- Az aranyos lányokat- biccentettem és rávigyorogtam. - Nem bírom, ha valakit megcsinálnak. Ez - mutattam végig magamon - azért van, mert nekem tetszik, és sosem érdekelt, mit szól hozzá a közönség. - Vagy az apád.- szúrta közbe Herceg, amit egy ronda pillantással jutalmaztam. Miért kell Mr. Morcnak folyton égetnie, amikor éppen azon vagyok, hogy udvaroljak egy aranyos lánynak. Amikor bezzeg Ms. Macát próbáltam letolni az ölemből az étteremben, akkor ki tudja hol volt. Felételezem valamelyik drapéria mögött röhögött a markába. Néha úgy csinál, mint egy féltékeny szerető, fel nem fogom. A fotózkodás után visszaadta a telefonomat, és ezúttal nem tűnt el. Sőt, odahúzott egy harmadik széket, és leült mellénk, mint egy gardedám. Vagy csak az előző csajhoz hasonló önjelölt paparazzikat próbálta elbátortalanítani a puszta jelenlétével. Ez érdekes lesz. Vajon melyik a nagyobb úr, Herceg sejtelmesen fenyegető jelenléte, vagy a tiltott gyümölcs, hogy lencse végre kaphassanak, ami úgysem sikerül nekik. Miközben az elkészült képek között válogattam, odalépett hozzánk egy pincér. - Mit hozhatok?- kérdezte cseppet sem lelkesen. Fel sem pillantottam, tudtam, hogy Mr. Morc ismét önállósítja magát. - Egy espressot feketén, egy fahéjas cappuccinot, és....- olvadt csokoládé színű szemeivel várakozóan pillantott a tündérkére fekete maszkja mögül, hogy leadja a rendelését. Közben kiválasztottam egy képet, amit megfelelőnek ítéltem. Szerkesztettem rajta kicsit, és már töltöttem is fel Instagramra. - Hogy vagy fenn Instán, tündérke?- kérdeztem, felpillantva rá, miközben bepötyögtem az idézetet. "Kiváló kávé, egy tündéri hölggyel".
Kimberly Storm
Mondén
18
Kor :
♓ New York
Tartózkodási hely :
2017. Apr. 30.
Csatlakozás ideje :
Re: Kávézó ↠ Szomb. Aug. 12, 2017 12:19 am
Belmore ∞ Kimberly
Is this real or am I dreaming?
Kicsit jól esik, hogy azt mondja Belmore, borzalmas volt a csaj. Nem sok képet osztottak meg a sajtóban és a világhálón róla hivatalosan, de instagramon egy csomó követője van, és az elején megnéztem a képeit. Hát... Szöges ellentétek vagyunk. Rajta minden meg van csinálva, a ruháit száz dollárosokból varrták, a póthaja annyiba kerülhetett, mint a bátyám egyhavi fizetése, a körmeivel pedig ölni lehetne, olyan hegyesek. A tipikus liba, aki alá betolnak mindent, ő pedig evvel büszkélkedik, holott semmi energiája, ideje nincsen a vagyonában. Egyszerűen szánalomra méltó. Nem vagyok irigy, akik megdolgoztak a pénzükért, azoktól nem sajnálom, de mindennek van határa, és ilyen pimasz nőszemélyeknek nincs joguk vagyonosnak lenni. Persze, nem tehetek ellenük semmit, szóval csak sóhajtok egyet, és sajnálkozóan nézem Belmore-t. Szegénynek kötelessége volt elvinni randizni, akármennyire nem akarta, és neki egy rossz szava sem lehetett, hiszen abból botrány lett volna. - A-az.. Az aranyos lányokat? - kérdezem, miközben a kacsintás hatására repkedni kezdő szívemet próbálom újra a kalitkájába zárni. Az aranyos lányokat, mint én! Jóllehet csak azért bókol, hogy jó legyen az imidzse, a rajongóival jó kapcsolatot ápoljon, de velem még nemigen flörtöltek, még hétköznapi srácok sem, így érthetően túl izgatott leszek. A hevesen dobogó szívem szétveri a mellkasomat belülről, a látómezőmben pedig apró csillagokra leszek figyelmes. Azt hiszem, ideje az itallapra szegezni a tekintetemet. Főleg, hogy a barátaimról van szó. Utálom őket! Rá kell jönnöm, hogy nem kedvelem őket egy cseppet sem. Persze, örülök, hogy most nem jöttek el, mert így Belmore-ral lóghatok, de ennek egy szempillantás alatt vége lesz, és akkor mi marad nekem? Egy csapat idióta, aki mindig leráz? Nem ezt érdemlem... Mindenki elhagy, és tök egyedül vagyok. Senkim nem marad lassan, a bátyám is a saját életét éli, a nővérem lelépett, nincsenek barátaim... Ne, Kim, most mással foglalkozz! Mondjuk az ide igyekvő Herceggel. Belmore szavai meglepnek, ahogyan az is, hogy igyekszik felvidítani. Mintha a jelenléte nem lenne elég vigasz... Ráadásul egy álmomat váltja valóra, hiszen a telefonját a testőre kezébe nyomja, aki párducgyorsasággal terem mellettünk, és Belmore gyorsan mellém lép, átkarolja a vállam, és fel sem fogom, hogy fotózkodunk! Az arcom elvörösödik, de egy idétlen vigyort azért sikerül ráaggatnom, mielőtt elkészülne a kép, a szívem repes, és legszívesebben ugrálni kezdenék örömömben. Azért remélem nem keltünk nagy felhajtást, és a figyelem másra irányul. - Belmore... Köszönöm! - mondom, és a nyakába ugrom ösztönösen. Hamar észbe kapok és elengedem őt, remélem előbb, minthogy Herceg lefejtene védelmének tárgyáról. Nyilván nem akarok jelenetet csinálni újra, ugye?
code by Silver Lungs
Vendég
Vendég
Re: Kávézó ↠ Vas. Júl. 30, 2017 8:55 pm
Kimberly & Belmore
Próbáltam úgy beszélni vele, mintha ősidők óta ismernénk egymást. Az újságok sokszor megírták már, hogy ebben a tekintetben tök laza vagyok. Ha rajtam múlna, egyesével minden rajongómmal leülnék kávézni. Herceg szerint ha megpróbálnám és még tudnék kávét inni, a végére belehalnék a koffein túladagolásba. Szegény kislány nem is jutott szóhoz a szövegelésemtől. Végül rákérdezett arra a gügye "nyerj egy randit" versenyre. Pillanatok alatt az arcom felvette a hajam színét, és zavartan matatni kezdtem a koktél lapot. Akik közelebbről ismernek ezt sajátos magánszámomat úgy szokták jellemezni, hogy "Belmot feltöltötték málnaszörppel". - Hát, mondjuk úgy, hogy katasztrofálisra sikeredett. Nagy összeköttetés kellett hozzá, hogy ne legyen vele tele a sajtó.- nyögtem ki végül. Az a lány egy borzalom volt. Már amikor megláttam a limoból, amivel érte mentem, nem tetszett a dolog. Műanyaglány. Műhaj, műköröm, műszempilla, műbarnaság... sőt, szerintem műszák és műcici. Le akartam mondani a randit, de a manager nem engedte. Én esküszöm megpróbáltam rendes lenni és normálisan randizni vele. Nem az én hibám, hogy pocsolya részegre itta magát az étteremben és rám mászott! Nem mondom, hogy cölibátusban élek, de nyilvánosan nem szexelek! Ha tíz perccel később a limoban jön rá, fergeteges élménye lett volna, de így... piszok gáz volt. - Nem volt az esetem a lány... én az aranyos lányokat csípem. Mint te!- kacsintottam rá egy újabb vigyorral. Reméltem, hogy sikerült lekötnöm az itallappal, de végül együtt néztük végig Herceg kis magánakcióját a másik asztalnál. - Komolyan veszi a munkáját.- jegyeztem meg. Úristen, itt magyarázkodok, hogy a testőröm miért csinált jelenetet... ennél már csak az lenne gázabb, ha megint ölelgetni kezdene. Drakula forog a sírjában! Nyugalom, Belmo, csak nyugalom! Majd később számolsz Mr. Morccal, most koncentrálj a tündérkére! Szót fogadtam saját magamnak és inkább rá figyeltem. Feszengett, mikor a barátaira terelődött a szó. Hmm... ha engem ültetnének fel a barátaim ilyen banális hülyeségekre hivatkozva, én pipa lennék. Ő viszont nem pipa. Nem vagyok Sherlock Holmes, de totál egyértelmű volt, hogy nem ez az első eset, hogy így járt. A rohadékok! Hát, akkor teszünk róla. - Az biztos, hogy megbánják! Herceg!- még szinte végig se mondtam a nevét., de már ott állt mellettem, a semmiből előbukkanva, mint mindig. A kezébe nyomtam a telefonomat és a tündérke mellé léptem. - Fotózz!- bár felesleges volt mondanom, szerintem pontosan tudta, mit várok tőle. - Láttam rajta, hogy nem tetszik neki az ötlet. Hogy ezt miből láttam, nem tudnám megmondani. Csak láttam és kész. Szóval nem tetszett neki. Én csak vállat vontam és intettem, hogy csinálja. Megvannak az előnyei, ha a vámpírnak van pénze. Megbütyköltettem a telómat, olyan lencsét tetettem a kamerába, ami még rólam is jó képeket csinál. A sztársághoz hozzátartozik az időnként selfie-zés. Ha csak stúdió fotók lennének rólam, az több, mint gyanús lenne. - Mondjátok: csíz!- szólalt meg Herceg kicsit sem lelkesen. Átöleltem a tündérke vállát és a kamerába vigyorogtam: -Sajt!
Kimberly Storm
Mondén
18
Kor :
♓ New York
Tartózkodási hely :
2017. Apr. 30.
Csatlakozás ideje :
Re: Kávézó ↠ Vas. Júl. 16, 2017 12:01 pm
Belmore ∞ Kimberly
Is this real or am I dreaming?
Belmore egy asztal felé vezet óvatosan, én meg megbabonázva megyek arra, amerre ő szeretné. Akár még egy szervkereskedő csapatnak is átadhatna, én akkor is megkérdőjelezés nélkül lépkednék előre, vagy amerre ő mondja. Szerencsére csak egy kétszemélyes helyre invitál, sőt, ki is húzza nekem a széket! Kocsonya térdeimmel leereszkedem rá, miközben ezer szó szakadna ki a számon, de szerencsére reszkető hangszálaim egyelőre mindet fogságban tartja. A fiú leül velem szemben, és máris elkezd beszélni, teljesen lazán. Persze, számára ez a helyzet nem olyan, mint nekem, de azért nem fér a fejembe a dolog, hogy ilyen nyugis tud lenni, miközben bármelyik sarokból a nyakába ugorhatnak a rajongó csajok. Egyébként a játékot, amit megemlít szorgosan követtem. Arról álmodoztam, hogy én ülök a túlsminkelt lányok helyén, és úgy tűnik, ez be is teljesült. A bókjára rákvörösre pirulok, de kipréselek magamból egy köszönetet. - Hát, köszönöm. De hogy-hogy? Nem randizgattál azóta? - Úristen, miért nem tudok kussban maradni?! szalad át az agyamon. Bezzeg ilyenkor nem hebegek! Kissé zavartan lepillantok az ölemben pihenő kezeimre, majd hálásan kapok a kávélap után, mikor észreveszem, hogy Belmore nekem nyújtja. Kinyitom, elmerülök benne. Mit igyak? Kávét nem kellene, így is túl vagyok pörögve, de sajnos a karamellás jegeskávé túlságosan felizgatja a fantáziámat. Amúgy sem szoktam kávézni, valahogy nincs rá szükségem, de ha így elmegyünk valahova a többiekkel mindig ezt kérem. Már ha eljönnek. Felpillantok a sorok közül, és látom, Belmore egy másik asztalnál zajló jelentet figyeli. Egy izgatott csaj, aki bizonyosan felismerte Belmore-t, a telefonját előkapkodva megpróbálja lefotózni. Sikerül is, azonban az énekes testőre a pillanat törtrésze alatt ott terem, s mintha valami voodoo mágiát használna, teljesen megbabonázza a lányt. Nem is kerül sokba, hogy a mobiljára rátegye a hatalmas mancsát. Nem is nézem a dolgot tovább, Belmore felé fordulok. - Ők is biztos bánják már. - mondom kuncogva. - Legalább így nyugodtan tudunk beszélgetni! - vágom rá már kissé összeszedettebben. Szerencsésnek érzem magam, mivel nem egy távoli asztaltól kell kukkolnom, hogy az ott Belmore? Egy kiscsajjal? Mit csinálnak? A testőre most idefigyel? Mindig figyel. Nem, ez alkalommal én ülök a sármos hírességgel szemben vigyorogva, várakozóan. - És mi járatban erre? A koncert előtt városnézést tartasz? - kérdezem ál-fesztelen hanggal. Igyekszem lazának tűnni, de az arcom és a mozdulataim tuti elárulnak engem. Miután válaszol, a pincérnőt kezdem keresni a szemeimmel, hogy leadjuk a rendelésünket, de nem merek hangosan szólni neki, mert kíváncsi tekinteteket vonzhat ide a hangom, ami nem tenne jót a szituációnknak.
code by Silver Lungs
Vendég
Vendég
Re: Kávézó ↠ Hétf. Jún. 19, 2017 9:38 am
Belmore J. Ferrow írta:
Kimberly & Belmore
Ez a csaj tuti nem egy hétköznapi rajongó! Esküszöm, olyan hatással volt rám, mint a fahéjas cappuccino annak idején. Lassan kezdett elviselhető mértékűvé szelídülni a migrénem, és egyre inkább képes voltam nem karikaturisztikusan fókuszálni. Előbb-utóbb még a napszemcsim is levehetem majd, bár akkor látná az őrült nagy karikákat a szemem alatt. A vámpírok is alszanak ám néha....sőt, én speckó elég rosszul viselem, ha nem hagyják, hogy kialudjam magam. Igyekeztem határozottnak tűnő léptekkel egy üres asztal felé kormányozni. Kétszemélyes, távolabb az ablaktól, a környező asztalok sem voltak tele. Tökéletes. Holnap valószínűleg beduzzogok erre a városra, és még egy interjúban is szóvá fogom tenni, hogy tojnak a vámpír fiára. Azért az égő vörös hajammal eléggé felismerhető jelenség vagyok, nemdebár? Dedebár. De most minden esetre jól esett a nyugi. Kihúztam neki a széket, hogy leüljön, végül is, úriember vagyok, vagy mi, majd leültem vele szemben. - Utoljára akkor ültem így kettesben valakivel, amikor a manager kitalálta azt az idióta "nyerj egy randit" játékot....de te sokkal szimpatikusabb vagy, tündérke.- vigyorogtam rá, majd kihalásztam a tartójából a kávélapot, és felé nyújtottam, hogy rendeljen valamit. Én már tudtam, hogy fahéjas cappuccino-t fogok kérni. Ha már meg nem ihatom, hadd szagoljam! Most, hogy a migrénem alábbhagyott, végre képes voltam figyelni a környezetemre is. A fülemet megütötte valami. Egyre gyorsuló szívverés a közelemből, és nem a tündérkéből jött. A napszemcsim mögött oldalra sandítottam, és kiszúrtam egy csajt egy közeli asztalnál. A feje vörösebb volt, mint a hajam, és a keze úgy járt az arca előtt, mint aki rohamot kapott. Legyezgette magát, hogy levegőt kapjon. Felismert. Láttam, ahogy előveszi a mobilját, láttam villanni a vakut, majd láttam, ahogy Herceg a semmiből megjelenik előtte. Bevetette azt a gerincborzolóan kellemes suttogását, amivel nekem is szokott hízelegni, elvette a lány telefonját, és törölte a képet, amin persze csak Kimberly látszott egyedül, majd a döbbenten hápogó lányt faképnél hagyva eltűnt, ahogy jött. Van egy olyan érzésem, hogy ez a csajszi, holnap reggel azt sem fogja tudni, hol töltötte az éjszakát. Nem tudom, Mr. Morc hogy csinálja ezt. Elégedett vigyorral dőltem hátra. Az agyamra megy a csóka, de érti a dolgát. A figyelmemet visszafordítottam a tündérkére és elhúztam a szám. - Hát, tudod, ha nekem kéne választanom, inkább megbuknék, de nem ültetnék fel egy ilyen kis tündérkét, mint te. - utaltam a barátaira.
Kimberly Storm
Mondén
18
Kor :
♓ New York
Tartózkodási hely :
2017. Apr. 30.
Csatlakozás ideje :
Re: Kávézó ↠ Szer. Jún. 14, 2017 2:08 am
Belmore ∞ Kimberly
Is this real or am I dreaming?
Átkarolta a vállam! Talán érezhetően remegek, és a vigyorom, ha lehetséges, még szélesebbre húzódik. És az a mosoly... Nem vagyok a tipikus olvadzós tinilány, tényleg, de ezt még az én kicsi szívem sem bírta, és lassan kezdett elfolyósodni, el is kezdett szépen a gyomromba csepegni, amit jól eső érzéssel töltött meg. A szívem folyadéka. Hm, ez nem egy igazán értelmes hasonlat. De ki tud ilyenekkel foglalkozni, mikor egy ilyen szexis sztár karolja át az embert? Ráadásul... Ez az, lesz közös képem Belmore-ral! Igyekeszem nem hisztérikus arcot vágni, hogy legalább vállalható fotó készüljön rólam, mikor Belmore maszkos testőre kiábrándít. Hivatalos keretek közt? Nem elég hivatalos neki, hogy Belmore beleegyezett? Kicsit csalódott vagyok, ám az nem látszik meg a mosolyomon. Hogyan tudnék elszomorodni, mikor itt van mellettem ez a srác? - A kávém? Persze, okés, kávézzunk! - vágom rá. Most Belmore meghívott egy kávéra, jól értelmezem? A szívem hevesen ver, a gyomromban a pillangók rave-diszkóhoz hasonló bulit tartanak. Kiugrom a bőrömből menten! Még mindig a vállamon van a karja. Komolyan, megérte ide eljönni. Plusz, tündérkének nevezett. Belmore, a híres rocksztár, tündérkének nevezett. Bárcsak soha ne lenne vége ennek a napnak! Kimberly, ébresztő, ne égesd le magad, nyugi! Ő is csak egy ember. Tehetséges, helyes, jó arc, de ember. Nem kell túllihegni a dolgot! A kávézóba érve nem meredtek ránk elképedten az emberek, és a maszkos testőr is eltűnt a színről. Hiányolom a csodálkozó tekinteteket. Persze, hisz az előbb sem szúrták ki őt, engem leszámítva, szóval most miért tennék? Lehet, hogy kicsit jól esne, ha valaki sunyiba lefotózna minket, majd bejárná a világhálót, hogy Belmore meghívott egy kávéra, azonban nyugodtan beszélgetni fontosabb számomra. Úristen, most is annyi kérdés gyűlt össze a fejembe. Kiváncsi vagyok mindenre, miért kezdett el zenélni, ki ihlette a dalokat, írt-e már olyan számot, amit soha nem fog senkinek megmutatni? Mindent tudni akarok. Azonban egy kérdéssel sikerül kizökkentenie a rózsaszín buborékomból. - Mi? Ja, hogy ők! Hát... Haza kellett menniük. Tudod, a suli... Házifeladat... - habogom. Remélem, be tudja csak a rajongói zavaromnak, és nem sejti, hogy a kedves haverjaim passzolták a velem való programjukat.
code by Silver Lungs
Vendég
Vendég
Re: Kávézó ↠ Vas. Jún. 04, 2017 3:42 pm
Kimberly & Belmore
Esküszöm, éreztem, ahogy keresztbe állnak a szemeim a napszemcsim mögött, ahogy próbáltam rá koncentrálni. A neve Kimberly. És a rajongóm. És képet kér. Hééé, király! Már megérte kijönni a hotelból. És végre egy olyan rajongó, aki képes hozzám sikítás nélkül beszélni. Máris csípem a kis tündért. Nyakamat rá, hogy valami tündér-féle volt, mert a migrénem kezdett alábbhagyni. Rávigyorogtam, ezúttal igazán rosszfiúsan, és átkaroltam a vállát. Ám ekkor jött Mr. Jókedvrontó, a.k.a. Herceg. - Sajnálom, rajongókkal csak hivatalos keretek között fényképezkedhetsz.- jegyezte meg. Már éppen nyitottam a számat, hogy elküldjem a francba, amiért ilyen karót nyelt, de ekkor mintegy mellesleg az ajkához....vagy hát a maszkja ajkához, tudomisén, hogy az övé tényleg ott van-e, érintette az ujját és leesett. Franc.... a vámpírságnak ma este határozottan több hátrányát vélem felfedezni, mint előnyét. - Franc... bocsi, tündérke, a mogorvának igaza van.... de kárpótollak... állom a kávéd, mit szólsz? - Nos, lényegében nem volt határozott uticélunk, így akár egy másikra is meghívhatod, vörös herceg.- jegyezte meg Herceg, amire hevesen bólogatni kezdtem. - Na, mit szólsz? Kávézunk egyet?- hogy miért ölelgettem még mindig a vállát, arról halvány dunsztom sincs. De jól esett ölelgetni. Vagy csak rém lassú lettem a jet lagtől. Minden esetre, amíg én betereltem a kávézóba, Herceg szokásához híven felszívódott, hogy láthatatlanul tartson szemmel. Körülnéztem, de egyetlen társaság sem nyújtogatta felénk a nyakát, ez meglepett. - Hol vannak a barátaid? Azt ne mondd, hogy egy cuki csaj egyedül gubbasztott itt egy ilyen szép estén!- néztem rá nagyra kerekedett szemekkel, bár a napszemcsi miatt ebből ő nem sokat láthatott.
Kimberly Storm
Mondén
18
Kor :
♓ New York
Tartózkodási hely :
2017. Apr. 30.
Csatlakozás ideje :
Re: Kávézó ↠ Szer. Május 31, 2017 6:13 pm
Belmore ∞ Kimberly
Is this real or am I dreaming?
E zerszer elképzeltem már, milyen lesz az első találkozásom Belmore-ral. Nálam kimaradtak az első látásra belészeretek, mikor összefutunk egy meet and greeten, vagy a karjaiba zuhanok, amikor lecsúszok egy pláza lépcsőjéről. Nem voltam sosem ez a szerelmes, nyálas rajongó tinédzser, távol álljon tőlem az ilyesmi, de néha, gyengébb pillanataimban azért elképzeltem magam, mint a jóképű Belmore amerikai barátnőjét. Persze, a felhajtás nélkül. Mindig is zavart, hogy a hírességek nem híres párjaikat hirtelen megrohamozzák a rajongók. Én sose követtem be senkinek sem a szerelmét se twitteren, se instagramon, sehol, mert nem különösebben érdekeltek. Nem az ő zenéjét, filmjeit szeretem, ugyebár. Azonban álmomban sem gondoltam volna, hogy ma fogunk összefutni, egy ilyen átlagos helyen. Valahogy az egészből hiányzik… A különlegesség. Úgy gondoltam mindig is, hogy amerre jár a fiú, mindig történik valami extra, valami felhajtás, persze a testőr elég nagy cucc, de őt már megszokhatta mindenki. Furcsa, hogy még nem rontottak rá a rajongók, bár lehet, itt annyira nem ismert a banda, bár nem ez a saját tapasztalatom. Az évfolyamon a legtöbb csaj őket hallgatja.
Szegény kicsit zavartnak tűnik, de biztos azért van, mert nemrég érkezhetett. A brit akcentusától legszívesebben olvadozni kezdenék, de megpróbálom türtőztetni magam, és az idiótán széles vigyoromon kívül nem túl hülyének tűnni. Ő az! El se hiszem! Itt a nagy alkalom! Soha többet nem fogom látni őt, így muszáj egy képet kicsikarnom vele! Habár az ő mosolya inkább grimasz-féle lett, betudtam annak, hogy fáradt. Ha zavarnék, biztosan nem kérdezte volna meg a nevem. - Kimberly Storm vagyok! Úgyse hinnéd el, ha azt mondanám, a legnagyobb rajongód vagyok, így csak egy hatalmas fannak jellemezném magam! – hadarom el végig mosolyogva, kicsit bele is vihogok, de nem bírok uralkodni magamok. – Csinálhatnánk egy közös képet, kérlek? – kérdezem, és igyekszem a legellenállhatatlanabb kiskutya szemeket mereszteni az énekesre. A többiek megzöldülnek majd az irigységtől, és megbánják, hogy ma nem jöttek el! De azért remélem, nem emiatt akarnak majd lógni velem ezután. Nincs szükségem olyan haverokra, akik azért nyaggatnak, hogy ugye elkértem Belmore számát, és adjam már meg neki, hogy zaklathassák őt.
code by Silver Lungs
Vendég
Vendég
Re: Kávézó ↠ Hétf. Május 29, 2017 10:38 am
Kimberly & Belmore
Olyan jet lagem volt, mint hat másik. Valahogy sosem bírtam az időzónákat átszelő utazgatásokat, még dhampir koromban sem. Próbáltam magam kialudni a hotelban, de Jasper úgy horkol, mint egy dühöngő rinocérosz csorda a párzási időszak közepén, így Herceggel végül megszavaztuk, hogy menjünk ki a városba. Lassan már esteledett, mi baj történhetne? Ennek ellenére felvettem egy napszemüveget, hogy legalább minimálisan menő legyek, és ne lássa mindenki, hogy a szemeim úgy festenek, mint egy panda, aki lenyomott három menetet Mike Tyson-al. Amerikában az a jó, hogy itt annyi a fura arc, hogy senkinek sem tűnt fel egy tűzvörös hajú kamasz, chokerrel a nyakában, kora este napszemüvegben bóklászva az utcán. Hallelujja! Otthon már nyakamban lenne a fél rajongó tábor, ami általában király, de most mindenre vágyom, csak visító tini lányokra nem. Vannak pillanatok, amikor még az én libidóm is kihagy. Például, amikor lüktet az agyam a migréntől. - Ott egy kávézó...meghívlak egy cappuccinora.- jegyezte meg Herceg. Mogorván pillantottam rá. Lábjegyzet: rajtam kívül soha senki sem akad fenn rajta, hogy a srác konkrétan maszkot visel? Emberek, a XXI. században élünk, és a srác egy kib****** maszkot visel! A nyílt utcán! És soha senki nem bámulja meg! Néha azon kezdek el agyalni - amikor nem lüktet az agyam -, hogy nem is létezik, csak én haluzom ide. De akkor az összes létező felsőbb hatalom verje már meg a tudatalattimat, miért nem tudok egy cuki csajt haluzni helyette? Lábjegyzet vége. - Kösz, hogy sóval hinted be a sebeimet.- morogtam vissza barátságtalanul. Köztudott tény, minden pletykalap megírta, hogy a fahéjas cappuccino volt a kedvencem, amíg még ihattam. És a migrénjeimen is mindig segített. Jőjj vissza hozzám, fahéjas cappuccino, az életem egy kopár sivatag nélküled! Hé....ez tök f*sza! Lehet szerelmes dalt írni egy cappuccinohoz? Épp ezen agyaltam, amikor a tudatomig eljutott egy csipogás, és Herceg a bordáim közé könyökölt. - A kisasszony hozzád szólt, tapló!- morogta. - Kabbe.- morrantam vissza, majd megfordultam, és átszkenneltem a járdát, hogy megtaláljam a "kisasszonyt". Láb. Lábak! Csinos lábak, méghozzá. Lassan felemeltem a fejem - amúgy miért lógattam egyáltalán? -, és felmértem a csini lábakhoz tartozó cuki csajt. Gyorsan oldalra néztem, hogy Herceg megvan-e még, de mivel meg volt és karba font kézzel meresztgette rám az olvadt csokoládé színű szemeit, konstatáltam, hogy nem a felsőbb hatalmak gondolták meg magukat, és a "kisasszony" tényleg létezik. - Oh....ehm....igen, én vagyok.- gratulálok Belmo, öt perc után ezt mind sikerült kipréselni magadból, ennyit a menőségről! A napszemcsi alatt megdörzsöltem a szemeimet, hogy kicsit összekapjam magam, megköszörültem a torkom, és hozzátettem. - Jah, Belmore J. Ferrow, az egyetlen. És te ki vagy, cukilány?- odabiggyesztettem még egy szándékom szerint rosszfiús vigyort is, ami Herceg feltörő röhögéséből ítélve tök másnak nézett ki. Atyám... pedig totál édi ez a csaj!
A hozzászólást Belmore J. Ferrow összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jún. 04, 2017 3:29 pm-kor.
Kimberly Storm
Mondén
18
Kor :
♓ New York
Tartózkodási hely :
2017. Apr. 30.
Csatlakozás ideje :
Kávézó ↠ Vas. Május 28, 2017 8:59 pm
Belmore ∞ Kimberly
Is this real or am I dreaming?
B ékésen üldögélek egy kis kávézóban. Ritkán járok ilyen helyekre, általában dolgozom vagy tanulok, de ma elhívtak az állítólagos barátaim, hogy töltsünk együtt egy délutánt. Tök örömmel fogadtam el a meghívást, hiszen nagyon nincsenek olyan emberek az életemben, akiket akárcsak havernak hívhatnék. Ők meg jól nem jelentek meg. Igen, biztos, hogy jó helyre jöttem, mindig ide járnak a skacok a sulinkból, igen, biztosan pontosan érkeztem. Csak ők a megbeszélt időpont után fél órával lemondták a programot SMS-ben, én meg úgy gondoltam, ha már itt vagyok, nyugodtan befejezem a csokis shake-m, miközben a kedvenc zenekarom új albumát hallgatom. A Bring Back Memories már régóta a szívembe lopta magát, és a nehéz pillanatokban mindig az ő számaikhoz nyúltam, főleg mióta a régi dalok, amiket a testvéreimmel énekeltem, újabb fájó sebeket tépnek fel. Sajnos nem adatott meg, hogy eljussak egyetlen koncertjükre is, pedig ez minden álmom, de nem engedhetem meg magamnak. Az első, hogy meglegyen minden alap szükségletünk kielégítéséhez szükséges holmi, kaja, ruha, tisztálkodó szerek, a számlák fizetve legyenek, aztán jöhet minden más. Általában azonban minden másra nem jut pénz soha. Nem bánt a dolog különösebben, időm sincs, meg barátaim se, akik elkísérhetnének, még egy rohadt kávézóban is egyedül kell üldögélnem! Azért azt megígértem magamnak, ha egyszer lesz spórolt pénzem, elkényeztetem magam, és elmegyek egy koncertjükre, míg ha egyedül is kell mennem. Rengetegszer elképzeltem milyen lesz majd. Az első sorban csápolok majd, minden dalnak a szövegét kívülről fújom majd, a torkom az első tíz perc után már fájni fog, de én nem nyugszom le, ugyanúgy éneklek majd tovább! És majd Belmore lenyúl a színpadról, és összeér majd a kezünk, én pedig egy hangos visítást adok ki a torkomon… Lehet, nem illenék bele a közönségbe, de ez sem tántorítana el engem, hogy bárkit letaposva magam körül, élvezzem a számokat. Igaz, ez utóbbi kijelentés elég nevetségesen hangzik egy 160 centis, 49 kilós lánytól. Befejezem a shake-m, szép lassan felállok, és a kukához igyekszem. Körülnézek, az emberek kicserélődtek, a fiatalok tömkelegét felváltották a pár évvel idősebbek, egyetemisták, vagy már lediplomázott, serényen dolgozók társasága. A tömegből kitűnik egy égő vörös hajú srác, aki a kávézó… De hiszen ez Belmore! Úristen! Egy sikítást, vonyítást, süvöltést, sírást sem adok ki, de úgy állok itt, mint egy jégszobor. Lassan olvadok el. Megállt bennem az ütő, és csak bámulom őt. Muszáj odamennem! Nyilván nem szeretné, ha odacsődülnének hozzá a rajongók, de ez az egyetlen esélyem, hogy valaha is beszéljek vele! Mi van, ha mégsem ő az, és hisztérikus rohamban török ki egy tök idegen, hétköznapi srác előtt? Maximum elnézést kérek! Nem szalaszthatom el ezt a lehetőséget. Óvatosan, még mindig sokkos állapotban, odalépkedek hozzá. Mikor elég közel kerülök, halkan megszólítom, remélem, érti, amit mondok. - Bocsánat… Elnézést, te vagy Belmore? A Bring Back Memories énekese?
Kezdőlap
Re: Kávézó ↠ Pént. Jún. 30, 2023 7:50 pm
