Hanna Bartons
Shadowhunters
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
Hello my
Little Guest
Becses nevem
Jelszavam
Jegyezz meg: 
Mi is volt a jelszóm?
Discord szerver
Shadowhunters



Utolsó posztok
Tagjaink tollaiból
Michael
Kedd Aug. 29, 2023 9:21 pm

Zoey Briggs
Csüt. Aug. 24, 2023 8:39 am

Hazel Sage Stargrace
Szer. Aug. 23, 2023 5:23 pm

Silvius S. Hildenborough
Szer. Aug. 23, 2023 5:19 pm

August A. Littlebury
Szer. Aug. 23, 2023 5:14 pm

Kimberly Storm
Szer. Aug. 23, 2023 5:09 pm

Kimberly Storm
Szer. Aug. 23, 2023 5:06 pm

Oliver Burton
Szer. Aug. 23, 2023 4:27 pm

User statisztika
Belépett tagjaink
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (138 fő) Kedd Okt. 15, 2024 8:05 pm-kor volt itt.
Lélekszámláló
Elfogadott tagjaink
Csoportok ::
Összesen ::
211110
Angyalok ::
220
Klávé tagok ::
101
Árnyvadászok ::
220
Kör tagok ::
000
Tündérek ::
101
Mondének ::
303
Félvérek ::
101
Dámpírok ::
000
Vámpírok ::
312
Vérfarkasok ::
642
Boszimesterek ::
220
Bukott angyalok ::
000
Démonok ::
000



Legaktívabbak
A hónap méhecskéi

Megosztás
 

Hanna Bartons


Clary Fray
Mondén

Clary Fray
Clary Fray


26
Kor :

₪ new york
Tartózkodási hely :

2016. May. 28.
Csatlakozás ideje :


Hanna Bartons Empty
TémanyitásRe: Hanna Bartons ↠ Szer. Júl. 20, 2016 12:23 am

Gratulálunk, elfogadva!


Üdvözlünk az oldalon


Hát, üdv nálunk, remélem jól fogod érezni magad az oldalon.^^ Bár a mai kis chat-délutánunk után nem kételkedem abban, hogy fogunk mi még jó pillanatokat csinálni. Very Happy
A pb választásod mesés, imádom Shelleyt, már vártam is, hogy mikor hoznak vele egy karit, bár megleptél azzal, hogy az Árnyvadász csoportot választottad, azt hittem, hogy vérfarkas leszel, de erről biztosan a Teen Wolf tehet, hogy Shelleyről a farkas jut eszembe. Very Happy
Nah, de a lapodra rátérve: egy egyszerű történetet hoztál össze, mindennapi témával - kivéve a démon ölős részét Very Happy - és ebbe mindenki beletudja képzelni magát, hiszen mindannyian estünk már túl csúnya szakításokon... Egyszerű, de nagyszerű lett a lapod, már most megszerettem a karaktert. Smile
Nincs is más dolgod, mint foglalózni és belevetni magadat a játékokba. Smile






Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Hanna Bartons Empty
TémanyitásHanna Bartons ↠ Hétf. Júl. 18, 2016 9:58 pm



Hanna Bartons

₰  Becenevek:
Han, HanaBanana (de ezt inkább ne)
₰  Csoport:
árnyvadász
₰  Play by:
Shelley Hennig
₰  Foglalkozás:
egyetemista
₰  Kor:
22




a múlt árnyai


Halk, nesztelen léptekkel közelítek testvérem, legfőbb bizalmasom, parabatai-om szobája felé, némi gombóccal a torkomban és szilánkokkal a szívemben. Persze egy átkozott szavam sem lehet, hiszen magamnak okoztam mindezt. Nem is tudom miként gondolhattam, hogy ez működni fog kettőnk között. Talán mert nagyon akartam. De mégis... egy vérfarkas és egy árnyvadász? Ez semelyik univerzumban sem passzolna össze, így jobb volt még "csírájában" elfojtani a dolgokat. Egyedül azt sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neki. Nem érdemelte meg...
Kopogtatok az ajtón, de nem jön válasz. Benyitok, bekukucskálok, majd belépek, az ajtó pedig már csukódik is a hátam mögött. - Crys, ébren vagy? - Suttogom, miközben egyre közelebb és közelebb lépkedem az ágyához. - Crys? - Picit hangosabban kérdezem, de meg se moccan. Fújtatok egyet, megsimítom a karját, de még erre se ébred fel. Melletted édesem aztán bombát is lehetne robbantani. Köhögök. De még mindig semmi. - Crystal! - Nem kiáltok, de lényegesen hangosabban szólítom, mire végre kinyitja a szemecskéit.
- Mi van már? - Felém fordul, látom a tekintetén, hogy fókuszálni próbál, amitől a vakító fehér ruhám csak még inkább ellehetetleníti. - Jaj ne haragudj, nem akartalak felébreszteni... - Dehogynem. - De ha már úgyis ébren vagy, nincs kedved eljönni velem bulizni? - Nem tudom miből gondolom, hogy kicsattanó örömmel kiugrik az ágyból, hogy eljöhessen velem táncolni egyet a villódzó fények kereszttüzébe, de azért még reménykedem.
- Nincs. - Ennyivel lerendez, s már húzza is a fejére takaróját, hogy tovább alhasson. De nem engedem, most tényleg nem. Sose voltam egy sírós lányka, mindig is kemény fából edzett, erős lány voltam, viszont ha most e falak között maradok és a történteken kezdek gondolkozni, akkor olyan mértékű sírógörcsöt kapok, amit még mágiával sem lehetne elállítani. Abból pedig nem kérek, köszönöm.
- Ne már! Kérlek, Crys, most muszáj! - Könyörögni kezdek, közben jó szokásomhoz híven nyomkodni kezdem a karját.
- Miért? Miért muszáj? - Látom rajta, hogy már nem sokáig tud elviselni, mikor mérgesen felül az ágyában és kérdő tekintetét rám emeli.
- Szakítottam Cameronnal. - Suttogva hagyják el a szavak a számat, mert még én magam sem akarom elhinni, hogy tényleg megtettem. Crys kikerekedett szemekkel néz rám, kezével a kezem után nyúl és megjelenik arcán az a tipikus aggódó pillantás, mikor attól retteg, vajon melyik pillanatban fogok ténylegesen összeroppanni. Nos, ez idáig még egyszer sem fordult elő, s remélem ezután sem fog.
- Mi történt Hanna? Teljesen odavoltál érte... - Értetlenkedik, s bármennyire is szeretnék, nem tudok ellent mondani neki. Hiszen már az első perctől képtelen voltam tagadni a Cameron iránti érzelmeimet.
- Egy árnyvadász és egy alvilági... túlságosan rossz kombináció. Ennek az egésznek, ami köztünk volt, jó vége nem lehetett volna, úgyhogy lépnem kellett. - Felállok az ágyról és az ajtó felé veszem az irányt, de ott még visszafordulok, mielőtt kinyitnám azt.
- Most arra van szükségem, hogy kicsináljak pár démont. Jössz vagy sem? - Látom rajta, hogy meggyőztem, hiszen ilyen feldúlt lelkiállapotban nem engedne el egyedül. Meg amúgy se, de ez most mellékes.
- Még szép, hogy megyek. - Mondja, miközben megpróbál kikászálódni az ágyból. Én meg nevetve nyitom ki az ajtaját. Nem, nem fogom kimutatni, mennyire fáj nekem is a szakítás. - Én is így gondoltam. Drága parabatai-om, egy kis ajándék. - Egyet fordulok a folyosón, aztán újra Crys szobájában állok, alig pár méterrel előtte és mutatom felé az újonnan szerzett hófehér miniruhát.
- Hú, te aztán tudod mire buknak a démonok. - Elismerően bólintok, fogadom a bókot, s el is suhanok. A következő tíz percben, míg arra várok, hogy imádott (fél)testvérem elkészüljön, próbálok higgadt maradni. Szemeim Idris bejárati ajtaját vizslatják, minden apró centiméterét áttanulmányozva. Nyugtatom magam, hogy így volt helyes, ezt a döntést meg kellett hoznom, hiszen mindkettőnknek így lesz a legjobb, ám mégis valami ürességet érzek a szívem felől. Megrázom a fejem, elhessegetem a Cameronhoz köthető emlékeimet. El kell őt felejtenem, tovább kell lépnem. S ha nem is a nagy Őt, de egy kis figyelemelterelést mindenképp be kell iktatnom. Viszlát romantika, viszlát komoly kapcsolat, viszlát régi Hanna! Én ugyan többet nem leszek szerelmes...




Vissza az elejére Go down
 
Hanna Bartons
   
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: