| Re: Benedict Ericson ↠ Kedd Okt. 10, 2017 11:05 am |
Gratulálunk, elfogadva Huuuu, rendesen felcsigáztál, az egyszer biztos. Szívesen olvastam volna még szavaidat, életed történetét. Mindenesetre nem is tudom mit szóljak ehhez a "kis„ szösszenethez. Sajnáljalak vagy örvendjelek? Esetleg nevessek kínomban? Izgalomdús események után jársz és büszkén állsz lábaidon, készen állsz arra amire talán sokak nem annyira; hogy ismét keresztezzétek útjaitokat a teremtőddel. Ideje hát, hogy Ő is megkerüljön és az évszázadok alatt felgyülemlett dühedet kiereszthesd. Éppen ezért nem is tartalak fel tovább, igyekezz, foglald le jóképű férfias arcodat és irány a játéktér Kellemes játékot és üdv köreinkben *—* |
|
| Benedict Ericson ↠ Hétf. Okt. 09, 2017 8:33 pm |
Benedict Ericson
Álmodd meg a jövőt
| faj: vámpír
kor: 1200
születési idő/hely: Eketorp, 817. tavasza | becenév: Ben, Eric, Dict
play by: Alexander Skarsgard
foglalkozás: Maffia vezér
|
Életem lapjai -Gyakorta álmodom újra és újra annak a csatának a részleteit. A vért, a tüzet, a sikolyokat, halálhörgést, csatakiáltásokat, Fém fémnek ütközését. Minden olyan részletes mintha épp most élném át. A semmibe meredek, nézem a fehérre mázolt falat, de számomra egy letűnt kor élete rajzolódik ki rajta. Hadseregek ütközete, gyermekek félő nyöszörgése halott anyjuk mellett. Szinte még a tűz apró szikráinak fénye is előtte van, pontosan, precízen, akárcsak akkor. -Mit gondol, miért tértek hirtelen vissza ezek az emlékek? Arcom a nő felé fordítom, aki vastag keretes szemüvege mögül néz rám, egy cseppnyi érdeklődés sincs a szavai mögött, egy maszk rejti érzelmeit, egy fal, amely kérdez, de nem is igazán vár választ. -Tisztában vagyok vele, hogy miért. Hideg közönnyel fordulok vissza a fal felé és pislogás nélkül bámulom azt. - A teremtőm a közelben van. Marlow, háromszáz éve láttam utoljára, egy népi felkelés oldalán harcoltunk, a szabadságért, a reményért, minden buta emberi értékért. Számunkra csupán szórakozás volt, élveztem a vérüket ontani, halhatatlanként a csata felpezsdítette minden érzékemet. A vér mennyiség elegendő volt, mindig voltak haldokló bajtársak, elesett várkatonák és gazdag grófok. Mind nem volt más, mint vérrel teli, szerves kis lények. A felkelést leverték, a résztvevőket, akik életben maradtak megbüntették. Ott váltak el útjaink, én Dániába szöktem élvezni az életet míg Ő más utat kívánt bejárni. Mindaddig együtt jártuk a világot és az egyedüllét érdekes volt, felemelő és szabálymentes. Ebben a háromszáz évben egyszer teremtettem vámpírt, akit méltónak találtam a halhatatlanságra, persze a kontroll sosem volt a kedvenc időtöltése. Egy ideig igyekeztem fékezni, majd hagytam, hogy tomboljon. Többek között neki köszönhető Bastille ostroma és pár francia felkelés kirobbantása is. Julie, a szabadon bóklászó kis teremtettem. -Mit érez ezzel kapcsolatban?-Őszintén? Maga el van bájolva, azt teszi amire utasítom, és ez nekem teljesen megfelel. Elégedett vagyok. - vigyorgom a nőre, aki ugyanúgy pókerarccal néz vissza rám. Szemeiben sem felismerés sem értelem. - Felejtsen el mindent, majd jelentkezem. A nő bólintott és mint aki álomból ébred kapkodni kezdte a fejét. De mire tekintete rám vándorolhatott volna már ott sem voltam. Marlow, kész vagyok a találkozásra. - Shadowhunters FRPG:
User neve × User kora × Tapasztalat
|
|