Go to top Go to bottom
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Utolsó begyejzések
bejegyezte  : Yersinia
Yesterday at 12:22 am

bejegyezte  : Jennyfer Lucasso
Pént. Aug. 10, 2018 5:41 pm

bejegyezte  : Lily Herondale
Szer. Aug. 08, 2018 9:37 pm

bejegyezte  : Lily Herondale
Szer. Aug. 08, 2018 9:26 pm

bejegyezte  : Daimon
Szer. Aug. 08, 2018 12:30 pm

bejegyezte  : Iviry Wade
Kedd Aug. 07, 2018 4:55 pm

bejegyezte  : Sara Ravenscar
Vas. Aug. 05, 2018 10:08 pm

bejegyezte  : Gabriel Sinclair
Szomb. Aug. 04, 2018 11:00 pm


erre barangolok


Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


legtöbbet író userek

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .


honey, keep my secrets well
avatar
A kör

Avataralany :
Francisco Lachowski
Kor :
25
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 19.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Pént. Szept. 01, 2017 10:54 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
+18-as tartalom



zene üzenet ©redit
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Joshua && Efraim


A csókja épp olyan követelőző, mint az enyém,d e míg az enyém csupán érdeklődő az Övé bizonyosságról szól, engem akar, mindenhogy és ez nagyon beindít. Szinte már megrémiszt mennyire a hatalmába kerített. Lába befurakszik a combjaim közé, ami jól esik, főleg akkor mikor véletlen vagy készakarva az erekciómhoz dörzsölődik. Belenyögök a csókba és nem rejtem el milyen érzéseket vált ki belőlem.
Nem tudom ez kezdete-e valaminek vagy csupán egy kis filmszakadás a megszokott életünkben, de nem is akarok ezen gondolkodni, túlságosan is élvezem, amit velem tesz és élvezni akarom azt is, amit én fogok tenni vele.
Keze kutatón a nadrágomba téved, először csupán a boxeren keresztül majd az alatt és a férfiasságom kényezteti, amitől eszemet vesztem. Behunyt szemmel hol nyögök, hol sóhaj hagyja el a szám. A pulzusom az egekben, a szívem hevesen lüktet, szinte elevenen elégek a szenvedélytől, a vágytól. Szinte dörzsölöm magam a kezéhez többre áhítozva.
Keze kicsusszan a nadrágból és szinte keserves az a hang, ami elhagyja az ajkaimat. Csókra áhítozom és érintésre, mindenre, amit nyújtani tud. Csípőjére helyezem a kezeimet és most én vagyok az, aki igyekszik örömet okozni neki. Bár ebben nem tudom mekkora sikert tudok majd elérni. Kezeim a csípőjén maradnak mindaddig míg csókokkal hintem be a nyaka vonalát, az inakat, azt a férfias állat, ami ezerszer biztos vagyok benne, valami csoda folytán lett ilyen szexi.
A kezeim becsússzanak a felsője alá és haladnak az oldalán egyre feljebb, a bőre hideg, de mégis izgató megérinteni. a felsőtől hamar megszabadítom, hogy ezúttal én tekinthessem meg a felsőtestét teljes pompájában. A tetoválások kacskaringó mintája lenyűgöző és azt veszem észre, hogy a nyakától lefelé haladva végig csókolok egy mintát, egészen a mellbimbójáig. Egy pillanatra megállok még mielőtt ajkaim közé venném és megharapnám azt. Átfut egy pillanat alatt az agyamon, hogy egy piercing milyen volna ezen a bimbón...Kezeim az övcsatjával babrálnak, hogy kíváncsiságomnak utat engedve láthassam vajon a tetoválások folytatódnak-e odalent is.

shadowhunters frpg










Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Stephen James
Kor :
27
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 26.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Pént. Szept. 01, 2017 10:31 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
A reag során előfordulhat +16-os és +18-as jelenet!


Effy && Josh

T
érdemet befúrom lábai közé úgy falom tovább ajkait, néha még cibálva is igazán vámpír módra – és nyitom kisebb terpeszre lábait. Még a gondolatra is beharapom ajkamat, hogy Josh valaha az enyém lehet. De úgy igazán. Nem csak egy éjszakás kaland lenne, hanem valóban az enyém, csakis az enyém lenne. Nem egyedül kéne egy házban rostokolnom várva a Naplementét, hanem ott lenne velem. Minden nap vele kelnék és vele feküdnék. Csodás éjszakákat töltenénk el forrón, felhevülve. Álomszép belegondolni milyen lehetne vele kapcsolatban lenne. Vagy hogy milyen az ágyban, bár ez utóbbit nem az ágyban, de lehet rövidesen meg is tudom. Legalábbis titkon ebben bízok. De nem is annyira titok ez, hiszen testem eléggé hangot ad neki. Érzem amint ágyékom bekeményedik, ahogy hozzásimulok. Szabad kezemmel végig simítok izmos mellkasán egészen a nadrágjáig, majd ocsmány módon fúrom be az alá tenyeremet. Eleinte csak alsónadrágon keresztül kezdem masszírozni Josh érzékeny területét, majd nem állok meg. Nem az a típus vagyok, aki egy könnyen leáll, pláne ha nem is akar. Tehát szépen alsónadrágja alá is beférkőzöm és immáron csupasz ágyékát kezdem masszírozni reménykedve benne, hogy nem fog kelleni ide bűbáj, hanem magától is elengedi magát és ledobja felesleges gönceit. De addig is provokálom erre, meg még talán másra is, bár ez utóbbi inkább csak a nemi szervére igaz.
Kicsit pihentetve kezemet húzom ki nadrágjából és megfogva a csípőjét magam felé rántom, hogy kettőnk között a hely egyre csak csökkenjen. Ha eddig nem csigáztam fel a kedélyeket eléggé, akkor csak most jön a pláne. Ugyanis ideje megmutatnia, meddig képes elmenni, hol van az a határ amit nem lép át, vagy csak nehezére esik megnyílnia egy ponton. Elengedem kezeit és elvigyorodva csókolok a kulcscsontjába. A szituációnk kínosan kezd átváltani már tényleg egy rossz horror show-ba ahol én akarom felfalni és ő a szegény árva. – Kezeit csípőmre irányítom, hogy el ne tévessze az irányt s kezdjen el mászni a falon menekülőutat keresve, mint egy cuki kis pókica. Nincs bajom a nyolc lábúakkal, de a kiszemeltem maradjon csak két lábon a földön. És pláne ne próbáljon elszökni előlem. Bár ez utóbbit nem is feltételezem.

Sweety by Efraim






hate is cold, passion is hot
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
A kör

Avataralany :
Francisco Lachowski
Kor :
25
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 19.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Pént. Szept. 01, 2017 9:51 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


zene üzenet ©redit
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Joshua && Efraim


Tudom, hogy amit mondok azzal megbántom, vérig sértem, amit csak lehet, de meg kellene értse, hogy ez nekem új és...és teljesen tiltott. Árnyvadász vagyok, minden hasonló szégyen a nevemre, a családomra. Mert ilyenek az árnyvadászok, a maguk közül valókat is kivetik minden ferde dologért. Azonban most dacolok magammal, a taníttatásommal. Minden felrúgom és rettegek. Szeretném, ha megértené ez nem ellene szól, nem miatta nem tudok rendesen dönteni a cselekedeteimmel kapcsolatban. De bármit mondok vagy teszek csak ez sugárzik belőlem és tartok tőle félre érti. Pedig nem szándékozom Őt bántani, egyáltalán nem.
Talán úgy tűnhet csupán tesztelem magam, az érzéseim vagy feszegetem a határaimat, de nem. Az a csók éhségről, mohóságról szól, szomjazom az ízére, az érintésére, arra, hogy az ajkai szorosan az enyémhez préselődjenek. Kétségbeesetten, szenvedéllyel falom az ajkait. Érzem az ellenállást benne, tudom, hogy egyrészt dühös rám és másrészt csalódott. De tudom, hogy vonzódik hozzám, érzem, amit érzek, jele van mindennek. Mind az, ahogyan rám néz, illetve az erekciója, amit ahogy hozzá préselődik a testem tisztán érzem, és amire az enyém épp úgy válaszol. Megállít egy pillanatra, ahogyan kérem, ellök magától,d e aztán visszaránt és úgy csókol, mint előtte soha. Nyelvem ajkai közé furakszik bebocsátást követelve.
Fordul a kocka és a falhoz nyom, élvezem, ahogy a hátam neki ütődik a kemény felületnek. A csókoktól pezseg a vérem és bizsereg a bőröm. Ajka az erekciómat érinti és úgy érzem menten felrobban bennem az érzések robbanóanyagja. A kezeim markában vannak, satuba szorítja őket és nekem tetszik amit tesz. Élvezem, hogy kivagyok szolgáltatva, hogy rá vagyok bízva teljesen, hogy nem nekem kell döntenem, hogy bízhatok valakiben, rábízhatom magam. Természetesen nem állít meg, folytatja, de már én sem vágyom a megállásra....sose vágytam igazán.

shadowhunters frpg










Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Stephen James
Kor :
27
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 26.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Pént. Szept. 01, 2017 9:31 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
A reag során előfordulhat +16-os jelenet!


Effy && Josh

M
egrémiszt, mert nyilvánvalóvá tesz, hogy a probléma az pontosan az, amitől tartottam. Az a nagy büdös probléma, hogy férfi vagyok és az hogy Ő is az. Ez a kettő számára nem fér meg. Érzem ahogy ketté szakadna a szívem, ha éreznék bármit is. Bár ez kicsit fura, de így van, rohadtul fáj, pedig jól tudom ez az igazság. Nem én képzelem ide és nem is hazudik, Teljesen igazat mond és pont ez az talán, ami fáj. – Mély levegőt veszek és megpróbálok tovább lépni. Sóhajtok, majd ismét mély levegő és kifúj. Képtelen vagyok efelett elmenni, mintha meg sem történt volna. Az egészben pedig a szörnyű, hogy itt vagyok bezárva vele. Még ha el is megy, nem tudok elmenekülni a probléma elől, mert végig itt leszek. Tényleg nem tekint rám máshogy mint egy kutyára. Egy ebre aki infókat ad ki mikor azt ő úgy kívánja. Kurvára fáj, meg kell, hogy mondjam. – Már éppen mondanék valamit. Valami olyasmit, hogy menj a fenébe. Vagy hogy dugd fel magadnak. Vagy valami egyéb frappáns szöveget, mikor nekem esik, mint valami vadállat. Persze nincs ellenemre de elég hirtelen ér és azt sem tudom, most mit akar ezzel elérni. Saját magát teszteli? Vagy esetleg engem? A csókunkat, hogy igazak-e a históriák, miszerint az első csók után már csak lefelé vezet az út és olyan jó csók többé nem lesz? Mégis mit vagy kit tesztel ezzel? Egyáltalán tesztel, vagy ha nem mit akar ezzel most? Nem akarom viszonozni, de persze az eszem felett megint győz a tudat, hogy beleestem úgy, ahogy soha senkibe sem szabadott volna, nem hogy egy kör tagba, vagy úgy egyébként is egy árnyvadászba. A Nephilimek többek ennél, annál, hogy egy vámpírral kavarjanak. Ezt magam is nagyon jól tudom. Egy kis időre el is szakadnak ajkaink és ellököm, de aztán visszahúzom magamhoz a tarkójánál fogva. – Végül adok az akaratnak és visszacsókolom egészen addig míg a falnak nem ütődök és megszólal. Akkor ledermedek egy pillanatra. De egy pillanatig sem gondolok abba bele, hogy leállítsam. Nem akarom, talán önzőség, de nem akarom és kész, mert élvezem azt amit csinál. Küzd magával és az érzéseivel, de most mégis olyan közel érzem magamhoz és semmit sem jelent a köztünk lévő űr és a kor. Megfordulok végül vele és a falhoz nyomom. Egy gyors lendületet véve csókolom végig a mellkasát, majd egy apró puszit nyomok nadrágon keresztül ágyékára és visszatérek az ajkaihoz, míg kezemmel összefogom kezeit és feje fölött támasztom meg azokat. Beszélni akarok, de tudom, bármit mondanék az csak rontana a helyzeten. A legjobbnak azt látom, ha megmutatom hogy szeret egy férfi. Megmutatom neki, hogy nem csak a heteroké a világ és legfőképpen, nem akadály a köztünk tátongó faji, nemi és rangi különbség.

Sweety by Efraim






hate is cold, passion is hot
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
A kör

Avataralany :
Francisco Lachowski
Kor :
25
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 19.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Pént. Szept. 01, 2017 9:02 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


zene üzenet ©redit
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Joshua && Efraim


Összezavarodom és szinte harcot vív az erőseb dobogó szívem az eszem lüktetésével. Az a csók olyan szenvedélyes volt, amit még soha nem éltem át senkivel sem. Egyszerre éreztem minden érzékszervem éledését, mindenem annyira élénken reagált arra a csókra és magára Efraimra is. Ez pedig megrémiszt. Az nem lehet, hogy férfi iránt érezzek így, úgy gondoltam ez csupán a Lightwood család átka, de ezek szerint nem, ez bárkivel megeshet... Nyomás alatt érzem magam. Pár percig a kérdésére sem reagálok,d e aztán kénytelen vagyok.
-Nem tudom... - nyögöm és amikor átkarol majd két oldalt a nyakamba csókol halkan felnyögök és érzem, ahogy odalent lüktetve megmozdul aminek nem kellene. Elakarok húzódni, közelebb akarok férkőzni hozzá, újra megakarom csókolni, tombolni akarok... és mindezt meg nem történtté tenni vagy éppen nem.
Érzem hangjában a megbántódottságot és azonnal szembefordulok vele. - Félre érted, nem, nagyon jó volt...ilyet még nem éreztem, de épp ez az...nem éreztem soha...- nézek rá tágra nyílt szemekkel és szinte könyörgök neki, hogy érte meg mitől tartok vagy éppen hogy érzem magam. Ez az egész teljesen felkavar és életemben először van amitől félek. Tőle, tőlünk.
Ekkora a rettegés olyanra késztet, amire nem kellene. Hevesen letámadom és úgy csókolom, kétségbeesetten. Már nem tudom melyik Josh vagyok, az, aki a húgát oltalmazza, az, aki Valentine-t szolgálja vagy az, aki a Klávé törvényeit lesi. Csók közben beszívom az alsó ajkát és az íze, teljesen megőrjít. Ha ellökne magától az volna a jó, akkor tudnám hol a határ, de ha nem teszi, fogalmam sincs én képes leszek-e rá. Megőrültem, teljesen és talán végérvényesen.
Két csók között elmormolom, ami még a gondolataimban maradt, és amit a csók még nem szorított ki.
-Állíts meg...kérlek..

shadowhunters frpg










Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Stephen James
Kor :
27
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 26.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Pént. Szept. 01, 2017 8:26 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
A reag során előfordulhat +16-os jelenet!


Efraim && Joshua

M
eg sem hallom már igazán amit mond, nem tudom biztosan, hogy nekem szánja-e, de nem hallom meg. Egyszerűen olyan erősen kalapál a szíve, hogy attól semmit sem hallok, csakis a szíve ami még a legkevésbé sem egyenletes. Talán az enyém is ilyen lenne. Ha lenne szívem ami dobogjon. Illetve van is, de nem dobog, azt hiszem ez teljesen érthető. Hiszen halott vagyok, egy jobb filmben zombinak is elmennék, csak nem vagyok elég ocsmány..még. – Kicsit aggaszt, hogy csókunk után fel-le kezd el járkálni, megrémiszt. Na ez lett volna bizonyára az utolsó amit beleképzelek tettei közé. Ezt sosem vártam volna tőle, hiszen ő nem ilyen. Igaz nem rég óta ismerem, de sosem láttam ilyen...ijedtnek? Félne tőlem? Vagy attól ami vagyok? Sok a tév hit rólunk vámpírokról, hogy a románcunk során kiszívjuk partnerünk vérét vagy át is változtatjuk, de egy árnyvadász nem hiszem, hogy ettől félne, nem igaz? Ráadásul olyan eltökélt volt idáig, kizárt, hogy ennyitől betojjon, de akkor mégis mitől rémült így meg? Talán homofób? Na akkor lemegyek hídba, ugyanis minden jel, minden mozzanat arra utalt, hogy nem vagyok közömbös számára. Nem értem, össze vagyok zavarodva. - Jó..ól vagy? - Közelebb lépek hozzá, de aztán belátom, hogy ez nem feltétlenül a legjobb ötlet így kizárva kétségeimet és az egész külvilágot beleértve a felettébb „romantikus” helyszínt, átkarolom és nyakába csókolok. Először a bal oldalon, majd a jobb oldalra is áttérek és kezeimet végig simítom izzadt mellkasán. Mit ne mondjak, kielégítő érzés, amit tapinthatok. Csöppet sem gondolom, hogy nincs jó edzésben, sőt! Nagyon is tesz a külsejére és pont annyit edz amennyit az izmai megkívánnak. Képes volnék akár egész nap tapizni, vagy valami mocskosabbat is tenni vele. De azt hiszem az most nagyon nem venné ki jól magát. Nekem már az is pont elég ha felhagy a mentális reszketéssel. - Azért ennyire nem volt jó - Hangomból süt az irónia, de semmiképpen sem tudtam eldönteni mit lenne célszerű mondani jelenleg. Így kénytelen voltam egy iróniát elsütni. Nem is humorizálok, inkább csak célozgatok. Bár hogy mire, azt magam sem tudom biztosan. Talán azért csinálom mindezt mert félek, hogy elijesztem pusztán azzal, hogy férfi vagyok. Sosem akartam ártani neki, akkor sem ez volt a célom, mikor is képes lettem volna meghalni azért az ismeretlen gyermekért a sötétben. Valahogy a kezdetektől fogva a legjobbakat akartam neki, pedig ismerni sosem ismertem igazán. Nem sokat tudok róla, de most már eleget ahhoz, hogy tudjam, nem egy könnyen legyőzhető típus és semmiképpen nem vallaná be, hogy retteg, hiéba tudja, hogy hallom a szívverését.

Sweety by Efraim






hate is cold, passion is hot
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
A kör

Avataralany :
Francisco Lachowski
Kor :
25
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 19.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Pént. Szept. 01, 2017 7:41 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


zene üzenet ©redit
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Joshua && Efraim


Sosem féltem, a haláltól nem, a harctól sem, ha a küzdelem egyenlőtlen volt akkor sem hátráltam meg. Árnyvadásznak lenni annyit tesz, nem vagy gyáva, a gyávák szégyent hoznak a családjukra, elég csak a Herondale-k múltjában kutakodni, Tobias Herondale története ott virít minden lapon, azt írják gyáva volt egy boszorkánymesterek általi csatában és miatta meghaltak a társai. Mivel elmenekült a terhes feleségét büntették meg helyette. Persze ismerem a történet valóságát is, nem csak ezt. A Klávé kegyetlen a gyávákkal szemben és képes volt tömlöcbe záratni egy várandós nőt. Az igazság az, hogy Tobiast elbűvölték a boszorkánymesterek és elhitették vele a fejében, hogy a neje veszélyben van és haza kell rohannia. Megőrült a szerencsétlen és végül valóban megölték a feleségét. Maga a Klávé tette...
Nem lehetsz gyáva, mert szeretteid fizetnek meg érte.
-Nem éri meg vagy megéri, az teljesen lényegtelen, meg kell tennem. - mondom komolyan és elhatározottan. Nem fogok visszalépni, nem tehetem. Ha meghalok hát úgy haltam meg, hogy nem adtam fel.
"Nem nyilvánvaló?" Azt hiszem valahol mélyen az, de ettől az egésztől nem tudom mit várjak. Igen, vonzódom hozzá, pedig ezt még magamnak sem akarom elismerni. Azt hittem nem lehetek elcseszettebb, de lehetek, több ponton is. Nem csupán vámpír az, akihez vonzódom, hanem egyben férfi is...De a vonzalom kialakul, nem lehet tenni ellene. Megakadályozhatom, de az akkor is bennem motoszkálna és megőrjítene. Efraim teljesen felkavart, tönkretett...
Odalépek közvetlenül elé, az Ő lélegzetét szívom be, a tekintetét látom és fel sem fogom mikor kezei közé fogja az arcom és birtokba veszi az ajkaimat. Felnyögök a váratlan támadástól, a meghökkenéstől és az izzó, lobogó szenvedélytől, ami fellobban közöttünk. Egy kis ideig vissza sem csókolok, mert annyira ledöbbenek, de aztán átadom magam ennek a hirtelenségnek és visszacsókolom. Addig indulok felé míg a falnak nem dönthetem a csók idejére. A francba is...mit művelek?
Elszakadnak ajkaink és végig simít borostás arcomon. Hirtelen késztetést érzek, hogy pár lépést elhátráljak tőle. A hajamba túrok idegesen és fel alá kezdek cirkálni a cellában. Elvesztem, annyira elveszettnek érzem magam, a tekintetemből süt a rettegés. Mi a baj velem? Mi a fasz baj van velem?!

shadowhunters frpg










Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Stephen James
Kor :
27
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 26.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Pént. Szept. 01, 2017 7:19 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Efraim && Joshua

N
em arról van itt szó, hogy nem tartanám elég erősnek, csak úgy érzem, meg kell védenem, pláne Valentine-tól. Az egy aljas féreg és nem olyanoknak való, mint Josh. Neki nem ilyen férgekkel kéne csatáznia, hanem értelmesebbekkel, vagy éppenséggel démonokkal. Sokkal inkább féltem, hogy elvesztem, még mielőtt megismerhetném igazán, mintsem attól, hogy nem lenne elég jó hozzá. Talán számára megszokott a halál gondolata, de én nem vagyok hozzászokva, hogy meghalnak körülöttem. Pláne nem olyanok, akik iránt gyengéd érzelmeket is táplálok. Mert így van, gyengéd érzelmeket táplálok Josh iránt, amit talán észre sem vesz vagy vett az utóbbi időben, de attól még nem láthatatlan-. Én pedig nagyon is érzem, szinte nem kapok levegőt most sem ahogy végig mellkasát pásztázom, néha lejjebb pillantgatva. - Elég erősnek tartalak, de nem éri meg a bosszú. - De nem éri meg bizony. Ahogy az sem éri meg ha meghal mindemiatt. - Nem nyilvánvaló? - Szinte ki sem mondom, mikor elkezd közeledni és már kapcsolt is a következő mondatomra. Meglepődök és talán az elején még hátrálok is, de mikor elkezd közeledni és nem áll meg, úgy vélem, most vagy közel akar lenni, vagy átgyalogolni rajtam, mint egy szellemen. Így hát érzem ahogy lábaim gyökeret vernek a hideg aszfalt szerű anyagban amit Valentine padlónak képes nevezni. Elpillantok és az ajtót fürkészem tekintetemmel. Semmit nem látok a cellában. Ami egy kicsit is megnyugtatna vagy lecsillapítana. Semmit, egyetlen fa vagy bokor, se a nyugodt és csendes égbolt, se az autók zaja vagy a hatalmas felhőkarcolók. Egy ajtó lenne amibe jelenleg kapaszkodhatok? Akkor aztán nagy bajban vagyok – Végül eltekintek az ajtótól és egyenesen Josh szemeibe nézek. Érzem, ahogy a levegő a torkomon akad, majd a pillanat hevében elkapom arcát két oldalról mintha csak be akarnám biztosítani, hogy nem szökik el. Majd szinte ugyan abban a pillanatban meg is csókolom. Arcát nem engedem el és egy jó két percig az ajkait sem. Talán ezután pofont kapok vagy nem lesz több ilyen alkalmam, úgyhogy ki kell használnom, hiszen életem során először érezhetek így, tapinthatok így és csókolhatok így egy férfit. Miután elszakadok ajkaitól, arcát azután sem engedem el, csak miután végig simítottam azon. Kezeimet végül magam mellé engedem le és csak nézem a szemeit, mintha most elbűvölni készülném, vagy azt kívánnám kilesni, hogy pofon akar-e vágni.

Sweety by Efraim






hate is cold, passion is hot
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
A kör

Avataralany :
Francisco Lachowski
Kor :
25
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 19.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Pént. Szept. 01, 2017 7:03 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


zene üzenet ©redit
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Joshua && Efraim


A sérülések a harc velejárói, bármi is történik, bérmennyire is koncentrálunk, lehetünk akár kiválóak a harcban, az sosem kecsegtet sérülésmentes összecsapással. Ha nincs harci sérülésed az azt jelenti vagy nem tettél semmit vagy egyszerűen kiváló vagy, ami annyira ritka, mint az aranytojást tojó tyúk. Mondta mindig apám.
Megtudom védeni magam, ez nem jelenti azt, hogy mindig sérülések nélkül kerülök ki egy összecsapásból. A vállamtól lefelé induló vágás is ékes példája, hogy bármennyire is figyeltem a végeredmény ez lett. De nem haltam meg, pedig ez is benne van minden egyes harcnak a paklijában.
-Talán nem tartasz elég erősnek ahhoz, hogy letudjam győzni azt a férget? - nézek rá felvont szemöldökkel. Kicsit talán dühösen csengenek szavaim, de aztán sóhajtok. Ha nem tart elég jónak ehhez, akkor nem, de majd bebizonyítom, amikor kardomat mártom Valentine vérébe.
Engem már csak ez a bosszú motivál és a húgom megóvása, semmim nem maradt. Ezt végre kell hajtanom, képesnek kell lennem rá, mert muszáj. Ebből visszatáncolni nem lehet. Elmeséltem Efraimnak a kettős életem, megérti vagy sem, ez már az Ő dolga. De egyiket sem adhatom fel, mindegyiket élnem kell...
-Hát akkor ki érdekel, ha senki más? - érdeklődve biccentem oldalra a fejem, kíváncsian tekintek rá. Csupa rejtély számomra ez a vámpír és valamiért egyre több minden érdekel vele kapcsolatban. az egyszerű faggatózásokból beszélgetések lettek, a kérdezésekből válaszok. Talán már csak azért jövök le ide a cellákhoz, hogy mellette önmagam lehessek.
Következő mondatára meghökkenek és végig nézek magamon. Szó sincs róla, hogy úgy gondolnám én vagyok a leghelyesebb srác a világon, nem úgy mint Jace Herondale, aki másról sem tud beszélni mint tökéletessége mibenlétéről.
Azért semmiképp sem mondanám magam átlagon alulinak, főleg nem edzés után. Összehúzott szemekkel lépek annyira közel hozzá, hogy csak pár centire álljak meg előtte.
-Ha ennyire borzalmas a látvány miért felejtetted rajtam a tekinteted? - kérdezem gonoszkás vigyorral, de közben szinte kiszárad a szám. Érzem, hogy nagy hülyeséget csinálok...ez valami olyan, amit nem kéne, de a közelében nem gondolkodom racionálisan.

shadowhunters frpg










Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Stephen James
Kor :
27
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 26.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Pént. Szept. 01, 2017 6:28 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Efraim && Joshua

S
ebéből és mondandójából túlzottan is arra gondolok, miszerint nem tud magára vigyázni, csupán becsületét félti attól, hogy egy vámpír védje meg. Amit valahol meg is értek, de butaság volna fejjel a falnak mennie. Valamikor én is tudtam milyen a gyilkolási vágy, de mára már szinte semmi sem maradt belőle. Ugyan én nem Valentine fejét kívántam, mert bármennyire is hihetetlen, de nem neheztelek rá, amiért kiakar nyírni minden alvilágit. Hanem a vámpírt óhajtottam megölni, aki ezt tette velem. Hosszú éveken át voltam a nyoméban és próbáltam végezni vele, sikertelenül. Sokszor én jöttem ki rosszul a harcunkból és a második halálközeli pillanatomban, úgy döntöttem kész vége. Feladom, mert ennek így semmi értelme. Aztán a karma, vagy bármi más – kitudja, elégtételt tett és egy farkas általi halált hozott el annak a szemétládának. Cseppet sem sajnáltam. - Ha bosszú vezérel, ne hajtson odáig, hogy Valentine elébe menj, nem éri meg. - Magam sem tudom mi ez a hirtelen védelem vagy féltő gondolat. Nem tudom, miért intem óva, a nyilvánvalótól. Biztos vagyok benne, hogy nem azért akarja megölni, mert elvette a sütijét..
Mi van ha nem akarom megtalálni, vagy ha nem akarok mást, mint Őt? Mi van akkor? Nem fogadná el a tényt, meg sem említhetném és már nem lenne egyben a fejem a testemmel. Egyszerűen elillanna nyakamról és elbujdokolna én pedig sérülten esnék össze. - Mi van ha engem nem érdekel más? - Na nem, az nem lehet, hogy senki más fia nem érdekel, csakis Ő. Hiszen bezárva tart, mint egy kutyát, csak mert beosontam ide. Oh én idióta, hiszen ez mind az én hibám. Minek kellett ráköszönnöm. Meg sem kellett volna állnom míg ki nem jutok innen. Az nem lehet, hogy Ő az egyetlen kiért oda vagyok, talán nem is szerelem az, mit érzek. Az egész olyan különös és ijesztő. A kapcsolatunk még ha el is indulhatna, hamar véget érne. Mi nem lehetünk együtt, azt az oldalt képviseli, mely a fajtámat írtja oly esztelenül. - Izzadtan már nem is nézel ki olyan jól. - Ujjaimat államra helyezve gondolkodó arckifejezéssel társítom mondatomat. Őszintén miért mondtam? Kíváncsi vagyok a reakciójára, mert amivel erre reagál az fog majd nekem támpontot adni, miszerint próbálkozzak-e vagy teljesen közömbös irányomban. Hiszen nem lehet könnyű elfogadni a tényt, hogy nem néz ki jól, pedig ennyit tölt edzéssel és az izmai megfelelő fenntartásával. Ez lesz az, ami számomra megadja a biztos talajt.

