Vérbeli Touwards

Allergiás vagyok a klórra. Mondtak már neked ennél nagyobb butaságot? Pedig igaz! Nem bírom a klórt. Uszodába éppen ezért nem is járok. Se strandra. A tengert preferálom, illetve a luxus otthonunk medencéjét. Ebben só van, az tisztítja az egész rendszert. Sokaknak ez szokatlan lehet, de akkor is igaz.
Volt egy lány, vagyis inkább hogy van. Az ablakom az ő ablakára néz, néha összetalálkoznak a pillantásaink, amikor a másikat kukkoljuk. Igen. Ő is engem és én is őt. Én egy elérhetetlen pasi vagyok. Nem, igazából nem vagyok az, de Aurora azt hiszi. Ahogy azt is hiszi, nem tudom, hogy én vagyok a wifi jelszava. De tudom, feltörtem a számítógépét. Hogy kellett-e az internete egy magam fajta gazdag ficsúrnak? Dehogy kellett, de így akartam közelebb férkőzni hozzá. Bejött? Hát bejött.
Egy egész nyarat átmulattunk, de jött az évadzáró, vagy valami olyasféle. Választanunk kellett. A kapcsolatunk melegét élvezzük, hogy előre megyünk az álmainknak élve. Aurora hajthatatlan volt, nem volt hajlandó elfogadni, hogy én kevés lehetek az orvosi egyetemre. De rábeszélt. Ez az igazság, teljesen megbabonázott. Stockholm nem a szomszédban van. De megtettem, kettőnkért. Szörnyű volt. Ha nem lett volna elég, hogy hihetetlenül hiányzik, még az orvosi sem ment igazán. Átchateltünk egy egész évet. De ezért nem igazán figyeltem oda, ami lássuk be, nem vált a javamra. Jött a nyár és újra találkozhattunk. Annyira hiányzott. De tényleg.
De a dolgok nem úgy alakultak, mint ahogy arra mindannyian számítottunk volna. Éppen már megbarátkoztam a gondolattal, hogy Aurorának van egy barátja, aki állandóan a nyakunkon lóg, mikor balesetet szenvedett és meghalt. Ott voltam. Igazán ott. Láttam, amint lezuhan és megpróbáltam megmenteni. Talán ha nem telefonozom át a tanévet, sikerült is volna. De nem sikerült...meghalt. S ezzel összetört Aurora szíve, összetört az enyém is, hogy nem tudtam megtenni. Nem tudtam megmenteni. Talán ha figyeltem volna, ha ott lettem volna. A rengeteg talán. Az őrületbe kergetnek ezek a talánok. Tudom, fel kell szívnom magam, ott kell lennem. Neki most nagyobb szüksége van a támaszra, mint valaha. De nem tudok. Hogy miért? Mert történtek dolgok, amikről nem beszélhetek.
A temetés után nem voltam egyedül. Hogy Aurora elment, más társaságot kaptam a kikötőbe. Sosem gondoltam volna, hogy megváltoztathatja valami az életemet. Főleg ennyire. Nem tudtam mellette lenni, mert megmart valami. A legendákban olvastam róla, félig ember, félig pedig farkas. Likantróp. Azóta teljesen más ember vagyok. Nem tudok uralkodni az érzéseimen, amiket előtte oly' egyszerűséggel nyomtam el. Amikor elönti az agyamat a tömény sz*r, átváltozom. Farkassá, basszus! Egy szörnyeteg vagyok és nem tudok ott lenni mellette, mert elönt az adrenalin és ez van. Aurora pedig mindig kihozza belőlem az állatot, most már a szó szoros értelmében. Ez van. Ez lesz. Innentől csak ez lesz. Nem lehetek vele és ebbe belehalok.