Parthenopé Iréneusz

72 ~ Dhampir ~ Bridgit Mendler

Szép napnak ígérkezik a mai, melyet én úgy hívok 4-dik alkalommal is, hogy a 18-dik szülinapom. Mivel tudom, hogy halhatatlan vagyok a magam módján, így nem ünneplek évente, csak 18 évente. Ez így reálisabb a magam fajta különleges embereknek. A szüleim minden évben meglepnek valamivel, de belül tudják, hogy én csak tizennyolc évente ünnepelek, így csak ilyenkor kapok tortát is, mindig a megfelelő számjegyű gyertyákkal.
• Ami eddig történt: Ez ma reggel sem maradhatott el, frissen és üdén keltem, letusoltam de a pizsamámba öltöztem vissza, úgy mentem le. Palacsinta volt a reggeli, igazi vastag, amerikai palacsinta, öntettel a tetején és kék áfonya darabokkal. A kedvencem, mégis arra tudtam csak gondolni míg nyammogtam rajta, ezúttal igen csak keserű szájízzel, hogy valamit elfelejtettek...a szülinapomat! Szomorú voltam, mert ilyen csak tizennyolc évente van az életemben és ugyan eddig nem sok veszély fenyegetett, de mégis azt mondom, nem lenne jó azzal a tudattal elmenni, hogy valaki, akik pont a szüleim, elfelejtették a szülinapomat.
A reggeli befejeztével már indultam volna vissza, hogy felöltözzek és bulizni menjek, most már felejtés gyanánt is, mikor anya erőteljesen szólott felém és bírt maradásra.
Nem tudtam mire fel az egész, megrettentem tőle, ami nem is csoda, mert a családban Ő volt az, aki miatt ilyen 'vegyes sali' lehetek. Ő volt a vámpír a háznál, s mind azt tudniillik a vámpíroknak még nagyobb kedvence az ember vér után a dhampir nasi. És én pont ez vagyok, dhampir, félig emberi és félig alvilági vérrel lüktető ereimben. De mindenek ellenére nem akart bántani, mert hirtelen egy gyönyörű tortát húzott elő háta mögül. A torta pereme arany ételszínezővel volt díszítve, és csavart volt. A torta maga pedig két emeletes, akár egy kisebb esküvői torta csoda. Csak tetején a helyes kis házaspár helyett két gyertya állott. Egy hetes és egy kettes. Annyira meglepődtem, hogy míg elemeztem a kinézetét észre sem vettem, hogy ugrálok örömömben, mint egy kisgyermek. Mikor anya pislogva tekintett rám lenyugodtam és elmagyaráztam, hogy egész reggel mi nyomta a lelkemet, mire mindketten megcsókolták homlokomat és átnyújtották a tortámat. Kívántam egyet és elfújtam a gyertyákat.
• És most: Még egy jó fél órát eltöltök a szüleimmel, mialatt megkapom az ajándékomat és beszélgetünk is. Az ajándékom egy gyönyörű kék köves nyaklánc, ilyen nyakláncokat évszázadok óta hordanak dhampirok, távol tartja az alvilágit és mások orrának érzékeny 'szagomat' is elnyomja. Felrohanok a szobámba és a még tegnap este kikészített ruhámat felveszem, mikor anya megjelenik és megjegyzi milyen gyönyörű vagyok, évről évre szebb. Ahogy azt a nyálas filmekbe is szokták, elérzékenyülök a szavaitól, mire Ő átnyújt egy zsebkendőt. Örülök, hogy ebbe a családba születtem, mert itt szeretet van és odaadás, tipikus példája annak, hogy egy ember és egy vámpír is ugyan annyira megmaradhat egymás mellett vérontás nélkül mint két ember. A szerelmükből foganhat gyermek, az egyetlen bibi csak az, hogy én tipikusan a ló és a szamár párosodási terméke vagyok, az öszvér aki nem tud tovább adni utódot, mert nem termékeny. De ez nem zavar, mert annyi gyermek vár szerető családra szerte a világon, hogy lesz lehetőségem gyermeket vállalni amikor szeretnék és készen állok rá.
Miután elkészülök megölelem anyát és vállamra kapom a kis kézi táskámat és már otthon se vagyok. Eleinte egy bárba készültem, de közben meggondolva magamat térek be a Pandemonium nevezetű bárba, ahol ahogy hallottam nagy bulit csapnak az alvilági teremtmények, tipikus helyszín, ahol ott a helyem. Jól is érzem magam, mindaddig, amíg egy barom fel nem lök és ezáltal nem csak a földre zuhanok, de a poharamat is sikerül úgy elejtenem, hogy ketté törik és beletenyerelek és érzem magamon a pillantásokat. Vámpírokét és vérfarkasokét, mindnek a véremre fáj a foga és hála annak a rohadt szilánknak a nyakláncom sem ér sokat jelenleg. Szerencsémre a srác nem csak béna, de még alázatos is és felsegít és kimegyünk a klubból, hogy ellása a sebemet. Míg a kötszerrel szerencsétlenkedik azt remélem nem követ minket egy alvilági sem, így is sok vért vesztettem.

Talán a kívánságom egyszer és mindenkorra betejesedni látszik, a kérdés adott: élek a lehetőséggel, vagy maradok az a makacs dhampir lány, akit fellöktek a szülinapján? Mindez majd eldől egy szempillantás alatt, csak várd ki!