Sweety by Efraim






hate is cold, passion is hot
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
A kör

Avataralany :
Francisco Lachowski
Kor :
25
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 19.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Csüt. Aug. 31, 2017 9:36 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


zene üzenet ©redit
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Joshua && Efraim


A haláltól való félelem gyávává teszi az embert, és egy árnyvadász ne legyen gyáva, a szüleim nem voltak azok, bár rossz útra tértek, hibáztak, de gyávák sohasem voltak. Én pedig nevemhez hű maradok és ha kell a halálig harcolok. Bár a bosszú az elsődleges célom, emellett árnyvadász vagyok, akinek kötelességei vannak és semmiképp nem akarom ezt elfelejteni. Démonokat kell ölnöm és védeni a két világ közti piciny határvonalat.
Valentine ördögi módon képes megkínozni valakit vagy elvenni az életét, kiismertem némileg a szolgálatában állva. De nem félek tőle, nem egy harcos, inkább az elméje az, amivel harcol,d e közelharcban Ő sem halhatatlan bárhogyan is vélekednek erről.
-Ma reggel egy falánk démon meglepett és az okozta, de már a pokolban van a bestia, több kárt nem okoz.
Jól hallhatja, hogy élvezettel beszélek az ölésről. Mert élvezetet okoz a démonok pusztítása, elégtételt érzek tőle. A fájdalom, a veszély, mind a részemmé vált már az első gyakorlatom során. Ez a véremben van, ilyen az életem, ez a szenvedélyem.
-Megfogom buktatni a Klávét és megfogom ölni Valentine-t, persze, ha csak addig magam meg nem halok. - vonok vállat és még tízszer le és fel emelem a testem, majd izzadtságtól nedvesen nyújtózkodom párat. Érzem ahogy az izmaim feszülnek a megerőltetéstől, fenomenális érzés.
Talán elhamarkodottság volt elmondani neki a terveimet, de talán mégsem.
-Sajnálattal hallom. - és ezt őszintén mondom. A szüleim kapcsolatát nézve a szerelem szép dolog és nemes. Ámbár nekem ebben soha nem lesz részem vagy ha mégis, nos nem tarthat sokáig, fontosabb a küldetésem.
De remélem a húgom megtalálja majd élete társát.
-Hosszú még az élet ami előtted áll, megtalálod azt, aki hozzád való. - és ekkor bevillan egy gondolat, hogy nem akarom más mellett látni, a francba is...Megrázom a fejem és igyekszem kiverni eme idióta gondolatokat a fejemből.

shadowhunters frpg










Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Stephen James
Kor :
27
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 26.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Csüt. Aug. 31, 2017 9:14 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Efraim && Joshua

M
eglep mondata, mert való igaz, mint árnyvadásznak, kötelessége, hogy ne félje a halált, de én személy szerint bele sem merek gondolni Valentine milyen halállal tud kecsegtetni. Egy féreg, nem győzöm ismételni magamat. Ő nem más, mint egy féreg, kihasznál mindent és mindenkit, csakhogy minket, alvilágiakat kiirtson bármi áron is. Ha kell a kutyáit – a kör tagokat is képes bárki elébe vetni, csakhogy védje a hátsóját. Egyenesen szánalmas, mennyire gyáva féreg. Felbosszant, már a gondolata is és meg is rázom fejemet, hogy elhessegessem a gonosz fellegeket fejem fölül és csakis Joshra tudjak koncentrálni. Teljes erőbedobással, ahogy azt illik. Talán még udvarolhatnék is neki, az biztos tetszene. Elmosolyodok, de csöppet sem félek, hogy idiótának néz. Talán még azt is végig gondoltam mit csinálnék vele az ágyban. Minden bizonnyal kikötözném, aztán jöhet egy kis előjáték, majd a lényeg. De nem oldoznám el a végén sem, nem hagynám, hogy azt gondolja Ő a dominánsabb. Hmm. Megnyalom ismét szájam szélét, még a gondolat is beindít. Gondolataimból azonban felébreszt a karja, mikor is lemegy fekvőtámaszba. Kiszúrom karján a mély vágást, ami egyenesen a sajátomra emlékeztet. Az a nap olyan élénken él még mai napig is az emlékezetemben, mintha csak tegnap lett volna. Mintha minden egyes nappal áthaladnék egy dimenzió kapun és visszamennék aznapra. Végig nézném az egész műsort, majd szépen hazautaznék, mintha mi sem történt volna. - Azt hol szerezted? - Kérdezek rá végül szemeimmel a vágás felé mutogatva. Mintha csak telepatikusan hozzá tenném: A vágásra gondolok.
Belegondolok abba is, hogy mennyire könnyen az enyém lehetne, hogy milyen könnyen az ujjaim köré csavarhatnám, csak egy kis vámpír báj és már az enyém is. Szinte még egy csettintés sem kellene. De nem akarom, hogy azért akarjon, mert én akarom. Azt szeretném ha belém szeretne, ha olyat érezne, mint még soha sem. - Bosszú? Miféle bosszú? - Kitágulnak pupilláim a gondolatra. Mégis mire gondolhat, talán a szüleivel kapcsolatos? Vagy átlátott Valentine ócska szitáján? – Vicces hogy mindenki úgy véli felfedezni, csak mert még a Megváltó előtt születtem, sok kapcsolatom volt, sokakba zúgtam bele. De ez egyáltalán nem igaz. Hogy is lehetne igaz. Én sosem voltam egy átlagos alak és soha senki nem mert a közelembe jönni. Illetve volt egy lány, de rágondolnom nem kellemes ha azt nézem, hogy akkoriban estem egy vámpír áldozatává. - Volt egy barátnőm, de nem tartott sokáig... Ugyanis meghaltam időközben. - Kisebb szünettel folytatom mondandómat, és közbe erőt véve magamon sóhajtok egyet, ami tele van szomorúsággal és kétségbeeséssel. Senki fia nem mondta nekem, hogy vámpírnak lenni szar dolog. Bár ennek ellenére sem vágytam erre az életre. Otthon szerettem volna meghalni a családommal. Esetleg örültem volna ha édesanyám a karjaim közt leheli ki életét. De mindez csak álom lett volna, ha nem halok meg időközben.

Sweety by Efraim






hate is cold, passion is hot
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
A kör

Avataralany :
Francisco Lachowski
Kor :
25
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 19.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Csüt. Aug. 31, 2017 8:55 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


zene üzenet ©redit
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Joshua && Efraim


Elnevetem magam egy kicsit. Humoros amit mond, még hogy menjek vele és majd megvéd. Árnyvadász vagyok, semmitől nem kell megvédeni, én vagyok az, aki védelmez. Ha pedig belegondolok a halál az életem része és ha úgy alakul állok elébe, de küzdelem nélkül soha nem fogom megadni magam. Még Valentine előtt sem, ha kell szemtől szemben kiállok vele is, mert a félelmet nem ismerem, soha nem is ismertem.
-Köszönöm, de azt hiszem tudok magamra vigyázni és nem félem a halált. - még mosolyt is küldök felé a mondanivalómmal együtt.
Minden árnyvadász együtt él a halállal, barátságban állnak, hiszen olyan közeliek egymáshoz, akár a testvérek. Nincs olyan család, aki ne vesztett volna már el bárkit is a rokonai közül, ez az életünk, ezt vállaltuk, ezzel születtünk.
Fekvőtámaszozni kezdek, valóigaz, hogy kihagytam az edzést reggel ugyanis küldetésen voltam, amin sikerült egy szép vágást szereznem a karomra egy Falánk démontól. Kicsi volt, gyors és elterelte a figyelmem. De már a pokolban van a bestia és ki tudja mikor tér vissza, de nem az én életem során, az biztos.
A vágás a vállamtól a könyökömig tart, már gyógyulófélben van, fájdalmat nem érzek már, de talán a helye megmarad, elég mélyre sikerült.
Néha Efraimra pillantok és olykor találkozik a tekintetünk, bár Ő ezt nem érzékelheti. Én valamiért beleremegek, az istenit! Talán elbűvöl azzal az igézéssel vagy mit tesz? Mert teljesen elvesztem a fejem... Látom mikor a felsőm a kezében köt ki és kíváncsian pillantok rá, amint magához szorítja. Elfordítom a fejem, bassza meg, létezhet az, hogy ez beindítson, a büdös életbe!
-Nem, soha, még nem szerettem senkit szerelemmel. Nem akarok fájdalmat okozni annak, akit életem párjának választok, a bosszúm beteljesítése után aligha élek sokáig. - nevetem el a végét. Nem tervezek hosszú távra, megakarom buktatni a Klávét, de ahhoz szükségem van valentine-ra, akit utána meg kell ölnöm. Szép terv...csodás.
-És te? Ennyi év alatt csak volt már aki elrabolta a szíved.

shadowhunters frpg










Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Stephen James
Kor :
27
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 26.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Csüt. Aug. 31, 2017 8:16 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Efraim && Joshua

H
elyet foglalok a padlón és felhúzom lábaimat, majd azokat átkarolom karommal. Mély levegőt veszek és igyekszem előkapni a legjobb arcomat. - Gyere velem és megvédelek, ez nyilvánvaló - Kissé nyersen dobom oda, de őszintén is. Talán a mindennapjaimhoz jár, hogy ha őszinte vagyok, akkor kissé vagy nagyon is nyers. De hogy is kéne ezt közölnöm vele? Hiszen rendben, talán már nem akar megnyúzni, de nem hiszem, hogy azt érzi amit én érzek iránta. - Csak nyugodtan - Nagyokat pislogok és ügyelek, hogy ne kezdjen csorogni a nyálam mikor meglátom izmos testét. Fogalmam sincs mi ütött belém, de élvezem a látványt, ahogy lenyomja egyesével a fekvőtámaszokat és még a szám szélét is megnyalom, úgy hunyorítok felé. Túl jó teste van és túl jól áll neki az a sok árnyvadász rúna. Na és azok a kockák is.. kész végem. Ülő helyzetből egész jól rálátok hátizmára is ami minden egyes alkalommal megfeszül, ahogy felnyomja magát. Talán szándékosan húz, de az is lehet, tényleg csak pótolni valója van, bár a testét elnézve, nincs mit pótolnia.
Emlékszem nekem utoljára akkor domborodtak ki a hátamon pihenő izmok, mikor egy kölyök rajtam lovacskázott és meghúztam a derekamat. Azt hittem ketté töröm annak a csirkefogónak a gerincét. Nagyon ideges voltam és már megfeszültem, hogy pofon vágjam. De aztán nem lett belőle semmi, amit már magam sem tudom miért volt. - Mond csak, volt már valakid? Akit szerettél, tudod. - Érdeklődően pillantok felé, de el-el botorkál a figyelmem, hol a hátára, hol pedig a lábaimra. Bár az utóbbit csak kínomban bámulom, hogy ne legyen olyan kínos ez az egész helyzet. Bevallom valahol örülök ennek, de másfelől pedig fel tudnám akasztani magam, amiért nem akadályoztam meg. – Kezem ügyébe kerül levetett pólója, amely azért egy jó 10 centire volt tőlem. Settenkedve húzom magamhoz, majd az ölembe helyezve kezdek „szag mintát” venni belőle. Megérzek egy kellemes férfi parfümöt némi férfi szaggal keverve, amitől úgy igazán őszintén beindulok. De nem lepődök meg, mert sosem voltam egy hetero fajta. De mielőtt le tudnám tenni a ruhadarabot, arra kapom a fejem, hogy ölelem, mint egy plüss mackót. Talán a szeretet hiánya váltja ki belőlem, talán az, hogy Josh őrülten jó pasi.

Sweety by Efraim






hate is cold, passion is hot
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
A kör

Avataralany :
Francisco Lachowski
Kor :
25
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 19.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Csüt. Aug. 31, 2017 7:55 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


zene üzenet ©redit
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Joshua && Efraim


Mit mondhatnék, eltelt pár nap és még nem buktunk le a Kör tagjai előtt, ámbár sasszemmel figyelnek, szinte állandóan. Még az a szerencse, hogy ezek a sasok kancsalabbak egy csigánál is. Valentine mindenféle csürhével veszi körül magát, csupa szerencsétlen idiótával.
Talán nyers volt az ismeretségünk kezdete Efraimmal, de a napok alatt rengeteg mindent tudtam meg tőle, róla és sok minden másról is. Olyan dolgokra derült fény, amit talán maguk az árnyvadászok is értékelnének, nem mellesleg Valentine. De én semmiképpen sem adom tovább, ez egy aduász, ha dől a kártyavár, nos kell, ami a felszínen tart majd.
Bár eleinte nem akartam bevallani magamnak, de a társaságában valahogy önmagam tudtam maradni. Nem az áruló kör tag voltam, se az az árnyvadász, aki vakon követi a Klávé minden parancsát, egyszerűen csak Joshua voltam, egy fiatal férfi, aki élvezte a figyelmet.
-Igazad van, elengedhetnélek, és el is foglak, amint rájövök hogy tehetném meg azt anélkül, hogy aláírnám a halálos ítéletemet. - küldtem felé egy farkas mosolyt. Elfogom engedni, még azelőtt, hogy Valentine rájönne, hogy fogva tartok valakit. Félre ismertem ezt a vámpírt, talán nem mind gennyes rohadék, na nem mondom azt, hogy Efraim egy angyal, de van benne valami, ami megfogott...aminek fogalmam sincs mit társíthatnék. Jól érzem magam a társaságában.
Még pislogni is elfelejtek egy pillanatra mikor azt mondja levehetném az egyszer, fekete színben játszó felsőmet. Nem tudom ezt az egészet hova tenni, de valamiért izgalmasnak gondolom és ez megrémiszt, rohadtul.
-Reggel kihagytam a szokásos edzést, lényegében. - ekkor megfogom a felsőm alját és a fejemen keresztül lehúzom magamról. Izomtól dagadó mellkasomon rúnák hálózata látható, kockás hasamon ez folytatódik, ám egy helyen üres, ott, ahol a parabatai társamnak szántam a helyet, ám sosem lett. Ekkor minden tovább szó nélkül fekvőtámaszozni kezdek. Azért a szemembe lógó, kicsit meghosszabbodott tincseim közül néha rápillantok. Miért zavar ennyire össze ez a vámpír?!

shadowhunters frpg










Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Stephen James
Kor :
27
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 26.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Csüt. Aug. 31, 2017 6:46 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Efraim && Joshua

E
lárultam Josh-nak, hogy illegálisan tartózkodok egy ideje New Yorkban és nem számítok angol állampolgárnak sem, így nem is szerepelek az adatbázisban, csakis szülőhazámban. Mindazon által pedig arról is beszámoltam, hogy a családomat ott kellett hagynom és dolgoznom kellett a jobb megélhetőségünkért, miután apámat tömlöcbe vágták. Továbbra sem voltam tisztában azzal, hogy miért kell megnyílnom valakinek aki nem is emlékszik rám, másrészről pedig nem is ismerjük egymást. De ahogy meséltem neki, mintha még meg is kedveltem volna, azt hogy vele beszélgethetek. Napról napra egyre többet kérdezett én pedig egyre többet válaszoltam. Ami részben jó, részben pedig igen csak rossz.
Vágytam a figyelmére aminek jócskán csak rossz vége lett, mint eddig mindennek amibe komolyabban belekezdtem. Ugyan a boszorkánymester neve továbbra is fedett maradt és halogattam a válaszadást, tudtam, hogy egyszer robbannia kell a bombának. Végül pedig megtörtént amire magam sem számítottam. Már nem tudtam elkülöníteni a szerelmet attól, miszerint megkedveltem. Fogalmam sem volt, hogy biztosan szerelmes lettem-e belé, hiszen ez képtelenségnek bizonyult. Mégis mi közös van bennünk? Hogy nincs családunk? Na jó, de az enyém csak megöregedett és meghalt, az övé viszont... nem dönthetett afelől, hogy hosszú életet szeretnének-e élni. Ez sem közös minden bizonnyal bennünk, de akkor mást nem is találok ami esetleg az lehetne. - Tudod igazán elengedhetnél már, eleget sínylődtem idebent, nem kéne, hogy Valentine is tudomást szerezzen rólam. - Valóban így van, mert ha Valentine rájön, hogy itt vagyok és még az is a fülébe jut, miért, akkor nekem végem. Életem hátralévő perceiben egy kísérleti patkány leszek, semmi több. Csak egy vámpír a sok közül akit lehet kínozni és kísérletezni rajta. De Josh-ra nem tudok emiatt haragudni, Ő tudom, hogy más, mint az a féreg, aki a kiirtásunkra játszik napról napra, hétről hétre és így tovább.
Ma különösen fittnek láttam Josh-t és nem tagadom, beindultam tőle. Kívántam, hogy elcsábíthassam, ugyanakkor egész nap ott volt az a bizonyos gát, miszerint jobb is ha nem kezdek vele. De hiába az eszem, ha a szívem mindig erősebben vezérelt, mint bármi más. Flörtöltem vele, mert miért ne. - Jó ez a felső, levehetnéd - Vigyorogtam és végig arra gondoltam, ez még nem a világ vége és nem dől össze a pizzai ferde torony sem.

Sweety by Efraim






hate is cold, passion is hot
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
A kör

Avataralany :
Francisco Lachowski
Kor :
25
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 19.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Vas. Aug. 13, 2017 6:18 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


zene üzenet ©redit
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Joshua && Efraim


Mélyen felnevetek a vehemens kitörésén. Különösen nincs bajom az alvilágiakkal, de valamiért zsigerből nem vagyok velük jó viszonyban. Talán a neveltetés, amit kaptam, és amit minden más árnyvadász is megkap. Valakiben mély nyomot hagy, valakiben nem. 
-Igen? Még nem láttam vámpírt aki megbánta volna a bűneit, inkább örültek, ha valamit elkövethettek. - mondom minden gúnytól mentesen, tényszerűen közölve. Eddig nem egy vámpírhoz vezetett már a balszerencse és még egyikük sem volt a megbánós fajta. Mondénokat öltek, szembe szálltak az árnyvadászokkal, harcot provokáltak. Ezek közül aligha imádkozott volna bármelyik is éjszaka a plüssmaciját ölelgetve.
Nehéz a magamfajtának levetkőznie az előítéleteit, ezt aláírom, azonban mi okom volna bizalmat adni a szavainak? Honnan tudhatnám, hogy amit mond az nem egy merő hazugság?
Árnyvadászként arra nevelnek bennünket, hogy mindent, amiben démoni vér csörgedezik vessük meg és öljük meg, ha vét az egyezmény ellen. És bár nem követem ezt a törvényt hosszú ideje, mióta tudom a Klávéról és a szüleimről az igazságot, mégsem tudok úgy tekinteni egy alvilágira, mint egy magamfajtára.
-Nos rendben, akkor beszélgessünk, időnk akad bőven, itt leszünk egy darabig összezárva. - ülök vissza a kényelmetlen székre és lazán a támasztékra dőlők és várom, hogy kezdjen mesélni. Mert, ha azt hiszi, hogy ennyiből fog állni a dolog és majd én beszélgetek, téved.
-A démonokban sohasem volt semmi jó, de nem minden fekete és fehér, akiben van jó, abban sötétség is lakol, és akiben sötétség van nem feltétlenül teljesen rossz. Ez azonban a démonokra nem igaz, a gonoszság tőlük ered.
Ebből kifolyólag csak mert árnyvadász vagyok jómagam sem vagyok hibátlan és a véremig tiszta teljesen. De mint vámpír talán ő sem teljesen gonosz, bár amit leművelt itt, abból megítélve jófiúnak sem számít.
A kör területén járt, és lehet igazat mond, de amit tett, hogy vérrel kereskedik, nem kifejezetten abba a kategóriába tartozik aki az egyezmény oldalán áll, ami a Klávé egyik ha nem egyetlen pozitív döntése volt. Igaz nem követik az egyezményt, sőt, kihasználják és maguk hasznára fordítják, de legalább az elképzelés nem volt eredendően gonosz.
-Kezdjünk igazán tiszta lappal, ne nézzük azt, hogy egy besurranó díler vagy én pedig egy Kör tag. - mosolygok, na nem igazán őszintén. Bár kíváncsivá tett. - Ha jól emlékszem nem szerepelsz a New York-i adatbázisban, mesélj hogy lehet ez? - nézek rá szinte gyermeki tekintettel, de belülről igazán mardos a kíváncsiság.

shadowhunters frpg










Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Stephen James
Kor :
27
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 26.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Kedd Aug. 08, 2017 1:47 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Efraim && Joshua

Ú
gy érzem az elmúlt pár óra volt éltem legszokatlanabb és legidegesítőbb pár órája. De nem fogok esélyt adni Joshuanak, hogy ebben az örömben úszkálhasson. Nem, én biztos nem. - Igenis tud vezekelni egy vámpír is, összekeversz azokkal az újonc mitugrászokkal - Sóhajtok, nem értem a fellángolást. Azért mert vámpír vagyok, vezekelhetek a bűneimért. Igen, talán nem imádkozhatok és nem térhetek be egy templomba. De igenis jogom van megbánni amit tettem. Évek óta nem is csinálok mást. Arra vágyom, hogy ismét láthassam a családomat, hogy odakerüljek ahol ők vannak. De ez lehetetlenné vált azzal a bizonyos nappal, mikor vámpírrá lettem. Eldobtam halandó életemet és utat engedtem a Pokol egy fajának – Vámpír lettem és ezt már nem csinálhatom vissza. De változtathatok az életemen, változtathatok a hozzáállásomon. - Ha képes vagy velem beszélgetni, minden gúny nélkül, akkor csak tessék. Hallgatlak. - Tudom, hogy nem képes rá, hiszen ezidáig is csak a fajtám szidása volt a téma, na meg a tény, hogy betettem a lábamat ide. Nem én zártam be valakit egy hangszigetelt szobába. Azt hiszi nem tudom? Nagyon is tudom, nem vagyok idióta. Most jöhetnék olyanokkal mint: „Hamarabb öltem embert mint te megfogantál fiacskám”, de semmi értelme nem lenne. Különben sem vagyok büszke a múltamra, sem a gyilkosságra amit elkövettem. Egész életemen át kísér a bűntudatom, amelytől képtelen vagyok szabadulni. Ez nekem pont elég. Nem ismer, nem tudja min mentem keresztül. Csak egy taknyos kölyök volt mikor én életeket mentettem. Mikor már kereskedtem és ugyan annyira megvetettem a démonokat és a bűnös alvilágiakat, akárcsak a Klávé. - Nem leszek áruló, mert aki idejuttatott, abban még van jó, nem úgy mint a démonokban - Így is gondolom, de ha már az árulásnál tartunk. Fogalmam sincs ki segített. Nem tudom a nevét és előtte sem láttam soha. Ami azt illeti azt sem tudom miért segített eljutni ide – fene sem tudja hova. Ahhoz pedig kétség sem fér, hogy Joshua megjátssza magát. Hogy annak érdekében, hogy megkapja a kellő információkat, vagy mert valóban velejéig megromlott, azt már viszont nem tudhatom. Nem ismerem, ahogy Ő sem engem. Csak kettőnk között a különbség, hogy én viselkedés alapján ítélem, nem pedig az alapján, hogy micsoda, vagy kicsoda. Mióta össze vagyunk zárva nem volt túl jó ember. Legalábbis nem látszott annak. Viszont én? Én nem követtem el mást, mintsem a munkámat végeztem és ezért idejöttem. Igen, talán tettem rossz fajta megjegyzéseket a szüleire, de ez mind jogos volt. A szülei nem voltak minta szülök. Még arra sem voltak képesek, hogy megvédjék a saját kisfiúkat. Ha nem vagyok ott akkor, most nem lennék itt sem. Mert ez a beképzelt ficsúr nem élne. Az a démon egészen biztosan felfalta volna és még éhes is maradt volna. Nem fér a fejembe, hogy kockáztattam az életemet s nem csak nem emlékszik, de el sem hiszi. Nem vártam köszönetet, csak megértést. Csakis erre vágytam.

Sweety by Efraim






hate is cold, passion is hot
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
A kör

Avataralany :
Francisco Lachowski
Kor :
25
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 19.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Csüt. Júl. 27, 2017 1:12 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


zene üzenet ©redit
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Joshua && Efraim


Eléggé bosszant az a nyugodtság, ami belőle árad. Mintha ennyi volna az egész, besétált és kész... más esetben nem foglalkoznék vele, de jelenleg a Kör bázisába sétált be, pont akkor, amikor Én is jelen voltam, ha annyiban hagyom még megüthetem emiatt a bokámat és a jelenlegi pozíciómban ez nem volna előnyös. Így is minden második elhangzott szó a közelemben a besúgó, áruló és egyéb édes kis suttogások.
-Igazad van, tehát akkor szerinted intézzem el ennyivel? Hogy csak úgy besétáltál az rendben van? - dörmögöm, de ezúttal legalább nem szorítok kést a torkának. Próbálok higgadt maradni, a kamerák nem működtek tehát semmiképp nem varrhatják a nyakamba ezt a kis incidenst, aki pedig valami úton módon rájönne azt eltudom hallgattatni. Szerencsére itt nincsenek kamerák és maga a cella is hangszigetelt, tökéletes hely, mindaddig míg Valentine újabb kísérleti alanyt nem szerez magának, ami azonban bármikor bekövetkezhet.
A szüleimre tett megjegyzése majdnem robbanást idéz elő bennem, de megpróbálok csillapodni, mert az erőszakkal nem érek el semmit sem. Tisztában avgyok vele, hogy a szüleim nem voltak szentek, nem úgy, ahogy azt én képzeltem, azonban a szememben mindig azok maradnak, akik. Az apa, aki tanított, az anya, aki megadott minden szeretetet. Ezek nem tudnak egy gyermek fejében megváltozni, márpedig örökké gyermekek maradunk, egy részünk mindig vágyik a szülei figyelmére. Lehet derültek ki dolgok, amik arra utalnak, hogy a szüleim ostobán viselkedtek, de nem tudnám megvetni őket, engem és a húgomat a jó uton terelgettek és bár hibáztak, velünk mindig úgy cselekedtek, ahogy kellett. Megkaptam a rúnámat és ezen Ők már nem tudtak jelen lenni, nem láthatták mikor az első küldetésemen szerepeltem. Sem a húgom győzelmeit. Ez pedig mindennél fontosabb lett volna, árnyvadászok vagyunk.
Felugrom a székről és képen vágom, minden dühömet ebbe az ütésbe ölöm. - Nincs jogod itélkezni a szüleimrőm, sem megítélni mi vagyok, mi voltam vagy mivé váltam, megértetted? - üvöltöm és ezúttal még jobban örülök annak, hogy hangszigetelt a cella, mert ezt alighanem a bázis tetején is tisztán hallották volna.
-Nem köpsz? Rendben, ne tedd, rá fogok jönni ki segített neked, árnyvadász vagyok, a hozzáféréseim korlátlanok. - vigyorodom el. Az adatbázisban minden boszorkánymester fel van tüntetve, akárkinek utána tudok nézni és épp eléggé biztos vagyok benne, hogy rá is fogok jönni ki segített neki.
-Vezekelsz? Egy vámpír olyanra nem képes. - morgom. Ezúttal az én hangomban van gúny. - Játszhatjuk ezt így is. Vagy köthetünk tűzszünetet és beszélhetnénk felnőtt módjára, már, ha erre képes vagy. - vigyorodom el, de ebben a vigyorban semmi öröm nincsen. - Egy ideig úgyis egymást társaságát fogjuk élvezni. - sziszegem az utolsó szót.

shadowhunters frpg










Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Stephen James
Kor :
27
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 26.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Csüt. Júl. 20, 2017 11:25 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Efraim && Joshua

N
em háborít fel a reakciója, de azért magamban elmondok egykét öcsémet, mire szusszanok és feldolgozom a mondatát. Meg kell mondjam, nem gondoltam, hogy ekkora dobra veri a dolgot. Különben sem nevezném ezt betörésnek. - Igazándiból nem törtem be, csak fogtam magam és besétáltam. - Így is történt, a boszorkánymesterek meg nem tudnak oda portált nyitni, ahol előtte nem jártak. Tehát nem én voltam az első aki ide talált engedély nélkül. Persze halálra is kínozhat, nem fogok köpni. Nem vagyok spicli és tisztelem annyira a segítséget, hogy nevet ne mondjak. Nos, ha ez az életembe fog kerülni, állok elébe.
Valóban elvetettem a sulykot, viszont nem cicózok, minek hazudjak neki? Ez számomra természetesnek vélt, hogy kimondom amit gondolok. A szülei elérték a Klávénál, hogy a haragjukat ellenem irányítsák. Ezért gyűlölöm/gyűlöltem őket. Tulajdonképpen egy jókora vacsora belőlük számomra az aranyéletet jelentette volna. De nem bántottam őket! Azért, csakis azért mert a fiú, akit megmentettem és voltaképpen jelenleg előttem ül, különleges volt és most is az. Nem tagadhatom le, hogy mikor megmentettem úgy éreztem, mintha a fiamat mentettem volna meg. Valamikor volt egy kisfiam, nagyon régen. Az anyja rám hagyta és lelécelt, ami mondjuk nem zavart. Azonban nem tudtam kezelni, fiatal voltam. Éppen csak a 18-at töltöttem és a gyerek beteg lett. Nem tudtam mi a baja, fogalmam sem volt és akkor még az orvostudomány sem volt a legjobb. Meghalt féléves korában tüdőgyulladásban. Mint igazából akkoriban minden második kisgyermek vagy csecsemő. Nem mondom, megrázott a dolog, de idővel az évek elfelejtették velem én pedig jó mélyre ástam még a gondolatát is. Erre nem jó most sem emlékeznem, de Joshua nagyon emlékeztetett arra kis csöppségre és mikor megmentettem, elillant a fájdalmam, mert úgy éreztem, tettem valamit a véremért. Pedig jól tudtam, Joshua nem az én fiam, Őt már nem hozhatom vissza. De a tudat is nyugtat, miszerint az anyja már vele van, nincs egyedül. - A szüleid jó emberek voltak, d voltak elég komoly nézeteltéréseink. Így persze, hogy sajnáltam, hiszen ha felnevelnek, most nem ott tartanál ahol. - Jegyzem meg a végét gúnyosan, bár így is elég őszintén mondom mind ezt. Jó fiú is lehetett volna belőle, csak éppenséggel nem lett. Ez itt a probléma. - Akkor ölj meg, ha nem jelentene semmit! Én ugyan akkor sem köpök! - Erőteljesen rámordulok. Továbbra sem engedek a hangnememből és nem is tervezek. Tudja csak meg, hogy hiába vagyok én alul, nagyon is én vezetek ebben a kis szócsatában. Nem mondom, hogy erőfölényben vagyok (de, nagyon is én vagyok), de a behatásom jelen pillanatban magasabb. - A vezekelésem neked elég fontos? - Valóban vezekelek, az egész életem során azért küzdöttem, hogy édesanyámat és a bátyámat el tudjam tartani. Ezért volt ez a munka is. Ugyan már nincsen családom, de vezekel. A bűneimért, mert ott hagytam a családomat, még ha jó ügy érdekében is. Ez az egyetlen ami miatt ne,m hagytam fel a dílerkedéssel. Ez az egyetlen ami miatt még képes vagyok másokon segíteni. Bár most is volt bennem valami, hogy nem kéne és talán jobban is jártam volna ha valóban be sem teszem a lábamat erre a mocskos helyre. Valentine rühelli tiszta szívéből a fajtámat, vagy úgy összességében az alvilágiakat.

Sweety by Efraim






hate is cold, passion is hot
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
A kör

Avataralany :
Francisco Lachowski
Kor :
25
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 19.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Szomb. Júl. 01, 2017 10:06 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


zene üzenet ©redit
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Joshua && Efraim


Dühös vagyok, mert szájára merte venni a családomat. Számomra Ők szentek és sértetlenek bármit is követtek el és még csak a megemlítésük is fájdalmat és reflex szerű óvást vált ki belőlem. Az, hogy ennyire képes volt kihozni a béketűrésemből többet mond el róla, mint amit eredetileg kinéztem belőle.
-Kimondta, hogy külső alapján ítélek? Elég nekem az, hogy betörtél ide és az egyik foglyot segíted. Szerinted ez nem épp elég indok arra, hogy ne bízzak benned? - vonom fel a szemöldököm és érdeklődve vegyes dühvel tekintek rá. Egyre jobban bosszant, nem csak az amiket mond, de maga a jelenléte is. Vámpírral utoljára akkor voltam hosszabb ideig együtt mikor nekem kellett kivégeznem a Klávé alagsorában. Csendes fickó volt, több, mint csendes, egy nyikja nem volt, mikor az utolsó pillanatai voltak hátra. Ezt becsülendőnek tartottam. Ám ez a vámpír..alig negyed órája van közöm hozzá és már legalább három dührohamot fojtottam vissza.
Épp háttal állok neki mikor kimondja, hogy utálta a szüleimet. Ökölbe szorul a kezem, ott tartok, hogy pofán vágom úgy, hogy az állkapcsa kiugorjon a helyéről, ám visszafogom magam, egyelőre. szinte remegek azért, hogy megtegyem, de számít rá, hát nem most fogom megadni neki, nem Én, nem érdemel meg semmit.
-Sajnálod mi? Eltudom képzelni mennyire. - vetem oda foghegyről.
A szüleim jó árnyvadászok voltak, és jó szülők, de mint mindenki esendők és követtek el hibákat, amiért Én már rég megbocsátottam nekik. Evelyn még semmiről sem tud. Talán jobb is így, éljenek a szüleink számára úgy, ahogy eddig, piedesztálra eleve, mert így a jó.
Meglep ahogy ki kell magából, de csak elvigyorodom karba font kézzel állva.
Érdekes ahogy elfutja a méreg, de egy percig sem riadok meg, láttam már veszett farkast, beszívott vámpírt, ez utóbbinak esélye sincs, ha esetleg úgy gondolná megtámad.
-És ha valóban megöllek? Nem jelenten az számomra semmit, egy percig sem. - szúrom közbe, de mégse emelem a pengét, nem fogom megölni, még biztosan nem.
Közelebb mentem hozzá, pár centire álltam meg előtte, magasabb volt nálam, de csak pár centivel. Vigyorogva állok majd ököllel behúzok neki egyet, egy jó csontropogtatót. - Ezzel még tartóztam neked. - kaján vigyorral fordulok el tőle és ülök le ismét a székbe.
-Én ráérek, addig leszünk itt míg nem köpsz. - használom az Ő kifejezését arra, hogy közölje velem ki az a boszorkánymester és vámpír, akiknek köze van ahhoz, hogy idejött.
Kezembe veszem a szeráfpengét és az felizzik a kezemben. Olyan ez mint egy szimbiózis, párat suhintok vele és szinte átszellemülten nézem a gyakorlatot.
-Mi ér neked annyit, hogy kockáztasd az életed egy idegen utolsó napjai miatt? Az a vámpír már halott. - mondom és végre felnézek a szemeibe. Pár nap és végez vele valamelyik kísérleti szérum.

shadowhunters frpg










Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Stephen James
Kor :
27
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 26.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Szomb. Júl. 01, 2017 8:10 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Efraim && Joshua

M
ár nem is igazán figyelek a reakciójára, viszont az ordítására felkapom a fejem és hátrálok pár lépést. Ennyire kihoznám a sodrából? Igen csak érdekesnek bizonyultak az eddigi árnyvadászok akikkel dolgom volt, na de ez a srác. Ez a srác nos, maga a különc életmód és érdekesség egyszerre. Én aztán tudom milyen különcnek lenni, hiszen egész életemben az voltam. Erről az emberről pedig árad az, hogy nem tud beilleszkedni. Talán a dühét is beleöli ebbe a beszélgetésbe, ezért olyan feszült. - Tudod nem minden a külső, nem harapok, csak mert tetoválásaim vannak vagy mert vámpír vagyok. - Jegyzem meg egy fog villantós vigyor keretében. Igazán jól szórakozom az az igazság. Ugyanis ilyen hosszan én még árnyvadásszal bizony soha nem beszéltem. Nem hogy ilyen hosszan, de ilyen őszintén sem. Bár azt nem tudhatom Ő hazudik-e, de az én részemről őszintébb beszélgetést el sem képzelhetnék. - Utáltam a szüleidet... - Csúszik ki az ajkaim közül egy nem törődöm vállrántás keretében és ebben a pillanatban már érzem és tudom, hogy képen fog vágni, vagy elvágja a torkomat. - De azért sajnálom a halálukat. - Nem azért teszem hozzá, hogy kisebb legen a büntetésem, hanem mert így van. Mert habár valóban nem jöttem velük ki túlságosan, de Ők voltak az egyetlenek akik nem ellenem hanem mellettem tanúztak. Talán ennek köszönhető az is, hogy még itt vagyok és nem végzett ki a Kláré. Mindenesetre jó emberek voltak és habár nem mindig mintaszülők, de jobb fatert és mutert el sem képzelhetett volna magának Joshua.
Na és az én apám..Annyira próbált békét és ételt teremteni nekünk, hogy Ön maga vesztét okozta. Anyám meg jóformán egyedül maradva nevelgetett minket. Ha a bátyám nem lett volna nem is tudom mi vár rám, talán az éhenhalás vagy a katonák általi halál. Nem azt mondom, hogy szégyenlem azt aki vagyok vagy a családomat, egészen csak nem értem meg azokat akiknek jó soruk van és mindent eldobnak maguktól. Nekem nem volt meg mindenem de mindenből próbáltam kihozni a legjobbat. És mire volt jó ez? Na hát ez az, hogy semmire. Vámpír lettem. Pont akkor amikor utoljára láthattam volna szülőanyámat. Úgy halt meg, hogy nem köszöntem el tőle, azzal a tudattal, hogy nem szerettem. Pedig mindennél jobban szerettem őt és a bátyót. Rájuk gondolván sírhatnékom támad. - Tudd meg, nem vagyok spicli, ölj meg ha akarsz, de nem köpök! - Ordítom mélyen a szemeibe nézve. Nem érdekelnek a következmények. Látni akarom már a mamát és a papát. Játszani szeretnék a bátyóval, úgy mint régen a mezőn. Apánk mindig elfenekelt, hogy miért nem dolgozunk. De azok az emlékek mégis olyan gyönyörűek, azonban fájók is. Egy közönséges halandó ezt nem értheti meg, ahogy nem is érti. Nem tudja mire gondolok és azt gondolja meghibbantam. Csak mert nem érti meg azt, amit én igen. Az élet mulandó és ezt neki kéne a legjobban tudnia!

Sweety by Efraim






hate is cold, passion is hot
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
A kör

Avataralany :
Francisco Lachowski
Kor :
25
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 19.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Pént. Jún. 30, 2017 9:33 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


zene üzenet ©redit
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Joshua && Efraim


Meghökkenek amikor a nevemet mondja ugyanis Én nem ejtettem ki a számon biztonsági okok miatt. Elönt az ingerültség és a zabolázatlan bizalmatlanság, amiből persze eddig sem volt kevés. Egy vámpírban nem lehet megbízni, bármennyire is nem vagyok az alvilágiak ellen, tisztelem az egyezményt, azonban nem tartom jó ötletnek a feltétlen bizalmat egy vérszívóban. Ott van az a Lewis, meg Santiago, a New York-i klán vezetője, bűzlik mindkettő, az előbbi azért, mert olyan, mint egy ma született birka, a másik meg pont az ellenkezője miatt, sötét figura.
-Fogalmam sincs honnan tudod a nevem...de ez bizarr és, ami azt illeti nem kimondottan tetszik.. - Bár magamnak is nehezen vallom be, hogy ahogy kiejtette a nevem megborzongtam, ördögi bűbáj ez? Azt hiszem..
Továbbra sincs egyetlen egy emlékem sem róla, sem semmiféle démontámadásról gyerekkoromból. Zűrzavaros az egész, egyszerűen már érzem hogy megfog fájdulni a fejem, ha ez így folytatódik, túl sok a homályos folt.
-Fájdalmas ugyanakkor gyönyörű? Elgondolkodom, hogy épelméjű vagy-e egyáltalán vagy csak valóban az időmet vesztegetem veled. - sóhajtok és megdörzsölöm az arcomat. Már nem tudok ülni, járkálok össze-vissza és ideges, egyben roppant feszült vagyok. Épp elég nekem, hogy két fronton is hűséges, szabálykövető árnyvadászt kell játszanom úgy, hogy egyik dologgal sem értek egyet.
Vagy kétszer ülök le és állok fel a székről, nem tudok gondolkodni, zavarnak az új információk, amikhez közöm volna mégsem emlékszem egyáltalán. Megállok háttal a vámpírnak és bámulok ki a cella üvegfalán. Nem tudom mit tegyek, faggassam tovább, hátha valami hasznosat nyög ki vagy hagyjam itt egyből és majd Valentine elintézi? Annyi a kérdés, kevés a válasz.
-Tudok mindent a családomról, a szüleim halottak, eleget tudok. - ordítok magamból kikelve és nem érdekel, hogy ezzel annyi a higgadt megjelenésemnek. A családom érzékeny pont, mindig az marad.
Elfordulok, nem akarom hogy lássa, hogy a szívemig hatolt a fájdalom elvesztésük után. Bármit is tettek, bármit is hibáztak mindig remek szülök voltak, mindig. És a Klávé elvette tőlem Őket, tőlem és a húgomtól.
Felkapom a fejem arra az információra amire vártam.
-Melyik vámpír az? - kérdezem és immáron magam alá temetem a démonaimat, árnyvadászként kell viselkednem, csak semmi érzelem, hideg elszántság kell.
-Amúgy úgy gondoltam több eszed van, elárultad amire kíváncsi voltam, nincs okom életben tartani téged. - mosolyodok el hidegen, de magam sem tudom miért.
Egyelőre azonban nem ölöm meg és nem is ítélem halálra, még van kérdésem, amire várok választ, de ha nem válaszol nekem innentől úgy is jó. Tudom a lényeget.
-Hogy jutottál be ide? - valószínűleg egy boszorkánymester segítségével, de tudni akarom kiével.



shadowhunters frpg










Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
Vámpír

Avataralany :
Stephen James
Kor :
27
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 26.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Pént. Jún. 30, 2017 7:53 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Efraim && Joshua

A
szín tiszta igazat mondom, de tudom jól, hogy ez kevés. És ha van egy sebem? Ez önmagában csekély bizonyítékként szolgál és attól tartok Joshuanak semmit nem jelent. - Joshua, nem hazudok, ismerlek és Te is engem! - Erényesen válaszolok forgatva szavaimat. Remélem végig, hogy a név amit az imént kiejtettem majd talán csillapítja. Azonban ott van az a félelem érzet is, miszerint pont az ellenkezőjét váltom majd belőle ki és még jobban haragra gerjed. Tudom azt is, hogy úgy gondolja nem felejtene el, de nem voltam én mindig ilyen látványkeltő. Nagyon-nagyon sokáig nem volt rajtam egy darab tetoválás sem. A sok tetoválást az évszázadok alatt szedtem össze. Mindegyik egy századot jellemez az én szemszögemből. A nyelv a köldökömnél az ezelőtti századot jelképezi. A Klávé hitetlenkedését és árulásérzetét. Azt jellemzi, hogy nem törődtem a sok pletykával, csak elengedtem őket és nyelvet nyújtottam az egész világra. A két szem a 6-dik századot jellemzi, mikor elvesztettem életem első férfi szerelmét. Talán Ő volt az egyedüli aki nem hagyott el. Előlem a vámpírok ragadták el. Ember volt, olyan törékeny és egyszerű természetű. És imádtam, bele voltam bolondulva még a lélegzetébe is. Azért kapta a „látást”, mert felnyílt a szemem, hogy milyenek a saját „bajtársaim”, a saját fajom. Vagy úgy összességében az alvilágiak.
A bőröm mostani pompáját mindössze 10 évvel ezelőtt nyerte el. Előtte javarészt csak olyan területen volt tetoválásom, ahol ruha takarta. De a Klávé legutóbbi húzását követően már nem érdekelt ki mit gondol, mikor rám pillant. Nem érdekeltek az előítéletek. Az elmúlt tíz évem alatt rengeteg mintát és ábrázatot varrattam magamra. Elsősorban karra és nyakra.
- Az emlékeidért nem én vagyok felelős. Ezt a kérdést bizonyára annak kell feltenned, aki megfosztott a fájdalmas és ugyanakkor gyönyörű emlékektől. - Higgadt hangon mondom mind ezt, legkevésbé sem akarom kihúzni nála a gyufát, ugyanakkor kiállok az igazam mellett, mert én tudom, hogy ez nem hazugság. Ezt tudnia kell, bármit is tesz velem. Mert akármennyire nem akarja, én ugyan annyira az élete része vagyok, mint a többi emlék amelyektől megfosztották. - Ha gondolod menj el, hagyj itt. De magadnak tedd fel előtte, hogy akarok én tudatlanul élni, vagy inkább megtudni az igazságot a családomról? - Kicsit van bennem hátsó szándék, nyilván. Össze akarom zavarni, de nem a saját javamra, hanem, hogy higgyen nekem. Hogy ne gondoljon árulónak. - Egyébként díler vagyok, az egyik ügyfelemnek hoztam vért. - Ha már lúd, legyen kövér, veszteni valóm már úgy sem nagyon van.

Sweety by Efraim






hate is cold, passion is hot
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
honey, keep my secrets well
avatar
A kör

Avataralany :
Francisco Lachowski
Kor :
25
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Jun. 19.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák ₰ Csüt. Jún. 29, 2017 11:08 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


zene üzenet ©redit
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Joshua && Efraim


A cellák mellett végig vonulva igyekszem nem a szenvedés hangjaira figyelni. Nyögések, kínlódó sóhajok jutnak el fülemig. Erőt veszek magamon és nem foglalkozom ezzel, nem az én dolgom, nekem annyi a feladatom, hogy teljesítsem a bosszúmat, amit szüleim sírjánál megfogadtam. Az, hogy mi történik ezalatt ott, ahol éppen vagyok nem tartozik rám. Öltem már ártatlanokat, nem keveset, mind azért, hogy végül megbosszuljam a szüleim halálát.
Megkönnyebbülök, amikor végül kattan a zár mögöttünk, a hely hangszigetelt, senki sem zavarhat minket és pont ez kell nekem, hogy nyugodt körülmények között ki tudjam faggatni, aztán a további sorsa már nem tartozik rám.
A vámpír elesik miközben betaszítom, egy pillanatra át is fut a fejemben a gondolat, hogy hol marad az a fenemód nagy kecsesség, ami a vámpírokra jellemző? Kifogtam volna egy tehetségtelent?
Helyet foglalok azon a rettenetes széken, elgondolkodtató, hogy ezzel a faggatót akarják.e büntetni vagy szimplán jobb szék nem volt ennél. De végül megtalálom azt a pozíciót, ami viszonylag hosszabb ideig nem fog gondot okozni. - Hogy mered bemocskolni a szüleim emlékét? Hazudsz! - üvöltök. A szüleim mindig is érzékeny pontom marad majd. Nem tudok rájuk gondolni anélkül, hogy ne éreznék kínzó ürességet magamban. Úgy mentek el, hogy nem tudtunk tőlük elköszönni tisztességesen, a temetés ugyan szép volt, de az az utolsó búcsú volt. Szükségünk lett volna arra, hogy beszélhessünk még velük.
-Nem volnék hálátlan, ha valóban így lenne, de ilyen soha nem történt az életemben. - mondom immár sokadjára. - Nekem nincsenek efféle emlékeim, mert hidd el, ha volnának, nem felejtettelek volna el. - köszörülöm meg a torkomat. Igen látványos kinézetű. Markáns arc, izmos test tele tetoválásokkal, aligha tűnt volna el nyomtalanul az emlékezetemből.
Hosszú percekig csak bámuljuk egymást, hol dühös vagyok rá, hol kíváncsian fürkészem, próbálok rájönni igazat mond-e, mert ha igen, nos, akkor van egy homályos folt az életemben.
A tekintete átható, szinte belelát a bensőmbe és ettől megborzongok. Elkapom róla a tekintetem, ezúttal elvesztettem egy csatát, de képtelen vagyok a szemeibe nézni, az a pillantás..
Fogalmam sincs mennyi idő múlva tűnik fel az eltűnésem, de nem foglalkoztat.
-Ha annyira kitartasz az igazad mellett, miért nem emlékszem rád, hm? - kérdezem logikusan, mert hát emlékeznem kellene nyilván, mert megmentette az életemet, ennek jelenteni kellett volna annyit, hogy emlékezzek, akár rá, akár az eseményre.
-Ne rabold az időmet. - sóhajtok és felállok a székről, hogy össze-vissza kezdjek el járkálni, mert nem bírok nyugton maradni.
Kezdek összezavarodni, ami nem jó, mert könnyen hibázhatok, ha a gondolataim nincsenek a helyén.



shadowhunters frpg




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
honey, keep my secrets well


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Cellák
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Vissza az elejére Go down

Cellák
2 / 3 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: