Jennyfer Lucasso

Ez volt a pont ahol nem csak a gyerekkorom, ha nem a személyiségem is süllyedt. Elértem a lázadó koromat amit nem sikerült kinőnöm és folyamatosan lázadtam. Esténként az utcát jártam, bandáztam, buliztam és a jegyeim folyamatosan romlottak. De ez mind nem érdekelt. A mának éltem mit sem törődve azzal, hogy lesz e holnap, vagy sem. És ez így ment éveken keresztül míg el nem értem azt a bizonyos mély pontot. Nem drogoztam mégis így mondom mert számomra az volt. Anyámmal veszekedtem ép mikor a feszültség miatt véletlenül elmondta mi is történt az apámmal. Meghalt. Annyi év után most tudtam meg mi is történt azon a napon. A napon mikor a gyermeki énem eltűnt és a lázadó tinédzser lépet a helyébe. És ekkor elrohantam otthonról, elszöktem és elbújtam.  Napokig csak a haverokkal lógtam vissza sem térve a régi családi otthonba melyet úgy szerettem. Inkább meghúztam magam egy két barátnál míg rá nem szántam magam, hogy meglátogassam apám sírját. Ott állva az üres temetőben nézve apám sírkövét rájöttem, hogy ez így nem helyes. A sima sírkő fényében láttam magam a szemembe néztem és megkérdeztem magamtól: Tényleg ezt akarom?
Nem. Nem akarok így élni örökké. Haza mentem anyám a nyakamba borult könnyekkel áztatott szemekkel. Akkor fogadtam meg, hogy véget vetek a lázadásomnak. A szerencse hozzám állt ebben a nehéz napokban, egyszerre kellett mindent bepótolnom ami csak részben sikerült. De a szerencse miatt felvettek az egyetemre így van esélyem megalapozni a jövőmet. A nyarakat tanulással töltöttem, hogy sikerüljön bepótolni mindent amit kellett.
Anyámmal azóta erősebb a viszonyunk mint volt. És az életem is szépen lassan kezdett visszacsöppenni a normális kerékvágásba amibe kellett.
Természetesen nem feledkeztem meg öregedő anyámról sem. Akinek abban segítek be, hogy elmentem dolgozni. Egy vegyesboltban találtam melót. Mivel nem vagyok olyan fiatal gyakran tesznek éjszakásnak. Szokásos munkamenetemet végeztem a pénztárnál mikor bejött egy alak a boltba. Sokáig koványgott a sorok között. Mikor elég közel ért hozzám megkérdeztem segíthetek e valamiben. Ő erre csak hümmögőt és elment. Ez is egy fura vásárló volt. Azóta sem láttam azt az alakot pedig nem egy visszatérő vendéggel találkoztam.