Belmore Jeremaia Ferrow

Csak mondom, hogy nem szoktam ilyen életút izéket adni, úgyhogy vedd úgy, hogy szerencsés vagy. Van egy cigid? Franc…fancybb lett volna, ha közben dől a számból a füst, de akkor whatever. Az elejétől… hát jó.  A sztori az apámmal kezdődik. Justin Ferrow, mindenki hallott róla. Szokásos blabla szöveg, amit mindenki tud. Senki sem tudja, honnan jött, egyszer csak berobbant a neve a köztudatba, és két év alatt milliárdos lett. Mire én megszülettem, már akkora ékszer-birodalma volt, hogy a nevét egy lapon emlegették Swarovski-val. Jaja, Londonban él. Szóval, akkoriban még csinálgatott ő is ékszereket. Azokat csillagászati összegekért tudja eladni, hát, gondolhatod, azért egy vámpír mennyivel precízebb, meg neki alapból van szeme a mütyűrökhöz. Szóval, akkoriban még csinálgatott mindenfélét, és bejött egy nagy rendelés. Em bácsitól. Emmanuel Mordvin, a divattervező, vágod? Na, szóval ő rendelt valamit az egyik kollekciójához, és a húgát küldte el átvenni. Innentől jön a Disney-része a dolognak. Nagy szerelem, turbékolás, esküvő, ahogy kell, ne menjünk bele. Aztán jöttem én. Jah. A gáz csak az, hogy negatív vagyok….RH negatív, anya meg pozitív volt. RH-összeférhetetlenek voltunk. Apa azt akarta, hogy vetessenek el, de anya nem hagyta. Tudod, mi van akkor, ha az anya meg a gyereke RH-összeférhetetlen? Az egyik meghal. Ahogy a mellékelt ábra mutatja, nem én voltam. Ameddig vissza tudok emlékezni, apám cigizett. Minél idegesebb volt, annál többet. De nem ilyen koporsószegeket szívott. Illatosított dohányt, többnyire vaníliásat. Aubrey, apa komornyikja azt mondta, aznap kezdte el, amikor születtem….én megszülettem, anya meghalt. A gyerekkorom? Semmi érdekes, átlagos kölyök voltam, egy átlagos napközibe jártam. Apám sosem volt híve, hogy kishercegként kezeljen. Csak mert gazdagok vagyunk, nem feleselhettem az óvónénivel, és nem kaptam meg bármit a játék boltban. Jó, azt meg kell hagyni, hogy én voltam a leggyorsabb és a legerősebb. Azért a dhampirságnak is vannak előnyei. Amikor elég idős lettem, jött a suli. A Szent Gabriel Fiúiskola. Na, az sznob hely volt. Egy bentlakásos fiú iskola, gazdagék gyerekeinek. Nem különösebben rajongtam érte, tele volt beképzelt majmokkal. Megpróbáltak rám szállni, de mondom, a dhampirságnak is vannak előnyei. Úgy elagyaltam őket, hogy az egyiket ki is vették a suliból. Az volt ott az első botrányom. Hogy összesen mennyi volt? Lövésem sincs. De sokáig tartott kirúgatni magamat. Volt egy szobatársam, Paul, ő volt az egyetlen jó fej ott. Így utólag belegondolva, szerintem bejöttem neki. Volt egy olyan nézése… de figyu, voltam tizennégy, és totál bele voltam pistulva a csajomba, ha lesmárol se vettem volna észre, hogy belém esett! Na jó, akkor nyilván rájöttem volna, azért teljesen idióta nem voltam… szóval, Paul segített becsempészni a csajomat a kampuszba. Tudod, hogy van az, van egy jó csajod, ellenben sznob pasikkal vagy körülvéve, tombolnak a hormonok…. kellett, oké? Jó volt. Akkor kaptak rajta, amikor ki akartam csempészni. Fennakadt az egyik díszormon, amikor a kerítésen mászott át. Jó nagy botrány lett belőle. Kicsaptak és hazazavartak Londonba. Hát, apa nem volt elragadtatva, gondolhatod. Utána beíratott egy normális közép suliba ott a városban. Akkor festettem be a hajamat is, eredetileg szőke. Volt egy rövid barna időszakom, aztán maradtam vörös. Azt a sulit csíptem, sok haverom volt, nem akartam eljönni onnan. Hogy miért jöttem el? Hát… rossz helyen voltam, rossz időben. Mindenkinek vannak ellenségei, még a vámpíroknak is. Sőt, a vámpíroknak vannak csak igazán. Minél feltűnőbb vagy, annál többen akarnak karót verni a szívedbe. Hát, apámnak is megvannak a maga ellenségei. Akkor még dhampir voltam, jöttem-mentem, ahogy  tetszett. Igazából nem sokra emlékszem. Bulizni voltunk a haverokkal, kimentem a klub elé, hogy füstöljek egyet… aztán valami édes illatot éreztem, és sötétség. Aubrey később elmesélte, hogy meg akarták zsarolni apát, hogy vagy átadja a teljes vagyonát, vagy nekem kaszáltak. Ezzel nem is lett volna gáz, apám ki akarta fizetni… csak tudod, mi van, amikor több a tesztoszteron, mint az agysejt. Ezek egymásnak estek, hogy ki mekkora részt kap, és az egyik elmebeteg idióta úgy döntött, hogy nincs alku. Átvágták a torkom. Megnézed? Durva, mi? Ezért hordok chokereket, lusta vagyok minden nap lesminkelni, mocsok sokáig tart ám! Szóval, akkor lettem vámpír, apának még elég ideje volt, hogy megtegye. Igazából tudtam, hogy egyszer meg fogja, sokat dumáltunk róla, de azért az elején elég gáz volt belegondolni, hogy amikor kétszáz éves leszek, is taknyosnak fognak kezelni. Aztán megszoktam, hé, nézz rám, szívdöglesztő vagyok, az összes csaj az enyém!
Jah… szóval, meghaltam, tizenhét voltam akkor. Apa úgy döntött, ezek után felejtsem el a sulit. Magántanuló lettem, mert ez a nyomorult érettségi a vesszőparipája, és akkor vette fel mellém Herceget. Aha, a maszkos srácot, aki szokott kísérgetni. Nem látod, nem látod, naná, hogy nem látod! Az a dolga, hogy ne lássák! Még szép, hogy itt van, azért a testőröm! Kapott ninja kiképzést….is. Pff…lövésem sincs, sosem kérdeztem….talán huszonnyolc? Nem tudom, milyen az arca, én se láttam soha. Azt mondta, hogy megégett. Figyu, ha tudnád, hogy milyen cool dolgokat csinál, te is lazán elhinnéd, azért egy ninja kiképzés nem habos torta!
Aztán leérettségiztem, és összetrombitáltam néhány havert, belőlük lett a Brings back memories, amivel már négy éve vezetjük a slágerlustákat. Most készülünk egy nagyobb amerikai turnéra, nagyjából fél évig leszünk az USA-ban, a konci időpontok már kint vannak az oldalunkon.
Szívesen, csípem az ilyen riportereket, akik megkérdeznek, mielőtt marhaságokat irkálnak össze. Tavaly volt egy cikk, azon csámcsogtak, hogy valami paparazzi csinált egy képet, amikor Herceg masszírozta a vállamat, és össze-vissza shippeltek minket. Most mondd meg, ekkora marhákat! Bár, annyi értelme volt, hogy megduplázta a rajongók számát… furák a csajok.