| Re: Sebastian Wallace Crawford ↠ Csüt. Dec. 15, 2016 10:19 pm |
Elfogadva! Így este nem is vágytam másra, mint egy kellemes könnyű olvasmányra. Sokat nem árultál el magadról, de nem is baj az, így még kíváncsibban fogom keresni az írásaidat a játéktéren. A játékpélda is levett a lábamról, egyedül talán csak azt tudnám kimondani hibának, hogy az utolsó pár mondatban többször ismételted az anyám szót, de az sem hatalmas hiba. Tovább nem is húzom az idődet, elfogadlak. Szóval irány, foglald le a pofidat, aztán csak hajrá! |
|
| Sebastian Wallace Crawford ↠ Csüt. Dec. 15, 2016 9:49 pm |
653 ~ Boszorkánymester ~ Johnny Depp
A víz felszínét bámulva próbáltam elterelni a figyelmemet. Az adrenalin még sebesebben száguldozott az ereimben mikor visszaemlékeztem az utóbbi fél órára. Nem tudtam kiverni mosolyát az agyamból, a mozdulatait és azt, ahogy végigmért – mintha átlátna rajtam. Tudtam, hogy hiába próbálnám letagadni, igenis élveztem ezt a találkozást. Egész életemben erre vártam s most, hogy végre letudtam, mintha hatalmas ürességet éreznék. Ürességet, amit semmi sem tölthet be és senki…
1371. január 4. – Anglia
Hideg van. Kezeimet összedörzsölve próbáltam felmelegíteni fagyos ujjaimat, amiket már alig éreztem. A többi gyerekkel játszottunk s már indultunk is volna haza, amikor egy idegen férfi vágtatott el mellettem lóháton, majdnem eltaposott. Megtántorodtam és belehuppantam a mögöttem lévő hókupacba. Már jött volna ki a számon a káromkodás, mikor észhez tértem és visszafogtam magam, mert anyunak biztosan nem tetszett volna, ha káromkodok. Sosem tetszett neki. Megborzongtam, mikor az átázott ruhámról leporoltam a havat. Elhúztam a szám és biztos voltam abban, hogy nem fog örülni anyám annak, hogy összekoszoltam a ruhám. - Seb, jössz? – Kérdezte Darren. - Nem tudok, haza kell mennem… - hangom elcsuklott s kirázott a hideg, amikor a hideg hó elolvadt a nyakamnál s végigfolyt a gerincem mentén. – Sziasztok! – Megfordultam és elindultam hazafelé. Egész úton az járt a fejemben, hogyan fogom kimagyarázni anyának azt, hogy piszkos lett a ruhám, de lehetséges, teljesen feleslegesen törtem az agyam ezen. Mikor a kerítéshez értem, már sötét volt s csak akkor vettem észre, hogy egy ló áll az itatónál. Először furcsállottam, mit keres itt egy ló, de mikor közelebb mentem a bejárati ajtóhoz sikítás hangját hallottam kiszüremleni az ajtón. Megijedtem és hátráltam egy lépést majd mikor elég lelkierőt gyűjtöttem össze, bekukucskáltam az ajtó közti apró kis résen. - Komolyan azt hitted, hogy megszökhetsz előlem, te…? – A férfi mély hangja és anyám sikolyai betöltötték a teret. Remegő kezekkel nyúltam az ajtóhoz s tapasztottam rá a kilincsre a tenyeremet. Pár percig még álltam tétlenül és a résen keresztül figyeltem az elém tárulkozó jelenetet majd berontottam. A férfi mikor észrevett, rám mosolygott majd egy mozdulattal elvágta anyám torkát. Anyámhoz rohantam és tehetetlenül térdeltem anyám teste fölött. A férfi lassan kisétált és otthagyott engem az anyám holtteste mellett…
|
|