Éreztétek már úgy valaha is, hogy minden tökéletes körülöttetek? A szüleid kedvesek, imádják egymást, te magad vagy a kincs a számukra, anyagilag toppon vagytok, nincs okotok nélkülözni. Az iskoládban vannak barátaid, a tanáraid megértőek és jó tanuló is vagy. Az egyik leghelyesebb srác ostromol már téged egy hónapja, hogy randizz vele végre. Szóval éreztetek már így? Én igen, és egyet mondhatok, ha egyszer így éreztek, legyetek résen, mert mindig történik valami, ami fejedre borítja a bilit. Tapasztalat.
-Minden rendben lesz? Bepakoltál mindent? Nálad az útlevél? A kérdések vége láthatatlan folyama, anya és az aggodalom. Elutazom, egy évre, úti célom London kis esős, borongós vidéke. Már alig várom... Erről a bizonyos kis bili borításról beszélek, ugyanis a nagy tökélyben elfelejtettem résen maradni, és ez lett belőle. Kaptam egy lehetőséget, hogy egy évig az iskolánk Londoni testvériskolájában tanulhassak, kultúrát, nyelvet, és hasonlókat. Ez önmagában lenyűgöző, meg egyedülálló lehetőség, de nem nekem, nem akartok elmenni, választásom azonban nincsen, visszautasítani nem lehet, tehát annyi maradt, hogy elfogadom és veszek egy esernyőt, mivel Londonban bőrig fogok ázni...
A repülő leszállt Londonban, bennem pedig egy hatalmas ideggombóc növekszik, valamiféle borzalmas kitöréssel fenyegetve, csak ne hányjak, nem lenne praktikus így bemutatkozni a koliban, miután megérkezem. A poggyászomat magam után vonszolva fogok egy taxit és bemondom a címet, szerencsére jól beszélem a nyelvet, viszonylag. A taxisofőr bólint, tehát jól mondtam a címet és ezúttal semmiképp sem jártam úgy, mint a nyelvtanulásaim első próbálkozásain, amikor is kérdezte a tanár, hogy a fogkrémet hogyan mondjuk, rávágtam azonnal, hogy foot cream, mert annyira hasonlított a magyar szóra...nos szépen kinevettettem magam és akkor nem értettem miért röhögnek körbe, már tudom, a foot cream azt jelenti lábkrém, de majdnem eltaláltam.
A kolihoz érve kifizettem a taxist majd a bőröndöt felrángattam a lépcsőkön és elindultam megkeresni a 188-as szobát. Mire megtaláltam a karom is leszakadt a lépcsőzésektől és egyszer rákvörösre is pirultam mikor a megfelelő emeletre értem, ugyanis feleslegesen fáradoztam a lépcsőkkel...volt lift is.
A szobába kopogok, bent dübörög a zene, kétszer hangosan kopogok majd nyílik az ajtó és egy szőke lány pillant rám széles vigyorral.
-Te lehetsz Livvie!! Már vártalak, na add ide a bőröndöt és érezd otthon magad. Szinte beránt az ajtón a lány és amint csukódik mögöttem az ajtó kicsit úgy pillantok vissza rá, mint egy ketrecbe szorult vad a szabadulást jelentő utolsó kiútra.
A szobatársam csak ebszél és beszél, aztán kérdez millió dolgot az otthonomról, mesélek neki a kedvenc helyeimről, dicsérem Budapestet, az ételeket, a szokásokat, teljesen le van nyűgőze, azt hiszem jóban leszünk.
Órákkal később leinvitál egy buliba és bár hulla fáradt vagyok nem utasítom vissza a meghívást, az egyenlő lenne egy szociális öngyilkossággal, amihez momentán nincs kedvem tekintve, hogy egy évig itt leszek.
A zene valami ritmusos tuc-tuc, legalább tudom itt sem különb egy buli, mint odahaza. Az első 5 perc után szólók a szobatársamnak, hogy elmegyek a mosdóba, bólint, de szerintem azt se hallotta mit mondtam neki. A mosdókhoz érve egy pillanatra eltöprengek, két ajtó van, egyetlen egy felirat vagy kép sem jelzi, hogy itt ugyan melyik a női mosdó. Eldönthetném dedós módon kiszámolgatva melyikbe lépjek be, de inkább benyitok az egyiken, kár volt...
Odabent két srác verekszik én pedig sokkolva nézem a dolgot, egy pillanatra találkozik a pillantásunk az egyik sráccal, csak egy másodperc az egész, de életemben nem láttam még ennél szebb kék szemet a világon...
Ekkor találkoztam először Romannel, de nem utoljára...