Wendy&August - Mysterious call
Ne viselkedj úgy, mintha soha semmi nem bántana. Olyan, mintha egyáltalán nem éreznél semmit.





 



Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Vezetőségünk
Fordulj hozzánk

Clary Fray
Alapító adminisztrátor
pmprofil
cissy, katherine, cornelia, raven
Simon Lewis
Admin
pmprofil
curtis, daimon, victor
Sebastian Verlac
Admin
pmprofil
Dylan, Caleb
Csicseregj valamit
Mondj el bármit

Az előforduló hiba vagy észrevétel bejelentése e-mailben vagy privát üzenetben esedékes!!!
Ha írtál, jelezd a chatben, ha nem kapsz választ két napon belül, jelezd ismét a chatben :)


Utolsó bejegyzéseink
Gyorspostával firkálva
Kara Moon
firkálta:  Kara Moon
Yesterday at 11:20 pm-kor

Utca
firkálta:  Asmodeus
Yesterday at 10:11 pm-kor

Ceri & Gabe - Apple Inc.
firkálta:  Cerviel
Yesterday at 6:15 pm-kor

Hiányzásnapló
firkálta:  Jace Herondale
Szer. Nov. 22, 2017 8:23 pm-kor

Cellák
firkálta:  Jace Herondale
Szer. Nov. 22, 2017 5:18 pm-kor

Lola ___
firkálta:  Clary Fray
Szer. Nov. 22, 2017 12:37 pm-kor

Asmodeus
firkálta:  Clary Fray
Szer. Nov. 22, 2017 12:36 pm-kor

Lorelei Montmartre
firkálta:  Dylan Mallory
Szer. Nov. 22, 2017 12:32 am-kor



Jelenlévő fórumozók
Itt rontják a levegőt

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


Legtöbbet firkáltak
Legszorgosabb tagjaink

Gabriel Sinclair
 
Clary Fray
 
Jace Herondale
 
Cerviel
 
Cornelia Maxwell
 
Katherine Wright
 
Astrid Biersack
 
Asmodeus
 
Alice Whitley
 
Sara Ravenscar
 

Share| .
Wendy&August - Mysterious call

Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Kor :
25

Tartózkodási hely :
New York

Csatlakozás ideje :
2017. May. 01.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Wendy&August - Mysterious call ➹ Szomb. Május 13, 2017 1:54 pm August A. Littlebury

       

“I haven’t had this feeling before, It’s like I no longer have control of my feelings and more, When you are in the room, my heart drops on the floor, When I am with you, I never felt any bore.”
 

       
Wendy & August

       
Izzad a tenyerem, ideges vagyok, fel s alá járkálok a szobámban. A gyomrom görcsben van, a figyelmemet nem tudom lekötni, a gondolataim össze-vissza cikáznak a fejemben. Mit vegyek fel, mit mondjak majd, késsek-e egy kicsit, vagy pont időben érjek oda, vigyek-e valamit, vajon milyen lesz? Utoljára akkor éreztem ezt, mikor apának kellett bemutatnom valamit, amit természetesen mindig elszúrtam. Az alkalom azonban most merőben más; Valami sokkal csodálatosabb, boldogabb, felemelőbb. Wendyhez készülök.
Ő nem csak egy sima ismerősöm, bár ő valószínűleg engem annak tart. Igaz is, hiszen mit adhatnék neki? Titkolózást, veszélyt és depressziót, miközben nála vidámabb, melegebb szívű lányt nem ismerek. A mosoly egy állandó kiegészítője, és szerintem sose láttam őt elkeseredettnek. Elképzelhetetlenül erős! Emellett meg én egy szürke, jelentéktelen kisegér vagyok.
Hogyan is gondolhatom, hogy egyszer az enyém lesz?
Kiverem ezt a gondolatot a fejemből, jobbat érdemel nálam, csupán annyit tehetek érte, hogy mellette leszek, mint egy jó barát. Nem vagyok egy párkapcsolat-kompatibilis személyiség amúgy sem. Wendy biztosan igényli, hogy elmenjünk valahova közösen, randizni, a barátaival, ezt pedig nem tudom neki mindig megadni. Meg hát velem mutatkozzon? Nevetséges. Biztosan sok karizmatikus, jó kiállású srác küzd a kegyeiért az egyetemen, válogathat közülük kedvére. Csinos, elbűvölő.
Minek is rágódom ezen? Minek is képzelem el, hogy sétálnánk kézen fogva az Intézet kertjében? Ez mind lehetetlen. Ő nem árnyvadász, és nem is tud a másik énemről, a harcosról. A nyüzüge a harcosról.
Mióta ismerem, gyakran elgondolkodom rajta, hogy itt hagyom az életem ezen részét. Nem hiányoznának az Intézetek, Alicante se, a sok harc, a sérülések, a rúnák. Összeházasodnék valakivel, és egy kertvárosi apró kis házban élnénk, valami egyszerű munkám lenne, éppen hogy kellemesen megélnénk. Ennyire unalmas vagyok.
Mielőtt még túlságosan elkalandoznának a gondolataim, elszabadulnának a fantáziáim, felkapok magamra egy fekete, hosszú farmert és egy fehér inget, megfésülöm a hajam, majd idegesen megfogom a szobám kilincsét.
Mennem kell, Wendy vár rám.
Az utcákat futólépésben szelem át, nem akarok összenézni egyetlen emberrel sem, plusz sietősnek kell lennem, hogy időben odaérjek. Mehettem volna taxival, de a friss levegő valamennyire segít lenyugodni, bár tudom, látszik rajtam az idegességem.
Nagy levegőt veszek, mielőtt belépnék a kapun és kopognék.
(c) crackle bones

       









   
   
when you're not like them
they are gonna torture you
Don't let them shape you into something you are not. Don't let them make you wear a mask that suffocates you. Don't let them kill your spirit.(skins) ©️endlesslove.


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Mondén

Kor :
21

Tartózkodási hely :
♣ new york

Csatlakozás ideje :
2017. May. 01.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Wendy&August - Mysterious call ➹ Szomb. Május 27, 2017 9:04 pm Wendy Howard
August && Wendy

Már reggel óta folyamatosan az órát figyelem. Számolom a perceket, s várom August látogatását. Hamarabb felkeltem, mint ahogy szoktam, hogy legyen időm egy kis sütit sütni neki és ebédet készíteni, mert nem akarom, hogy korgó gyomorral legyen itt nálam, míg a sulis projektemben segít, amiről szerintem lövése sincs, hiszen a jogi pálya és August nem emlegethető egy mondatban, ám én mégis voltam olyan bátor, hogy a fiú segítségét kérjem. Még ha nem is ért a dologhoz, úgy gondoltam, hogy talán jobb lenne, ha átjönne, és akkor legalább elszórakoznánk. Mindig jól érzem magam a srác társaságában. Igazán különleges személyiség, nem gyakran találkozni ilyen emberekkel az utcán, mint amilyen ő is, ezért nagyra becsülöm. Miden emberben van valami, ami miatt értékes lesz, Augustot több ilyen tulajdonsággal áldotta meg az Úr, mint a legtöbb élőlényt.
Kipakolom a lakásom nappalijába a laptopom, a tankönyveim és néhány könyvet, amelyeket tegnap szereztem be a könyvtárból arra gondolván, hogy talán még jól jöhetnek a feladathoz. A konyhába baktatok és üdítőket kapok fel meg a csokis kekszet, amit a délelőtt folyamán készítettem, hogy bevigyem a lakásom legnagyobb helységébe. Itt minden annyira apró, hogy egyszerűen máshol nem férnénk el. A szüleim nem akartak nagyobb apartmant venni nekem tekintettel arra, hogy úgyis csak egyedül élek itt és teljes mértékben igazuk is van.
Egy olyan apró gondolat telíti el az elmém, hogy most találjam a kaját, amit készítettem vagy majd mielőtt August menni készül? Arra a döntésre jutok, hogy majd a srác megmondja mikor éhes és akkor kipakolok és megmelegítem az ételt, ami nem az ízéről híres főleg, hogy a főzés nem az erősségem, de úgy gondoltam egy próbát megér a dolog. A szándék a lényeg, nem?
A tekintetem nem szakad el a faliórától, a percek lassan telnek, már nagyon izgatott vagyok August érkezése miatt. Még sosem volt nálam és rendkívül ideges vagyok afelől, hogyan fog neki tetszeni a lakásom és eléggé tisztának, rendesnek találja-e.
Már csak két perc és egy óra. Bármikor ideérhet.











Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Kor :
25

Tartózkodási hely :
New York

Csatlakozás ideje :
2017. May. 01.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Wendy&August - Mysterious call ➹ Vas. Május 28, 2017 4:44 pm August A. Littlebury

       

“I haven’t had this feeling before, It’s like I no longer have control of my feelings any more, When you are in the room, my heart drops on the floor, When I am with you, I never felt any bore.”
 

       
Wendy & August

       
Nem is tudom mire gondoltam, mikor felajánlottam Wendy számára a segítségemet. Lövésem sincs a joghoz, sőt, tulajdonképpen semmihez. Maximum a klasszikus zenében tudnék valami okosságot nyújtani neki, de történetesen a téma nem is állhatna messzebb a zongorától. A saját emberi jogaimmal sem vagyok tisztában, hiszen nephilim vagyok, elsősorban a Klávé törvényeit kell számba vennem, minden más másodlagos. Ám mikor mesélt erről a sulis cuccról, átgondolatlanul rávágtam, hogy szívesen segítenék neki. Miért is ne? Hiszen én nagyon kenem-vágom a témát!
Na, persze!
Megigazítom magamon az inget, amin halványan átlátszanak a rúnáim. Wendy elől sosem rejtegettem, valahogy ösztönösen bíztam benne. Mindenkinek igyekszem bemagyarázni, hogy ezek non-figuratív tetoválások, de nehezen néznék ki belőlem, hogy magamtól varratnám ki a bőrömet, ráadásul ennyi „hülyeséggel”. Nem vagyok az a kemény, tetoválásos fajta fickó. Lehet, kellene valami mintát szereznem, így nem lenne annyira furcsa a sok rúna. Mindegy is, a lényeg, hogy ez alkalommal viselhetek úgy fehéret, hogy senki nem néz rám szomorúan, sajnálattal telve, szánakozva. A mondénok nem tudják, hogy ez a gyász színe nálunk, és ez így pont jó. Megtarthatom magamnak a sebeimet, a fájdalmamat, miközben senki sem gyanítja, hogy nem vagyok a toppon. Természetesen, ma jó kedvem van, hiszen bármelyik pillanatban előttem állhat Wendy!
Ha bár én szeretem a rúnáimat. A parabatai rúnám ugyan elhalványult, az volt a legjelentősebb, de a helyére a gyász rúnája került, amely mindennap emlékeztet arra, miért kell felkelnem és harcolnom. Árnyvadász vagyok, még akkor is, ha gyakran álmodozom egy mondén életről.
Ha Wendy beenged, mosolyogva köszöntöm. Mindig jó kedvem lesz, ha meglátom őt, egyszerűen az angyali arca reménnyel tölt el, amit régóta nem éreztem már. Az idegességem elszáll, mintha nem is éreztem volna soha, helyette nyugalom ül rám.
- Szia! – intek egyet szerencsétlenül, a képemen ülő idétlen vigyor sem segít rajtam.
Az orromat kellemes illat csapja meg, egyenes ínycsiklandó, amitől a gyomrom halk korgásba kezd. Csak nem egy konyhatündér? Minden pillanattal egyre inkább tökéletesebbé válik a szememben.
Óvatosan körültekintek az apró, de aranyos kis lakásban. Pont ilyennek képzeltem el, nem egy nagyzó, hatalmas apartmannak, hanem egy szerény, de csudaszép otthonnak.
- Nos, akkor, hol fogunk dolgozni?
– kérdeztem halkan, de lelkesen, ha már tudás nincs mögöttem.
(c) crackle bones

       









   
   
when you're not like them
they are gonna torture you
Don't let them shape you into something you are not. Don't let them make you wear a mask that suffocates you. Don't let them kill your spirit.(skins) ©️endlesslove.


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Mondén

Kor :
21

Tartózkodási hely :
♣ new york

Csatlakozás ideje :
2017. May. 01.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Wendy&August - Mysterious call ➹ Kedd Május 30, 2017 6:32 pm Wendy Howard
August && Wendy

Nem tartozok azok az emberek közé, akik kedvelik a magányt. Jobb szeretem körülvenni magam emberekkel, akikkel foglalkozhatok, hogy eltereljem a figyelmem a szürke, ködös és sajnos stresszes hétköznapokról. A szüleim korú emberek mindig csak forgatják a szemüket, mikor az előbb említett stressz jelzőt használom a monológjaimban, hiszen nem értik egy ennyi idős lány mit is aggodalmaskodik bármin. Úgy tartják most van itt az ideje a bulizásnak, a féktelen pasizásnak és ez semmi rosszat nem von maga után, ám nem csak ezt az oldalát kell nézni az életnek. Egy jogi egyetemre járni nem móka és kacagás, hiszen ha éjjel-nappal tanulnék is lenne még tananyag. Aztán ott van a sok felesleges, semmirevaló projektmunka, amit muszáj megcsinálnod, akkor is ha úgy van kiírva, hogy nem kötelező. Mondjuk ez is inkább tanárfüggő.
Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire hálás vagyok Augustnak, hogy átjön hozzám a mai napon és tudom, hogy nem ért a joghoz, de ettől függetlenül még itt lesz velem. Mióta felajánlotta a segítségét azon gondolkozom mit is fogok neki ezért cserébe adni, hiszen ez annyira nagylelkű a fiútól. Én meg holmi gyorsan összedobott kajával akarom elkábítani. Nem volt szép húzás!
Megrezzenek, amikor meghallom a csengő hangját az óra merev bámulása közben. Néha nagyon szívbajos tudok lenni, pedig fel voltam készülve August érkezésére. Erre vártam egész áldott nap.
- Szia, fáradj bentebb – mosolygok rá, mikor kitárom az ajtót. Pár lépéssel arrébb állok, hogy be tudjon jönni. Rend van a lakásban, ami miatt nem aggódom. Picike az egész, szinte innen be is látható, ahol éppen állunk. – Készítettem kaját, ha megéheznél meg van süti is rágcsának. Szólj, ha bármire szükséged van, üdítő a hűtőben, de ki is vehetem, ha nem szereted hidegen inni. Érezd magad otthon – magyarázok neki, s közben a konyha irányába mutogatok.
- A nappaliban, nem hiszem, hogy máshol kényelmesen elférnénk a könyveimmel és a laptopommal együtt – mosolygok rá. – Egyébként August én rettentően hálás vagyok, hogy segítesz nekem – mondom, s biztos vagyok benne, hogy ezt még a mai nap folyamán rengetegszer meg fogom ismételni.











Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Kor :
25

Tartózkodási hely :
New York

Csatlakozás ideje :
2017. May. 01.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Wendy&August - Mysterious call ➹ Csüt. Jún. 01, 2017 5:09 pm August A. Littlebury

       

“I haven’t had this feeling before, It’s like I no longer have control of my feelings any more, When you are in the room, my heart drops on the floor, When I am with you, I never felt any bore.”
 

       
Wendy & August

       
Nem szoktam vendégségbe járkálni, én inkább a magamnak való fiatalok közé tartozom. A szobám-fegyverraktár-edzőterem tengelyen mozgok általában, ebben is túlsúlyban van a szobámban töltött órák aránya. Van olyan nephilim társam, aki szívesen rángat ki a könyveim közül, akármilyen stresszes feladat is, de ők sem ér célba mindig. Egyszerűen csak szeretek a magam gondolatai közé merülni. Ott biztonságban és kényelemben érzem magam.
Wendy-hez viszont őszinte mosollyal az arcomon lépek be. Belőle sosincs elegem, nem félek, hogy furának tart majd, sőt, attól sem félek, hogy csalódnom kell benne. Benne képtelenség. Utáltam ezt a kifejezést mindig is, de ő az a tipikusan tökéletes, aranyos, szent szomszédlány. Nem vagyok az általánosítás és előítéletek híve, azonban nem tudom jobban jellemezni, minek is látom Wendyt. Kinek.
Azonnal elkezdi sorolni mivel is készült nekem, sütivel, üdítővel, sőt, még ételt is csinált a kedvemért. Valamiért melegséggel tölt el, hogy ennyire sokat foglalkozott azzal, hogy jól érezzem magam, habár nem ebédelni jöttem. Ó, ha tudná, hogy nekem elég, ha csak a társaságában lehetek!
- Köszönöm, Wendy! Igazán nem kellett volna ennyi mindennel készülnöd.
– mondom kedvesen, de mivel megbántani sem szeretném, azért folytatom. – Egy pohár innivalót azért elfogadnék. Jó nekem hidegen is. – teszem hozzá.
A lakásban rend van és tisztaság, a fiatalokra jellemző halvány rumlinak sincsen nyoma. Akármennyire is szeretné Wendy, nehezemre esik otthon éreznem magam, de ez nem az ő hibája. Ahogyan körbenézek, az az érzésem támad, hogy egyenesen a lány fejében vagyok. Valakinek az életterében tartózkodni nagyon intim élmény. Szinte mindent meg lehet valakiről tudni, csak abból, hogyan él. Fontos, milyen bútorai vannak, hogyan rendezi el őket, milyen dísztárgyakat tesz ki, milyen színek dominálnak az otthonában. Ráadásul a lány teljesen egyedül lakja be ezt a kicsi helyet, így még inkább őt látom visszatükröződni a berendezésről.
- Szívesen segítek neked, Wendy. Úgy sincs jobb dolgom ma.
– nevetek. – Csak viccelek. Tényleg örömmel jöttem. – Remélem, valóban nem kellek a többieknek majd. Legfeljebb nem veszem fel a telefont. Ha élet-halálkérdés lenne, úgysem engem hívnának, nem igaz? Eddig sem nagyon kellettem mindenhová, néha nekem is adtak egy-két feladatot, kisebbeket. Nem vagyok pótolhatatlan harcosa a new yorki Intézetnek, megoldják valahogy a többiek. Komolyan, a 18 évesek is sokkal ügyesebbek nálam.
A nappaliban találok egy halom könyvet meg egy laptopot. Kitöltötték a kis helyiséget, szinte éppen csak beférünk mi ketten oda. Meg is ijedek, mi lesz majd az egészből, ha Wendy ráébred, hogy lövésem sincs az egész témához. Komolyan, én és a jog? Mindegy, néhány alapfogalomnak utánanéztem, bár már el is felejtettem őket. Hátha munka közben eszembe jutnak majd. Előre sajnálom szegényt, hogy esetleg én rontom le a jegyét. Minek is füllentettem azt, hogy tudok neki segíteni?
(c) crackle bones

       









   
   
when you're not like them
they are gonna torture you
Don't let them shape you into something you are not. Don't let them make you wear a mask that suffocates you. Don't let them kill your spirit.(skins) ©️endlesslove.


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Mondén

Kor :
21

Tartózkodási hely :
♣ new york

Csatlakozás ideje :
2017. May. 01.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Wendy&August - Mysterious call ➹ Pént. Jún. 23, 2017 1:24 pm Wendy Howard
August && Wendy

Sok az olyan alkalom, amikor a pokolba kívánom azt, aki kitalálta, hogy nekem jogra kell járnom és egész nap a hülye tankönyvek felett kell tanulnom. Aztán megállok egy percre és visszaszívom, amit az imént gondoltam, hiszen soha, senki sem kényszerített engem bele semmibe és teljesen magamtól találtam ki, hogy ügyvéd leszek, amihez rengeteg tanulás szükséges. Néha azt kívánom, hogy bár olyan családba születtem volna, akinek már van egy cége, vállalata vagy szimplán gazdag és híres és akkor nem kellene kétrét görnyednem a sok tanulásban. Én is egy egyszerű ember vagyok és néha még én is gondolhatok ilyen szimpla dolgokra, mint a lustálkodás és a vagyon, még ha nem is részesítem ezeket előnyben és nincsenek benne a top tíz dologban a fontossági sorrendemen.
Szegény August is megissza a levét a New York University jogi karának, hiszen ő segít nekem ebben a roppant fontosnak beharangozott projektben, amit tuti nem fog mindenki komolyan venni, de én a sulis dolgokat mindig szigorúbban néztem, mint bárki más körülöttem.
- Dehogynem! Ez természetes. Főleg, hogy besegítesz nekem egy olyan dologban, amihez nem is értesz - nevetem el magam. Mind a ketten tudjuk, hogy picit sem konyít a dologhoz, de mégis itt van és mást nem, de majd lelkiekben támogat, s ez is nagyon sokat jelent nekem. - Van itthon kóla, narancslé és ásványvíz - sorolom azokat, amikkel szolgálhatok neki, s reménykedem, hogy legalább az egyik elnyeri a tetszését.
- Örömmel jöttél, de hidd el, nem örömmel fogsz elmenni - húzom el a szmat, s lopva odapillantok a különböző könyvekre. Remélem nem fog besokalni egy óra után és nem fogja kivetni magát az ablakon. Csoda, hogy én is nem szakadtam még bele ebbe a jogi tanulmányba.
- Gyorsan körbevezetnélek a házban, mielőtt nekikezdenénk bárminek is. Tudom, hogy konkrétan onnan látsz mindent, ahol állsz, de akkor is - nevetem el magam. Hogy néz az ki, hogy ő idejött és nem vezetem körbe? Ez teljesen alapvető dolog. August is megtenné ugyanezt.











Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Kor :
25

Tartózkodási hely :
New York

Csatlakozás ideje :
2017. May. 01.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Wendy&August - Mysterious call ➹ Csüt. Júl. 13, 2017 9:12 pm August A. Littlebury

       

“I haven’t had this feeling before, It’s like I no longer have control of my feelings any more, When you are in the room, my heart drops on the floor, When I am with you, I never felt any bore.”
 

       
Wendy & August

       
Gondolom nincs jogom meglepődni azon, hogy lebuktam Wendy előtt, egy szót sem értek a tananyagából. Várható volt, úgy tudja, otthonról dolgozom fordítóként, jóllehet, walesi nyelven pár mondatot tudok, görögül pedig be tudok mutatkozni. Jó, igaz, a francia nagyjából megy, de soha nem használom. Na, meg, nem is nézek úgy ki, mint egy jogtanhallgató srác. Általában beképzelt, egoista, gazdag ficsúrok ezek, akiknek az egójuk a felhőkarcolók tetejét verdesik, hangosak, és úgy öltözködnének, mintha az egyik country klubból tartanának egy másikba; vagy még jobb, öltönyben parádéznak a kampusz területén is. Ehhez képest én egy kitetováltnak tűnő, nyeszlett, halk srác vagyok. Nem sokszor jártam az egyetemen, azóta látogattam meg párszor, hogy Wendyt megismertem, de ez a néhány találkozó ezzel a közeggel biztosított arról, hogy soha nem akarok én oda bekerülni.
És Wendyt sem tudom elképzelni, ahogyan megtalálja itt a helyét. Az ügyvédek határozottak, erőszakosak, hiénák, ellenkezőleg nem érvényesülnének. Persze, Wendy okos, és biztos vagyok benne, hogy mindenre tudna kontrázni, de nincs benne annyi agresszió, szívtelen törtetés, amennyi a túléléshez szükséges. Vagy csupán én látom őt ilyen tisztának és ragyogónak? Ha igen, hát nem szeretnék csalódni. Szívesen elmegyek egy perére, ha abban nem egy gyilkost véd, vagy ilyesmi. Bár őt inkább gyermekjóléti ügyvédnőnek tudnám elképzelni, esetleg környezetvédő aktivistának! Igen, az illene hozzá. Harcolni, küzdeni egy jobb világért... Kimerítő dolog. Azonban én mindig örömmel kaparom fel a földről, ha szüksége van rá.
- Ennyire látszik?
- kérdezem bociszemekkel, játékosan, hogy eltereljem a figyelmet a gyors beégésemről. Remélem nem hiszi, hogy csak rá akarok mászni, bár meghívott magához, szóval ha ezt is gondolja, nem ellenezné annyira, ez pedig reménnyel tölt el. Nyilván nem fogom leteperni, van bennem annyi tisztelet Wendy iránt, csak jó tudni, hogy nem bánná. Bár az is lehet, hogy erre nem is gondolt, mert ismer annyira, ez pedig még jobban esik nekem.
- Egy pohár ásványvíz jó lenne, köszönöm.
- mondom mosolyogva. Legalább ha kínos csönd állna be közénk lesz mit a számhoz emelnem.
Nem akarom Wendy szavai után rögtön rávágni, hogy majd azt én eldöntöm, hogyan távozok innen, de majdnem kicsúszik. Végül csak bambán a könyvekre nézek, megpróbálom megszámolni mennyi tornyosul az asztalon, de a felénél feladom. Nehéz menet lesz, de megoldjuk.
- Nem baj, kíváncsi vagyok, hol élsz. Nagyon csinosnak tűnik innen is a lakásod.
- mondom, ahogyan a nyakamat nyújtogatom, mindent igyekszem magamba szívni. Ez itt Wendy. Itt tölti a napjai egy részét, itt van egyedül, itt önmaga.
A zsebemben elkezd őrülten rezegni a telefonom, de kinyomom. Nem érdekel mivel akarnak zaklatni, biztosan megint rendbe kéne tenni a könyvtárat, azt imádják rám sózni. Innen nem robbantanak most ki.
(c) crackle bones

       









   
   
when you're not like them
they are gonna torture you
Don't let them shape you into something you are not. Don't let them make you wear a mask that suffocates you. Don't let them kill your spirit.(skins) ©️endlesslove.


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Mondén

Kor :
21

Tartózkodási hely :
♣ new york

Csatlakozás ideje :
2017. May. 01.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Wendy&August - Mysterious call ➹ Kedd Aug. 01, 2017 11:49 pm Wendy Howard
August && Wendy

Mindig van bennem egy kis feszengés, amikor új emberek jönnek a lakásomba, hiszen ez nem mindennapi dolog. Nem vagyok az a túlzottan partizós fajta és az sem mondható el rólam, hogy annyi barátom van, hogy már magam sem tudom számon tartani őket, így a szűk baráti körömet és a családom tagjait leszámítva még senki sem lépte át az otthonom küszöbét. Persze ezzel nem azt mondom, hogy zárkózott szemlyiség vagyok, mert ha ezt kijelenteném, akkor hatalmasat hazudnék. Szimplán nem szeretem, ha random emberek túl közel kerülnek hozzám és belefúrják magukat az életembe, de ettől függetlenül és mindenkivel kedvesen és normálisan viselkedem, amennyire csak tudok. Természetesen ezt embere válogatja. August minden tekintetben más, mert őt sosem soroltam azon barátaim közé, akikben feltétlenl megbízok, de idegen sem számomra. Az is helytelen állítás lenne, hogy a kettő között helyezkedik el valahol, hiszen rá merném bízni a legmocskosabb titkaimat is, de mégsem tudom eldönteni, hogy mit is jelenthet nekem. Talán a mai nap alkalmával kissé közelebb kerülök a megoldáshoz.
- Fogalmazhatunk így is - nevetem el magam. - Tudod, hogy nagyon fontos nekem ez a projektmunka, de egyedül is meg tudom csinálni, nem muszáj segítened benne. Van még bőven időm a leadásig, s ha gondolod csinálhatunk mást is, amivel mind a ketten jobban szórakozunk. Na mit szólsz hozzá? - tárom szét a karjaim. Remélem nem érti félre a mondandóm, s abban is bízom, hogy igent mond a felajánlásomra. Habár ötletem az nincs, hogy mi mást is csinálhatnánk ebben az apró, alig 40 négyzetméteres lakásban, mivel kimozdulni viszont már semmi kedvem.
- Azonnal hozom - mondom mosolyogva, s a combomra csapok egy aprót, mielőtt felállnék és hoznék be neki a nappaliba egy egész üveg, két literes ásványvízet, bontatlanul pohárral. - Ezt mind meg kell innod - nézek rá nevetve, s próbálom kinyitni az üveget, de kifog rajtam. Elég gyakran bénázok a műanyag flakonok kibontásával, nem vagyok egy vékony, törékeny lányka, de úgy tűnik, hogy ettől függetlenül mégsem szorult belém elég erő. Talán az lehet a gond, hogy már a gimiben ellustultam és nem öltöztem át a testnevelés órákon.
- Tudnál segíteni? - kérdezem enyhén kínosan, elvörösödött fejekkel. Az utóbbit viszont nem tudom megmondani, hogy a piros melyik árnyalatában tündököl a fejem, hiszen nem látom magamat kivülről, mindössze érzem, s mélyen reménykedem benne, hogy valami halvány pirosítónak tűnik, még ha eddig smink nem is volt rajtam.
- Olyan, mint a többi átlagos lakás ebben a városban. Semmi extra nincs benne, nekem pont elég, két ember már nem férne el benne - rántom meg a vállam. Két opció villan fel bennem: az első szerint August túl udvarias ahhoz, hogy megmondja, hogy ez egy egérlyuk, a második szerint viszont tényleg igazat mond, amit sosem fogok megérteni.












Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Kor :
25

Tartózkodási hely :
New York

Csatlakozás ideje :
2017. May. 01.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Wendy&August - Mysterious call ➹ Szomb. Aug. 12, 2017 2:05 am August A. Littlebury

       

“I haven’t had this feeling before, It’s like I no longer have control of my feelings any more, When you are in the room, my heart drops on the floor, When I am with you, I never felt any bore.”
 

       
Wendy & August

       
Tudom, hogy nem vagyok jó harcos, gyors futó, erős ütő, tehetséges rúnarajzoló, eszes gyógyító, de a műveltségemmel szívesen szoktam felvágni. Ugyanis abban kevesen pipálnak le. Rengeteget olvasok, kíváncsian falom a kultúrát, szeretem a filmeket, a színházat, sajnos nem igen jut rá időm, hogy élvezhessem e tevékenységeket. A jog azonban sosem került a látóterembe. Nem fogott meg, képtelen voltam elolvasni bármilyen törvénykönyvet is, egyszerűen nem nekem való, hogy kusza szövegeket bogozzak ki, amelyek persze rám egyáltalán nem vonatkoznak. Volt jobb dolgom is, mármint azt hittem. Bezzeg most itt állva, zavartan nevetgélve, kissé hülyének érezve magam, visszasírom azokat a perceket, amelyeket inkább régi kémiai felfedezésekről szóló kötetekkel töltöttem, ahelyett, hogy a polgári jogokat böngésztem volna.
- Ha nagyon fontos szívesen segítek, bár lehet, csak hátráltatnálak... - sóhajtom feladva. Túl csábító az ötlet, hogy csináljunk mást, persze nem úgy, nem gondolok rosszra, de érdekelne például mi a kedvenc filmje, könyve, mit szokott itthon csinálni, hogyan főzi a spagettit, hova rejti el a legféltettebb kincseit a lakásában. Tulajdonképpen rá vagyok kíváncsi, és miatta vagyok itt, nem pedig az idétlen projektmunka miatt. Ha fontos neki ez a beadandó, akkor nekem is. Hú, de nyálasan hangzott...
- Mire gondolsz, mit csináljunk? Nézzünk meg egy filmet?
- ajánlom fel, titkolt céllal, hogy a kedvenc filmjei közül válogassunk. Az én kedvenc filmjeim, a Wes Anderson filmek szerintem sokat elmesélnek rólam. A vizuális beállítások, az absztrakt történetmesélések, a témaválasztások, nagyon közel állnak a szívemhez, és szerintem sokat elárulnak a személyiségemről. Legalábbis szerintem.
- Kihívás elfogadva! - harsanok fel, pedig tudom, hogy ennyi vizet iszok egy teljes nap alatt. Nincs az az Isten, hogy ezt le tudnám húzni, ezt persze nem fogom Wendy előtt bevallani, szóval csak kacagtam egy jót. Wendy bénázásán elmosolyodom, aranyos, hogy nem tudja kinyitni. Csupa erős nővel voltam körülvéve egész életemben, így jó érzés látni valakit, aki képes sebezhető, gyenge lenni, zavarát nem rejti el. Annyira más világ, annyira... Nőies, gyengéd, és azt érzem mellette, hogy szüksége van rám.
- Persze, add csak ide! - mondom, és elveszem tőle az üveget. A rúnáimnak hála a testfelépítésem ellenére van egy kis erőm, így lecsavarom a kupakot könnyedén. Vigyorogva nyújtom vissza a vizet a lánynak, és az arcát fürkészem. Erősnek érzem magam, és furcsa, de sokkal inkább érzem magam most mondénnak, mint hatalmas árnyvadásznak.
- Nincs is szükséged lakótársra. - csúszik ki a számon. Képtelen lennék elképzelni, ahogyan egy sráccal sürgölődik a konyhában, nevetve filmeznek, játszadozva takarítanak. Egy másik lány tökéletesen kijönne Wendyvel, hiszen nála barátságosabb, optimistább, pozitívabb ember nem ismerek. Neki könnyen megy a barátkozás, jól el tud beszélgetni mindenkivel, és tudom, hogy kedvesen bánna bárkivel is. Akár még egy rendetlen, böfögő, nagyszájú leánnyal is, akármekkora bunkó is. Wendy túlságosan tapintatos és aranyos lány. Nincs helye féltékenységnek bennem azonban, hiszen ő és én... Nos, nincs mi. Talán esélyem sincs nála, nem tudom, milyen srácokkal nyomulhat az egyetemen. Nálam ezerszer pénzesebbek, izmosabbak, népszerűbbek.
A telefonom újra rezegni kezd a zsebemben, de gyorsan kinyomom zavaromban. Hagyjanak békén, legalább egyszer!
- Bocsi. - motyogom.
(c) crackle bones

       









   
   
when you're not like them
they are gonna torture you
Don't let them shape you into something you are not. Don't let them make you wear a mask that suffocates you. Don't let them kill your spirit.(skins) ©️endlesslove.


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Mondén

Kor :
21

Tartózkodási hely :
♣ new york

Csatlakozás ideje :
2017. May. 01.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Wendy&August - Mysterious call ➹ Kedd Aug. 22, 2017 2:32 pm Wendy Howard
August && Wendy

Elgondolkodtatónak tartom, hogy egy olyan fiatal srác, aki előtt még ott van az élet miért szomorú mindig. Sokszor megfordul a fejemben, hogy állandóan magammal kellene rántanom Augustot és megmutatni neki, hogy az élet nem éppen olyan, amilyennek ő azt összerakta a fejében. Jó dolgok is történnek és én, Wendy Howard, aki nem biztos, hogy százas, a fejembe vettem, hogy megmutatom neki az élet azon oldalát, amelyet én jómagam is látok. Nem minden móka és kacagás és hazugság lenne azt állítani, hogy minden egyes pillanatot élvezek, de legalább megpróbálom. Annyi a titkom, hogy még a legrosszabb emberekben is a jót kell nézni és akkor a legtöbb dolog új látószöget nyer. Lehet, hogy naív dolog ezt hinni, de nem érdekel.
- Annyira nem fontos, még van időm leadni és legalább, ha már itt vagy lazíthatnánk egy kicsit - rántom meg a vállam mosolyogva, hogy tudja, amit mondok azt valóban úgy is gondolom. Ugyan jelenleg be vagyunk zárva egy apró lakásba, amit nem túl nehéz körbejárni egy perc alatt is akár, de még ez is tele van lehetőségekkel. Lehetőségekkel, hogy jobban megismerjük egymást és egy kellemes délutánt töltsünk együtt, amit majd a jövőben bármikor szívesen emlegetünk fel. Egy olyan ember szeretnék lenni August életében, akire bármikor számíthat, mert mindig ott áll mellette.
- Filmet nézni egyedül jó, ha már társaságban vagyunk miért töltenénk el együtt az értékes időnket úgy, hogy ülünk egymás mellett és egy képernyőt bámulunk? - kérdezem elgondolkozva. Még sosem néztem ezt ebből a szempontból, de így hangosan kimondva értelme is van a dolognak. Filmet nézni egyedül is tudok este, amikor már August nem lesz itt és ez fordítva is igaz. Habár szomorúan kell szembenéznem magamban azzal, hogy bizony jobb ötletem nekem sincs a filmezésnél és nem szeretném, ha az lenne a vége.
- Köszönöm - válaszolom teljesen rákvörös fejjel, hiszen hiába vagyok lány és hiába nem kell az erősségemről híresnek lennem eléggé szánalmasnak tartom, hogy egy hülye kupakot sem tudok lecsavarni az ásványvizes palackról. Elveszem tőle az üveget és öntök neki a pohárba, amit korábban már elhelyeztem előtte a hobbit méretű asztalomon.
- Hogy őszinte legyek nem is szeretnék lakótársat. Az össze barátnőm így lakik egyedül szerte New York-ban, fiút meg nem szívesen hoznék ide, nincs kedvem egyik nagyképű jogászpalántához sem az egyetemen. Általában csak elkerülöm őket, jobb ez így - magyarázom Augustnak. Még sosem mondtam ezt így senkinek, mert másokat ez nem érdekli, de most jó érzés valakinek a tudtára adni, még ha nem is túlzottan jártas a témában. Már az is értékelendő, hogy egyáltalán meghallgat és itt van velem. A mai világban ez már nagy szó. Biztosan szerencsés lesz az a lány, aki August mellett fog kikötni, hiszen ez a srác valódi főnyeremény, még ha ő azt nem is veszi észre magán.
- Felvehetted volna, lehet fontos - mutatok rá a telefonjára, miután kinyomta és visszasüllyesztette a zsebébe. Én nem vagyok az a lány, aki megsértődik azon, ha felveszik előtte a telefont és lelépnek pár percre beszélni a vonal másik végén lévő féllel. Ha nem akar előttem beszélni, akkor nyugodtan bemehetne a hálómba és magára zárhatná az ajtót. Akkor biztosan nem hallanék belőle semmit, de ez August döntésének kell, hogy legyen.












Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre


Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Wendy&August - Mysterious call ➹ Sponsored content






Vissza az elejére Go down

 
Wendy&August - Mysterious call
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: