Julie....

Oh, Julie, megismerkedésünk viharosan indult, szó szerint, tombolt a fjordoknál a vihar, hetek óta esőzések voltak, a tenger megáradt, veszélyes volt akkoriban arra élni, de hát te szeretted a veszélyt, ahogy jó magam is. Egyedül voltál, alig húsz éves, megszöktél a családodtól, mert hozzá akartak adni téged egy férfihoz, akit te szívből gyűlöltél. Megszöktél és egy kietlen helyre költöztél, távol mindentől amely eszedbe juttathatta a családod. Egy aprócska faluban találkoztunk, te kenyeret árultál én pedig vért akartam. Könnyedén elkaptalak, szinte már túl könnyen. Nem adtam magad, de az ellenállásod mit sem ért. A tervem az volt szárazra szívlak és hagyom a hulládat  a földön rothadni. De te bátor voltál, nem rettentél meg és úgy éreztem méltó volnál arra, hogy ezt az erőt kamatoztathasd. Azon az éjjelen újjászülettél, egy percig sem kételkedtem abban, hogy hamar kikaparod magad a föld alól. Gyorsan tanultál, sokat akartál és megszereztél mindent. Öltél és szórakoztál, ami engem is mulattatott. Eleinte kontroll alatt akartalak tartani, de végül hagytam, hogy élvezd az életed. Visszatértél a szülővárosodba és bosszút álltál a családodon. A mészárlásról még évek múlva is rettegve beszéltek. Évtizedekig melletted voltam, együtt szórakoztunk, ám te makacs módon a szabadságra vágytál, hát eleresztettelek, azóta, több mint 150 éve nem hallottam felőled. Most vissza akarsz térni a teremtődhöz, hogy milyen szándékkal? Nem tudom, talán sötét titkod van? Talán védelemre szorulsz? Meguntad az egyedüllétet? Ez rajtad áll. Örömmel és vérrel várlak gyermekem. Térj vissza hozzám.