Isteni kegy, i.e. ?Egy ismeretlen érzés kerített uralma alá. A földön álltam, a csodás teremtmények között, s figyelve őket csak egy dolog járt a fejemben. Az Úr, a mindenek felett álló atya, mily kegyes gyermekeihez. A pornép pedig azzal hálálja meg, hogy hamis isteneknek áldozza szeretetét. Dühöt éreztem, s egyben szántam a halandóságot.
Porlik, akár a csont, kr. u. 1A szél tépázta a keresztet, melyen az emberiség a saját hídját égette porrá. Mely a valós Úrhoz vezetett volna. Kapzsiság, paráználkodás, fösvénység... Az Úr ölelő karját perzselik fel önakaratukból.
Fertő, kr. u 160Asszonyok, ölelés, szeretet, szerelem, öröm... Pajzánkodás! Hibát követtem el, a gyermekem életének saját kezemmel vetettem véget. Nem bocsájtok meg önmagamnak...
Kihunyó láng, kr. u. 420Azt hittem én vagyok a hiba a rendszerben. Tévedtem. Itt nem én vagyok a hiba, hanem az általam hűn szeretett Atya fanatizmusa. Majd három évszázadomba került, míg tudatosult bennem, de a gondolat egy új fokra emelte elmémet.
Füstölgő tollak, kr. u. 600Lázadás. Harag. Önuralom. Az fivérem rántott ellenem kardot, hogy letaszítva a mennyekből, így teljesítse Isten akaratát. Elvették azt ami angyallá tett. Az erőt és a szárnyakat. A haragom nem adott elég erőt, s így porba hullott kardal új életre kényszerültem.
Halandó léptek a Földön, 2. század Elvették az erőt, a tudást, s megbánásba taszajtottak tetteim miatt. Egy pillanatra sem vezekeltem a hamis célok béklyóitól való megszabadulástól. Azonban mint mindenkit, úgy engem is utol ért a halál, Isten kardja által. Angyal, angyalnak vérét ontja, igaznak hitt szent akaratból. Vagy talán csak puszta félelemtől.
Újjászületés Reinkarnáció. Új test, régi lélek. Démonként láttam meg a napvilágot, mit sem tudva, miféle magasztos testben élhettem ezelőtt... Kegyetlen voltam, azonban igazságos. Öreg lelkem által bölcs döntéseimet megtartottam, azonban sosem mondtam ellent a szórakozásnak. A bujálkodás volt az életem. Az evés külön eufóriát keltett bennem. Mintha most először, ebben az életben élvezhettem volna annyira ki, a halandók által nyújtott élvezeteket. Az érzéseket.
De mint mindenkié, úgy az én életem is elérte fordulópontját. A szüleimmel végeztem, ahogy ők az én életemet próbálták elvenni. Különösebb oka nem volt annak, hogy megtegyék... Legalábbis én nem tudtam róla, de épp elég volt a tény, hogy megtették volna. Válaszomul az ő életük érte el a végét.
A Földre érkezésemet követően furcsa alakkal találkoztam. Boszorkánymesternek nevezte magát. Feltett szándéka pedig, hogy kitakarítsa a földről a nem odavalókat, mint például én... Azonban ahelyett, hogy vissza küldött volna a saját dimenziómba, inkább előtérbe hozta az angyalt, mely meghalt.
Hogy mit éltem át? A halálomat követően, szinte másodpercek voltak, melyek elteltek. A következő pedig, hogy kinyitom a szememet egy démon testében. Valami olyan testében, amivel még életemben nem találkoztam, évszázadaim során. Végeztem a boszorkával, majd amennyire tudtam önmagamtól, beilleszkedtem a jelen század kultúrájába és szokásaiba. A beszédstílusába... Nyelvezetébe.
Mi a célom? Angyalok, és a magamfajták... Tudnom kell, hogy mi vagyok, s hogy miképp kerültem egy idegen testbe, egy idegen időbe.