Go to top Go to bottom
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Utolsó begyejzések
bejegyezte  : Iviry Wade
Vas. Szept. 30, 2018 8:27 pm

bejegyezte  : Iviry Wade
Hétf. Szept. 24, 2018 8:09 pm

bejegyezte  : Jennyfer Lucasso
Hétf. Szept. 24, 2018 6:52 pm

bejegyezte  : Benedict Ericson
Vas. Szept. 16, 2018 7:35 pm

bejegyezte  : Jeremiah Blackthorn
Vas. Szept. 16, 2018 6:43 pm

bejegyezte  : Iviry Wade
Szer. Szept. 12, 2018 8:42 pm

bejegyezte  : Rafael
Hétf. Aug. 27, 2018 8:45 pm

bejegyezte  : Nate Heartridge
Hétf. Aug. 20, 2018 6:05 pm


erre barangolok


Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


legtöbbet író userek


Share| .


honey, keep my secrets well
avatar
Árnyvadász

Avataralany :
₪ katherine mcnamara
Kor :
20
Tartózkodási hely :
₪ new york
Csatlakozás ideje :
2016. May. 28.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Alagsor ₰ Hétf. Ápr. 17, 2017 5:29 pm
Folyt.köv.: Alec szobája







I need to live my own life. Follow
my own path. I wish for
CHANGE and that's
the problem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Alagsor ₰ Szomb. Ápr. 15, 2017 9:58 pm

Clary & Alexander + Magnus
i bet my life

Mert Magnus Bane képtelen a saját dolgával foglalkozni! - Hét pokol! Közvetlen végig kérdezem az összes vállamról lepattanó (és fölényeskedő) árnyvadászt, hogy hol van Clary. Hol van Alexander?! Jace eltűnése felkavarta a port, akár a tavaszi napsütésben az elkésett téli szellő. Parabatai. Érzelmi kötődés. Kinek mit jelent a szöszke?! Mégis, rosszallóan szaladnak össze szemöldökeim, mikor a hetedik válasz is árnyalja a: Nem tudom. - finom határát, a 'Nem láttam őket egy ideje. - vékonyka peremével.  Aggodalmas légvételem közben neki iramodok Alexander szobájának, hogy megérinthessem egy el nem rejtett tárgyát, s felkutathassam. Kapcsolódhassak, megkereshessem. Ha bárki azt állította volna úgy' egy éve, hogy én majd mindent félre dobva magamtól árnyvadászok élő - két lábon járó pajzsát, kardját, mindenesét' fogom eljátszani, valószínűleg kinevettem volna. És itt vagyok. De nem nevetek! Ó, de még mennyire nem nevetek!
Nyikorog a padló csizmám alatt, ahogy beljebb hatolok a fiatal vadász szobájában. Korábban még nem volt alkalmam itt ólálkodni, de gyanítom amint fülébe jut, miképpen próbálom a sötétben körberajzolni fényét, nem is igazán lesz rá lehetőségem, hogy szemlét tartsak. Nem mintha különösebben érdekelne, mennyi porcica bújik meg az ágya alatt. Pillantok ekkor a gondolataim előterébe osonó bútorra. Apró fejcsóva, majd tovább haladnak szemeim. Egy leejtett tőr! Miért tart valaki tőrt a szobájába?! Bárhogyan is, könnyed, légies vállrántást követően lehajolok érte, majd rámarkolok arra. Szemeim aranysárgán felragyognak, ahogy belezuhanok a hullámokba. Elvesztem valódi érzékeim. Bejárom a távolságot közöttünk, majd megpillantom őt, őket...
Hirtelen szakad meg látomásom, ahogyan elengedem a fegyvert. (Kis híján a lábfejembe állítom, mikor leejtem, de nem foglalkozom ezzel.) Olyan harag áramlik szét vénáimban, amivel aligha vagyok képes megbirkózni, így a szavaim elmosódnak. A dühtől összepréselt ajkaim között, olcsó motyogásként bukkannak fel szitkozódásaim. Mérges vagyok! Igen, mindkettejükre! Azt gondolnám, hogy valamelyikőjüknek van annyi esze, hogy nem fognak bele egy ilyen küldetésbe! Hét pokol! - megidézhetném, annyiszor simul a számra.
Bal karom határozottan megrántom, magam mellé nyújtva, ezáltal portált kezdeményezve, pontosan abba a sötét pontba, hol imént megláttam Alexandert. Kérdőjelek bukkannak fel bennem a portál biztonságosságát illetően, hiszen korábban még nem jártam azon a helyen, így... Mindenesetre nincs időm a gondolkodásra! Bele kell kapaszkodnom a lehetőségeimbe, s talán meglepem majd magam is, ha sikerül átlépnem rajta, egy egészként! Nem habozom, rögvest átlépek rajta. Azonban nem tudok azzal foglalkozni, miért is érkezem meg egyben?! A fénylő örvénylést követően nincs túl sok időm, ugyanis a fém lapon, aminek egyik oldalán ott ül Alexander, épp betör a sötét, gomolygó démon áramlás.
- Nem hinném... - helyezem pontos iksz' formába alkarjaim egymás előtt,  tenyérrel feléjük, előidézve egy burkot, mivel meggátolom a támadófeleket a további áramlásban. Éppen csak rosszalló pillantást idézek az íjászom felé, majd közvetlen utána Claryn futtatom alaposan végig tekintetem. Szemlátomást úgy tűnik, mindenki épp. Hátraengedem egyetlen másodperc töredékére védelmem, majd a következőben aranybarna lángokkal támadok vissza, melyek segítségével megégetem minden támadónkat. S nem is hagyom abba, csupán balom lódítom egyetlen pillanatra, hogy portált nyithassak a vadászaimnak.
- Gyerünk! - hangom utasítóan szól rá a leányra, fejemmel Alexander felé intve, aki láthatóan megküzd azzal, hogy talpra álljon. Bízva benne, hogy a lány segít neki, megosztott figyelmem lassacskán elenyészővé válik. A portál felé haladok magam is, ott segédkezet nyújtok, amennyiben szükséges, majd a következő pillanatban, ha minden sikeres, már Alexander szobájába lépünk át, ahol is megdermedten állva, megfeszített arcizmokkal nézek végig rajtuk.
- Ugye ezt ti sem gondoltátok komolyan?! - hangom élesebben csattan, mint kellene. De úgy érzem, szükségük van rá, hogy észhez térítsem őket, képezzen akármilyen fontos darabot is őbennük Jace. Valószínűleg Isabellenek is lesz egy-két szava ehhez a magánakciójukhoz, mihez képtelen vagyok jópofát vágni...
Ha nem stimmel, sikoltsatok rám!  zacsi || dallamom' || ♥️


Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Alagsor ₰ Szomb. Ápr. 15, 2017 2:08 pm


Clary & Alec
A fickó nem tudja, s talán nem is akarja beazonosítani Clary kilétét. Jelnek veszi, hogy a lány elejti a szeráfpengéjét, és azon nyomban támad. Koordinálatlan, heves rohamléptekkel indul meg felé, a vascsővel pedig jókorát sújt a gyomra felé. Ha talál, biztosan megrepeszt pár bordát, ha viszont Clary elugrik előle, újból felé csap. Erős, dühös ütésekkel támad rá, szünet nélkül, a vállát, a fejét, a hasát célozva - bárhol is találja el a vascső, nem lesz benne köszönet, fájdalom viszont annál több.
Ki tudja, meddig folytatódik ez a huzavona. A döntő pillanatban egy nyílvessző csapódik bele a fickó lábába, aki az éles, hirtelen jött fájdalomtól térdre vágódik, elejtve a fegyverét Clary előtt. Ennyit tudtam csak segíteni. Vér csordogál a halántékomon, nagy erejű ütést kaptam odaát a fejemre, amitől megkettőződött előttem a világ. Két Clary harcol két ismeretlen fickóval, és félek, ha újból lőnöm kéne, véletlenül rossz célt találnék el. Képtelen vagyok többet segíteni a lánynak - elejtem az íjamat és szédelegve az ajtónak tántorodom. Annyi erőm marad csupán, hogy becsukjam azt, rázárva a dupla reteszt, majd hátam a falnak vetve a földre rogyok. Két nyomorult vasretesz. Ennyi nem tartja távol azt, ami odakint vár ránk.
Nem látom, hogy alakul Clary harca, csak reménykedem benne, hogy váratlan belépőm előnyhöz juttatta annyira, hogy kiüsse azt a fickót. Iszonyúan sajog a fejem, ahogy oldalra fordítom. Látásom el-elmosódik, a fények bántják a szemem. Jól jönne az a gyógyító rúna, de a farzsebemben árválkodó irónom előhúzása túl nagy feladatnak tűnik jelenleg; örülök, hogy ültömben megmaradok.
- Clary, el kell tűnnünk innét. Ez a hely hemzseg a nagyobb démonoktól. Kizárt, hogy Jace itt legyen...
Utálom, hogy fel kell adnunk a keresést, de ezúttal az életünk a tét. A játék kezd eldurvulni, és félő, hogy már túl késő kiszállni belőle. Kábán áttapogatom az ingem zsebét, a portál darabja után kutakodom, habár fogalmam sincs, hogyan hozhatnánk működésbe, és hogy jó-e egyáltalán a visszaútra. Mondjuk teljesen mindegy, mert jelenleg nem találom sehol. Lehet, hogy elejtettem, amikor az a démon a falhoz csapott?
Dühödt bestia csapódik a bezárt ajtónak, a vaslemez behorpad démoni körvonala mentén. Ahogy újból nekiveselkedik, öklelése nyomán megreped, majd elpattan az egyik retesz. Bármi is az, be akar jönni, és a fenébe, be is fog!
- Itt van... Mennünk kell, Clary. Most.
Parancsolom, a baj csak az, hogy fogalmam sincs, hogyan juthatnánk ki innen, és nem hiszem, hogy Clary tudna erre választ adni. Kezem vakon tapogatózik az íjam után. Képtelen vagyok tovább harcolni, de meg kell próbálnom; nem ülhetek itt tétlenül, ráhagyva minden munkát. Akkor egyikünk sem éli túl...
Az íjamra támaszkodva megpróbálok felállni, de a szédülés visszaránt a földre. Nem megy. Felállni sem bírok. Fejem hátradöntöm, a falnak támasztom, zihálva kapkodok levegő után. Tekintetem Claryét keresi, és ha meglelem, nem eresztem. Ajkam összepréselem, mély levegőt szívok az orromon át, míg a lányra bámulok, oly sokat mondó szemekkel... Nem sikerült. Az én hibám. Bocsáss meg!
Az utolsó retesz is elpattan, és a démonok örvénylő hada képlékeny, fekete szélviharként özönlenek be az ajtón.




Vissza az elejére Go down
honey, keep my secrets well
avatar
Árnyvadász

Avataralany :
₪ katherine mcnamara
Kor :
20
Tartózkodási hely :
₪ new york
Csatlakozás ideje :
2016. May. 28.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Alagsor ₰ Vas. Ápr. 09, 2017 9:41 pm
Alec & Clary

Szó szerint tényleg bármit megtennék azért, hogy vissza kaphassuk Jacet, hogy ismét velünk lehessen, de a mai nap után már megelégednék azzal is, ha bármilyen, akár apró nyomot is találnánk arra vonatkozóan, hogy hogyan bukkanhatnánk a nyomára.
Ahogy a hosszú folyosóra lépünk, csak egy alig hallható sóhaj hagyja el a számat miközben próbálom latolgatni, hogy vajon mi lehet a legrosszabb végkifejlete a mai napnak. Mi lesz akkor, ha a többiek, esetlegesen a Klávé fülébe jutna az, hogy milyen magánakcióba kezdtünk Aleccel, vagy netalántán valami komolyabb bajunk esne, mert megtámad minket egy démon. Az is elég rémes volt amikor nemrégiben megtámadott egy démon, még szerencse, hogy idejében sikerült kapcsolnom és leszúrnom a démont a szeráfpengével, különben nem hiszem, hogy élve megúsztam volna. Legjobb esetben is már eszméletlen lennék. Az pedig elég abszurd lenne, ha Alec mentené meg az életemet, főleg azok után, hogy eléggé ellenséges viszonyt ápolunk egymással. Most még is sikerült össze fognunk egy közös cél érdekében: Jace megtalálása.
- Az előbb is megtudtam védeni magamat. - mondom gunyorosan mosolyogva, majd elindulok a folyosó végén lévő ajtó felé, viszont ahogy egyre közelebb lépek, rossz előérzetem támad, de nem futamodok meg, meg kell tennem Jace miatt.
Amikor oda érek az ajtóhoz, a szeráfpengét magam előtt tartom, szorosan tartom a kezemben majd lassan nyitok be az ajtón, igyekezvén minél hamarabb minden területet megvizsgálni a tekintetemmel, hogy biztonságos lenne-e bemenni, viszont amikor semmi rossz jelet nem veszek észre, belépek a szobába.
Ahogy a szemem lassan hozzá szokik a fény viszonyokhoz, úgy képedek el a látványtól. Milyen kínzásokat csinálhatott itt Valentine... Még belegondolni is szörnyű.
Ijedtemben leejtem a szeráfpengémet amikor a hátam mögül zajt hallok meg és hirtelen valami ember külsejű valaki kezd el közeledni felém.









I need to live my own life. Follow
my own path. I wish for
CHANGE and that's
the problem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Alagsor ₰ Hétf. Márc. 27, 2017 5:59 pm


Clary & Alec
Várom, hogy az ösztönöm súgjon valamit arról, merre kéne tovább mennünk, de teljes némaság, üresség honol bennem. A felfelé vezető ajtót kizárom, tudtomon kívül pont ugyanazon okból, amiért Clary is, és a másik kettővel kezdek el szemezni. Ha valaki mással lennék itt... A szétválás a legjobb opció, igen, csak nem Clary mellett. Nem akarom őt magára hagyni egy veszélyes helyen, pedig tényleg hamarabb végeznénk. Nem, nem lehet, nem tudnék Jace szemébe nézni, ha megsérülne. És külön-külön védtelenebbek vagyunk.
- Hát, igen. Nem lenne bölcs dolog szétválnunk...
Lógva hagyom a levegőben a mondat végét. Az ajtókról lassan a lányra emelem a tekintetem, érdeklődőn fürkészem elszánt vonásait. Bebizonyította, hogy nem riad vissza semmitől. Az előbb ölt meg egy démont, teljesen egyedül.
- De az sem volt bölcs dolog, hogy ide jöttünk. Szóval...
Nem mondom ki hangosan, csupán ennyivel jelzem, hogy váljunk szét. Fejemmel a jobbra nyíló, vaskeretes ajtó felé intek, ami valamiért kevésbé tűnik szimpatikusnak, mint a másik.
- Én megnézem azt. Tiéd a folyosó végén lévő. Vidd el a boszorkányfényt magaddal, próbálj halkan mozogni, és mindig tartsd magad elé a szeráfpengéd - igyekszem pár perces gyorstalpalót tartani neki az elmúlt húsz év legfontosabb leckéiből. Tudom, hogy őrültség, és ha valami baja esik, az az én hibám lesz, de mindketten vállaltuk a kockázatot, amikor beléptünk a portálba. Különben sem megy olyan messzire, hogy ne tudnék utána sietni, ha baj van.
- Ne keveredj bajba, ha nem muszáj - jegyzem meg, pimasz félmosolyra húzva a szám, aztán jobbra fordulva a kiválasztott ajtó felé indulok. Megvárom, hogy Clary is elérje a folyosó végén lévőt, már ha belement abba, hogy szétváljunk. Ha meggondolta magát, természetesen vele tartok. Csak akkor nyitok be a vaskeretes ajtón, ha Clary eltűnt a másik mögött... pontosabban benyitnék, de zárva van, és ezzel máris értékes perceket veszítek. Felrajzolom az ajtó közepére a nyitó rúnát, és a vaskeret pillanatok alatt megadja magát.
Clary kivételesen egy lámpákkal kivilágított terembe ér. Első látásra zártnak tűnik, meglepően tiszta és rendezett, egyetlen vizsgálóágy van a közepén, különböző szíjakkal. A falakon fegyverek és kínzóeszközök lógnak, a földet pedig sötétre festette a szék körül a vér... Megtalálta a kínzókamrát.
Árnyék mozdul a sötét sarokban a lány felé. Amint közelebb ér, látszik rajta, hogy emberi külseje van. Szakadt rongyokat visel, csuklóin tépett láncú bilincs, a szeme őrülten vibrál. Képtelen megkülönböztetni, ki barát és ki ellenség - a kínzások után, melyet Valentine elvégzett rajta, számára minden árnyvadász ugyanolyan. A fegyvere egy másfél méter hosszú vascső, és legalább annyi gyilkos szándék vezérli, mint az imént a démont.




Vissza az elejére Go down
honey, keep my secrets well
avatar
Árnyvadász

Avataralany :
₪ katherine mcnamara
Kor :
20
Tartózkodási hely :
₪ new york
Csatlakozás ideje :
2016. May. 28.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Alagsor ₰ Szomb. Márc. 18, 2017 4:46 pm
Alec & Clary

Szinte fel sem tudom fogni azt, hogy mi történik, hiszen minden olyan gyorsan zajlik le körülöttem. Alig volt pár másodpercem felfogni azt, hogy megjelent egy démon aki megfog támadni. Szerencsére tudtam hátrálni pár lépést és ezzel is időt nyerve magamnak.
Magam is meglepődök azon, hogy sikerült megölnöm a démont aki rám támadt. Nem hittem volna, hogy az agyamnak sikerülni fog az, hogy időben kapcsoljon és megússzam démon méreg nélkül, avagy halál nélkül, de legnagyobb örömömre, és meglepetésemre mindez sikerült.
- Igen, jól vagyok. - felelem halkan amikor Alec oda jön hozzám, hogy megkérdezze, jól vagyok-e. Nem tudok sokáig örülni annak, hogy megöltem egy démont, hiszen amint meghallom Alec következő szavait, igazat kell adnom neki. Biztos észrevették már, - a nem tudom kicsodák - hogy itt vagyunk, megfognak támadni minket, viszont nem vagyok hajlandó elmenni innen addig, amíg nem találunk valami olyasmit, ami segít nekünk abban, hogy megtaláljuk Jacet. Nem létezik, hogy van egy portál darabunk, ami elvezetett minket ide, Isten tudja hova, és ne találjunk semmit amivel Jace nyomára bukkanhatunk. Persze, azt már az elején tudtuk, hogy nehéz lesz bármilyen nyomot is találni, hiszen Valentine nem hülye, nem hagy felelőtlenül nyomokat maga után, vagy mindent gondosan elpusztított, vagy jól elrejtette őket, de ezért vagyunk most itt ketten, hogy ezt kitaláljuk, megtaláljuk. Mert muszáj lennie valaminek... Nem létezik olyan, hogy nincs...
Alec mögött vagyok amikor kinyitja a következő ajtót, majd amikor látjuk, hogy nincs semmi, mellette elé lépek és jól szemügyre veszem az ajtókat. Hajt a kíváncsiság, hogy mi lehet egy szinttel feljebb, de nem tudnék nyugodtan távozni innen azzal a tudattal, hogy a másik két, egyenlőre még csukott ajtót nem néztük meg, hogy mi rejtőzik mögöttük.
- Meg kell néznünk ezt a két ajtót. - biccentek a fejemmel a 2 ajtó felé. - Hülye ötlet lenne ketté válni, mi? Úgy hamarabb végeznénk.. - teszem fel neki a kérdést halkan, miközben továbbra is a velem szemben lévő ajtót vizslatva.









I need to live my own life. Follow
my own path. I wish for
CHANGE and that's
the problem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Alagsor ₰ Pént. Márc. 10, 2017 7:05 pm


Clary & Alec
Jace egyszer azt mondta, az esés lényege, hogy meg kell tanulni jól landolni. Nem győztem gyógyító rúnákat rajzolni rá, mert állandóan eltörte valamijét, amikor épületekre, fákra mászott fel, vagy tetőkön ugrándozott. Kiskamaszok voltunk, ő tele energiával, engem pedig lenyűgözött a kisugárzása. Megmutatta, hogyan tudok macskaként a talpamra érkezni rúna nélkül is, és hogyan csökkenthetem minimálisra a sérüléseimet. Mint valami túlpörgött kaszkadőrpáros, heteken át ugrándoztunk tetőről tetőre, aztán Izzy rájött, mit csinálunk, miután eltörtem a lábam, és beárult anyának minket.
Valahogy most eszembe jutott ez az emlék, miközben a démon ütésének köszönhetően métereket repültem. Nem értem földet olyan szerencsétlenül, mint tehettem volna, de azért rendesen bevertem magam itt-ott. Kellett pár pillanat, mire rájöttem, ki vagyok és hol vagyok, betájoltam, mi történik éppen, és ráleltem az elejtett fegyveremre. A démon velőt rázó, fájdalmas üvöltését hallva egyből kitisztult a fejem. Láttam, hogy Clary világító pengéje kiáll a szörny hátából, aki aztán trutymót öklendezve, holtan összezuhan.
El sem hiszem, hogy egymaga elintézte.
Halkan felszisszenek, ahogy talpra ugorva felkapom a földről az íjamat. Futólépésben sietek vissza hozzá, de felesleges rohannom, a démon elpusztult. Aggódva és hitetlenkedve pislogok hol a tetemre, hol a lányra, végül nagy nehezen kibököm:
- Jól vagy?
Nincs idő érzelgősködni, de azért megérintem a karját, miközben sérülés után kutatok rajta, aztán amint úgy ítélem, egy darabban van és nem került túlságosan sokkos állapotba, visszahúzom a kezem és a vállamra veszem az íjamat.
- Mennünk kell. Valószínűleg tudják, hogy itt vagyunk. Csak idő kérdése, hogy újból megtámadjanak minket. Jobb, ha nem maradunk egy helyben.
Meg hát nem szívesen nézegetném a tartályban lebegő teremtményeket sem, a végén még életre kelnek, ha túl sokáig időzünk mellettük. Inkább fedezzük fel minél gyorsabban az épületet, aztán menjünk innét.
Az előbb felfedezett ajtóhoz indulok, intve Clary-nek, hogy kövessen. Kinyitom az ajtót, hasonló óvatossággal, mint az előbb. Ezúttal én megyek előre, mivel az új helyszín első pillantásra is tisztának és veszélytelennek tűnik. Egy újabb folyosó, hasonló az előzőhöz. Három ajtó nyílik róla, egy szemben, a folyosó végén, rácsos ablakkal a közepén, egy jobbra, vaskeretes, ablaktalan, egy pedig balra, félig nyitva felejtett, láttatni engedi a lépcsősort, mely a felsőbb szintekre vezet. Tanácstalanul Clary-re pillantok.
- Merre menjünk tovább?




Vissza az elejére Go down
honey, keep my secrets well
avatar
Árnyvadász

Avataralany :
₪ katherine mcnamara
Kor :
20
Tartózkodási hely :
₪ new york
Csatlakozás ideje :
2016. May. 28.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Alagsor ₰ Csüt. Márc. 09, 2017 5:47 pm
Alec & Clary

Sokáig csak bámulni tudom azt a valamit ami lebeg a szemünk előtt a tartályban, és folyamatosan az jár a fejemben, hogy vajon ez a valami életben van-e vagy esetleg már halott.
Ahogy nézem a különös teremtényt, próbálom kitalálni, hogy régen még is mi lehetett és hogyan nézhetett ki, hiszen valahogy nem tudom elképzelni azt, hogy valaki alapjáraton ilyen lenne. Vajon sima mondén volt amíg Valentine nem kezdet el kísérletezgetni rajta? Vagy netalántán vámpír avagy vérfarkas lehetett az illető? Fűt a kíváncsiság, viszont azt is tudom, hogy nem azért vagyunk most itt Aleccel, hogy Valentine hátramaradt kísérleteit nézegessük, vizsgálgassuk. Pedig lehet jó pár érdekes dolog kiderülne, viszont nem hiszem, hogy Jace megtalálásához közelebb kerülnénk vele, ahhoz túl szép lenne és túl könnyű. Biztos vagyok benne, hogy amikor innen elmentek akkor az az őrült ember nem igazán hagyott maga után olyan nyomot ami bárki elvezethetné hozzájuk. Ah, nem olyan felelőtlen, biztos mindent szépen elvitt magával avagy elrejtette olyan helyre és úgy, hogy azt senki se találhassa meg. Az is lehet, hogy nagyon sok mindent/mindenkit megsemmisített. Ez sem kizárt tényező, hiszen mindannyian tudjuk, hogy ez az ember bármire képes, mondhatni nem nagyon ismer határokat, de ha még is, akkor nem fél átlépni őket.
- Fogalmam sincs, de lehet nem is akarom tudni. Borsódzik már csak a gondolattól is a hátam. - mondom halkan ahogyan jobban szemügyre veszem a helyiség többi részét is. Mást sem akarok jobban, mint innen mihamarabb elmenni, de előbb muszáj találnunk valamit ami legalább segít Jace nyomába eredni. Nem létezik az, hogy eljöttünk ide az isten tudja, hogy hova és ne találjunk semmit.
Hirtelen térek magamhoz amikor egy démonnal találom szemben magamat. Ösztönösen hátrálok addig amíg a hátam neki nem ütközik a nedves és hideg falnak. Csak pár pillanat múlva jut eszembe, hogy most már én is árnyvadász vagyok és nem futamodhatok meg egy-egy démon elől, és hirtelen villan az eszembe, hogy nekem van egy szeráfpengém, amit mindvégig a kezemben tartottam, csak úgy látszik Valentine kísérletei sikeresen elvonták a figyelmemet.
Pont mikor a démon oda ér elém, akkor emelem fel a szeráfpengét és ezzel előidézve azt, hogy leszúrjam őt.









I need to live my own life. Follow
my own path. I wish for
CHANGE and that's
the problem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Alagsor ₰ Szomb. Márc. 04, 2017 8:50 pm


Clary & Alec
Soha életemben nem láttam még olyan teremtményt, mint ami a tartályban lebegett. Az első gondolatom az volt, hogy el kéne vinni magunkkal az Intézetbe, hogy ott Izzy-ékkel együtt megvizsgálhassuk, a második pedig az, hogy nem valószínű, hogy ketten elbírnánk Clary-vel. Fogalmam sincs, ember volt-e valaha egyáltalán ez a valami, vagy netán egy szerencsétlenül járt alvilági, de az biztos, hogy Valentine kísérletének szörnyszülöttjeként semmire sem hasonlított. Mihamarabb meg kell állítanunk ezt az elmebeteget.
- Clary?
Csak most eszmélek rá, hogy eltűnt mellőlem. Követem a boszorkányfényt, és pár sietős lépéssel felzárkózom a lány mögé. Fogalmam sincs, mit talált, ezért készenlétben tartom az íjamat, de mellé érve csak egy üres dobozt pillantok meg. A három ráccsal az oldalán inkább ketrecre hasonlít.
- Milyen kísérleteket művelhetett itt Valentine? - kérdezem csak úgy, hangosan, félig Clary-től, félig magamban merengve. Nem biztos, hogy tudni akarom a választ. Bármilyen teremtmények is születtek a kísérletek során, hamarosan szembe kell néznünk velük. Viszont ahogy így bámultam a falat, megpillantottam egy ajtót, nem is olyan messze tőlünk. Nem állhattunk meg itt, muszáj volt minél több részt felfedezni az épületből, hogy tudjuk, pontosan hol lyukadtunk ki.
Túl későn hallottam meg a hangot, azt a kaparászó, öblös surranást a bal oldalamról. Odafordultam, lövésre készen emelve az íjamat, de a lény hosszú, vaskos farka egyenesen gyomorszájon talált és négy-öt métert repültem hátrafelé. Semmi sem maradt közte és Clary közt, és ezt kihasználva nagyra tátotta a pofáját, megvillantva tűhegyes agyarait, aztán kilőtt a lány felé, elszántan, vérre szomjazva.
Megpróbáltam minél hamarabb összeszedni magam, hogy a segítségére siethessek, de a távolságunkból is adódóan ez eltarthatott még egy darabig.

üsd, vágd, nem apád



Vissza az elejére Go down
honey, keep my secrets well
avatar
Árnyvadász

Avataralany :
₪ katherine mcnamara
Kor :
20
Tartózkodási hely :
₪ new york
Csatlakozás ideje :
2016. May. 28.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Alagsor ₰ Szer. Márc. 01, 2017 11:48 am
Alec & Clary

Amikor oda értünk egy vasból készült ajtóhoz, megtorpanok, hiszen össze kell szednem a bátorságomat, hogy kinyissam. Talán még Alec megerősítésére is várok, hogy helyeseljen, igen, tovább kell mennünk. Mindenképpen tovább kell mennünk, ha már eljöttünk ide, az Isten háta mögé, - amiről még mindig nem tudjuk, hogy az az 'itt' még is hol van pontosan - és felrúgtunk ezer meg egy szabályt, akkor már késő bánat, nem fordulhatunk vissza, muszáj benyitnunk, csak jó pár pillanatig még megmozdulni sem tudok, mintha a lábam a földbe gyökerezett volna.
Amikor meglátom, hogy Alec a szeráfpengém felé biccent, szó nélkül veszem a kezembe, hiszen jól "mondja", nem tudjuk mi várhat ránk odabent, lehet egy csapatnyi démonnal találjuk szembe magunkat akik nem fogják az időt vesztegetni, hanem ránk fognak támadni és akkor hirtelen kell cselekedni, nem lenne idő a fegyver elővételére.
Végül oda lépek, közelebb a vas ajtóhoz, és lassan nyitom ki, miközben felkészülök arra, hogy az esetleges támadásokat kivédjem, de amikor az ajtó kinyílik és a boszorkánykő megvilágítja a helyiséget, nem látok semmit és senkit. Nem hallok mozgolódást, suttogásokat, susogásokat, mintha ezer éve nem lett volna itt senki. A levegőben érezhető a por és a különböző vegyszerek szaga.
Szép lassan közelebb lépek az egyik nagy tartályhoz ami csordultig tele van a zöld folyadékkal, és van benne valami. Nem ember, nem is állat, valami sokkalta másabb. Nem tudnám elmondani, hogy mit látok, mert egyszerűen nem találok olyan szavakat amivel ezeket le lehetne írni. Biztosan Valentine keze van ebben is benne, elkezdett kísérletezni embereken és létrehozta ezt a...valamit.
Hirtelen kapom oda a fejemet amikor a sarokban hallom, hogy valami, avagy valaki mozgolódni kezd. Elkezdek oda sétálni, magam elé tartva a szeráfpengémet és a boszorkánykővel világítva meg az előttem lévő helységet. Amikor oda érek egy dobozt látok, ember méretű dobozt, rajta 3 ráccsal. Ilyenekben tarthatta Valentine a foglyait.









I need to live my own life. Follow
my own path. I wish for
CHANGE and that's
the problem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Alagsor ₰ Hétf. Feb. 27, 2017 11:51 pm


Clary & Alec
Fontolgatom, hogy felvetem Clary-nek a visszavonulás lehetőségét. Meggondolatlanság volt csak úgy kettesben elhagyni az Intézetet, és ha már Jace-t úgysem találjuk itt, haza kéne mennünk erősítésért. Rögtön bekapcsolt a felelősségteljes Lightwood énem, és elkezdte mondani a magáét: jelentsük a dolgot a Klávénak, ők majd átvizsgálják ezt a helyet két tucat árnyvadásszal, és még van rá remény, hogy találjanak valami nyomot. De mi van, ha addigra túl késő lesz?
Clary nem hezitált, hát én sem tettem. Hagytam, hogy egy fél lépéssel előttem menjen, mivel nála volt az egyetlen fényforrásul szolgáló boszorkánykő. Ha szemből éri támadás, látni fogja, én pedig óvatos, halk léptekkel hátráltam mögötte, a hátát fedezve.
Tíz-tizenöt méter után a folyosó kiszélesedett és egy vasból készült ajtóba torkollott. Mindenütt kísérteties némaság és dermedt mozdulatlanság honolt, mintha nem csak élő, de holt lélek sem járna erre már. Ez egyszerre volt gyanús és megnyugtató. Az ösztönöm azt súgta, tovább kell mennünk, mert lesz itt valami, és ez a hang erősebb volt a Lightwood-kötelesség duónál.
Megálltam az ajtó mellett és a fejemmel Clary fegyvere felé biccentettem, jelezve, ideje előhúznia a szeráfpengét. Bármi várhat minket az ajtó túloldalán, és ha esetleg engem első mozdulattal félrecsap az útból, akkor életbevágó lesz, hogy meg tudja védeni magát. Ha engedelmeskedett és ezzel megvolt, akkor újból biccentettem, ezúttal az ajtóra, jelezve, hogy kinyithatja.
Elsőként léptem be a terembe, lövésre készen, jobbra-balra, fel és le kapkodva a tekintetem. Az íjammal követtem a mozdulatot, de semmit sem láttam, ami veszélyt jelenthetett volna rám. A falakat halványzöldre festette az a különös színű folyadék, ami a három-négy darab, emberméretű tartályban lötyögött. Legalább 3 méter magas és másfél méter széles tartályok, valami sokkal nagyobbnak szánva, mint egy egyszerű ember. A tartályokat különböző csövek kötötték össze, amik gépekre csatlakoztak, a fal mentén pedig kisebb-nagyobb szekrények sorakoztak, bennük különböző orvosi és kutatási eszközök. A polcokon üvegcséket lehetett látni, a gyógynövényektől kezdve a gyomorforgató tartalmakig mindennel megtömték őket.
- Ez egy laboratórium - összegeztem halkan, döbbenten. A remény újból fellángolt bennem, hogy talán mégsem járunk olyan rossz helyen.
Fel sem tűnt a nagy nézelődésben, hogy a sarokban megmoccant valami.

rád bízom, te nézed meg, mi van a sarokban *.*





A hozzászólást Alexander Lightwood összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 04, 2017 6:58 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
honey, keep my secrets well
avatar
Árnyvadász

Avataralany :
₪ katherine mcnamara
Kor :
20
Tartózkodási hely :
₪ new york
Csatlakozás ideje :
2016. May. 28.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Alagsor ₰ Hétf. Feb. 27, 2017 2:32 pm
előzmények: konyha


Alec & Clary

Késő van már ahhoz, hogy visszakozzunk, már nem lehet vissza táncolni, nem gondolhatjuk meg magunkat.
Igyekeztem minden gondolatot kizárni a fejemből, igyekeztem elfelejteni mindent ami ezzel kapcsolatos és nem törődni, foglalkozni azzal, hogy ha lebukunk, akkor annak milyen következményei is vannak ránk nézve.
Még csak egyszer utaztam portállal, de egyáltalán nem volt olyan volt, mint amire számítottam, vagy amilyennek Jace titulálta be elsőnek. Amikor Meliorn megmutatta a másik dimenzióba nyíló portált, akkor utaztam elsőnek és eddig egyszer portállal. Mai napig tisztán emlékszem az ott történt eseményekre. Olyan furcsa vissza gondolni arra, hogy milyen érzések kavarogtak akkor bennem, ott, a másik, alternatív dimenzióban. Nem volt árnyvilág, Valentine-t mindenki kedvelte, még anya is, együtt voltak, és ez az egyik leghihetetlenebb dolog számomra a mai napig. Még is hogyan képes bárki is együtt lenni azzal az emberrel? Hiszen egy szörnyeteg! A másik dolog ami még furcsa volt, az Jace és az én kapcsolatom. Együtt voltunk. Szerettük egymást. Minden olyan... Tökéletes volt, és ez hiányzik az én világomból, hiányzik az a boldogság amit ott, odaát éreztem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fogadtam nehezen és hitetlenül azt a hírt, hogy Jace a bátyám, a testvérem akibe beleszerettem, aki iránt gyengéd érzéseket kezdtem el táplálni...
Amikor átlépünk a portálhoz, nem látok semmit, csak a hatalmas nagy feketeséget és a szemem nehezen is akar hozzászokni ehhez a sötétséghez, viszont amikor Alec előveszi a boszorkánykövet, pár pislogás után a szemeim előtt elkezdenek kirajzolódni a tárgyak, helyek. És a csövek, vezetékek?
Csalódott vagyok amiért Jacet ismételten nem találtuk meg, hiszen Alec jól mondta, ez nem egy hajó, a szárazföldön vagyunk, és azt biztosra tudjuk, hogy Jace egy hajón van, csak egy boszorkánymester feltehetőleg egy védőbűbájjal védi őket. Okát mondjuk nem igazán értem...
Kezemben a boszorkánykővel kezdek el sétálni, elkezdem jobban szemügyre venni a helyet ahova érkeztünk. Bár dunsztom sincs, hogy ez az 'itt' még is micsoda lehet.









I need to live my own life. Follow
my own path. I wish for
CHANGE and that's
the problem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
honey, keep my secrets well
avatar
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Alagsor ₰ Vas. Feb. 26, 2017 3:10 pm


Clary & Alec
Ahogy összezárult mögöttünk a portál és a menetszél hátulról meglibbentett mindkettőnket, egyszeriben ráeszméltem, hogy borzasztó nagy hülyeséget csinálunk. De már nem volt többé visszaút, és nem is maradt időm azon elmélkedni, mégis mihez kezdjünk, mert sűrű, vak sötétség ölelt körbe minket. A hely, ahova érkeztünk, teljesen sötét volt. Kinyúltam oldalra, magam mellé, hogy érezzem, Clary ott van még és nem vesztettem el. Kezem a könyökébe ütközött, amit két ujjal óvatosan, alig érezhetően megfogtam, hogy biztosan ne szakadhasson el tőlem. A portál darabját a kabátom mellső zsebébe süppesztettem, aztán magam elé emeltem a boszorkánykövet.
A kő vakító fénye elárasztotta a helyiséget, elűzte a fojtogató sötétséget és megtöltötte élettel a termet. Kábelek és vezetékek futottak körbe a fejünk felett, végig a falakon, pókhálószerű, kusza rendszerben itt-ott egymásba csatlakoztak, majd szerteágazva folytatták tovább az útjukat. Magas, de keskeny folyosóra érkeztünk, oszlopok és felstócolt ládák nehezítették a haladást.
Egy alagsor.
A szemem pillanatok alatt alkalmazkodott a megváltozott fényviszonyokhoz, és tudtam, hogy ha újból ránk borulna a sötétség, több esélyem lenne, mint Clary-nek. Így hát megfogtam a kezét és a tenyerébe nyomtam a világító követ.
- Legyen nálad. Ne veszítsd el.
Amúgy sem tudtam volna egyszerre tartani a követ és kifeszíteni az íjamat. Ha hajlandó volt elfogadni, akkor rögtön a kezembe is vettem az íjamat, felkészülvén rá, hogy bármikor és bárhonnan megtámadhatnak minket. Azt már sikerült összeraknom, hogy egy alagsorban lehetünk, arról azonban elképzelésem sem volt, melyik országban, melyik városban és egész pontosan milyen épületben.
- Ez nem egy hajó - állapítottam meg félhangosan, elkeseredetten. Nem éreztem imbolyogni a talpunk alatt a talajt, sőt, stabilnak, masszívnak és szilárdnak tűnt. És nem éreztem Jace jelenlétét sem. Mérhetetlen csalódottság lett úrrá rajtam, de igyekeztem lenyelni. Ha nem is Valentine hajóján kötöttünk ki, attól még találhatunk itt értékes nyomokat. Körbe kell néznünk.
- Maradjunk együtt! Bármi történjék is, ne váljunk szét! - emlékeztettem őt még egyszer arra, mit beszéltünk meg az indulás előtt. Nem csak azért, mert nem akartam még Clary miatt is aggódni, vagy azért, mert attól féltem, egyikünk itt ragadhat, ha sietősen kell távoznunk. Inkább az járt a fejemben, hogy Jace nem örülne, ha elveszíteném a húgát egy akció során, amibe én magam rángattam bele. Vigyáznom kell Clary-re, és nekem is jól jön, ha nem vagyok egyedül. Akár még segíthet is.

jövünk! bounce





A hozzászólást Alexander Lightwood összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 04, 2017 6:56 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
honey, keep my secrets well


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Alagsor


Vissza az elejére Go down

Alagsor
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: