Go to top Go to bottom
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Közlemény
Az oldal várható megújulása december és január közt várható!Admini jelenlét addig is lesz az oldalon, lapok elbírálása és játékok addig is várhatóak.

erre barangolok


Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


Utolsó begyejzések
bejegyezte  : Clary Fray
Szomb. Jan. 25, 2020 2:33 pm

bejegyezte  : Sariel
Szer. Aug. 07, 2019 6:37 pm

bejegyezte  : Silvius S. Hildenborough
Hétf. Aug. 05, 2019 7:11 pm

bejegyezte  : Michael
Hétf. Aug. 05, 2019 6:28 pm

bejegyezte  : Venus Cooper
Csüt. Aug. 01, 2019 6:39 pm

bejegyezte  : Silvius S. Hildenborough
Kedd Júl. 30, 2019 4:25 pm

bejegyezte  : Venus Cooper
Hétf. Júl. 29, 2019 1:37 pm

bejegyezte  : Clary Fray
Vas. Júl. 28, 2019 7:42 pm

legtöbbet író userek


Share


Vendég
honey, keep my secrets well
Anonymous
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Reptér ₰ Szomb. Nov. 18, 2017 12:38 pm


Repülő út
zene
©redit
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Siena && Barrett

A tekintetünk találkozik, látom megcsillanni az elszántságot a szemeiben, de semmi mást. Már az elején rájöttem, hogy titkol valamit és hiába szembesítettem vele, hogy ki fogom deríteni, továbbra is ellenkezik. Hihetetlenül makacs, de ez még talán jól fog jönni neki az őrsön.
 - Higgye el, az utcán tudnak csúnyább dolgok is történni. Nem egy női, de még férfi nyomozó is hagyta már hátra ezt a szakmát - felsóhajtok. Nem megbántani szerettem volna, de egyértelműen érződik, hogy ismételten félreértés esett. Kezdem elismerni, hogy tényleg túl keveset beszélek az emberekkel... - A bűnözők nem sajnálják más családját, a legtöbb nyomozót ezen alapon sikerül sarokba szorítaniuk, ha pedig valaki mégsem retten meg tőlük, akkor könnyen elveszítheti a családját. - Hány temetésre hívtak már el... Igaz, hogy emberek ellen küzdünk, mégis, mintha csak démonok után takarítanánk. Az emberi romlottság elképesztő mértéket tud ütni. - De ne higgye, hogy olyan gyengének nézem magát, ha így lenne, nem hoztam volna magammal. Elég hosszú időt kibírt azok mellett az idióták mellett, így úgy gondolom, hogy kellő edzéssel itt is meg fogja állni a helyét. - Bízok benne? Feltehetőleg igen, látom benne az erőt, az akaratot, hogy tovább éljen. Talán az angyali felemnek köszönhető, hogy esélyt is akarok adni neki. Az ösztönöknek nehéz ellenállni... Pedig érzem magamban, hogy nem kellene az emberekkel közösködnöm.
- Jól van, de ne aggódjon, nem kell majd félnie az ottaniaktól. Ez egy rendezett hely, ide nem vesznek fel akárkiket. A főnök is elég rendes és megértő ember, segítségére lesz, ha szüksége lesz rá. - Nem akarom, hogy azt higgye, én leszek ott az egyetlen, akire támaszkodhat. Vagyunk páran, és bár én nem szoktam közösködni velük, ez egy befogadó közösség, Ms Raynek biztosan jót fog tenni a többi ember társasága. Vannak más hölgyek is, így még csak egyedül sem fogja érezni magát. - Biztosan, szóval, ha megbocsájt... - biccentek a szavaira és a könyvemhez fordulok. Az idő hátralévő részét neki is jobb, ha pihenéssel tölti. Eleget beszéltettem így is, lesz még időnk rá, hogy jobban kifaggassam, ezen bizonyosságomat pedig igyekszem a hanglejtésemmel is megerősíteni a számára. Hamar le is tellik az út, tény, hogy egy röpke 1 órás út nem is érződhet túl soknak, főleg úgy, hogy az elejét átbeszélgettük. Az utolsók közt szállunk le, nem akarom, hogy még több embernek feltűnjön Ms Ray állapota, így is kellemetlen hárítani az utaskísérők gyanakvó pillantását.
- A csomagjait sikerült magával hoznia? - Nem is gondoltam bele, hogy végül is sikerült-e elpakolnia mindent, hiszen az állapota... Nos, nem éppen ezt sugallja. Így mindenképpen jó lenne tisztázni, hogy van-e egyáltalán mibe átöltöznie. Én mindenesetre elindulok, hogy felvegyem a sajátomat. Szerencsére nem kellett többet vinnem, mint egy mini bőrönd, de a hölgynek a csomag ügyeit is annak megfelelően el kell intéznünk, hogy mi a helyzet vele.

shadowhunters frpg






Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
Anonymous
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Reptér ₰ Pént. Nov. 03, 2017 6:19 pm
Keresi a tekintetemet, én meg rögtön elkapnám az enyémet, de elsőre a gyávák, másodikra meg a hazugok jutnak eszembe, akik ilyesmit szoktak tenni. Aztán, mikor pillantásomat az övében tartom, ahelyett, hogy zavarba jönnék, felveszem az "eggyel tapasztaltabb hazugok" magabiztosságát, akik azt hiszik, ha tudják tartani a szemkontaktust, máris nyert ügyük van. A fenébe, miért érzem úgy, hogy nekem marhára nincsen nyert ügyem?
- Na, ne mondja - egy fojtott mosolyt végre meg merek engedni magamnak. - Csak nem festett úgy az életem azon az ócska kis Őrsön, mint a tündérmesék?
Nem kapom szám elé a kezem, ahogy véletlenül a kelleténél hangosabban csúszik nyelvem hegyéről a gondolatnak tervezett, kimondásra nem szánt foszlány arról, hogy a vállam nem épp úgy viselkedik, mint amit picit megkarmolt egy szörnyeteg, hacsak nincs a szörnyetegkarmolásnak - a falhoz vágós verziónak, level kettő - valami speciális hatása a szervezetemre, ami úgy érzem, van, és egy pillanatra eszembe is jut, hogy talán a nyomozó úr aggodalma cseppet sem alaptalan. Ő persze nem tudja, hogy mi történt velem. Meg a vállammal. Nem, fogalma sem lehet.
- Mindenben megfogadom a tanácsát, természetesen. Idegen nekem a környezet, amibe kerülök, és bárhogy nézzük, maga lesz az egyetlen ismerősöm ott - vallom be. Az ismeretlen ismerősöm, hozzáteszem. Jó címe lenne egy horrorfilmnek, mondjuk. - De olvasson csak, nyomozó, hagyom, míg megérkezünk. Biztos ezer dolgot kell még egymásnak úgyis mondanunk.
Nem! Nem a démontámadásról. Vagy legalábbis remélem, nem elsőképpen az fogja érdekelni. Kérlek, istenem...


Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
Anonymous
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Reptér ₰ Szer. Nov. 01, 2017 8:13 pm


Repülő út
zene
©redit
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Siena && Barrett

Érzem a pillantását magamon, így a szemébe nézek. Egyértelműen szeretne valamit, de nem sikerül rájönnöm, hogy hogyan is kéne reagálnom erre az egészre, hogy az pont megfelelőnek tűnjön. A hazugsága nem tud meglepni, én is élek ezen rossz szokással, szinte minden nyomozás esetében, ide vagy oda tündérvér, ez valahogy, nekem sohasem okozott problémát. Bár tény, hogy nehezen visz rá a lélek, rettenetesen rosszul esik, de inkább ez, mintsem, hogy lebukjak előttük. A seb? Lehet elég két kezem az esetek megszámlálására, amikor démon által sérültem meg, de akkor sem lep meg. Veszélyes lények, akiket jobb holtan tudni, mintsem bárhogyan máshogyan.
 - Sajnos a nyomozók élete nem tündérmese. Nem tudom, mennyit tanult otthon, de biztos lehet benne, hogy itt sokkal jobban pezseg az élet, mint ott. Itt bármikor magára lőnek, ha olyanba botlik. - Nem akarom megijeszteni, de ami tény, az tény. Jobb, ha tőlem tudja, mint, hogy az utcán szembesüljön vele. Ha megismerik az arcát, akkor utána akár célponttá is válhat elég gyorsan. - Alapvetően nem, szolgálati lakás, ha nincs hová mennie, biztos vagyok benne, hogy önnek is kijelölnek majd egyet. - Így belegondolva, elrángattam magammal és még csak meg sem kérdeztem, hogy van-e hol megszállnia... Még szerencse, hogy van ilyen lehetőség. Nem mintha engem különösebben zavarna a jelenléte. Ember, így nem igazán tartozik azon téren az érdekeltségembe. Ezt persze ő nem tudhatja, így érthető a zavara ezt illetően. Hogy nem gondoltam bele... - Rendes, mi? Majd kiderül, mennyire súlyos, addig próbálja meg elnyomni a fájdalmat és nem arra koncentrálni. Amíg mentálisan rendben van, addig minden menthető. - Amíg... Talán egy kicsit megnyomtam ezt a szót, de igyekszem minél semlegesebbnek hangzani. Nem akarok ráijeszteni, még mindig. Nem kellene, hogy itt helyben eszméletét vessze. Bár, annyi előnye lenne az egésznek, hogy akkor tüzetesebben meg tudnám vizsgálni a sebét, amíg meg nem figyelnek, a gyógyítással is megpróbálkozhatnék...

shadowhunters frpg






Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
Anonymous
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Reptér ₰ Vas. Okt. 29, 2017 6:01 pm
Két szerencsém van.
Mert nem, a világért sem akarom megvádolni a férfit azzal, hogy érzéketlen volna vagy még inkább, szarkasztikus. Joga lenne akár ki is vallatni szóról szóra, vagy hazugságvizsgáló gépre kötni, és ott kérdezgetni órákig arról, hogy mi történt. De talán nincs kedve, vagy legalábbis úgy fest, mint aki le akarja zárni a beszélgetést - na, ez az egyik szerencsém.
De van egy másik is. Ilyenkor hátra tudok dőlni, kifújni magam, arra gondolva közben, hogy ez még mindig ezerszer különb annál, mint ahonnan elhozott, hálásnak kell lennem és az is vagyok. A maga módján kedves, hogy azt mondja, pihenjek, hogy azt kéri, majd azért mégis csak mondjak valamit róla, hogy mi az isten történt velem. Fel lehet ezt így is fogni, csak nekem kell kicsit lenyugodnom, persze legyen azért hozzátéve, csak védekezésképpen, kifogásképpen, hogy akit majdnem megöl egy démon, aztán megment egy varázsló vagy boszorkány vagy ki a fene (???), az azért nyilván zaklatott lehet.
Zaklatottnak tűnök?
Mert szerintem kifejezetten zaklatott pillantást vetek a mellettem ülőre, ahogy ismét a könyvbe mélyed, ahogy elhatározza, nem, juszt se fog rám figyelni, nem fogom kitölteni az útját az aggodalmas vagy éppen aggasztó nyafogásommal. Még ha szigorú is vagyok magammal szemben. Egy kicsit.
- Nem tudtam, hogy ehhez is ért - jegyzem meg szinte kérdőn, puhatolózva, fogalmam sincs igazából arról, hogy még ezen kívül mihez ért. Bemutatkozott, megkérdezte, ott akarom-e hagyni azt a helyet, én meg nagy szemeket meresztettem rá, mintha a földre szállt angyal maga lenne, aki ilyen ötlettel áll nekem elő, hogy hagyjam végre itt ezt a koszos várost. Örömmel! Kérdés nélkül.
Pedig talán illett volna megkérdeznem egyet s mást.
- Ha Önnek nem jelent problémát - bólintok, mert hát, ha elsőre a lakására invitál, az mégis csak valamiféle érdekes szituációnak hangozhat, vagy lehet, hogy én gondolom csak annak, ez majd nyilván kiderül. Lehet, hogy feléjük ez teljesen magától értetődik.
- Azt mondjuk remélem, hogy nem halálos - morgom csak az orrom alá. - Pedig a rendes sebekhez én is értek - kissé elkapom a tekintetem, ahogy tudatosul, mit is mondtam. Ha hallotta egyáltalán. Mert hátha nem, igaz?


Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
Anonymous
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Reptér ₰ Vas. Okt. 22, 2017 7:54 pm


Repülő út
zene
©redit
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Siena && Barrett

Empátia... Ez, véleményem szerint egy felettébb emberi érzés, ami belőlem erősen hiányzik. Sem édesanyám, sem édesapám vonaláról nem sikerült eleget örökölnöm ezen és ehhez hasonló érzelmekből. Valamint, elég hamar kerültem, eléggé egyedül az emberek közé, így nem sikerült még a mai napig sem megtalálnom azt a megfelelő hangot, amit meg kellene ütni velük. Eddig viszont nem is igen volt rá szükségem. A sarki boltban az eladó hölgy, vagy az irodában a munkatársak nem igényeltek különösebb törődést. Nem szorultam rá, hogy ennyire foglalkozzak a mondénekkel, de talán majd most. Talán Ms Ray valami olyasmit hoz ki belőlem, amivel a főnököm is már vagy ezer éve nyaggat engem...
 - Megértem, cseppet sem kellemes szituáció. - Az édesanyámra és rám is csak úgy ránk törtek anno, tudom milyen érzés, hiszen akkor én tényleg elveszítettem a családomat. Szerencsére, ennyi év után már túltettem magam rajta. Igaz, tudatalatt kicsit erősebben markolom a könyv szélét, de ugyanígy szép lassan el is lazulnak az izmok, miközben beszélek. - Biztosan fáradt és lehet, hogy sokkos állapotba is került. Jó lenne, ha látná magát egy orvos, de... - a szemem sarkából a vállára pillantok. Kétség sem fér hozzá, hogy a mondén orvoslás ezzel nem fog tudni mit kezdeni. - Először mindenképpen pakoljunk le nálam és majd én megnézem a sebét. A nyomozások alkalmával nem egyszer sérültem meg, ha nem halálos, fogom tudni kezelni. Persze, a biztonság kedvéért fel kell majd keresnie a körzeti orvost. - Addig pedig még kitalálom, hogy mégis milyen módszert is alkalmazzak a sebén. Nekem nagy szerencsém van a regenerációs képességemmel, de rajtam talán csak egy boszorkánymester lesz képes segíteni. Egy démon mérgének esetében nem hiszem, hogy az angyalok gyógyító ereje bármit is érne.

shadowhunters frpg






Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
Anonymous
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Reptér ₰ Vas. Okt. 22, 2017 4:49 am
Ugyebár az ember lánya a világért sem szeretne feltételezésekbe bocsátkozni, amikor az elméjét épp az örömnek illene elhomályosítani, amiért ki lett ragadva a borzalmas, de megszokott hétköznapjai közül, mégpedig ennek a különös nyomozónak a döntése által - tegyük félre a gondolatot, hogy felsőbb utasítás miatt választott pont engem. Szóval nem illene leérzéketleneznem azért, mert a magyarázatomra még csak azt se mondja, hogy fityfiritty, nemhogy azt, hogy sajnálja, és hogy... Akármit, amivel egy fikarcnyi együttérzést mutatna.
De nem vagyok dühös. Józannak kell maradnom, ha fáj a vállam, akkor is. És fáj, nem kicsit. De ez most szintén nem érdekes, ugye? Ő lezárta a maga részéről a beszélgetést, nem kíváncsi. Vigasztalni nem feladata, csak navigálni, habár ha odaát vele fogok dolgozni - amit megint csak nem tudok, nem mondta -, lehet, hogy meg kellene találni valamiféle közös hangot, amit most csak remélek, hogy menni fog.
Minden esetre mint nő, a sztereotípiák szerint nekem kell, úgyszólván illik empatikusnak lenni, meg engedni is, úgyhogy csendesen, gyengéden, csak magamnak megköszörülöm a torkomat. Éljen a hulla felesleges drámaiság, de legalább bunkó nem vagyok.
- Elnézést. Ez nem Önnek szól - húzom el a szám kissé. - Nem minden nap törnek az ember életére váratlanul, még akkor se, ha rendőr.
Ez mondjuk így lehet, hogy nem igaz. Vagy attól függ, mit veszünk annak?
- Vagy Ön másképp látja... Nyomozó? - beszélgetés kezdeményezése, csillagos ötös. Már amennyiben hajlandó és vevő rá.


Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
Anonymous
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Reptér ₰ Szomb. Okt. 21, 2017 11:01 pm


Repülő út
zene
©redit
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Siena && Barrett

Elismerem, a megjegyzésem bizonyosan durva volt és nem helytálló, de ez nem jelenti azt, hogy neki feltétlenül vissza kellene vágnia. Ha azt nem is vesszük figyelembe, hogy a felettese vagyok, mert tegyük félre, hiszen nem vette még át teljesen a mi irodánk Ms Ray-t, de mégis csak két idegen ül egymást mellett. Legalább az idősebb jogán hadd várhatná el az ember azt a csöpnyi tiszteletet a fiatalabb generációtól... Akármilyen hülyén is hangzik ez egy majdhogynem halhatatlan félvértől, aki már a hatodik évtizedét tapossa. - Több tiszteletet, ha kérhetem... - halkan sóhajtok, minden szigort mellőzve a hangomból. Nem hagyhatom, hogy egy mondén csak úgy kihozzon a sodromból. Ugyan, az ő érzelmeik instabilak, de nem szabad hagynom, hogy magukkal ragadjanak. Maradnom kell a megszokottnak, tartanom a tisztes távolságot és semmi gond nem lesz.
 - Értem, pihenjen - majd egy újabb néma sóhaj következik. Csak annyit szerettem volna, hogy egyelőre ne is erőltesse a magyarázkodást, de valahogy csak sikerült elérnem, hogy még inkább szükségét érezze neki és még ki is akadt. Már csak az hiányzik, hogy elsírja magát... Akkor már tényleg nem is tudom, hogy mit kezdjek ezzel az egész helyzettel. Tény, hogy már pár éve emberek között vagyok, de sohasem merészkedtem olyan közel hozzájuk, hogy kezelni tudjam őket ezen a szinten. Szerencsére beáll az a bizonyos kínos csend, amit én cseppet sem veszek magamra őt pedig hagyom, hadd duzzogjon. Biztos vagyok benne, hogy amint késznek érzi magát, ismét beszélni kezd majd. Ha pedig tévednék, leszálláskor úgyis kénytelen lesz rám figyelni és válaszolni nekem, elvégre én fogom vezetni őt a városban.

shadowhunters frpg






Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
Anonymous
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Reptér ₰ Szomb. Okt. 21, 2017 7:45 pm
Igen, persze. Süllyedek a szék mélyére bólogatva, egyre lejjebb, egyre apróbbakat, egyre inkább feledve azt az örömöt, amit akkor éreztem, amikor az utolsókat rúgták belém az itteni feletteseim. Igen, hát, mivel fogalmam sincs, miért döntött úgy a nyomozó, hogy engem visz magával, naná, hogy nem érzem a döntést se súlyosnak, se visszavonhatatlannak, de még csak azt sem érzem, hogy kicsit is megnyugtatna, hogy már a repülőn ülünk elfelé, ő pedig az elkövetkező dolgokról beszél. Arról, hogy effektíve elszámolással tartozom neki, ami végül is igaz, de mit mondhatnék? Erről a történetről nincs nagy kedv bennem mesélni, főleg meg aztán kinek, neki? Akit nem is ismerek? Akinek még a nevét sem jegyeztem meg rendesen...
Jobban örült volna.
Okosan kér számon, szinte kedvesnek néz ki, de engem nem ver át, vélhetően olyan, mint a többi, arra vár, hogy szarvashibát vétsek, nesze neked, nyomozó, már kezdem is azzal, hogy hülyeségeket hordok össze válaszul, hátha akkor nem az jön le, hogy simán a képedbe hazudok.
- Egy nyomozónak bizonyosan nem kell mondani, hogy én is jobban örültem volna - szalad ki a számon leginkább a vállamban érzett fájdalom miatt a mogorva kijelentés, ja, nem szerettem volna megsérülni és ebbe az egész démonos, varázsolgatós hóbelebancba belekerülni sem, de, ahogy mondják, C'est la vie!

Nem volt választásom.
- Nem akarok kifogásokat keresni, megtámadtak és esélyem sem volt. Ha majd legalább nagy vonalakban ismerni fogja a történéseket, megróhat, amiért nem úgy cselekedtem, ahogy a legjobb lett volna, mert hát bizonyára nem úgy, e biztos vagyok abban is, hogy maga jobban tudja, hogy mit kellett volna tennem, de éppen... A családomat védtem - fojtott hangon hadarom, épp csak annyit, hogy felfogja, oké, nem a forgószél kapott el, mint Dorothy-t, de akkor vegye komolyan ő is a helyzetet, mert pillanatnyilag épp... Azt hiszem, nem vagyok annyira jól.
- Ennyi - ő a könyvbe bújik, én meg elfordítom a fejem. Nagy szerencse, hogy nem vagyok sírós, jól mutatna most néhány könnycsepp a megfelelő helyen, csak a dráma végett. Hátha megsajnál, vagy a filmekben nem így szokott lenni? És rögtön megbocsát nem csak a késés miatt, de a hazugságot is.
Hozzá kell tennem, ha nem is ismerem, de tisztelem ezt a férfit, hálás vagyok neki, és bármilyen éket verek ezzel emberileg magunk - áh, ez nem kettőnkről szól, hanem magam és az egész világ - közé, a létező legkomolyabban számolok be neki, ha kell, az egészről, csak jussunk túl végre ezen a zavaros szituáción, amikor a szervezetem nem tudja eldönteni, nőiesen sértett, kislányosan hisztis, vagy ne adj isten, egy frissen előlépett rendőrhöz méltóan logikusan hideg legyen.


Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
Anonymous
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Reptér ₰ Szomb. Okt. 21, 2017 12:27 pm


Repülő út
zene
©redit
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Siena && Barrett

A tekintete cseppet sem bíztató, könnyű kiolvasni belőle, hogy rejlik valami az egész mögött, amit nemigen akar megosztani velem. Meg is értem, én magam is ugyanebben  a helyzetben vagyok. Nem akarnám belekeverni ebbe az egészbe, de valahogyan ki kell derítenem, hogy mégis mi történhetett vele. - Habár jobban örültem volna, ha időben és természetesen épségben érkezik meg, ahogyan megbeszéltük - egészítem ki a valószínűleg költőinek szánt kérdését. Nem volt ugyan szükséges, de mégis kicsúszott a számon. Hiába tűnök oly' nyugodtnak, nem kicsit furdalja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mégis mi történhetett vele. Megtámadta egy démon? Egyértelmű, különben nem áradna a sérült vállából a pokol rothadó szaga. Megsérült, márpedig egy démon okozta seb nem gyerekjáték, valószínűleg halálos kimenetelű, ha nincs kezelve. Kezelve! Valószínűleg egy boszorkánymester segítségére lesz szükség, hiszen a mondének teste gyenge, szinte semennyi regenerációs képességgel nem rendelkeznek, a démonok mérge halálos számukra, minden esetben.
 - Szélroham? - felszalad a szemöldököm, nem is bírom megállni, hogy ne nézzek egyenest a szemébe. Mondének... Ennyire naívak lennének? Ilyen nevetséges indokot kitalálni már tehetség kell, így hát egyértelmű kétkedéssel tekintek le rá.  - Elhiszem, hogy ez nem az alkalmas hely hozzá. Ezért is mondtam, hogy amint leszálltunk és elláttuk a sérüléseit. Addig van ideje egy, ennél frappánsabb kifogást találnia az állapotára. - Biccentek egy aprót és most már végleg visszafordulok a könyvemhez, jelezvén, hogy ezzel lezártam a beszégletést. - Most pedig pihenjen, hosszú út áll előttünk és nem ártana összeszednie magát leszállásig. - Egyértelműen szigorú a hangom, most már komolyan gondolom, amit mondok. Sikerült meglepnie ezzel a nevetséges kifogással, többet nem is szeretnék egyelőre hallani tőle. Még a végén tényleg megbánom, hogy magammal hoztam arról a helyről.

shadowhunters frpg






Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
Anonymous
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Reptér ₰ Hétf. Aug. 28, 2017 4:53 pm
Kissé kétségbeesettnek tűnhetek? Vagy úgy, mint akit jól megkapott... egy tornádó, talán? Nehéz lenne megmondani, mi az igazi probléma a történetben, a démon, aki megtámadott, vagy a varázsló, aki megmentett, vagy a testvéreim, akik miatt nem tudom, mennyire kellene aggódnom mégis, vagy az, hogy úgy érzem, nem kapok levegőt?
Kinyitom szemeim, mielőtt a nyomozó azt hiszi, mindjárt idehalok az ülésbe. Arra kéne fognom, hogy félek a repüléstől? A fenébe is, hiszen nyomozó. Tutira átlátna rajtam.
- Sikerült... - nyelem le a gondolataim, szeretnék is mondani valami okosat, meg esélytelennek is tartom, hogy per pillanat sikerülni fog. - Habár? - kérdő pillantásomban ülhet némi rettegés, bolondnak tartna, ha ismerné a helyzetet, nem mondhatok semmit sem neki. Szeretnék beszélni most egyáltalán? Kellene? Illene? Istenem, mit tegyek... Túlzásba viszem a gondolkodást.

Könyvéhez fordul. Köszönöm, istenem! Megúsztam, nem vizslat, nem is érdeklem őt. Jobban örülnék, ha érdekelném, tulajdonképpen pont azért jöttem el vele egyáltalán, mert azt hittem, van végre, vagy legalább lesz végre valaki, aki a seggem ütögetése helyett észreveszi a lényeget, a tenni akarásomat. Igenám, de azóta a dolgok változni látszanak, minthogy majdnem kinyírtak, és a vállam nagyon sajog.
- Semmi baj az állapotommal - próbálok egy reszketeg félmosolyt, úgyse néz, legfeljebb a szeme sarkából veheti észre a gyér mimikát. - Csak átöltöznöm nem sikerült. És elkapott egy kisebb szélroham.
És falhoz vágott? És mondjuk beleállt egy fél fa a vállamba? Az kócolta össze a hajamat is? Egy nyomozónak próbálok valami ostoba mesét beadni épp. Ez még a neveltetésemhez képest is aljamód sikerül.
- Pihenek, persze, máris... Miről gondolja, hogy jelentenem kellene... Nyomozó? - mert ugye nem tartunk ott, hogy a nevén szólítsam? Mi is a neve? A keresztnevét tán nem is tudom. Nos, nyelek egyet. Tartok tőle, hogy hülyeség hazudnom neki. - Jó, nyilván szeretné hallani, mi miatt is nézek ki ilyen menthetetlenül, de higgye el, ez nem az alkalmas idő, és a hely még annál is rosszabb hozzá - fojtom hangomat. Keresem tekintetét. Igen, kétségtelenül elhatalmasodik rajtam a kétségbeesés, hogy bolondnak tűnhetek.


Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
Anonymous
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Reptér ₰ Hétf. Aug. 14, 2017 10:07 am
Ezer meg egy gondolat futott végig a fejemen. Kérdések és magyarázatok, amik mind-mind újabbakat eredményeztek. A főnökömnek már nagyjából körülírtam a helyzetet egy röpke telefonbeszélgetésben, de ez még bőven nem volt kielégítő a számára. Éreztem a hangján, hogy meghökkent. Én is így voltam, bár nem az elején, de jelenleg, emögött a felettébb nyugodtnak ható tekintet mögött tömör aggodalom ül. A repülőtérig vezető úton még saját magamat emésztettem, hogy hogyan lehettem képes ilyen eszement ötlettel előállni, de a repülőn helyet foglalva már inkább egy könyvbe próbáltam folytani bánatom. Igaz, a gondolataim minduntalan tovább kalandoztak a könyv lapjainál, így egy pillanatig hálás voltam, amikor Ms Ray megzavart. A hála viszont hamar aggodalomba csap át. Bár, az arcizmaim meg sem rezzennek, a megszokott szigorral tekintek fel rá, ez a szag viszont... Már éreztem korábban, egyedül a démonok képesek ilyen orrfacsaró bűzt árasztani magukból. Az pedig, hogy ez belőle árad, komoly aggodalomra ad okot. Ő viszont csak egy mondén, a démonokkal való érintkezés számára halálos kimenetelünek kellett volna lennie. Tehát, valaki megvédte, de ki...?
- Semmi gond, örülök, hogy még így is sikerült elérnie a gépet. Habár... - pillantok végig rajta ismét, míg végül a vállánál időzök el egy kicsit. Az arcán végigfutó apró rezzenésekből ítélve igen csak fájdalmas sérülés lehet. Mint jövendőbeli felettese, a testi épsége a jogkörömbe tartozik, felelősséggel tartozok érte, de mégsem vagyok képes rákérdezni. Túlságosan is kockázatos lenne, nem fedhetem fel sem magamat, sem az alvilágiakat. Helyette, még egy röpke pillanatig méregetem, majd ismét a könyvemhez fordulok. A gondolataimat ismét meghagyom magamnak, hadd emésszenek.
- Úgy terveztem, hogy amint megérkezünk, lejelentkezünk az irodában, de a jelenlegi állapotára való tekintettel először mindenképpen lepakol nálam és eláttjuk a sérüléseit. Addig pihenjen és használja ki az időt, hogy végiggondolja a történteket. Mint a helyettesem, jelentenie kell nekem, ezt ne felejtse el - szigorú szavak, de a monotom hangsúlyból sejtheti, semmi komoly nem rejlik mögöttük. Talán úgy gondolja, hogy a kötelességtudat vezérel, talán érezte magán azt az enyhe aggodalmat, amit képes voltam kifejezni a tekintetemmel. Mindenesetre, amint leszállunk és egy biztonságos helyre érkezünk, kezdetét veszi a vallatás.


Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
Anonymous
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Reptér ₰ Kedd Aug. 01, 2017 7:04 pm
Szinte rohanva érkezem meg. Se utazó, se semmi, de legalább a papírjaim nálam vannak. A kapunál is rosszalló pillantásokat kapok a máskor pedig olyan csinos arcú stewardessektől, miközben átengednek, de ciccegve-fanyalogva megjegyzik, hogy utolsó pillanat, hogy soha többet ne forduljon elő, én meg csak lihegem mindenkinek a bocsánatkéréseket.
Végül feljutok. Valószínűleg szakadhat rólam a víz, elég csapzott lehet a hajam is, bár próbáltam megigazítani, és átöltözni sem sikerült, tehát a vállamnál enyhén szakadt világoskék, minimális rangjelzésű ingem, és az egyenruhához tartozó sötétkék nadrág van rajtam, lehet, hogy azért is nem voltak velem istenigazából bunkók a kedves "személyzeték", mert mégis csak helyi rendőr vagyok. Vagy voltam, mostanáig, amikor végre kivesz ebből a forgatagból, és ígéretéhez híven egy másik forgatagba visz magával Lylland nyomozó, akit tekintetem bőszen keres, mint ahogy a helyemet is, de a szemem szinte golyózik, alig bírom elolvasni a beszállókártyámat is.
Leveszem a sötétkék sapkát, megfogom azzal a kezemmel, amelyikkel a kis kártyámat is, és az ülésekbe kapaszkodva, szinte a fáradtságtól már tántorogva lépdelek előre, míg végül meglátom a kissé, de csak egy kissé bozontos haját. Hátulról lépek mellé, nem az ablaknál ül, meg is melengeti a szívem a tény, hogy nekem hagyta a jobb helyet. Gyengén, mit akarok mondani, mint egy vízihulla, olyan frissességgel köszörülöm meg a torkomat, hogy a könyvből, amibe látszólag nagyon belemerült, felemelje az orrát, és észrevegyen.
- Bocsánat... nyomozó - szinte megszeppenek, pedig ő volt talán az egyetlen olyan férfi az őrsön, aki egyszer sem kezdte el csapkodni a seggemet, és ebből azért leszűrhettem volna már, hogy nem fogja leharapni az orromat, még akkor sem, ha majdnem lekésem a gépet, ami az utamat a távolba, a jövőmet jelenti. Nem, ahogy lassan felnéz, mutatóujját még ott is hagyja a könyv lapjai közt, ahogy összecsukja azt, hogy beférjek a helyemre, azt látom az arcán, mintha egy kicsit sem aggódott volna, hogy netán meg sem érkezem. Én legyek persze az utolsó, pont az, aki elkésett, hogy ezt felhánytorgassam neki. Nem is tudom eldönteni, hogy szigorú-e a tekintet, amit rám villant, vagy inkább csak azt kérdezi pillantásával: "maga meg hogy néz ki?" Igen, hát, nem tudom, össze akart-e tegeződni, érthető módon az őrsön nem sikerült, sem az egyetlen ezt megelőző beszélgetésünk alkalmával, amikor még otthon keresett fel, hogy meglepjen az ajánlatával, hogy hagyjam el a várost az ő oldalán, és legyek segítségére... persze azt nem tudom, miben. De most nem is ezen gondolkodom, még otthon jár az eszem, remélem, a testvéreimnek nem esik baja, remélem, azt fogja hinni a sok okos volt kollégám, hogy egyszerű betörés volt, és remélem, az utazótáska, amit ott hagytam, nem fogja felkelteni a figyelmüket, hiszen anélkül, mégpedig tényleg teleporttal (milyen ostobán hangzik!) jöttem el a házból. Hülye szörnyeteg!
- Nagyon bonyolult dolgok történtek - mondom fojtott hangon, mintha nagy titkokat árulnék el, pedig a nagy titkokról biztosan nem mesélek neki, hiszen nem tartana épelméjűnek, ha azt mondanám, azért késtem, mert egy fura szörny darabokra szedte a lakásomat, és egy varázsló, boszorkánymester fickó teleportált ide, hogy egyáltalán elérjem a gépet. És hogy ezért nézek ki úgy, mint akit falhoz vágtak, mert hát falhoz is vágtak, nem kicsit, és kezdem úgy érezni, hogy a démon által a vállamon ejtett karmolt seb sem éppenséggel kis karcolás, most, hogy elengedem a vállam, úgy fáj, hogy tudnék is rögtön üvölteni.  Úgyhogy csak reménykedhetek, hogy annak ellenére, ahogy kinézek, a nyomozó nem fog kérdőre vonni és nem fog túlzottan aggódni sem. Bár, egy kis aggodalom jól is esne, talán. Most azonban hátradőlök az ülésemen, lehunyom a szemeim, és megpróbálom elérni, hogy ne sötétüljön el előttem teljesen a világ.


Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
Anonymous
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Reptér ₰ Pént. Jún. 24, 2016 10:09 am
***


Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
honey, keep my secrets well


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Reptér


Vissza az elejére Go down

Reptér
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: