Először nem igazán értettem, hogy mire fel nevette el magát, hiszen ez nem egy olyan nevetséges téma. De aztán rájöttem, hogy tehetetlenségében nevet, hiszen ez ellen nem tud mit tenni. Ha valaki egyszer farkas az ellen nincs mit tenni. Arról mondjuk elképzelésem sincs, hogy én miként viselném, ha normális mondénból egyszer csak vérfarkassá változtatna valaki és minden teliholdkor át kellene élnem azokat a fájdalmasnál fájdalmasabb átváltozásokat. De szerencsére, vagy nem de én ezzel születtem, így már van némi tapasztalatom és előnyöm a lánnyal szemben. Rám már nincs olyan nagy hatással a telihold, mint mondjuk rá. Én könnyebben kezelem az átváltozásokat legyen akár telihold vagy egy akármilyen másik nap. - Aha. Jól sejtem, hogy egy pasiról beszélünk? – kérdeztem rá a dologra egy kedves mosoly kíséretében. Most már majdnem száz százalékig biztos vagyok benne, hogy Zavarja a dolog és nem repes a boldogságtól, hogy farkas lett belőle. Ha meg pont egy olyan valaki csinált belőle farkast akit még szeretett is, akkor meg még inkább faramuci a helyzet. - Ami azt illeti én így születtem, szóval nem tudom teljesen a helyedbe képzelni magam, de kitartást Farkaslány! – mosolyogtam rá bátorítóan, miközben megérintettem a vállát. - Amúgy meddig tervezed, hogy itt maradsz? – néztem rá kíváncsian. Magam sem értem miért, de kezdem megkedvelni ezt a vadidegen lányt. Nem tudom miért, de akkor is így érzek. Lehet, hogy csak azért mert egy részem megsajnálta, vagy a fene tudja. De mindenesetre nem szeretném ha baja esne. - Az jutott eszembe, persze csak ha van hozzá kedved, hogy megmutogathatnám neked azokat a helyeket amikről érdemes tudni és csak az itteni lakosok tudnak róluk. – vontam meg a vállam mosolyogva. Jó bevallom őszintén, hogy nem teljesen hátsószándék mentes a felajánlásom, de erről neki nem kell tudnia. Egyrészt szeretném Őt még egy kicsit szemmel tartani, másrészt nekem se jönne rosszul ha kimozdulnék otthonról és anya nem nyaggatna folyton azzal, hogy lépjek már túl apa elvesztésén.
Vendég
Vendég
Re: Tánctér ↠ Szomb. Dec. 03, 2016 7:06 pm
Ginny & Tatia
••••••••••••
Erőltetetten elmosolyodva bólintok csak szimplán arra amikor megdicséri a nevemet, vagy mi a fene, amikor azt mondja, hogy különleges nevem van, amiben tény és való, hogy igaza van. Bár az is igaz, hogy kiskoromban nagyon utáltam a nevemet, mindig is vártam arra, sőt, nem is vártam hanem vágytam arra, hogy nagykorú lehessek és zsülői engedély nélkül, egy kis pénz segítségével nevet változtathassak, hogy miért? Hát, ez roppant egyszerű. Azért akartam anno mindenáron megváltoztatni a nevemet, mert túl ritka volt és folytonosan gúnyolódtak rajtam, bántottak, hogy milyen nevet adtak már nekem a szüleim és tuti azért választották számomra ezt a nevet, mert nem szerettek engem, hiszen egy gyereknek fel kell nőniük a szüleik által választott névvel. Mára viszont... Sikerült megszeretnem, mert különleges, mint én. Pislogok párat és alig láthatóan megrázom a fejemet, amikor látom Ginny egyre távolodó alakját, amint ki megy a teraszra. Felvont szemöldökkel figyelem, hogy még is mi a fenéért indul ki amikor a buli idebent van, de úgy voltam vele, hogy nem akarok megérteni semmit, szimplán csak sodródni az árral, így hát egy váll vonás keretében én is elindultam utána, majd megállok a korlátnál, háttal, a csípőmnél neki dőlök a hideg, hűvős fém korlátnak és úgy nézek a mellettem álló lányra, miközben szavait hallgatom. Kérdése hallatán először csak elnevetem magamat, akaratlanul. Nem volt vicces a kérdése, hogy hogyan váltam vérfarkassá, mint ő, nem vicces, még is nevetek, mert csak ezt tudom tenni. - Mondjuk úgy, hogy össze tűzésbe kerültem egy olyan emberrel, akinek dühkezelési gondjai vannak, és hát... Nem tudta kezelni a dühét. - mondom erőltetetten nevetve, de a hangomban érezhető, hogy nagyon nem fogadtam el azt ami velem történt.
•••my way••• gyengus lett, ne haragudj...
Vendég
Vendég
Re: Tánctér ↠ Hétf. Nov. 28, 2016 12:09 pm
♛
Tatia & Ginny
Most kell, hogy láss! Most kell szállj!
Nem sokszor fordul elő velem, hogy rosszak lennének a megérzéseim. De persze lévén, hogy emberből vagyok, én is tévedhetek, nem igaz? Ahogy így jobban elnézem ezt a lányt aligha hinném, hogy önszántából bárkit is bántana. Persze a telihold hatással van mindenkire, az újakra meg még inkább. Mivel én ezzel a „csodával” születtem így engem annyira már nem hoz lázba egy-egy telihold. Viszont hazudnék ha azt mondanám, hogy nem vagyok feszültebb, mint szoktam lenni. Éppen ezért is volt nagyon jóleső érzés, ahogy az alkoholban gazdag nedű végigcsordogált a torkomon. - Tatia? Különleges név. – mondtam mosolyogva, miközben elindultam a klubterasz felé. Alighanem jót fog tenni egy kis friss levegő, ráadásul ebben a hangzavarban még beszélgetni sem lehet normálisan. Odakint egy picivel talán nagyobb a csend is. - Gyere, kint tudunk beszélgetni egy kicsit. Kíváncsi lennék egy-két dologra. – adtam magyarázatot a kis farkasnak. Természetemnél fogva kíváncsi vagyok, ráadásul most még a falka ügyeibe is beleütöm az orrom, bármennyire is nem akarom. De mégse mondhatom azt Tatiának, hogy bocsika kislány, de ha már itt vagy akkor jó lenne ha látogatást tartanál a falkámnál, mert én nem szívesen avatkozom bele az ügyeikbe. - Szóval hogy lettél ilyen, mint én? – néztem bele kíváncsian a szemeibe. Talán ha elmondja a történetét akkor ki tudunk találni valamit amivel a segítségére lehetek. Nem mint ha az lenne a fixa ideálom, hogy másokon segítsek, de ez a lány megfogott. Valami van benne ami miatt úgy érzem rászorul egy kis támogatásra.
Vendég
Vendég
Re: Tánctér ↠ Szomb. Nov. 26, 2016 3:10 pm
Ginny & Tatia
••••••••••••
Amikor a velem szemben álló csaj azt mondja, hogy a stílusomon van még mit csiszolni, hirtelen én csak egy felvont szemöldökkel reagálok erre a megjegyzésére. Hogy jön ide, hogy számon kérje rajtam, hogy ki vagyok és mit akarok én itt? Egyszerűen mi köze van ahhoz, hogy én mit keresek éppenséggel Londonban, mit csinálok és kivel csinálok dolgokat? Olyan szinten belemászik ez a kis csaj az ember magán szvérájába, hogy az nem igaz, bár az is lehet, hogy ezt a hirtelen dühöt, vagy nem is tudom, hogy jelen pillanatban mit érzek, kiválthatja belőlem a közelgő telihold is. Sőt, biztos, hogy van köze hozzá, múltkor is hihetetlen, hogy milyen ingerült voltam és ideges. Olyan, mint egy nőnél a menstruáció amikor meg akar jönni, ideges, mindenbe és mindenkibe beleköt, még a víz is kemény neki és hangulat ingadozásai vannak. Annyi a különbség, hogy ilyenkor mi nők szinte feleszünk mindent a hűtőből, most viszont nincs ilyen érzésem, hogy hű, de nagyon éhes vagyok. Sokkalta inkább a düh, a feszültség és az ingerültség veszi át fölöttem az uralmat. Pont ezért is örülök amikor kér két darab felest és az egyiket felém nyújtja. Nem is vacilálok vele csak lehúzom egy hajtásra. Mindig is bírtam az alkoholt, jól eső érzés ahogyan végig folyik a torkomon miközben marja azt. Az is igaz, hogy abba a kategóriába tartozom, akik nehezen tudnak lerészegedni, ihattam én bármennyit bármikor, csak arra a szintre jutottam el, hogy nyelvbotlásaim voltak, de mindig tudtam, hogy hol vagyok, kivel vagyok és mit csinálok, nem lehetett befolyásolni engem és belevinni a rosszba. A lánynak mellesleg igaza volt, az alkohol amit hirtelen öntöttem le a torkomon tényleg elveszi a telihold közeledésével adta feszültséget, így hát kicsivel normálisabban is tudo khozzá állni a lányhoz, akinek a neve pár pillanaton belül ki is derült. Ginny. Szép név azt meg kell hagyni. Most, hogy jobban szemügyre veszem Ginnyt, nem is tűnik olyan... Hmm, milyennek is... Beképzeltnek, akaratosnak és minden ilyesminek, amilyennek bekategorizáltam legelőször, az első pár pillanatban. - Farkaslány, azt hiszem meg van az új becenevem. - mondom halványan mosolyogva, kicsit vissza véve a stílusomból. - Tatia vagyok, amúgy. - mutatkozom be végül én is a lánynak.
Őszintén fogalmam sincs, hogy mit is gondoljak. Annak az esélye, hogy pont ma fussak össze pont itt egy magamfajtával, elég csekély. Erre most mégis itt állok és vitatkozom egy minden bizonnyal 1 év körüli újonccal, aki ráadásul még csak nem is idevalósi. De végül is nem is értem miért vagyok ezen annyira meglepődve. Mindig is ilyen volt az én formám, én kapom a zűrös eseteket. Lehet, hogy tényleg le kéne lépnem innen és újra kezdeni valahol másutt. - Hát… Ami a stílusodat illeti lenne rajtad mit csiszolni. – vetettem oda foghegyről, majd azért küldtem felé egy „Nyugi, jófej vagyok!” vigyort és mivel a pulthoz nem messze álltunk jeleztem a pultosnak, hogy két felest kérünk. - Azt hiszem ez jót fog tenni mind a kettőnknek. Legalább ellazulsz tőle te is meg én is. – nyomtam a kezébe a poharat, majd miután koccintottunk én le is húztam a sajátomat. Az a helyzet, hogy még nekem is új ez az egész. Mármint nem az, hogy farkas vagyok, hiszen ha az ember annak születik, lényegesen hamarabb hozzá szokik a dologhoz. Hanem az, hogy ameddig apa élt, addig minden annyival egyszerűbb volt. Én voltam a kis hercegnő akinek mindent szabad volt és most, fel kellett nőnöm egyik pillanatról a másikra. És ha őszinte akarok lenni, akkor erre nem voltam felkészülve. - Amúgy Virginia Lilith Cerwyn, de szólíts csak Ginny-nek, mint mindenki más. – nyújtottam oda a kezem felé, most már sokkalta nyugodtabban és higgadtabban. Talán ha megpróbálok egy kicsit nyugodtabban hozzáállni a dolgokhoz, és egy kicsit olyan lenni, mint régen akkor minden sokkal könnyebben megoldódik. De az is lehet, hogy nem. Viszont nincs veszítenivalóm azzal ha megpróbálom. - Na és téged, hogy hívnak, Farkaslány? – néztem rá kérdőn, miközben próbáltam rájönni mi is legyen ezután.
Vendég
Vendég
Re: Tánctér ↠ Vas. Okt. 30, 2016 2:05 pm
Ginny & Tatia
••••••••••••
Nem gondoltam volna, hogy egy magam fajtába, vagy is vérfarkasba fogok belefutni egy szórakozóhelyen. Egyrészről pont ezért is menekültem el London belvárosából és a lakókerületektől, Natéktől, hogy megszabaduljak kicsit a természetfelettiektől, hogy ne foglalkozzak azzal, hogy már nem vagyok emberi, hogy már... Sosem leszek olyan, mint régen. Tudom-tudom, vérfarkasként élni nem olyan, mint mondjuk vámpírként, hiszen ők még is csak örökké élnek, ha minden jól alakul a számukra, nem eshet semmi komolyabb bántódásuk. A vérfarkasok nem élnek örökké, nem is lassul az öregedésük, az idő rajtuk is kifog, ugyan úgy lehet rajtuk sebet ejteni, csak kicsit gyorsabban gyógyulnak, mint az átlag emberek, gyorsabbak és erősebbek valamennyivel náluk, de ennyi a különbség, semmi több. Akaratom ellenére váltam vérfarkassá, Aaron hülye dühkitörése miatt, mert nem tudott uralkodni eléggé ahhoz, hogy az érzéseit legyűrje magában. Megharapott így hát olyanná váltam amilyen ő is. Farkassá. Csak hát egy a különbség közte és köztem; még pedig az, hogy ő tudja kezelni az átváltozásait, már megbarátkozott vele, elviselni a fájdalmat, míg én iszonyatosan nem. Gyűlölöm az érzését annak amikor a csontjaim szép lassan törnek el. Nagyon új vagyok még ebben, így hát nem is csoda, hogy az átváltozásaimat nem tudom uralni, de mire eljutok oda és megtanulok nem átváltozni, hogy én irányítsam ezt az egészet addigra... Addigra bele fogok ebbe őrülni, tudom! - Te rángattál csak úgy el, úgy hogy.. - mondom még mindig flegmázva, de szép lassan levetkőzöm ezt a stílust. Még is csak ő is olyan, mint én, hátha tud rajtam segíteni, de ha tudna sem akarna úgy, ha így viselkedek vele, így hát a következő szavaira, amik az előbbi kérdés megismétlését jelentik csak halkan felsóhajtok. - Nem rég költöztem Londonba, egyik ismerősöm változtatott át a hülye dühkitörése miatt. Szóval hidd el, nem akarok olyan lenni, mint amilyen vagyok! - mondom halál komolyan, miközben végig a szemeibe nézek. Most komolyan? Azt hiszi, hogy bárkire nézve is veszélyt jelenthetnék? Én? Hát ez nevetséges!
Tudom, nagyon is tisztában vagyok vele, hogy nem szép dolog és egyébként nem is szokás csak így letámadni valakit. Viszont tudnom kell róla, hogy ki is Ő valójában. Hiszen ha veszélyt jelent az itteni falkának, vagyis a családomnak, akkor jobb ha résen vagyunk. Sosem lehet tudni, hogy mikor bukkan fel egy ellenséges falka, vagy csak egy esetlen újonc, aki veszélybe sodorhatja a létezésünket. Az pedig, hogy nem ismeri fel elsőre azt, hogy farkas vagyok, csak még inkább azt a rossz érzést kelti bennem, hogy bizonyára egy újonc farkaslányról van szó. Fenomenális, hogy az ember ennyi idő után végre kidugja az orrát a szobájából és egyből belebotlik az első jöttmentbe. De nem is tudom, miért vagyok én ezen meglepődve, végtére is ilyen az én szerencsém. - Nemcsak új, de még szemtelen is. Hát ez csodálatos… - motyogom az orrom alatt, megpróbálva nem felhúzni magam azon, hogy most tulajdonképpen burkoltan ugyan, de hülyének nevezett. Legszívesebben elkaptam volna és megmutattam volna neki, hogy igaz, hogy alacsonyabb vagyok mint ő, de az évek és a tapasztalat az én javamra billentik a mérleg nyelvét, ha harcról van szó. De nem tehettem meg. Hiszen egy emberekkel zsúfolt helyen voltunk, arról nem is beszélve, hogy ha nem teljesen reménytelen a szerencsétlen, akkor abban a pillanatban amint elhalad mellettem csak feltűnik neki, hogy farkas vagyok. Úgyhogy előzékenyen elengedtem és amikor megtorpan, csak egy elégedett mosoly terül szét az arcomon. - Na, látod. Annyira mégsem vagy reménytelen eset. Tehát kezdjük az még egyszer az elején. – fúrtam bele mélyen a tekintetem én is az övébe, majd újra feltettem az iménti kérdéseim. - Szóval… - Ki a fene vagy te? És mit keresel itt? – tettem fel ellentmondást nem tűrően a kérdéseimet újra, és ha kell akkor még felteszem ezerszer is, addig ameddig válaszokat nem kapok.
Vendég
Vendég
Re: Tánctér ↠ Vas. Okt. 09, 2016 6:14 pm
Ginny & Tatia
••••••••••••
Lehunyom a szemeimet és hagyom, hogy a zene átjárja az egész testemet, minden egyes porcikámat. Hagyom, hogy egy srác átkarolja a derekamat és úgy mozgunk a zene ritmusára, együtt. Tényleg jót tesz számomra ez a kis vérfrissítés, kiszakadni a mindennapi hétköznapokból, kiszakadni a farkasos dolgokból, de legfőképp távol lenni kicsit Aarontől. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem neheztelek rá azért amiért átváltoztatott, nagyon is dühös vagyok még rá, csupán csak elkezdtem már feldolgozni azt a hatalmas változást amin keresztül megyek. Mintha újra kamasz lennék, kb akkor történt annyi változás, csak ez most kicsit komolyabb. Minden hónapban minden teliholdkor átváltozni mindaddig míg nem leszek elég erős és tapasztalt ahhoz, hogy ne változzak át... Huh, ebbe még belegondolni is fájdalmas, így hát szembe fordulok a sráccal, két kezemmel gyengéden karolom át a nyakát és úgy fojtatom vele a táncot. Tudom, érzem és látom a tekintetében, hogy a buli végén többet akar majd, mind pusztán megköszönni a táncot/táncokat, de úgy vagyok vele, hogy ez engem csöppet sem fog zavarni, sőt, lehet bele is megyek a kis játékába, hisz még is csak azért vagyok itt Londonban, hogy kiszakadjak a már megszokott közegből. Akkor meg? Hát végre itt a lehetőség. Gondolataimból az ébreszt fel amikor valaki oda jön hozzánk, egy nálam kb fél/negyed fejjel alacsonyabb barna hajú lány az, aki int a fejével, hogy kövessem őt. A srác felé csak vetek egy mosolyt, majd követem az előbb említett lányt. Kissé felvont szemöldökkel állok meg előtte, jelezvén, hogy kicsit furcsállom ezt, aztán akaratlanul is, de elnevetem magamat kérdésén. - Bulizni akarok, ez meg egy klub. Nehéz képlet, mi? - mondom gúnyosan és a végén ismételten elnevetem magamat. - Most pedig, ha megbocsájtasz. - kacsintok rá, és elsétálok mellette, viszont ahogy elmegyek mellette, megérzek valamit... Valami furcsát amit eddig még nem éreztem, itt legalábbis. Olyan, mintha Nathel vagy Aaronnel lennék. Vissza sétálok elé és ismételten a szemeibe nézek, de immáron levetem az álcámat és komoly tekintettel vizslatom őt. - Farkas vagy. - mondom mindenféle kertelés nélkül, szinte teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy igazam van.
Kettő év! Kettő hosszú és gyötrelmes év áll mögöttem, aminek még az emlékétől is meg kell szabadulnom. Gyűlölöm azt a tudatot, hogy apa nincs többé, de sokat nem tehetek ellene. Ami megtörtént azon nem lehet változtatni és ezt nekem is illene belátnom végre. Erre pedig az a pszichológus döbbentett rá. Úgyhogy tulajdonképpen egész ügyesen végzi a munkáját, mindemellett meg még helyes is. Nem olyan rossz kombináció, főleg azok után, hogy anya intézte az egészet. Sokszor már túlzásba viszi a pátyolgatást és a féltést. Könyörgöm felnőttem és emellett még farkas is vagyok, úgyhogy joggal mondhatom, hogy meg tudom magam védeni. Egyébként meg nem szoktam olyan dolgokba keveredni, amiből ne tudnék kimászni egy karcolás nélkül. Ahhoz, hogy ez pedig meg is értse, hosszabbra kell engedni a szíjakat. Ha pedig a szíjaknál tartunk ezt a mai estét eléggé megérdemlem, ha még anya is egy szó nélkül elengedett. Úgyhogy nem is szóltam egy szót se még mielőtt meggondolta volna magát. Inkább összeverbuváltam a csajokat és este tízkor taxiba pattantunk és meg sem álltunk egészen a Mayfair-ig. Ez a környék, ha nem az egész város legjobb helye és van még bent egy-két ismerősöm is akiknek köszönhetően már egy ideje zökkenőmentesen bejuthatunk a Clubba. Ma este is mind a négyen szexisen, de mégis csak visszafogottan voltunk dögösek. Pont annyira, hogy minden srác megforduljon utánunk. Régen jártam már itt, sőt bulizni is régen voltam, de ez olyan valami amire ha az ember egyszer ráérez akkor nem tudja elfelejteni. Így nem kellett sok idő, hogy a boxunkhoz érkezzenek az első italok, az első ismerkedni vágyó srácok és az első táncfelkérések. Persze nem mondtunk egyikre sem nemet, de mindenki tudta közülünk, hogy azt a határt nem lépjük át. Annál többet érünk és mindenkinek megvolt a saját játékszere, rajtam kívül. Persze nekem sem azért nem volt senkim, mert nem volt jelentkező. Csupán én nem voltam kész arra, hogy valakivel belekezdjek egy kapcsolatba. Még akkor sem ha az illető éppen az orrom előtt van nap mint nap és már az egész falka azzal nyaggat, hogy csak én lehetek olyan vak, hogy nem veszem észre a nyilvánvalót. Tisztázzuk azért, hogy látom Sean miben sántikál. De nem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy én ugyan azt érzem iránta amit Ő irántam. hiszen tagadhatatlan, hogy én is érzek iránta valamit, de ha nem ugyan azt, akkor emiatt nem szeretném tönkretenni a barátságunkat. Akkor inkább ne legyen közöttünk semmi, mint elveszítsem Őt örökre. Nem igaz? Szóval így inkább csak válogatok, szemezgetek, és egyszerűen csak próbálom magam jól érezni. Ezért is vetettem bele magam a táncolásba és a bulizásba, szabadjára engedve minden ösztönömet. Így vált érezhetővé egy szempillantás alatt a tomboló emberek testéből áradó melegség és a pia szag, ami masszívan körbelengte az egész épület belsejét. De ami most engem jobban izgatott az a lüktető életerőre emlékeztető zene. Imádom, ahogy a szívem felveszi a zene ritmusát és olyan hevesen lüktet tőle a vér az ereimben, mint ha csak a zene csorogna rajtuk keresztül. Már éppen kezdtem átadni magam a luktető tömeg okozta áramlásnak amikor megéreztem. Megéreztem egy másik farkast, aki még veszélyes lehet ránk ha nem figyelünk. Így egy pillanat alatt kiszakadtam a körém verbuválódott emberek köréből és keresni kezdtem Őt. De ami azt illeti nem is kellett sokáig keresnem, ugyani körülbelül tíz-tizenöt lépésnyire lehetett tőlem és ránézésre csak szórakozott, de sosem lehet tudni. Jobb a békesség, úgyhogy odasétáltam hozzá, megfogtam a csuklóját és meghúztam. Mindezt persze csak finoman és amikor rám nézett intettem neki a fejemmel, hogy jöjjön velem a táncparkett egy csendesebb pontjára. - Ki vagy te? És mit keresel itt? – kérdeztem rá nem túl barátságosan, de ha ártalmatlan akkor majd később lesz alkalmunk barátkozni.
Vendég
Vendég
Re: Tánctér ↠ Csüt. Szept. 22, 2016 8:17 am
Ginny & Tatia
••••••••••••
Eljöttem New Yorkból, muszáj voltam, szükségem volt egy kis környezetváltozásra, hiszen New Yorkhoz csomó minden köt oda, de legfőképpen Aaron és az az éjszaka amikor harcoltunk, ő elvesztette a fejét és megharapott. Vérfarkassá változtatott ezáltal pedig belerángatott a természetfelettiek életébe, abba a bizonyos árnyvilágba. Addig a napig mit sem tudtam erről a világról, nem tudtam arról, hogy pontosan milyen lények is léteznek a földön, addig a napig nem tudtam arról, hogy New York szó szerint hemzseg a természetfeletti lényektől, de aztán egy sors szerű csapás következett az életembe, farkassá változtam és ezáltal szinte mindenem, az egész életem fenekestül felfordult. Utálok ilyen lenni, egyszerűen utálom már csak a gondotlatát is annak, hogy vérfarkas vagyok, az első átváltozásról pedig nem is beszélve. Kegyetlenül rossz volt, a fájdalom ami az egész testemet átjárta... Pokolian rossz volt, soha többé nem akarom újra és újra átélni, de tudom, hogy a következő hónapban ismételten át kell szenvednem az átváltozást, túl kell élnem az átváltozással járó kínokat. Az érzés, ahogyan a tested szép lassan alakul át valami teljesen mássá... Kicsit pihenni lelkileg és kiszellőztetni a fejemet Londonba jöttem. Kiskoromban mindig is vágytam arra, hogy egyszer eljöhessünk ide a családdal, de soha nem adatott meg, soha nem volt rá lehetőségem, de most már a magam ura vagyok és végre itt vagyok az egyik kedvenc városomban, még hozzá egy menő éjszakai klubban, hát kell ennél több?
Kezdőlap
Re: Tánctér ↠ Pént. Jún. 30, 2023 8:17 pm
