most már persze a fiam is a része ennek a családnak, azonban mégis a nővérem az, aki a kezdetektől része volt az életemnek. A tudat, hogy halott sokkal másabb, mint ha valóban halott lenne.
Beviszem az eszméletlen lányt a fürdőbe és elkezdem a kádat feltölteni vízzel. Fogom a fejét nehogy elmerüljön, talán, egész véletlenül megsimítom az arcát, a bőre puha.
-Talán, talán nem. Bennem nincsenek érzések. - Tagadok makacsul, de már magam is úgy érzem, hogy csak beakarok csapni ezzel mindenkit. Aggódom, mert megvan az esély arra, hogy nem fog felébredni. És ez miért is érdekel engem? Nem tudom.

music:







i need  Y   O   U
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
❖ nina dobrev
Tartózkodási hely :
❖ new york
Csatlakozás ideje :
2016. Jul. 23.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Szer. Május 24, 2017 7:37 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Olyan abszurd az egész szituáció. Curtis, én, meg az eszméletlen lány. De főleg az, hogy Curtis itt van. Sosem hittem volna azt, hogy valaha is látni fogom őt újra, hiszen abban a hitben éltem, hogy ő már meghalt, hogy soha többé nem találkozhatok a testvéremmel.
Amikor apa bejelentette, hogy Curtist nem fogom többé látni, mert nem lakik velünk, akkor szinte egy egész világ dőlt össze bennem. Hihetetlen módon szerettem őt, még akkor is, ha nem feltétlenül mutattam ki ezt az irányába, de akkor is nagyon szerettem őt, és nagyon magam alatt voltam akkor amikor elment. Amikor számunkra nem volt több.
- Nehéz időszak volt...de hozzám hasonlóan te is egy túlélő vagy. – mondom mosolyogva. Bár az utóbbi rám inkább a vámpírlét alatt lett igaz, mert akkor lett szükségem arra, hogy túléljem az ellenségeim támadását. Szívesen köptem bele a másik levesébe, szívesen gyilkoltam és tettem keresztbe bárkinek is, átgázoltam én hideg vérrel mindenkin, nem érdekelt senki és semmi. Nem is csoda hát, hogy szükségem volt mindig egy kiélezett tervre, hogy túléljem őket. Itt vagyok még mindig, igaz, egy hosszú listányi ellenséggel, de itt vagyok és csak is ez számít igazán.
- Fogalmam sincs, hogy Asmodeus kicsoda is nekem pontosan. – mondom, de már szinte a hátának beszélek, ugyanis elindult a lánnyal a fürdőbe. Ellenségek nem vagyunk, az biztos, mert nem kívánjuk a másik halálát. Szeretők? Már ebben is elkezdtem kételkedni. Asmodeussal kapcsolatban már mindenben kételkedek, hiszen tényleg ott tartok már, hogy nem is ismerem szinte őt. Mai napig nagyon fáj a legutolsó kijelentése és a viselkedése. Ahogy beszélt meg bánt velem… Nem tudom, hogy valaha is sikerül-e elfelejtenem. Őt, meg ahogyan viselkedett velem, de egy valami biztos; márpedig az, hogy nem közömbös a férfi a számomra.
A fürdőszoba ajtófélfájának dőlök és onnan nézem a kád mellett guggoló Curtist, aki tartja a lányt, hogy ne merüljön a víz alá.
- Tudod, sosem láttalak ilyennek... – szólalok meg végül. - Fontos neked ez a lány. Senki miatt nem láttam még ilyen aggódást a szemeidben. - még miattam sem aggódott sosem ennyire...
Curtis & Katherine






There's something that worse than the despairing love. It's when you're not sure that this whole thing is hopeless..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Nolan Gerard Funk
Tartózkodási hely :
Jelenleg New York
Csatlakozás ideje :
2016. Aug. 16.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba ₰ Szer. Május 24, 2017 7:17 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Katherine & Curtis  

Ő a csajom


-Nos lehet, bár még annyit nem szexeltem, hogy unni tudjam. - röhögtem. Nem vagyok egy társas lény, jobb nekem egyedül, Camille társasága egyfajta megszokás csupán, plusz ő teremtőm, ez teljesen más helyzet. Úgy hallottam mostanában, hogy Camille teremtett egy új ivadékot magának. Hírből tudom, hogy selejtes egy gyártmány, legalább okoz némi problémát majd annak a hólyag Santiagonak.
-Visszafogom magam, kicsit kikopott a modorom. - vigyorodom el azzal a kisfiús bájjal, ami 500 éve megszűnt már.
Nem szívesen gondolok vissza a múltra pedig nem volt minden része borzalmas. Voltak jó pillanatok is. Mikor kisebbek voltunk gondtalan életünk volt, játszottunk az erdőben, lovagoltunk. Persze minden szép addig tart, míg gyermeki szemmel látsz.
Hálásan pillantok a nővéremre mikor visszatér a vérrel. Fogalmam sincs arról, hogy egy dhampirnak muszáj-e vért innia. Egyáltalán nem tudok róla semmit. Mindenesetre van minden amivel tudunk segíteni valamelyest. Érzem, hogy nekem is szükségem volna vérre, de most nem engedhetem meg magamnak a lixust, hogy erre időt szánjak.
-Ez jó ötlet, anya engem is mindig jegesvízbe rakott ha lázas voltam, emlékszel a nagy himlőjárványra, majdnem belehaltam. - gondolok vissza. Akkoriban aki ezt megkapta bele is halt, én csodának számítottam.
A kötés bénán sikerült így le is szedem, előbb a fürdő aztán a kötés. Elkezdem vetkőztetni, egy percig sem érdekel, hogy meztelenné válik előttem. Már láttam meztelenül, tetszett a látvány.
Mikor végzek kézbe veszem és elindulok vele a fürdőbe.
-Felejtsd el, Asmodeus az enyém. A szeretőd egy őrült idióta. - vetem oda majd belépek a lánnyal a fürdőbe. Megengedem a vizet és a kádba fektetem. A víz hideg, de erre van szüksége, a sebeket amúgy is meg kell tisztítani.
Végig nézek az eszméletlen lányon.
-Milyen szép. - csúszik ki a számon hirtelen.
music:







i need  Y   O   U
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
honey, keep my secrets well


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hálószoba
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Vissza az elejére Go down

Hálószoba
2 / 3 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: