Szinte a szívem szakad meg, amikor azt mondja, nem akar elveszíteni, és látok megcsillanni némi szomorúságot gyönyörű szemeiben. -Nem szabadulsz ilyen könnyen tőlem. - mosolygok rá kedvesen, amikor pedig megszorítja a kezemet, én a számhoz húzom, és finom puszit lehelek a kézfejére. Nem igazán van olyan dolog, ami miatt véget vetnék a kapcsolatnak, talán csak az, ha…nem, erre még inkább csak nem is gondolok. River nem tenne olyat, hiszen szeret, látom rajta, érzem. A fejemben egészen egyszerűen nincs erre forgatókönyv. Nem vagyok hajlandó még csak elméleti síkon sem agyalni róla. Nagyon jó páros vagyunk együtt, még ha mostanában kevesebb időnk is volt egymásra, amiért úgy érzem, bocsánatkéréssel tartozom neki. -Ősszel elviszlek valahova, kikapcsoljuk a telefonokat, és csak kettesben leszünk, mit szólsz? - dobom be ami így hirtelen az eszembe jutott, és így belegondolva tényleg jó ötletnek tűnik. Elmegyünk néhány napra a városból, akár Európába, akárhova, csak kicsit kiszakadjunk a mókuskerékből. Szerintem jót tenne mindkettőnknek és a kapcsolatunknak is. -A park jónak tűnik, szép időnk van, használjuk ki. - mosolygok rá egy bólintással nyugtázva, hogy irány az innen pár percre lévő park, közben pedig átnyújtom River-nek az ő szendvicsét, és ahogyan egy embereset harap belőle, és szósz kerül az arcára, jókedvűen nevetek fel. Annyira imádom, hogy mer önmaga lenni mellettem, nem pici falatokat eszik, szemérmesen még el is fordulva, nem. Hős lovag módjára letörlöm róla a szószt, majd nemes egyszerűséggel lenyalom az ujamat, ne menjen már kárba. A szája szélén is van egy kicsi, de arra jobb ötletem van, megvárom, míg lenyeli a falatot, majd finoman megragadom a derekánál, közelebb húzom, és lágy csókkal tüntetem el a szendvics nyomait, majd mikor elhúzódom tőle, elmosolyodom. -Hmm, finom. - értem én ezt a szószra, a csókra, és a kettő kombinációjára is. Meg is kordul a gyomrom, így úgy döntök, még se várok a parkig, és már most feltépem a saját szendvicsemnek a csomagolását, és azt hiszem sikerül az első falatot úgy leharapnom, hogy ne legyek nyakig olyan. 27 évesen ez már teljesítmény, nem? -Estére van programod? Gondoltam elmehetnénk moziba, egész jó filmeket adnak az előzetesek alapján. - vetem fel, mint egy randi ötletet. Nem is tudom mikor voltunk utoljára moziban, vagy hogy mit néztünk, bár lehet köze ahhoz, hogy a hátsó sorba váltottunk jegyet, és mint a kamaszok inkább egymással voltunk elfoglalva, mint azzal mit vetítenek a vásznon.
Szerintem nekem borzasztó nehezen ment az új életembe való belerázódás. Senkinek sem könnyű, de én kifejezetten nehezen viseltem, nem tudom miért. Felborult körülöttem minden, még a saját családom közelében sem akartam lenni. Általában nem sztenderd eljárás az, hogy az ország másik végébe költöztetik az új védenceket, de a Praetornál is egyetértettek abban, hogy számomra lehet ez volna a megfelelő megoldás. Utólag tudom, emiatt lehetek Olly-val, így nem bánom egyáltalán, pozitívan tudok csak nyilatkozni erről. A bátorító szavai és gesztusai csak még inkább megerősítenek abban, hogy ez így tökéletes. Ketten, egymást támogatva. A torkomat szorította a bennem tomboló bűntudat, de nyeltem egyet, és mosolyt erőltettem magamra. Nem, nem tehetem ezt vele. Itt és most véget kell vetnem minden olyan hobbimnak, amivel őt megbántom. Felnevettem, mikor a bandáról beszélt. Jófej srácok, bírom őket, és tudom, hogy tiszteletben tartják azt, hogy Olly nem bugyivadász. - Tudom, csak... Nem akarok belegondolni, hogy elveszíthetlek. - mondtam elfúló hanggal. Nyilván nem egy rajongócska akasztott ki, hanem a saját hülyeségem, ami miatt reális esélyem van arra, hogy örökre tönkretegyem a kapcsolatunkat. Egy gyors levegővétel után folytattam. - És azt is tudom, hogy nem foglak. - fogtam meg a kezét, és most rajtam volt a sor, hogy egy félmosoly kíséretében megszorítsam Olly ujjait. - Kicsit hülye a hangulatom ma, bocsi. Olly koncertkalendárja tele van. Nagyon boldog vagyok, hogy ennyire jól bejött neki a zenélés, és abból élhet, amit a világon mindennél jobban szeret. Eszem ágában sem lenne hisztizni amiatt, hogy ide-oda járkál, sokat próbál. Ez a szakma azzal jár, hogy egyhuzamban sokat melózik, majd jönnek a lazább időszakok, majd újrakezdik a dolgot. Jártam már én gimisként zenészekkel, igaz, nekik nem igazán lendült fel az a bizonyos álomkarrier. Mondjuk az egyik srác nemrég nagyot ment TikTokon, azonban ahogy felismertem, le is tiltottam, nem váltunk el valami szépen. - Persze, ott leszek, ki nem hagynám! - Biztosítottam a barátom. Ezek mindig különleges alkalmak, nem szoktam hívni senkit se, csak beállítok magamban. Úgysem tudnék másra koncentrálni, csak Olly-ra. - Ne szabadkozz, én nagyon örülök, hogy ennyire be vagytok táblázva. Jogosan lettetek felkapva, szuperek vagytok. Majd ősszel bepótoljuk a dolgokat. - mondtam lágyan. - Amúgy meg te is elképesztően megértő vagy vizsgaidőszakban. Levegőt venni is alig van időm olyankor. - tettem hozzá. Nem mondom, hogy a bűntudat nem marta a belsőm, mint a gyomorsav. Ő mellettem van, támogat, én meg elárulom őt. Nos, igyekszem nem gondolni rá. Mikor drága munkatársam végre feltűnt, Olly elengedett, és nehezemre esett nem visszadőlni hozzá. Jól esett, ahogy a hátamat simogatta, és puszilt. Sóhajtottam egyet, majd az új árura mutattam. - Azt még ki kell pakolni ma. - szóltam bocsánatkérő arccal, majd kimentünk az ajtón. - A park nekem tökéletesen megfelel, de ha van jobb ötleted hallgatom. - mondtam a barátomnak, és felnéztem rá. A napfény olyan szépen ragyogta be az arcát, majdnem elmerültem a szépségében. - Én addig is beleharapok a szendvicsembe, mert eléhezem. - Azzal a lendülettel kicsomagoltam az ebédem és egy jókorát haraptam bele. Éreztem, hogy az arcom szószos lett, de jól esett már egy kis kaja, reggel óta egy falat se ment le a torkomon. - Bohcso - makogtam teliszájjal. - Muháj vótam. - Igyekeztem gyorsan megrágni és lenyelni a falatot, hogy képes legyek Olly-val ember módjára társalogni.
-Menni fog, én hiszek benned. - mosolygok rá Riverre, és finoman megszorítom a kezét. Az elmúlt évek alatt igyekeztem neki segíteni amennyire csak lehet, hogy összhangba kerüljön belső farkasával, és megtanuljon élni az új énjével, de úgy tűnik, még mindig van olyan terület, ami nehézséget okoz. Nincs ezzel semmi gond, nekem sem volt a legegyszerűbb anno. A kézszorításban illetve a tekintetemben érezheti, hogy számíthat rám bármiben, ahogy eddig is, úgy ezután is mellette leszek. Az, hogy River kiakad a sztorin amit az egyik rajongóról mesélek, meglep egy kicsit, nem szokott ennyire hevesen reagálni, bár tény, hogy ennyire közel sosem kerültem még ahhoz, hogy megcsókoljak mást. Borzasztóan éreztem volna magam még úgy is, hogy nem én kezdeményeztem volna az egészet. - A banda is jófej szerencsére, volt már, hogy az ő segítségükkel sikerült valakit lekoptatni, szóval ne aggódj, remek hátvédjeim is vannak. - nevetem el magam, és ez tényleg így van. Nagyon jól összeszokott kis csapat vagyunk a zenekarral, ők mondhatni a második családomat alkotják, Rivert is kedvelik, így szíves-örömest segítenek nekem elhajtani a nyomulósabb csajokat ha úgy van. Épp csak egy kis önzőség van mögötte, mert így rendszerint vígaszdíjként valamelyiküket választja, de onnantól az már nem az én dolgom. -Július végén fellépünk New York-ban, ott mindenképp számítok rád. - felelem kis gondolkodás után, miután végigfuttattam a fejemben, milyen koncertek vannak betervezve most nyárra. Szeretem, amikor ő is eljön megnézni a fellépéseinket, az mindig ad egy extra motivációt, ha a színpadról lenézve meglátom őt a résztvevők között. -Ne haragudj, hogy mostanában sokat járok el, de nagyon beindult a szekér. Ezt a nyarat ha letudtuk, ősszel kicsit visszaveszünk a tempóból, mondtam is a srácoknak, de a fixált koncerteket már nem akarjuk lemondani. - bűntudatosan nézek Riverre, mert az utóbbi hetekben, hónapokban kicsit kevesebb közös idő jutott nekünk, de nagyon nem szeretném, hogy ez a kapcsolatunk rovására menjen. Ezerszer inkább a barátnőmet választanám, mint a zenélést, ha úgy alakulna, hogy az egyikről le kellene mondanom. Nem is kérdés, hogyan döntenék, bár azért tény, hogy a szívem fájna a Wolf-Gang-ért is. Az ajtó nyílik, én pedig integetek a belépő nőnek, akinek most így hirtelen meg nem mondom a nevét, de látásból már ismerem. Felnevetek azon, amit mond, de nem bosszankodom amiatt, ha várni kell, számomra már az tökéletes jutalom, hogy így ki tudunk szabadulni innen egy kicsit. Ahogyan a pultot megkerülve nekem dől, én reflexből karolom át, és húzom magamhoz közelebb. Puszit nyomok a feje búbjára, és simogatni kezdem a hátát. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy bántja valami, de nem akarom felhánytorgatni. Tudja, hogy mindent elmondhat nekem, addig is ilyen apró gesztusokkal éreztetem vele, hogy szeretem, és mellette vagyok. Ha nem húzódik el előbb, akkor én csak akkor engedem el, mikor a váltás kollegina megjelenik, ekkor hagyok nekik időt, ha kell, egyeztessenek, majd felkapom a szendvicseket az egyik kezembe, a másikkal pedig kinyitom a könyvesbolt ajtaját. -Mehetünk, szép hölgyem? - kérdezem egy széles vigyorral az arcomon, majd Rivert előre engedve kisétálunk a szabadba. -Van óhaj-sóhaj, hova mennél? Vagy üljünk csak ki a parkba? - pillantok le rá, miközben szabad kezem automatikusan fűzi össze az ujjainkat.
Olly nevetése mindig jobb kedvre derít engem. Én sem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el, és egy pillanatra felszabadultnak éreztem magam. - Ajj, ne is mond, mióta farkas vagyok nehezen tudom belőni a mértéket. - vallottam be. Nem nagyon szoktunk kettős természetünkről nyilvános helyen beszélgetni, de egy árva lélek sem járt erre, a kolléganőm pedig még nem jelent meg. Más amúgy se értheti meg, milyen farkasnak lenni. Állandó küzdelem folyik azért, hogy nyugodtak maradjunk. Emberként élhessünk, elnyomhassuk a kitörni készülő vadállatot. Olly tudja, mire célzom, amikor a mértékről beszélek. A kiábrándulós megjegyzése hatására egy tonnás kőszikla zuhant a mellkasomra. Az ereimet átjárta a bűntudat, és ismét lemosta arcomról a mosolyt. Gyorsan belekortyoltam újfent a kávémba, egyszerűen nem tudtam mit kezdjek magammal. Borzasztó vagyok. Már halálosan unalmas számomra is ez a belső monológ, de széttép ez a kettősség. Nem tudom melyik kezembe harapjak épp. Fellélegeztem, mikor sikerült a koncertre terelni a szót. Ábrándozva figyeltem Olly-t ahogy mesél, azonban mikor a rajongóhoz ért a történet, a gyomrom egy apró csomóvá rándult össze. A megvetés, amivel Olly beszélt róla... Még így is olyan kedvesen fogalmazott. Nem a féltékenység uralkodott el rajtam, hanem a kétségbeesés, a bűn, a megbánás. Eltorzult az arcom, és nagyokat sóhajtottam. Reméltem, hogy Olly betudja majd ezt annak, hogy mérges lettem erre a kis csitrire, aki az én barátomat akarja. Fel is szisszentem, mikor az ujjaival illusztrálta, milyen közel volt ahhoz, hogy akaratán kívül elkövesse azt az árulást, amit én rutinszerűen űztem. Muszáj volt megtámaszkodnom a pulton, és kicsit hátrébb is húzódtam. Kénytelen vagyok kihazudnom magam a zavaromból, gondoltam, és elkezdett belőlem víz módjára folyni a kamu. - Mekkora pofája van egyeseknek! Nem gondolnak bele, hogy nem minden zenésznek az a célja, hogy a lábuk közé jusson? - Kissé felemelkedett a hangom, úgyhogy visszavettem. - Bocsi, tudod, hogy nem ellened van a dolog. Bízom benned. Inkább csak másokban nem. - Az élén magammal, ezt persze nem tettem hozzá hangosan. - Azért örülök, hogy jól ment a koncert. Ha a nem túl távoli jövőben lesz koncertetek a közelben, szívesen elmennék rá. - A nyáron legalább az egyetemmel nem kell sokat foglalkoznom, így van időm elmenni a zenekar bulijaira. Imádok koncertre járni, és óriási bónusz, ha Olly-t láthatom a színpadon. Az időbeosztásunk miatt sokat vagyunk külön, és reménykedem benne, hogyha több időnk lesz egymásra, bennem is megszűnik ez az állandó vágyakozás valami tiltott dolog iránt. A bolt ajtaja kinyílt, és besétált a váltásom. Odaintett nekünk, majd eltűnt a hátsó szobában lepakolni és átöltözni. Ismerve őt ez persze nem fog pillanatok alatt lezajlani, így sóhajtottam egyet, és Olly-ra mosolyogtam. - Már csak egy fél élet, és kezdődik az ebédszünetem. - Kiittam az utolsó kortyokat a kávémból, Olly mellé sétáltam, és a vállára hajtottam a fejem. Annyira elfáradtam a sok hazugságban és titkolózásban.
Már venném elő a játékosan felháborodott arcomat amikor a naptárt emlegeti a közös programunk hallatán, de csak a feléig jutok, mert már hozzá is teszi azt, amitől ismét csak örömteli mosoly terül szét az arcomon. -Na, ezt már szeretem. -nevetem el magam, majd lassú kortyokkal nekilátok a kávémnak, miközben a tegnap estéjéről kérdezem. Ő kicsivel talán többet jár el, mint én ilyen programokra, és ha kettesben vagyunk, akkor is inkább mást csinálunk mint a kocsmázás, de tudom, hogy szüksége van ilyenekre, és hát megbízom benne, szóval soha egy pillanatig nem ágálltam az ellen, hogy a barátaival is töltsön időt. Bár összetartozunk, nem tekintem őt a tulajdonomnak, egyenlő partnerként kezelem őt, és kissé meg is vetem azokat a férfiakat, akik korlátozni akarják a barátnőjüket ilyen és ehhez hasonló dolgokban. - Nincs baj az alkohollal, amíg mértéket tart az ember. - hangom nem kioktató, elvégre River felnőtt nő, nem szorul ilyenekre, inkább a féltés csendül fel benne. - Akkor sem ábrándultam volna ki belőled, szerintem olyat nem is tudok - mosolygok rá szerelmesen, és szerintem tényleg nem nagyon van olyan dolog, ami miatt megváltoznának az érzéseim River iránt. Már az elején is éreztem, hogy különleges kapcsolat a miénk, és ez azóta sem változott, inkább csak mélyült. -Nagyon jó volt, teltház volt ismét, nagy sikert aratott a banda. - válaszolok a visszadobott labdára, kis szünetet tartva míg számhoz emelem a poharamat, majd leengedem és folytatom. -Az egyik leányzó viszont nagyon nem bírt magával, koncert közben odadobta nekem a bugyiját, amibe bele volt varrva a telefonszáma. Pont a gitárom nyakán akadt fent, és le se tudtam onnan szedni amíg a szám végére nem értünk. - tök ciki volt, úgy álltam a maradék két percig a színpadon, hogy egy fekete tanga lengedezett a hangszeremen. -A koncert után a backstage-be valahogy bejutott, nem vettem észre, és teljesen a nyakamba csimpaszkodott. Ennyin múlt, hogy nem csókolt meg, olyannyira ért váratlanul a szitu. - hüvelyk- és mutatóujjamat kb. két centi távolságra szűkítem, szemléltetve, milyen közel voltam egy kellemetlen helyzethez. Mindezt természetesen nem azért mesélem el River-nek, hogy féltékennyé tegyem, inkább azért, mert nincsenek előtte titkaim, így ezt is szerettem volna megosztani vele. -Végül sikerült kibújnom a karjaiból, és beslisszantam az öltözőmbe, magamra zártam az ajtót, és mire kijöttem, már eltűnt. Hihetetlen milyen messzire képesek elmenni néhányan. - csóválom meg rosszallóan a fejemet, és sóhajtok egyet. Tudtam, hogy vannak elvetemült rajongók, volt már párhoz szerencsém, de még mindig meg tudnak lepni. Miért nem becsülik magukat többre a nők? Nem tudom megérteni, de tényleg. Vagy csak én jöttem ki a rutinból, elvégre 5 éve rá sem nézek más nőre, csak erre a szépségre itt a pult túloldalán, és köszönöm szépen, nekem ez így tökéletes.
Habár mindig megy a légkondi az üzletben, nehezen rejtettem el az idegességemet, izzadtságcseppek ültek ki a bőrömre. Minden egyes alkalommal egyre nehezebb lesz ez a csomag, amit rejtegetek Olly elől. Néha egészen könnyen tudtam hazudni neki is és magamnak is. Főleg akkor ment jól, mikor huzamosabb ideig nem találkoztam a bűntársaimmal. Igen, magamban így nevezem őket. Könnyebb a lelkemnek, ha őket is egyenlő mértékben okolom azért, amit tettünk. Még ha csak Olly legjobb haverjának volt tudomása a szituáció teljes egészéről. A meglepetése csak még nagyobb fekete lyukat égetett a szívembe. Összeszorult a torkom. Ő fáradtan idejön meglepni, én meg elárulom őt minden adandó alkalommal. Olly szemei annyira gyönyörűek, hogy majdnem elolvadtam, mikor megörült a munkatársam hírére. Imádok ránézni - talán a tekintete fogott meg a legjobban az elején. Los Angelesben mindenki zenész vagy színész, így a gitár látványa nem vett le annyira a lábamról, a szemei viszont... Nagyon különleges srác ő. Mikor farkas lettem, megszűnt létezni az életem úgy, ahogy ismertem. Egy új világba csöppentem, ahol nem támaszkodhattam másra, csak a többi farkasra, élükön Olly-val. Szinte nem is tudnám elképzelni, hogy emberekkel vegyem körül magam. Az egyetemen is kilógónak érzem magam, sosem fognak ők úgy megérteni, ahogy a hold gyermekei értik meg egymást. Nem is tudnám, milyen lenne nem Olly-val élni. A teliholdakat hogyan tudnám túlélni nélküle. Sokkal több ez a kapcsolat köztünk annál, mint ami két ember között kialakulhat Ezért is gyűlölöm magam amiatt, ami teszek. - Meg kell néznem a naptáramban... - válaszoltam neki játékosan, majd óvatosan meglöktem a vállát. - Tudod, hogy érted bármit lemondanék. - tettem hozzá széles mosollyal. Sokkal jobbat érdemelne, vágott fejbe a gondolat. Én pedig senkit se érdemlek. A mosoly kezdett leolvadni az arcomról, de gyorsan megigazítottam a virtuális maszkomat, igyekeztem a jelenbe lehorgonyozni. Szinte ittam a szavait, ahogy mesélt. Nehéz volt megszokni New York kultúráját, vagyis annak hiányát, bár LA se sokkal jobb. Lehet, hogy az emberek mindenhol bunkók, csak ebben a városban annyian vannak, hogy nem tudják egymást kikerülni minimális odafigyeléssel. - Egy kisvárosba kéne költöznünk. - Ott talán megcsalni se tudnám kivel, tettem hozzá magamban. Ha nem lesz más farkas a közelünkben, talán nem fogok elcsábulni se. Mondjuk ott még annyi izgalom se lesz az életemben, mint most. Beleittam a forró kávémba, a csodálatos karamellás nedű elvarázsolta az ízlelőbimbóimat. - Életmentő. - jelentettem ki. Jól esett a felpörgetés, nem volt ma sok vásárló, az új áru kipakolása pedig annyira nem szellemileg stimuláló folyamat. Úgyhogy barátom érkezése többszörösen is megmentett engem. A pult ellentétes oldalán álltunk, ő a kezemet simogatta, és az estémről érdeklődött. Kérdésére óriási sóhajjal feleltem, az éjszaka képei átszakították az elmém gátját, és pillanatok alatt visszatértem oda a kocsma eldugott zugába, a falnak támaszkodva, más ajkát csókolva. Olly sosem volt féltékeny. Mindig kérdezte, hogy éreztem magam, és őszinte érdeklődéssel hallgatta meg, kivel hogyan szórakoztam. Számára még ez is fontos volt. Tényleg nem érdemlem meg őt. Elpirultam, próbáltam menteni a helyzetet. A szabad kezemmel legyintettem, kissé hátrahúzódtam. Na, most mit hazudjak össze? - Á, nem volt semmi különös. Sokat ittam. Le kéne szoknom az alkoholról. - kacagtam kínosan. - Még jó, hogy nem láttál. - Na, az bizony baromi jó, jegyeztem meg magamnak gúnyosan. - Inkább te mesélj! Milyen volt a koncert? - tereltem a témát. A zenéjét nagyon szeretem hallgatni, és mikor tehetem, elmegyek a koncertekre. Ott legalább viselkedni tudok. Olly a színpadon annyira felszabadult, annyira szenvedélyes és energikus, mikor látom őt zenélni, tudom, hogy mélyen benne lakozik az, amire vágyom. Talán, ha elő tudnám varázsolni belőle ezt a farkast... Aki a színpadon zúz... Akkor talán én is nemet tudnék mondani a többi vérfarkasnak.
Még így több, mint öt év elteltével sem viselem túl jól, amikor nem Riverrel töltöm az éjszakát, de nekem a koncertek, neki meg a sulis dolgok miatt néha muszáj. Száz százalékig megbízom benne, amikor a barátaival meg szórakozni, akkor is inkább a testi épsége miatt aggódom, mintsem azért hogy leállna mással. Nem tenne ilyet, ahogy nekem sem fordult meg a fejemben soha, pedig egy relatíve sikeres banda gitárosaként számtalan felajánlást kapok csinos hölgyektől, ám nálam rossz lóra tesznek, és ezt minden alkalommal nem is átallom nekik elmondani. Amióta megpillantottam Rivert, számomra nem létezik más nő, és el sem tudnám képzelni mással az életemet. Még a Praetor Lupus-al is hajlandó lennék összerúgni a port, ha egyszer megszimatolnák, hogy egy mentoráltammal vagyok együtt. Igyekszem minden napba egy kis meglepetést vagy apró kedvességet csempészni, ezzel is éreztetve, mennyire szeretem. Sikerül is meglepnem, érzem, ahogy megrezzen mikor átkarolom, de egy pillanat múlva el is lazul mikor felismer, nekem pedig mosoly kúszik az arcomra, ami csak szélesebbé válik, mikor felém fordul. Felcsilllan a szemem, mikor a váltást emlegeti. -Ó, de jó! És rohansz valahova, vagy elrabolhatlak? - remélem, hogy az utóbbi, és töltünk egy kis időt kettesben. Persze, együtt lakunk, de azért sok időt elvesznek a próbák, koncertek, Rivernek is a munka, egyetem…a minőségi együtt töltött idő viszont nagyon fontos, így még kicsit az ajkamra is ráharapok ahogy bizakodva a válaszát várom a kérdésre. Érzékelek benne némi feszültséget, de nem kérdezek rá, mert látom megjelenni a mosolyt. Remélem tudja, hogy nekem bármit elmondhat, ha esetleg nyomja valami a szívét. Viszonzom a csókját, majd hagyom, had vezessen a pulthoz, aminek én természetesen a külső felén maradok, nem szeretném ha bajba kerülne esetleg a főnökénél, hogy a kassza oldalán ácsorgok. -A kávé még forró, vigyázz vele. Én majdnem a bőrömön is megtapasztaltam, mert belém ütköztek a kávézóban. Csak a reflexeimnek köszönhetem, hogy nem borult mindkettő a nyakamba. - mesélem neki, miközben kipattintom a pohár tetején a kis lyukat, hogy hűljön. Ha nem lenne ráírva a név, az illatok akkor is elárulnák, melyik ital kié, mert míg a lány poharából édes karamella száll a levegőbe, az enyémből a pekándió semmivel sem összetéveszthető illata. A szendvicshez egyelőre nem nyúlok, ha ezután le tudunk ülni odakint valahol, akkor ott mégiscsak jobb, mint itt bent. -Jó volt a tegnapi kocsmatúra? - kérdezem csevegő hangnemben, könyökömmel letámaszkodva a pultra. Bal kezemmel a papírpoharat lötyögtetem, próbálva hűteni a kávét, jobbal pedig szórakozottan simítok végig River kezének puha bőrén.
Az új könyv illata töltötte meg az üzletet. Éppen egy raklapnyi könyvet vettem át, amit szinte majdnem ki is tudtam aznap rakni a polcokra. Régen is szerettem olvasni, de sosem tartottam magamat könyvmolynak. Kávézás mellé vettem elő 1-1 könyvet reggelente, így volt, hogy majdnem egy hónap alatt elolvastam egy regényt. Ezt a munkát sem az irodalom szeretete miatt választottam, hanem mert kellett a pénz, közel volt mindenhez, és épp kerestek valakit. Már néhány éve itt húzom az igát egyetem mellett, és be kell vallanom, közelebb kerültem a könyvek világához. Igazi rituálé új könyvet választani, kávét főzni, letelepedni, és átolvasni a fél éjszakát. A munkatársaim többsége is igen kedves, rengeteg jó ajánlattal halmoztak el, így most már én is jó szívvel tudok címeket mondani az érdeklődő vásárlóknak. New York sok szempontból volt nehéz, főleg az elején, de ez a nyugodt oázis mindig szívesen várt. Segít kitisztítani a fejemet. Olly Bostonban koncertezett múlt éjjel, én pedig az egyetemi barátaimmal mentem kocsmatúrára. Megígértem magamnak, hogy nem fog semmi sem történni, de összefutottam a falkával, és ott volt az én keresztem, rossz ómenem is. Elcsattant megint egy csók közöttünk, de leállítottam magam. A lelkem mélyén szeretném azt hinni azért, mert megfogadtam magamnak, hogy nem teszem ezt többé Olly-val. Velünk. Az igazság viszont inkább az, hogy annyit ittam, hogy féltem, elhányom magam, ezért hazasiettem. Legalább reggel nem ébredtem borzalmas másnaposan. Egy zuhany és egy fájdalomcsillapító után szinte újjászülettem - bár inkább a vérfarkasság egyetlen praktikus előnyének köszönhetem ezt: a gyors regenerálódásnak. Hálát adtam minden éginek, hiszen ma délelőtt egyedül vittem a boltot - ilyenkor amúgy sincsenek sokan.
A kipakolás alatt, a polcsorok között igyekeztem kitisztítani a fejemből a gondolatokat. Nem érdemli meg ezt Olly. Annyira szeretem, miért árulom el újra és újra? Elhagyni pedig... Nem élném túl. Azért vagyok ilyen, mert nem tudok uralkodni a farkas énemen? Vagy egyébként is ilyen ember lettem volna? Megijesztett ez az utóbbi gondolat. Olly előtt nem voltak hosszú életű kapcsolataim. Nem volt időm hullámvölgybe kerülni. Vajon egy másik életbe is így reagálnék erre? Egy újabb kupac frissen nyomott könyvet vettem a kezembe, és az illatuk teljesen megtöltötte orromat. Pont ezért meg se éreztem az ismerős szagot, és csak Olly érintésére rezzentem össze. A fülembe súgott, és egy pillanatra elmerültem a szerelem vattacukor illatú felhőjében, belesimultam Olly ölelésébe. - Szia Olly!- köszöntöttem, majd lassan felé fordultam. Még szerencse, hogy a főnököm rendes, és nem szokta zavarni, ha vannak látogatóink. Általában beszélgetve is könnyedén megy a munka, egyikünk sem szokott eltünedezni. A jó hangulat amúgy is jól áll ennek a kis hangulatos üzletnek. - Dehogy zavarsz. Tíz perc és itt lesz a váltásom. - szippantottam be a kellemes illatokat. A szívemet pedig azonnal csapdába ejtette a szurkos bűntudat. Ő halál fáradtan meglep ebéddel, én pedig a legjobb barátját smároltam le néhány órával ezelőtt. Vettem egy mély levegőt, próbáltam megnyugtatni magam. Nem itt és nem most, ismételgettem magamba. Annyira jó érzés, mikor átkarol, és annyira megtelik a szívem szeretettel, szinte szétdurran. A csendes könyvesboltba pont tökéletesen illik ő. A jámbor gitáros. Az éjszakai programjaimhoz viszont teljesen más fazonokat képzelek magam mellé. Felfordult a gyomrom magamtól. Erőltettem magam, hogy nyugodt mosollyal nézzek a férfire, és puhán megcsókoljam. - Köszönöm az ebédet. - leheltem az ajkaira. - Azt hiszem, bele is iszok a kávéba. - Nem kételkedtem, hogy a kedvenc karamellás lattémat rejtette a papírpohár. Kézen fogva őt a pult felé kezdtem húzni őt. Nyugi, River, minden rendben, ismételtem a mantrámat.
Elnyomva egy hatalmas ásítást dobom le a cuccaimat, épp csak kettőt lépve az ajtótól. Jól sikerült a tegnap esti koncertünk Boston-ban, de ma korán keltem, hogy időben visszaérjek New York-ba. A lakás üres, de számítottam rá, hiszen River dolgozik. Megfordul a fejemben, hogy eldőlök még pár órát míg hazaér, de aztán jobb ötletem támad. Egy gyors zuhany után felveszek egy farmersortot, szürke trikót meg egy tornacipőt, majd a tárcámat, telefonomat és kulcsomat zsebre vágva már itt se vagyok. Út közben a könyvesbolt felé megállok, hogy vegyek két kávét és két szendvicset a Subway-ben, majd a lehető legrövidebb útvonalon közelítem meg River munkahelyét. Odakintről az üvegen át látom, hogy a barátnőm éppen az egyik hátsó polchoz indul pakolni, szóval talán sikerül meglepnem, bár farkasorra könnyen lehet, hogy elárul, de azért kockáztatok. A belépek a nyitott ajtón, a pultra teszem a zsákmányt, majd néhány hosszú lépéssel mögé kerülök, hátulról átkarolom a derekát, teljesen hozzásimulva és belecsókolok a nyakába. -Szia édes. Hiányoztál. - búgom a fülébe mint valami szerelmes kiskamasz (néha úgy is érzem magam, de ki hibáztatna mikor ilyen csodálatos barátnőm van?), és hagyom, hogy orromat megtöltse a lány illata. -Remélem nem zavarok. Gondoltam megleplek egy korai ebéddel. - elengedem, és mellé lépek, majd mosollyal az arcomon fejemmel a kasszapult felé bökök, ahol ott illatozik a kávé és a szendvics, természetesen mindkettő River kedvence. Körbenézek, jelenleg üres a bolt, és bár tudom hogy kereskedelemben nem ez a cél, én mégis egy kicsit önzőn azt remélem, ez most még egy ideig így is marad.
Kezdőlap
Re: Vásárlótér ↠ Csüt. Júl. 20, 2023 9:17 am
