River Luna Villalobos

River Luna Villalobos, New York, 2021. március 4. 7 óra 58 perc

A teli hold utáni napok mindig megterhelőek. Az energiáimat teljesen elszívja, egy két lábon járó halott zombi leszek utána. Szinte bezuhanok a puha párnák közé, még az itt-ott szakadt függönyömet sem húzom be. Ma reggel is, a napfény vékonyka sugarai beszűrődnek az ablakomon, én pedig még félálomban fekszem, így csak felmordulok, és a homlokomig húzom a takarómat. A könyököm Oliver oldalába mélyed, aki nehézkesen, de arrébb gördül, így szétterpeszkedem az egyébként keskeny ágyamon. Így telnek a teli hold utáni délelőttök.
Persze, ez nem volt mindig így.
Volt időszak, mikor nem is voltam farkas.

River Luna Villalobos, Los Angeles, 2017. augusztus 16. 23 óra 46 perc

A zene dübörgése a legzavaróbb dolog tulajdonképpen, ha rosszul van az ember. Igyekszik a ritmusra koncentrálni, rázni magát rá, és nem is emlékszik, mikor vesztette el a fonalat. Az előbb még a parton felállított tákolmánynál töltöttem magamnak egy pohár italt, a gyümölcsös íz sem maszkolta el az égetett szesz maró érzését a torkomon, most meg valahol a víz közelében, egy sziklának dőlve próbálom összeszedni magam. Nem is tudok a világomról, a csillagszórók fénye a távolban vadítónak tűnik. Pedig én bírom az alkoholt, és nem is ittam sokat, és...

Ismeretlen, Los Angeles, 2017. augusztus 17. 0 óra 1 perc

A lány szemei keresztbe állnak, ahogyan feltekint rám. Eddig a homokos talajt nézte, mintha csak azt számolná, hány apró homokszem alkotja ezt a végtelen szőnyeget a tenger partján, de most, hogy egy lépésre vagyok tőle, elveszem az összes fényt, kénytelen rám emelni a szemét. Ha már eddig sohasem tette meg. Érzem, ahogyan az ösztöneim átveszik felettem az irányítást, ahogyan az izmaim jobban tudják mit akarok, és a szexuális vágyak mellett megjelenik valami egészen más – a birtoklás vágya, a harapásra való ösztön. Azt akarom, hogy az enyém legyen, az én teremtményem, az én gyermekem. Megragadom a testét, a csípőjét, a vállát, a nyakát, a tökéletes, selymes bőrű nyakát, a melleit, a hosszú combjait...
A vér ízétől összerándulok, undorító.

River Luna Villalobos, Los Angeles, 2017. augusztus 20. 13 óra 14 perc

Azt mondja a kedves arcú nővér, hogy bedrogoztak, megerőszakoltak, bántalmaztak. A valóság olyan... homályos. Mintha egy üvegketrecbe zártak volna, és lassított felvételben játszanák le előttem egy spanyol szappanopera legújabb részét. Egy ló adagnyi gyógyszert nyomtak belém, ezt állítja egy másik nővér, de játékosan rám kacsint, mikor a másik kiszalad. Hallucináltam azt a kacsintást, nem? Be van kötve a combom, és átvérzett a géz. Rá akarok mutatni, de a szurkos álom újfent magával ragad.

Ocean Bay Villalobos, Los Angeles, 2017. szeptember 30. 9 óra 0 perc

Nem igaz, hogy ennyi ideig tartják bent a nővéremet. Mindig egyre jobban lesz, majd szinte szabályos időközönként rosszabbodik, egészen addig, míg egy nővérnek mellette kell éjszakáznia. Ilyenkor nem igazán önmaga, teletömik gyógyszerekkel, fájdalomcsillapítókkal, nyugtatókkal, antibiotikumokkal. Fájdalmas így nézni rá, és nem is tesz jót az életünknek. Annyit lógok mellette, amennyit tudok, de ez a végzős évem, és a suli meg a kórház között ingázni nagyon kényelmetlen. Senki nem mondja el mi a baja, mit kapott el attól a beteg állattól, attól tartok, az orvosoknak tippje sincsen. Már szóba sem állnak velünk.

River Luna Villalobos, valahol Nebraska államban, 2017. november 25. 20 óra 32 perc

Praetor Lupus. Ízlelgetem a szavakat, amint egy magas nő beszél hozzám. Gyorstalpalót tart a szervezetről, hiszen a nővér, aki tulajdonképpen egy boszorkánymester volt, nem sokat mondott el róla. Hónapokat töltöttem a kórházban, mert nem tudták mi a bajom, és a nővér minden teli holdas éjjelen műszakban volt, hogy varázserejével átsegítsen az átváltozáson, illetve elfedje az igazi alakomat a többi beteg és dolgozó elől. Ő tudta mi a bajom, hogy megharaptak és átváltoztattak, így értesítette a Praetor Lupust, jöjjenek értem. Nem tudom, mi tartott ennyi ideig, de végre a kezükbe veszik az ügyemet, és segítenek találni nekem egy falkát.

River Luna Villalobos, New York, 2018. január 2. 15 óra 27 perc

Oliver, akit kirendeltek mellém, elvitt egy kávézóba. Nem igen mentem emberek közé azóta, hogy mellettem van, de mára egy halom programot szervezett. A régi zenekara, amelyben több hangszeren is játszott, ma este nagy bulit csap, el akar rá menni. Kávé, mozi, vacsora, koncert. Szemben ülök vele, a lábaink összekulcsolódnak, nem tudom, miért, de tetszik a helyzet nagyon. Arról mesél, ő hogy lett tagja a szervezetnek. Tizenhat éves kora óta farkas, mondja halkan, de én a mellettünk elhaladó embereket figyelem, ahogyan a nagykabátjukban navigálnak, miközben az orrukra ráhullik a hevesen hulló hó. A leheletem bepárásítja a hatalmas ablakot, Olly ujjai az arcomra csúsznak, felé fordulok. Figyelek, nyögöm ki, de hazugság, ő is tudja. Szólásra nyitom a szám, de felemelkedik a székéből és ajkait az enyémre tapasztja.

Lake Birch Villalobos, New York, 2018. május 12. 12 óra 6 perc

River balesete után otthon állt a bál. Anyám teljes napokat töltött mellette a kórházban, a nagymamám pedig hozzánk költözött. Az egyetemről érkező leveleket nekem kellett intéznem, de semmire sem jutottam, mert kiskorú voltam. Aztán mikor visszaállhatott volna minden a rendes kerékvágásba, River bejelenti, hogy New Yorkba költözik, el innen, mert nem bír itt több időt tölteni. Anyám kiakadt, és menni akart vele, de River nem hagyta; 19 évesen igazén dönthetne egyedül is, nem? Új suliba iratkozott, meg volt az otthona, a munkája. Állítólag. Én sejtettem, hogy srác van a dologban.
Most vagyok először New York utcáin. Több, mint fél éve nem láttam a nővérem, de így, messziről, ahogyan integet nekem a napfényben, ragyogóbbnak tűnik, mint valaha. Biztosan szerelmes.

River Luna Villalobos, New York, 2020. január 2. 7 óra 12 perc

Ma van a két éves fordulónk. Olly még mélyen alszik, de én már csináltam neki egy finom reggelit, feldíszítettem a lakásunkat néhány szál illatozó virággal, letöröltem a gitárjáról és a szintetizátoráról a port. Hihetetlen, hogy két hete még mekkora rumli volt itt a lakásavató bulink után, mintha nem is ugyanaz a nappali lenne. Azért a farkasok is tudnak mulatni, nem mondom.
Persze, ők nem tudják, hogy én is itt élek. Oliver szerint nem örülnének a Praetornál, ha kiderülne, hogy egy védencével él együtt, így a falkám legtöbb tagja sem lehetett itt a megnyitón. Fáj a dolog, de az ilyen reggelek kárpótolnak – mikor a kócos fejét kidugja a paplan alól és egy hatalmas mosoly terül szét az arcán.

River Luna Villalobos, New York, 2021. február 28. 18 óra 10 perc

Nem szabadna ezt csinálnom. Csókolom ezt a férfit, aki mindig olyan kedves és édes volt velem, a karjaiban vagyok, úgy szorít, hogy alig kapok levegőt. De ő nem Oliver. Ó, ismeri jól őt, a Praetornál eltöltött ideje alatt legjobb barátokká avanzsáltak, sőt, ő találta nekem a falkát is, hiszen ő is tagja, elég derék tagja. Tudja, tisztában van vele, hogy Olly-val együtt vagyunk, ő őrzi egyedül a titkunkat kettőnkön kívül, mégis megcsókolt, mégis magához szorít, én meg hagyom. Hagyom, élvezem, visszacsókolok. Miért csinálom ezt? Szeretem Ollyt, de ő olyan... Izgalmas, szenvedélyes, vad. Oliver megtanult uralkodni magán, és sosem felejtette el, hogy óvatosnak kell lennie, hiszen még mindig ott dolgozik a Lupusnál, de a barátja szabadjára engedte magában a farkast... És túlságosan is tetszik ez nekem.