Boszorkánymester szeretőm

Hosszú-hosszú életem legcsodálatosabb két éve volt, amelyet veled tölthettem a fagyos Norvégia egyik festői kisvárosában. Én küldetésen voltam - amiről persze te nem tudhattál, te pedig mondénokat juttattál veszélyes varázslatok közelébe. Először fagyos volt a viszonyunk, de munkám során először közel került egy célpont a kő szívemhez, s egészen az ágyadig táncoltunk. Sajnos ahogyan egyre kényelmesebben éreztem magam a szerető öledben, úgy váltam egyre óvatlanabbá; már nem egy kém voltam, hanem a szeretőd. Csoda tán, hogy titkom napvilágra került? Nem igazán.
Azóta nem láttalak, hogy elmenekültem Norvégiából. A ranglétra csúcsára másztam fel, küzdöttem, hogy én lehessek a királynő legbecsesebb kémje. Az udvar megbecsült tagjaként elsőnek kértek fel, hogy az újonnan alakult Kör tevékenységét segítő alvilágiak után kutakodjak - és voilá! Újra megpillanthattam az arcod.

Nem tudom, mit mondjak, ha találkozunk újra. Nem mondhatom el a királynőnek, hogy a feladatom teljesíthetetlen, hiszen talán meg akarsz ölni, de nem is szökhetnek ki ajkaim között a szavak, miszerint megint a célpontom lettél.
Viszont te segíthetsz valóra váltani a legféltettebb titkom, a tervet, amelyet elég régóta forralok magamban - hogy letaszítsam a királynőt a trónról.

Hogy a mai kapcsolatunk hogyan áll, az csakis te rajtad múlik. Segítettél nekem? Hátráltattál? Beszélünk? Meg akartál ölni? Együtt dolgozunk? Te döntesz!

//Az ET-m sok infót tartalmaz kettőnkről, de semmi mást nem akarok megszabni. A motivációt, múltat, terveket, személyiséget szabadon alakíthatod, hogy miért voltál akkor Norvégiában (Norvég vagy? Az üzlet vitt arrafelé?) illetve, hogy miért segítesz a Körnek (A pénz miatt? Meggyőződésből?) teljesen rád bízom. A pb-hez nagyon-nagyon ragaszkodnék. Más megjegyzésem nincs, gyere, kérdezz bátran, de leginkább csak siess!!//