Miután közlöm a szimpatikus hölggyel, hogy pontosan mit is keresek, és észre veszek egy vigyort az eladó hölgy arcán. Követem őt hátra ahol úgy fest még van a könyvből. Látom, hogy magához vesz egyet, és felém fordul vele, és rákérdez, hogy milyet szeretnék. Majd a régi kiadást ajánlja mert neki bejön a régies illata miatt. - Régebbi könyv? Rendben nézzük meg, hogy van-e raktáron. - Mondom, de ha nem lesz, se fogok keseregni, mert akkor a 2008 as kiadást veszem meg. - A néhai barátnőmnek is van egy pár régi könyve, egyszer el vettem az egyiket, és bele olvastam, és mikor meg szagoltam nekem is bejött, de én az újjal is így vagyok, és a frissen nyírt gyep illatával. - Mesélem a nagyon szimpatikus lánynak, akit megkedveltem ilyen hamar. Egyszerűen üdítő érzés, hogy vannak még olyanok, akik szeretik a munkájukat, és a könyveket. Mint ahogyan én is a művészetet, a festést és a rajzolást. Mondjuk a jó néhány könyves bolti eset után, valóban jó érzés, hogy még vannak akiknek a vásárló a fontos. - Gondolom sokat is olvasod, ha tetszik. - Folytatom a beszélgetést, és közben igyekszem arra gondolni, hogy még is merre tovább beszélgetési téma téren.
Sokan jönnek ide úgy, hogy fogalmuk sincs mit keresnek. Van, aki meglepetést szeretne magának azzal, hogy leemel valamit a halványkék polcokról, és olyan is van, hogy egy olvasni szerető ismerősüknek vennének valamilyen ajándékot. Néha kérdésekkel rá tudom vezetni őket arra, megközelítőleg mit keresnek, ám van, hogy valaki teljesen el van veszve - jó értelemben. Sosem bántam, hogy kvázi meg kell fognom a vásárlók kezét és velük együtt felfedeznem a kis üzlethelyiség rejtette titkokat, mivel magam is hasonlóan szoktam lézengeni a könyvek között - megsimítom a borítójukat, incselkedem velük, és amelyik megfog, hazaviszem. Néhanapján azonban betoppannak hozzám olyan vásárlók, akik pontosan tudják mit keresnek. Üde változatosság, és csakugyan érdekes látvány. Kíváncsi vagyok mennyi idő alatt bonyolítják le a vásárlást, körülnéznek-e még, vesznek-e még valamit. Általában komoly, elfoglaltnak tűnő emberek jönnek be így, vagy diákok, akik a könyv címét is a tenyerükről vagy a telefonjaikról olvassák fel nekem. Ez a lány viszont a szívembe talált - el se hittem, hogy a mai napom ilyen jó is lehet. - Twist Olivér? Az az egyik kedvenc könyvem. - mondom vigyorogva, és kikászálódom a pult mögül. A D-betűs írókat elhagyva az üzlet egyik eldugott sarkába sietek - ugyanis ott vannak a klasszikusok, amelyeket ma már a legtöbben interneten olvasnak el (már ha veszik rá a fáradtságot). Felkapom az egyik Twist Olivért, azt hiszem nem a legújabb kiadást, bár újabban minden csak e-könyvben jön ki, és a lányhoz fordulok, aki mögöttem jött. - Puha borítóst vagy kemény fedeleset szeretnél? A puha 2015-ös kiadás, a kemény fedeles 2008-as. - olvasom le a számokat az előttem fekvő kupacokról. - Ha régebbit szeretnél, talán van a raktárban még. Imádom a régiségeket, csak ajánlani tudom. Ezeknek annyira nincs régi könyv-illatuk. - locsogom. Szerencsére rengeteg könyvimádóval találkozom nap mint nap, akikkel örömmel oszthatom meg ilyesfajta szenvedélyeimet. Jó kicsit kiszakadni az ismerőseimtől és az ismeretlen vásárlókkal csevegni, felfrissít, kirángat a szürke hétköznapokból.
Vendég
Vendég
Re: Könyvesbolt ↠ Szomb. Dec. 16, 2017 1:32 pm
Az eget teljesen betakarja a szürke vastag felhő réteg, ami a kék eget takarja el, és a napot. Mindenki más egész lehangolt, és borús kedvű, amin valahogy nem is nagyon csodálkozom. Az eső cseperegni kezd, ám ez nem tántorít el a célomtól. A környéken már a negyedik könyves boltot keresem fel, hogy találjak valami olvasni valót. Volt is konkrét elképzelésem, csak azokon a helyeken ahol eddig voltam, ott jelenleg hiány cikk volt belőle. Az utolsó reményem, ebben a boltban van, ahova épp belépek. Tekintetem végig vezetem a tiszta polcokon, és az azokon sorakozó könyveken. Szinte alig nézek kőrbe, mikor is egy lágy női hang szólít meg. - Oh, szia! - Köszönök vissza, és szembe fordulok az engem megszólítóval, aki első látásra nagyon szimpinek tűnik, s nagyon kedves. Hangja mintha énekes madarak beszélnének. Egy kis ideig még figyelem őt, majd fel rémlik, hogy kérdezett valamit s illene rá válaszolnom. - Oh, igen eddig sok könyves boltban voltam, de eddig egyikben sem volt vagy elfogyott. Mond, van Twist Olivéretek? - Kérdem, s reménykedem, hogy legalább itt találok. Ha elindul, követem oda ahova tart, már ha esetleg az nem a raktár, mert akkor a raktár előtt megállok, révén oda be én nem mehetek.
River Luna Villalobos
Vérfarkas
26
Kor :
New York
Tartózkodási hely :
2017. Aug. 12.
Csatlakozás ideje :
Könyvesbolt ↠ Szomb. Dec. 16, 2017 11:59 am
Kara&River
Every book is like a new journey
A legjobban a kedvenc könyvesboltom hiányzik Los Angelesből. Jó, persze, igen, a családom és a barátaim után, de egy klubot, kocsmát, kávézót nem szerettem annyira, mint azt a poros kis antikváriumot, ahova gyakran jártam tanulni is annó. Kicsi volt, csendes, de szépségesen színes volt, kissé rendetlen és káosz uralkodott a könyvek között - de az aranyos idős bácsi, a tulajdonos mosolya kárpótolt a hosszú percekig tartó keresgélésekért. Beültem, elővettem pár könyvet, vagy a polcról pakoltam le valamit, és elmerültem egy teljesen más világban. Mindegyik írót másért szerettem. A stílusáért, a szóhasználatáért, a világáért, amit elénk tárt. Leginkább a világáért. Imádok más valaki fejébe belemászni, megpillantani, hogyan is látja ő azt, amivel én is szembesülök nap mint nap. Furcsa, hogy nem mindenkinek ugyanolyan az élete, mint nekem, nem mindenki azt látja fontosnak, amit én - bár mióta farkasként élek ez eléggé mindennapos számomra. Bár igaz, ami igaz, így is nehezen fogom fel, hogy különbözünk. Szerencsére a honvágyamra a munkahelyem szolgáltatja a gyógyírt. Nem teljesen ugyanolyan ez a könyvesbolt, ahová régen jártam, az áruk és a berendezés is inkább újabb, modernebb, nincs akkora por, és azt is mondhatni, hogy egészen szép rend uralkodik a polcokon. Na, meg persze a tulaj is egy középkorú savanyú nő. Legalább a fizetés jó, és a forgalom is közepes - van, hogy egészen kényelmesen hátra tudok dőlni olvasni. Néha szeretem azt képzelni enyém a bolt. Én döntöm el mit adok el, hogyan rendezem be, kit alkalmazok. Hogy vittem valamire. Ma sincs senki egyelőre. Nem rég nyitottunk, és bár csepereg az eső, az utca ugyanúgy zsibong, zaja kellemes háttérzenével tölti meg az üzlethelyiséget. A fűtés is elég rendesen dolgozik, hallani a kattogó radiátort, de a fehér pulcsimat azért nem veszem le magamról. A kassza mögött ülök, Dickenst olvasok. Már sokszor átrágtam magam az író rengeteg könyvén, de valahogy minden alkalommal új dolgokat fedezek fel benne. Alig vettem észre, mikor valaki belépett. - Szia! Segíthetek? - teszem le a könyvet borítóval felfelé, ott nyitva hagyva, ahol jártam, és az eladók megnyugtató mosolyát varázsolom arcomra. Egy fiatal szőke lány lépett be, és a szívem mélyén remélem, igazán szereti a könyveket. Máskülönben eléggé kizökkentene a nyugodt délelőttömből.