|  Re: Diego Nightdark ↠ Szomb. Dec. 23, 2017 6:36 pm |
Gratulálunk, elfogadva Szia Diego Nagyszerű lapot olvashattam most tőled, igazán szépen összeraktad és mindent beleírtál, amit a kis Javierhez köthetsz de emellett nyitva állnak előtted a lehetőségek játéktéren. Örülök, hogy a hosszabb mintát választottad így több mindent letudtál írni a karakterről és sokkal többet tudhattunk meg ezáltal róla. Érdekes személyiség és sok mindenen ment keresztül, egyetlen családtagja nem más, mint a kisöccse, akivel azonban nem ápol jó kapcsolatot. Kíváncsi vagyok mi lesz ebből még. Nem akarom tovább húzni a szavakat, csűrni és csavarni, elfogadlak, menj és hagyd, hogy az öcséd idegesítsen.  |
|
| Diego Nightdark ↠ Csüt. Dec. 21, 2017 7:51 pm |
Diego Sergio Nightdark
Álmodd meg a jövőt
| faj: Árnyvadász
kor: 18
születési idő/hely: 1999. január 18./ Alicante | becenév: Diego, Sergio, Ser
play by: Dylan Sprayberry
foglalkozás: démonvadászat
|
Család Szokványos árnyvadász család az enyém. Annyi kis bökkenővel, hogy a családom évek óta nem a régi. Persze ezt Javier nem vette észre, ez eddig jó is. Csakhogy most már inden megváltozik. Hiszen eddig csupán a nagy és undok testvér szerepét kellett betöltenem. De egy éjszaka elvesztettem mindent ami ehhez az élethez kötött. Kómában vagyok, tudom jól, de mindent érzek. Mindent hallok és szörnyű gyötrődés az, mi végig kíséri ezt az állapotot. Végig hallottam Javier hangját, de anyáét és apáét egyszer sem. Az nem lehet, hogy megfeledkeztek rólam. Kizárt lenne, Ők meghaltak. Örökké itt hagytak és így egyszerre kéne gondoskodnom az öcsémről, nevelnem és undokoskodnom vele. Ez mind az Ő hibája! Mindig megszegi a szabályokat és emiatt mi bűnhődtünk. Miatta haltak meg a szüleink és ezt nem vagyok hajlandó megbocsájtani neki. Ezzel átesett azon a bizonyos lóháton, mely határ a csíny és a komoly bűntény között.
Nekem sosem volt senkim, csak a családom. Sosem próbáltam elkötelezni magamat és ha muszáj lenne, talán akkor sem kötném le az életemet valaki mellet. Engem nem érdekelnek olyan dolgok, mint a jó hírnév, vagy a pénz, vagy bármi tárgyilagosság. Nekem sokkal fontosabb a család, vagy a szerelem és a szeretet. Nem is azért undokoskodtam idáig, mert ez lenne a lényem. Van, hogy így kell kifejeznie az embernek magát, máskülönben elveszne. Én ilyen vagyok. Összegezve pedig, nekem már nincs családom többé. Személyiség Makacs vagyok és ösztönösen cselekszek. Néha talán eléggé meggondolatlanul, de hiszek abban, hogy az ösztöneim a helyes útra terelnek. Eléggé különleges a modorom, bár sokan csak mogorvának mondanák, de ez ennél sokkal több. Nem vagyok én mogorva vagy undok, ez mind a csodás álcám része, amit örömmel öltök fel és bújok el a mindennapok terhei elől. Mindazon által pedig igencsak lusta tudok lenni, de mikor belém bújik a kis angyal, akkor úgy érzem szuperhős vagyok és felnyalok magam körül mindent. Elkészítem a házimat és törődök másokkal. Meg egyebek ugyebár. Bár ilyen pillanat ritkán van, így megbecsülendő, de olyankor az ember képtelen elsiklani felette. Az is igaz, hogy előszeretettel szegek törvényeket, de azt hiszem ez a vérünkben van, nekünk Nightdark-oknak, ugyanis a kisöcsém csakúgy így van ezzel. Persze é tudom hol a határ és azt igyekszem nem is feszegetni, nem hogy átlépni. Udvariasságot pedig nem ismerve taposok végig mások lelkén..vagy éppen a kertjükön. Kinézet Szökés-barna hajam és kék szemeim vannak. Ez utóbbit állítólag nagyanyámtól örököltem. Ami gyakorlatilag egyértelmű is, hiszen a családban mindenkinek barna szemei vannak. Ezzel így eléggé kilógok (kilógunk), de engem nem érdekel. A csuklómon pedig egy kisebb tetoválás éktelenkedik túlontúl a rengeteg rúnától eltekintve. A tetoválásom egy háromnegyedes Holdat ábrázol, a Holdban pedig apró emberek. Magam sem tudom mit jelent számomra. Talán a reményt, vagy a kitartást az álmaim mellett.
Többnyire rövid ujjú pólót hordok farmer dzsekivel-és nadrággal. De jelesebb alkalmakkor helyet foglal ruhatáramban egy-egy zakó, és/vagy öltöny. Sapkát viszont többnyire egyáltalán nem hordok. Se nyáron, se télen. Hajammal pedig közel sem foglalkozok annyit mint mások. Bőröm pedig leginkább olyan makulátlan, mint egy kislánynak. Bár ha engem kérdezel, a balesetem erről is tett. Én leszek az új sebhelyes kalóz, vagy mi a fene. Nem nézek filmeket, ne idegesíts, nekem ilyesmikre nincs időm. Életem lapjai  Nem gondoltam volna egy héttel ezelőtt, hogy abba a helyzetbe kerülhetek, ahol most is vagyok. Mialatt tehetetlenül feküdtem és „aludtam” rengeteget álmodtam. Újra és újra átéltem a balesetet, ahol a szüleim életüket vesztik én pedig kishíán követem őket a halálba. De hol van nekem olyan szerencsém, hogy ne kelljen kicsit sem szenvednem. Nos, sehol sincsen, ugyanis életben maradtam és most nem csak a lelkiismeretemmel kell megküzdenem és az álmaimmal, hanem a gyásszal és a család értesítésével. Az öcskössel való újra találkozással is amelyet a hátam mögé sem kívánok. Egyszerűen hihetetlen ez az egész, mintha nem is velem történne meg, csak külső szemlélő lennék egy burokban. De sajnos nem ez a helyzet. Hallottam Javiert az ágyam mellett, hallottam az orvosokat, kik nem túl sok esélyt adtak nekem, ami egyszerűen felháborító. De anya és apa mindvégig sehol sem voltak. Ők meghaltak, oda mentek ahol most nekem is lennem kéne. Békében nyugodnak tán, de testük elhagyatottan fekszik egy utca sikátorában beborítva démonnyálkával és vérrel. Undorító és elfog a hányinger ha csak belegondolok ebbe. Lassan nyitom ki szemeimet, mert fájnak és olyan érzésem van, mintha össze lettek volna ragasztva. Mélyet nyelek, de torkom száraz és ez a nyelés hihetetlen fájdalmas. Elkezdenek potyogni a könnyeim, mikor nem látom a családomat sehol sem, ez viszont segít a szemeim kinyitásában és megpillanthatom a környéket. Alicante-ben vagyok, bizonyára a gyengélkedőn. Felerőltetem magam félig ülő helyzetbe, hogy jobban belássam a helyszínt, de semmi értelme, mert beszédülök és visszakényszerülök feküdni. Kezemet a homlokomhoz kapom, ahol egy halványan érezhető seb türemkedik ki. Bizonyára a rúnák hatása az, hogy csupán ennyire érezhető. Bele sem merek gondolni mennyire látszódik, vagy hogy milyen mély is volt eredetileg. De mindenesetre nem sok időm adatik ezen agyalni, ugyanis megjelenik az alak, bár csak homályosan látom, de kivehető, hogy életemben nem láttam. Pedig tíz kerek évet éltem itt. Bár az is igaz, hogy a gyengélkedőn sosem fordultam meg, mert vigyáztam magamra, nem úgy, mint Javier. Minden héten volt valami ok amiért ide kellett hozni. - Felébredtél, nagyszerű! Jobban érzed magad? - Kérdezi az alak, de nem igazán jut el tudatomig a mondandója, csak felmordulok Javier-re gondolva. - Úgy hallottam mogorva vagy, akkor ez biztos a gyógyulás biztos jele. Szeretnéd ha értesítenénk az öcsédet? - Soha, csak Őt ne... - Nem, köszönöm. A szüleim.. - Végig szeretném mondani, de elmegy a hangom. Talán azért mert kivan száradva a torkom, talán azért, mert nehéz erről beszélnem. Hihetetlen kapcsolatom van a szüleimmel, mindent megosztottak velem. Ha küldetésre mentek és Javier-nek azt mondták vacsorázni mennek, elmondták nekem az igazságot. - Sajnálom.. Mr. És Mrs. Nightdark életüket vesztették. Te kó.. - Nem hagyom neki befejezni, jól tudom mi a helyzet. Minden nap gyötörtek a tudatom által alkotott képek. - Kómában voltam, tudom. Mennyi ideig? - Persze van egy tippem. Talán kettő, vagy 3 hónapig. A száj szárasságomat elnézve, közelebb a háromhoz. - Majd' három hónapig. Azt hittük nem térsz magadhoz. - Hihetetlen, lottóznom kéne. Ez egyszerűen vicc. - Az angyalra is, hinni Tudod hol kell! Különben sem vagyok olyan gyenge, mint gondoljátok! - Közel sem vagyok, sokkal erősebb vagyok, mint azt bárki gondolja. Lelki trauma, mi az nekem, majd kiheverem... - Shadowhunters FRPG:
Ágnes × 18 × 4.5 év
|
|
Kezdőlap
