San Felipe
A Vélasquez falka fejének második gyermekeként láttam meg a napvilágot. Egész Dél-Amerikában híre ment, hogy az egyik falkának másodjára sikerült lánygyermeket a világra hoznia, hiszen valamilyen oknál fogva, minden ötödik fiúra jutott egy lány. Senki se tudja, miért lehet ez. A vérfarkasokat éltető démoni vér, vagy csak sima genetika tán, sosem lesz világos. Az bizonyos volt azonban, hogy Mexikó hatodik legkisebb falkájának rangját a születésemmel elég magasra emeltem. Azt rebesgették anyámnak lehet akár két lánya is - száz éve nem volt ilyen. Sajnos azonban öcsém születése után nem esett többé teherbe - ez volt az első érvágás apám számára.
A második én magam volt.
Én ugyan nem leszek tenyészállat.
Nőként, ha tisztavérű farkasként látsz napvilágot Mexikóban, az a dolgod, hogy szülj. Lányt, lehetőleg, hiszen a nő a falkák közötti politikai játszmák tökéletes kelléke. Na, meg persze, fent kell tartani az évszázados családok vérvonalát. Eszedbe se jusson szeretni bárkit, mert diplomáciai házasságban kell majd leélned az életed. Édesanyámat például egyenesen Európából importálták. Soha többé nem láthatta a családját, az országot amiben felnőtt, apám gyűlöletének pocsolyájában kellett az otthon rácsai mögött gyereket nevelnie.
Ezt nem fogadtam el.
Tizenhat voltam, mikor beleszerettem egy harapott farkasba. Ő két évvel volt nálam idősebb, apám katonája. A harapottak nem voltak jó másra, mint ólomkatonának ebbe az őrült játékba. Na, meg az illegális csempészetbe, amiből apám eltartotta a falkát, sokadik feláldozható személynek. Másodlagos polgárok az Alviágiak között is.
Tudtam, hogy annyira nem szeretjük egymást ezzel a fiúval, hogy örökre együtt maradjunk, de kösz, én nem kérek a jövőből, amit nekem szánnak. Nem vagyok tehén. Nem akarom titokban lopott csókokkal beérni a kukoricaszárak között. A tengerpartra menekülni, sziklák mögé bújni.
Így hát egy éjszaka, bátyám és öcsém őrködését kijátszva, kiszöktem, a fiú pedig átcsempészett a határon. Amerikába kerültem.
Hiányzott a családom, főleg anyám, de egyértelművé vált számomra, hogy mennem kell.
Los Angeles, California
A születési nevemen beiratkoztam egy esti gimnáziumba. Sofía Juanita Vélasquez Delgado. A hamis papírjaimon három évvel előbb születtem, mint valójában, így könnyen találtam munkát, és együtt lehettem nyíltan azzal a fiúval, akit éppen szerettem. Akivel közösen megszöktünk. Egy kis lyukban laktunk, szarabbnál-szarabb melókat vállaltunk el, csak hogy ne haljunk éhen, de először életünkben szabadok voltunk. Mindketten egyetemre akartunk menni, így hát szabadidőnkben tanultunk, sokat. Volt előttünk jövő. Lehetőség.
Austin, Texas
Az austini egyetem nyelvész szakára jártam. Még együtt voltam az én harapott fiúmmal, de azt hiszem nyílt titok volt, hogy mindketten félreléptünk már. Faltuk az életet - megértettük egymást, úgy ahogy más nem tudott volna minket. A teliholdakon is átsegítettük egymást - habár született farkasként könnyebb volt irányítanom az átváltozásaim, neki még mindig gondot okozott, ezért éltünk közös albérletben. Nem is voltunk szerelmesek egymásba már, inkább testvéri kötelék alakult ki közöttünk.
Ezért esküdtem bosszút, mikor egyik nap holtan találtam otthon.
Bátyámék megtaláltak bennünket. Majdnem sikerült elkapniuk. Ők a családunkért harcoltak, én viszont a saját életemért, és a harapott fiúmért küzdöttem - nem szabad olyan farkassal kikezdeni, akinek nem maradt semmi mása, csak a szabad akarata. Inkább meghal harc közben, csak haza ne kelljen mennie.
Így esett, hogy majdnem megöltem a bátyám, és legalább két katonájának kioltottam az életét. Szerencsém volt, ők nem sérthettek meg igazán. Akkor még apám csak haza akart cipeltetni. Most már biztosan vérdíj van a fejemen.
New York
Ramona Mía Alvarez. Tetszik ez a név. Nehéz a mai időben hamis személyazonosságot keríteni, de sok helyen dolgoznak farkasok. Ameddig nem árulom el, ki vagyok és honnan jövök, csak egy vagyok a sok közül. Egy sima kavics a tengerparton. Amint megtudnák, ki az apám, gyémántként tekintenének rám. Kénytelen voltam új életet kezdeni. Itt, New Yorkban könnyen elbújhatok. Nem találnak rám az ezer meg ezer ember között. Egyedül sem akarok lenni. A new yorki falka ugyan nem fogadott be, és nem is terveztem belépni, gyakran járok a törzshelyeikre. Az egész életemet farkasok között éltem, köztük érzem magam jól. Nem tagadom, kell a segítségük is. Ha a családom újra megtalál, szükségem lesz minden fogra és karomra, hogy megtarthassam a szabadságomat.
No, meg, a kitüntetett figyelem... Apám mellett nem nézhetett rám senki sem nőként. Még mosolyogniuk se szabadott. Hiszen nem csak egy leány voltam, én voltam a koronája. A falkájának a jövője. Amelyik falka nem tud tisztavérű nőt adni egy másik falkához, oda bizony nem is házasodnak.
Márpedig én nem megyek feleségül senkihez se. Még abban se vagyok biztos, hogy monogám szeretnék maradni. Túlságosan is a hazámra emlékeztetne.