Ne viselkedj úgy, mintha soha semmi nem bántana. Olyan, mintha egyáltalán nem éreznél semmit.





 



Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Vezetőségünk
Fordulj hozzánk

Clary Fray
Alapító adminisztrátor
pmprofil
cissy, katherine, cornelia, raven
Simon Lewis
Admin
pmprofil
curtis, daimon, victor, javier
Sebastian Verlac
Admin
pmprofil
Dylan, Caleb
Csicseregj valamit
Mondj el bármit

Az előforduló hiba vagy észrevétel bejelentése e-mailben vagy privát üzenetben esedékes!!!
Ha írtál, jelezd a chatben, ha nem kapsz választ két napon belül, jelezd ismét a chatben :)


Utolsó bejegyzéseink
Gyorspostával firkálva
Az Intézet udvara
firkálta:  Sara Ravenscar
Vas. Jan. 21, 2018 8:43 pm-kor

Holly ♛
firkálta:  Simon Lewis
Vas. Jan. 21, 2018 6:45 pm-kor

Olasz étterem
firkálta:  Venus Cooper
Vas. Jan. 21, 2018 4:39 pm-kor

Jamie Dornan
firkálta:  Holly Biersack
Szomb. Jan. 20, 2018 7:04 pm-kor

Partner-kereső
firkálta:  Alexander Lightwood
Szomb. Jan. 20, 2018 4:24 pm-kor

Nappali
firkálta:  Katherine Wright
Szomb. Jan. 20, 2018 4:08 pm-kor

Utca
firkálta:  Katherine Wright
Szomb. Jan. 20, 2018 11:43 am-kor

Alec Lightwood
firkálta:  Clary Fray
Pént. Jan. 19, 2018 2:34 pm-kor



Jelenlévő fórumozók
Itt rontják a levegőt

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


Legtöbbet firkáltak
Legszorgosabb tagjaink

Blaire Marino
 
Venus Cooper
 
Gabriel Sinclair
 
Clary Fray
 
Cerviel
 
Sara Ravenscar
 
Alexander Lightwood
 
Lucifer Morningstar
 
Silvius S. Hildenborough
 
Vivian Avery Salomon
 

Share| .
Blood and Chocolate Bár

Az én nevem





Figyelj a részletekre
avatar

Mondén

Kor :
20

Tartózkodási hely :
Ϡ New York

Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 04.

Shadowhunters Frpg


Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Blood and Chocolate Bár ➹ Szer. Aug. 16, 2017 10:25 pm Dylan Mallory



Jules & Dylan


azt a mindenit


Néha dacolnunk kell mindazzal ami előttünk áll vagy amivel szembe találjuk magunk. Simán leállhatunk vitázni a Sorssal, hogy mi nem azt érdemeljük, amit ránk mért és köszönjük szépen mi mást fogunk tenni, mint amit ő szeretne. Holott titkon lehet, hogy mindvégig az általa kiválasztott úton sétálunk. Próbáltam azt hinni, hogy mindent amit teszek az a jót szolgálja. Talán gyerekként elhatároztam, hogy más leszek, mint a többiek. Nem azt teszem amit a szüleim elvárnak tőlem, hanem amiről úgy hiszem helyes. Ezért lehet az, hogy nem igen jövök ki jól velük. Ez bizonyára azért van, mert ők csak kötözködni tudnak, én meg újabb kifogást előhozni minden tervemre. Amivel talán ideig óráig csillapíthatom nyugtalan kedélyeiket, de az eddig sose volt a végső megoldás. Talán sose lesz az. Ha szembe kell néznem a jövőmmel, akkor azt úgy szeretném irányítani, hogy nekem legyen megfelelő ne másnak. Mármint a szüleimnek. Mert ők az ellenszenvesek, mindig is azok lesznek és ez alól semmi sem kivétel. Akárhová megyek, akármit teszek, az nem jó. Nem az általuk elfogadott megfelelő út. Másak az elképzeléseink. Ezzel persze nincs baj, hisz kritikusokra mindig szükség lesz. Akik ráébresztenek arra, esetleg amit tesz az illető az helyes és ezt próbálják aláásni egyesek. Persze nem minden szól az önbizalomról. Ha egyszer csak önbizalmad van és semmi más, talán egy darabig elveszett vagy. Mert semmi másban nem hiszel, csak önmagadban. Ami nem jó. Egy idő után nem. Mert minden elvész. A nyugalom. Amit mélyen legbelül akkor érezhetsz, ha nincs egyáltalán semmi zavaró tényező, talán minden a legnagyobb rendben van. Bár ezt, csak pillanatnyilag jelenthetem ki. Nem él igazán az, aki azt mondja, hogy unalmas az élete és nem történik semmi. De mindig történik valami, csak nem szabad a szobánkban kuksolva várni, hogy történjen is valami. A dolgok odakint történnek, a békés házunkon kívül. Csak ki kell tennünk a lábunk és szembe nézni az utca veszélyeivel. A mi világunk meg tele van veszéllyel. Bár nem tudunk róla, de ott motoszkál a hátunk mögött a szörny, akitől gyerekként óvva intettek, nehogy még véletlenül se menjünk a közelébe. Mert gonosz. Persze, hogy szerintünk gonosz. Ezt nevelték belénk, nincs kivétel. Nincs jó a rosszak között, eleve romlott minden és mindenki. Az én nézetem azonban teljesen más. Ezért ütközhetek megannyi félreértésbe azokkal szemben, akik hisznek és van egy határozott, stabil elképzelésük azzal kapcsolatban, amit én próbálok megcáfolni.
Nem vesztem össze Cissy-vel a vámpíros feltevésem miatt, hogy lehet esetleg jó volt és egy kis idő eltelte után kattant be annyira, az egyetlen amivel sakkban tarthat az a fenyegetőzés. Ha azt állítja, hogy minden vámpír gonosz, akkor én hiszek neki. Végül is ő az árnyvadász nem én. Alig ismerem a világukat, amit meg tudok, az igen korlátozott. Így se lenne szabad tudomást szerezni róluk, hát ha még kiderülne, hogy mi mindennel vagyok tisztában!
Ha már itt tartunk, a tudatalattim még mindig nem békült ki a ténnyel, hogy Cissy valaki mással volt. Így persze, hogy azt álmodtam amint éppen… Szóval mindegy. Ezért gondolom érthető, hogy miért a legdrasztikusabb és legemberibb módszert választottam a felejtésre. Az alkoholt. Ami azzal kecsegtetett, hogy holnap könyörögni fogok a halálomért annyira másnapos leszek, de most már teljesen mindegy volt. Elterveztem és kész. Egyik barátomat se hívtam magammal a bárba. Minek? Csak lejáratnám magam előttük és megfogadnák, hogy többé nem mutatkoznak velem. A pulthoz ültem, annak is a sarkába, hogy még véletlenül se legyek túl feltűnő. Rendeltem magamnak első körben, egy whiskyt. Nem tudom más mivel kezdi, én ezzel fogom.






Vissza az elejére Go down
Az én nevem





Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg


Témanyitás➹ Re: Blood and Chocolate Bár ➹ Vas. Május 14, 2017 12:20 am ➹ Vendég
Mindenre számítottam, de erre az egy válaszra nem! Illetve ha belegondolok, ez így nem teljesen igaz, valahol mélyen felmerült bennem is ez az ötlet, de elvetettem… Maradjunk annyiban, hogy meglepődtem kívánságán.
Haverjaimban benne marad a lélegzetvétel is. Egyszerre meglepettek és mérgesek, hogy pont ugyanilyen ötletük volt, csak ugyebár más helyzetben és én vetettem el… és most én „nyerem meg” eme lehetőséget. Hadd irigykedjenek!
Egy pillanatra elveszek a lány szemeiben. Ahogy övé az enyémmel egy kapcsolatot alkot, amelyet szinte semmi nem tud megzavarni. Pár másodperc csend, talán alig van egy is, de mintha percek, órák telnének el. Hagyom magam elmerülni e csodás élvezetben, hagyom, hogy egyszer kilépessek az éjszaka zajaiból. A lány hangja riaszt fel a csodálatból.
- Rendben. – szinte gondolkodás nélkül felelek. Akármi t is tartalmazzon az „amit csak akarok” kijelentése, de valahogy hajt a vágy, hogy átéljem. Vérem felpezsdül, amit a félhomály eltakar, az az, hogy arcomat elönti a pír. Szívem verni kezd. Hajamba túrok, hogy pár elszabadult tincset helyre tegyek, de szememet nem veszem le a lányról egy pillanatra sem.
- Ha veszítesz, akkor viszont enyém leszel… itt és most a bárban. – kis kaland, kis rejtett zugban élvezni minden gyönyört… ez minden férfi vágya. És ezt nem tagadom le én sem.
Belegondolva a ma este lényege, hogy mindketten megkapjuk a másikat. Vagy így, vagy úgy. Nem tudom megmagyarázni mi vonz hozzá, benne, de nem is akarom. Minek is? Élvezni kell az adandó pillanatokat! És mi van, ha nem ez lesz az utolsó egymással? Hát annál jobb lesz csak! Nem tudni mit hoz a jövő, de… hogy is van az a mondás? Élj a mának? Az ma menni fog! Minden gond nélkül! Akik nem ismernek, azok most azt hihetik, hogy ilyen könnyen odaadom magam minden csajnak. Pedig nem. De nekem is jár az élvezet! Aki ismer, tudja mi volt velem, megérti mindezt! De ők nem ismernek, a haverok, így nem is figyelek zúgolódásukra.
Ahogy ellépek mellőle, kezem észrevétlenül végig siklik fenekén. Szememmel alakját mérem végig.
- Benne vagyok. – innen már nincs visszaút. Nem tudnék visszalépni. Nem is akarok! Akarom ezt itt, és most! Felkapom a dákót, elsétálok mellette, hogy az asztal másik oldalára kerülhessek. Út közben bele hajolok hajába, lehunyt szemmel élvezem illatát, és fülébe súgom: Én is akarlak.
Mintha mi sem történt volna, a fehér golyó irányába állok, behajolok, hogy felmérhessem a terepet, majd gondolok egyet és odébb lépek.
- Kezd te kérlek. – nézek rá mosolyogva, és átadom neki a helyet. Várom, hogy kezdjen, közben könyökkel bordán ütöm zúgolódó haverom, aki egyből ad ötletet, hogy hol lehetne mit csinálni. Csendet barátom, ez itt most az én terepem!






Vissza az elejére Go down
Az én nevem





Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg


Témanyitás➹ Re: Blood and Chocolate Bár ➹ Pént. Május 12, 2017 5:44 am ➹ Vendég
Arthur

Farkasom kéjesen mocorog bennem. Elnyújtózkodik a csontok alatt, feszült figyelemmel kíséri a férfi minden mozdulatát. Nem éreztem még ilyet. Nem a testét látja, nem a tekintetét, nem az izmainak játékát.
A lelkét vizslatja, a szívének dobbanásait hallgatja. Túl mélyre és túl messzire megy, nehezen kontrollálom. Mi történik most velem? Akarom én ezt? Tudom tovább tűrtőztetni a bestiát, ami már rég én vagyok? Eggyé váltam vele azon az éjszakán, amikor Mathias a karjaiba zárt. Hinnem kellene benne, hogy megállíthatom, de amikor egy testben két fenevad tombol, akkor hiába az észérvek és a tiszta gondolatok...az ösztönök mindent elnyomnak.
Megnyalom az ajkaimat, figyelem. Hosszú, hullámos hajamba túrok, ajkaimra mosolyt csalnak, mosolyt csal Ő. Hallgatom az ereiben zubogó vért édes melódiáját és beleszédülök.
Talán, ha felhívnám Math-et, ha segítséget kérnék tőle, de...ezt pár pohárral ezelőtt kellett volna megtennem. Most szomjazok...de már rég nem az alkoholra. Láncoljanak le! Istenem, húzzanak a béklyók a pokolba!
- Téged akarlak! - nyögöm elfúló hangon az idegen férfi felé, pillantásába fúrom a sajátomat. Akarom, hogy értse és többet lásson, hogy nem egy hosszú, sóhajok szimfóniájából fonódó éjszakára vágyok, annál sokkal többre. Teremteni akarok. Új életet, új, sebezhető farkast adni a Holdnak. Mi ütött belém? Teljesen megőrültem?!
- Ha nyerek, azt teszek veled, amit csak akarok! - lehunyom egy másodpercre a szemeimet. Fékeznem kell a felszínre bukó érzéseket, nem láthatják meg a zölden felvillanó íriszeket...a mondénok maradjanak az áldott tudatlanság mezsgyéjén, pont, mint én, pár hónappal ezelőtt. Higgyék csak el, hogy a szörnyek nem léteznek, nincs mitől félniük a lemenő Nap sugarai alatt, a közeledő éjszaka árnyai nem jelentenek veszélyt.
- Ha veszítek...tudod mit? Döntsd el te, hogy akkor mi történjen! - már nem nézek rá, a golyókat szedegetem össze a szabad asztalnál, rakom a háromszögbe, hogy minden tökéletes legyen. A fehéret irányba fordítom. Már csak az első lökés hiányzik, hogy megrepedjen a szép üveggömb fala, hogy a harmónia megbomoljon, hogy a fenevadam elszabadulhasson, a férfi bőre alá kússzon, a lelkébe tépjen.
- Nos? Még mindig benne vagy? - vigyorogva nézek rá. Várom, hogy lépjen, hogy megmozgassa a figyelő bestiámat.
Nem tudom megmagyarázni a késztetésemet, furcsa fintora az életnek és a farkaslétnek, hogy két vágy tombol egyszerre egyetlen, halandó porhüvelyben. Math...merre jársz?
Hagyom, hogy a barátai izgatottan felhördüljenek, hogy vadászként gondoljanak magukra, ahol én vagyok a préda. Pedig, ha tudnák...ha csak egy kicsit is sejtenék, hogy milyen szörnyeteg lakozik bennem, futnának...egészen addig, amíg rá nem döbbennének, hogy nincs hely, ahova elmenekülhetnek.
Nincs hely, ahova elmenekülhetsz, drága idegen. Itt vagyok. Kellesz nekem. Erőszakkal? Vagy a hamis alkunk részeként? Fogalmam sincs, de ma éjjel, az enyém leszel.


■ ■ Zene ■ ■Csak ha te is akarod...■ ■credit







Vissza az elejére Go down
Az én nevem





Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg


Témanyitás➹ Re: Blood and Chocolate Bár ➹ Hétf. Május 08, 2017 11:11 pm ➹ Vendég
Unatkozom. Nagyon! Valamit csinálni kell, nincs kedvem most a négy fal között ülni. Amikor az ember ezen gondolkodik rájön, hogy beleesik a huszonkettes csapdájába. Nem akar otthon ülni, el akar menni valahova. De kivel? Nincs aki eljönne. Akkor marad itthon, de ahhoz sincs kedve, és máris tálalva van az örök dilemma. Szerencsére valaki meghallotta a dilemmámat mert máris csörögni kezd a telefonom. Gyorsan felveszem a telefonom és szinte azonnal igent mondok haveromnak, aki egy közeli bárba invitál. A srácot nem ismerem még annyira, de jó fejnek tűnik, össze szoktunk járni néha. Körbe szokott vinni a városban, megmutatja hova érdemes beülni, mit érdemes megnézni vagy hol lehet jót bulizni. Most is egy ilyen helyre akar elhívni. Én meg már eleget úsztam a dilemmámban így nem is kell sokáig rábeszélnie. Egyeztetjük hogy mikor jön értem. Addig villámgyorsan összeszedem magam, felkapom fekete farmerom, fekete ingem melynek ujját hanyagul tűröm fel könyékig és belebújok szürke vászoncipőmbe. Kis fésülködés, kölni, iratok, telefon és már huppanok is be haverom kocsijába. Gyorsan összeszedjük a harmadik tagot, elrobogunk a bár felé és mire észbe kapok már a bárpultot támasztjuk. Én magam a csendes megfigyelő típus vagyok, előbb úgymond felmérem a terepet. A pultnál ül egy fiatal lányka is. Csinos nagyon, laza eleganciát sugall öltözete. Elkalandozok rajta, végig nézem arcát, haját, kezeit… merengésemből haverom képe ébreszt fel, aki viszont kicsit sem a “csendben figyelek és majd meglátom mi lesz” típus, sokkal inkább a “szivárványt megszégyenítő ívben rárepülni az első csajra” típus. Egyből csábítani kezd, a csajszit próbálja szóra bírni, majd szintet lép és már egy italra is meghívja.
Kezdem kicsit kínosnak érezni reménytelen ám valahol szórakoztatóan naív próbálkozását, így a harmadik sráccal úgy döntünk, hogy úgy teszünk mintha nem ismernénk. Ott hagyjuk a próbálkozásában és keresünk más elfoglaltságot. Biliárd, na ez jó lesz! Amúgy is régen játszottam már, hát itt az ideje hogy felfrissítsem tudásomat.
Harmadik társunk végül felhagy az udvarlással vagy mivel, és beáll az asztal mellé nézőnek.
A játék elkezdődik majd hamar le is megy. Még egy kör! De most ezt megnyerem! Az első ütés után egy hangra figyelünk fel. A lányzó a pultnál megszólalt. Kiszélesedik mosolyom, ahogy tekintetünk találkozik, de ahogy oda könyököl az asztalra közvetlen közel, az még szélesebb mosolyt csal arcomra.
- Képtelen vagy veszíteni? Ez már önmagában bizonyítást kíván. - szólalok meg még mindig mosolyogva.
Legyen tét… de mi legyen az? Simán egy ital? Az sablonos… ital és még valami? Alakul!
- A tét legyen… - gondolkodom el egy kicsit. Persze haverjaimnak egyből lennének ötletei de azokat szeretném nagyon gyorsan elvetni. És persze engem tartanak majd prűdnek…
Hát viszont a kreativitás mezején vérzek el… az italozáson túl más nem jut eszembe. - Megadom a hölgynek az elsőbbséget. Válassz te valami jutalmat a nyertesnek vagy bűntetést a vesztesnek. - mosolygok rá a lányra, ezzel megadva az elsőbbség jogát.






Vissza az elejére Go down
Az én nevem





Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg


Témanyitás➹ Blood and Chocolate Bár ➹ Hétf. Május 08, 2017 7:33 am ➹ Vendég
Arthur

Ujjaim között forgatom a finoman csiszolt kristálypoharat, hogy az utolsó kortyot is lehajthassam belőle. Nyelvemen mézként olvad el az alkohol. Jóleső nyögéssel túrok bele a sötét hajfürtjeimbe, nem látom, hogy mi folyik körülöttem, egyszerűen nem érdekel. Csak a gondolataim léteznek, az emlékeim, amik megmutatják, hogy mennyi minden történt velem az elmúlt hetekben. Hogyan váltam egy átkozott este farkassá, hogyan találtam meg önmagam, miként lettem lupa és...hogyan váltam nővé.
Erősebb vagyok, mint valaha. A kislány már rég nem létezik. Kezdem megtapasztalni farkasom erejét és ez talán kissé meg is részegít. Hányszor kaptam meg, hogy nem adhatom fel, hogy el kell fogadnom azt a bestiát, amivé váltam, különben felperzsel és megöl.
Most? Most minden más. Érzem és tudom. Mathiasnak köszönhetem, hogy nem zuhantam szárnyavesztett angyalként a pokolba, a démonok mellé, akik már nagyon is vártak. Néha éjjelente még mindig hallom a sikításukat a fülemben, bár egyre ritkábban.
A mondén életemet teljesen magam mögött hagytam. Áltemetés, lelkek halála, átkozott valóság. Ez volnék én...üdv mindenkinek a királyságomban, ahol a falak vérrel és vágyakkal vannak mázolva.
Kinyitom szemeimet. Hárman vannak, de tekintetem csak az egyik ismeretlen pillantásába akad. Ajkaim szegletében mosoly születik. Figyelem és nézem. Rögzül a mozgása, látom az izmai rándulását a csontok felett, hallom a szívének lágy dallamát. A nevetését, ami a dobhártyámat cirógatja. Tetszik a jókedve, vele nevetnék én is.
Hirtelen ötlettől vezérelve pattanok fel a bárszékről. Tornacipőmben könnyen lépek közelebb hozzá, mielőtt azonban csak centik választanának el tőle, megizgatom térdig érő bőrszoknyámat.
Felkapok egy dákót a fal mellől, a biliárdasztal szélére könyökölök. Sötéttel mázolt ajkaimon még mindig ott a mosoly.
- Ha már meg akartatok hívni az előbb egy italra, legalább tegyük izgalmassá! - húzom el számat játékosan, meglököm az egyik golyót. - Téteket gyorsan, mielőtt még meggondolom magam! A nyeremény pedig...döntsétek el! Képtelen vagyok veszíteni biliárdban! - bólogatok gyengéden, mintegy hatásvadász módszerként.
Vékony, fekete csipke ingem előtt keresztezem karjaimat. A mai este a játékról fog szólni. Pillantásom követi az egyik férfi minden rezdülését. Érdeklődve figyelem, pár héttel ezelőtt még irigykedtem volna. Édes tudatlanság az övék.
Érzem, ahogy a levegő illatkavalkádja megváltozik. Az izgatottság aromája kúszik az orromba, mint egy kéretlen vendég, egy túl erős parfüm. Már nem rázom le magamról az ingereket, képes vagyok kezelni az összeset.
- Na? Mi legyen a tét? - vonom fel a szemöldököm kérdőn, kezdem el rendezgetni a golyókat a szabad asztalnál. Nem kérek, tényeket közlök, csupán a nyereményt választhatják ki...vagy válassza ki Ő! Igen...te!


■ ■ Zene ■ ■Játsszunk! Very Happy■ ■credit







Vissza az elejére Go down
Az én nevem





Figyelj a részletekre


Shadowhunters Frpg


Témanyitás➹ Re: Blood and Chocolate Bár ➹ Sponsored content






Vissza az elejére Go down

 
Blood and Chocolate Bár
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: