Scott, my parabatai

Különleges kapcsolat a miénk. Nem csak parabataiok, annál sokkal többek vagyunk egymásnak, hiába próbálunk úgy tenni, mintha nem működne köztünk a kémia. De tudjuk, hogy tilos szerelmi kapcsolatba bonyolódnunk, ehhez pedig tartjuk is magunkat. Egyelőre sikerrel.
Akkor ismerkedtünk meg, mikor a családod Idrisből előbb Londonba, majd Walesbe látogatott. Az apád a Klávé embere, te pedig jó harcos hírében álltál már pubertás korodban is, a legjobbak egyike voltál, senkit nem lepett meg, hogy végül fölém is kerekedtél. Közös edzésünk viszont elindított egy olyan folyamatot, melynek végkimenetele az lett, hogy a szent kötelékkel kötöttek össze minket. Ők is látták, hogy jó párost alkotnánk, nem törődtek a szövevényes lelki kötelék átalakulásának veszélyével, ők az eredményekben hittek, az pedig garantált volt. Még apám is örült annak, hogy van melelttem valaki, főleg anya halála után. Te viszont megrökönyödtél, mikor nem láttál sírni a temetésen. Velem szemben álltál, az első sorban, magamon éreztem a tekintetedet, tudtam, hogy legszívesebben átölelnél, de nem volt erre lehetőséged. Még csak a szemedbe sem néztem. Azóta meggondolatlanabb vagyok, nem tudtam még feldolgozni a veszteséget.. Arra gondoltam, ha messzire kerülök mindentől, ami valaha fájdalmat okozott, rendeződik a helyzet, de nem így lett. Kérvényeztem egy new york-i látogatást a bátyámnál, az ürügy az volt, hogy fejlődni szeretnék, de mindenki tudta az igazat, pláne apám, mikor megtudta, hogy mire készülök. Az igazság pedig az, hogy hiányzol. Csak árnyéka vagyok önmagamnak nélküled. Törvénybe ütközik és valószínűleg soha nem is ismerném el, de többet jelentesz, mint ami kellene. Na ez az igazi tragédia. Hülyeség, hogy nem lehet elveszíteni azt, aki sosem volt a tiéd. Ha a lelketek kapcsolatban áll, számolni kell a fájdalommal. Én pedig nem akarok ennél több fájdalmat.

//Scottnak neveztem az előtörimben, aminek elolvasása erősen ajánlott. Kérdés, kérés esetén pm-ben elérhető vagyok. Siess hozzám. ❤