Második forduló - Daimon & Blaire


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
multikapcsoló




fontosabb tudnivalók

₰ Oldalunk 2016. 07. 18.-án nyitotta meg kapuit, azóta is nagy szeretettel várunk minden kedves tagot
Új csoportok jöttek létre a szellemek és az elhagyatottak helyett, amelyek a dhampírok, a klávé tagok és Valentine serege, a kör.
Létrehozhatóak olyan canonok, akik magasabb rangot képviselnek a mennyben és a pokolban.
Nincsen semmilyen korlátozás az oldalon, illetve megkötött szószám sincsen.
A további pokol hercegek is megalkothatóak! Érdeklődni nyugodtan lehet bármelyik adminnál.

csicseregj valamit

Akinek gondja van, keresse fel az adminokat, vagy hallgasson örökre~



Itt tartózkodnak

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Cornelia Maxwell, Efraim Marques, Evelyn Heallight, Gabriel, Joshua Heallight






A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
bejegyezte  Efraim Marques
Today at 10:28 pm

bejegyezte  Curtis Wright
Today at 10:18 pm

bejegyezte  Gabriel
Today at 9:41 pm

bejegyezte  Efraim Marques
Today at 7:46 pm

bejegyezte  Evelyn Heallight
Today at 6:24 pm

bejegyezte  Rhydian Jones
Today at 6:13 pm

bejegyezte  Efraim Marques
Today at 6:01 pm

bejegyezte  Magnus Bane
Today at 4:54 pm


Második forduló - Daimon & Blaire

•••••••••••••
Angyal
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Második forduló - Daimon & Blaire   ₰ Pént. Jún. 23, 2017 9:02 am
Blaire & Daimon



Annyi tapasztalatom van az élőkkel kapcsolatban, amit áttudtam élni a földön, pár száz év, soknak tűnik, de ennyi idő alatt sem lehetett teljesen kiismerni Őket. Az érzéseik bonyolultak, a gondolataik kuszák, a cselekedeteik őrültek. Nem tudtam rajtuk kiigazodni. Az előttem ülő lány pedig nagyobb rejtély a számomra, mint bármelyik másik ember. Hiába kapok néhány gondolatfoszlányt tőle csak még inkább összezavarodom. Gyönyörű lány, erős, igazi harcos mégis annyira összetört, mintha a lelke várná a feloldozást, valamit, amibe kapaszkodhat..Talán épp ezért vágyakozik annyira vissza Atyánk mellé, mert nem találja itt lent a helyét. Megtenném amire áhítozik, ha képes volnék rá, talán ez az emberi önzőség, mert nem akarom, hogy többé ne létezzen emberi formájában, órákig akarom nézni, érinteni akarom. Már nem is tudom pontosan mit kellene tennem, egy angyal önzetlen, cselekvő, elsősorban az Úrnak szenteli létezését, másodsorban a kötelességének, ezért létezünk, hogy az Úr szavait terjesszük...mi van velem? Mi történik? Oh, Blaire...
-Oh, igen, a nevem, nos a szüleim mindig is rajongtak a különösen furcsa nevekért, mikor megszülettem nem is volt kérdés, hogy valami egyedi nevet kapjak, de legalább nem Marcipán lett a nevem, pedig az is esélyes volt. - nevetek.
Dől belőlem a sok hülyeség, de egyszerű, nem is nehéz társalogni. Talán képes volnék arra, hogy beolvadjak a környezetembe, ha akarnék.
Raziel valószínűleg, ha tudná most mit művelek haragra gerjedne, bár az angyalok között Ő a legfegyelmezettebb. Nem vagyunk bosszúálló lények, nincs bennük gonoszság, nem cselekszünk meggondolatlanul, tiszta lények vagyunk, fény a sötétségben, ám ha a földön járunk olykor elfelejtjük miként viselkedjünk. Raziel csupán egyszer szállt alá és mikor visszatért megszülettek az árnyvadászok nemzedéke, minden egyetlen egy árnyvadásszal kezdődött...
-Megkattanni? Ezt nem hiszem, értelmes, okos lánynak tűnsz, és hidd el, jó emberismerő vagyok. - villantok rá egy ezer wattos mosolyt, páran fel is sóhajtanak a mellettünk lévő asztalnál, emberek...külsőségek..
Amiket mondtam mind komolyan gondoltam, bár Ő semmit sem érez, nem hallja a gondolataimat, de én sokszor figyelem mik járnak a fejében és le vagyok nyűgözve, sosem tapasztaltam ehhez hasonlót.
Néha összeráncolom a homlokomat mikor olyat hallok, ami nem tetszik, kiváltképp a szüleivel való kapcsolata, vagy az, hogy nem értékelik őt eléggé, az emberekben több a gonoszság, mint bármi másban. Atyánk mégis úgy szereti teremtettjeit,mintha a saját gyermekei volnának. Raziel épp így gondol az árnyvadászokra, de mi van a többi fajjal? Ezen is oly sokat gondolkodtam már.
-Okos, gyönyörű és erős lány vagy Blaire, ezt ne felejtsd el, és, hidd el nekem ezeket mind látják is rajtad és fáj nekik a maguk tökéletlensége. - simítom még egyszer végig az arcát. Mikor behunyja a szemét elmosolyodom és úgy érzem mintha súlytalanul lebegnék. Előre hajolok és ajkaimat az övéihez érintem, tudom ez illetlenség, de nem bírtam magammal, olyan puha és édes, felsóhajtok.

music: || coded by elena gilbert
Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Árnyvadász
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Második forduló - Daimon & Blaire   ₰ Kedd. Jún. 20, 2017 7:19 pm

448 szösszenet zene I don't care, I ship it Razz @
Meglep, hogy megért, mert ez valljuk be nem átlagosnak mondható. Engem ugyanis se a szüleim se a barátaim nem értettek meg soha. Most meg jóformán barátaim sincsenek. Kinek is kell barát, mint átver és kihasznál. Igen, talán nem így kéne gondolkoznom, de mit tehet az ember ha ilyen tapasztalatokkal rendelkezik csupán? Volt egyszer egy barátnőm, iszonyatosan szerettem. Sokat röhögcséltünk, mikor kicsi voltam. Aztán jött egy srác, egy ideig megvoltunk, de aztán ketten elmentek végig csinálni egy parabatai szertartást engem meg jól magamra hagytak. Aztán ha ez nem lett volna elég nem sokkal ezután hallottam vissza, hogy flúgos vagyok és nincs helyem az árnyvadászok között. Így nem is csoda, hogy se barátaim, se beszélgetőtársaim. A rossz pletykák is tehetnek róla, de leginkább én vagyok a gát. Nem akarok senkit közel engedni magamhoz. Ami azt illeti Daimont sem. Érzek iránta valamit ebben biztos vagyok. De ez talán csak fellángolás, tini szerelem. Nincs értelme foglalkoznom vele. A fontosabb, hogy hogyan győzöm le a rémálmaimat, a lidércnyomásokat és hogy leszek jobb árnyvadász ha csak hibákat halmozok hibák hátára. - Mielőtt nem jöttél ide, azt gondoltam átlagos lesz a napom, de még a neved sem átlagosnak mondható. - Őszintén felnevetek, de nem gúnyosan. Jól érzem magam, mert végre nem kell odafigyelnem a nevetésemre, az étkezésemre. Egyszerűen csak csevegek valakivel. Olyannal aki nem ufó és tud kommunikálni. Nem ítél el meg miegymás. Ez számomra maga a Mennyország. Bár tény és való, hogy ki kéne derítenem mi is Ő. Vigyáznom kell, mert könnyen felfedhetem magam és akkor nekem végem. Név változtatás, költözés meg minden anyám kínja. Mindezt egyedül, mert a szüleim szemében én nem is létezek.
Hajamat a fülem mögé tűröm, míg kipirulok. Ennél szebbet életem során senki sem mondott nekem és azt hittem idáig, nem is fog. De Daimon valahol elkezdte s nem félt befejezni. Jó hallgatni ahogy egyik dicséret jön a másik után és követik egymást akár egy láncreakció. - A sorsban nem hiszek, de abban egyre inkább, hogy kezdek megkattanni. - Na jó ezt nem kellett volna. Ezzel tuti elijesztettem, de mit lehet tenni. Ha a fő titkomat nem árulhatom el senkinek, legalább egy kis apróságot osszak meg magamból. Legalább adjak esélyt ennek a srácnak, hátha lesz belőle valami. Talán végre eljött számomra is az a személy akire kislány korom óta várok. Aki minden bajommal és rossz tulajdonságommal elfogad és szeret. - Nem senki nem mondott ilyet vagy hasonlót. Igazából semmit sem szoktak mondani, csak szidnak. - Egyre mélyebb a pír az arcomon s lassan úgy nézek ki, mint egy beérett paradicsom ami arra vár, hogy leszakítsák és megfalatozzák. Én is erre várok, hogy megfalatozzon. Ahogy érzem arcomon az érintését behunyom szemeimet és elképzelem ahogy megcsókol. A gondolatra beharapom az alsó ajkamat.

Daimon & Blaire


Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Angyal
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Második forduló - Daimon & Blaire   ₰ Kedd. Jún. 20, 2017 5:24 pm
Blaire & Daimon



Hasonlót sem éreztem még soha, mintha valami elemi erő irányítana, egyszerre a lelkem és a testem is vágyik erre a halandóra. Olyan erővel húz hozzá az érzés, hogy erőlködnöm kell azon ne érintsem meg puha bőrét, hogy ne simítsak végig bájos arcán, hogy ne érintsem meg gyönyörű arcát. Ha most behunynám a szemem olyan pontosan tudnám visszaidézni az arcát mintha csak őt nézném, belém égett teljesen. Hallottam már angyalokról melyek feladták az öröklétet azért, hogy egy halandó szívének szenteljék magukat, de hogy ez mennyire igaz, nem tudom. Még azzal sem vagyok tisztában mit érzek, hogy miért érzem úgy, hogy lelkem egy része, hogy a szívem egy darabja ebben a lányban dobban.
-Hogyne érteném, én sem vagyok egy kimondottan társasági lény, szeretem, ha körülvesz a csend, de a mai alkalmat semmiképp nem hagyhattam ki, tudtam, hogy ha elhalasztom ezt a lehetőséget roppantul megfogom bánni. - mosolyodtam el.
Ezzel a mondanivalóval tulajdonképpen nem álltam messze az igazságtól, valóban szeretem a csendet, de nem azért, mert egyedül jobb, hanem, mert mindig körül vesznek, odafent a testvéreim, idelent pedig a lelkek, ha egyedül lehetek az afféle megváltásként ér. Azonban ezúttal nem vágyom a magányt, a lányt akartam látni pedig tudom nem szabadna, nem folyhatok bele az életébe, főleg nincs jogom azután, hogy tudom mit kell tennem, hogy én leszek az, aki megfosztja majd őt az életétől. Szinte nyillalást érzek a mellkasomban ettől a gondolattól. Nem tudom mi közünk lehet egymáshoz, de annyi szent, hogy nem egyszerű és nem hétköznapi, ami köztünk történik. Még az angyali testvéreim előtt rá kell jönnöm erre a különlegességre.
-Blaire...igazán különleges név, illik hozzád.
És ezt komolyan is gondolom. Blaire, csak ízlelgetem a nyelvemen a nevét és csodás érzés kiejteni.
Hogy lennék képes megölni őt? Végig nézni a halálát és átvezetni a fénybe mikor már legelső alkalommal sem tudtam megtenni? Most, hogy láttam, éreztem testét az enyémhez érintve, hallottam a hangját, tudom a nevét...mintha ezer éve ismerném, mintha a lelkeink valaha ismerték volna egymást. Igen, ez lehet rá a magyarázat, valaha lehetett valami közünk egymáshoz, ilyen elemi erővel összefonódó kötődés másképp nem alakulhatott ki. Lelkeink ismerik egymást és igyekeznek nem elveszíteni egymást, hát hogy nem jöttem rá előbb?
-Álmaimban már láttalak...ez tetszik és természetesen nem lehetetlen, ha hiszel a sorsban. - mosolygok és egy pillanat múlva kezem óvatosan, lágyan, de annál nagyobb elhatározással simít végig az arcán.
Szinte éget az érintése, de sóvárgok is utána. Ismerlek. ismernelek kell valahonnan, talán angyallá válásom előttről, talán földi küldetéseim idejéből...valahonnan ismernelek kell téged...
-Mondták már neked milyen gyönyörű vagy? Mint a hajnal első sugarai melyek beterítik a föld felszínt.. - sóhajtok.
Nem tudom mi miért történik de véglegesen belekeveredtem ebbe. Talán már most végleges hibát követtem el, de nem tudom ezt a pillanatot csak olyan egyszerűen elengedni, erre képtelen vagyok.

music: || coded by elena gilbert
Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Árnyvadász
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Második forduló - Daimon & Blaire   ₰ Hétf. Jún. 19, 2017 11:10 pm

