Az egyik legfontosabb dolog, amit mindig is vallottam minden eddigi vállalkozásaimnál az egyrészt a diszkréció, hiszen időnként befolyásos, híres vagy épp házas (esetleg ezek kombinációja) egyének is a vendégkörömet képezik. A másik pedig a biztonság, amit azáltal, hogy a belépődíjat befizetik, íratlan szabályként érzek kötelességemnek biztosítani számukra. Fontos ez már csak azért is, hiszen tisztában vagyok vele, hogy nem mezei mondénok fordulnak meg itt, sőt. Most is van nem egy tündér, vérfarkas, angyal, árnyvadász vagy épp vámpír is a Passion Club forgatagában. A nyitás óta nem történt semmi incidens, minek következtében kezdtem azt gondolni, hogy végre elkezdték betartani a szabályokat a természetfeletti lények. Hát most csalódnom kell, legalábbis ez a vámpír makacsul szembe megy ezekkel, nem kis dühöt okozva számomra, nem is finomkodok már rögtön az első megszólításként. A dühroham kerülget mikor az egyik legjobb táncosfiúmat látom kvázi feltépett torokkal, vére beteríti a padlót, a kanapét, nem utolsó sorban pedig a nő ajkait, akinek flegma hozzáállása nagyon nem segít a helyzetén. -Azt látom, de miért az én clubomat kell tönkretenni? Ráadásul kinyírtad az egyik beosztottamat. Senki nem mondta neked, hogy nem gyilkolászunk kedvünkre mondéneket? - alapvetően relatív nyugodt személynek tartom magam, ám szeretem a rendet, amit az ismeretlen most teljesen felborított. Szívem szerint itt helyben megfognám azt a csinos kis fejét, és letépném a nyakáról, és az se érdekelne, ha emiatt még nagyobb takarítást kellene csinálni. Így is csak reménykedni tudok, hogy a méregdrága bőrkanapéból és a szőnyegből kijön a vér. Bár innen az ajtóból is érzékelem, hogy nem hallom a táncosfiú - Joshua - szívverését, azért három nagy lépéssel odalépek a pároshoz, és ujjamat a nyakára teszem, de semmi pulzus. Barna szemeim szinte szikrákat szórnak, ahogy tekintetem belekapcsolódik a másik vámpíréba. -Egy jó indokot mondj, miért ne hívjam rá ebben a szent pillanatban a Klávét! - sziszegem szinte a fogaim között, és láthatja rajtam, a süket dumával vagy a keménykedéssel többet árt, mint használ a sorsával kapcsolatban.
Miután a drágalátos Sebastian meglepett a házamnál és kioktatott minden faszságról, hogy mit hogyan kéne másképpen csinálnom, úgy döntöttem, hogy máshol fogom kiélni a vágyaimat. Nincsen szükségem angyalokra akik megvédenek. Nyilt nemrégiben egy új klub és muszáj voltam felavatni, hívtam ide magammal embereket, akik gyönyörű halált haltak azáltal, hogy felkínálkoztak a vacsorámnak. Na jó, nem kínálkoztak fel, de az encanto ellen amúgy se tudnak mit tenni. Pont leszarom mostanában a Törvényt, a Klávé meg nem tud ellene mit tenni, ha nem tudják rám bizonyítani, hogy én voltam. Éppen a mennyei nedüt iszom mikor valaki megzavarja csendes magányomat. Unottan felpillantok az ajtón belépőre, letörlöm a számról a vért és hátradőlök, úgy pillantok a nőre. Pontosan tudom, hogy ki ő. Ő a tulaja ennek az új klubbnak. Érzem rajta, hogy ő is vámpír, de nagyon rossz pillanatomban kapott el, ha azt várja, hogy neki állok majd itt jó pofizni. - Még is minek tűnik? – széttárom a kezemet. - Vacsorázok, néha azt is kell. – nevetek fel erőltetetten, majd a számhoz emelem az immáron eszméletlen test csuklóját, megharapom és ismét inni kezdek. Tudom, takaríthatok majd el magam után, de az a legkevesebb. Jelenleg szórakozni akarok és nem gondolkodni a szar életemen meg azon a bunkó Asmodeuson akinek már nem kellek és úgy dobott el magától mint valami használt rongyot. Miért nem kellek neki? Miben nem voltam jó a számára? Mindent megadtam neki amire vágyott, akkor mi sült el rosszul? Miért váltott le? Annyi kérdés kavarog a fejemben és muszáj a hangokat elhallgattatnom, de az csakúgy sikerül, ha iszok és ölök. Anélkül begubóznék és csak agyalnék és agyalnék és agyalnék. Majd végül megőrülnék a saját társaságomban. Nem túl jók a kilátások.
Hmm, szinte érzem a pénz szagát, ahogyan csilingel a kassza. Október óta, mióta megnyitotta kapuit a Passion Klub New York lakói és a turisták előtt, szinte napról napra nagyobb a forgalom. A VIP szobák is villámgyorsan megtelnek, júliustól már muszáj voltam bevezetni azt a szabályt, hogy három szobát a 12-ből nem engedünk előre lefoglalni, hogy azok se távozzanak csalódottan, akiknek a helyszínen jut eszükbe, hogy ők privát bulit is szeretnének valamelyik táncosunkkal. Mint szinte a legtöbb estén, ma is a szememet legeltetem a táncosfiúk műsorán. Ma dobtuk be a mély vízbe az egyik friss husit, mint tulajdonos, muszáj vagyok élesben is ellenőrizni a "befektetésemet". Elégedetten konstatálom, hogy megéri a pénzét a fiúcska, fiatal, épp csak nagykorú, de a nők imádják, legyen az fiatal vagy idős. Helyes, ezt már szeretem, dőljenek csak azok a bankók, hölgyeim! Udvariasan elutasítom az italt, amit az egyik lelkes menyasszony akar nekem fizetni, aki itt tartja a lánybúcsúját, majd felállok a hatalmas plüsskanapéról, megigazítom combközépig érő fekete ruhámat, majd magabiztos léptekkel kimegyek a helyiségből, és bekukkantok a másikba, ahol csinosabbnál csinosabb nők vonaglanak a színpadon. Itt is szinte teltház, szinte a levegőben érezni a tesztoszteront, ami az itt lévő férfiakból árad. Pont, ahogyan azt terveztem, mikor megnyitottam. Büszke vagyok arra, hogy ezt egyedül értem el, de hát tudtam, hogy képes vagyok rá. Bármire képes vagyok, amit csak eltervezek. Nem töltök itt sok időt, szépen visszacsukom az ajtót, majd a VIP részlegnél rámosolygok a biztonsági őrre, aki egy biccentéssel nyitja ki előttem az ajtót. Mind a 12 VIP szoba foglalt, de hát így éjjel egy órakor ez nem meglepő, hogy minden bejárat előtt világít a piros jel, hogy odabent bizony vannak. Helyes. Ezt már szeretem. Elindulok a lakosztályom felé, ami a VIP részleg végéből vezet fel egy lépcsőn, ám a 8-as szoba előtt megtorpanok. Az ajtó résnyire nyitva van, az orromat pedig vérszag csapja meg. Nem veszítem el tőle a fejemet, megtanultam kontrollálni magam, és egyébként is, ma már táplálkoztam, viszont bajt szimatolok, így kopogok kettőt az ajtón, de mivel ez az én tulajdonom, jogom van belépni külön invitálás nélkül is. - Itt meg mi a fene történt? Magyarázatot, azonnal! - kiabálok rá bent lévő vámpírra, majd becsukom magam mögött az ajtót, hogy a hangszigetelésnek hála se ne hallatszódjon, se ne látszódjon semmi illetéktelen szemeknek.
Kezdőlap
Re: VIP #8 ↠ Szomb. Júl. 08, 2023 2:40 pm
