|
Discord szerver
Shadowhunters
|
Utolsó posztok Tagjaink tollaiból | |
User statisztika Belépett tagjaink | Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég Nincs A legtöbb felhasználó (138 fő) Kedd Okt. 15, 2024 8:05 pm-kor volt itt. |
| Lélekszámláló Elfogadott tagjaink
Csoportok :: | | | | |
Összesen :: | 21 | | 11 | 10 |
Angyalok :: | 2 | | 2 | 0 |
Klávé tagok :: | 1 | | 0 | 1 |
Árnyvadászok :: | 2 | | 2 | 0 |
Kör tagok :: | 0 | | 0 | 0 |
Tündérek :: | 1 | | 0 | 1 |
Mondének :: | 3 | | 0 | 3 |
Félvérek :: | 1 | | 0 | 1 |
Dámpírok :: | 0 | | 0 | 0 |
Vámpírok :: | 3 | | 1 | 2 |
Vérfarkasok :: | 6 | | 4 | 2 |
Boszimesterek :: | 2 | | 2 | 0 |
Bukott angyalok :: | 0 | | 0 | 0 |
Démonok :: | 0 | | 0 | 0 |
|
Legaktívabbak A hónap méhecskéi | |
|
|
| Re: Jennyfer Lucasso ↠ Hétf. Júl. 09, 2018 4:12 pm |
Gratulálunk, elfogadva! Szia Jenny! A titkok mindig tönkreteszik az ember életének valamely szakaszát, én már csak tudom, hisz saját magamat titkolom a családom előtt. Nem lehetett egyszerű megtudni, hogy az édesapád elhunyt, fájdalmas dolog, de ez kellett ahhoz, hogy változz a jó irányba. Tekinthetsz rá úgy, mint egy égi segítségre, hogy az életed másképp alakuljon. A megbeszéltek szerint némi kiegészítésre szorul még a lapod, de ha ezek megtörténnek akkor minden rendben lesz. Hibát nem találtam és ha kiegészíted a megbeszéltekkel akkor tökéletes is lesz. Tudtommal kalandos élet vár rád és ez még csak most kezdődik, nem tartalak fel abban, hogy belemerülhess az izgalmas alvilág életébe. Elfogadlak, menj, foglald le az arcod és kezdj el játszani. |
| | |
| Jennyfer Lucasso ↠ Hétf. Júl. 09, 2018 11:03 am |
Jennyfer Lucasso Véletlenül szerettünk egymásba, de szándékosan maradtunk együtt | Teljes neved: Jennyfer Lucasso Születési idő: 1998. Június 28. |
ami az álarc alatt lapul
Nos gyermekkoromat jónak is és rossznak is elmondhatom. Jók voltak azok a pillanatok mikor apámmal és anyámmal töltöttem az időt. Mikor elvittek az erdő szélére és piknikeztünk, vagy mikor csak bent ültünk és filmeket néztünk késő este aminél szokásom volt bealudni. Imádtam gyereknek lenni egészen addig a napig. 12 éves voltam mikor apám elment dolgozni és azóta sosem jött vissza. Anyám képtelen volt elmondani mi is történt mindig csak terelte a témát. Sokat változtam mire olyan lettem mint amilyen most is. Először is megkellet tanulnom szót fogadni anyámnak bár mennyire is akartam az ellentettjét. Magasságom egy kicsivel alacsonyabb az átlagnál. Nem is lep meg, ha magasabbak nálam. De nem esik nehezemre az a kicsit korrigálni. Nem vagyok híve a hajfestéknek én is csak azért festem, hogy emlékeztessen mi is akarok lenni. Amit valljunk be nem mindegy. Ha mondanom kéne még valamit miben változtam akkor a könyvolvasást mondanám. Sokat segítettek a személyiségem formálásában, hogy egy átlagos egyetemista legyek. porosodó múlt
Ez volt a pont ahol nem csak a gyerekkorom, ha nem a személyiségem is süllyedt. Elértem a lázadó koromat amit nem sikerült kinőnöm és folyamatosan lázadtam. Esténként az utcát jártam, bandáztam, buliztam és a jegyeim folyamatosan romlottak. De ez mind nem érdekelt. A mának éltem mit sem törődve azzal, hogy lesz e holnap, vagy sem. És ez így ment éveken keresztül míg el nem értem azt a bizonyos mély pontot. Nem drogoztam mégis így mondom mert számomra az volt. Anyámmal veszekedtem ép mikor a feszültség miatt véletlenül elmondta mi is történt az apámmal. Meghalt. Annyi év után most tudtam meg mi is történt azon a napon. A napon mikor a gyermeki énem eltűnt és a lázadó tinédzser lépet a helyébe. És ekkor elrohantam otthonról, elszöktem és elbújtam. Napokig csak a haverokkal lógtam vissza sem térve a régi családi otthonba melyet úgy szerettem. Inkább meghúztam magam egy két barátnál míg rá nem szántam magam, hogy meglátogassam apám sírját. Ott állva az üres temetőben nézve apám sírkövét rájöttem, hogy ez így nem helyes. A sima sírkő fényében láttam magam a szemembe néztem és megkérdeztem magamtól: Tényleg ezt akarom? Nem. Nem akarok így élni örökké. Haza mentem anyám a nyakamba borult könnyekkel áztatott szemekkel. Akkor fogadtam meg, hogy véget vetek a lázadásomnak. A szerencse hozzám állt ebben a nehéz napokban, egyszerre kellett mindent bepótolnom ami csak részben sikerült. De a szerencse miatt felvettek az egyetemre így van esélyem megalapozni a jövőmet. A nyarakat tanulással töltöttem, hogy sikerüljön bepótolni mindent amit kellett. Anyámmal azóta erősebb a viszonyunk mint volt. És az életem is szépen lassan kezdett visszacsöppenni a normális kerékvágásba amibe kellett. Természetesen nem feledkeztem meg öregedő anyámról sem. Akinek abban segítek be, hogy elmentem dolgozni. Egy vegyesboltban találtam melót. Mivel nem vagyok olyan fiatal gyakran tesznek éjszakásnak. Szokásos munkamenetemet végeztem a pénztárnál mikor bejött egy alak a boltba. Sokáig koványgott a sorok között. Mikor elég közel ért hozzám megkérdeztem segíthetek e valamiben. Ő erre csak hümmögőt és elment. Ez is egy fura vásárló volt. Azóta sem láttam azt az alakot pedig nem egy visszatérő vendéggel találkoztam.
A hozzászólást Jennyfer Lucasso összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Júl. 09, 2018 5:00 pm-kor. |
| | | |
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |