Esti sétával fejezem be a napot. Gondoltam sétálok egyet. Mosolyt csal az arcomra ahogy az est a maga pompájában mutatja meg szépségét. Felpillantok sötét égszínkék egére melyen a ragyogó hold tündökölt megvilágítva a felhők körvonalait. Mélyet szívok a hűvös levegőből, majd körbe pillantva élvezem a látványt ami elém tárul. Az égbolton kívül egyedül a városi fények világították be az utcát, amin épp sétálgatok. Szeretem ezt a látványt olyan szépnek találom, és érdekes módon nyugodtság fog el mikor ezeket a dolgokat csodálom. Sokáig sétálgatok így mikor megcsörren a mobilom. Áh! már csak ez hiányzott. Drágalátos ügyfelemnek megint problémája akadt, már megint. Az üzenetet olvasva elmosolyodtam. Nem megy a bank vezetés? Minek akart akkor igazgató lenni, ha nem ért hozzá? Na mindegy. Elmegyek segítek neki, de ezt is a számlájára írom. Szomorúan konstatáltam, hogy a bank a másik irányban van így visszakellet fordulnom. Fél óra gyalogolás után elértem a bank ajtaját. Végig mérem a sötétbarna kétajtós bejáratot, és annak mintáját. Belépek az épületbe egyenesen az előcsarnokba. A padló csempe igen szép, de nem tenném be mondjuk a fürdőszobámba. Bárki is van az épületben tudja, hogy jövök a kopogásokból amik a cipőmnek köszönhetek. Beljebb érve megpillantom ügyfelemet, és egy...nőt. - Oh. Nem tudtam, hogy vendéged is van. - aprócska mosoly van az arcomon mely semmilyen érzelmet nem sugároz. Végig mérem a nőt, majd kíváncsian figyelem mi fog történni.