Ez az idióta f@sz már megint részeg. Komolyan nem értem anyám mit eszik rajta. Gyerekkoromban még egész normális volt, aztán kirúgták a gyárból leépítés miatt, azóta meg átment kocsmatöltelékbe, ráadásul itthon is piál. Én is csípem az alkoholt, a hétvégén is a koncertünk után úgy berúgtam, hogy az énekesünk hozott haza. Ami a legszomorúbb, hogy a másnap két hányás között jöttem rá, hogy elhagytam a dobverőimet valahol, pedig nincs két hete, hogy megvettem, és k*rva drága volt. Mindegy, majd nyúlok a fater tárcájából megint egy kis pénzt mikor kidől a sok sörtől.
***
-Ne csessz ki velem! Azt a k*rva…-orrom alatt cifra káromkodások hadát mormolom el, ahogy egyre lapozgatom a naplókat és papírokat, amiket a padláson találtam, amikor az egyik régi cintányéromat kerestem.
-Orson C. Brixton…szóval te vagy az igazi apám. - áttúrom a fényképeket, hátha van róla fotó, de semmi, csak a muterról. Hmm egész jó bőr volt, úgy tűnik a fater…vagyis…Derek mellett csúszott csak szét kicsit, szerintem sosem láttam még ezt a csillogást a szemében, mint ezen a képen. Oké persze el is telt több, mint 16 év, az azért szintén meglátszik, de azért még nem olyan öreg ő se.
***
-Igenis jogom van megismerni! Ő az apám! - zeng a ház, ahogy anyával veszekszünk. Egy hete derítettem ki az igazságot a biológiai apámmal kapcsolatban, sőt meg is kerestem őt a közösségi médiában. Anyámnak nem akadtam elmondani, de pont a profilját nézegettem, ámulva a mociján, amikor anyu bejött és meglátta a laptopom monitorját. Fejhallgatómon keresztül üvöltött a rock a fülembe, emiatt nem hallottam meg, hogy mögöttem áll.
-Derek az apád, Zoey! Ozzy még azt se tudja, hogy a világon vagy. Semmirekellő alak, nem akarom, hogy közöd legyen hozzá! - vág vissza dühösen anya, szemei szinte szikrát szórnak, hangja sipítozóan magas lett. Mintha vörös posztó lenne neki a férfinek még csak az emlegetése is.
-Mindig is éreztem, hogy Derekkel valami nem kerek. A rohadt életbe is, hát vörös a haja, pocakos, és még a személyisége is olyan távol áll az enyémtől, mint Makó Jeruzsálemtől. El sem hiszem, hogy hagytam magam átverni 16 évig! - igenis bánt a dolog, felidegesít, és én nem az a fajta vagyok, aki visszafogná magát, ami a szívemen az a számon. A szobámba trappolok, bevágom az ajtót, csak úgy rezeg a keretben. Fehérneműs fiókom aljáról előtúrom a dugi füves cigimet, rágyújtok, és jólesően ellazulva dőlök hanyatt az ágyon.
A felénél járok a spanglinak, mikor elködösült fejjel ledobom magam a laptop elé, és pötyögni kezdek…apámnak.
***
El se hiszem, hogy válaszolt. Mikor a marihuánától félkábultan összedobtam egy szedett-vedett levelet és rányomnam a küldés gombra, nem számítottam arra, hogy reagál rá. Max annyit, hogy elküld a p*csába, hogy szórakozzak mással. De nem. Hajlandó velem találkozni.
Anyánnak meg Dereknek (akit attól a naptól kezdve hogy kiderült számomra az igazság nem vagyok hajlandó apámnak nevezni) beadom, hogy Milly barátnőmmel meg a családjával elmegyek kempingezni. Persze nem ez a cél. Hátizsákomba beledobok pár göncöt, piperét, az elmaradhatatlan dobverő párt (hiszen ki tudja mikor akad lehetőség egy jót püfölni), zsebre dugom a cigimet meg a gyújtómat, aztán egy “csá majd érkezem” kiáltással elindulok a buszmegálló felé.
Nem mondom, hogy nem vagyok ideges a dolog miatt. Félteértés ne essék, nem várok én nagy dolgokat tőle. Csak kíváncsi vagyok, milyen a pasas. Talán még nagyobb f@sz, mint Derek. De talán jófej. Majd kiderül.