Re: In the Hell - Lucifer & Kryantha ↠ Csüt. Márc. 15, 2018 9:22 pm
Lucifer & Kryantha
We are different
Annyi ideje mellette vagyok, annyi mindent láttam, tudtam, hallottam, éreztem, és mégis… mai napig nem tudom, hogyan is álljak hozzá. Egyik pillanatban a porba döngölném, másikba meg egy cuppanós puszit nyomnék az arcára, hogy jókisfiú. Furcsa, no mindegy, nem azért vagyok itt, hogy éppen ilyen mélységekben elmélkedjek. Remélem, hogy nem feleslegesen hívott ide, mert kicsit sincs kedvem hozzá, lenne jobb szórakozásom is, mint ő. De még mennyire lenne… ahogy elkalandoztam, egy elfuserált, ördögi mosoly feszült meg az ajkamon. Oh, Lucifer, mondd, hogy tényleg jó okkal hívtál ide, nem pedig csak inni! „Ki fogom nyitni a Pokol Kapuit.” Végre valahára. Nem is tudja, mennyire várom ezt a pillanatot, főképp, hogy zsigereimben érzem, hogy az idő közeleg. Itt úszik a levegőben, ki lehet szimatolni, végre a prófécia beteljesülne, eljönne az apokalipszis, végre nyeregbe kerülnék és kivágtatnék, hogy halált és pusztítást zúdítsak az emberek nyakába. Nem úgy, mint mostanában, annyira vissza kell fognom magamat, pedig hulla hegyeket, vértengerek, csontváz erdőket akarok. Ebben tudok kiteljesülni, ez vagyok én, ez az én lényem, ezért létezem. A pusztítás… A halál én maga vagyok, én testesítem meg mindazt, amitől mindenki úgy retteg, a Véget. A szükséges ellenpólust, amire szükség van az életben, az egyensúly másik peremét. Lassan kézbe vettem a poharamat, döntögettem ide-oda, hogy a folyadék melyik irányba mozdul el, míg végül belekortyoltam és utána lassan megnyaltam ajkamat. Kellemesen bizsergetett. - Ideje lenne – jegyzem meg komótosan. – Érezni már, hogy ketyeg a visszaszámláló. Gabriel nevének hallatára csak gúnyosan elmosolyodok. Oh, Gabriel… Mi a francért nem lehet megölni? Lucifert ilyenkor úgy meg tudnám fojtani, hogy ennyire életben akarja tartani azt a két elfuserált idiótát, akik konkrétan nem csinálnak semmit, oké, Michael talán, de Gabriel… Hagyjuk már, és akkor még Lucifer a bukott. Na de, sosem szabad lebecsülni a másikat. Soha, semmikor, még ha ellenem állnának is fel. - Hmm – vettem egy mély levegőt. – Ekkor jövök a képbe? Khm… – kicsit sértőnek éreztem, hogy itt gályázok, mint a parancsnoka évtizedek, sőt évezredek óta, erre majd belépek a képbe, hogy keressek valakit…? – Legyengítés után van terved velük továbbra is? – Kérlek, mondd, hogy nem ennyi az egész és nyitod ki a kaput! Tudom, tudom, egyensúly, és ezeket a satnya szárnyasokat nem egy-kettőre hozzák vissza az életbe, de egyszer meghalhatnának, már csak azért is, de ezt már csak magamban jegyzem meg. Luciferrel nem érdemes olyan vitát kirobbantani, aminek sem eleje, sem vége. De nehéz úgy, ha csak csepegteti az információkat. – És ha erre nem képes egy boszorkánymester? B terv? - támasztottam meg államat a kezemen, miközben őt forszíroztam és a legapróbb mozdulatból is olvasni akartam. Mesélj, édes! - Vagy a géniuszi elméd sok idő alatt eddig jutott? - húztam egy édes mosollyal, csakis gúnyosan, nem sértve. Beleittam újra a poharamba.
Ő és Azazel azok akik talán jobban ismernek még az arkangyaloknál is hiszen tőlük távol voltam, a pokolfajzatokhoz pedig közel. S ez a kettő az akit közelebb engedtem magamhoz, mint talán kellett volna. De hát sajnos nem hibáztathatom magam ezért, angyal voltam így hát igénylem a társaságot hiszen azok fent eléggé csapatjátékosok, be van iktatva a DNS-ükbe az, hogy egy nagy családba tartozzanak és azért éljenek, hogy parancsokat kövessenek. Szánalmas lények, és nem is érdemlik meg azt, hogy levegőt szívjanak. Igen, igen. El fogom pusztítani a nagy részüket de néhányat megfogok hagyni csak azért, hogy néha legyen egy kis izgalom egy kis félsz bennem, hogy lehet lázadás lesz. Unalmas lenne, ha kiirtanám az egészet, nemde? Elmosolyodom a válaszára, "Te is, te édes". Háhh, imádom ezt a játékot. Azt a belsőharcot amit annyira próbál nem mutatni és én mégis észreveszem. Az egyik oldalon ott áll az, hogy tisztel és kedvel a másikon pedig, hogy gyűlöl. S, honnan tudok erről? Én vagyok a teremtője, a lényét én formáztam meg, mint egy tésztát. Nyújtottam, dagasztottam s megsütöttem. Aztán pedig voilá megszületett Halál. Minden teremtményemben hagytam valami kis pluszt, hogyha netalántán sikerül a közelembe férkőzni akkor ők dönthessék el azt, hogy mellettem állnak vagy fejemet próbálják venni. Szabad akarat. Meg hát persze az is közrejátszott, hogy unatkoztam. - Ki fogom nyitni a Pokol Kapuit. Idővel. De először még néhány dolgot el kell intéznem hozzá, hogy megfelelő legyen az időpont és a helyszín. Beszéd közben huppanok le elé, miközben már a démon tölti is nekünk az italokat. Meg persze azt nem mondom, hogy a megfelelő emberek is kellenek a helyszínre és az időpontra, mert az sem mindegy, hogy ki áll a démonhorda előtt amikor megérkeznek a Földre. Még ezen gondolkozom, hogy Azazel vagy Halál. - Találtam egy bukott angyalt, aki elég közel áll Gabrielhez. A munkatársa azt hiszem. Meg fogom majd látogatni és ráveszem arra, hogy együtt működjön és megszerezzen nekem valamit Gabrieltől. Ecsetelem a tervem első részét miközben iszok egy kortyot az italomból. Az egyik ujjammal intek egy üresen álló szék felé s az a lábam mellé tolja saját magát, amire én feldobom a lábaim, hogy pihentessem őket. - Michaellel találkozót fogok szervezni a Kapuk kinyitása után, hogy tőle is szerezzünk valamit. S ekkor lépsz be te a képbe, ha megszereztem mind a kettőt. Találnod kell egy boszorkánymestert, egy igen erőset. Meg kell tudnod, hogy létezik-e mód arra, hogy elvegyük egy arkangyal erejét.
Re: In the Hell - Lucifer & Kryantha ↠ Kedd Feb. 27, 2018 2:31 pm
Lucifer & Kryantha
We are different
A Halál és az Ördög. Azt hiszem, senki sem gondolná, hogy majd valami szokványos beszélgetést ledarálunk, amolyan miújság, veled is semmi? Velem is semmi... Áh nem, ez sosem volt a forgatókönyvünkben benne. Meg amúgy is, van az életemben bármi szokványos? Fogalmam sincs, hogy zajlik mikor megnyeri valaki a másik bizalmát, az ilyenek nem érdekelnek, ezek az embereknek kellenek, de nem nekem. Nincs kötődésem, maximum a testvéreimhez, de nem több... Lucifer arcáról mindig azt rebesgetik, hogy félelmetes, hogy az emberek legrosszabb rémálmát is túlhajszolja, sokszor elmélkedtem, hogy vajon milyen az olyan, hiszen én nem látom. Én szemeim mindig ugyanazt a képet alkotják róla, de mégis, jobb szeretem azt, mint mikor oly emberivé varázsolja magát, mint én. - Kedvenc? - szaladt fel a szemöldököm. A szónak semmilyen jelentése nem volt a számomra, másnak a hiúsága biztos hízott volna tőle, én amolyan elraktároztam, hát persze. A Halál a kedvenc... Khm. Nem ez határoz meg minket, a szavak csak díszek néha, szép díszek, melyek elfedik félig a valóságot. Hova kertelünk? - Te is, te édes. - Mosolyom még szélesebb lesz és egy röpke pillanatra vállára helyezem a kezemet. Hazugság vagy sem? Nem tudom én sem eldönteni. Egyaránt gyűlölöm - mert kontroll alatt akar tartani, pedig a Sorsot nem lehet -, megvetem - mert a családja iránti érzései gyengévé teszik -, tisztelem - mert a teremtőm -, és kedvelem - mert hasonló ideákkal rendelkezik, mint én. Rendkívül összetetten állok hozzá, ez adja "kapcsolatunk" pikantériáját, no meg persze viselkedés, ami egy gyerekével és egy ősöreg emberrel vetekszik. Ebben a testben alacsonyabb vagyok mint ő, de mégis, ezt a különbséget nem érzem. - Oh, elakadtál? - billentettem oldalra a fejemet élc nélkül, hogy is hagyhatna ki? De... „A szerénység az a művészet, hogy mások jöjjenek rá, milyen fontos vagyok.” A pofátlan vigyort szépen lenyeltem, géniuszi elméjével elakadt... Ejj. Nem volt kölcsönös közöttünk az információ áramlás, bár ez addig nem érdekelt, míg számon nem akart kérni, de Luci nem az a típus volt, ő másképp "vezette" embereit. Néha nem az erős kéz a megnyerő, de meddig fogsz tudni vezetni? Meddig hagyom? Meddig hagyjuk? Az idő közeleg, tikk-takk-tikk-takk. Elengedtem, és elsétáltam mellette. - Akkor mesélj, miben lehet szolgálatodra a Halál? - Enyhe irónia, enyhe gúny, de kivételesen hátsószándék nélkül, néha még én sem akarok rosszat, csak minden másfeledik gondolatban! - Akkor már kettővel! - foglaltam helyet, mégse strázsáljunk egymással szemben, gondolom, beszélgetésünk úgy sem lesz rövid. Tehát Lucifer, mit akarsz? Fénytelen, sötét szemem rászegeződött.
Re: In the Hell - Lucifer & Kryantha ↠ Hétf. Feb. 26, 2018 11:16 pm
Kryantha & Lucifer
Az igazi arcomat, a Pokolbeli arcomat nem nagyon lehet sehogy se körülírni erre nem léteznek emberi szavak. Mindig változik, a démonjaim még az angyali mivoltomat látják benne, hogy megmaradjon a folyamatos feszültség. Az emberek pedig azt, amitől a legjobban félnek s ha egy halandónak levetem az álarcot akkor a vagy ott helyben kap szívinfarktust vagy olyan sötét árny veti rá magát az agyára, hogy abból az elmebajból soha nem fog kiszabadulni és egy kész roncs lesz. Mintha egy arkangyalt ott hagyta volna egy használt porhüvelyét. A legrosszabb sors amit csak elképzelni lehet. Élni, de még sem. Ilyenkor sokszor örülök, hogy nem mondén vagyok, mert így nekem nem kell átélni ilyen szerencsétlen dolgokat. Nekem az lenne a Poklom. Tudatomnál lennék de nem tudnék az elleni tenni ami éppen történne. Kiszolgáltatott lennék, ami nem pálya. Egyszer voltam az, amikor elbuktam mert parancsra cselekedtem azt is, de többször nem. Megfogadtam. ~ Kryantha, gyere a palotába. Van néhány dolog amit meg kell beszélnünk. ~ Hangom egyszerűen csak felcsendül Halál fejében, mintha hirtelen eszébe jutna egy dal és fejben mondaná a szövegét. A Négy Lovas és a Főbűnök eléggé szemtelen lények, hiszen tisztában vannak a hatalmukkal és abban, hogy kellenek nekem. Tudom, hogy hűségesek a teremtőjükhöz, de viszont a magukhoz a leginkább. Elejét vehetném ennek a pimaszságnak, felemelhetném a hangom, megbüntethetném őket. De nem teszem. Mert egy jó vezető tudja, hogy vannak olyan katonák akikkel kivételesen kell bánni, hogy úgy harcoljanak ahogy azt a főnök akarja. Így hát elnézem ezt nekik és nem is nagyon parancsolgatok nekik, inkább, mint egy közeli barát úgy kérem meg őket a dolgokra, mintha csak szívességet akarnék kérni. Rájuk tudom erőszakolni az akaratomat, de miért tegyem? Van békésebb megoldás, és az ilyen időkben jobb, sokkal jobb. Hiszen háború van kibontakozóban. Már nem sok idő és végre szabadjára engedhetem a Pokol seregeit és végre beteljesíthetem a bosszúmat. - Most nem lóghatok a kedvenc démonommal? Már hiányoztál. Tudod rég beszéltünk meg ilyenek. Teszem hátra a kezeimet és szépen lassan közelítek felé egy nagy mosollyal az arcomon. - Meg hát a parancsnokom vagy, így hát ha segítség kell akkor tőled kérek. Elakadtam a tervem egy részében. Pillantok rá most már egy picit komolyabban, majd intek az alacsony rangú démonoknak, hogy hozzanak inni. - Nagyon jó minőségű whisky, kérsz egy pohárral?
In the Hell - Lucifer & Kryantha ↠ Hétf. Feb. 26, 2018 9:37 pm
Lucifer & Kryantha
We are different
A Pokol adta szépség. Számomra szebb, mint bármely halandó világbeli rész, és ismerem, mint a tenyeremet. Oly sok időt töltöttem itt és még fogok tölteni, több, mint egy hely, kevesebb, mint egy otthon. Komótosan lenyergeltem Fakót, megpaskoltam seszínű nyakát, mire felnyihogott. Égő, intelligens szemével vizslatott. Tudom, tudom. Ő is érezte, én is éreztem - a visszaszámlálás megindult. Tikk-takk, ketyeg az óra. Eddig nem volt érzékelhető, most viszont fog nem sokára valami történni, kell, hogy történjen valami, itt feszül a levegőben a várakozás, és én is kezdek kifogyni a türelmemből. A Föld megérett az apokalipszishez, bármennyire is tagadja bárki is, és ezt talán én sejtem a legjobban. Lépni kell hamarosan. Hamarosan? Nem tudnám megmondani, mennyi időt is takar ez, számomra annyira relatív, alig létezik, csak valami koptatja a halandók világát. Nekem egy emberöltő egy pillanat. Luciferhez vagyok lojális, de az nem egyenlő azzal, hogy szolgálom is. Az, hogy a parancsnokának nevezett ki, az megint más téma, de tudja, hogy az apokalipszist nem lehet meggátolni. Én vezetni fogom, hogy ő neki a helye hol lesz abban, rajta múlik, addig is továbbra is tálcán nyújtom a halált. A hűség kétélű kard, és először magamhoz vagyok az, csakis utána jön ő. Nem mintha lehetne rossz szavam ellene, szinte ugyanazon az oldalon állunk... szinte. Őt még mozgatja a családi kötelék maszlagja, durcás gyerek, akinek haragja lehetne több egy tréfánál is. Sokkal több. Tudom, hogy hívott mégsem futok azonnal, húzom az időt, mert megtehetem, és mert egy-két perc sehova sem számít, ettől még beszélgetésünk tárgya nem hiszem, hogy meg fog szökni. Várakozni pedig mindketten tudunk, évezredek alatt megtanultuk, hogy a türelem bölcs dolog. Sietősebb léptékre fogom végül, szinte gomolygok, ahogy közlekedem. A fekete öltözet bevon, alakot formál számomra, csuklyája nincs a fejemen. Fekete tekintetem mélyen ül csontos, sötét arcomon, lélegzetvételeim szinte karcosak, itt ritkán vagyok emberi alakban. De néha felhúzok egy nőit vagy egy férfit, ahogy épp kedvem van. De a mai nap más... Ahogy belépek hozzá az ébenfekete bőr eltűnik, alacsonyabb leszek, ruhák rétegződnek testemen, finom vonások keletkeznek arcomon. A legújabb test, amivel majd felmegyek a halandókhoz, egy női. Mosoly kúszik vörös ajkaimra, elégedett vagyok az eredménnyel, bár a szépség is relatív fogalom. Mi a szép? Valakinek a telt idomú, szőke csinibaba, én jobb szeretem a kibukkanó csontokat, vörösben ázó izmokat, fájdalomba torzult arcokat. Rápillantok fénytelen íriszekkel, felmérem a jól ismert arcot. Megköszörültem a torkom. - Mi oly fontos, hogy megzavarj, Luci? Vagy unatkozol? Mert keresek neked valami szaftos holtat - nyaltam meg az ajkamat. Kellemes hangom volt, igen, ez a test jó lesz addig, míg meg nem unom.
Kezdőlap
Re: In the Hell - Lucifer & Kryantha ↠ Csüt. Márc. 15, 2018 9:22 pm
Annyi ideje mellette vagyok, annyi mindent láttam, tudtam, hallottam, éreztem, és mégis… mai napig nem tudom, hogyan is álljak hozzá. Egyik pillanatban a porba döngölném, másikba meg egy cuppanós puszit nyomnék az arcára, hogy jókisfiú. Furcsa, no mindegy, nem azért vagyok itt, hogy éppen ilyen mélységekben elmélkedjek. Remélem, hogy nem feleslegesen hívott ide, mert kicsit sincs kedvem hozzá, lenne jobb szórakozásom is, mint ő. De még mennyire lenne… ahogy elkalandoztam, egy elfuserált, ördögi mosoly feszült meg az ajkamon. Oh, Lucifer, mondd, hogy tényleg jó okkal hívtál ide, nem pedig csak inni! 
× 
§§ 
§§ 