490 szösszenet zene I don't care, I ship it Razz @
Valamiféle Isten-i erő lehet az, amely jelenleg bennem kavarog, ugyanis vágyom erre a férfira. Hogy azért, mert hosszú idő után Ő az egyetlen aki nem csak hogy leül hozzám de szóba is elegyedik velem? Vagy talán azért mert álmodtam vele és iszonyatosan ismerős számomra? Fogalmam sincsen. De nem ismerhetem, nem igaz? A nevét sem tudom, ha tudnám gyanúsabb lenne, de így. Mégis vágyom az érintésére, akár a gyermek anyja simogatásaira. Igen, talán ez hiányzik. Hogy megérintsenek és ne lenézzenek. Amióta csak élek nem megy más, mint a lenézés. A szüleim nincsenek megelégedve velem, úgy gondolják a világnak is jobb lenne ha meg sem születtem volna..talán igazuk van. Talán meg sem kellett volna szülessek. Mert én nem egy bimbódzó románcból születtem, mint szinte minden társam, az én szüleim válás szélén voltak, mikor megtudták jöttömet. Én tartottam egyben a családot akkor és most is. Mégsem kapok semmi -féle elismerést. Csak egy köszönömre vágyom, vagy bármire ami érezteti velem, hogy szeretnek; de nem jön válasz. - Tudja eléggé magamnak való vagyok, de ezt bizonyára nem értheti, nem is kell. - Kicsit bánt, hogy nem mesélhetek magamról. Kitárnám a szívemet, hogy árnyvadász vagyok. Meg hogy a szüleim elítélnek és nem felelek meg a kicsinyes elvárásaiknak. Elmondanék mindent; de nem lehet.
Örülök, hogy bemutatkozik ez a kedves idegen, mert az oldalamat már furdalta a kíváncsiság, vajon ilyen helyes pofihoz milyen név társul. Valami különlegesre gondoltam annyi szent, bár meglepett. Inkább Frederigo ugrott be, mint sem Daimon. Ilyen név egyáltalán létezik? Na meg az a vezetéknév is, mintha tök kamu lenne az egész ember..vagyis a neve. Lehet a képzeletem szüleménye ez a jelenlegi is? Álmodtam vele és a neve mesébe illő. Mintha nem is létezne, csak a fejemben. Kezdek tán' bekattanni? Azért még mielőtt udvariatlannak tűnnék nyújtom a kezemet. Szinte belém akad a szó, mikor megérintem. Mintha nem is e-világi lenne. - Blaire Marino vagyok - Elengedek egy kecses mosolyt, majd megrázva a kezét leengedem kezeimet az ölembe. Közben megérkezik a kávém mellé a reggeli süteményem is. De képtelen vagyok enni. A szívem rendesen zakatol és nem tudom hova tenni se ezt a helyzetet, se ezt a fickót. Daimon Ferrer. A nyelvemre áll és már ez sem normális. Kisebb koromban beszéd hibával küszködtem és ez mai napig is meglátszik kicsit. A neveket azért jegyzem meg nehezen mert kiejteni is nehezen megy. De ez a név, mintha a számba lett volna adva.
Nem tudom mire gondolhat. Persze én már láttam, igen..de csak az álmomban. Ő nem ismerhet és én is csak látásról Őt. - Nem tudom. Voltaképpen én álmodtam magával. Tudom ez furán hangzik, hiszen csak most ismertük meg egymást, de igaz. - Nem tudom miért erősködök annyira. Biztos idiótának néz és ennél nagyobb idiótát keresve sem találhat. Mert hát az vagyok..egy infantilis idióta. Egy vadidegennek tárnám fel a szívemet és az egészben a szörnyű, hogy képes lennék letámadni. Több szempontból is. Először is megkérdezném árnyvadász-e. Másodszorra leteperném. Eléggé kétségbeejtő tudok lenni, még én is meglepődök olykor-olykor.

Daimon & Blaire


Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Angyal
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Második forduló - Daimon & Blaire   ₰ Hétf. Jún. 19, 2017 9:07 pm
Blaire & Daimon



Egy angyal bonyolult lény, minden fölött áll mégis mindentől függ Ő is. Mi vagyunk a levegő amelyet beszívnak, mi vagyunk a napfény mely végig simít az arcukon. A vihar a mi haragunk, a halál a mi kegyünk, az élet a mi ajándékunk. Odafent nem vagyunk mások, mint egy fényforrás, mint egy rejtélyekkel megfűszerezett csoda. idelent azonban rengeteg minden mássá változik. Olyan dolgoknak lettem tanúja melyet elképzelni sem voltam képes azelőtt soha.
Őrangyalként jártam és keltem a világban, figyeltem az élők miken mennek át, hogy vannak érzéseik, fájdalmaik, boldogok és olykor csalódottak, annyi arcukat tárták fel előttem, hogy szinte fel sem foghattam a sok új dolgot. Szép lassan bennem is alakultak dolgok, túlságosan ragaszkodni kezdtem a védencemhez, azt hittem az élők által szerelemnek nevezett érzésben szenvedek, de később rájöttem, nem volt ez más, mint a hovatartozás iránti vágy, hogy tartozzak valakihez, a sok lent töltött idő idővel átformál és emberibbé tesz. Az, hogy utána Raziel magához hivatott egyszerre volt büntetés és ajándék. Elvesztettem a földi csodát, az emberséget, de közben visszanyertem ítélőképességem, amire szükségem volt. Halálként visszakaptam az emberi élet egy szeletét, de büntetésként el kell vennem azt, amit annyira megszerettem az élőknél, az életet. De ezért okom sincs bosszankodni, ez egy feladat, így kell rá tekintenem, semmi másképp. És mindeddig meg tettem ahogyan kellett, és ekkor jött ez a lány, felkavart és olyan mélyen megérintett, hogy az fájdalmat okozott.
Csak nézem és hiába próbálok rájönni magam sem tudom mit érzek, mi késztet őrültségre.
-Pedig egy ilyen gyönyörű fiatal lány nem való a magánynak. Biztosan csak beakarsz csapni és valójában minden nap más férfival költöd el az ebéded. - mosolygok és összekulcsolt kezeimre ejtem az állam és onnan nézek ismét rá. Igéző tekintete van.
Könnyeden lehet szóba elegyedni vele, volt időm elsajátítani az efféle társalgás fortélyait és örülök, hogy ezt kamatoztatni is van lehetőségem.
Az az enyhe pír az arcán elragadóan fest.
-Elnézést, borzasztó alak vagyok, had mutatkozzak be, a nevem Daimon Ferrer. - nyújtok kezet és magam sem tudom miért, de várom, hogy összeérjenek kezeink. Viharos találkozásunk beleégett az emlékezetembe, éreztem testének érintését és euforikus volt.
Még mindig tudom a kötelességem és hamarosan a testvérem is tudni fogják, valami nincs rendben, akkor azonban számíthatok a megrovásra, és lány, nos Ő halott lesz, ahogyan a lelke is kívánja ezt a megnyugvást.
Akkor meg miért ragaszkodom olyan görcsösen ahhoz, hogy az Ő lelke tovább maradjon a földön. nem lehet csupán ez a parázsló kötelék ami összeköti a lelkeinket.
-Még mindig úgy érzem, mi már találkoztunk, nem segítenél kitalálni honnan?
Mit művelek? Lassan túllépem a törvényeink határait, de annyira csábító a lehetőség, hogy már érzem is a szégyen elsöprő hullámait.

music: || coded by elena gilbert
Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Árnyvadász
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Második forduló - Daimon & Blaire   ₰ Szomb. Jún. 17, 2017 5:00 pm

452 szösszenet zene love@
Folyamatosan az álmomon kattogok, képtelen vagyok kiverni a fejemből a tényt, hogy egy olyan férfi jelent meg benne akivel odáig nem találkoztam. Hiszen most látom először nem? Vagy másodszorra, az első pedig csupán látomás szerű volt. De nem fér a fejemben, hogy is történhetett ez meg. Nem vagyok különleges és a családom sem híres árnyvadász család, hogy ez valami -féle adottság legyen. A jövőt sem jósoltam sosem álmokból és még de ja vu-m sincs túl sűrűn. Egy unalmas kis életem van. Minden egyes nappal, mikor felkelek csak arra vágyom, hogy a szüleim elfogadjanak, vagy olyat cselekedjek ami miatt felnézhetnek rám. Arra vágyok, hogy szerelembe essek és a házasság rúna segítségével keljek egybe valakivel. Csupa olyan álmok, amivel ha nem is mindegyik, de majdnem mindegyik árnyvadász küzd.
Lelomboz a férfi viselkedése, mert talpra esettnek vélem felfedezni mondandójából, eddig az álmomban egy magabiztos és bátor férfi volt. Egy olyan, aki megvéd és a karjai közé bújva elfelejtem minden búmat. Miket is beszélek? A karjai közé bújva? Hát én teljesen megőrültem, ebben biztos vagyok. Az agyam gúnyt űz belőlem és játszadozik. Mikor pedig már végkép összezavaródtam sziesztázni indul és hajnalig nyomatja a bulit. Aztán megpihen, hogy míg tiszta tudattal járom a várost, addig feltöltődjön egy újabb hancurra.
- Igazán nem kell bánnia, nem zavar, sőt! Örülök a társaságnak, nem sűrűn mondhatom el, hogy egy férfi társaságában fogyasztottam ételt. - Huncut kis mosolyt ejtek, de szinte azonnal megbánom. Mi ütött megint belém? A flörtnek nem most van itt az ideje, különben is túl sokat árultam el magamról mindössze egyetlen mondatom során. Még ha egy komoly beszélgetés kapcsán közöltem volna neki bújtatva a pasik utáni vágyálmomat, ez akkor is durva lett volna. Na de így; könyörgöm, valaki ásson el valami mély helyre ahol nem tudok többet megszólalni.
Ismerősnek hah? Ha maga azt tudná nekem mennyire ismerősnek tűnt. Na és a végkifejlett a legizgalmasabb, hiszen nem csak annak tűnt, láttam az álmomban! Pontosan mintha már találkoztunk volna valahol. De talán csak azért él bennem ennyire élénken mert ezt szeretném. Idáig csupa rémálom gyötört, dolgok amik nem történtek meg. Egy démon, aki megpróbált megölni, majd a szüleim kacaját hallom ahogy érzem a testemből kiszáll a lélek, az irónomnak nyoma sincs. Próbálják más irónnal a gyógyító rúnámat aktiválni, de mind hiába, elvesztenek. A következő pillanatban már egy lepel van rám terítve, körülöttem mindenki hófehérben – a temetésemen vagyunk és én külső szemlélőként látom a testemet. Látom ahogy a lelkem felszáll és elhalványulok. Ekkor felriadok mindig, homlokom verejtékezik és lihegek, akár aki most futotta le a maratont. Ezt követően pedig egész nap fáradt vagyok és húz vissza az ágyam. De tudom, ha elalszom megint jönnek a rémálmok. Szörnyű volt ez a pár hét és ez az álom számomra a megváltást jelentette.

Daimon & Blaire


Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Angyal
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Második forduló - Daimon & Blaire   ₰ Szomb. Jún. 10, 2017 2:21 pm
Blaire & Daimon



Magamban még mindig tudom mit kell majd tennem, de ez a pillanat erre nem alkalmas, tudom, hogy ezzel csak húzom és halasztom az elkerülhetetlent, de megakarom érteni mi ez a fura érzés, ami azóta bennem van amióta megláttam ezt a lányt. Tudom, hogy a tüzzel játszom hiszen az emlékek törlése nem teljes és végleges dolog, valami mindig visszamarad és ez összezavarhatja az elmét, kontrollálatlan félelem törhet az alanyra vagy ok nélkül érezheti magát boldognak, szomorúnak, álmatlanság is felléphet lidérces álmokkal kísért éjszaka sem kizárt, azonban ezúttal is átlépem a határaimat, hogy odaüljek az asztalához és közelebbről is megfigyelhessem. Bár fogalmam sincs mit remélek csupán ennyitől. Ha azt hiszem a kérdéseimre az ölembe hullik majd a válasz, akkor hatalmasat tévedek.
-Köszönöm. - mosolygok a lányra és helyet foglalok az asztalnál. Többen is felénk pillantanak, mindegyik szempárban érdeklődés csillan, ahogy végig pillantanak rajtam. Emberi alakom megtévesztő, direkt arra készült, hogy bizalmat ébresszen, érdeklődést, és ez az élők körében valóban sikerült is. Néhány fiatal mondén összesúg egy asztalnál is vihognak, egy mosolyt küldök feléjük, ahogy egy mondén férfi tenné, ettől csak még inkább nevetnek.
-Remélem nem zavartam meg. - szabadkozom és egy pillanatra se veszem le a tekintetem az arcáról. Gyönyörű lány, ez kétségtelen, tudom értékelni a szépséget, évszázadok alatt rengeteg gyönyörű nőt láttam már, a szépség az egyszerűségben is ott van. Ez az árnyvadász lány azonban elképesztő szépség, de ennyi édes kevés, hogy úgy érezzek ahogy érzek. Jelenleg nem sajog a lelkem, mintha haza talált volna, a kötődést még mindig érzem,d e ennyire közel hozzá nem okoz fájdalmat, csupán egy egyszerű kis melegséget, ezzel jelezve, hogy továbbra is fenn áll.
-Bocsásson meg, hogy csak úgy ide ültem, de annyira ismerősnek tűnt a számomra. - adok elő egy hirtelen kis szösszenetet, badarság még magam is tudom. Hogyne ismerném, megakartam ölni és továbbra is ez a feladatom. Első találkozásunk hogy úgy mondjam nem volt minden zökkenő nélküli. Ott meg kellett volna ölnöm, de képtelen voltam megtenni. Ezúttal ismét ez a helyzet, egyszerű volna, leszúrni, vagy elintézni, hogy elüsse egy kocsi, bármi, mégis ha erre gondolok egy fájdalom nyíllal a mellkasomba és megállásra késztet.
Hamarosan az öregek számára is egyértelmű lesz, hogy nincs minden rendben addigra vagy meg kell ölnöm vagy valamit kitalálnom, hogy hogyan ne történjen meg. Bár ez az utolsó nem lehetséges, mindenképp meg kell halnia a lánynak. És ha nem én teszem meg, akkor megteszi más, a sors nem kivételez.
Az előző angyal, aki betöltötte a halál szerepét hibát vétett, egy hatalmas hibát, szerelmes lett egy halandóba és megpróbált megszökni vele, Michael testvér azonban megtalálta őket és az angyal szeme láttára végezte ki a halandó lányt. Az angyal felüvöltött fájdalmában, mintha éppen az Ő életét akarnák elvenni. Ez a történet tanulságként van feljegyezve a krónikákban. Az angyallal senki sem tudja mi történt, az öregek nem beszélnek róla, gondolom elpusztult, mert véget vethetünk saját életünknek, ha akarunk.
music: || coded by elena gilbert
Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Árnyvadász
avatar
Témanyitás₰ Téma: Re: Második forduló - Daimon & Blaire   ₰ Szer. Jún. 07, 2017 8:55 pm

427 szösszenet zene love@
Az erdőben töltött incidensem óta rengeteg rémálom gyötört, mind értelmetlen álom volt, ami meg sem történhet a valóságban. Mégis nagyon valóságos volt és rémisztő, emiatt pedig sokszor felriadtam, folyt rólam a víz és miegymás. Kimerültem. Nem tudtam úgy figyelni mint régen, mert nem tudtam ,magam kipihenni és tudtam, hogy ez nem véletlenül van. Mert még ha nincsenek is értelmük az álmaimnak, akkor is érzem, hogy van valami, amire nem emlékszem..mintha kitörölték volna a fejemből. De ezúttal megkönnyebbülhettem, nem rémálom gyötörte éjszakámon vagyok túl. Az éjjel egy titokzatos férfival álmodtam, fogalmam sincs kilehetett, az arca ismerős volt mégsem ismertem. De számomra fontos volt. Együtt töltöttünk egy napot és másnap mellette ébredtem. Fejemet a lábaira hajtva ébredtem fel és egyből láttam az arcát. Bárki is ez a fickó, a tudatalattimnak nagyon fontos személy.
Talán magamnak sem merem bevallani, de ennek az álmomnak talán köze van a rémálmaimhoz és a lehetséges amnéziámhoz. De bárhogyan is legyen, végre kipihentem magam. Ezt pedig ki is használom, ahogy csak tudom. A reggelt egy tál gabonapehellyel indítom, majd egy intenzív edzést végzek a bokszzsákomon, amit külön a szobámba rendeltettem. Nem szeretek mások előtt edzeni, eléggé magamnak való vagyok. A csapatmunka sem az erősségem éppen ezért. Sokszor szeretem megoldani egyedül a dolgaimat, még ha néha balul sül is el. Az edzésemet követően egy órával letusolok és megemberelve magamat felkapok valami mondénnak kinéző göncöt, úgy indulok be a városba. Sok meló után ideje bevásárolnom. Különben is, a dzsekimet mindig benyúlja valaki és sosincs meg, hát ideje venni egy újat.
A nagy bevásárlásomat követően az egyetlen kis papír zacskómmal beülök ebédelni a Taki's diner-be. Rendelek ebédet, majd a pincér felé intve még egy jó erős kávét is. Kell most a koffein és a kávénak az ízét sem vetem meg. Míg pedig a rendelésemre várok az asztalon halkan kopogok körmeimmel. Mintha voltaképpen várnék valakit, pedig nincs így. De mostanában felettébb nyugtalan vagyok és folyamatosan azt érzem, hogy követnek, vagy figyelnek. Rosszabb esetben pedig mindkettő. Körbe is nézek, mert felül kerekedik rajtam a paranoia. Ekkor megjelenik a semmiből egy férfi, már szólnék, hogy nyugodtan forduljon helyet, mikor belém nyíllal egy különös érzés. Az arcára pillantva pedig beugrik az álmom. Megrökönyödök és hátrább csusszanok az asztaltól a székkel. Nem túl feltűnően, de bizonyára nem vak, kiszúrhatta. Mire pedig észbe kapok biztos vagyok benne, hogy már távozni óhajt, bár ez közel sem biztos, csak mert így gondolom. De mégis valami arra késztet, hogy maradásra bírjam. - Elnézést, csak nyugodtan. - Mutatok a velem szemben elhelyezkedő székre és még halványan mosolygok is. Azt hiszem ez az ebéd az átlagosnál is hosszabb lesz.

Daimon & Blaire


Felhasználó profiljának megtekintése
•••••••••••••
Angyal
avatar
Témanyitás₰ Téma: Második forduló - Daimon & Blaire   ₰ Vas. Máj. 14, 2017 10:44 am
Blaire & Daimon



Elment a józan eszem, már biztos vagyok benne, hogy ez valamiféle merénylet ellenem, kegyetlen játszma, de hogy ki szórakozik velem, azt nem tudom. Razielhez kértem bebocsátást, de földi évben akár száz év is eltelhet mire az engedélyt megkapom, mert hát angyali években ez mindössze pár napot jelent, máshogy folyik az idő. Ez a lány folyamatosan a gondolataimban van, ott motoszkál minden pillanatban, ha akrom, ha nem és Istenre esküszöm, nem akarom, hogy így legyen. Már hetek teltek el a találkozásunk óta és még mindig nem öltem meg, a testemben egyre erősödik a kötelék, szinte már akkor hallom a gondolatait mikor nem is számítok rá, olyan ez mintha két test és lélek eggyé válna. Talán az árnyvadászok parabatai kötelékéhez tudnám hasonlítani, de sokkalta erősebb. Úgy vonz magához ez a törékeny emberi lény, mint egy mágnes a pólusát.
Napokig őrlődtem azon mit tegyek, mert akárhányszor arra jutottam, hogy rendben, megteszem mindig belém mart, hogy képtelen vagyok megtenni. Olykor hallom folyamatosan mit gondol, olyan ez mintha már ismerném, mintha a lelkem meghosszabbítása volna.
Most itt Őt nézem, persze álcázva magam, ott ül ebben a kis étterem szerűségben, abban sem vagyok biztos, hogy az. Kint a terasz részen egyedül ül, éteri szépség, szebb akár egy angyal. Badarságokat beszélsz! Korholom magam, de mindhiába, vágyakozva pillantok felé. Mi olyan különleges benned? Miben vagy más? Mit tettél velem?
Sóhajtok és eltüntetem az álcám, felveszem emberi alakom és odasétálok a lányhoz, ideges vagyok.
-Szia, szabad ez a hely? - Mosolyogva kérdem.
Még képtelen voltam a helyzettel kapcsolatban dönteni, de tudom, hogy a kötelességem mi, meg kell ölnöm, muszáj, így kell lennie. De nem most, most nem, nem tudnám megtenni, de azt is tudom nem várhatok sokáig, ha Én nem teszem meg büntetést kapok a lányt pedig megöli valaki más, a sorssal nem szabad szórakozni.
Közelebbről még szebb, mint emlékeztem rá, a lelkem mintha kapcsolódna hozzá, ahhoz a részhez, mely egy másik szívnél nyugszik. Leírhatatlan érzés, a közelében elmúlik a fájdalmas kötődés, mintha megtaláltam volna a forrást. Mi a franc történik velem? Raziel, esküszöm, ha te szórakozol akkor legyél a Földdel egy idős, akkor is seggbe rúglak, ezt veheted figyelmeztetésnek is testvérem.
Ilyet még a védencemmel sem éreztem, soha, ez valami eget rengető és félek tőle, igen, rettegek tőle, megakarok szabadulni ettől az érzéstől. Beszélni fogok Eiran testvérrel, Ő az emberi érzelmek ismerője, tudnia kell mi megy végbe bennem. Régebb óta a földön jár, mint Én többet tud nálam és nem olyan, mint Raziel, nem beszél révuszokban.
music: || coded by elena gilbert
Felhasználó profiljának megtekintése
Ugrás: