Étkezde

A kezdetekben nem gondoltam volna arra, hogy Jace és én köztem bármi komolyabb is ki fog alakulni, főleg mert a sólymos sztori után - amit még a mai napig sem értettem meg teljes mértékben - nem gondoltam volna azt, hogy Jace így fog érezni irántam. Mindig azt mondta, hogy nem jó, ha egy árnyvadásznak szerelme van, mert akkor az érzései elfogják vonni a figyelmét a munkáról és nem fog ugyan olyan jól teljesíteni, mint régen, aztán pedig most itt vagyunk. Együtt. Egymásnak.
Izzy szavai csak úgy áramlanak be az agyamba és próbálom felfogni, de sosem voltam olyan aki nem törődött mások érzéseivel, Alecen pedig nagyon látszik az a tény, hogy iszonyatosan nem tetszik neki az, hogy Jace már-már több időt tölt el velem, mint vele.
Jace immáron nagyon fontos szerepet tölt be az életemben, és valamilyen szinten örülök annak, hogy a Pandemonium klub előtt nekem jött, mert, ha ez nem történik meg akkor talán soha nem fogjuk megismerni egymást, és akkor tényleg nem tudnám, hogy hogyan találjam meg anyát. Így legalább van esély arra, hogy rábukkanunk, megtudjuk menteni Valentine-től és nagyon remélem, hogy épségben, hogy nincs neki semmi baja... Csak lenne már velem, csak tudnánk már azt, hogy még is hol lehet...
- Tudom, de még is rossz állni a rosszalló tekintetét ahogyan rám néz lényegében azóta, mióta ide kerültem hozzátok. - reagálok végül Izzy szavaira, majd mikor a pincérnő kihozza a kért cappucinomat, beleöntöm a cukrot, majd a kis kanállal amit adtak hozzá, elkezdem kavargatni, de végül még jobban belemerülök a gondolataimba a kevergetés közben, ujjaimmal a kis kanál tetejét birizgálom.
Gondolataimból a velem szemben ülő lány mondatai rángatnak vissza a zord valóságba. Hirtelen el sem jut a tudatomig az, hogy mit mond, aztán mikor felfogom a lényeget, halkan felnevetek.
- Dehogy! - mondom még mindig mosolyogva. - Mióta az életem a feje tetejére állt, azóta... Szóval mikor valami jó történik akkor csordástul jönnek a rossz dolgok is, és nem akarom, hogy Jace-el kapcsolatban is ez legyen... - mondom ki végül azt ami pár napja már nyomja a szívemet. Tényleg azt akarom, hogy legyen végre valami jó az életemben.

Megjegyzésén csak halkan elnevetem magamat, többet nem tudok most mondani, látszik rajtam, hogy nagyon fáradt vagyok, de ki nem hagytam volna semmi pénzért ezt a találkozót, még így is, hogy késtem, hiszen eléggé elhúzódott az edzés. Jó pár napja csak ez teszi ki a napjaimat, az életemet, az edzés, anya megkeresése és rájönni, hogy hogyan tudnám a Kehely Ász kártyából kivenni a Végzet Kelyhét. Igen-igen, azt a Kelyhet amit mindenki magának akar megkaparintani, Valentine is magának akarja, hiszen csak ennek a segítségével tud új árnyvadászokat teremteni, egy új sereget akar magának létre hozni és az sem lenne számára mellékes, ha tudna parancsolni a démonoknak, ha ő irányítaná őket. Fogalmam sincs, hogy mi lenne ezzel az egész világgal, az új világommal, ha Valentine megszerezné a Kelyhet, nem túl sok mindent hallottam róla, de annyit hallottam már róla, hogy nem éppen a legjobb ember a világon.
- El sem tudod hinni, hogy mennyire a feje tetejére állt minden. - mondom mikor végül leülök én is, Izzyvel szemben, majd mikor kijön a pincér akkor kérek magamnak egy presszó kávét, nem is tudom mi lenne velem koffein nélkül, az egyszer biztos, hogy bediliznék, szerintem bőven lehet mondani rám azt is, hogy koffein függő vagyok.
Akaratlanul is elnevetem magamat halkan mikor a csók témához érünk. Hát igen, még számomra is hihetetlen, hogy megtettem, méghozzá ott az Intézetben, mindenki előtt.
- Annyi mindenen mentem keresztül és Jace végig mellettem volt, és azok után amin keresztül mentünk... Meg az a nap is... Azt hittem, hogy őt öltem meg pedig csak egy démon volt aki Jace-nek adta ki magát, de egy pillanatig azt hittem, hogy rosszat öltem meg... - mondom halkan és ismételten felidézem magamban az akkor estét, ott az alagútban. - Aztán mikor megláttam az Intézetben akkora megkönnyebbülés lett úrrá rajtam, nem tudtam nem megcsókolni. Még akkor sem, hogy láttam Alecet, és képzelem milyen volt végig néznie... - mondatom végén kínosan felnézek az előttem ülő lányra, hogy erősítse meg amit mondok, vagy csak reagáljon valamit. Bármennyire is civakodunk Aleccel egymással, de nem akarok neki rosszat, csak akkor épp... Elfeledkeztem mindenről.

Ma eléggé nyomott napom volt, szó szerint reggel óta egészen mostanáig, este hatig gyakoroltam, edzettem és harcoltam. Eléggé kifáradtam, de az egész életemben el lett hagyva a kiképzés amit minden árnyvadász megkap, hogy normálisan tudjon harcolni, ez viszont az én életemből kimaradt. Nem hanyagolhatom el az edzést, minden energiámat ebbe szeretném belefektetni, mert megakarom mutatni mindenkinek aki nem hisz bennem, hogy attól még, hogy 18 éven keresztül nem tudtam az Árnyvilágról és arról, hogy az anyám és én is árnyvadászok vagyunk, Valentine pedig az apám; igenis jó árnyvadász fog válni belőlem.
Nem mondom azt, hogy hű, de könnyű közéjük beilleszkednem, teljesen más elveken éltem eddig és már meg van a maguk kis kapcsolatai. Nem egy ember van akinek nem tetszik, hogy itt vagyok, nagyon sokan nem bíznak bennem amiért én Valentine lánya vagyok és szerintük segítek neki, a besúgója vagyok és minden információt neki szolgáltatok ki, hogy neki keresem oly annyira a Kelyhet. Ugyan már... Itt van még Alec is, oh, róla sem feledkezzünk meg. Talán ő gyűlöl a legjobban engem, talán neki szúrja a legjobban a szemét az, hogy itt vagyok, sőt, méginkább zavarja az, hogy Jace közelében vagyok. Ezellen nem tudok mit tenni, valamilyen szinten tudom, hogy szükségem van Jacere. Ő van mellettem azóta, mióta anyát elrabolták, ő segít nekem a legjobban, így hát érthető, hogy valamilyen szinten elkezdtem ragaszkodni hozzá...
Mikor teljes mértékben kifáradtam, és rájöttem, hogy az Izzyvel való találkozómról eléggé késésben vagyok, gyorsan elpakoltam a cuccokat, felrohantam a szobámba, gyorsan letusoltam, hogy ne izzadtan menjek le a Taki's dinerbe, gyorsan magamra kaptam egy csőfarmert és egy topot, felvettem a fekete bőrdzsekimet és siettem is a megbeszélt helyre.
Mikor bemegyek az étkezdébe és meglátom Izzyt, kínosan lehunyom pár percre a szememet, majdan oda megyek hozzá.
- Kérlek ne ölj meg, edzettem és teljesen elfeledkeztem az időről. - mondom neki mikor oda érek az asztalhoz ahol ő ült, majd mikor feláll, halványan mosolyogva megölelem, majd a vele szemben lévő üres helyre leülök, és mikor oda jön a pincérnő hozzánk, rendelek egy kávét és egy szendvicset magamnak. Egészen megéheztem az egész napos gyakorlás után, nem is igazán ettem ma még.
- A csókra gondolsz, igaz?... - húzom el kínosan a számat.

Mikor az alagútban voltunk és leszúrtam a Jacenek álcázott démont, nagyon megijedtem, hogy véletlenül az igazi Jacet öltem meg, egy pillanat alatt törtem össze legbelül, mikor is észrevettem, hogy ő nem Jace, hanem egy mihaszna démon. A szeráfpengét beljebb toltam benne és pár pillanaton belül hamuvá égett. Könnyedén fújtam ki a tüdőmben tartott levegőt és Aleccel együtt vissza mentem az Intézetbe.
Mikor megpillantottam Jacet, oda siettem hozzá és szorosan megöleltem. Jó pár pillanatig nem szólaltam meg csak érezni akartam őt, mélyen szívtam be az illatát és csak örültem annak, hogy itt van, hogy vissza ölel engem és tényleg nem bántottam őt. Mikor felhozom neki a Kelyhet és azt mondja, hogy nem érdekli őt a Kehely csak az, hogy itt vagyok és nincsen semmi bajom, akkor csak szimplán halványan elmosolyodok. Tényleg ő az.

Jacel csókolóztunk, megtörtént az első csókunk amit Alec és Izzy is láttak, éreztem magunkon a tekintetüket és nagyon jól tudom azt, hogy Alecnek nem esett jól az amit látott, pont ezért örülök annak, hogy Izzyvel megbeszéltünk egy kis csajos estét a Taki's Dinerben. Szükségem van egy kis kikapcsolódásra és szerintem meg fogjuk beszélni a tegnap délutánt is, ami az Intézetben történt. Párbeszédke