Daddy's Lil Monster

Ha az ember egy olyan családba születik bele, ahol a gyerek apját mindenki utálja és megveti, akkor nagyon hamar rájön arra, hogy igen, meg kell védenie magát.
Elég furcsa párosításból jöttem én össze. Anyám egy tündér, apám pedig nos… Egy bukott angyal, és nem is akármelyik, Lucifer. Oh, igen, AZ A LUCIFER, pontosan. Maga az ördög. Nyugodt szívvel kérdezheted akkor azt, hogy én hogyan lettem külsőre bájos, és miért nem hasonlítok az ördögre. Szerencsére anyám szépségét örököltem, apám romlott lelkével. Szóval, én vagyok az élő bizonyítéka annak, hogy van angyal bőrbe bújt ördög. Az én esetembe tündér bőrbe bújt ördög.
Egy ideig próbáltam a tündérekhez tartozni, de viszonylag elég hamar rájöttem, hogy nem vagyok közéjük való. Nem tudok úgy élni, ahogyan ők, és a világuk… Valahogy az egész nem nekem való. Nem szeretem azt a pompát, felkapottságot ami ott, a Tündérek Birodalmában van, sokkal szívesebben élek akkor inkább itt fent, az emberek közt.
Sosem láttam apát, még a születésem előtt lépett le és ezen nem is lepődök meg, miután megtudtam, hogy pontosan ki is az a személy akit apának nevezhetek. Viszont furcsa módon sosem nehezteltem rá. Nem haragudtam rá amiért anyát meg engem elhagyott, hiszen csak élte tovább az életét. Előttünk is volt élete és most, utánunk is van, ezen nincs semmi furcsa vagy meglepő, szerintem én is pontosan ugyanezt csinálnám.
Eljöttem otthonról. Félreértés ne essék, szeretem anyát, hiszen 18 éven keresztül a gondomat viselte, eltűrte a kamaszkori hisztijeimet és azokat a rohamaimat amikor kijött rajtam az, hogy nem tudom, hogy még is hova való vagyok, nem tudtam mit kezdeni magammal. Nem vagyok a tündérek közé való, ahogyan a bukott angyalok táborát sem tudom rendesen erősíteni. Sehova nem tudok csapódni, így úgy döntöttem, hogy elkezdem élni a saját életemet és teljesen függetlenül attól, hogy most melyik fajba is tartozok. Nem akartam, hogy ez szabja meg az életem későbbi részeit. Legalábbis nagyon sokáig így gondoltam, aztán rájöttem, hogy márpedig, igen is büszke lehetek arra aki vagyok és arra, hogy kik a szüleim. Soha nem is tagadtam a természetfelettiek körében, hogy Lucifer lánya vagyok. Sőt! Ezzel csak tekintélyt nyertem magamnak, és büszke is voltam az apámra, nem véletlenül döntöttem úgy, hogy a nyomdokaiba akarok lépni. Jónak lenni unalmas, a sötét oldal sokkal izgalmasabb, hát akkor miért ne tartozhatnék oda? Egy ideig próbáltam jó lenni, de egy idő után unalmassá vált számomra, nem élveztem úgy az életet, szóval most itt tartok. Legfőbb célom pedig, hogy egyszer sikerüljön találkoznom az apámmal, és a bizalmába fogadjon, hiszen ugyanolyan vagyok, mint ő. Az Ő vére vagyok.